Prágai Magyar Hirlap, 1925. május (4. évfolyam, 98-122 / 841-865. szám)
1925-05-24 / 116. (859.) szám
SPfíJCvirJUcrfA^JáRMÉ Vasárnap, május 24. Mi történik ezzel, vagy mi történt ezzel? Erre még a „jól informált" Prager Pr. sem válaszolhat. De hogy valami mégis történt, arra vall az a tény, hogy a javaslatok között ott találóuk a csehszlovák—lengyel kereskedelmi összeköttetés „ideiglenes" rendezéséről szóló javaslatot. Ez tehát egyet jelent azzal, hogy a kormány egyelőre nem akarja a Lengyelországgá! kötött szerződést ratifikálás végeit a parlament elé hozni, viszont rendeleti utón sem akarja vagy nem tudja a szerződést életbe léptetni. Nem maradt tehát más hátra, mint „ideiglenesen rendezni" az egész dolgotDehát minek is folytassuk továbo a koalíciós —rendezési művészet jellemzését? íbiszen nekünk mint ellenzéknek — a koalíció felfogása szerint — nincsen semmi közünk az állam ügyeihez. Mi a kiselejtezett kaszthoz tartozunk, mi csak adófizető, harmadrendű polgárai vagyunk az államnak. Az állam ügyeihez hozzászólni csakis az „államalkotó" koalíciónak áll jogában s az csakis a koalíció fentartása érdekét tartja szem előtt s nem törődik azzal, hogy a nép elégedetlen. Hiszen a koalíció szerint nem a nép alkotja az államot, hanem az öt koalíciós párt. Formailag s hogy a külföld előtt megmutathassák a mi „demokratikus" parlamentizmusunkat, összehívták péntekre a képviselőházat. Kéthónapi szünetelés, után egy órát ülésezett a parlament s most ismét elmúlik két-hárc-m hét, esetleg egy hónap is, míg újból egybegyül a képvise’őház. A ház elnöksége ugyan már iunius 2-ára vagy 3-ára szeretné a házat összehívni. Mi azonban már ismerjük a dátumok pontos betartását s biztosra vesszük hogy a parlament junius közepe előtt nem fog összeülni. Monstrekiildöttség a pozsonyi városházán Az asszonyok megsértették Okánik polgár- mestert — Kommunista terepszemle a tanácsteremben Pozsony, május 23. (Saját tudósításunk.) Péntek délben egy különös deputáció jelent meg a városházán a gobelinteremben. Szegényes öltözetű férfiak, elszánt asszonyok, maszatos gyerekek és síró csecsemők/ mintegy ötvenen. A küldöttséggel Singer és Prehnál városatyák akartak reklámot csinálni maguknak. Okánik polgármester kijött a váratlan látogatók közé., de kér éo ük bői — az asszonynépség sivalko- dása következtébe ahg értett valamit. Eredeti, amerikai 0il®fflÍ-É!SElB3BSSÉ8Bk minden [tátikában, drog-óriá- bau és narfürneriábari kaphatók Az újságírók is csak Singer utólagos felvilágosítása után tudták meg, hogy miről van szó. A küldöttség a hajléktalanok men- helyérői való és lakást kér — helyesebben követel — a polgármestertől. Ezek az emberek családostul a menhe- lyen laknak hónapok óta, ahol férfiak és nők a lakásért napi 2—2 koronát, a vöröskereszt gyermekgondozójában pedig minden gyermekért lakás és ellátás fejében napi hét koronát fizetnek. Elsősorban ezt az összeget egy négy gyermekes család feje, aki napi 23— 25 koronát keres, nem tudja fizetni, másrészt pedig a hajléktalanok menhelyéről, amely tulajdonképpen a szegény emberek átmeneti szállásának készült, ki akarják tenni őket. A szerencsétlenek sorsa valóban szánalomra- inéltó, azonban Prehnál és Singer egy életrevaló indítvánnyal is segíthettek voine a bajon s nem volt szükség arra, hogy a városházán ilyen botrányos csődületet rendezzenek. Mialatt a férfiak és aszonyok hangos és fenyegető lármával támadtak az ártatlan polgármestere, aki a szükséges lakásokat valóban nem rázhatja ki a reverendája zsebéből, a gyerekek ugyancsak kihasználták az alkalmat és kézzel-lábbal tépték-gyurták a gobelinterem drága antik foteljeit Az egész jelenet a megboldogult pesti kommiin aranynapjaira emlékeztetett s igazolta az ifji.eág proletár öntudatát. Az asszonyok egyre féktelenebb hangon támadták a polgármestert, akit azzal vádoltak, hogy az uraknak építtet csak lakásokat, majd annyira megfeledkeztek magukról, hogy a békeíiiréséről ismert Okánik dr. magából kikelve faképnél hagyta a zajongó társaságot, amely csak jó fél óra múlva, mikor az asszonyok a csecsemőket az antik asztalon tisztába vették és a fotelokban megszoptatták, távozott Singer és Prehnál újabb dcsöségének színhelyéről. Az egyik öntudatos ifjú elvtárs vészjósló szenKukeil figyelmeztette társait a szomszédos tágas tanácsteremre, amelyben'Napóleon tábornoka diktálta a pozsonyi békét: „Nézzétek, hogy vannak ezek itt berendezve!" Úgy látszik, Napóleon után az ifjú elvtárs szeretne itt diktálni. Délután a tanácsülésen Prehnálék ismét fel akarták vonultatni csapataikat, de a tömeg benyomulását a tanácsterembe megakadályozták. Singer mditványozta a tanácsülésben, hogy a város a hajléktalanok számára a menhelyen elviselhető bért állapítsanak meg. Továbbá indítványozta, hogy a városi építési alap igénybevételével újabb kislakásokat építsenek, harmadik indítványa, hogy a város a hajléktalanoknak nagyobb telket parcellázzon, ahol ők maguk építhetnek. gyarázatát, hogy a kisantantnak a népszövetség ellenőrzése körébe beavatkozó határozatai sem a népszövetség hivatalos faktorainál, sem pedig a nyugati hatalmaknál nem találtak kedvező fogadtatásra és visszhangra. Miiéi 29-én iii! i liiszleríaaács ni irirvóiÉ Mén Prága, május 23. Jól informálit koalíciós politikus közlése alapján adhatjuk azt a hirt, hogy a jövő héten tüzetes tárgyalások lesznek a koalíción belül a politikai helyzetről. Az önálló keresettel biró szociális biztosításnak beterjesztett javaslata a kormány szempontjából kedvező alap arra, hogy megkeressék a gabona vámok körüli kompromisszumot. A minisztertanács állítólag május 29-én fog véglegesen dönteni a gabonavámok behozatala ügyében s ez a döntés a kompromisszumnak megfelelő formában egyes ipari vámok tételeinek csökkentését fogja maga után vonni. Bizonyosra vehető az, hogy az adóreformot és a választási törvény novellálását a parlament csak az őszi ülésszak alatt fogja tárgyalni. A kormánynak ebből a tervéből az tűnik ki, hogy a választásokat csak 1926 tavaszára tervezik, mert a koalíció csak a megváltoztatott választási törvénnyel hajlandó belemenni a választási kampányba. lenes visszakozást rendez 8 idsanfanf inamig elleni Határozatai kárdásákei Stiif ■ Kedd: MÁTRAI FERENC BÉLA: Aki mindig tréfál. Szerda: SZÍRT FERENC: A nyomorultak. (Vers.) SZÁNTHÓ DÉNES: Életmentés. Csütörtök: ZSOLDOS LÁSZLÓ: Mityuka. Péntek: ILLÉS ENDRE: Tolvaj. Szombat: E. TÓTH JÚLIA: Márta elaludt. Vasárnap a P. M. H. pünkösdi számn. Borkosto'ás Rácz Pálnak. A sok ürömbe, fájdalomba ha belevásott a fogad, pajtás, ne káromkodj sokat, oly mély e pince, mint a katakomba: hadd jöjjenek a cimborák! Szent katakomba ez a pince! Tavaszok, öszijk és nyarak, viharok, álmok, madarak, virágos lombok, lányok szűz! tincse: eltűnnek, semmi sem marad . . . De megmarad a kincsek kincse: tavaszok, őszök és nyarak esszenciája megm'.rad: A külügyminisztériumhoz közelálló helyről vesszük azt az értesítést, hogy e hónap végén Prágába érkezik Vavrecska budapesti csehszlovák követ. Ideérkezése összefüggésben van azokkal az energikus megnyilatkozásokkal, amelyek a magyar kormány és a magyar közvélemény részéről a bukaresti kisantant konferenciának Magyarország ellen irányuló határozataival szemben elhangzottak. Megbízható információk szerint mind/ azok a hírek, amelyek a kisantant pozitív lépéseiről szó latnak, tehát az a hir is, hogy a kisantant párisi követei Foch marsallnál interveniáltak volna Magyarország ellen, nem felelnek meg a valóságnak. A prágai külügyminisztérium úgy igyekszik feltüntetni a bukaresti határozatot, mint nem hivatalos és barátságos óvást és figyelmeztetést Magyarország felé. Ehhez az információhoz hozzáfűzhetjük apzt az értesülésünket, hogy a prágai külügyminisztériumnak ez a felfogása sok tekintetben visszakozást jelent a bukaresti határozatokkal szemben és ez a fölfogásbeli változás abbam leli raaLeliey nem nyugszik. A Népakaratnak ma megjelent száma még a keresztényszo- cialista párt régi rezsimjének szolgálatában áll és ennek megfelelően igyekszik Lelley Jenőt, a párt lemondott elnökét és a párt- vezetőségi ülés során alulmaradt társait fé- hérre és ártatlanra mosni. Úgy tünteti föl a pártvezetőségnek május lö.-i határozatát, mint a párt keleti csoportjánk a terrorját a nyugati kér esztényszocial ista képviselettel szemben és azt állítja, hogy a keleti 35 ezer keresztényszocialista szavazó vezetősége leszavazta a nyugati 80 ezer keresztény- szocialista képviseletét. A szervezeti szabályoknak megfelelő eljárást, a pártvezetőségnek szavazását igyekszik terrorként feltüntetni az a frakció, amely vidékről feljött elnökökkel és bizalmiakkal akarta megakadályozni, hogy a pártvezetőségi tagok nyíltan ás őszintén véleményt mondhassanak. A keresztényszocialista párt * gyásznapjának nevezel a pártvezetőség ülését és kijelenti, ■hogy az egész válság felidézésének az volt a tulajdonképpeni oka, hogy a kassai pártvezetőség a keresztényszocializmust az egységes párt aklába terelje be. Ügyetlen rabu- lisztikával igyekszik ezt a pártközi vezérlő bizottság határozatából kiolvasni. Közben rágalmaz és gyanusit, a komáromi körzet elnökét rendkívül feltűnő és gyanúsító módon a pártpénzek elszámolására hívja föl és a vezércikkben célzásokat tesz arra, hogy „a nyugatiak bizonyos 150 ezer koronát keresnek a keleteiek pénzkezelésénél." Az elbu- kottak kétségbeesett viaskodása ez a hatalomért s emellett nevetséges nagyképűsködés, amely a leginkább kifejezésre jut a vezércikknek ebben a mondatában: „A nyugati oldalon történelmet csináltak, a keletiek alkalmi alkalmazkodást." Végül közli a lap a május 16.-i pártvezetőségi ülés határozatának m e gf e 1 e 1 be zésére vonatkozó beadványt és Méhes Gáspárnak, a keresztény gazdák országos szövetsége igazgatójának lemondó levelét. Pénzügyi adóreformpetka alakúi, A Vecer értesülése szerint az adóreform tárgyalására csak az építkezési törvényjavaslat elfogadása után kerül sor. Az adóügyi ,,des t- ka“ iL.yan elkészült már ... adóref..tárgyalásával, de egyes fontos, ..lapvető k érdese’.:- n még az úgynevezett „finauAJlis petka" fog dönteni, amlyet a napokban alaki tan: ' meg. <5 I 8 . . a Berobban bewfi5! ftajvl? fcoipa- M tp H aMA|| képződés ellen. Gyorsan szárad és $ 0 nem teszi‘zsírossá a ha int. f j||S #f HozmsüRai ia^orolörloüi ;í ^ jjUll II Práge lí„ Panska 4. !]. em^etl Á vándor — A P. M. H. eredeti tárcája — Irta: Tersánszky J. Jenő. Volt egyszer, messze, óriási havasok közt egy kis falucska. A hegyek elfogták előle a jó Isten napját s ami kevés szántóföldje volt, azon úgy sem termett volna semmi, mert csupa szikla, kavics volt az egész. Nyomorúságos egy fészek volt. A lakói csupán abból tengették életüket, amit az erdő adott. Gombát szedtek, havasi epret, málnát. A felesleget egyszer egy évben bevitték a távoli városba a vásárba és így került ki az árából a télire való ruha, meg egyéb szükséges nekik. Egy télen azonban szörnyű, fergetegek jártak a havasok közt. A hógörgetegek az erdőt földestül lehántották néhol a hegyoldalakról, hogy csak a csupas? szikla maradt és tavasz* közepén úgy csikorgóit, mint egyebütt farsangkor. A kis falu lakosai kétségbe voltak esve. A falu körül már a nyár közepéig letarolták az erdőt, órajárásra. De senkisem gyűjtött még magának a tél Ínségére. Csüggedten, tétován ődöngtek a falu körül az erdőben és egymással marakodtak a kifosztogatott bokrokon ahelyett, hogy újabb helyekre iparkodtak volna. Egy ilyen reménytelen, keserves nap Hoiidek Rudolf Vinohrady, Fochová 25 elsőrendű női és úri szabó terme mérték szerint "^0 g adott hozzá: édesre ért . . . Pajtás, egy kóstolás: s a lelked bordó, bolondos mezbe öltözik . . . Sok vad szüret volt ezer évig! E hordóból most, cimborák, kóstoljuk kurucok borát: a bús Rákóczit, Bottyánt, Beziorédit csókoljuk minden kortyon át, oly szamorodnit hagytak hátra, nsegihatják az istenek! E nektár tiizesitse meg. taplós szivünk, ha legény kell a gátra! Pajtás, a könnyed mért pareg? Pajtás, vigyázz a lábaidra: Ízleljük még Mátyás borát, magyar reneszánsz mámorát . . . Már támolyogtok, mintha tüzes hidra tévedtetek vén cimborák . . . Én is dülöngök erre, arra s a könnyein is potyog bele, veszett fejszének a nyele: legalább jó bor maradt a magyarra . . . Pajtás, ón furcsát álmodom . . . . . . legeltetem a délibábot, bárányfelhőket kergetek, pásztor vagyok én, gyerekek, a Tisza partián . . . csöndben furulyátok . . . Álmodjunk szépet cimborák . . . Mécs László. megőrzi a szent katakomba-pince, ízleljük végig, cimborák! A tavalyi, tavalyelőtti: keserű, fanyar, fiatal, áztatta nagy könny-zivatar s a vincellér még egyre könnye! tölti . . . Pajtás, ez nem a mi borunk! Ettől kinyílik a borotvo és egyenes lesz a kasza és veszedelmes hopszasza bunkóvá edzi öklöd háborodva . . . Pajtás, ez nem a mi borunk! A másik hordó barna méhe olyan, mint rontás-vert kutak, a lopó szörnyű szint mutat, jaj, megborzong a gyertya fénye félve: pajtás, olyan ez, mint a vér . . . Isten szőllőjét pusztította Sátán s öt évig szüretelt . . , Gerezdos ember-sziveket taposott, préselt táncosán, vihogva . . , Pajtás, ez nem a mi borunk! — Hadd édesítse ajkainkat e negyvennyolcas muskotály! A bécsi császár, muszka cár elhegedülték legszebb álmainkat a bús, keserves szüreten, de máma már megért a hordó, Kossuth könnyet, Petőfi vért
