Prágai Magyar Hirlap, 1925. május (4. évfolyam, 98-122 / 841-865. szám)

1925-05-24 / 116. (859.) szám

SPfíJCvirJUcrfA^JáRMÉ Vasárnap, május 24. Mi történik ezzel, vagy mi történt ez­zel? Erre még a „jól informált" Prager Pr. sem válaszolhat. De hogy valami mégis tör­tént, arra vall az a tény, hogy a javaslatok között ott találóuk a csehszlovák—lengyel ke­reskedelmi összeköttetés „ideiglenes" rende­zéséről szóló javaslatot. Ez tehát egyet je­lent azzal, hogy a kormány egyelőre nem akarja a Len­gyelországgá! kötött szerződést ratifikálás végeit a parlament elé hozni, viszont ren­deleti utón sem akarja vagy nem tudja a szerződést életbe léptetni. Nem maradt tehát más hátra, mint „ideiglenesen rendezni" az egész dolgot­Dehát minek is folytassuk továbo a koa­líciós —rendezési művészet jellemzését? íbi­szen nekünk mint ellenzéknek — a koalíció felfogása szerint — nincsen semmi közünk az állam ügyeihez. Mi a kiselejtezett kaszt­hoz tartozunk, mi csak adófizető, harmad­rendű polgárai vagyunk az államnak. Az ál­lam ügyeihez hozzászólni csakis az „állam­alkotó" koalíciónak áll jogában s az csakis a koalíció fentartása érdekét tartja szem előtt s nem törődik azzal, hogy a nép elé­gedetlen. Hiszen a koalíció szerint nem a nép alkotja az államot, hanem az öt koalí­ciós párt. Formailag s hogy a külföld előtt meg­mutathassák a mi „demokratikus" parla­mentizmusunkat, összehívták péntekre a képviselőházat. Kéthónapi szünetelés, után egy órát ülésezett a parlament s most ismét elmúlik két-hárc-m hét, esetleg egy hónap is, míg újból egybegyül a képvise’őház. A ház elnöksége ugyan már iunius 2-ára vagy 3-ára szeretné a házat összehívni. Mi azon­ban már ismerjük a dátumok pontos betar­tását s biztosra vesszük hogy a parlament junius közepe előtt nem fog összeülni. Monstrekiildöttség a pozsonyi városházán Az asszonyok megsértették Okánik polgár- mestert — Kommunista terepszemle a ta­nácsteremben Pozsony, május 23. (Saját tudósításunk.) Péntek délben egy különös deputáció jelent meg a városházán a gobelinteremben. Szegényes öltözetű férfiak, elszánt asszonyok, maszatos gyerekek és síró csecsemők/ mintegy ötvenen. A küldött­séggel Singer és Prehnál városatyák akar­tak reklámot csinálni maguknak. Okánik pol­gármester kijött a váratlan látogatók közé., de kér éo ük bői — az asszonynépség sivalko- dása következtébe ahg értett valamit. Eredeti, amerikai 0il®fflÍ-É!SElB3BSSÉ8Bk minden [tátikában, drog-óriá- bau és narfürneriábari kaphatók Az újságírók is csak Singer utólagos fel­világosítása után tudták meg, hogy miről van szó. A küldöttség a hajléktalanok men- helyérői való és lakást kér — helyesebben követel — a polgármestertől. Ezek az emberek családostul a menhe- lyen laknak hónapok óta, ahol férfiak és nők a lakásért napi 2—2 koronát, a vöröskereszt gyermekgondozójában pedig minden gyer­mekért lakás és ellátás fejében napi hét ko­ronát fizetnek. Elsősorban ezt az összeget egy négy gyermekes család feje, aki napi 23— 25 koronát keres, nem tudja fizetni, másrészt pedig a hajléktalanok menhelyéről, amely tu­lajdonképpen a szegény emberek átmeneti szállásának készült, ki akarják tenni őket. A szerencsétlenek sorsa valóban szánalomra- inéltó, azonban Prehnál és Singer egy élet­revaló indítvánnyal is segíthettek voine a ba­jon s nem volt szükség arra, hogy a város­házán ilyen botrányos csődületet rendezze­nek. Mialatt a férfiak és aszonyok hangos és fenyegető lármával támadtak az ártatlan polgármestere, aki a szükséges lakásokat valóban nem rázhatja ki a reverendája zse­béből, a gyerekek ugyancsak kihasználták az alkalmat és kézzel-lábbal tépték-gyurták a gobelinterem drága antik foteljeit Az egész jelenet a megboldogult pesti kommiin arany­napjaira emlékeztetett s igazolta az ifji.eág proletár öntudatát. Az asszonyok egyre féktelenebb hangon támadták a polgármestert, akit azzal vádol­tak, hogy az uraknak építtet csak lakásokat, majd annyira megfeledkeztek magukról, hogy a békeíiiréséről ismert Okánik dr. magából kikelve faképnél hagyta a zajongó társasá­got, amely csak jó fél óra múlva, mikor az asszonyok a csecsemőket az antik aszta­lon tisztába vették és a fotelokban meg­szoptatták, távozott Singer és Prehnál újabb dcsöségének színhelyéről. Az egyik öntudatos ifjú elvtárs vészjós­ló szenKukeil figyelmeztette társait a szom­szédos tágas tanácsteremre, amelyben'Napó­leon tábornoka diktálta a pozsonyi békét: „Nézzétek, hogy vannak ezek itt berendezve!" Úgy látszik, Napóleon után az ifjú elvtárs szeretne itt diktálni. Délután a tanácsülésen Prehnálék ismét fel akarták vonultatni csapataikat, de a tö­meg benyomulását a tanácsterembe megaka­dályozták. Singer mditványozta a tanács­ülésben, hogy a város a hajléktalanok szá­mára a menhelyen elviselhető bért állapítsa­nak meg. Továbbá indítványozta, hogy a városi építési alap igénybevételével újabb kislakásokat építsenek, harmadik indítványa, hogy a város a hajléktalanoknak nagyobb telket parcellázzon, ahol ők maguk építhet­nek. gyarázatát, hogy a kisantantnak a népszö­vetség ellenőrzése körébe beavatkozó hatá­rozatai sem a népszövetség hivatalos fak­torainál, sem pedig a nyugati hatalmaknál nem találtak kedvező fogadtatásra és vissz­hangra. Miiéi 29-én iii! i liiszleríaaács ni irirvóiÉ Mén Prága, május 23. Jól informálit koalíciós politikus közlése alapján adhatjuk azt a hirt, hogy a jövő hé­ten tüzetes tárgyalások lesznek a koalíción belül a politikai helyzetről. Az önálló kereset­tel biró szociális biztosításnak beterjesztett javaslata a kormány szempontjából kedvező alap arra, hogy megkeressék a gabona vámok körüli kompromisszumot. A minisztertanács állítólag május 29-én fog véglegesen dönteni a gabonavámok be­hozatala ügyében s ez a döntés a kompromisszumnak megfelelő formában egyes ipari vámok tételeinek csök­kentését fogja maga után vonni. Bizonyosra vehető az, hogy az adóreformot és a válasz­tási törvény novellálását a parlament csak az őszi ülésszak alatt fogja tárgyalni. A kor­mánynak ebből a tervéből az tűnik ki, hogy a választásokat csak 1926 tavaszára ter­vezik, mert a koalíció csak a megváltoztatott vá­lasztási törvénnyel hajlandó belemenni a vá­lasztási kampányba. lenes visszakozást rendez 8 idsanfanf inamig elleni Határozatai kárdásákei Stiif ■ Kedd: MÁTRAI FERENC BÉLA: Aki mindig tréfál. Szerda: SZÍRT FERENC: A nyomorultak. (Vers.) SZÁNTHÓ DÉNES: Életmentés. Csütörtök: ZSOLDOS LÁSZLÓ: Mityuka. Péntek: ILLÉS ENDRE: Tolvaj. Szombat: E. TÓTH JÚLIA: Márta elaludt. Vasárnap a P. M. H. pünkösdi számn. Borkosto'ás Rácz Pálnak. A sok ürömbe, fájdalomba ha belevásott a fogad, pajtás, ne káromkodj sokat, oly mély e pince, mint a katakomba: hadd jöjjenek a cimborák! Szent katakomba ez a pince! Tavaszok, öszijk és nyarak, viharok, álmok, madarak, virágos lombok, lányok szűz! tincse: eltűnnek, semmi sem marad . . . De megmarad a kincsek kincse: tavaszok, őszök és nyarak esszenciája megm'.rad: A külügyminisztériumhoz közelálló hely­ről vesszük azt az értesítést, hogy e hónap végén Prágába érkezik Vavrecska budapesti csehszlovák követ. Ideérkezése összefüggésben van azokkal az energikus megnyilatkozásokkal, amelyek a magyar kormány és a magyar közvélemény részéről a bukaresti kisantant konferenciának Magyarország ellen irányuló határozataival szemben elhangzottak. Megbízható informá­ciók szerint mind/ azok a hírek, amelyek a kisantant pozitív lépéseiről szó latnak, tehát az a hir is, hogy a kisantant párisi követei Foch marsallnál interveniáltak volna Ma­gyarország ellen, nem felelnek meg a való­ságnak. A prágai külügyminisztérium úgy igyek­szik feltüntetni a bukaresti határozatot, mint nem hivatalos és barátságos óvást és figyel­meztetést Magyarország felé. Ehhez az infor­mációhoz hozzáfűzhetjük apzt az értesülésün­ket, hogy a prágai külügyminisztériumnak ez a fel­fogása sok tekintetben visszakozást jelent a bukaresti határozatokkal szemben és ez a fölfogásbeli változás abbam leli raa­Leliey nem nyugszik. A Népakaratnak ma megjelent száma még a keresztényszo- cialista párt régi rezsimjének szolgálatában áll és ennek megfelelően igyekszik Lelley Jenőt, a párt lemondott elnökét és a párt- vezetőségi ülés során alulmaradt társait fé- hérre és ártatlanra mosni. Úgy tünteti föl a pártvezetőségnek május lö.-i határozatát, mint a párt keleti csoportjánk a terrorját a nyugati kér esztényszocial ista képviselettel szemben és azt állítja, hogy a keleti 35 ezer keresztényszocialista szavazó vezetősége leszavazta a nyugati 80 ezer keresztény- szocialista képviseletét. A szervezeti sza­bályoknak megfelelő eljárást, a pártvezető­ségnek szavazását igyekszik terrorként fel­tüntetni az a frakció, amely vidékről feljött elnökökkel és bizalmiakkal akarta megaka­dályozni, hogy a pártvezetőségi tagok nyíl­tan ás őszintén véleményt mondhassanak. A keresztényszocialista párt * gyásznapjának nevezel a pártvezetőség ülését és kijelenti, ■hogy az egész válság felidézésének az volt a tulajdonképpeni oka, hogy a kassai párt­vezetőség a keresztényszocializmust az egy­séges párt aklába terelje be. Ügyetlen rabu- lisztikával igyekszik ezt a pártközi vezérlő bizottság határozatából kiolvasni. Közben rágalmaz és gyanusit, a komáromi körzet elnökét rendkívül feltűnő és gyanúsító módon a pártpénzek elszámolására hívja föl és a vezércikkben célzásokat tesz arra, hogy „a nyugatiak bizonyos 150 ezer koronát keres­nek a keleteiek pénzkezelésénél." Az elbu- kottak kétségbeesett viaskodása ez a hata­lomért s emellett nevetséges nagyképűskö­dés, amely a leginkább kifejezésre jut a vezércikknek ebben a mondatában: „A nyu­gati oldalon történelmet csináltak, a keletiek alkalmi alkalmazkodást." Végül közli a lap a május 16.-i pártvezetőségi ülés határozatá­nak m e gf e 1 e 1 be zésére vonatkozó beadványt és Méhes Gáspárnak, a keresztény gazdák országos szövetsége igazgatójának lemondó levelét. Pénzügyi adóreformpetka alakúi, A Ve­cer értesülése szerint az adóreform tárgya­lására csak az építkezési törvényjavaslat el­fogadása után kerül sor. Az adóügyi ,,des t- ka“ iL.yan elkészült már ... adóref..tár­gyalásával, de egyes fontos, ..lapvető k ér­dese’.:- n még az úgynevezett „finauAJlis petka" fog dönteni, amlyet a napokban ala­ki tan: ' meg. <5 I 8 . . a Berobban bewfi5! ftajvl? fcoipa- M tp H aMA|| képződés ellen. Gyorsan szárad és $ 0 nem teszi‘zsírossá a ha int. f j||S #f HozmsüRai ia^orolörloüi ;í ^ jjUll II Práge lí„ Panska 4. !]. em^etl Á vándor — A P. M. H. eredeti tárcája — Irta: Tersánszky J. Jenő. Volt egyszer, messze, óriási havasok közt egy kis falucska. A hegyek elfogták elő­le a jó Isten napját s ami kevés szántóföldje volt, azon úgy sem termett volna semmi, mert csupa szikla, kavics volt az egész. Nyomorúságos egy fészek volt. A lakói csupán abból tengették életüket, amit az erdő adott. Gombát szedtek, havasi epret, málnát. A felesleget egyszer egy évben bevitték a távoli városba a vásárba és így került ki az árából a télire való ruha, meg egyéb szükséges nekik. Egy télen azonban szörnyű, fergetegek jártak a havasok közt. A hógörgetegek az erdőt földestül lehántották néhol a hegyol­dalakról, hogy csak a csupas? szikla maradt és tavasz* közepén úgy csikorgóit, mint egyebütt farsangkor. A kis falu lakosai kétségbe voltak esve. A falu körül már a nyár közepéig letarolták az erdőt, órajárásra. De senkisem gyűjtött még magának a tél Ínségére. Csüggedten, tétován ődöngtek a falu kö­rül az erdőben és egymással marakodtak a kifosztogatott bokrokon ahelyett, hogy újabb helyekre iparkodtak volna. Egy ilyen reménytelen, keserves nap Hoiidek Rudolf Vinohrady, Fochová 25 elsőrendű női és úri szabó terme mérték szerint "^0 g adott hozzá: édesre ért . . . Pajtás, egy kóstolás: s a lelked bordó, bolondos mezbe öltözik . . . Sok vad szüret volt ezer évig! E hordóból most, cimborák, kóstoljuk kurucok borát: a bús Rákóczit, Bottyánt, Beziorédit csókoljuk minden kortyon át, oly szamorodnit hagytak hátra, nsegihatják az istenek! E nektár tiizesitse meg. taplós szivünk, ha legény kell a gátra! Pajtás, a könnyed mért pareg? Pajtás, vigyázz a lábaidra: Ízleljük még Mátyás borát, magyar reneszánsz mámorát . . . Már támolyogtok, mintha tüzes hidra tévedtetek vén cimborák . . . Én is dülöngök erre, arra s a könnyein is potyog bele, veszett fejszének a nyele: legalább jó bor maradt a magyarra . . . Pajtás, ón furcsát álmodom . . . . . . legeltetem a délibábot, bárányfelhőket kergetek, pásztor vagyok én, gyerekek, a Tisza partián . . . csöndben furulyátok . . . Álmodjunk szépet cimborák . . . Mécs László. megőrzi a szent katakomba-pince, ízleljük végig, cimborák! A tavalyi, tavalyelőtti: keserű, fanyar, fiatal, áztatta nagy könny-zivatar s a vincellér még egyre könnye! tölti . . . Pajtás, ez nem a mi borunk! Ettől kinyílik a borotvo és egyenes lesz a kasza és veszedelmes hopszasza bunkóvá edzi öklöd háborodva . . . Pajtás, ez nem a mi borunk! A másik hordó barna méhe olyan, mint rontás-vert kutak, a lopó szörnyű szint mutat, jaj, megborzong a gyertya fénye félve: pajtás, olyan ez, mint a vér . . . Isten szőllőjét pusztította Sátán s öt évig szüretelt . . , Gerezdos ember-sziveket taposott, préselt táncosán, vihogva . . , Pajtás, ez nem a mi borunk! — Hadd édesítse ajkainkat e negyvennyolcas muskotály! A bécsi császár, muszka cár elhegedülték legszebb álmainkat a bús, keserves szüreten, de máma már megért a hordó, Kossuth könnyet, Petőfi vért

Next

/
Oldalképek
Tartalom