Prágai Magyar Hirlap, 1925. április (4. évfolyam, 74-97 / 817-840. szám)

1925-04-12 / 83. (826.) szám

18

3^(WMA<Mtx7ftTiTAP

Vasárnap, április 12.

J

Gyilkosok vagyunk s szabadon járunk. De persze maga nem érzi magát gyilkosnak.

— Hogyne, amiért egy csacsi gyerek komolyan vette a szavaimat! Ostoba volt! 5 az ostobáknak nem is érdemes élni . . .

Igaza van. Csak az olyan okosaknak érdemes élni, aminő maga . . .

Istenítélet

Irtán Kilián Zoltán.

jveicen ültek Demeter ur várának udvarán, Latnbert, Demeter ur papja és Madocs, az öreg szolga.

Leáldozóban volt már a nap. Madocs elnézte a lebukó testét s a* sötétedő világba st hegy mögül is eljövő sugarakat. A toronyból kiröppent egy korán ébredő denevér és elsuhant a beszélgető két ember feje fölött. Mutatkozott már a bagoly is. Az öreg szolga ránézett a fiatal papra és azt mondta neki:

— Hidd el, ifjú pap uram, nincsen a világon igazság és bizony mondom, a kard ennek az életnek a legokosabb beszéde. A kard teremti az igazságot.

— Italos vagy, Madocs.

— Olykor megszállja az embert az őszinte beszéd bor nélkül is, pap uram. A szegény igazabb, mint a gazdag és vajnii sokszor a szolga az okosabb, mint az ur. Mégis a szegénynek, meg a szolgának parancsolnak, mert az urak kezében van a kard és az a biró. Azt mondjátok ti papok is, hogy* igy van ez az Isten akaratából.

— így is van ez, szolga. Az Ur rendelése ellen támadsz, ha lázadozol. Az igaztalan gazdagnak elvész a vagyona, az okos és bátor szolga pedig ^ur lesz maga is.

— Ránk hagyja mindezt az Ur, pap uram! Nem avatkozik bele sem az urak sem a szolgák dolgába.

Lambert feddőn emelte fel a kezét.

— Vigyázz, ember! Nem hallottad az ordalia csodáját? Az Ur nem hagyta el az igazat, csodát tett szombaton egy lány mellett. Sértetlenül lépett át egyszál ingben a lángon az a lány és a viaszkba mártott ingéről sem olvadt le csepp. Keményen maradt az ing.

— Láttad ezt, pap uram?

— Tamás módjára hitetlenkedel, szolga, Megveretnélek ezért, ha nem lennél igen kedves szolgája Urunknak. Ha magam nem is láttam, látta1 és Írásba mondta a káptalannak a pristaldus.

Madocs szelíden nézett Lambertre.

— Fiatal vagy még, pap. urain. A fiatalember pedig könnyen hisz.

— Az ördög szállt meg, vén szolga, vagy mi egyéb van ma veled? Szólok Demeter urnák az istentelenségeidért!

Nem felelt rá az öreg. Elnézett valamerre messze, mosolygott.

Lambertet bántotta ez a mosolygás. Az öreg észrevette a pap haragját, engesztelőén szólt neki:

— Hallgass meg, pap uram, olykor az ilyen szolgától is tanulhat a pap ... Urunkhoz még oda ne menj ebben a dologban, mert olyan igazságot kapnál, amilyent igazán nem akarsz! . . . Hallgasd csa?k!

— Abban az időben, mikor édesanyád kislány lehetett még, pap uram, egyszer igen döngette ám a káptalan farlát buzogányával Demeter ur. A fiát fogták be akkor a papok, hogy pogánykodott volna Demeter fia, Gecse ur. Szörnyű volt, Lambert uram, urunk haragja akkor, ne kivánd, hogy valaha is meglásd igy!

— Gecse ur nem valotta a bűnt. Ordaliát rendeltek hát a papok; azt szabták ki reá, hogy tüzesitett nyílvesszőt vigyen kilenc lépés hosszat; ha megég a keze, bűnös &’z istenítélet szerint s akkor Demeter ur minden hatalma hiábavaló.

— Szolga nem vihette volna Gecse nemes helyett a va*sat? — kérdezte Lambert.

— Vihette volna. Hogyne vihette volna, de csak Gecse ur lett volna bűnös, ha maga, ha valamely szolgája viszi.

— Akkor Demeter ur össze is szedte szolgáit, de nem vámsát vitetni a káptalan előtt. Hitte-e, nem hitte-e, hogy bűnös a fia, azt meg nem mondhatom, pap uram. Hanem azt bizonyosan tudta, hogy megég annak a* keze, aki megfogja a tüzes varsvesszőt. Ilyen volt Demeter ur, szállj vele ezért perbe, pap uram, ha va»n hatalmad.

— Monda tovább! — felelte szárazon a

pap.

— Mondom, pap uram. Összeszedett akkor valamenyiünket, szolgáit Demeter ur, hogy mennénk másnap a faiakra és hoznánk ki ordalia nélkül Gecse urunkat. Tudtuk, hogy mienk az igazság, mert annyian voltunk, mint az erdőben a fa.

Azon a*z este eljött hozzám, Demeter ur fegyverhordozó szolgájához az a pristaldus, aki a földi rendet tette a ordalia körül. Mondta, hogy borozzunk.

Bolond az urad, szolga! — szólt nekem borozás közben, — ha haddal megy a papokra; leverik, mert a papok erősek és mellettük van a király ur is. Akkor pedig elpusztul az apa is, meg a fia is.

— Igazad van pristaldus, — hagytam rá. Hanem ha Gecse ur keze megégne?! Mert Demeter ur csak abban az egyben hisz, hogy a tüzes vastól a vivő ember keze megég. Mi segít itt, ha nem kard?

A pristaldus nem felelt erre. Ittunk, egyre többet ittunk s im egyszerre csak megszólal ám a pristaldus. Ezeket beszélte:

— Volt két izmaelita egykoron. Perlekedésben álltak ezek és még mielőtt meg lett volna az igazság a fürgébbik elment a bíróhoz:

— ítélj a1 javamra hatalmas biró! Meghálálom.

Szörnyű haragra gerjedt erre a szóra a

biró.

— Megöletlek gálád izmaelita!

Az izmaelita lehajolt s megcsókolta a biró saruját:

— Mely boldogságodra lenne egy halott izmaelita, hatalmas uram? Száz vert arany pénzt adok, ha nem engem, hanem a másik izmaelita igazságát ölöd meg.

A biró elnézett az izmaelita feje fölött. Az pedig zacskót vtt elő az övéből és száz aranyat odaszórt a szószólónak a biró elé. Ujveretü volt mind az a sok pénz, egyik felén a király ur, a másik felen fegyveres hadiember volt rajta kiverve.

Nézte a biró egy darabig, aztán igy szólt.

— Ouis potest resistere tót armatis?

— Ami, amint tudod pap uram, annyit tesz: ki tudhat ennyi fegyveres embernek ellenállni?

— Csoda-e, Madocs, hogy száz fegyveres ember legyőzött egy fegyvertelent?

Ezeket mondta az ordaliák pristaldusa és meghagyta nekem, hogy Demeter urunk is hallja meg tőlem.

Demeter ur nevetett, mikor elmondtam a pristaldus történetét neki.

— Mink csak majd a? magunk képében teszünk igazságot, Madocs szolgám! A fegyveres emberek sárga képével csak az izmaelita keresi.

£s hajnalban kiszedtük a* pristaldus kezéből Gecse comest. Máig sem támadt bajunk érte s aztán aligha támad már, mert Gecse ur nádorispán lesz hamarosan.

— Jelents hát urunknak, amit akarsz, pap uram!

Lambert felkelt. Elballagott a vár kápolnája felé. A világ rendbe és megnyugvásba nem szedhető zavaros dolgain tűnődött, a mai romlott világot kárhoztatta s a régi egyszerű, szelid világot kívánta helyébe.

Kitagadott legény dala

Dolga van itt mindenkinek —

Madár repül, bogár siet,

Egyedül csak én állok,

Eget nézve mélázok . . .

Csak énnekem nincsen dolgom.

Nem szégyellem léha voltom,

Csak állok, csak állok, —

Közbe-közbe nótázok . . .

Elmennék, de hova mennék!

Hova mennék mit keresnék!?

Jó itt nekem szegénynek,

Kitagadott legénynek! ....

Elmennék, de minek mennék Mit keresnék — tán szerencsét —

Tán szerencsét s hü szivet!?

Hiszen úgyse lelném meg! . . .

Nem megyek el, itt várok, —

Amoda egy nagy árok,

Árok szélén fűzfa van,

Oda temetem magam . . .

Árok szélén lesz sírom, —

Fejfám vizi liliom,

Siratom, ki könnyet ont:

A Iehajló füzfalomb . . .

Vályi Nagy Géza.

Az igazi j

Irta: Ifi. Krúdy Gyula.

A kopott, külvárosi lelencház élőt. elegáns ^ autó állt meg egy őszi délelőtt. Libcriás inas pattant le a soffőr mellől és selyemruhás dáma szállt ki a kényelmes bőrülésből.

A rügybefakadt fákon szürke verebek melegedtek és a fák alatt fegyencruhás' gyerekek szaladgáltak a tágas udvaron. Ki-; váncsi szemekkel fogadták a ritka automobilt! áhítattal csodálták a szép hölgy finom! selyemruháját és ajkukról elhervasztotta a . mosolyt a meglepetés.

A lelencház kis lakói nem ismerték az autót és a selyemruhát, hisz a lelencház vendégei gyalog jártak, rongyos blúzt, kopottas szoknyát viseltek és sohasem merész-J kedtek túl a kerítésen. A lécek közé szőri-J tott arccal lesték a kis lakókat, sósperecet, pattogtatott kukoricát vagy krumplicukrot; dugtak be a rácson. Nagyokat sóhajtoztak;! örvendeztek, ha egy-egy gyereket megsi-f mogathattak a sok közül, aztán dolguk után siettek, szivük körül a melegítő érzéssel, I hogy a lelencek között biztosan látták a ; sajátjukat is. 1

Vagy éjjel jöttek. Titkon íopóztak a { kapuhoz. Papirosba, rongyokba csavart apró /' csomagot lettek a küszöbre s ideges, reszkető ..j kézzel megrántották a lelencház csengőjét. Egy utolsó csókot leheltek a nyöszörgő ‘ csomagra és eltűntek az éjszakában.

A váratlanul érkezett előkelő dáma még az intézet igazgatóját is zavarba hozta. Re- | ménytelennek látszó titkos küzdelembe K bocsáj okozott engedetlen, folyton íélrecsuszó 1 nyakkendőjével és szörnyen restelte elhanya- |j golt körmeit.

— Kedves uram, — kezdte megnyerő :f| hangon regényes mondókáját az ismeretlen l asszony, — néhány kisfiút szeretnék magam- 1 hoz venni a lelencházból.

— Igen, — bólintott megkönnyebbülten í az igazgató, mert közben sikerült rakoncátlan j kravátliját rendbeszednie, — az nagyon. 1 egyszerű. Az állam vállára rengeteg teher 1 háramlik. Szívesen ad megbízható emberek- í nek örökbe lelenceket.

— Tíz év körüli fiukat szeretnék. Olyan j idős lenne az én kisfiam is most, ha még meglenne. — Könnyek fátyolozták a szép asszony szemeit, a hangja reszketett a belső izgalomtól, mikor beszédét folytatta:

— Alig féléves korában vesztettem el. Aztán kimentünk az urammal Amerikába. Dolgoztunk, 1 -zködtünk; a szerencse is ránktalált. Most jöttünk vissza, gazdagon. Pénzt küldött az Isten, de gyereket többet soha . . . Olyan kisfiúkat szeretnék, — mondta lesütött szemmel a dáma, — akik még csecsemőkorukban kerültek ide; én akarok a mamájuk lenni egyedül.

— Hadiárvák nem lehetnek? — kérdezte szinte üzleti hangon az igazgató. — Azok- : ból van egy egész sereg!

— Nem! — felelte határozottan a vendég.

folyóként ragyogott lelkűkben, s a lelkesedés szikráit vetítette szavaikba.

Bejárták a vidéket. Hegyet másztak, gyalogoltak, a friss patakban fürödtek, halászgat- tak és virágot gyűjtöttek.

Egy kirándulás után Margit ijedten kezdte keresni a tarsolyát.

— Te, ezt elhagytam az erdőben!

— Holnap megkeressük, vigasztalta Magda. Ne is szóljunk Lenke néninek.

Másnap végigjárták a tegnapi utat. Eredménytelenül.

A nénjiiknek nem mertek szólni. Elhatározták, hogy haza utaznak. A jegyük megvolt. Bőséges reggeli után legfeljebb egy ebédtelen nap várt rájuk.

Mikor Pestre értek, Margitban feltámadt a félsz.

— Anyuska agyonüt. Oda a táska is, a pénz is. Csak legalább az egyik megvolna.

— Van egy eszmém, csapott homlokára az eleven Magda. Pest mellett lakik Juci néni. Az szeret bennünket, örül is, ha meglátogatjuk.. Kölcsön kérjük tőle a huszonöt forintot. Majd lassan letörlesztjük. A tarsoUra meg kitalálunk valamit hazáig.

Meglepetésként akartak hazaérkezni. Otthon még nem várták őket. Meg lehetett kockáztatni a jó ötlet keresztülvitelét.

Délután már Juci néni örvendezett nekik.

— Várjatok csak, bemutatlak a lakómnak is. Jóravaló fiatalember. Orvos.

— Ejnye, ejnye, elégedetlenkedett az orvos. És Juci néni sohasem mondta nekem, hogy ilyen kis lányok vannak a családjában.

Este nagy izgalmak között végre előmertek rukkolni jövetelük tulajdonképeni céljával. Juci néni nevetve szavazta meg a kölcsönt, s még óda sem adta, már elengedte.

A doktor sűrűn kopogtatott be az ajtón.

— Megengedik?

Juci néni nevetett.

— Csak tessék, tessék. Jól esik látnom, hogy az egészségesek iránt is érdeklődik.

A lányok másnap reggel utrakészüitek.

— Mikor jönnek megint? kérdezte az

orvos.

A lányok nem tudtak hirtelen felelni.

— Mert a látogatást a vendéglátó háznak vissza kell adnia. Juci néni engem fog küldeni a vizit visszaadására. Nincs kifogása ellene Margitka?

Margit felkacagott.

— Sohase látom én magát a mi házunkban.

— Fogadjunk!

— Nem fogadok, mondta nevetve Margit, mert az elveszthető pénzem már elvesztettem.

— A viszontlátásra! integetett a doktor a vonat után.

Ili.

Mikor Margit a tizenegyórás vonat érkezésekor kihajolt az ablakon, a doktort látta leszállni.

— Eljött! szaladt végig a szobákon és Magda nyakába vetette magát.

Valóban a doktor volt. Életnagyságban. Juci néni üdvözlését hozta és egy csokor virágot.

Este utazott vissza, mert reggelre már várták a betegei.

Mikor ötödször jött, karikagyűrűvel jött, s mikor tizedszer ment, Margitot is magával vitte.

IV.

A harmadik nyáron elmentek Turócba pihenni. Lenke nénihez. Sok fáradság volt mögöttük, sok kiábrándulás, sok keserűség. Folyton jobban távolodtak egymástól.

Másnap egy vidám hadnagy került a társaságba. Mindjárt kirándulást szervezett. Csirkéket süttetett, borokat palackoltatott, s megmozgatta a mozogni tudó embereket.

Nagy csapat verődött össze. Háti zsákokkal, turista-botokkal, vadászszékekkel felfegyverezve. Mindenki párt keresett magának. A mosoly a mosolyhoz vonzódott, a hall- gatagság a hallgatagsághoz.

A doktor azt vette észre, hogy egyedül maradt. A felesége elől járt, vígan kacarászva a hadnagyocskával.

Elment a kedve a kirándulástól.

Elbújt egy fa mögé, megvárta, amig a többiek messze haladtak, azután lassan visszafelé indult a lejtős hegyi utón.

Megkopogtatott botjával útjába eső sziklákat, simogatólag ütögette a mohos fákat, amikor egy sziklaüregben magára vonta valami a figyelmét. Egy női tarsoly.

Odaszaladt. A kezébe vette. Kinyitotta.

Üres volt. Ezt hagyhatta el a felesége három évvel ezelőtt. Aki rátalált, megelégedett a pénzzel. Félt, hogy a táska esetleg árulója lesz.

A zsebébe tette a r zsdásszáru, kissé viharvert tarsolyt s hazament.

Este fáradtan éfkezett meg a felesége, de vidám faradsággal.

— Jaj, miért maradt el, olyan jól mulattunk!

— Azért maradtam el, hogy megtaláljam a táskáját. Ez volt az?

— Igen! ragadta meg csodálkozással az asszony a rég elveszett jószágot.

— Ugy-e annak idején azért nem mehetett haza, mert nem volt meg a huszonöt forintja? Ez az akadály ma megszűnt. Tessék

A doktor kivette zsebéből pénztárcáját, kiemelt belőle huszonöt forintot, betette a tarsolyba és botorkálva kifelé indult a szobából.

Este bácsi

— Egy kis csacsi emlékeiből. —

Irta Zsoldos László.

Emlékszem kis gyermekkoromból, hogy példának okáért nyáron, faluhelyt, néha any- nyira belemelegedtünk a testvéreimmel a játékba, hogy észre sem vettük, a mikor sötét fátyoléval ránk szállt az est s fönt a falu derekáról átzugott a kertünkbe a méla harangszó.

A cseléd meggyujtotta a verandán a pirostalpu kerti gyertyát s jó anyám hivó hangja csendült át a rózsaillaton:

— Gyerekek, lefeküdni szépen! Halló! A ki nem jön tüstént, az nem fürdik holnap!

És mialatt mi még mindig hanezurozva egymással, odakergetődztünk köréje, hogy nyűgösen alkudozzunk vele a lefekvés felől, hát szinte feddő, magyarázó hangon suttogta, beszédes mozdulattal emelve fel intőn a mutatóujját:

— 11 ami a r aludni, gyért ik, itt van az Este bácsi!

A lombok közt Imik su.. fással végigsurrant az alkonyi szellő, valamelyik á^on megrebbent egy rosszat álmodó madár, vagy váratlanul nagyot koppant a gyepen egy alma, a hogy lepottyant a fájáról, avagy, ha egyéb nem, hát a bokrok közül kísértetiesen villant felénk fénylő szemével a macska,— szóval valami deus ex machina mindig a kezére játszott anyánknak, hogy mi hirtelen megrettenve kis gyermekszívünkben az est különös jeleitől, álomra vigyük a lehűlt játékos kedvünket, miközben a veranda lépcsőjéről, a melyiken nagy ügygyel-bajjal kapaszkodtunk fölfelé, riadt pillantást vetettünk vissza a titokzatos Este bácsira, a mint óriási, csillagos, vagy felhős köpönyegében ránk hunyorgatott a holdvilágszemével és láthatatlan sárgás kezével letette a veranda