Prágai Magyar Hirlap, 1925. május (4. évfolyam, 98-122 / 841-865. szám)
1925-05-31 / 122. (865.) szám
Vasárnap, május 31. Leilei isméi a küzdőtérre lep 58 Az események bennünket igazolnak. Pünkösd másodnapját a lakosság egy nagy része ma is ünnepnek tekinti, közgazdasági körökben a törvény ellenére is teljes a káosz, hogy dolgozzanak-e vagy sem, több helyütt a munkások sztrájkkal fenyegetőznek, ha pünkösd hétfőjén munkára kényszerítik őket és egyes közhivatalok máris tudomására hozzák a közönségnek, hogy pünkösd másodnapján szünetelni fognak és — az ünnep után következő héten különórákkal fogják pótolni az elmulasztott munkát. A gyakorlat tehát máris szembeszáll á törvénnyel és bebizonyítja annak tarthatatlanságát. Mikor fogja levonni a törvényhozás a következményeket, mikor fogja jóvátenni azt a hibát, amelyet elkövetett azzal, hogy a nép érzelmeivel és érdekeivel, szokásaival és tradícióival ellentétes irányba akarta terelni az ünneplés rendjét? Rossz törvényhozó az, aki nem számol a nép pszichológiájával. A csehszlovák nemzetgyűlés is ilyen rossz törvényhozónak bizonyult Mindenáron el akarta feledtetni a múltat és nem számolt azzal, hogy a lakosság egy nagy része nem osztja a múlttal szemben érzett gyűlöletét, mert ennek a múltnak sok, nagyon sok szépet és jót is köszönhet, még azt a kevés rosszat, amit a múlt okozott, a gyorsan száguldó idő és az összehasonlítás már régen elfeledtették az emberekkel. A jelen nyomorúsága mellett eltörpül az a néhány fájdalmas seb, amit a múltak néhány ember lelkén talán ütöttek. Az emberek látják, hogy régebben kesztyűsebb kézzel, kímélete-, sebben és tapintatosabban bántak velük és kevésbé brüszk módon nyúltak bele életük megszokott folyásába, mint manapság. A népiélek csalhatatlan barométerje mutatja, hogy ma a feszültség polgár és állam, alattvaló és hatalom között nagyobb, mint hajdanában volt- Bizonyára összefügg ez azzal, hogy a mindenhatóságra törekvő állam kevésbé kíméli az egyesek érzékenységét és az •igazi liberális s demokrata felfogással szemben az élet olyan viszonyaiba is beleavatkozik, amelyekhez az államnak csak édes-kevés köze van. — (Találkozó.) Felkérjük a rimaszombati polgári iskola 1920-ban végzett osztálytársainkat, hogy a július 1-én tartandó találkozónkon valló részvételüket, junius 15-éig jelentsék be bármelyikünknek. Derek as Margit. Matolcsy Magdolna. Szakáll Laura. Sorsmclfet mindenki csak 3074 GaSpierik is Tsa fioHMa vési, BRATiSUtVA, itadMCná Hl. Telefon 2691, 2692 és 2603. aSiBESS]BSaBaSiaSffiaSH®!eSí33SE3!SíiSB®agBSE3S3 Szerda: DUDA LÁSZLÓ: Kukucskáék nyaralnak. Csütörtök: PÁLL MIKLÓS: Könyörgés a kedvesért. (Vers.) — r. £.: A lord utolsó nyaralása. Péntek: NEUBAUER PÁL: Könyvtenger hullámain. Szombat: ERDÖDY MIHÁLY: Fele se tréfa! .Vasárnap: MÉCS LÁSZLÓ: Valakinek, mindenkinek, aki szeret . . . (Vers.) '■— SOMLYÓ ZOLTÁN: Egy aranylánc története. Az álomember — A P. M. H. eredeti tárcája — Irta: Egri Viktor. A tavaszi hűvös esték valamelyikén meghűlt a bank öreg pénztárnoka, néhány napig lázas betegen járt-kelt, aztán ágynak dőlt és nem is kelt föl többé. A bank felei egy ideig tragikusnak találták, hogy épen nyugdíjaztatása előtt fosztotta meg a halál a pihenés csendes örömeitől, de mire a központból megérkezett az új pénztárnok és a munkában nem volt nagyobb fennakadás, elfelejtették őt is ebben a rohanó, lázas, kegyeletien világban, mint a többi kiégett és eltűnő életeket . . . Csöndes délutánokon olykor benéztem a bankba, külföldi lapokat járattak, azokat olvasgattam, más dolgom különben alig akadt ott. A tisztviselők valamennyien jól ismertek, az új embert is azonnal bemutatták nekem, de nevet nem jegyeztem meg akkor, hónapok múlva sem tudtam, hiszen ő volt az álomember és ez számomra elegendő volt. Megismerkedésünk első hetében keveset beszéltünk egymással* pedig másokkal nem volt szófukar, azt azonban láttam, hogy mindig szemmel tart, bármit csinálok. Az Szlovenszkó, május 30- (Saját tudósításunk-) Megemlékeztünk, hogy Leilei Jenő Érsekujvárott május 25-én titkos értekezletet tartott az Aragy Oroszlán külön termében, mely délután 3 órától 7 óráig tartott. Ezen az értekezleten 17 érsekid vári, ógyallai, párkányi és ipolysági járási párthive vett részt, köztük Mérey Lajos, akii egészen Leltedhez kacsolta politikai hajóját, a központból Szappanos Lajos, az egykori iparos vezér, Varga Ferenc munkásvezér, akiknek Lettei a mandátumokat már eleve kiosztotta, ott volt látható Hai-czl Kálmán dr., a katolikus papság részéről, mely teljesen dördült Leijeitől, Nemes Flórián Párkányból, egy gazda Ógyalláról, néhányan az Ipoly vidékéről, mely a kér. szocialista párt részére csaknem teljesen elveszett két év meddő munkája után, Érsekújvárt Né dér János és Ollerényi pártve- zetőségi tagok, Leilei lekötelezettjei és még két párttag képviselte. A párt szellemi erősségeit azonban nem hívták meg az fértekez- Letre. Ez a gyűlés tapogatózás jellegét viselte magán, a nyílt harcot megelőző felderítő szolgálat indult meg Érsekujvárott a nyugat Leilei ellenzékével és főleg a kelet ellen. A taktikájuk, mint az kiszivárgott, az lenne, hogy összeírják minden pártszervezetben a Lel- lefstákat és ha a seregszemle jól üt ki, akPrága, május 30. A Napravo mai vezércikkében a készülő választási törvény módosításával foglalkozik s a többi között ezeket írja: — Mint ismeretes, az agrárvám tárgyalásai nem fejeződtek be eredményesen s a miniszterelnök másképpen nem tudta a dolgot megoldani, minthogy a fazekat levette a tűzhelyről s a padra tette le. A jelekből arra lehet következtetni, hogy Svehla politikai konyhájában valami odaégett A Veöer híreiből ki lehet venni azt, hogy Svehla jó szakács, de Meissnerrel nem lehet együtt dolgozni, az Svehla fazekát mindig és akarattal a legnagyobb lángok fölé tette. A Napravo ehhez azt a megjegyzést fűzi, hogy öt szakács van ott 5 még sincsen egyetlen étel sem, ameiy meg ne kozmásodott volna. — A petka szakácsai újabb dolgot készítenek elő: a választási reformot. Az agrárvámmal nem mennek semmire, a szociális biztosításnál félnek, hogy az is odaég. tehát az asztalra egy félig nyers ételt akarnak adni az adóreformmal, amelynél előre arcában valami fölényes vonás volt és nekem úgy tűnt, mintha bizonyos önteltséggel tekintene kollegáira és rám is. Kármen- tőszerü, üvegtáblás fülkében üldögélt és állandóan jegyezgetett, számolt, vagy olyasmivel foglalkozott, amiről csak később tudtam meg, hogy micsoda . . . Igen, határozottam emlékszem, hogy már az első héten feltűnt nekem a fölényessége, amit eleinte a fővárosi ember tartózkodó modorának, a kicsinyes, korlátozott életekkel szembeni érdektelenségének tulajdonítottam. Már a nyakkendői érett színeiben, az ingek merész csíkozásában, a ruhák kelméinek választékos finomságában volt valami, ami megkülönböztette kollegáitól. Emellett csöppet sem volt kirívó az eleganciája. Késő alkonyaikon néha szomorú, lágy tekintetével találkozott a szemem; fáradtnak és elgondolko- zónak látszott ilyenkor. Az esti pénztárzárásnál azonban eltűnt ez a bágyadtság és öröm volt nézni, mint szalad át fürge ujjakkal a halkan ropogó bankók százdarabos kötegein . . . Egyszer kis pénzküldemény érkezett részemre és mikor átvettem, a pénztárnok háromszor is megnézte a feladót, — eg.y külföldi folyóirat küldte azt a bagatell összeget, — s úgy számolta le a pénzt, mintha súlyos ezrekről volna szó. Aznap betértem vacsora után a városka kerti mulatójába, ahol egy ragyásképü. jó- nevü cigány játszogatott fél bandával esténként. Májusban volt, s a kert hatalmas vadgesztenyéinek sok száz gyertyája már fehéren virult, az utak krétás kavicsburkolatán is fehéren vakított a villanyfény és a levegőben valami finom tejszinü pára remegett, mintha a kert fehérre meszelt falai ködöt leheltek volna a fák mélyzöld lombjai közé. A cigány a Denevér-keringőt játszotta, amikor megpillantottam a pénztárnokot. A kor gyűléseit pergőtüze indul meg a purlfl* kálók ellen, azonkívül kelet ellen minden eszközt felhasználnak, hogy az ottani lelkes párthiveket megfélemlítsék és a pártélettől való kedvüket szgjék, főleg pedig a gyalázkodó nyugati terroristákkal szemben kimondják a szakadást. Lelleiék azonban igen rosszul spekulálnak- A kelet erejét igen lebecsülik és nem veszik észre azt, hogy az most már megerősödött a nyugati hatalmas ellenzékkel, a papság támogatását is a magáénak mondhatja és a közvélemény erejét is jgyeimen kívül hagyják, mely a Concordia perben szöges ellentétbe került Leilei csoportjávalÁ pártközpont volt vezetői azonban nem Így gondolják a válság megoldását, hanem úgy, hogy egy külön kongresszuson kimondják az elszakadást a keleti párt szárnyától, hogy cselekvési szabadságukat visSzatérhesen. Kalandos terv, de aki Leilei személyes híveit ismeri, ezt sem találja valószínűtlennek. Az öreg Cato a szenátusban minden alkalommal felállott és felszólalt: Censeo Cart- haginem esse delendam. Igaza volt. Ha a pártközpontban nem teszik ártalmatlanná a kon- kor dián sokat, akkor elkészülhetünk a válság sokkal komolyabb és végeletesebb fellobbaná- sára.. bejelentik, hogy ez sem készül az előirt recept szerint. De a választási reform kérdésénél olyanok, mint egy ember. Ha semmit sem fognak elintézni, ezt egészen biztosan elintézik. Már csak azért is, hogy bebiztosítsák magúikat az ellen, hogy a nép ne adjon nekik ősszel felmondást. így is fog az a választási reform kinézni. — Ha az ótestamentumot olvassuk — írja a Naprávo — akkor megértjük azt is, hogy a választási- reform papjai között miért találjuk ott monsigneur Srámeket is. Azt mondta ugyanis József, Jakab fia ,hogy -cy hét kövér esztendő után következik hét sovány esztendő. A koalíció háta mögött van már a hét kövér esztendő. A hét sovány esztendőbe belemenni azonban nem akar. Éppen ezért ez a József megváltoztatta véleményét a hét sovány tehén ügyében, amelyek fölfalják a hét kövéret, a petka urad elhatározták, hogy minden sovány tehenet a mészáros kése alá kell vinni. — Kramár dr. ur állandóan Kelet felé néz, nem törődik azzal, hogy a demokráciával mit csinál Svehla. S közbe a petka sem kertajtóban állt, unottan és kicsit tanácstalanul jártatta körül a szemét, aztán észrevett és felderülő arccal felém sietett. Féltesttel előredőlve járt, bal lábát mindig furcsa kacsázó mozdulattal emelte és hozta előre. Eddig csak a pénztárfülkében láttam, nem tudtam róla, hogy mülába van, de a járásában annyi könnyedség volt, hogy csak pillanatokig, amíg leült, éreztem részvétet, a kert legtöbb vendégnak fel sem tűnt a rokkantsága. Eleinte színházról, a téli bemutatókról beszélgettünk; meglepően értelmes és egyéni nézetei voltak, határozottan szórakoztatott a beszéde. Egyszerre csak magáról, az életéről kezdett beszélni, — bizalmasabb természetű kérdést intézhettem hozzá, vagy talán a bor tette közlékennyé, — s egészen belemelegedett, válaszaimra alig ügyelt, olykor olybá tűnt előttem, mintha hangosan gondolkozna . . . Igen, igy volt, alig törődött velem, a bort is csak szórakozottan idogálta; hatul a tekepályánál szakadatlan recsegett a palánk, a ledöngölt földön tompa robajjal görögtek a golyók a kuglizók kurjantottak, ez azonban mind nem zavarta. Szembe velünk a házban levő bár fiatal táncosnői söröztek a kövér zongorista társaságában és ö egy ízben sem reagált hívogató mosolyaikra. . — Féltem a vidéktől, — mondta megfontolt lassúsággal, — azt hittem, hogy megöl majd az unalom ... De tudja-e, hogy sehol sem láttam olyan érdekes kis házakat, mint itt! ... És ezekben a látszólag egyforma, kiseszü, emberekben mennyi a különösség! Milyen különös és megnyugtató itt minden! . . . Maga persze nevetni fog azon, amit most mondok . . . Még sehol sem éreztem magamban és ‘ magam körül annyi nyugalmat, mint itt ... A vágy nélküli nyugalmat az ember csak egyszer éli át tökéletesen, akkor is öntudatlanul, a „Fütyülök o ÉiBökíÉcira — ii csak lepi Sirtóf törődik azzal, hogy neon egy ellenzéki lap, hanem a Lidové Noviny mit ir róla. A lap figyelmeztette a koalíciós vezéreket, hogy ne hazardírozzanak a cseh szavazatokkal. A koalició sajtójában erre azt válaszolta .hogy nem akar hazardírozni, hanem csak lopni, azaz ki akarja nyújtani kezét ama szavazatok után, amelyeket a kisebb pártokra leadnak. A Naprávo igy fejezi be vezércikkét: „Fütyülök a demokráciára .fütyülök. a politikai erkölcsre, fütyülök mindenre: én csak lopni akarok! S ezért módosítják a választási törvényt" **>»»♦»»♦»»❖»»»» »♦♦♦♦»♦♦»»»»»♦♦ »»♦»♦»»♦»♦♦«<>♦♦♦♦» Csánklék kirándulása Prágába Csúfság esett a gutái „nemzetben — Az eszeájg a csizmaszárban és miegyéb — .Alkalmi tudósítónktól — Guta, május 30. A Csánkiék prágai kirándulásában a gutái „nemzet" 170 taggal vett részt. Hát az igaz, hogy a „nemzet" gyengébb része, amelyik nyelvben magyar és lélekben csehszlovák, mint az írás hirdette a táblájukon: Az igazi nemzet rösteli a kirándulást, mert a Csánki-pártiak szégyent hoztak reájuk. A dolog úgy esett, hogy a kirándulók betértek egy sörházba, ahol ebédet kaptak, gulyást knédlivel, ami lélekben csehszlovákoknak kitünően Ízlett. Innen azután a kiállításba mentek és távozás után azt látja a vendéglős, hogy a sok sörös pohárból meg az ; evőeszközből maradt is nem is. — Tyüh, az áldóját! — mondotta volna a cseh vendéglős magyarul, de igy csak ebb§ az egy szóba sűrítette össze a dühét: — Sacra! Vy jste svine... És elszaladt a polkáira. A különvonat már pöfögött az indulásra, amikor a vendéglős megjelent a rendőrökkel az evőeszközeit keresendő. A gutái méltatlan nemzet csizmaszáraiban ott szorongtak az „észeájgok" és sajnos, hogy így van, élőké* rülnek a kriglik is. Egy kis emlék lett volna Prágából és ez is elveszett. Hej, milyen jó is volt az a magyar választás, akkor striimpflis szivar szorult a nemzet agyara közé és nem akadtak fel a magyar urak ilyen lityi-fityi „eszeájg"- ügyi* n>. Azok urak voltak, ezek meg csak demokraták. A „nemzet" nagyobbik és jobbik fele igen rösteli a csúfságot, amely rajta' esett az aranyos Prágában. Iker. — (Rendezik a cseh—román határmeníi . sérelmeket.) Beregszászi tudósítónk írja: Az antant által kiküldött határmegá'llapitó bizottság junius hó 2-án kezdi meg működését A bizottság, amely az antaratmisszióból, továbbá a cseh és román megbízottakból áll, véglegesen rendezni óhajtja a cseh—román határmenti sérelmeket. A bizottság munkája : előreláthatóan több hónapig fog tartani. születése előtt . . . Lebegünk egy űrben, áhol semmi fájás nem érhet, minden szükségletünkről más gondoskodik helyettünk, gyarapszunk szakadatlan, míg valami roppant rémiiletes erő véget vet ennek a boldog nirvánás állapotnak és kikényszerít az életbe. Itt a harc, az élet kezdete, a föl- séges élet kezdete, harc az első lélekzetért! Ó, ez a kezdet nem mindenkinél egyforma. Van aki sir, belekékül és idegen kezek nélkül bele se jut az életbe, van aki boldogan fog a harcba, ahogy emberek vannak, akik nem ismernek gátat, tetterőtől feszülő, örömnek élő és folyvást csak előre törtető emberek, akiknek minden sikerül, akknek kezébfen minden arannyá válik, — ezek az önmagukért élő hősök, Don Jüanok, az élet könnyen élő hóditói, csavargók, szélhámosok és Napóleonok egyaránt, az élet hajthatatlan győztesei, és olyanok, akik félve indulnak az idegen utakra, aki mindig a múltba és önmagukba néznek, álomlátó beteg lelkek, álmokban élők, mindig rettegők, mindig visszatekintők, s mindenről lemaradók! De az ilyen álomemberekből jönnek a látnokok. A művész is álomember. Álomember, akiben a tett emberének brutalitása lakik. Megvalósítani a meg- álmodottakat, ez a cél! Brutálisnak lenni, ez a cél! Brutálisnak lenni, ez hozza a teljesedést! . . . Ezt azért mondtam, hogy megértsen . . . Lássa, én csak az álmaimban élem az igazi énemet és most körülem minden pihen, ez olyan megnyugtató---------Ha llgattam, miként zuhognak belőle ezek az összefüggéstelen mondatok' és mint remegted meg a gondolatokkal való küzdelem az arcizmait és szavai mögött tnegéreztem a leplezetlen igazságot és a fájdalmat. Csodáltam őt, hogy oly tisztán belátott önmagába és most megértettem arcának rejtélyes vonásait is. Azon az estén őszintén megkedveltem az álofiiembert . . . Másnap újra benn jártam a bankban és
