Prágai Magyar Hirlap, 1925. április (4. évfolyam, 74-97 / 817-840. szám)

1925-04-08 / 80. (823.) szám

,1 Szerda, április 8. *------- 7 ^. __ i i Cham berlain a biztonsági szerződésről London, április 7. Birminghamban teg­nap Chamberlain külügyi államtitkár nagy beszédet mondott, amelyben az európai hely­zetet vázolta. A kontinens aggódva érzi, hogy egy uj háború lehetősége közeledik. Ha Anglia ezt az aggodalmat nem oszlatja szét, akkor Európa lassan, de biztosan uj katasztrófa elé kerül. Az angol kormány arra törekszik, hogy a hatalmas impérium nagy befolyá- ^ sával a hajdani ehenségeket kibékítse és a jelenlegi határok közös védelmére barátsá­gos szerződést léptessen életbe. Anglia garanciák segítségével megad­na tja az ujja formált világképnek a szüksé­ges bizalmat és stabilitást. Mussolini felesége gyűlöli a politikát ,Ha az uram megbukna, sárral dobálnának meg" — A rakoncátlan iiuk Róma, április 7. Mussoliniról annyit Írnak és Mussolininé- •ől semmit. Mussolini felesége, Donna Rache- e, nem társaságbeli asszony. Nem is nemes származású, a nép ennek ellenére megtisztel­je az arisztokrata hölgyeknek járó donna címmel. Csöndes, befelé élő asszony, elsősor­ban anya, aki ma is úgy viselkedik, mint esz­tendőkkel ezelőtt, amikor az ura még nem volt Olaszországnak is ura. Immár tíz esz­tendeje lakik Milánóban a Foro Bonaparte 33, cszám alatt. Nemrégiben barátnői azt kérdezték tőle. miért nem megy Rómába, ahol szívesen fo­gadná öt a társaság és megnyitnának előtte a legzárkozottabb szalonok ajtai is. Donna Ra­chele akként felelt, hogy a római társaság degokosabban csak azt teheti, hogy nem veszi tudomásul ezt a választ —Nem mennék át az utca túlsó oldalára, hogy7 akármelyik ükkel is kezet szorítsak. Amikor még szegények és obszkurusak voltunk, szemétként bántak volna velem. — És most őket éppen úgy megvetem, amint ők engem megvetettek. Holnap már sárral dobálnának minket, ha az uram megbukna! Sárba ráncigálnának engemet is, gyermekeimet is, ha valami történne az urammal. Egyébként az olasz miniszterelnökök fe­lségei nem igen szoktak résztvenni a társa­dalmi életben. Giolitfci például rövid megsza­kításokkal harminc esztendeig játszott vezér­szerepet a politikai életben, ennek ellenére felesége nem élt úgynevezett társaságbeli életet. Orlarido, (Salandra és Nitti hitvesei sem forgolódtak a római szalonokban. Donna Rachele szegény leányka volt, amikor Mussolini őt vagy tizenöt esztendővel szülővárosa közelében megismerte. Mussoli­ni akkor szegény falusi tanító volt. A szelíd okosszemii leány felkeltette figyelmét. Rövi­desen tanulásra fogta a lányt, megtanította írni és amikor egyszer valami csacsiságot kö­vetett eh alaposan meghúzta a fülét. — Ettől a P&rctöl kezdve tudtam, hogy még a vaddisznók csörtet lsére sem kapott íjához. . "n — Ugy-e, máskor <ls eljövünk? — kér­dezte az asszony és odabujt az urához. — El — válaszolt a férfi és hangja va­lahogyan lágy abban csengett, — milyen jó lehet az az uj Isten . . . Elhallgatott. A nap már magasan járt az égen, amikor az asz- szony újra megszólalt. — Füstöt látok. — A táltosok bennünket vártak — mond­ta a férfi. — Megkéstünk az áldozatról. Nap­kelte helyett, csak most szúrják le a mént. Szaporábban lépegettek s csakhamar meglátták a tengernyi népet, mely körülállta a domború füstölgő fehér áldozatkövet. Ami­kor a fiatalok alakja előtűnt a fáik közül, az egyik táltos felemelte a kardját és az előtte levő acélpajzsra ütött. A halk zsongás elcsi­tult s felcsattant a táltos szava: — Adassék tisztelet Gejzának, a magya­rok dicsőséges vitézlő fejedelmének. A tömeg félrehuzódott s utat nyitott. Az embersikátor babonás tisztelettel köszöntöt­te a daliás vezért és csodálkozó morajlás fu­tott szájról-szájra. Minden szem az asszony­ra tapadt. — Tündér . . . Sellő . . . Talán nem is földi anya szülte ... A szeme drágakő . . . Az ajka, hasadó hajnal ... A dereka darázs­derék ... A lába őzláb . . . A fehérnépek előretolakodtak és septé- ben tépték le a füvet, mely pici lába alatt meghajolt. A kemény férfak pedig emelt fő­vel néztek uruk szemébe, aki méltóságosan haladt el közöttük. Mire odaértek az áldozatkő elé, a két megtaláltam élettársamat és bele is szeret- tem, — Jgy kezdi az asszony romantikus sze­relmi tWténetét. Rachele lassan-lassan Mus­solini segítségévéi egyre többet tanult és ma azt mondják, hogy széles látókörű, nagymü- veltségü asszony. Három gyermekük van, egy leány és két fiú, Edda, Brúnó és Vittorio. A fiuk rendkívül csintalanok, pajkosak, any­juk alig tudja őket rendben tartani, már most megnyilatkozik bennük az apjuk nyughatat­lan, makacs vére. Még ha vendég is van a házban, a gyerekek akkor is pokoli zenebonát csapnak és minden szobát felfordiíamak. Ez is egyik oka annak, hogy Mussolininé miért nem költözködik a római nvniszter- elnöki palotába. Attól fél, hogy gyermekei mindem bútort tönkretennének és pajkossá- gukkal állandó botrányokat okoznának. ami nem válna ura javára. Egyébként vallásosan igyekszik őket ne­velni. amit apjuk is megkövetel. Donna Rachele csak akkor látja az urát, ha az elszabadul Rómából és cgy-két napra Milánóba niegy a családi körbe. A nyarat rendszerint együtt töltik egy tengerparti vil­lában. Máskülönben az asszony kizáróan gyermekeinek él. szeret velük moziba járni, színházba is elnéz és rendkívül sokat olvas Nem titkolja, hogy gyűlöli a politikát. Ezért az a liir járja, hogy a Hivatalos fascizmus nem nagyon rajong érte. A fekete- szemű, feketehaju szép asszony mindenről leplezetlenül szokta véleményét megmondani, ezért sem a szalonokban, sem szélesebb kör­ben nem válna népszerűvé. Megoldás felé halad a Leirer-gyilkosság nyomozása Lázas nyomozás Csehszlovákiában és Budapesten Pödör bűntársai után — Szembesítik a bűntársakat Prága, április 7. Március 31-én találták meg Pödört. Ép­pen egy hete, hogy a raffinált gyilkos maga bíráskodott maga fölött s a legnagyobb ho­mályban hagyta a Teréz-körúti szép lány meggyilkolásának körülményeit. A rendőr­ség és pedig mind a magyar, mind pedig a csehszlovák rendőrség minden erejét latba veti, hogy az összekuszált ügyből tiszta ké­pet alkosson. Mert a hirhedt Pödör, úgy lát­szik, nem csak a Teréz-köruton „kísérlete­zett" és nem volt egyedül. Erre vall az a számos letartóztatás, amely a Pödör igaz­ságszolgáltatása óta eltelt rövid egy hét alatt történt. Beszámoltunk a legújabb losonci letar­tóztatásról, a kassai fogház tagjairól és Pö­dör budapesti „'ismerőséről". Okoliesányi villamossági tisztviselőből, akivel Pödör a vizsgálati fogságban ismerkedett meg. A budapesti rendőrség főtisztje, Vog.1 rendőrkapitány és kísérője, Angyal detektiv- főf elügyelő a csehszlovák rendőrhatóságok támogatása mellett beutazza mindazokat a helyeket, ahol Pödör Csehszlovákiában meg­fordult. Voltak Kassán, Olimützben, Liptó- ban, Nagyszombatban és — pozsonyi tudó­sítónk jelentése szerint — ma Pozsonyba is mennek, ahol állítólag egy jobb családból való fiatalembert kevertek bele a Pödör- ügybe. Ottani tudósítónk erre vonatkozóan megkérdezte Garay pozsonyi rendőrtaná­csost, a bűnügyi osztály vezetőjét, aki azon­ban határozottan megcáfolta ezt a hint. Csu­pán annyit mondott, hogy a Pödöriigy, úgy látszik, egész Szlovén- szkóra kiterjed. Leirer gyilkosai vajszí­nűén mind Csehszlovákiába menekültek. Tehát helyes volt a rendőrség akkori fölte­vése, amikor rögtön megindították a nyo­mozást utánuk. Most már egészen biztosan tudjuk — mondta Garay —, hogy február 25-én Pozsonyban tartózkodott a rabló- gyilkos. Egy pozsonyi német lap időelőtti közlé­séből azonban neszét vette, hogy körözik és j meglógott. Az újság tehát, ahogy sók eset-! ben használ a nyomozásnak, ebben az eset-, markos legény már alig bírta fogni a kantár- talan habfehér mént, mely ágaskodott, rúgott, rázta a fejét. A füst az orrába csapott. Fújt. Horkolt. A legények a nyakába, sörényébe kapaszkodtak. A nép cgolódni kezdett. — Baljel, szégyen esik rajtunk — sut­togták. A táltosok ott sürögtek, forogtak, csak egy állt mozdulatlanul háttal Gejzának és Saroltának. Hosszú karját összefűzte a mel­lén és belebámult a csapkodó tüznyelvekbe. Aztán lassan megfordult. Magas sziké, alakja megnyúlt. Szúrós apró szemeit végigfuttatta a sokaságon, mely hirtelen elcsendesedett Csak az ágaskodó mén nesze hallatszott. — Köszöntlek vezér! Köszönílek nagy- asszoniri — kezdte messzecsengő szóval majd élesebben hasitott bele a hangja a csendbe. ben csak ártott. A rendőr tana esős megmu­tatta munkatársunknak Pödör utolsó fényké­pét, amelyet a sternbergi hullaházban készí­tettek róla. A kép. a koporsóban ábrázolja a rablógyilkost. Az öngyilkosság nyoma nem is látszik rajta, mert Pödör a szájába lőtt s az orvosok összevarrták az • eltorzult arcot. OkoJicsányit letartóztatták Budapest, április 7. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentiése.) A Pödör-ügyben fogva tartott Okoliesányi ellen mind nyomó- sabb gyanú okok merülnek fel. Letartóztatása után jelentkezett a budapesti fők apiitánySá­gon Bálint Lipót volt földbirtokos, aki súlyo­san terhelő vallomást tett Okoliesányi ellen. Leleplezte, hogy Okoliesányi László tesívéröccse 1920 elején rablóbandát szer­vezett és a csehszlovák határ mentén szá­mos rablást követett el. Emiatt Okoliesányi László testvéröccsét 12 évi fegyházra ítélték, ö pedig orgazdaságért 0 hónapot kapott. Okoliesányi a fogházban kötött szoros barátságot Pödörrel és Hudacsek- kel és megnyerte őket, hogy mellette szó?ó vallomást tegyenek. Érdekes, hogy a feliebbviteli tárgyalás éppen a napokban lesz s ezen kellett volna P adom ék tanúskodnia. Okolicsánylt már többször kihallgatták, de ő konokul tagad mindent. Pedig Pödör öngyilkossága előtt éppen neki kül­dött expressz levelet és a kutatás alkal­mával nála talált iratok között is ta’áltak egy levelet PödörtŐI, amelyben a gyilkos „ki- sebb-nagyobb dolgokat" kér tőle. E leve­lekről Okoliesányi azt vallotta, hogy tar­talmukat nem ismeri és velük vonatkozás­ban nincs. OkoHcsányit a terhelő gyanú- okok miatt ma letartóztatásba helyezték. Pödör gyilkolta meg özv. Taussig Vilmosnét is? Az olmützi rendőrségen Hudaesek kihall­gatása során teljes részletességgel elmon­dotta Taussig Viiimosné, a fecskeutcai öz­vegy asszony meggyilkolásának és kirablásá­nak történetét, ahogyan azt neki Pödör el­mesélte. A rendőrség azonban ezt lehetetlen­tiak áldozatát nézte. Vigyázz nagyúri Ne hallgass az idegen táltos mézédes szavára. A sok beszéd megejt. Eddig a magyar Isten tar­totta össze népünket. Ha a vezér az uj Isten hive, megbomlik az erőnk és elveszünk. Itt a nép színe előtt figyelmeztetlek, még nem késő. Mondd, miért kacérkodói az idegen uj Istennel? Az asszony aggódva bujt a mereven álló fejedelemhez; És Gejza nyugodtan állta az öreg táltos tekintetét, majd csengő szóval válaszolt: — A magyar vezér elég nagy ur ahhoz hogy egyszerre két Istennek szolgáljon. Szúrd le a mént! Az öreg táltos engedelmeskedett, a nép pedig áhitatos csodálkozással bámulta a ha­talmas kemény fejedelmet. * — Titeket vártunk és megkéstünk az ál­dozattal, de eleink szokása szerint nem kezdtük meg nélkületek. Most itt állok a ma­gyar Isten áldozatköve előtt. Itt a környék népe, itt a hibátlan tiszta nép. Csak ti hiá­nyoztatok, mert a vezér az uj Isten táltosá­Az egyik megfakult, porlepte krónika pedig ekképpen emlékezik meg Saroltáról: . . . és ez a gyönyörűséges asszonyi állat kinél szebbet eleddig senki sem látott, szüle és neveié nekünk Vajkot, kit szentegyházunk István király néven a szentek közé iktatott.. j4AAAÁAAAiAAAAAAUAlUAAUAAA*AAiáUAAá*xmAAAAAiAáAmAUU4A4* \ Menyasszonyi kelengyék áruháza £-----G&fö- \ ► \^ x \ Saját tíészitraényü öno™ férfi £ I \ és női fehérnemű, asztal* £ [ \ reritőV és mindennemű enáru £ 1 \ — ► | Árusítás nagyban és kicsinyben £ Menyasszonyi kelengyék áruháza Saját készítményé tinóm férfi és női fehérnemű, asztal* térítők é* mindennemű enáru Árusítás nagyban és kicsinyben nek tartja, mert abban az időben Pödör a fogházban volt. Szembesítik a bűntársakat Budapesti szerkesztőségünk jelenti tele­fonon: A nyomozó hatóságok megegyeztek abban, hogy a Pödör-ügyben fogvatartotta- kat az országhatáron. Hidasnémetiben szem­besíteni fogják egymással. A rendőrség ettől a szembesítéstől várja az egyes, még ho­mályban lévő részletek tisztázását. A P. M. H. SZERDAI ROVATA írja: glin Egíiedem-begijedem... Ha majd iskolába kerülsz kis fiam, megkez­dődik veled az emberi hiuskodásnak kisded iété- ka. Jönnek a társaid és elmondják neked, hogy náluk inas szolgál föl és hogy minden nap tortát esznek, hogy az ő anyjuk autón jár a szabóimhoz s az ő apjuk tanácsos vagy vezérigazgató s majd megkérdik tőled, hát neked mi az apád? . . . Ha ez a kérdés elkövetkezik a sok mindenre fel nem készült életedben, akkor ne pirulj el kis fiam és ne kezdj ostobán hazudozni. Ne mondj többet, mint amennyi igaz, ne kendőzd a tiszta szavadat, de nézz a kérdezők szemébe bátran ós szégyen nélkül és mondd meg nekik: .az éu apám újságot ir . . . Ne dicsekedj vele, mert nincs mivel dicse­kedned. Nem egetverő dicsőség és nem kiválasz­tottság újságot imi. És mégis a legszebb mester­ség. Ugyanaz kis fiam, amit te csinálsz, mikor el- bámészkodol a kertben és egy bolondos lepke után kacagsz, mikor kiállsz a kapuba és nézed, mint jönnek este hazafelé a tejet cipelő tehenek, mikor elsírod magad, mert elveszett az üveg­golyód, mikor tündérekről mesélsz és clcsacso­god a lelked apró érzéseit. Mikor hízelkedve az anyád ölébe bújsz, mikor haragosan megcibálod az apád haját. Jó vagy és rossz vagy, olyan vagy, amilyen­nek teremtettek, gyerek vagy és mégis élet vagy és ugyanilyenek vagyunk mi, vén gyerekek, akik azzal töltjük ki a napjainkat, hogy Írunk bolondos lepkékről, az utcákról, a sírásunkról, tündérekről és csacsogásainkról, hizelkedünk és hajat cibá- lunk, az életnek élő játékszerei s az embereknek éppen olyan mutogatott, dicsekedett pubijai va­gyunk, mini te, akit odaállítanak keztyüs ós lorg- nettes nénik elé, hogy mondd el a betanult versi­két vagy mutasd meg a még el nem rontott uj játékodat. Mondd azt, ha kérdezik, mi az apád: újságot ir és csak akkor, ha mosolyognak vagy lenéznek s csak akkor, ha egy szemtelenkedő pajtásod azt találná mondani, hogy az ujságiró nem ur és nem kiváló ember, vedd elő a gyerekségben is szük­séges nagyképűsködésedet és mondd meg nekik, hogy újságot írni annyit jelent, mint a világnak egyik részén uralkodni, gondolatin adni a gondo- lattalan tanácsosoknak és vezérigazgatóknak, fel- melegiteni autón járó asszonyok szivét, úgy ját­szani, mintha mindenkinek mi lennénk szolgái és közben azt érezni, hogy mindenki azért van, hogy a mi gondolatainkból jusson neki is egy morzsányi. És közben kacagni elszállt, bolondos pillan­gók után, a lelkünk álmai után és sirni, mert el­veszett a szines üveggolyó, amivel meg lehet nyerni az élet golyócskajátékát s be lehet találni a boldogság kicsi, kapart gödröcskéjébe az élet poros utcáján ... Ezt mondd. Vigyázz az üveggolyódra és in­kább az apád. haját ciháid, mintsem hogy más ka­paszkodjék a te iistöködbe. Testvér^yilkossá^ Megyeden Nyitra, április 7. (Saját tudósitónktól.) Borzalmas testvér­gyilkosság történt Negyed községben az el­múlt napokban. Mészáros József és Mészá­ros Sándor legények az apai örökség elosz­tása miatt állandó perpatvarban éltek egy­mással. A minap Mészáros József ittasan tért haza a korcsmából és ismét veszekedést kez­dett öccsével. A veszekedés verekedéssé fa­jult és a fiatalabbik Sándor a verekedés he­vében egy ásóval oly erővel sújtott bátyja fejére, hogy az ájultan rogyott a földre. Or­vost csak másnap hivott a súlyos sebesült­höz, aki azonban már nem tudott segíteni a sérültön, mert az még aznap rövidesen ki­szenvedett. A csendörség a gyilkos testvért letartóztatta és beszállította a vágsellyei jú- rásbiróság fogházába. Kihallgatása során részletes beismerő vallomást tett. Kijelenti, hogy nem érzi magát bűnösnek, mert önvédelem­ből cselekedett. Tettét sajnálja, mert ő szerette bátyját, dacára annak, hogy sokat szenvedett a há- zsártos és iszákos testvértől. A verekedést most is ö kezdte s neki nem volt szándéká­ban megölni bátyját. A testvérgyilkost át­szállítják a nvitrai ügyészség fogházába. — (U.i törvények.) A köztársasági elnök az elmúlt napokban irta alá a gépek oehoza­tal.i vámkedvezményéről, a pozsonyi ter­ménytőzsde i e* *ékeiről . szóló t-. rvénveKet. vaiamint azt a törvényt is. arn ; y az alka:- mazottaknak hadgyakorlatra való bevonulá­suk alkalmával a szolgálati viszony megtar­tását biztosítja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom