Prágai Magyar Hirlap, 1925. április (4. évfolyam, 74-97 / 817-840. szám)

1925-04-09 / 81. (824.) szám

Vb Csütörtök, április 9, Az fsszfezgf UMüsépli infORiitófa Prága, április 8. Kevés állam tuc' a nemzeti türelem és megértés olyan magas fokára helyezkedni mint az észt köztársaság, amelynek uralkodó többsége tudvalévőén a magyarral rokon észt nép. Ez az ország már eddig is számos tanujelét nyújtotta nemzeti kisebbségeivel szemben tanúsított liberalizmusának, de va lám ennyit felülmúlja a re vall parlament által 1925 február 5-én megszavazott törvény < nemzeti kisebbségek kulturális önkormány Zaláról. Ez a törvény oly nagyszabású és £ nemzeti kisebbségek történetében oly kor­szakalkotó, hogy érdemes rendelkezéseit rö­viden összefoglalni, A törvény az Észtországban élő há­rom nemzeti kisebbségnek: a németeknek, oroszoknak és a svédeknek kulturális önkor­mányzatot biztosit és csupán e nemzeti ki­sebbségektől függ, vájjon ezt a nemzeti auto­nómiát igénybe akarják-e venni és a nem­zeti regiszter alapján lefolytatott választások utján meg akarják-e alakítani a kulturális autonómia legfőbb szerveit. Az észtek mesz- szamenŐ liberalizmusát jellemzi a törvénynek az a rendelkezése is, hogy a nemzeti auto­nómia elvileg megilleti mindazokat a nem­zeti kisebbségeket, amelyeknek száma a há­romezer lelket meghaladja. Ha tehát ma va­lamely idegen népfaj bevándorol Észtország­ba és ott fölszaporodik háromezer lélekre, a nemzeti autonómia áldásiad azonnal megille­tik öt is. A kulturális autonómia szervei a 20—60 tagból álló kulturális tanács és a kulturális igazgatás, amelyek az ország fővárosában székelnek. Helyi ügyek intézésére a helyi kul'turgondnokságok illetékesek, amelyeket a kulturális tanács nevez ki. Ezeknek a hatás­köre a járásokra terjed ki. A külturtian ácsot mindazok a választójoggal biró személyek választják, akik az illető kisebbséghez tar­toznak és a nemzeti regiszterbe föl vannak véve. A nemzeti regiszterbe való fölvétel, illetőleg az abból való törlés a 18. életévet meghaladott egyénieknek szabad elhatározá­sától függ. Miben áll a kulturális autonómia? A tör­vény erre a kérdésre ezt a választ adja: „A kulturális önkormányzati intézmények hatás­köréibe tartozik: a) az illető nemzeti kisebb­ség nyilvános és magánjellegű tanintézetei­nek szervezése, igazgatása és felügyelete, b) az illető kisebbség többi kulturális feladatá­ról váló gondoskodás és az e célból éle’tre- hivott intézetek és vállalatok igazgatása", vagyis a nemzeti kisebbség kulturális életé­nek teljhatalmú irányítása és vezetése. A nemzeti autonómia odáig terjed, hogy a kul- turtanács azokban az ügyekben, amelyekre hatásköre kiterjed, jogilag is kötelező rende­leteket bocsáthat ki. A nemzeti kisebbségek iskolahálózatát a kulturális önkormányzat szervei az állami közigazgatással egyefértő- leg építi ki és csak abban az esetben, ha kö­zöttük megegyezés nem jön létre, dönt az állami kormány. Mivel a nemzeti kisebbségek kulturális önkormányzata meglehetősen platonikus in­tézmény volna, ha a kisebbségeknek megfe lelő anyagi eszközök nem állanának rendel ke zésükre kulturális feladataik megoldása végett, az állam kötelességének tartja, hogy erről is gondoskodjék.. Az állam ugyanis a nemzeti önkormányzat szerveinek rendelke­zésére bocsátja azokat az összegeket, ame­lyeket a kisebbségi nyilvános és magán elemi és középiskolák fontaHasára az eddigi tör­vények értelmében fordítani -köteles, hason­lóképpen azokat az összegeiket, amelyeket a helyi önkormányzat szervei e célra fordítani kötelesek, továbbá állami szubvenciót is nyújt a nemzeti kisebbségeknek. Azonkívül jogukban M a nemzeti önkormányzat'szer­veinek, hogy a nemzeti kisebbségek tagjaira adókat vessenek ki. Végül pedig a nemzeti kisebbségeknek rendelkezésükre áll a társa­dalom is, amely adományok, gyűjtések, ala­pítványok és végrendeletek utján gondosko­dik vagyonuk és jövedelmük gyarapításáról. Észtország e törvénnyel csakugyan gyö- nyöirü példát adott mindem nemzetiségi ál­lamnak. A nemzeti kisebbségekeit valóságos közjogi személyek rangjára emelte és bizto­sította számukra azt a jogot, hogy iskoláikat és egyéb kulturális intézményeiket legjobb belátásuk szerint kezeljék. Az állaim nem akar beleavatkozni nemzetiségeinek kulturá lis életébe, nem akarja gátolni annak szabad fejlődését, hanem azt önön tagjainak irányí­tására bízza, sőt saját anyagi eszközeiből is áldozatokat hoz a kisebbségi kultúrák érde­kében. Milyen messze vagyunk mi ettől a fejlődési foktól! Min álunk a magyar iskolák igazgatásával elvből csak idegen igazgatókat bíznak meg, miinálunik a szülőiknek semmiféle befolyásuk nincsen az iskola igazgatásába, sőt még annyi joguk sincsen, hogy megha­tározhassák, milyen tannyelvű iskolákba jár­janak a gyermekeik. Nemzeti regiszterről pedig még álmodnunk sem lehet. Észtország elvileg minden nemzeti kisebbségnek önkor­mányzatot ad, amelynek lélek száma megha­ladja a háromezer teliket, a csehszlovák köz­társaságban egy millió magyar ember él és mégis igen-igen örülnénk, ha századrész- annyi jogunk volna, mint az észt testvéreink között szétszórtan élő németeknek, oroszok­nak és svédeknek. h. ö. Ki kell építeni a finn-magyar testvérvonatkozásokat Finnország külpolitikájának az a legfőbb célja, hogy az általános emberi béke megvalósí­tásában a Fnn—magyar tesívérérdekek alapján dolgozzék — Idman Károly volt buda­pesti finn követ, az uj finn külügyminiszter nyilatkozott a P. M. H.-nalk a közös érdekű külpolitikáról, Finnország testvérérzelmeiről és a két ország közötti legszorosabb kuKur­és gazdasági viszonyról mmmmmmmtmmemmmBmmmKsmmaaxumamMsammamissc3xarxmKrsrtx)rxtTmy\rr-^r^rr-z~f»rnximmamr^i\xs9nm I A P. M. H. szenzációs szépirodalmi melléklete | Visszaemlékezéseim Petrogalli Oszkárra A P. M. H. számára irta: Bothár Sándor dr. Sokszor folyt a vita az egyes nemzetek­ről, barátainkról s ellenségeinkről s akkor lát­tam mennyire higgadtan, sine ara et stúdió tudja megbírálni az ellenfelet is. Óvakodott attól, hogy bármely nemzetet is tisztán az el­fogultság és gyűlölet álláspontjáról ítéljen meg. És éppen ezért nem gyűlölte a csehet sem. Mindig úgy nyilatkozott, hogy a cseh nemzetet nem szabad az ide küldött sokszor selejtes elem után megítélni. Ő maga a csehet mindig mint müveit és intelligens nemzetet emlegette s bár elitélte túlzó és türelmetlen sovinizmusát, megbecsülte erős hazafiságát. Rasint emlegette mindig a csehek legkiválóbb politikusaként. Kramarral egy ízben a vona­ton ismerkedett meg s hosszabb politikai vi­tát folytatott vele, mely Petrogalli azon kér­désével kezdődött: „Mondja meg. miért gyű­löli annyira a magyarokat." A beszélgetést interjú alakjában közölni akarta, de Kramar kérelmére élállott ettől. Éppen ezért én sem Budapest, április 8­(Saját tudósítónktól.) Az ujraaiakult finn kormányban külügyminiszterré nevezték ki Idman Károlyt, a magyarországi finn köve­tet, akit hivatalának átvételére sürgősen visszahívtak Helsinkibe. Idman Károly elvé­gezte hivatalos bucsulátogatásait Bethlen Ist­ván gróf miniszterelnöknél, a kormányzónál és a külügyminisztériumban, holnap reggel pedig Prágán, Berlinen át hazautazik Finnor­szágba. A P. M- H budapesti munkatársának al­kalma volt hosszasan beszélgetni az uj mi­niszterrel külpolitikájának céljairól, a finn testvérnép kultur és gazdasági helyzetéről, a magyar—finn kapcsolatok kiépítéséről. A mi­niszter ur ezekről a következők szerint volt szives nyilatkozni: — Mindenekelőtt azt akarom megállapí­tani, hogy az a kabinet, amelybe meghívtak' külügyminisztérium élére, csak ideiglenes hivatalnokkormány lesz, mely a parlamenti erőviszonyoknak megfelelő kormánynak ki­nevezéséig marad helyén és addig elődének politikáját fogja folytatni. Nem lehetetlen, sőt egészen bizonyos, hogy ennek a hivatal­nokkabinetnek legtöbb tagja, igy én is, benn­maradunk az utánunk következő hatalmi ka­binetben, amivel Finnországnak különösen a külpolitikája- fog bizonyos tekintetben el­térni az eddig követett útról. Az volt ugyan­is máig legfőbb erőkifejtésünk, hogy Orosz­ország százados elnyomatásából felszaba­dulva, megerősítsük kifelé és befelé állami­ságunk függetlenségét, elhelyezkedjünk az ország határai között és gazdasági állásun­kat biztosítsuk. Ezt a politikai célt tervszerű munkával elértük, pozíciónk szilárd és most terjeszkedem ki ezen beszélgetés további tartalmúra. Kramart is mint nagyeszű é-s nagymüveltségü politikust jellemezte, de tel­jességgel nem tudta felfogni azt a perzselő gyűlöletet más nemzetségekkel szemben, mely Kramarban megnyilvánult. Talán a román volt az egyetlen nem­zet, amellyel szemben Petrogalli kifejezett ellenszenvvel viseltetett. Viszont kedvence az angol nemzet volt őszintén ragaszkodott a németséghez, még a háborús eseményekből kifolyóan melegen rokonszenvezett a világ legműveltebb s leg­intelligensebb népével: a némettel, de rokon- szenve leginkább az angolhoz vonzotta. Két ízben volt Angliában, képviselő korában az interparlamentáris konferencián és 1922-ben amikor hosszabb időt töltött londoni ismerő­seinél, Hawtrey-éknál. És itt szabad legyen egy kis kitérést tennem s erről az ismeret­ségről megemlékeznem. Oszkár első s másodéves jogász korá­ban dr. Arányi Taksony budapesti rendőr taná­csos — később főkapitányhelyettes — család­jánál volt elhelyezkedve. Aránylóikkal mind­végig meleg barátságot tartott fenn, Arányi Taksonnyal állandó levelezést folytatott. Az Arányi lányok, akkor még gyereklányok, ké­sőbb mindhárman kiváló zenemüv észnakké fejlődtek s Lonbonban telepedtek meg, ahol az egyik Fachiri londoni tekintélyes ügyvéd, a másik Ralph Hawtrey angol pénzügymi­nisztériumi osztályvezető s jónevü közgaz­dasági író neje lett. Oszkár fentartotta a gyermekkori pajtásságot s a háború után fei­kezdhetjük el majd azt a munkát, amellyel odaállva a többi európai nemzetek sorába, minden erővel a népek kiegyenlítése és a háború következtében támadt súlyos igaz­ságtalanságok reparáltatása érdekében tevé­kenykedjünk. — Kétségtelen, hogy a legnagyobb há­borús veszteség Magyarországot érte terü­leteinek elcsatolásával és a különböző forra­dalmak gazdasági kihatásaival. Nekünk, mint a magyar nép rokonfajának természetszerűen sietnünk kell segítségre, amit a finn külpoli­tika jól ki is fog domborítani. Nem véletlen, hogy Finnország magyarországi követét hív­ták meg uj külügymmiszternek, olyan kül- politikust tehát, aki legalaposabban ismeri a két rokonnemzet érdekközösségeit és ennek az érdekközösségnek külpolitikai feladatait. ,, — Kívánom, hogy lássa meg a magyar­ság azt a hangsúlyt, amellyel az én népem kifejezi érzelmeit, szereteíét egyetlen faj­rokona iráni és egész politikáját az együtt­működésben való hasznos részvételre kon­centrálja. — Ehhez azonban Magyarországnak is éppen ekkora szeretettel és készséggel kell segítenie bennünket, még pedig úgy társa­dalmi megnyilvánulásokban, mint politikai­lag. Mert tény az, hogy bizony Finnország­ban sokkal jobban ismerik a magyar marti- riumot, sokkal jobban a nép ezeréves törté­netét, mint itt a miénket. Pedig minden ro~ kőris zérót etet megérdemlünk, de ezt a mun­kát, mely az egyetemes magyarság érdeké­ben folyik nálunk, nem tudnánk sikerrel be­fejezni se a teljes szeretet és a teljes rokoni együttérzés hijián Finnország mindenben vette újból a régi ismeretséget. Hawtreyék 1922. év nyarán meglátogatták őt Beszterce­bányán, Hawtrey maga is nagyon megked­velte Oszkárt, aki szintén hamar összebarát­kozott a kiváló tehetségű, kedves keresetlen modorú angollal s ugyanezen év őszén meg­hívásuknak eleget téve meglátogatta őket Londoniban. Ekkor nyílt alkalma közelebbről tanulmányozni az angol viszonyokat s megis­merkedni az angol társadalmi élettel. S bár már ezelőtt is mindig nagy szimpátiával be­szélt az angolokról, londoni útjáról visszajő­ve! az elragadtatás hangja beszélt belőle. Az angol becsületesség, az angol úri osztály tisz­ta magánélete, az angol gentlemanlike volt az,, amely megragadta őt. Sokszor emlegette azt a kölcsönös bizalmat, megbízhatóságot és realitást, amely az angol kereskedelmi életet jellemzi s a melytől a mi kereskedelmi forgal­munk olyan szánalmasan különbözik. Amidőn látta, hogy az angol ember pénz nélkül vásá­rol s csekkel fizet, kérdezte, nem ad-e ez visszaélésre alkalmat. Szmtc csodálkozó volt a válasz, hogy az ilyesmi alig-alig esketik meg, tessék elképzelni — mondta Oszkár — ezt minálunk. A fedezetlen, vagy hamis esek több volna a valódinál. És növelte még az Ő anglófiliáját Anglia csodálatos alkotmányos élete s a tradíciók megtartásával is igazán demokratikus berendezése. Az ő politikai ide­álja az angol államférfin volt s az angol poli­tikai jéjiem állott legközelebb az ő jellemé­hez is. * Petrogalli Oszkár puritán becsületessége rendelkezésre áll ahhoz, hogy a magyar tár- sadalomban megismerjék. Remélem, hogy a nagy távolság elenyészik már rövid idő alatt és olyan kultur- és gazdasági kapcsolat épül kj köztünk, mint amilyent a testvérnépek állami együttműködése megkíván­— Finnország gazdaságilag elérte a bé­keállapot standardját. Pénzünk teljesen sta­bil, értéke: 180 finn márka = 1 angol fonttal arányú. Kereskedelmi mérlegünk majdnem 200 millió márka többletet mutat ki az export javára az importtal szemben akkor, midőn köztudomású, hogy az élelmiszerek, különö­sen kenyérmagvak tekintetében respektábilis importra vagyunk kényszerítve. Gyáripa­runk versenyképes a nyugati nagy iparnem­zetekével. Fa- és papirtermelésünk pedig úgyszólván egyedülálló és az ebből szárma­zott exportérték jelenti kereskedelmi mérle­günk fősulyát. Furcsa ilyenformán, hogy ak­kor, midőn Anglia, Amerika. Japán és Kina mint fővásárlók Finnországból szerzik be fa- és papirszükségletiiket, Magyarország, mely ugyancsak erős behozatalra szorul e két cikkből, ne jusson el. körülzártsága miatt megrendeléseivel hozzánk és sokkal drágább és határozottan silányabb árut legyen kény­telen szomszédaitól beszerezni. Ki kell egyenlítődnünk tehát: Finnország szállítson ide fát, papirt, gépet, iparcikket, Magyaror­szág pedig mezőgazdasági termelvényt ne­künk. — Kulturális tekintetben is egészen ha­sonló nagyarányú érintkezésnek kell létre­jönni a két nemzet között, amit a valamikép­pen nyelvi közösség csak elősegíthet. A leg­nagyobb gyönyörűséggel láttam a nemrégi­ben Budapesten rendezett Katevala-ünnepsé- get, amit mi Finnországban országos Petőfi- és Jókai-Ünnepekkel viszonoztunk, nem is szólva arról a határtalan szeretetről és öröm­ről, amivel az első magyar reprezentatív képzőművészeti tárlatot üdvözöltük hazám­ban. Aztán a sport. Ennek egyik vezető népe vagyunk. Atlétáink finn dicsőségre egy cso­mó világbajnokságot hoztak haza. A sport is legyen köztünk érintkezési terület, hogy mi-' nél sűrűbben, minél több vonatkozásokban; találkozzon, barátkozzon, összefonódjon a testvér finn a testvér magyarral. Radnay Oszkár. Bittó Dénes a politikai helyzetről. So­morjai tudósítónk jelenti, hogy Bittó Dénes, a pártközi vezérlőbizottság elnöke husvét vasárnapján a somorjai keresztényszociális párt ülésén beszédet fog mondani a jelenlegi politikai helyzetről. Osfermagcr R. Prága, PfiSfopu 20 Elsőrendű férfi és női fehémemüek, kelen­gyék, blúzok és pongyolák. 2411 TU várd vnégt /eís*áfítunft, s önzetlensége szinte nem e világból való volt. A Deák Ferenc és Irányi Dániel purita­nizmusa volt ez. Idealista volt a szó legne­mesebb értelmében, eszmékért, magasztos nagy eszmékért küzdeni, minden önérdek, minden mellékgondolat nélkül, — a gondolat — ez töltötte be az ő lelki világát. Nem várt jutalmat, sőt elismerést sem, ideáinak győ­zelme volt az ő jutalma. A magyarság nem­zeti eszményeiért való küzdelem nála öncél volt — Part pour Fart. Ha, mind annyian, ki­ment volna Magyarországra, képességeivel — meg vagyok győződve — régen beülhetett volna a miniszteri bársonyszékbe. Ám ő itt maradt, dolgozni, küzdeni azért a megcsu- folt, félreszoritott szegény magyar -Zei­tért. Nem vágyódott hirnév, állás, kitüntetés után, nem akart anyagi hasznot huzni politi­kai működéséből. Valósággal kínos óvatos­sággal ügyelt arra, hogy a politikából semmi jövedelme ne legyen. A Központi iroda igaz­gatói teendőiért egy fillér honoráriumot sem fogadott el, pedig időt emésztő s' idegeket őrlő nagy munka volt az, amit végzett. A Prágai Magyar Hírlap főiszerkesztőségét tel­jesen ingyen vállalta csak, vezércikkeiért minden díjazást kereken visszautasított. Ami­dőn első vezércikke megjelent, a Prágai Ma­gyar Hírlap honoráriumot küldött neki. Ko­molyan megharagudott miatta, a pénzt átad­ta a képzőművészek egyesületének, a szer­kesztőségnek pedig levelet irt, amelyben ke­reken kikérte magának, hogy neki cikkeiért h on órád ifin ot merjenek küldeni. (Husvét után folytatjuk.) %

Next

/
Oldalképek
Tartalom