Prágai Magyar Hirlap, 1925. április (4. évfolyam, 74-97 / 817-840. szám)
1925-04-28 / 95. (838.) szám
Kedd, április 28. yfyfGtrji$A(Wi#7fwi*p nagy hadvezér személyes presztízsétől megrósz égül t Ilindenburg-szavazókat is. Később ha a józanság újra magjön, Mindenburg megmarad ugyan elnöknek, de a politikát Stre- semann ur fogja csinálni antantbarátosan, harciad an>ul, köztársaságig. Elvégre Ebért, a szociáldemokrata elnök is alakított jobboldali kormányokat, ha a helyzet és a ráció megkívánják s Hindenburg személye is garancia arra, hogy ismerni fogja a kötelességét s csak egyenes utón halad. Nyolcvanötéves lesz az elnök, ha megbízatása lejár, Istenem, mennyi uj megpróbáltatáson megy addig még keresztül ez az elkeseredetten kemény, halálvárón kötelességtudó öreg teuton tábornagy! Izgalmas szökevény hajsza Budán Budapest, április 27. Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése: Izgalmas szökevényhajsza szemtanúi voltaik tegnap Budán a korai sétálók. A pestvidéki törvényszék budai fogházából három rab szökött meg. Váró Tivadar/ 32 éves műbútorasztalos, Tuzsár Gábor 22 éves asztalos és Palotai László 21 éves iparművész a fogház munkatermében voltak s látták, hogy a fogházőrnek nincs fegyvere. Hárman sarokba szorították a fegyvertelen őrt, majd egyikük a fali szekrényből revolvert véve ki, azt az őrnek szegezte. Így az udvarra és onnét az utcára menekültek. A íegyőr segélykiáltásaira százakra menő tömeg vette üldözőbe őket. Váró/ akinek kezében a revolver volt, háromszor üldözői közé lőtt, szerencsére azonban nem talált senkit. A nagy hajszában és izgalomban hárman háromfelé menekültek. Palotait sikerült az egyik házban elfogni, Ti/zsár pedig a Pálffy-téren egyenesen az ott álló rendőr karjaiba szaladt. Vágó még tovább futott s az egyik sarki vendéglőben a szekrénybe rejtőzött. Magára zárta annak ajtaját s ott fébg átöltözött. De nem soká tartotta ki. A nagy izgalomtól s a levegő hijján ájul tan bukott ki belőle. Oly szerencsétlenül esett, hogy koponyaaljtörést szenvedett és a kórházba szállítás közben meghalt. Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy a nagy izgalom következtében beállott belső vérzés okozta halálát. Ily szomorúan végződött a három fegyenc vasárnapi kirándulása. Felkérjük igen tisztelt előfizetőinket, hogy a kiadóhivatalunkhoz beküldendő útlevelekhez a pénzt ne csatolják, mert a levelek igen sok esetben kifosztva érkeznek hozzánk, Megkönnyítik az orvosi diplomák noszirifikálását Prága, április 27. A háború előtti időkben a külföldön szerzett diplomák honosítása csak formasze- rüség volt. Az államfordulat után azonban úgy Magyarországon, mint az utódállamokban fokozatosan megnehezítették a külföldön szerzett diplomák nosztrifikációs eljárását és főleg súlyos feltételeket kötöttek ki Csehszlovákiában a Magyarországon és Bécsben szerzett orvosi diplomákkal szemben. így az utóbbi időben szokássá fejlődött ki, hogy a prágai orvosi egyetemen a honositást kénihnezőkr© két elméleti és három klinika! szemesztert vetettek ki és uj vizsgákra kötelezték őket az első szigorlat egy részéből, valamint az egész a második és harmadik szigorlat letételét is kívánták. A sok jogos panasz folytán az iskolaügyi minisztérium ankétra hívta össze az illetékes egyetemi tényezőket és alapos tárgyalás után a nos-zírifikác'ós eljárásra nézve az alábbi, egyelőre csak feltételes módozatot határozták el. A kérdés végleges elintézését szeptember elsejéig halasztották el. A provizórikus feltételek szerint: A honositást óhajtóknak tiz félévükből hetet ismernek el. Károm félévre be kei! iratkoznlok a honi egyetmek valamelyikére. Az elméleti félévek, valamint az első szigorlat részletételének feltétele elesett. A klinikai szemeszterig alkalmával a jelöltnek azonban okvetlen fel kell vennie a közegészségtant és a törvényszéki orvostani, amint az régen is szokásban volt. A második és harmadik szigorlat leteendő. A minisztériumnak ezentúl is joga van a nosztrifikádós kérelmeket saját belátása Budapest, április 27. ... — Figyelte ezt az embert — szólt Moissi, amikor öltöztetője megkérdezte tőle: parancsol még valamit művész ur? — és a tagadó válaszra eltávozott. — Figyelte, ez a becsületes fickó azt mondja nekem, művész ur. Hát nincs igaza. Én nem vagyok művész, éppen úgy nem vagyok az, mint ahogyan Isten, király, excellenciás, báró, marquls vagy más efféle sem vagyok. Ez a szó a legkevésbé sem vonatkoztatható reám. Ma minden „művész”: művész és ki tudja azt, hogy van-e valaki köröttünk. Én nem vagyok az. Ezen is gondolkodtam egy emberöltőt. Néha felvillant előttem Spanyolország, a községek apró bikaviadalai, ahol a pelyhes állu fiúcska öklével megfenyegeti a robusztus állatot és ekkor kiáltoznak az öregasszonyok, hurrázik a nép és az újdonsült toreador a kisujjában művészetet érez. Hol vagyunk mi már attól az ideológiától, amely először önmagunkat, utóbb pedig a környezetet teszi művésszé ... * . •. — Születésemtől kezdve szinte éreztem ezt és csak akkor vált bizonyossá, amikor egy-egy shakespearej jelenet középpontjában álltam, amikor beszéltem és amikor elhallgattattam az angol irót: szinte befogtam a száját, hogy ne kiáltozhasson — mert amikor Hamlet vagyok, akkor én beszélek, akkor én vagyok az író, a felség és én vagyok minden porcikája annak a fogalomnak, amit shakespeari drámának neveznek. És minden estémen más fogalom vagyok, de csak én létezem. Hogy ez monománia vagy . egoista színjáték lenne, azt tagadom! Tagadom azt is, hogy az ember ne születhessen mint Wer- ther, mint Ádám, mint Romeo, vagy akár mint Casanova — önmaga számára élő lénynek. A dráma él... * ... —- Igen, él, nos és, és mi él még... él az ég, a föld, a viz... és még — és él az asszony... tudja-e. milyen bámulatos hasonlóság mutatkozik Egyiptom asszonya vagy Ázsia ferdeszemü asszonyai — és a La vie Parisienne figurin;ei között, ötszázan, ezren milliók vannak, akik ma tágranyilt szemmel néznek a levegőbe, tudják azt, hogy joguk van mindenhez, ami az ö tulajdonuk és ha ezek egyszer cselekedni fognak — de mi jut eszembe, csak nem hiszek az asszonyok ural mában •.. pedig sokan vannak, akiket csak a szerelem köt az élethez... a szerelem talán egyszerű és törvényszerű, de néhány ember csak elfogódott még akkor is. ha ezt a szót meghallja... én sokszor mondom, minden este. hányszor mondtam már és én minden esetben magam helyett mondtam ... nem furcsa ez.-, nem! ez maga az adott élet, mondhatom végtelenszer, mind g igaz és valóság ... szerelem ... mennyi asszony, menynyi asszony... néha beléha ölnék az ősember barlangjába, aki nem ismer mást, mint csak az asszonyi testet; neki jó- Ö ura. A mai asszony nemcsak maga az asszony, hanem maga a nimbusz is. amely körülveszi. Az, aki korcsmában tölti óráit és akire asz- szonya vár, az nem bűnös, csak tudatlan, Nem ismeri az asszonyt. Én talán ismerem ... talán, de lehet, hogy az asszonyt sem ismerem ... lehet. •. * ... — Az asszony — ezen nem szabad töprengeni. — Ez a második komoly dolog a világon. A második. Az első az orosz népiélek, amely a fellegek magasságában járAmi eddig a földön fölérezhető volt azt szerint eSb:rálni és visszautasítani. A jelölt azonban a kérvény elintézésének ideje alatt is beiratkozhat. Mindezen intézkedések azonban csali a budapesti, debreceni, bécsi és a többi külföldi egyetemeken szerzett diplomákra vonatkoznak, a volt pozsonyi, kolozsvári egyetemek végzett hallgatóira vonatkozólag csak az 1919 augusztusáig szerzett félévek érvényesek. mind átfogta ennek a nemzetnek az irodalma, Egyetlen, ami szívesen lettem volna: orosz születésű ember. Akik közül mindegyik önmaga Istene. Ha jól figyelnek rá, bebizonyosodna, hogy a nő is önmaga Istene... és ezzel... egy komoly dolog van a világon — az asszony és az orosz... * — ... Egy szót se, kedves uram! Egyet sem, mint ahogyan én sem tud.am szólni mikor hallatlanul óriási terveimet kigondoltam. Olyan erő volt ezekben a tervekben, hogy azt hitiem, ez minden, az uralom, a megdicsőülés, a bölcsek köve, az emberi megismerés kuicsa, kibékülés... És mennyi valósul meg a kieszelt tervek közül? Ütvén százaléka, nem .. - negyven, sőt kettő ... mennyi idős vagyok?... igen... terveim egy százaléka sem valósult meg! Ember! értse meg. nem valósult meg egyetlen tervem se! Légvárak voltak mind Moissi légvárai, amelyeket a huszadik században akart megalkotni... Hát nem őrültség ez. nem hallatlanul nagy tragédia!... Nem ... valóban nem, ha néha rágondolok, még csak nem is sajnálkozom. Nos és ha megvalósultak volna? Lehetetlen.-. Éppen úgy lehetetlen, mint ahogyan nem valósulhat meg gondolataim tömege sem és nem láthatom egyszerre a holdat, napot, a bánya folyosóit, a Spitz- bergákat, a Nílust. Tibetet és Nizzát valóságban. Nizzát, ezt az áldott fürdőt és Amundsen Framjáí... és nem mondhatom ugyanabban a pillanatban minden iró minden müvét. Kinek kell ma már tervre gondolni. Akivel összejöttem, annak mindig megmondtam, ne tervezzen,, hanem kezdje mindjárt a megvalósításon... * ... — Ugy-e megért engem... bennem is van hiba... érzem, tudom, nem tagadtam soha. Másoknak nem vetettem szemére sohasem az ő hibáikat. Sokat szavalok. írók müveit, amelyekre ugyanezt lehetne mondani, de műalkotások mégis... és az emberek követelők ... Mit akarnak az emberek ... hagyjanak ... csinálja mindenki azt, amit akar, ha tudja... ón nem vagyok senki részére ember, csak a magam számára.. - Hagyjanak engem, nincsen közöm senkihez... a színpad, az más ... oda hivok, oda várok mindenkit, aki hallgat; az testvér. M'ndenkit várok, aki közel áll hozzám a színházban. Itt egyesülök mindenkivel ■.. * ... — A színpadon úgy kell mindenki a hallgatókból, mint otthon a betű. Akkor kapzsi vagyok és egyszerre szeretnék szemeimmel mindent fölhabzsolni, pedig kemény munka után mondhatom igazán a magaménak... * ... — Mindent meg kell valósítani -.. én néha borral szoktam ... Hozzanak bort, gyorsan, akárhonnan ... csak vöröset, egészen vérvörösét, ne legyen édes... Gyorsan ... Ejnye ... Úgy érzem, most kell nekem a bor. . Miért? -.. Nem tudom, gyorsan ... nagyon vörös legyen, hol van. csak egy kortyot, egyetlen kortyot, a szájam olyan cserepes, a fogaim nem harapnak, ilyenkor milyen lassúk vagytok ... A vörös ital közelebb áll hozzám, az rokon, bennem is van vér... az alkohol pedig rokonom, de csak addig a kortyig, míg nem érzem az ízét. Mi lesz... Mikor jön már... gyorsabban ... itt van ... igen ... keveset... elég . adja ide... elég, csak a fenekére egy csöppet... Köszönöm ... Jó ... tessék ... Kicsit fáradt vagyok -.. Kristóf Károly. Hogy leszek ideges? Nagyon sok ember azt a benyomást kelti, min liba szándékosan ideges akarna lenni. A különféle megerőltetések és a redetlen életmód előfeltételei az idegességnek. A legtöbb ember ezt azonban nem tudja. A meggondolatlan életmód megrongálja még a legerősebb szervezetet is. ön nem állíthatja azt, hogy nem lett volna önnek sohasem hátfájása, végtagfájdalma, ránga- tódzása, hát, arc és torokfájása, szemidegessége, vértolulása, szívdobogása, álmatlansága, nyugtalan álma, szédülése, tulnagy érzékenysége a zaj iránt, ingerlékenysége, nyugtalansága, gyenge emlékezőtehetsége, rendetlen érütése, görcse (nevető, síró és ásító), reszkető keze és térde, fülzugá- sa, Iszákos'sági hajlama és más természetell-enes- ségei. Mindezen fenti megnyilvánulások, melyekre ön semmiféle súlyt nem helyez, az idegességnek előjelei. Most még van ideje az idegbajt megakadályozni. Minden embernek legfontosabb és megfizethetetlenebb az egészsége. Akar ön is beteg ember lenni? Önnek, ugy-e, az a kívánsága, hogy makk- egészséges legyen? Ezen szándéka nem is okoz nagyobb nehézségeket. Az orvosi tudománynak sikerült egy idegtápláló szert, a „Nervizánt” feltalálnia. mely szer a hiányzó idegtáplálékot önnek a legrövidebb időn belül visszaadja. Sokezer köszönetnyilvánítás (1924-ben 8000) bizonyítja fentebbi állításunkat. Mielőtt a kúrát megkezdené, forduljon dr. Róbert Hahn és Társához G- m. b. fi Magdeburg és kérjen egy díjtalan „Nervizán“- próbaküldeményt. önnek csak a címét kell megadnia és mi azonnal küldünk egy díjmentes próbaküldeményt. Ha megpróbálta a próbaküldeményt, akkor rendeljen majd a kúrához szükséges „Ner- vlzánt“. írjon még ma Róbert Hohn dr. és Társának G. m. b. H. Magdeburg 587. Rémdráma egy francia fákban Páris, április 24. (A P. M. H. tudósítójától.) Valóságos emberi szörnyetegek szerepelnek abban a hírhedt bünperben, amely már egy félév óta foglalkoztatja a francia kriminológiát és amelyet a francié? közönség „chevry-i dráma” néven ismer, . A múlt év decemberében, a Sainí Die határában fekvő Chevry faluban szörnyű módon meggyilkoltak egy szegény, hetvenéves öreg asszonyt. A gyilkos után a cs;nd- arség sokáig hiába kutatott, midőn egyszer a saintdiei rendőrségen jelentkezett egv fiatal parasztlegény, a? 25 éves Charles Conraux és elmondotta, hogy az ő apja ölte meg Woiff anyói Az idősebb Conrauxt le is tartóztatták, amikor megjelent a rendőrségen egy fúrtál parasztleány, Félice Mathiu és rémregénybe illő vallomást tett. Elmondta, hogy édes anyjának és neki hosszabb ideje viszonyuk van az öreg Conraux fiával. A fiatal legény részeges és garázda természetű és egyszer valamiért megharagudott a szegény öregasszonyra és anyja segítségével megölték azt. Előttem beszélték meg teljes nyugodtsággal a gyilkosságot — vallotta a leány — és ök ketfen ölték meg Woiff anyót, úgy hogy Charles fejbeüíette és az anyja egy konyhakéssel felraetszette a hasát. A rendőrség a leány vallomására* azonnal szabadon engedte az öreg parasztot és elfogta a fiát és a szeretőjét. A fiú ekkor beismerte, hogy hazudott mikor az apját bevádolta, csupán gyűlöletből csukatta le őt. Tagadja azonban, hogy része lenne a gyilkosságban. A további vallomások során a fiatal leány is visszavonta a vádját és sírva ismerte be, hogy csak féltékenységből keverte bele az anyját a gyilkossági ügybe. A rendőrség most teljes bizonytalanságban van a gyilkosság tettesének személyét illetőleg. Az ifjú Conraux, aki most egy elmegyógyintézetben megfigyelés alatt áll és a napokban jelentkezett az intézet igazgatójánál, hogy vezessék öt a vizsgálóbíró elé, mert vallomást aka?r tenni a gyilkos személyét illetően. A francia nyilvánosság most feszülten figyeli, miféle újabb hazugságot vagy meglepetést tartogat számára ez a züllött parasztlegény. — (Prásek utóda.) A mandátumától megfosztott Prásek szenátor helyére Sechter kisgazda jut a szenátusba. Ésa nem vagyok művész... Néha ősember lennék az asszonyért... Az alkohol pedig a rokonom... Moissi rapszódíkus önvallomása művészetről, asszonyról, borról 111 ' f UlhÉIB rae®»¥«iw » scfl&lSíáawss ítÉB-aanSta ittasé, «* ..JUCritttll 8 tikéig*a>l»«terf«5 ^fl/esrmfoevies «ss&'ífe<#3K ® #71 mson ib* jp*íS3&€oh J**®®*^®*® h ■ TT«I#«5W IcéivéliAxI #:» Kral a»ET6T/Sk*ft $$$ rr—r f€o$iC<e •€«■***• =r F&flitfca 5^ | ■ ^ ____ r
