Prágai Magyar Hirlap, 1925. május (4. évfolyam, 98-122 / 841-865. szám)

1925-05-20 / 113. (856.) szám

Éí M £ MlfajgÍT lv- M 113. flföfi) szám - Szerda « 1925 május 20 É$S öjj^p tOffáéP* Jp ''^y«^ÉC Előfizetési árak bellöldöo: évente 300, MM R5S3W3 _rm iit félévre 150, negyedévre 76, havonta FM Mm Mg ér 26 Kő; külföldre: évente 450, félévre Mf 'WF* HP* M M IIP in ....ni m ,. m_ as* 0CKyedévr® ,!S* havonta 39 K£* I/ mi i^f^tjOU^rrWKBYJBi^EGYESSZAM awa i~2,,k* v^cy w i/Ti c # # ^ ^ 2Zjr _ m, c“Kia'-dBafc rafKfBT ^^aa!>,ri/ hivatal: Prága, L, Llliová ullce 18. ^^':1M'^!*WWgBBB!:3B,,CaBMgE^gg!a,ag<B^Ígg'S?^g>SW^aWMI^g™^™l,i^™,liiy^,iya^'™ -37. Siirg^ö^c^^Hidap, Praha. Jt Sztavenszkói és Stusztnszkói Szövetkezett £íteiszéki tfáwtok pettitik&i faopiíopja &efelős szerkesztő: §óf ’Jstvún ■Pl iimmn i Ilii Ilii! iTT',Tffrf^,,i1TIT*trVfBTrT,*l,*,Tl’,'!'lTi,irTT7WIMTTi7rrwr-rr I1VI1I III l Hl ITT i'"'TTiTi rn'nrr- r -iT-rnn—rm—r .. .............................. , im.in.i. -----------------------------------------------------------------------­Fi ssHer-Coiürie Áoost ír. (fi.) Prága, május 19. A kassai egyházmegye főpásztorának halála Szlovenszkó egész őslakosságát mély­séges gyászba borította. Magyar, szlovák és német hívei egyforma rajongással szerették, a katolikus, protestáns és zsidó lakosság osz­tatlan tisztelettel tekintett föl reá, jóbarát és ellenfél ugyanazzal a hódolattal hajolt meg krisztusi erényei és salamoni bölcsesége előtt: Fischer-Colbrie Ágost dr. valóban az a férfiú volt, aki messze-mcssze működési körének határain túl is tündöklő példaképe volt minidén igaz embernek. Korai elköltözése azért keltett mindenfelé oly nagy és őszinte fájdalmat. A fájdalomnak ez az érzése két­szeres súllyal nehezedik reánk, magyarokra, mert hiszen az elhunyt nagy főpap a meg­próbáltatások mai szörnyű korában eltiport magyar nemzete érdekében annyit tett, mint amennyire az ő helyében senki más képes nem lett volna. Csöndben és feltűnés nélkül, de annál na­gyobb hűséggel és odaadással szolgálta a magyarság ügyét. Ebben a finom, gyönge szervezetben hatalmas lelkierő lakozott, amely bármikor kész volt szembeszállani minden igazságtalansággal, minden jogtalan­sággal és minden}erőszakkal. Fischer-Colbrie F^ost sohasem tagadta meg érzelmeit, soha- C'fri hajolt meg idegen szimbólumok előtt és soha nem adta föl, még szinleg sem, azokat az eszméket, amelyeket szenteknek és ma­gasztosaknak tartott. Ez az ember, aki külső megjelenésében és modorában maga volt a megtestesült szerénység és szelídség, kemé­nyen és szívósan tudott ellen tállni, ha olyas­mit követeltek tőle, ami hitével és meggyő­ződésével, erkölcsi felfogásával és igazság- érzetéveí ellenkezett. Heroikus harc volt az is. amit nemzete érdekében folytatott nemes szivének utolsó dobbanásáig! A forradalom után könnyűszer­rel átmehetett volna Csonkám,agyarországba, az eddiginél1 is magasabb méltóságok vártak volna ott reá, a bíborost kalap jutott volna neki, de ő nem választotta ezt a kényelme­sebb megoldást, hanem itt maradt és a hata­lom állandó cicsarkodása ellenére, kemény küzdelmek árán is megtartotta a helyét, mert tudta, hogy nemzetének igy tehet legtöbb szolgálatot. Itt maradt és a legnehezebb vi­szonyok között is, kitartott őrhelyén. A leg­többen nem is sejlik, hogy mennyit köszön­hetünk önfeláldozásának. Messzeágazó össze­köttetéseinek segítségével, ahol csak tehette, mindenütt előmozditqtta ügyünket és ezért soha el nem múló háia illeti rneg részünkről. Zseniális diplomata' volt, ennek köszön­hető, hogy a hatalom nem tudta őt kiüldözni helyéből, sőt kénytelen, volt belenyugodni abba, hogy a magyar főpap tekintélye úgy a belföldön, mint a külföldön sok ízben keresz­tezte a kormány sakkhuzásait. A szloven- szkói püspöki kar doyenjének mindig okos tanácsait szlovák püspök társai szívesen kö­vették és a prágai püspöki konferenciákon is véleménye mindig a legnagyobb súllyal esett a latba. Róma kevés püspököt részesített oly kitüntető figyelemben, mint őt és (oly megbí­zatásokban részesítette, amilyenekkel nagyon kevés főpap dicsekedhetik. Bölcseségp és kö­rültekintése közmondásos volt, óriási Ywdását mindenütt a legnagyobb bámulat hangján' em­legették, finom szelleme csodálattal töltötte el az embert, műveltségének pazar kincsei mindenkit elkápráztattak, bámulatos nyelvtu­dása pedig mindenütt a legnagyobb feltűnést' keltette. Pótolhatatlan ür támadt sorainkban az által, hogy a lángeszű főpap elköltözött közülünk, iszonyú veszteség, hogy ez a nagy­szerű agy megszűnt miérettünk gondolkodni. A túlfeszített munka, az állandó izgal­mak, a sok lelki szenvedés, önmaga nem- kimélése felőrölték a gyenge szervezetet. Fölzokogva kérdjük mindnyájan: meddig ver még bennünket a Teremtő, meddig fog még Sfresemmn kflipoilflhal beszlde c§ a német Közvélemény A lapok szériát a külügyminiszter pesszimista — Nincs irányváltozás a német külpolitikában — A birodalom Hindenburgtól a szociál­demokratákig Stresemann mögött van Berlin, május 19. A német birodalmi gyűlés tegnap kezdte meg külügyi Vicáját, mely főleg azért tart nagy jelentőségre számot, mert Hindenburg megválasztása után először nyilatkoznak meg Berlinben hivatalos fórumok a külpolitika újabb útjairól. Hisz Hindenburg elnökségét mindenki külpolitikai szemmel nézte és min­denki meg volt győződve arról, hogy a' jobboldal győzelme bizonyos változásokat jelent a német külpolitika irányában. A teg­napi vita alkalmával mint első szónok Strese­mann külügyminiszter szólalt fel, aki beszé­dével megcáfolt minden változásról szóló hirt. A ma reggeli lapok majdnem egy­hangúan kijelentik, hogy Stresemann csa­lódásra adott okot. Nem mondta el azt a nagy és döntő jelentőségű beszédet, mely determinálta volna a német külpolitikát, hanem fáradt és — különösen a beszéd végén érezhető — pesszimista hangon egy­szerű, bár hosszú, deklarációt olvasott föl, mely ugyancsak különbözik azoktól a hatal­mas szógörgetegektől, melyeket máskor Né­metország külügyminiszterétől hallott. A mindenképpen óvatos és szürke nyilatkozat­ból, csak az tűnik ki, hogy szó sincsen a külpolitika eddigi irányának megváltozásáról. Sőt a pesszimizmusra elsősorban az ad okot, hogy a? szövetségesek agyontaktikázzák a német biztonsági ajánlatot — amit Strese­mann maró iróniával állapított meg — és igy a lefegyverzésben és Köln kiürítésében tanúsított magatartásuk újabb veszedelmeket jelent a> birodalom számára. Stresemann a Danves-tervezet megsza­vazása a'zaz 1924 augusztusa óta először be­szél a birodalmi gyűlésen. Ámbár beszédét mindenki feszülten várta, mégis a képviselők­nek alig fele volt jelen s a külügyminiszter nyilatkozata igazolta is ezt az érdektelen­séget. Streesemánn a lehető legóvatosabban érintette Ausztriának Németországhoz való csatolását Csehszlovákiáról igen barátságo­san szólott és föltűnően tartózkodóan nyilatkozott a biz­tonsági kérdésről. Néhány mondatban a lengyel támadások ellen fordult, majd rö­viden megemlékezett a Népszövetségbe való belépésről. Ezután a külügyi expozé szokásához hiven Európa majdnem minden államáról megemlékezett de jelentős dolgokat, vágy pozitívumokat alig mondott. A Dawes-javas- lat keresztülvitelét szerinte Németország a legprecízebben hajtotta végre s egyáltalában nem adott okot arra a magatartásra, amelyet ma az antant Németországgal szemben követ. A biztonsági javaslat kérdésében el­mondottakban talán csak az a rész érde­kes, ahol Stresemann a keleti határokról szól, Szerinte arról szó sem lehet, hogy a birodalom még egyszer elfogadja ezeket az igazságtalan keleti határokat, melyek a népek önrendelkezésének teljes elvetésé- v vei készültek. Ez a nyilatkozat fontos a biztonsági tárgyalások Szempontjából, mert megcáfolja Németország túlzottan enge­dékeny voltáról szóló híreket. A ma reggeli sajtó alapjában véve el­fogadja Stresemann tegnapi nyilatkozatát, de mégis észrevehető bizonyos csalódás és kiábrándulás a sorok között. A Ciermania szerint Stresemann kül­politikája oly tökéletes, hogy alapjában véve összefoglalja az egész nemzetet Hin­denburgtól kezdve egész a szociáldemo­kratákig. A nacionalista Deutsche Tageszeitung kifogásolja?, hogy a birodalom annyira haj­lamos az antant államok nyomására. Nem lehet addig német külpolitikáról szó, mondja a lap, amig a Rajnai-vidéken gyakorolt min­den nyomás azonnal megbénítja a német bi­rodalom ütőereit. A Berliner Tageblatt a kö­vetkezőkben foglalja össze Stresemann be­szédét: Ha az eljövendő tettek meg fognak felelni a tegnap elhangzott szavaknak, ak­kor a belpolitikai eltolódások dacára a jelenlegi külpolitikát biztosítottnak lehet tekinteni. A Deutsche Zeitung az egyetlen lap, amely élesen Stresemann tegnapi nyilatko­zata ellen fordul. Ritkán mondott német kül­ügyminiszter egy ily hosszú és mégis ennyire kevéssé fölvilágosító beszédet. Stresemann még mindig azon a nézetem van, hogy a közgazdaság fontosabb mint a politika és éppen ezért nem is találja meg a kellő elítélő szarvakat az antant szószegésére. Beszédével újra bebizonyította, hogy teljesen a lemondásra van beállitva és Né­metország utolsó hatalmi aktusát, a ver- saillesi szerződés elleni tiltakozást és a háború okozásának legendája elleni küzdel­met is föladja. — Tudni kell, hogy a Deutsche Zeitung a német nemzeti párt „Aildeutsch“ frakció­jának orgánuma és már hosszú idó óta kí­méletlen harcot folytat a külügyminiszter ellen. A szociáldemokrata Vorwárts szerint aki szenzációt várt a beszédtől, az nagyon csa­lódott. Stresemann nyilatkozata száraz föl- olvasás volt a diplomáciai tapintat helyes szem előtt tartásával írva, úgy hogy tiszta képet nem igen kaphat belőle az ember. A kommunista Rote Fahne „csődbeszédnek11 nevezi Stresemann nyilatkozatát. A beszéd szolgaielkii felvilágosítása a külföldi tökének abban a tekintetben, hogy Hindenburg Németországa ép oly hűen a Dawes-javaslat alapján áll mint Fritz Ebért Németországa. A Deutsche Tageszeitung a német nem­zetiek lapja is megállapítja, hogy Stresemann ’gen fáradtan beszélt, bár tagadhatatlan, hogy szónoklatának voltak érdekes és fontos részletei. Régi Stresemann beszédekben, melyek a nagy államférfiu jelentős szónoki sikerei közé tartoznak, hiába keressük azt a programszerűen fogalmazott helyes hangot, amit ez a beszéd tartalmazott. Neliéz csatározások Marokkóban Abd el Krim megtámadja a spanyol zónát is — Hírek a franciák katasztróíális helyzetéről Paris, május 19. Fezi táviratok szerint a riffkabilok aktivitása mindenütt emelkedőben van. Az eternit napok nagy francia sikerei után bizonyos reakció állott be és a benszii- löttek harci kedve újra megnövekedett. Co- Iombat ezredes hadcsoportja azért mégis meg tudta szállni minden komolyabb veszte­ség nélkül Baframtot, míg Freydcnberg ezre­des csoportja Gara Mezzia közeiéig jutott. '1 angerben oly híreik terjedtek el. hogy Abd e! Kriim a közeli napokban offenzivát kezd a spanyol zóna ellen is. Paris, május 19. Bertrand a Quotidienben vezércikket közöl, amely a marokói kérdéssel foglalkozik és amelynek föltűnő címe a kö­vetkező: „Az igazságot akarjuk a marokói kérdésben!4’ A cikket egy citátum kíséri, amely a „Cri Marocainbőr van véve. Fz a citátum világosan kijelenti, hogy a francia csapatoknak marokéi helyzete korántsem oly kedvező, amint azt a párisi lapok föl tűnte tik. Abd el Krím tetemes haderő fölött rendelke­zik, a küzdelmek rendkívül nehezek, a szállí­tás média igen körülményes, úgy, hogy a politikai és katonai helyzet Északmarok óban általában rossznak mondható. A jövőben te­hát szívós harcokra lehet elkészülve a fran­cia közvélemény, elsősorban azért mert a riffkabilokait az éhség űzi és elkeseredetten harcolnak Uergháért. A párisi lap nincs meg­elégedve a marokói harctéri tudósításokkal és óvja a kormányt, nehogy a régi gyarmati háborúk szerencsétlen következményei meg­ismétlődjenek. A kormány adja meg a kellő íölvilágositásoikat, ne tegye kockára a francia katonák életét és fölösleges presztizstörekvé- sek miatt ne viseljen háborút a rendkívül rossz marokói viszonyok között. Léderer kegyelmet kér Budapest, május 19. (Budapesti szerkesztőségünk telefon­jelentése.) A Lederer-ügyben ma újabb érde­kes fordulat állott be. Léderer ugyanis a tárgyalás alatt és az ítélet előtt kijelentette védőjének, hogy unja már az egészet. Leg­jobban szeretné, ha? minél előbb vége volna mindennek. Tudja, hogy bűnös, tudja, hogy felakasztják de semmiféle főtárgyaláson már nem akar részt venni, legfőképpen nem akar találkozni a feleségével. Ha halálra ítélik, kegyelmet nem kér és védőjét is utasítja, hogy semmiféle perorvoslattal nem éljen. Az ítélet kihirdetése után a védő igy is csele­kedett és igy az Ítélet jogerőssé vált. Ma azonban Léderer megváltozott. Magához kérette védőjét és kijelentette neki, hogy ő mégis kegyelmet kér. A védő a kegyelmi kérvényt el is készítette és azt a kormányzó­hoz juttatja. Ebben hivatkozik Léderernek harctéri érdemeire, ott tanusitott hősi maga­tartására és arra körülményre, hogy a ször­nyű tett tulajdonképeui tervezője az asszony volt. Fölemlíti még azt is, hogy Léderer az orvosiakéi tők véleménye szerint teljesen degenerált. Ha a kormányzó a kegyelmi kér­vényt visszautasítaná, úgy az Ítéletet attól számított tiz napon belül végre fogják hajtani. Léderernének tegnap adta hírül védője, hogy férjét halálra ítélték. Mikor az asszony ezt meghallotta, hisztérikus sirógörcsöket kapott, haját tépte és folyton azt kiabálta, hogy szegény szerencsétlen Guszti. Föl és alászaladgált cellájában, zokogott, majd azt ordította, hogy még egyszer szeretne be­szélni Gusztijával. Mikor egy kissé lenyu­godott, levelet irt urának, amelyben közli vele, hogy megbocsájt mindent neki, amit ellene tett, mert csak egyedül őt szerette. Majd újból hisztérikus roham vett erőt rajta, kötényének kötőjét nyaka köré csavarta és úgy akarta magát felakasztani. A börtönőr azonban megakadályozta tervének végrehaj­tásában. S azóta állandóan hevesen zokog és a halált kívánja. Colbrie Ágostot — ha csak oly kevés időre is — nekünk adta és segítségünkre küldte szentéletü szolgáját, aki hitével és kitartásá­val, cselekedeteivel és gondolataival oly vég­telen sokat tett érdekünkben a legnagyobb nyomorúság idején. tar tűni a csapásoknak folytonos sorozata, amely’ már eddig is oly nagy pusztítást vitt végbe sorainkban? Kétségbe kellene esnünk, ha nem jutna eszünkbe Jób szava: „Az Ur adta, az Í Jr. elvette. áldott legven az ő szent neve.“ Álüott legyen azért, hogy Fischer-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom