Prágai Magyar Hirlap, 1925. május (4. évfolyam, 98-122 / 841-865. szám)
1925-05-24 / 116. (859.) szám
Miért nem volt vihar a tegnapi képviselőházi illésen? A Loko Press arról értesül, hogy a kommunista párt politikai irodájában legutóbb heves vita folyt a párt képviselői klubjának nagyobbitása felett. A szélső baloldaliak azé állítják, hogy még hat képviselőt kell Bub- nik sorsára juttatni, úgy, hogyha ez megtörténik, akkor a Bubnik-klubnak 11 tagja lesz. A képviselők klubját felhívták, hogy a képviselőház első ülésén rendezzenek heves botrányt az agrárvámok ellen. Mivel azonban a képviselői klub erre nem volt hajlandó, kompromisszumot kötöttek, amely szerint a klubnak egyik tagja erőshangu beszédet mond a koalíciós vámpolitika ellen. (Ezt a beszédet Kreibioh mondotta el tegnap) Hokken és társai azt várták, hogy az elnök megvonja a szónoktól a szót, mert a vám- kérdés nincs napirenden. Ezt akarták a baloldali képviselők a botrányra alkalmas momentumul felhasználni. Tudvalevőleg erre nem került a sor. Kreibioh nem alkalmazkodott beszédében a Hökkentői kapott utasításokhoz. Kredbiohet egyébként úgy tekintik, mint a legmegbizhatatlanabb kommunistát. Vasárnap, május 24. Nyolcórás ülés a magyar nemzetgyűlésen Budapest, május 23. (Budapesti szerekesztőségünk telefon- jelentése.) A nemzetgyűlés mai ülésén megszavazták az ülések meghosszabbításáról benyújtott indítványt a válás őjogi reformjavaslat tárgyalásának idejére. Ennek következtében hétfőn már 8 órás ülést tart a nemzetgyűlés. A mai ülést Szilágyi Lajos beszéde foglalta le, aki beszédében a fővárosi választásokról szólt. Jelentette, hogy a főváros közönsége Ítélt az eddigi kormányzati rendszer fölött s ezt az országos választásokon is meg fogja ismételni. Fejtegeti a szocialistákkal kötött paktum okait. Kijelentette. ' gy mikor 1922-ben a szociáldemo- aták bevonultak a páriám .itbe, ellenszenveseknek tűntek föl előtte. Később azonban tökéletesen meggyőződött arról, hogy eszük ágában -incsen a proletárdiil .túra visszaállítása. Beszélt még a forradalmi idők és a háborús békekötés f 1 élességéiről. A ülés tart. Rejtélyes rablás! kísérlet Selmecbányán Selmecbánya, május 23. özv. Donertné Selmecbányái szatócsüzletében május 19-én este 8 órakor két ismeretlen férfi lépett be és egy koronáért élesztőt kértek. Mikor az asszony, aki teljesen egyedül tartózkodott az üzletben, megfordult, hogy kiszolgálja a vevőket, a férfiak egyike fejbeSujtotta az asszonyt és késszurással könnyebb sérüléseket ejtett rajta. Az asszony eszméletlenül terült el a földön s mikor egy fél óra múlva magához tért/ 1 ánszorgott a szomszéoklu,- és közben hazatért cselédjét a csendőrőrsparancs- nokság.a küldte. Vladár Viktor csendőralhadnagy azzal az indokkal, hogy egyetlen egy csendőr sincs otthon, a rendőrséghez utasította a cselédlányt. A rendőrség két őrmestere azonnal a tett színhelyéire sietett, ahol a megszurkált özvegy asszonyt Szegedi dr. már első segéllyel ellátta. A rendőrség azonnal nyomozáshoz látott és kitűnt, hogy az ismeretlen támadók semmit sem vittek magukkal s érintetlenül hagyták a kb. 800 koronát tartalmazó kézipénzíárt is. Ugylátszik, hogy valami megzavarta őket működésűkben. Az ügyben kissé furcsán viselkedő csendőrség csak másnap tiz órakor jelent meg a tett színhelyén, mikor a rendőrség már mindent 'elintézett. A nyomozás az ismeretlen támadók kézrekeritésére megindult. Innins 15-én teliülé Prágában a magyar-csehszlovák teíesteieim! szerzőtes végleges tárivalásai Háromtagú magyar delegáció jön Prágába — Még a tavaszi ülésszakon ratifikálják a szerződést Prága, május 23. A magyar-csehszlovák kereskedelmi szerződésről szóló tárgyalások eddig több szakaszban folytak, de az eredmény vajmi lassan bontakozik ki. Most a koalícióhoz közel álló helyről azt az értesítést vesszük, hogy junlus 13-án egy háromtagú magyar delegáció jön Prágába és junius 15-én megkezdődnek a kereskedel mi szerződés megkötésének végleges tárgyalásai. A koalíció bizottsága tegnapelőtt akként határozott, hogy a magyar-csehszlovák kereskedelmi szerződést, éppen úgy, mint a többi még nem ratifikálj kereskedelmi szerződéseket, a parlamentnek tavaszi ülésszaka alatt fogja ratlflkáltatni. leül, sitefiM néppárti üepfisci®: „Mi Kívántuk az uf választásokat../’ Beszélgetés Buday képviselővel Koza Matejovről és az aktuális politikai kérdésekről Prága, május 23. Az utóbbi hetekben egyre nagyobb port ver föl a szlovenszkói politikáiban Koza Ma- tejov akciója, amely a szlovák néppárt sorainak megbontását célozza. Egyes lapok arról is írtak, hogy Buday József dr. szlovák néppárt képviselő Koza Matejovval tartana. Alkalmam volt erről s egyéb politikai kérdésekről beszélgetést folytatni Buday József dr. képviselővel, aki a következőket mondotta: — Koza Matejov akciójának semmi jelentősége nincsen. Abból, hogy én vele tartanék, egy szó sem igaz. Mi Koza Matejovoi kizártuk a pártból és ezzel végeztünk vele. Koza Matejov a szlovák nép részére meghalt. Tudjuk róla, hogy napilapját nem egészen tiszta pénzből indította meg, de sok vizet nem zavar vdie; mert senki sem olvassa az uj lapot. Ami Koza Matejov pártailakitási kísérletezéseit illeti, azon csak mosolyogni lehet. A mi sorainkból egyetlen ember sem áll mellette és kár a kidobott súlyos pénzekért. Koza Matejov kevesebb sikert fog elérni, minit amennyit Vrabee elért, pedig ez utóbbi sem dicsekedhetik azzal, hogy akárkit is elvitt volna tőlünk. Mi bátran áljuk a harcot és örülünk az ilyen korúi ánykisér létezésnek, mert ezek végeredményben nem meggyöngülik, hanem megerősítik az autonómista frontot. Népgyüléseink, amelyeket héral-hétre tartunk Szlovemszkó- ban, beigazolják, hogy egyre erősödünk. Most már a kételkedők is mellénk állottak és az a sok ezer ember, akiik lelkesedve hallgatják a szlovák néppárt vezéreinek szózatait, mindennél fényesebb bizonyítékok arra, hogy Sziovenszkó mint egy ember áíhitozza az autonómiát. — Arra a kérdésre, hogy lesznek-e ebben az esztendőben választások, ahogy én látom a dolgokat, csak nemmel felelhetek. Mi kívánjuk a választásokat, mert abból győzelmesen kerülünk ki, nem igy azonban a szociáldemokraták, akiik közül hírmondó sem jutna be a parlamenbe. Most mi tizenegyen vagyunk, de az uj választások után legalább huszonötén fogjuk képviselni a szlovák nép igazi érdekeit. — A koalíció ki fogja addig huzni, amig tudja, annál is inkább, mert tudomásom van arról, hogy a köztársasági elnök sem akarja idő előtt a parlamentet feloszlatni. A magyarság és a szlovákok viszonyáról ezeket mondotta Buday: — Mi már többször kifejtettük, hoigy a legiszivélyesebb együttműködésit kívánjuk a magyarokkal. De ennek első föltétele az, hogy a keiresztényszocialiista párt hagyja békén a szlovákokat és. csak a magyarok között terjeszkedjen. Ha ennek a föltételnek eleget tesznek, akkor már adva van az alap a parlamentben való közös munkához is. De még egyszer mondom: a magyarok maradjanak a magyarok között, mint hogy mi sem akarunk tőlük párthiveket elvenni. Oláhdgányok garázdálkodása Komárommegyében Komáromi május 23. Komáromi tudósítónk irja: A megrendszabályozatlan oláhcigány népség Komárommegyében fenekestül felforgatta már a közbiztonságot. Alig múlik el egy nap, hogy ez a garázda népség valami bűntényt ne követne el. A csendőrség és rendőrség teljesen tehetetlen a közbiztonság eme banditáival szemben, akik úgy látszik csak a magyar kakastollat respektálták. Szerdán egy a gutái országúton hazafelé haladó kocsit állítottak meg a keszegfalvi határban a rabló oláhcigányok és revolvert szegezve a kocsi utasainak azokat teljesen kirabolták és egészen le. vetkőztelek. A csendőrség a cigányokat összefogdos- ta és beszállította a komáromi rendőrség fogházába. Itt lenne már az ideje, hogy nemcsak Komárom, de az egész Szlovenszkón szabadjára hagyott olábcigányok ellen végre már megfelelő erélyes rendőri rendszabályokat vezetnének be. Amimdsen sorsa bizonytalan Berlin, május 23. A Berliner Ta’geblatt koppenhágai jelentése szerint Amundsenről nem érkeztek újabb jelentéseik, úgy hogy sorsa teljesen bizonytalan. Az oslói lakosság körében óriási az izgalom. Az utcák és a kávéházak tele vannak emberekkel, akik drótnélküli táviró hirt várnáik arról, hogy mi történt Amundsennel. Röviddel a start előtt a norvég kormány táviratot intézett Amundsenhez, amelyben íölhatalmazta őt, hogy a fölfedezendő területrészt vegye Norvégia nevében birtokba. Merénylet a krakkói csehszlovák konzulátus ellen Krakkó, május 23. Ma délelőtt nyílt utcán egy ismeretlen tettes agyonlőtte Koio- ceszkyt, a krakkói csehszlovák konzulátus hivatalszolgáját. Ugyanez az ismeretlen ember bombát dobott a csehszlovák utlevél'hii- vatal szobájába is. A bomba szerencsére nem robbant föl. A merénylőt hosszabb üldözés után sikerült elfogni, de személyazonosságát nem lehet megállapítani. Valószínűnek látszik, hogy őrült emberről van szó. micét az erdőben, ahol már lepuszitották. A reméfty és a jókedv pedig egyre tovább hajtotta őket s mindig több és több tisztást leltek, ahol busásan szedhetők meg magukat. Ez történt egy nap. Nem más a következőn sem. És ekként folyt aztán héfcröl-hét- re, hónapról-hónapra. A falusiak végül azon vették észre magukat, mir^ eljött az ideje, hogy a vásárra 'nduljanak, hogy soha még ilyen bőséges évet nem értek meg. Szegény fickóknak akkor egvszer egy é /ben volt ünnepük. Nem kellett már hozzá a vándor biztatása, hogy a városban jó- k 'vük legyen s mulatságot csapjanak. így szedelőzködtek végezetül vissza, boldogan, megrakodva, a tél szüksége elé. A vándor most is velük tartott mindenütt. Csakhogy ő maga, amig az embereket nótával, tréfával serkentette reményre az erdőben egész nyáron át, nem törődött vele, hogy a saját számára is gyűjtsön. így tehát semmivel többje nem volt, mint ahogy a faluba érkezett. Azért hazamenet igy szólt a falusiaknak: — No emberek, remélem, nem lesztek fukarok hozzám. Jó társatok voltam eddig, bizonyára nem hagytok nélkülözni a tél idején s megtartotok magatok közt. Ha közületiek mindenki ad egy keveset, az sok lesz, és nekem elég lesz. így kihúzom én is a tavaszig. De bizony a falusiak csak ógtak-móg- tak erre egymás közt: — Minek adnánk neki? Miért nem gyűjtött ő is magának? Mi szükségünk rá? így is feleltek az idegennek. Ekkor látták először, hogy a vándor egy kicsit elszomorodott. De rá mingyárt igy szólt: — Noshát csalódtam bennetek. De oda se neki! Úgy gondoljátok, nem kellek nektek? Hát csak vissza ne kivárnátok magatok közé. Isten áldjon benneteket! Azzal a vándor, éppoly vigan, ahogy jött, nótába zenditve utján, búcsút mondott a falusiaknak. Azok bizony nem sokat búsultak utána. Mindenük volt. Sohsem duskálkodtaik még igy, mint azon a télen. Hanem a tél ezúttal sem volt enyhébb a tavalyinál. A tavasz és a nyár megint csak úgy találta a falusiakat, mint az előző, éhkoppon, kedvük-vesztetten és elölről kezdődött minden nyomorúságuk és aggodalmuk. A vándor pedig nem volt köztük, hogy kedvnek durálja őket. Sokaknak eszébe jutott, az igaz, de egyúttal visszaemlékeztek hálátlanságukra is és átallották említést tenni egymásnak felőle. Utoljára a sok küzködés mégis felnyitotta egyikük száját: — Halljátok-e, — szólt, — kár volt, úgy gondolom, mégis elbocsátani azt az idegent közülünk. Minden máskép ment, míg itt danolászott velünk. A szerencsénket eresztettük el benne magunktól. Erre aztán a többi társa is rámondta: — Úgy van, úgy van! Bánjuk is eléggé. Bárcsak itt volna! Abban a pillanatban, amikor ez elhangzott az egész falu ajkán, a falu végén egyszerre csak felhangzott a vándor nótája. Az emberek pedig akarva, nem akarva őröm- rivalgásba csaptak. — Hát itt vagyok! — termett közöttük a vándor. — Ez egyszer még mevbocsátom nektek, mert láttam, hogy legalább törede- lem van a szivetekben és elhiszem, hogy ezentúl belátóbbak és okosabbak lesztek. Mert ahol engem meg nem becsülnek, város legyem, falu legyen, gazdagság legyen, nem a világnak sikkad el a kincse, hanem a telkekből, hogy észre tudják venni. Jól jegyezzétek meg ezt! Hogy megjegyezték-e és okultak-e a kis falu lakosai a vándor beszédén? Meghiszem azt’ Minthogy saját hasznukon, vagy kárukon tették. De mivel akadhatnak, akik konokabbak náluk, azoknak szólt ez a mese. lAsocv1' 1 tSwi ®|Q»,©v' “ 3 reggelén, mikor éppen az erdőbe készültek, a falu végén egy idegent láttak meg közeledni. A külseje ennek sem volt különb náluk. Csak olyan toprongyos gúnya díszelgett rajta, mint bármelyikükön. De már a falusiak szomorúságából és tunyaságából egy csöpp sem tetszett meg rajta. Távol a falu végéről hallották már vidám nótáját s mikor odaért közibük, igy kiáltott feléjük: — Ugyan, mit búsultok, emberek? — No ugyan! — szóltak a falusiak, — minek örülnénk? Talán bolondok vagyunk, hogy a sorsunkon tennénk? — De mikor egy bér jár érte, ha vigan vagytok is, — válaszolt rá az idegen. Majd, mikor megtudta a falusiak nagy baját, azt mondta hozzá: — No, várjatok csak. Bízzátok rám. Gyerünk csak az erdőbe. Minden másként lesz, ha én veletek ügyök. így is lett. A vándor elöl indult neki az erdőnek s a falusiak utána. De a nótát, mókát az idegen egy percre sem hagyta abba aztán sem. Sőt hova-tovább, annál jobban pazarolta a falusiaknak. Úgyhogy végül az emberek nemcsak maguk is nekividámodtak, hanem mintha egyenest valami csuda történt volna. Attól fogva, hogy az idegen vezette őket, úgy tűnt nekik, ott is találnak újra gezeEhgyomorra fél pohár |T' ^ Jó étvágyat, W —'m 1 I Wré n» § I i Ü I W kellemes kozérzést SCHMIDTKAUER-féie UVE^i £s munkakénéi biztosít. Az ■ ©PIÁM®® ra®$aa tféveszfendS ftssie iimdisg®aSi€B Bg®g®raiwizzd. |
