Prágai Magyar Hirlap, 1925. május (4. évfolyam, 98-122 / 841-865. szám)
1925-05-24 / 116. (859.) szám
4* Vasárnap, május 24. Hodzsa nyilatkozata az igazság mérlegén ii. A nemzeti eszme végleges győzelme Prága, március 23. Hodzsának mezőgazdasági nyilatkozatánál még sokkal érdekesebb és még kevésbé igaz az, amit az interjú további részében mond, ahol kijelenti, hogy ö tökéletesen megérti a magyar léleknek a békekötéssel kapcsolatos nagy tragédiáját s a magyar pszüholégiát, amelyre a felejtést ráparancsolni nem lehet, oly tényezőnek tartja, amellyel föltétlenül számolni kell. Hodzsának egész itteni politikája merő ellentmondása ennek az állításnak. Ma úgy volna, amint mondja, akkor a megértés politikájával kellett volna közeledést keresnie az itteni magyarság lelki és érzelmi életéhez és nem ala- mizsnás földosztogatásokkal és morálisan diszkreditált politikai vigécekkel táborába csőditeni egy-kétezer mindenre kapható, könnyű lelkiismeretű magyar embert, hanem a magyarság jogainak tökéletes nyújtásával és a magyarság politikai alakulatainak lojális respektálásával kellett volna a lelki kapcsolatot megtalálni. A megértés konstruktív valami. A megértés az érdekeknek elismeré- rése és a létnek segítsége, Hodzsa pedig eddig a magyarsággal szemben csak a destrukció politikáját folytatta. Teremtett egy pár reklámexisztenciát és tönkretett egy pár százezer reálisan, munkával felépített magyar létet. A lelki momentumokat ismerő politika nem ismerheti és nem használhatja a kopók rendszerét, amelynek keserves működésével a magyarok ezreinek kellett megismerkednie. A megértés politikája nem szaturálhatja a Slovenská Politika uszító hangját és nem ölelheti keblére a Népújság szeny- nyesét. És amikor a gondolatmenetét folytatva tanácsokat ad a magyarországi közvéleménynek, akkor a történelmi fejlődés követelményeiről beszél ő, aki a történelmi eszmék és érdekek lerombolásához mesterien ért és a magyarság soviniszta részét fenyegeti meg ő, akinek sovinizmusa az 1918-iki kráteres időszak kitöréseitől még most is forró. Hodzsa nyilatkozata a csehszlovák állam és a többi utódállam megszületésében a nemzeti eszme végleges győzelmét látja Kö- zépeurópában, amely az osztrák-magyar monarchia megdöntésével eltakarította utjából azt az utolsó akadályt is, amely a német birodalom és az Italia Unita összekovácsolása után fejlődésének még útjában állott. Ez a gondolatmenet már kiindulási pontjában helytelen. Az utódállamokat ugyanis nem a nemzeti eszme hozza létre, hiszen ezek az államok nem nemzeti, de tipikusan nemzetiségi államok. Nemzeti államról csak ott beszélhetünk, ahol a lakosság túlnyomó többsége ugyanahhoz a nemzethez tartozik és ahol külön politikai és kulturális törekvéseket tápláló kisebbségek nincsenek. Ilyen értelemben nemzeti államok Franciaország és Spanyolország, ahol a Pireneusokban lakó baszkok oly csekély töredéket alkotnak az uralkodó nemzet mellett, hogy politikailag és kulturális tekintetben számba sem jöhetnek. Ilyenek a skandináv államok és ilyen állam volt a háború előtti Olaszország is, ahol az államalkotó nemzet egyedül van, illetőleg egyedül volt az államban. A világháború a nemzeti eszmét csak annyiban vitte előre, amennyiben a nemzeti államokat olyan területekkel egészítette ki, amelyeken eddig idegen uralom alatt élő íajrokonaik éltek. Az olasz irredenta, amely valamennyi olasz egyesítésére törekedett, tökéletesen elérte a célját, mert az olaszoklakta Trentinot, Triesztet és Fiúmét a békeszerződések Olaszországhoz csatolták. Az olasz nemzeti eszmének végleges győzelmiéi azonban mindjárt ellensúlyozta a nemzeti eszmével éppen ellenkező irányban haladó az a körülmény, hogy a dél- tiroli németeket, Hoffer András népét Olaszországhoz csatolták. A nemzeti eszme fejlődése tehát legalább ugyanannyi lépéssel haladt visszafelé, mint amennyivel előre ment. A csehszlovák köztársaság a nemzeti eszme fejlődésének szempontjából is csak akkor jelentett volna haladást, ha a csehekre szorítkozott volna, esetleg azokra a szlovák területekre, amelyeknek lakossága minden kétséget kizáró módon kifejezte volna azt az akaratát, hogy az uj államhoz tartozzék. Ez azonban, mint tudjuk, nem igy történt. A tu- rócszentmártoni deklaráció, amelynek általunk ismert szövege legalább is vitatható a hitelesség szempontjából, nem tekinthető olyan megnyilatkozásnak, amelyben a szlovák nép kellőképpen meghatalmazott képviselői vettek részt. Azonban nemcsak szlovákokat, de magyarokat, németeket, lengyeleket és ruszinokat is csatoltak megkérdezte- tésíik nélkül a csehszlovák államhoz, amely, ben — ha a hivatalos álláspontnak megfelelően a zsidókat is külön nemzetnek vesszük — hét tekintélyes számú nemzetiség él és ezek számbeli többséget alkotnak ebben az állaimban. Lehet-e ily körülmények között nemzeti államról, a nemzeti eszme győzelméről beszélni?! Nagyon jól tudta ezt a csehszlovák békedelegáció is, amely csak a szlovák területeket követelte a nemzeti eszme nevében, mig a magyar területek bekebelezését stratégiai, a szudétanémet vidék idecsatolását gazdasági és történelmi, a lengyel terület odaítélését pedig történeti alapon kérte. A nemzeti elvről akkor szó sem voltHodzsa miniszter úrral szemben mi azt valljuk és vitatjuk, hogy a nemzetiségi elv Középeurópában még korántsem fejezte be a fejlődését. Ez az elv ugyanis azt kívánná, hogy az államok határait a nemzetiségi határok szerint vonják meg. Egészen más kérdés persze, hogy Középeurópában, ahol a különböző népek oly tarka-barka konglomerátumban élnek, Iehet-c a határokat úgy megvonni, hogy azokon belül csak egy és ugyanazon nemzethez tartozó emberek maradjanak. Nézetünk szerint nem, mert például To- rontálban, a Bácskában vagy a Szepesség- ben képtelenség még elméletileg is ilyen határokat huzni. A gazdasági és történelmi szempontok figyelembevétele nélkül lehetetlenség teljes rendet teremteni. Ezek a szempontok azonban megint nem Hodzsa miniszter ur mellett szólnak. Kétségtelen tény, hogy a nemzetiségi probléma megoldása előtt az emberiség nem foghat hozzá újabb nagyszabású feladatok megoldásához: nem oldhatja meg az osztálykérdést és nem alkothat a mai államoknál is nagyobb egységeket, nem valósíthatja meg az Európai Egyesült Államok magasan szárnyaló tervét. Minden ilyen terv előfeltétele az, hogy a nemzetiségi kérdést véglegesen megoldják, ami a nemzeti kisebbségek jogainak tökéletes biztosítása nélkül elképzelhetetlen. A nemzeti kisebbségek szempontjából pedig a mai csehszlovák kormányzat nem haladást, de határozott visszafejlődést jelent. |ir a IesioM mosfiszerek. -w Utazás a pozsonyi villamosvasút körül Hétmilliós ajándékot kért egy ügyvéd-hazafi a várostól — Akinek nem inge — ne vegye magára — Kertvárosvasut és telekspekuláció Pozsony, május 23. (Saját tudósításunk.) A pozsonyi viba- most a rosszmájuak Noé bárkájának nevezik, de a valóságban sóikkal több joggal hullámvasútnak mondhatnánk. Ezt a villamos- vasút körül hullámzó sokféle változatos esemény teszi indokolttá. A jó pozsonyiak csak azt tudják, -hogy a villamos drága és lassú, hogy a város ezt akar, azt akar, de nagyon kevesen tudják, hogy a sok gonddal és még több deficittel küzdő társaságnak mennyi alattomos intrika el-len kell védekeznie. A sok közül egy jellemző eseit a következő: Kevéssel a csehszlovák köztársaság megalakulása után, úgy 1921—22-ben, a sovinizmus fénykorában valaki harsányan elkiáltotta magát: — Ki a külföldiekkel! Külföldi alatt itt főként a külföldi vállalkozókat, az idegen tőkéit értette az illető s hogy nem teljesen önzetlenül gondolkodott, az hamarosan kiderült. Hogyan lesz a csehböl magyarón, vagy mennyit hozhat egy hazafias üzlet? Á fönti hangzatos jelszót az ismert pozsonyi ügyvéd és még ismertebb politikus elsősorban a városi villamost bérlő társaság felé adresszálta, amely tulajdonképpen tisztára pozsonyi társaság, de mint minden nagy rezsivel és nagy deficittel dolgozó tizem, külföldi tőkét vett igénybe. Rothsohildék pénze tartja fönn a pozsonyi villamost, már pedig tudott dolog, hogy a Rothschild - cső p o r t Európában kétszázötven vasutat mondhat magáénak. Miután a harsány hang tulajdoni osa úgy tapasztalta, hogy a villamosvasút érdekeltjei nem akarják respektálni energikus fölszólalását, hathatósabb eszközhöz folyamodott honmentö politikája érdekében. A miniszter és a nagy bankóik háta mögé került s addig duruzsolt a fülükbe hazafias kötelességről, közérdekről, hogy azok már-raár kötélnek álltak s bele akartak ugrani abba az ajánlatba, amely az illető hazafi legtisztább önérdekét szolgálta volna. Az ajánlat lényege. volt, hogy az ügyvéd ur — nevezzük egyszerűen dr. Hazaffynak ~ a bankok segítségével a bérlő társaságtól minden kocsit, fölszerelést és a bérletet egy millió koronáért át fog venni, de azt a 10.000 négyszögöles telket, amelyen a villamostár- saság épülete, áramfejlesztő és remise áll, a város adja ajándékba nekik. Az üzlet — valljuk be őszintén — nemi is lett volna olyan rossz. Az a hatalmas telek a Kikötő-ut mentén maga megér hét milliót, ezt onnan tudjuk, mert dr. Hazaffy, bízva abban, hogy ajánlatát elfogadtathatja, eny- nyiért akarta eladni. A villamostársaság pedig az egy milliónál lényegesen magasabb értékű fölszerelés és kocsiállományon kívül még két és félmilliós adósságot fizethetett volna ki. Ilyen csekélységgel ugyan ki törődik, amikor a hazafiasság forog kockán? Az üzletet azonban maguk a bankok sem találták nagyon kósernek, tehát egymásután ugrottak ki a tárgyaláson, mert akadt egy becsületes szakember, aki világosan bebizonyította az ilyen eljárás képtelenségét és inkorrektségét. Erre ezt a becsületes embert, aki hithii cseh nemzetiségű, de az önérdekkel szemben a közérdekre hivatkozott, dr. Hazaffy könyörtelenül magyaróimak, banditának, hazaárulónak deklarálta. Igaz is, hogy jön ahhoz egy cseh, hogy egy igaz hazafi üzletét olyan csekélység miatt, mint a közérdek, elrontsa! Az ügy pikantériája, hogy a villamosvasút fölbecslésére lehozatták a híres brünni szakértőt, List professzort, aki három napig Pozsonyban tartózkodott, szakszerű memorandumot dolgozott ki, az egyik bankigazgató lakásán előadást tartott a reménybeli tulajdonosoknak s azután hazament. Az érdemes társaság azonban elfelejtette a professzor ur számláját — 5—6000 koronát — kiegyenli- ten-i, jobban mondva, egyik a másikra tolja a professzor meghívását. List tanár tehát perel s majd a bíróság fogja kideríteni a titokzatos meghívó személyazonosságát. Tanulság? Az is van: az üzletre ráfizethet a villamostársaság, a város, List professzor is, de dr. Hazaffy soha. A kertvárosvasut üzembehelyezése Hja, a kertváros vasút! Ez mailünk ugyanazt jelenti, mint akasztott ember házában a kötél. Szegény városnak öt gyenge milliója poiiadozik az öt év előtt lerakott sínek rothadó talpfái alatt. Visz, visz ez a vasútvonal ki a Pozsony mögötti lakatlan sivatagra, ahol az első kertvárosnak , majd az egyetemvárosnak kellett volna lennie. A Lefranconi-te- lepen ma még semmi élet vagy építési mozgalom, de kertvárosvasut az van, csak üzembe 'kéne helyezni. Meg van hozzá már a jó büdös benzinmotor és a kocsik is, ott várják- a viirradait napját a villamosTemiszöen. Februárban már úgy Játszott, hogy nem hiába várják, mert egy beadvány érkezett a városhoz, egy mérnök és egy ügyvéd írták alá (hogy egy fiskálisnak mindenütt kel lenni!) és azt kérték, hogy adják át nekik a kertvárosvasutat, a motort és a szerelvénye- két, ,hogy ők üzembe helyezhessék. A hírnek óriási hatása lett. Az árva kocsikat a remiszben kellemesen csiklandozta a munka közelgő lehetősége, a beadványozók előre is örültek, ők tudták miért, a városházán komolyan tervezgettek. A fontoskodó szakembernél kellemetlenebb istenteremtése nincs! Ezt gondolkodás nélkül aláírja a mérnök ur és társa is, meit hiszen a szakemberek kéretlen véleményadása rontotta el ezt a gyönyörűen kifundált üzletet is. Ezek a szakemberek kisütötték, hogy a szinleg altruista vállalkozás mögött egészen sötét kis manipuláció rejtőzik, aminek neve: telekspekuláció. — Miért? — kérdezheti minden tájékozatlan. A szakember azonban erre is megfelel: Máriás huncut lenne az, aki a mai körülmények között a kertvárosvasutat üzembe akarja helyezni, mert ez évi ötszázezer korona biztos ráfizetést jelent. Ha az egyetem- város kiépült, akkor is ráfizetéssel működne a vasút, mert a napi négyszáz utas mellett húsz alkalmazottat kellene tartani és naponta legalább kétszer a kocsikat járatni. Ha az egyetem építését megkezdik, úgy anyagszállításra lehet felhasználni a kertvárosvasutat, amely Csak tiz-husz év múlva lehet reális vállalkozás, de csak abban az esetben, ha a Lefraneoni-telepen és a környéken húszezer lakos lesz. Azonban a februári ajánlkozók úgy spekuláltak, hogy ott, ahol egy üzemben levő vasút van, a telek értéke megszázszorozódik. Ha a kertvárosvasutat átadták volna nekik, úgy olcsón összevették voina az ottani telkeket, ezt méregdrágán parcellázták volna s mikor meg lett volna a haszon, ki törődött volna a kertvárosvasuttal? Ha az építkezők nem bírtak volna fizetni, .az is tiszta haszon, mert a ház é.s telek visz- szasziáilt volna a hitelezőre, lásd a kolonizá- ció ékesebb példáit. Szóval a szakemberek figyelmeztették a várost, hogy egy vasút vezetéséhez olyan emberekre van szükség, akik a vasúti technikával tisztában vannak, no meg a pénznek sincsenek szűkében. Erre a város felszólította az ajánlattevőket, hogy jelentsék be, milyen tőke áll mögöttük. Erre az indiszkrét kérdésre máig sem jött felelet. aee®©ö»©o©©©©(©©w©esi(9©©öeeQooe9öv Syfilidologe Br. Kolb ezelőtt a prágai, frankfurti és berlini bőrklinikák tanársegédje és másodorvosa. Wassermann vizsgálat! Szanatórium es Pensio Imim Aiazia § Gyönyörű fekvésű magyarhoz 5' § minden kont’orttal. Kitűnő 5j | konyha, kívánatra prospek- §! 3 tust küld. 9 OOOOOOO0OOOOOOGOOOOOOOOOOOOOOOOO I WEoiinifBET y | ££ WEGMfllI K»«»K’<s:ii?flB4Íám és cias&mrfti&rárunlaáae, 9«éH»]l«4eBr<ete;eés és éR»iiIeiifiwe!Ö«*és, « ..Xnall" H»<í»»*c.«aÍB«&05ra 2£<»a«&irim«8iffi« ftépwtoeíefe és fö&enrafcatai eáész és *»«►«* nera ITéBfB*éwél!í»«öB*:fi és éritcK-mfl EM DCIAIL SF«»-Má«€» 5® ===== &*®íSc<e - Kassa = ffáfc-Míeat 5® ggajaíUMHU»IIHiP3jCraKIE^^
