Prágai Magyar Hirlap, 1925. április (4. évfolyam, 74-97 / 817-840. szám)
1925-04-09 / 81. (824.) szám
Vb Csütörtök, április 9, Az fsszfezgf UMüsépli infORiitófa Prága, április 8. Kevés állam tuc' a nemzeti türelem és megértés olyan magas fokára helyezkedni mint az észt köztársaság, amelynek uralkodó többsége tudvalévőén a magyarral rokon észt nép. Ez az ország már eddig is számos tanujelét nyújtotta nemzeti kisebbségeivel szemben tanúsított liberalizmusának, de va lám ennyit felülmúlja a re vall parlament által 1925 február 5-én megszavazott törvény < nemzeti kisebbségek kulturális önkormány Zaláról. Ez a törvény oly nagyszabású és £ nemzeti kisebbségek történetében oly korszakalkotó, hogy érdemes rendelkezéseit röviden összefoglalni, A törvény az Észtországban élő három nemzeti kisebbségnek: a németeknek, oroszoknak és a svédeknek kulturális önkormányzatot biztosit és csupán e nemzeti kisebbségektől függ, vájjon ezt a nemzeti autonómiát igénybe akarják-e venni és a nemzeti regiszter alapján lefolytatott választások utján meg akarják-e alakítani a kulturális autonómia legfőbb szerveit. Az észtek mesz- szamenŐ liberalizmusát jellemzi a törvénynek az a rendelkezése is, hogy a nemzeti autonómia elvileg megilleti mindazokat a nemzeti kisebbségeket, amelyeknek száma a háromezer lelket meghaladja. Ha tehát ma valamely idegen népfaj bevándorol Észtországba és ott fölszaporodik háromezer lélekre, a nemzeti autonómia áldásiad azonnal megilletik öt is. A kulturális autonómia szervei a 20—60 tagból álló kulturális tanács és a kulturális igazgatás, amelyek az ország fővárosában székelnek. Helyi ügyek intézésére a helyi kul'turgondnokságok illetékesek, amelyeket a kulturális tanács nevez ki. Ezeknek a hatásköre a járásokra terjed ki. A külturtian ácsot mindazok a választójoggal biró személyek választják, akik az illető kisebbséghez tartoznak és a nemzeti regiszterbe föl vannak véve. A nemzeti regiszterbe való fölvétel, illetőleg az abból való törlés a 18. életévet meghaladott egyénieknek szabad elhatározásától függ. Miben áll a kulturális autonómia? A törvény erre a kérdésre ezt a választ adja: „A kulturális önkormányzati intézmények hatásköréibe tartozik: a) az illető nemzeti kisebbség nyilvános és magánjellegű tanintézeteinek szervezése, igazgatása és felügyelete, b) az illető kisebbség többi kulturális feladatáról váló gondoskodás és az e célból éle’tre- hivott intézetek és vállalatok igazgatása", vagyis a nemzeti kisebbség kulturális életének teljhatalmú irányítása és vezetése. A nemzeti autonómia odáig terjed, hogy a kul- turtanács azokban az ügyekben, amelyekre hatásköre kiterjed, jogilag is kötelező rendeleteket bocsáthat ki. A nemzeti kisebbségek iskolahálózatát a kulturális önkormányzat szervei az állami közigazgatással egyefértő- leg építi ki és csak abban az esetben, ha közöttük megegyezés nem jön létre, dönt az állami kormány. Mivel a nemzeti kisebbségek kulturális önkormányzata meglehetősen platonikus intézmény volna, ha a kisebbségeknek megfe lelő anyagi eszközök nem állanának rendel ke zésükre kulturális feladataik megoldása végett, az állam kötelességének tartja, hogy erről is gondoskodjék.. Az állam ugyanis a nemzeti önkormányzat szerveinek rendelkezésére bocsátja azokat az összegeket, amelyeket a kisebbségi nyilvános és magán elemi és középiskolák fontaHasára az eddigi törvények értelmében fordítani -köteles, hasonlóképpen azokat az összegeiket, amelyeket a helyi önkormányzat szervei e célra fordítani kötelesek, továbbá állami szubvenciót is nyújt a nemzeti kisebbségeknek. Azonkívül jogukban M a nemzeti önkormányzat'szerveinek, hogy a nemzeti kisebbségek tagjaira adókat vessenek ki. Végül pedig a nemzeti kisebbségeknek rendelkezésükre áll a társadalom is, amely adományok, gyűjtések, alapítványok és végrendeletek utján gondoskodik vagyonuk és jövedelmük gyarapításáról. Észtország e törvénnyel csakugyan gyö- nyöirü példát adott mindem nemzetiségi államnak. A nemzeti kisebbségekeit valóságos közjogi személyek rangjára emelte és biztosította számukra azt a jogot, hogy iskoláikat és egyéb kulturális intézményeiket legjobb belátásuk szerint kezeljék. Az állaim nem akar beleavatkozni nemzetiségeinek kulturá lis életébe, nem akarja gátolni annak szabad fejlődését, hanem azt önön tagjainak irányítására bízza, sőt saját anyagi eszközeiből is áldozatokat hoz a kisebbségi kultúrák érdekében. Milyen messze vagyunk mi ettől a fejlődési foktól! Min álunk a magyar iskolák igazgatásával elvből csak idegen igazgatókat bíznak meg, miinálunik a szülőiknek semmiféle befolyásuk nincsen az iskola igazgatásába, sőt még annyi joguk sincsen, hogy meghatározhassák, milyen tannyelvű iskolákba járjanak a gyermekeik. Nemzeti regiszterről pedig még álmodnunk sem lehet. Észtország elvileg minden nemzeti kisebbségnek önkormányzatot ad, amelynek lélek száma meghaladja a háromezer teliket, a csehszlovák köztársaságban egy millió magyar ember él és mégis igen-igen örülnénk, ha századrész- annyi jogunk volna, mint az észt testvéreink között szétszórtan élő németeknek, oroszoknak és svédeknek. h. ö. Ki kell építeni a finn-magyar testvérvonatkozásokat Finnország külpolitikájának az a legfőbb célja, hogy az általános emberi béke megvalósításában a Fnn—magyar tesívérérdekek alapján dolgozzék — Idman Károly volt budapesti finn követ, az uj finn külügyminiszter nyilatkozott a P. M. H.-nalk a közös érdekű külpolitikáról, Finnország testvérérzelmeiről és a két ország közötti legszorosabb kuKurés gazdasági viszonyról mmmmmmmtmmemmmBmmmKsmmaaxumamMsammamissc3xarxmKrsrtx)rxtTmy\rr-^r^rr-z~f»rnximmamr^i\xs9nm I A P. M. H. szenzációs szépirodalmi melléklete | Visszaemlékezéseim Petrogalli Oszkárra A P. M. H. számára irta: Bothár Sándor dr. Sokszor folyt a vita az egyes nemzetekről, barátainkról s ellenségeinkről s akkor láttam mennyire higgadtan, sine ara et stúdió tudja megbírálni az ellenfelet is. Óvakodott attól, hogy bármely nemzetet is tisztán az elfogultság és gyűlölet álláspontjáról ítéljen meg. És éppen ezért nem gyűlölte a csehet sem. Mindig úgy nyilatkozott, hogy a cseh nemzetet nem szabad az ide küldött sokszor selejtes elem után megítélni. Ő maga a csehet mindig mint müveit és intelligens nemzetet emlegette s bár elitélte túlzó és türelmetlen sovinizmusát, megbecsülte erős hazafiságát. Rasint emlegette mindig a csehek legkiválóbb politikusaként. Kramarral egy ízben a vonaton ismerkedett meg s hosszabb politikai vitát folytatott vele, mely Petrogalli azon kérdésével kezdődött: „Mondja meg. miért gyűlöli annyira a magyarokat." A beszélgetést interjú alakjában közölni akarta, de Kramar kérelmére élállott ettől. Éppen ezért én sem Budapest, április 8(Saját tudósítónktól.) Az ujraaiakult finn kormányban külügyminiszterré nevezték ki Idman Károlyt, a magyarországi finn követet, akit hivatalának átvételére sürgősen visszahívtak Helsinkibe. Idman Károly elvégezte hivatalos bucsulátogatásait Bethlen István gróf miniszterelnöknél, a kormányzónál és a külügyminisztériumban, holnap reggel pedig Prágán, Berlinen át hazautazik Finnországba. A P. M- H budapesti munkatársának alkalma volt hosszasan beszélgetni az uj miniszterrel külpolitikájának céljairól, a finn testvérnép kultur és gazdasági helyzetéről, a magyar—finn kapcsolatok kiépítéséről. A miniszter ur ezekről a következők szerint volt szives nyilatkozni: — Mindenekelőtt azt akarom megállapítani, hogy az a kabinet, amelybe meghívtak' külügyminisztérium élére, csak ideiglenes hivatalnokkormány lesz, mely a parlamenti erőviszonyoknak megfelelő kormánynak kinevezéséig marad helyén és addig elődének politikáját fogja folytatni. Nem lehetetlen, sőt egészen bizonyos, hogy ennek a hivatalnokkabinetnek legtöbb tagja, igy én is, bennmaradunk az utánunk következő hatalmi kabinetben, amivel Finnországnak különösen a külpolitikája- fog bizonyos tekintetben eltérni az eddig követett útról. Az volt ugyanis máig legfőbb erőkifejtésünk, hogy Oroszország százados elnyomatásából felszabadulva, megerősítsük kifelé és befelé államiságunk függetlenségét, elhelyezkedjünk az ország határai között és gazdasági állásunkat biztosítsuk. Ezt a politikai célt tervszerű munkával elértük, pozíciónk szilárd és most terjeszkedem ki ezen beszélgetés további tartalmúra. Kramart is mint nagyeszű é-s nagymüveltségü politikust jellemezte, de teljességgel nem tudta felfogni azt a perzselő gyűlöletet más nemzetségekkel szemben, mely Kramarban megnyilvánult. Talán a román volt az egyetlen nemzet, amellyel szemben Petrogalli kifejezett ellenszenvvel viseltetett. Viszont kedvence az angol nemzet volt őszintén ragaszkodott a németséghez, még a háborús eseményekből kifolyóan melegen rokonszenvezett a világ legműveltebb s legintelligensebb népével: a némettel, de rokon- szenve leginkább az angolhoz vonzotta. Két ízben volt Angliában, képviselő korában az interparlamentáris konferencián és 1922-ben amikor hosszabb időt töltött londoni ismerőseinél, Hawtrey-éknál. És itt szabad legyen egy kis kitérést tennem s erről az ismeretségről megemlékeznem. Oszkár első s másodéves jogász korában dr. Arányi Taksony budapesti rendőr tanácsos — később főkapitányhelyettes — családjánál volt elhelyezkedve. Aránylóikkal mindvégig meleg barátságot tartott fenn, Arányi Taksonnyal állandó levelezést folytatott. Az Arányi lányok, akkor még gyereklányok, később mindhárman kiváló zenemüv észnakké fejlődtek s Lonbonban telepedtek meg, ahol az egyik Fachiri londoni tekintélyes ügyvéd, a másik Ralph Hawtrey angol pénzügyminisztériumi osztályvezető s jónevü közgazdasági író neje lett. Oszkár fentartotta a gyermekkori pajtásságot s a háború után feikezdhetjük el majd azt a munkát, amellyel odaállva a többi európai nemzetek sorába, minden erővel a népek kiegyenlítése és a háború következtében támadt súlyos igazságtalanságok reparáltatása érdekében tevékenykedjünk. — Kétségtelen, hogy a legnagyobb háborús veszteség Magyarországot érte területeinek elcsatolásával és a különböző forradalmak gazdasági kihatásaival. Nekünk, mint a magyar nép rokonfajának természetszerűen sietnünk kell segítségre, amit a finn külpolitika jól ki is fog domborítani. Nem véletlen, hogy Finnország magyarországi követét hívták meg uj külügymmiszternek, olyan kül- politikust tehát, aki legalaposabban ismeri a két rokonnemzet érdekközösségeit és ennek az érdekközösségnek külpolitikai feladatait. ,, — Kívánom, hogy lássa meg a magyarság azt a hangsúlyt, amellyel az én népem kifejezi érzelmeit, szereteíét egyetlen fajrokona iráni és egész politikáját az együttműködésben való hasznos részvételre koncentrálja. — Ehhez azonban Magyarországnak is éppen ekkora szeretettel és készséggel kell segítenie bennünket, még pedig úgy társadalmi megnyilvánulásokban, mint politikailag. Mert tény az, hogy bizony Finnországban sokkal jobban ismerik a magyar marti- riumot, sokkal jobban a nép ezeréves történetét, mint itt a miénket. Pedig minden ro~ kőris zérót etet megérdemlünk, de ezt a munkát, mely az egyetemes magyarság érdekében folyik nálunk, nem tudnánk sikerrel befejezni se a teljes szeretet és a teljes rokoni együttérzés hijián Finnország mindenben vette újból a régi ismeretséget. Hawtreyék 1922. év nyarán meglátogatták őt Besztercebányán, Hawtrey maga is nagyon megkedvelte Oszkárt, aki szintén hamar összebarátkozott a kiváló tehetségű, kedves keresetlen modorú angollal s ugyanezen év őszén meghívásuknak eleget téve meglátogatta őket Londoniban. Ekkor nyílt alkalma közelebbről tanulmányozni az angol viszonyokat s megismerkedni az angol társadalmi élettel. S bár már ezelőtt is mindig nagy szimpátiával beszélt az angolokról, londoni útjáról visszajőve! az elragadtatás hangja beszélt belőle. Az angol becsületesség, az angol úri osztály tiszta magánélete, az angol gentlemanlike volt az,, amely megragadta őt. Sokszor emlegette azt a kölcsönös bizalmat, megbízhatóságot és realitást, amely az angol kereskedelmi életet jellemzi s a melytől a mi kereskedelmi forgalmunk olyan szánalmasan különbözik. Amidőn látta, hogy az angol ember pénz nélkül vásárol s csekkel fizet, kérdezte, nem ad-e ez visszaélésre alkalmat. Szmtc csodálkozó volt a válasz, hogy az ilyesmi alig-alig esketik meg, tessék elképzelni — mondta Oszkár — ezt minálunk. A fedezetlen, vagy hamis esek több volna a valódinál. És növelte még az Ő anglófiliáját Anglia csodálatos alkotmányos élete s a tradíciók megtartásával is igazán demokratikus berendezése. Az ő politikai ideálja az angol államférfin volt s az angol politikai jéjiem állott legközelebb az ő jelleméhez is. * Petrogalli Oszkár puritán becsületessége rendelkezésre áll ahhoz, hogy a magyar tár- sadalomban megismerjék. Remélem, hogy a nagy távolság elenyészik már rövid idő alatt és olyan kultur- és gazdasági kapcsolat épül kj köztünk, mint amilyent a testvérnépek állami együttműködése megkíván— Finnország gazdaságilag elérte a békeállapot standardját. Pénzünk teljesen stabil, értéke: 180 finn márka = 1 angol fonttal arányú. Kereskedelmi mérlegünk majdnem 200 millió márka többletet mutat ki az export javára az importtal szemben akkor, midőn köztudomású, hogy az élelmiszerek, különösen kenyérmagvak tekintetében respektábilis importra vagyunk kényszerítve. Gyáriparunk versenyképes a nyugati nagy iparnemzetekével. Fa- és papirtermelésünk pedig úgyszólván egyedülálló és az ebből származott exportérték jelenti kereskedelmi mérlegünk fősulyát. Furcsa ilyenformán, hogy akkor, midőn Anglia, Amerika. Japán és Kina mint fővásárlók Finnországból szerzik be fa- és papirszükségletiiket, Magyarország, mely ugyancsak erős behozatalra szorul e két cikkből, ne jusson el. körülzártsága miatt megrendeléseivel hozzánk és sokkal drágább és határozottan silányabb árut legyen kénytelen szomszédaitól beszerezni. Ki kell egyenlítődnünk tehát: Finnország szállítson ide fát, papirt, gépet, iparcikket, Magyarország pedig mezőgazdasági termelvényt nekünk. — Kulturális tekintetben is egészen hasonló nagyarányú érintkezésnek kell létrejönni a két nemzet között, amit a valamiképpen nyelvi közösség csak elősegíthet. A legnagyobb gyönyörűséggel láttam a nemrégiben Budapesten rendezett Katevala-ünnepsé- get, amit mi Finnországban országos Petőfi- és Jókai-Ünnepekkel viszonoztunk, nem is szólva arról a határtalan szeretetről és örömről, amivel az első magyar reprezentatív képzőművészeti tárlatot üdvözöltük hazámban. Aztán a sport. Ennek egyik vezető népe vagyunk. Atlétáink finn dicsőségre egy csomó világbajnokságot hoztak haza. A sport is legyen köztünk érintkezési terület, hogy mi-' nél sűrűbben, minél több vonatkozásokban; találkozzon, barátkozzon, összefonódjon a testvér finn a testvér magyarral. Radnay Oszkár. Bittó Dénes a politikai helyzetről. Somorjai tudósítónk jelenti, hogy Bittó Dénes, a pártközi vezérlőbizottság elnöke husvét vasárnapján a somorjai keresztényszociális párt ülésén beszédet fog mondani a jelenlegi politikai helyzetről. Osfermagcr R. Prága, PfiSfopu 20 Elsőrendű férfi és női fehémemüek, kelengyék, blúzok és pongyolák. 2411 TU várd vnégt /eís*áfítunft, s önzetlensége szinte nem e világból való volt. A Deák Ferenc és Irányi Dániel puritanizmusa volt ez. Idealista volt a szó legnemesebb értelmében, eszmékért, magasztos nagy eszmékért küzdeni, minden önérdek, minden mellékgondolat nélkül, — a gondolat — ez töltötte be az ő lelki világát. Nem várt jutalmat, sőt elismerést sem, ideáinak győzelme volt az ő jutalma. A magyarság nemzeti eszményeiért való küzdelem nála öncél volt — Part pour Fart. Ha, mind annyian, kiment volna Magyarországra, képességeivel — meg vagyok győződve — régen beülhetett volna a miniszteri bársonyszékbe. Ám ő itt maradt, dolgozni, küzdeni azért a megcsu- folt, félreszoritott szegény magyar -Zeitért. Nem vágyódott hirnév, állás, kitüntetés után, nem akart anyagi hasznot huzni politikai működéséből. Valósággal kínos óvatossággal ügyelt arra, hogy a politikából semmi jövedelme ne legyen. A Központi iroda igazgatói teendőiért egy fillér honoráriumot sem fogadott el, pedig időt emésztő s' idegeket őrlő nagy munka volt az, amit végzett. A Prágai Magyar Hírlap főiszerkesztőségét teljesen ingyen vállalta csak, vezércikkeiért minden díjazást kereken visszautasított. Amidőn első vezércikke megjelent, a Prágai Magyar Hírlap honoráriumot küldött neki. Komolyan megharagudott miatta, a pénzt átadta a képzőművészek egyesületének, a szerkesztőségnek pedig levelet irt, amelyben kereken kikérte magának, hogy neki cikkeiért h on órád ifin ot merjenek küldeni. (Husvét után folytatjuk.) %