Prágai Magyar Hirlap, 1925. május (4. évfolyam, 98-122 / 841-865. szám)
1925-05-28 / 119. (862.) szám
2 Csfltőrtök, május 28. A cseh lapok Baeran meneküléséről Prága, május 27. Baeran menekülésével koalíciós körök- oen sokat foglalkoznak s az első pillanatban óriási fontosságot tulajdonítottak az egész dolognak. Karlsbad rendőrfőnöke nyilatkozott s kijelentette, hogy Baerannak nem volt oka a menekülésre mert ő nem volt rendőri felügyelet alatt s azért, mert két becsületsértésért vád alá helyezték, még nem lehetett öt letartóztatni. A rendőrfőnök ama nézeten van, hogy Baeran üldözési mániában szenvedett s ezért menekült el Németországba. A cseh sajtó élénken foglalkozik Baeran menekülésével. A Ceské Slovo a többi között ezt írja: Baeran szökése a felelősség alól egyáltalában nem meglepetés, hanem ellenkezőleg: a szökevény csak megerősítette véleményünket, amely róla már régen meg volt. Szökésével bebizonyította, hogy becstelen ember. A Národni Listy azt Írja, hogy Baeran a háború előtt egyáltalában nem játszott szerepet a német politikában. Egyik pártból a másikba lépett át, volt már liberalista, antiszemita s feltűnési viszketegségben szenvedett. A prevrat után mandátumhoz jutott s itt az osztrák kampóskeresztes vezérnek, Wolfnak a metódusa szerint akart dolgozni. Ismételten megkísérelte, hogy a németek Kramára legyen. Kitűnő szónok volt, frázisai, költői kifejezései hatottak. Nagy hős akart lenni, de amellett gyáva volt. Nem tartozik ama emberek közé, akik kitűzött céljaikért az egyenes utón haladnak, még ha az saját vesztüket is okozná. Baeran most is megszökött, jóllehet más veszély nem fenyegette, minthogy felelni kellett volna a börtönben tapasztalt élményeiről irt cikkeiért. A Venkov írja: Ezzel az újabb tettével újból bebizonyította Baeran „nemzeti vérta- nuságát.*1 Rossz lelkiismerete szökésre késztette. Felelnie kellett volna azért, mert a köztársaságot megsértette s a fogházőröket is becsületükben megtámadta. Hogy kibújjon eme felelösségrevonás alól, megszökött ez a nagy „hös“. ilyen hős a német nemzeti Baeran — mentelmi jog nélkül. Vájjon hány ilyen arcú ember van még a német nemzeti táborban? A Právo Lidu biztosra veszi, hegy Baeran a németországi kampóskereszteseknél fog elhelyezkedni s onnan a köztársaság ellen dolgozni. Hahrman nem lehet bécsi követ? Habrmann Gusztáv volt miniszter bécsi követté való kinevezése még egyre késik. Ugyanis az alkotmánytörvénybe ütközik az, ha egy képviselőt követnek nevez ki a köztársasági elnök, anélkül, hogy az mandátumáról lemondott volna. Ilyen eset előfordult már egyszer Csehszlovákiában, amikor Tusár miniszterelnök kormányának bukása után berlini követ lett, anélkül, hogy a kétévi határidőt betartották volna képviselői mandátumától való lemondásától számítva. Az eset most Habrman személyével megismétlődik s ez ellen nemcsak az ellenzéki sajtó, hanem a koalíció egyes lapjai is állást foglalnak. A nemzeti demokrata Národni Listy mai számában hosszú cikkben foglalkozik ezzel az esettel s a többi között ezt írja: — Habrman követté való kinevezésének pártpolitikai háttere van. A belpolitikai viszonyok és egy személy eddigi munkájának meghálálása az okai. Habrmann kinevezésének. Ilyen módon azonban nem szabad egy követi állás betöltésénél eljárni. Eddig mindig az volt a szokás, hogy egy állam követének megválasztásánál mindig tekintetbe vették az illető állam viszonyát és helyzetét- Bécsben a helyzet a következő: A mai osztrák kormány élet-halál harcot viv az ellenzékkel, mivel a legutóbbi választásokból csak 300.000 szavazattöbbséggel ekerült ki a kormány. Ez az ellenzék mindent megtesz az ország szanálási tervének végrehajtása ellen, mely terv mellett a nagyhatalmakon kívül Csehszlovákia is állást foglalt. Habrman politikai hovátartozósága folytán az osztrák ellenzéki táborhoz áll közelebb. El lehet képzelni tehát, hogy milyen érzéssel adja a bécsi kormány beleegyezését eme követi kinevezéshez. aki az ő szanálási tervének ellensége. Lehetséges az, hogy a prágai hivatott körök erre nem is gondolnak? — Amikor Habrman kinevezéséről volt szó, azt mondták, — Írja a Národni Listy — hogy ezzel elismerésüket akarják kifejezni eme szorgalmas és veterán vezetőnek eddigi munkájáért s Habrman azért távozott a miniszteri székből, mert annak felelősségteljes, nehéz munkájába belefáradt. A Národni Listy más véleményen van s azt írja. hogy a bécsi követ munkája sokkal felelősségteljesebb és nehezebb, mint a népjóléti miniszteré. Bécs és a bécsi diplomáciai kar nagyon jól van informálva Habrman kinevezésének ügyéről s könnyen megtörténhetik. hogy Habrman Becsbe érkezve, olyan helyzetbe* juthat, amely részére egyáltalában nem lesz kellemes. Éppen ezért még most vissza lehet mindent csinálni, hiszen a köztársasági elnök még nem irta alá Habrman kinevezését, még nem késő, mert Habrman nem mondott le képviselői mandátumáról s nem lehetetlen az sem, hogy Habrmannak a csehszlovák állam érdekében kifejtett munkásságát más módon Is lehetne megjutalmazni. Óriási ffeeniiiiÉ iilisla Imii balettal Berlin, május 27. Lapjelentések szerint Mukdenben irtózatos robbanás történt, A nagy katonai löszertárt ismeretlen tettesek tegnap levegőbe röpítették. A robbanás egy kilométer körzetben minden házai tönkre tett. A lakosság között pánik ütött ki és csak a katonaság tudta a rendet helyre állítani. A katasztrófának 300 áldozata van. Jaj annak, aki Hindeebwrgot bántja! Fegyelmi eljárás Ebért volt elnök veje ellen Berlin május 27. Ebért volt elnök vejét Janicke dr.-t, aki külügyi szolgálatban áll és jelenleg Olaszországban állomásozik attaxhéi rangban, lapjelentések szerint felfüggesztették állásától, mert egy olasz szálló idegenkönyvébe becsmérlő szavakat irt Hindenburg elnökről. Egy újabb jelentés szerint Janicke ellen már meg is •indították a fegyelmi eljárást. Hír szerint a szóban forgó becsmérlő nyilatkozatot a volt elnök veje a caprii Pa- gánó szállóban irta. A nyilatkozat igy szól: „Az ön kedélyes szállójában elfelejtjük, hogy ma Németországnak egy Hindenburg az elnöke. Janicke dr., május 13-án.“ lantos közepéié Isiét cseafes lesz i párisii élet Készül a politikai nagy sláger: Benes expozét fog mondani junius közepe felé Prága, május 27. Ismét csak ott vagyunk a parlamenti munkával, ahol egy hónappal ezelőtt voltunk. A kéipviselöház egyórás, a szenátus kétórás ülésével befejeződött a parlamenti munka. A nemzetgyűlés mindkét házát majd csak valamikor julis közepe felé fogják összehívni. A koalíciós sajtó a múlt héten nagy hangon irt arról a hatalmas munkaprogramról, amelyet a petkák, deszifckák kidolgoztak s amellyel a parlamentet megszakítás nélkül július közepéig foglalkoztatják. S most azt látjuk, hogy az egész munkaprogram egy légvár, amelyet egy kis ellenzéki szellő a szociáldemokraták részéről, egy gyenge lökés az agráriusok részéről rombadöntött. 4 nagy munkaprogram három óra hosszat foglalkoztatta a törvényhozókat s most marad minden a régiben •.. A képviselőházban üresek a termek, csupán egy kis szobában ül néhány képviselő, a szociálpolitikai bizottságnak úgynevezett albizottsága s az önálló keresettel bírók szociális biztosításának törvényjavaslatán rágódnak. Amikor a javaslatot ennek a bizottságnak kiadták, azt mondták, hogy szerdára elkészül a javaslattal s még pünkösd előtt nyomtatásban szétküldik ar képviselőknek a bizottság munkájának „eredményes*1 jelentését. Ma már szerda van s a bizottság még alig tárgyalt le néhány pontot. Arról már nem is beszélnek, hogy mikor készül az el. A tegnapi bizottsági ülésen Mlcoch iparos- párti képviselő szí javasolta, hogy a javaslattal kapcsolatban felmerült nehézségek tisztázásáig napolják el a tárgyalásokat. Winter miniszter azonban a kormány nevében megkérte a bizottságot, hogy csak folytassa tovább „gondosan4* a munkát, mert a beterjesztett kompenzációs javaslatok, a törvényjavaslaton nagy változásokat nem idézhetnek elő. Ez a kormánynak elég őszinte kérése. Ebből láthatják a bizottság tagjai, hogy kár a sok szófecsérelés, a kormánynak eszeágábán sincsen az eredeti javaslaton egy vonást is megváltoztatni. A szenátusban ugyanaz a helyzet. A tegnapi ülésen elfogadták a kormány ama javaslatát, amellyel 48 csehországi magánvas- utat államosítanak. A napirenden szerepelt még az 1921. évi állami, zárszámadás. A.z ülésen megjelent Körner dr., a legfelsőbb számviteli hivatal elnöke is. Tárgyalásra azonban nem került a sor s a Prager Presse őszintén bevallja, hogy ezt a jövő ülésre hagyták, mert a szenátusnak nincsen munkaprogramja. A szenátust irásbelileg fogják összehívni valószínűleg junius 16-ára. A szenátusban is az agrárvám réme fenyeget. Nézeteltérés támadt ugyanis a szociáldemokraták és az agráriusok között a mezőgazdasági meliorációs alap miatt s ezt eddig még nem sikerült elsimítani. A koalíció legnagyobb slágerének tartja júniusi programja részére Benes külügyi expozéját. A német polgárpárti szenátorok ugyanis interpellációt terjesztettek be, amelyben fölkérték Bánost, hogy nyilatkozzon a szenátusban Csehszlovákia külpolitikai helyzetéről. Benes most arról értesítette a szenátus külügyi bizottságának elnökét, hogy a népszövetségi tanács junius 9-én kezdődő genfi ülése után hajlandó a szenátus külügyi bizottságában expozéját elmondani. Ugyanakkor a képviselőház külügyi bizottságában is felszólal Benes s a bizottság, amely áprilisban a nemzeti demokraták javaslatára Benes akkori expozéja feletti vitáját félbeszakította, most mindkét expozéval fog foglalkozni. — (Az országos keresztényszociálista párt pozsonyi központjának átvétele.) Mint értesülünk, tegnapelőtt megtörtént az uj vezetőség részéről az országos keresztényszociálista párt pozsonyi központjának átvétele. A párt vásártéri irodájában megjelent Jablo- nicky János dr. nemzetgyűlési képviselő, Jánoky-Madocsány Gyula, valamint Petrá- sek Ágoston, a szlovák osztály elnöke és átvették a párt irodáját, könyveit és iratait. A „Népakarat** felelős szerkesztője Reinel János dr. lesz, miután az uj vezetőség nem reflektál többé Kaiser Gyulának, az eddigi felelős szerkesztőnek működésére. A „Con- cordia** nyomda átvételére később kerül a sor. ".ííblőlürdö szénsavas-, vasas- és mórfürdő Megnyílik iun. havában. Nap? rcüzső fia&fts néihUl) négyszeri éíi«ez£§§el 28.- Hor.. szobűh 5.- horonűidl. Bővebb felvilájjositásí ád és prospektust küld a FüriöpndfloRság, * 2 ü&spete Lubovna (SpiSs) ffiiiyuka — A P M H eredeti tárcája — Irta: Zsoldos László. Az újságírónak nem kellet sokáig várakoznia a halványzöld selyemkárpitos szalonban: Anica, a dédelgetett, szép, sz^ke primadonna már be is suhogott a puha perzsaszőnyegen. — Égszínkék selyem pongyola volt rajta, — irta gondolatban máris a nagy napilap színházi tudósítója s könnyedén meghajolván a bájos fiatal nő előtt, üdvözlés után röviden a tárgyra tért: — Körkérdés, drága* művésznő, — s a ház úrnőjének kecses mozdulatára már vissza is ült a rokokó székre. — Kegyeskedjék pár szóban elmondani nekem — pardon — a legszomorubb emlékét. — A legszomorubbat? — hökkent vissza szintén ar népszerű szubretténekesnő s a következő pillanatban már valami különös bágyadtsággal tekintett az újságíróra. — Óh, Istenem, — kezdte oly méla hangon, aminőt még kevesen hallottak tőle, — hogy juthatott ilyesmi az eszébe? — s mialatt gondosan maníkütízölt ujjaival zavartam babrált a selyemszék aranyozott karfájcán, kissé vontatottan folytatta: — Szüleim még élnek, itt tehát, istennek hála, nem érhetett szomorúság. Első szerződésemet felbontotta az x . . . i direktor és igy kerültem kardalosnőnek Budapestre, hát ez sem lehetett szomorú. Szerelmes még nem voltam idáig . . . — Ez elég szomorú, — szólt közbe srz intervjuvoló . . . — Ellenkezőleg. Hanem ... — itt mély lélegzetnyire elhallgatott. — Hanem? A primadonna fürkészően nézett a tudósítóra. — Mondja, van magának kis gyéreiké? — Van bizony, — válaszolt ez tréfás büszkeséggel. — Még pedig egy! — Na jó, — suttogta a szép színésznő, — akkor biztosan meg fog érteni. — S megint visszaesvén előbb hallatott méla hanghordozásába, lassan fűzte tovább a szót. — Nézze, amikor én még igazán igen kicsike voltam, hát a szüleim, nagyobb testvéreim csak úgy hívtak otthon, hogy: kicsi. Kicsi ... a kicsi . . . kicsi . . — Négyen voltunk testvérek; de jött egy ötödik is, egy drága, csöpp fiúcska. Úgy hivták, hogy Mityu. Nagyon édes, aranyos picike volt; úgy emlékszem rá, mintha most is itt volna. Szegény mamának örökös aggodalmat okoztam vele, hogy folyton a „lettisszebb tesztvéjtém** csöpp orcája körül kapadoztam, mert mindenáron játszair szere'tem volna vele. Csakhogy ez veszélyes játék volt, mivel még jómagam is szerfölött szeles voltam. Féltek, hogy öcsikémnek a szemébe találok kapni, vagy más bajt okozok neki. — Egyszer aztán vége szakadt ennek a játszásnak. Vörhenybe estem s hogy, a többiek el ne kapják, engem bevittek a gyermekkórházba. Ott gyönyörűen kigyógyitot- tak a betegségemből s jól emlékszem édesanyám hangjára, amint a betegszoba ablaka alatt panaszosan p&rölt az orvossal: — De doktor ur, az Istenért, mikor eresztik már haza An.icát? Hiszen más gyereket hat hét után hazaküldenek, ő pedig már hét hete itt van! — Hja, kérem, az más, — felelte az orvos, — nagyságos asszonyéknak még négy kis gyerek varr otthon. Vigyázni kell. — És a hét hét után még három hétig ottfogtak. A mama sirt odakint, ón sírtam odabent, nem használt semmit. Csupán tíz- heti kórház után eresztettek haza. — No, kicsi, — cirógatta meg spiritusszal jól megmosott hajam a doktor, — most már hazavihet a mama. — Hazavittek. Otthon természetesen összevissza csókoltak a testvéreim, én nekem pedig első dolgom volt, hogy Mityuká- hoz, az én legkisebb testvéremhez fussak és, miközben majd lecibáltam a kocsijából, összevissza ölelgettem: — Mityuka’! Látod? Itthon van az Anica! — Alig telt el úgy három-négy nap, a boldog viszontlátás örömei között, egyszerre csak borzasztó dolog történt. Mind a négy testvéremen, a három nagyobbon és az egy picikén kiütött a vőrheny. Azután megállt a ház előtt ugyanaz a kocsi, amelyiken engem vittek el a kórházba s négy testvéremet pokrócba becsavarva egymásután vitte ki a karján a kocsis-ember. Legfotóljára vitte Mityukát. Sohasem felejtem el: piros, horgolt kabátka és piros selyemsapka volt rajta. — Pá, Mityuka! — intettem csókot feléje, mert nem volt szabad hozzája mennem és a drága csöppség ajkához emelte kis tenyerét, hogy: Pá! Pá! — Aztán elment a kocsin a többivel együtt. És nemsokára (ahogy később hajlottam, egy héttel azután) borzasztó sírás volt odahaza. — Meghalt a Mityuka! Meghalt a Mityuka?! — És attól fogva, mint valami Wsértet húzódott végig ez a sötét árnyék: — Istenem, éntőlem ragadt rá a halál. — Most már nagy vágyóik, szülésznő vagyok, primadonna vagyok és az életem, hogy úgy mondjam, tele van diadallal és örömmel, hanem azért magános éjszakáimon még most is néha fölriaszt álmomból egy kendőbecsavart pirossapkás, lázpiros ar-, csocska: az én csöpp Mityuka öcsém. És oly szomorúan nyílt pillantást vetett az újságíróra, hogy az akaratlanul is utána mormolta: — Szegény Mityuka . . .
