Prágai Magyar Hirlap, 1925. április (4. évfolyam, 74-97 / 817-840. szám)
1925-04-28 / 95. (838.) szám
Kedd, április 28. jrj&yiijiticzíK/mmB Estétöl-reggeüg... Madame Buiteríly. — A kokain. — Temetőbe kit kisérek? Prága, április 27. Madame Butterfly úgy élt a képzeletemben, mint egy lecsókolt virágszirom. Nem találkoztam vele sem könyvben, sem muzsikában, csak a távolbanézés horizontjára festették fel a tavaszi esték bájos parányiságát, szomorú szemét, mandutavirág- poezisét. Ma aztán találkoztam vele. A belváros .gettószerü háztekervényeinek egyik ódon bütykén lóg a tábla: „Madame Butterfly. a visszanéző. Fogad este kilenctől." Sötét, dohos óduk korhadt lépcsősorán tapogattam fel a magasba, hol két toronyszobában lakik Pillangó asszony, a multbalátó. A várószobában három-négy nő. Várva, félve, megmegborzongva várják a pillanatot, amikor a titokzatos asszony elé kerülhetnek. Kicsi, görbehátu japánember a bejelentő, óraszám várok soromra, mig végre bevezet egy koromsötét szobába. A kis japán elöretaszigál, majd lenyom valami kerevetfélére. Bóditó tömjénfüst üli meg mellemet. Kicsi acélmarok fogja át ba*lcsuklómat. Halálos csönd. A szoritó kéz remegni kezd, majd egy meg- megcsukló női hang zümmög. . . . Gyermeksirást hallok. Egy fiúcska sir ... A föld alól jön a zokszó . . . Messziről, nagyon messziről . . . Most . . Igen . . „Apukám . . . miért mentél el tőlem . . . miért nem jöttél hozzám, mielőtt beszegeztek? . . .“ — Valahonnan a magasból pöröly zuhant a mellemre, belebődültem a fájdalomba. Vad erőszakkal rántottam ki a kezemet a láthatatlan kézből s rohanvást rohantam ki az éjszakából — az éjszakába. Mert nekem csakugyan volt egy cseppjószágom, akinek forró testét át nem ölelhettem, akinek hideg koporsójára rá nem borulhattam . . . A zeg-zug alján utóiért a japán: „A harminc koronát Uram, a látogatás árát elfelejtette1*. Két szomorú asszony fordul be a kapun. Visszarántottam őket: — Testvéreim, szomorumultuak ne menjetek fel, ne akarjatok visszanézni. Ne akarjatok! Az egyik ijedten menekült fel a lépcsőn, — a másik visszafordult a kapubél. * Nem azért kerestem az ópiumot, hogy barlangokat leplezhessek ie, hogy sápadtarcu úrnők sáros viganóját a közönség elé teregethessem. Kerestem az ópiumot, mert az élveeltemetettek halotti leplének éreztem az éjszaka feketéiét. Kávéház, bar, mulató, lebuj mind sorra kerül. Könyörögve kértem, aranyat Ígértem érte, mégse tudtam felhajtani egy szemernyit sem. Józam, erkölcsös város még Prága. A főpincér a patikába küld, a ténfergő gyufát, meg rágógummit árul, a ruhaíárosnők azt se tudják, mi fán terem a kokain, az utcalánya* pedig a pálinkát javalja. Már pirkadni kezdett, amikor bebuklam egy smichovi lebujba. A pincér arca sápadt, a szeme tört, a keze reszketős, — kétségtelenül morfinista. összebarátkoztunk. — Ópiumot! — súgom neki könyörögve, ópumiot! Van? — Ópium nincs, de kokain, ha parancsolja . . . — Hozzon, gyorsai, sokat! Papírszalvétába csomagolva hozza. Négy dózis. Mohón nyelem a íincm fehér port. Egyet, kettőt, hármat. Várok. Semmi hatás. Kétségbeesve meredek az iszamos padlóra. Hát már ez sem segít? Az éjszaka egy uj vendéget lök a lokálba. Ismerősöm, orvosszigorló. Hozzám telepszik. Elpanaszolom neki a bajomat. Elkéri a negyedik dózist. Nézi. szagolja, megizleli, aztán kacag: — Porcukor ez, barátom, közönséges porcukor. Hja? ez Prága. Nyárspolgári kisváros, még a csalásaiban is van erkölcs. Az álmorfinista pincér nem is védekezik. Inkább részvéttel mondja: — Nagy baj, ha már a*z illúzió nem segít. Sok vendégem van, aki rendszeresen veszi s igen meg va?n elégedve. * Közönséges stráfszekér viszi a feketére- festett koporsót. Hajnali temetés, kiséret nélkül. Belémmarkol a részvét fájdalma. Leveszem a kalapomat és a koporsóskocsi nyomába szegődöm kísérőnek. Bizonyára* a sorstársam, aki a koporsóban fekszik, bizonyára neki sem volt senkije ebben a nagy bomba városban, aki elkísérje utolsó útjára. Lasssm ballagunk végig a városon, elül a két lomha nóri, a bakon a logófejjel smndi káló kocsis, mögötte a halott s nyomukban én siratom enmagamat a? könnyekkel, amik beharmatozzák gyűrött arcomat. A fochova derekán megáll a menet. A kocsis odaszól a sepregető házmesternek: — Itt a? koporsó. — Harmadik emelet 23, — mondja közönyösen a házmester. Haragosan vágom fel a kalapomat s úgy nézek a koporsóra?, mint egy csalóra, ki meglopott, aki elorozta a legdrágább kincsemet. (f. a.) S Április | K ® «S €l j I H§j8i@ fsa isi n elizÉsü f Te jó Isten... A lapokban a napokban olvasom a következő hitt: Washington. Május 2-án ülésre ül egybe az asszonyok nemzetközi tanácsa. Az ülésen 38 nemzet fogja magát képviseltetni. Szerkesztő ürül! tudja ön, mi lesz itt? Van önnek fogalma, mi az a nemzetközi női kongresz- szus? Nincs. Merem mondani, hogy nincs. Kedves szerkesztő ur, ön tudja, hogy én már néhány hete semmit sem írtam, mert gyengélkedem; most is ágybanfekvő beteg vagyok; de ez a nemztközi kongresszus, ez a kezembe kényszeritette a tollat. Nézze, én nem akarok senkivel gúnyolódni és senkit sem csipkedni, de ... de ... én nem jutok szóhoz. Szóval május 2-án lesz a nagy nap. Az a jóságos, türelmes nap, amidőn harmincnyolc nemzet kiküldi az a ... az a . . . Azt mondja ön, hogy ne dadogjak. Hát mikor dadogjak, ha most, nem? Hát engedjék meg legalább, hogy dadogjak. Te nagy Úristen! . . . Képzelje el csak szerkesztő ur, hogy önt választanák meg a kongresszus elnökének! No dehát távol legyen tőlem, hogy ijesztgessem magát. Hanem még cifrább lesz előbb, mint hogy az elnököt megválasztják. Mit gondol, drága szerkesztő ur, ki lesz addig a női kongresszuson a korelnök? Mit képzel, fog az önként jelentkezni és azt hiszi, hogy akár Sherlock Holmes is képes lesz ott kinyomozni, hogy ki a korelnök? No de nem erről van szó, ez csak egy Ms epizódka lesz, ami ugyan a tárgysorozaton kivüi igénybe vehet egy hetecskét — mondom, nem erről van szó — óh dehogy erről, hanem arról, hogy harmincnyolc nemzet — érti, kedves szerkesztő ur —, harmincnyolc — hangsúlyozom: bar—minc—nyolc nemzet fogja elküldeni TANÁCSKOZÁSRA a . . . szerkesztő ur, tanácskozásra . . . Kérem önt, drága szerkesztő ur és figyelmeztetem egyben, legyen gondja mint jó újságírónak jóelöre, hogy ezen kongresszus időtartamára (te jóságos, szelíd, türelmes május!) megfelelő mennyiségű rotációspapiros álljon rendelkezésére és lapját ezalatt (bár ez is semmi) legalább háromszoros terjedelemben jelentesse meg. Buda László. — (Súlyos bányaszerencsétlenség Nó- grádban.) Poltárról jelentik: Baratta Norberg poltári gyártelepén április 22-én bedőlt egy homokbánya és két zsaluzsányi munkást, Bábánk Gyulát és Kántonák Jánost maga alá temette. Holtan húzták őket elő a homok alól. A vizsgálat megállapította, hogy a szerencsétlenségért senkit felelősség nem terhel, mert a két munkás vigyázatlanságának lett áldozata. — (Havazott.) Budweisi jelentés szerint szombatról vasárnapra virradó éjjel a Böhmerwaldban tiz centiméteres hó esett. — (A prágai holland konzul öngyilkossága.) Jansen Ferenc harmicesztendős prágai holland konzul szombaton délelőtt a Zitna utca 42. számú lakásban föbelőtte magát. Beszállították a Schloffer-künikára, ahol ma? reggel kincs szenvedés után meghalt. A konzul, aki különváltan élt Hollandiában lakó feleségétől és két gyermekétől, szerelmes volt egy prágai urileányba, akit •el akart venni feleségül. Törvényes felesége azonban nem egyezett bele a válásba. Az évek óta tartó harc felőrölte a konzul idegeit és szombaton délelőtt végső elkeseredésében ideálja lakásán golyót repített az agyába. Jansen konsul Prága társadalmának közkedvelt tagja volt és tragikus elmúlta őszinte részvétet váltott ki. Április v%elg-yeiífül és lassan, csendesen meghal. Ez minden hónapnak a sorsa és tragédiája. A tragédiát még fokozza az, hogy a végelgyengülés szomorú haldoklását mi emberek ujjongva kísérjük és tolni szereinek a perceket, hogy Jöjjön az uj hónap és az uj elseje. Hitvány pénz kergeti bennünk ezt az érzést és hálátlanná tesz minden hónappal szemben, amely pedig mindig elsejével kezdődik. Ez a hálátlanság a hónapok tragédiája, amit azzá! ad nekünk vissza az élet, hogy ö viszont tragikussá teszi a mi sorsunkat a hónapok életláncolatában. Tudjuk, hogy minden uj hónap egy harapás az életünk egyre szárazabb vaj és méz- nélküli kenyeréből és rnéois várjuk az uj hónapokat és reszketjük az elsejéket s odakináljuk harapásra kenyerünket az életnek — a kenyérért. ta. — (Hadirokkantait.) Értesülésünk szerint 3 hó végén hatályát veszti az a kormányrendelet, mely a feíebbezési bizottságok összetételét szabályozza s amely a hadirckkantak- nak két helyet biztosított ezekben a bizottságokban. A kormány most a rendelet érvényét újabb rendelettel fogja meghosszabbítani. — (Május 12-én lesz Lederer bűnügyének tárgyalása.) Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A katonai bíróság május 12-re tűzte ki a gyilkosság és rablás bűntettével vádolt Léderer Gusztáv volt főhadnagy biinperének tárgyalását. — (A baden-batíen* nemzetközi sakkverseny) nyolcadik fordulójában Aljechin legyőzte Rétit, ószont Treybal nyert Niemzovirsch enen. Üpgol- íubovnaík egy súlyos elnézése Miarshallt juttatta győzelemhez. Spielmann Coliét, Tarrasoh Sa- mischt, Grünield Miesest győzte le. Vasárnap a függő partiekat bonyolították le. Rosseli végre 70 öpés után remist csikart ki Marshalitól. Thom . legyőzte földijét latest. A verseny állása a Vili. forduló után: Rubinstein 7, Atjechin 6.5, Grünfeld 5.5, Marshali és Rabinovitsch 5, Bogoijmbov, Tar- takover dr. és Tőrre 4.5, Tarrasoh, Niemzovitsch, Treybal, Sámisch és Spielmann 4, Cario 3.5, Colié, Jates, Réti 3, Thomas 2.5, Mieses 1.5, Roselli, te Köteté 0.5. — (Pap-Váry Elememé síremléke.) Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Tegnap leplezték le a Kerepesi-temetöben Pap-Váry Elemérné síremlékét, amelyet a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége állított a*z ismertnevü magyar költönő sírja fölé. — (Kartörésérí 54.000 korona.) Hoffnian Sámuel gépész Grünvald Béla beregszászi iparosnál volt alkalmazásban. Egy 'javítási munka alkalmával oly szerencsétlenül járt, hogy karját eltörte és az orvosi vélemény szerint nyomorék maradt. Ezen az alapon a munkásbalesetbiztositóhoz fordult, hol azonban arra való hivatkozással, hogy munkaadója nem jelentette be a segélyt, megtagadták tőle. Hoffman most a gondatlan gazdáját pereli, még pedig 54.0C0 korona kártérítésért. yíé vAvuS untig fcísxóSM eíő/ímsf — (Korrigáljuk keresztszórejtvényünk sajtóhibáját!) Vasárnapi keresztszórejívényünknél a vízszintesen 16. szó meghatározása nem „a test szinonimája", hanem: „a testület szinonimája". A függőlegesen 4, szóé pedig „könyvekben van". — (Markovlcs miniszter Losoncon ) Losoncról jelentik: Markovics Iván dr. iskolaügyi miniszter szlovenszkói kőrútján- hétfőn Losoncra érkezett. — (Sehioppa nuncius elhagyja Pestet.) Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Sehioppa Lőrinc budapesti pápai követet Hágába helyezték át. Helyébe Cesára* Orse- riigo pápai követet szemelték ki, akinek a kormányzó a Szentszék részéről kért agrem- ment már megadta. Az áthelyezés hir szerint azért történt, mert a volt nuncius az országos magyar katolikus nagygyűlésen a magyarok iránt érzett szimpátiájának adott kifejezést s ez az egyik szomszéd államnak nem tetszett. — (Halálozás.) özv. Kacheknann Károlyié született Érti Hermán 80 éves korában április 22-én Vichnyén meghalt. Széleskörű rokonság, köztük Tuzson János dr. budapesti egyetemi tanár családja gyászolja. — özvegy Zanataky Szila *dné. szü1etett Miko- lik Ilona április 25 £n életének 59 évében Eperjesen elhunyt. Széleskörű rokonság gyászolja elmúltát — (ötszáz községi Jegyzőség megszün- | tetése.) A pozsonyi tel hatalmú minisztériumból szerzett jelentések szerint Szlovenszkón a közeljövőben ötszáz községi iegyzőséget fognak megszüntetni a közigazgatás egyszerűsítése és az állami költségvetésben eszköz- lendő megtakarítások céljából. A már államosított jegyzők egy része nyugdijat kap, más részük a közigazgatás egyéb ágaiban nyer elhelyezést; a megszüntetett jegvzősé- gek ügykörét a megmaradt jegyzőségek között fogják felosztani — (Beregszász város építkezések) Beregszászi tudósítónk írja: Beregszász városának 5 és félmilliós kölcsön áll rendelkezésére, melyet teljes egészében építkezésekre szándékozik fordítani. A napokban kidolgozott program szerint a tanács egy. a főtéren építendő kétemeletes palota létesítését fogja n javasolni, melyben mintegy tizennyolc üzlet- helyiség, 22 kislakás s egy nagyobbszabisti I kultúrterem lenne. A fenmaradt egymilliót I munkáslakás építésére használnák fel, még | pedig úgy. hogy 40 munkásházat építenének £ fel, amely harminc év alatt a munkások bir- | tokába menne. —- (Pozsonyba szaléziánus szerzetesek 1 jönnek.) Pozsonyi tudósítónk jelenti: A virágvölgyi plébánosi állás betöltésével kapcsolatban a felsőbb egyházi körökben felmerült az a terv, hogy a Virágvölgybe olasz származású szaléziánus szerzeteseket telepítenek le a megnövekedett egyházi funkciók elvégzésére. A szerzetesek számára rendházat építenek. — (A rablógyilkos keresete áldozata apja ellen.) Pozsonyi tudósitónk Írja: Ismeretes az a szörnyű rablógyilkosság, amelyet a múlt év végéti Pongrácz Oszkár kocsis követett el, aki Szécher Ernő dunaszerdahelyi hentesmester fiát útközben orvul leütötte és meggyilkolta. A pozsonyi ügyészség most készítette el a vádiratot Pongrácz ellen, aki kifogást emelt az ellen, hogy ő előre megfontolva gyilkolta volna meg gazdája fiát, csak bosszút akart állni, mert fizetését nem kapta soha rendesen. Keresetet nyújt tehát be a járásbírósághoz, melyben áldozata apjától 5000 korona visszamaradt bért követel. Jogászkörökben most érdeklődéssel várják a ritka igényjogosultsági per kimenetelét. — (Érettségi találkozó.) Felkérem azon volt osztálytársaimat, akikkel az iglói gimnáziumban az 1914—15-iki tanévben érettségi vizsgát tettem, hogy a folyó évi pünkösd vasárnapján Iglón rendezendő tizéves találkozó megrendezése céljából pontos cimüket velem haladéktalanul közölni szíveskedjenek. Minthogy a találkozót csakis kellő számú jelentkezés esetén tartjuk meg, kérem, hogy minél számosabban jelentkezzenek. SpiSská Nová Vés (Ig/ló), 1925 április hó. Rosenthal Aurél. — (Végérvényes lábtekercs.) A hadügyminisztérium hivatalos közlönyének legutóbbi száma közli a gyalogság lábtekercseinek végleges méreteit. Eszerint a lábtekercs kétszázhusz centiméter hqsszu, tiz és fél centiméter széles gyapjuszövedá'k; egyik végén fényezett vaskapoccsal, a másik végén két centiméter széles kötőszalaggal van ellátva. — (Szlovenszkó határainak b iztosi ása.) A Národni Listy újabb rémhíreket közöl Szlovenszkóról és Ruszinszkóról. Valahányszor a koalíciós lap szerkesztője kifogy a szenzációkból, belenyúl az Íróasztalának „szlovenszkói" fiókjába, ahol a legszenzációsabb „táviratokat" és „eredeti tudósításokat" őrzi. A Národni Listy eme legújabb szenzációja abban áll, hogy Szlovenszkó és Ruszin- szkó határainak mentén véges-végig, tehát a magyar, román és lengyel kapcsolatban különös események játszódtak le, amelyek a cseh határőrség megerősítését s a határok alaposabb elzárását teszik szükségessé. A román-cseh határon a román lakosság egyszerűen okkupálta a csehszlovák területeket, a magyar határon pedig bárki szabadon bejöhet, mig a lengyel határon naponként lövöldöznek a lengyel őrségek a cselisztavák földre s ezzel keserítik az itteni lakosok életét. A Národni Listy a legerélyesebben követeli ezért a szlovenszkói határőrségek megerősítését. Célszerű volna talán néhány Verdun-szerü erődítményt is felállítani, vagy ha ez drágának bizonyulna, úgy lega’ább is drótakadályt kell huzni végig a határon. é. ;i TTHEBAEDER'* RAKFUMEW (?UD KEWY0RK ‘
