Prágai Magyar Hirlap, 1925. április (4. évfolyam, 74-97 / 817-840. szám)

1925-04-08 / 80. (823.) szám

Szerda, április 8. A nemzeti demokraták a belügyminiszterről Prága, április 7. A múlt napokban Rychtera képviselő egy interpellációja nyomán beszámoltunk ar­ról, hogy az agrárpárti vezetés alatt álló belügyminisztérium utasításokat adott a csendőr ségnek, hogy az agrárpártból elsza­kadt Prá§ek-f'él>e a gr ár ellenzéki pártnak a mü- íködését miképpen kell ellenőrizni, A Národni Listy kapva kapott az alkalmon, hogy az ag­ráriusok Becka-ellenes kirohanásait visszafi­zesse s Malypetr belügyminiszteri kormány­zásáról a következőket irta: — Egy pillanatig sem habozunk s nyíltan kimondjuk, hogy a belügyminisztérium amaz utasítása, amely a teljesen más célokra ren­delt csendőrséget politikai kémkedésre, besu- gásra használja fel, a perszekuciós abszolu­tizmus legsötétebb korára emlékeztet, ami­kor a zsandár a kormány informátora volt- Az ilyen eljárást abban az esetben sem le­hetne helyeselni, ha az illető üldözött párt működése az ideiglenes kormány ellen is irá­nyulna. A történelem és a tények azt tanúsít­ják egyébként, hogy az ilyen eszközök so­hasem váltak be s mindig az ellenkező hatást érték el, mim amit a kiadójuk várt. Nekünk egyáltalán nem tetszik a politikai hitvallás ilyen üldözése, mert határozottan ellenkezik a politikai hiszekegy szabad megnyilatkozá­sának garantált szabadságával. Ausztriában meg akarják szüntetni a felsőin ázat Bécs, április 7. (A P. M, H. bécsi tudósitójától.) Amíg a magyar kormány most vissza akar térni a kétkamarás parlamenti rendszerre, addig az osztrák kormánypártok körében mozgalom indult *meg a második kamara, a Bundesrat teljes megszüntetésére. Ennek a mozgalomnak az az oka, hogy a Bundesrat legutóbbi ülésén Hugelmann pro­fesszor, a Bundesrat egyik elnöke és Falser szenátusi elnök azt a kijelentést tették, hogy az osztrák alkotmányt meg kell változtatni és a Bundesrat hatáskörét ki kell terjeszteni. A második kamara, a Bundesrat Ausz­triában kompromisszum következtében szü­letett meg a polgári pártok és a szociálde­mokraták között. A polgári pártok ugyanis a köztársasági alkotmány tárgyalásakor ra­gaszkodtak a felsőház, illetőleg a kétkamarás parlament rendszeréhez. A szociáldemokra­ták viszont a nemzetgyűlés fölött nem voltak hajlandók egy második testületet elismerni- Végre megegyezés történt: megszületett a Bundesrat, úgyszólván ha­táskör nélkül. A Bundesrai tagjait az egyes tartomá­nyok választják arányosan. Nos, ez a felső­ház most uj jogokat követelt, Ez az oka an­nak, hogy ma a kormányzó polgári pártok felvetették a Bundesrat megszüntetésének tervét. Most már ugyanis polgári részről is belátják a második kamara felesleges voltát és az alkotmányt abban az értelemben akar­ják megváltoztatni, hogy Ausztria rátérjen az egykamarás rendszerre. A polgári pártok akciója elé semmiféle akadályok nem gördül­nek, mivel a szociáldemokrata ellenzék örömmel fogadja a feleslegesnek bizonyult Bundesrat megszüntetését. A Bundesrat meg­szüntetésével egyébként az osztrák állam] évente többmilliárd koronát takarítana meg, j mivel a felsőház tagjai nagy fizetéseket kap- ’ nak. Valószínű, hogy a polgári pártok, neve zetesen a keresztényszocialisták még tavasz szál felvetik a kérdést a nemzetgyűlésen. Fizetik az állami tisztviselők segélyé* Prága, április 7. A pénzügyigazgatóságok ma kapták meg a pénzügyminisztérium amaz utasítását, hogy az állami tisztviselőknek 1924. évre esedékes segélyét haladéktalanul fizessék ki. Az állaim,segély kifizetésiének még a húsvéti ünnepeik' előtt kelil megtörténnie, A Lidové Listy ennek kapcsán a követ­kezőket Írja: A főiskolai végzettséggel biró állami alkalmazottak segélye még nevezhető segélynek, az, amit a többi tisztviselő kap, legfeljebb ala­mizsna. Ez a kifizetésre kerülő segély az 1924. évben kifizetett helyi pótléknak a 13.333 szá­zalékát fogja kitenni. Ha a már január hóban kifizetett előleg nyugtailletékére egy száza­lékot s a most kifizetésre kerülő összeg nyugtailletékére két százalékot számítunk, 5-333 százalékhoz jutunk, úgy hogy a tizen­egyedik fizetési osztálybeli tisztviselő mint­egy hetven koronát fog kapni. Ezért a feje­delmi jutalomért volt a nagy hűhó. Minden­esetre az érdekel bennünket a legjobban, hogy miként jutott a minisztérium pont a 13.333 százalékhoz. A legnevetségesebb pe­dig az, hogy a pénzügyi hatóságok minden tisztviselőnél kiilön-külön kénytelenek kiszá­mítani a 13.333 százalékot- És ezt nevezik nálunk a közigazgatás egyszerűsítésének. 11V VVT?VvVVyvrr v» VvrTvVvvTVtv Ép prlifiitífil eltol rácséitól Miniszteri MímiiéM s aliel lei ismerik t pasi ÍÉRSpf Csütörtök: BOTHÁR SÁNDOR dr,: Visszaemlé­kezéseim Peírogalli Oszkárra. Péntek: ILLRS ENDRE: Vágyak. | A pT M. H. szenzáeiős szépirodalmi melléklete | ira rainnwm hv- rr^'yrv^trrrnrrz^ícizá ------------------ iiirynTflBffrrUTi—iii -----------------------­Ké t Isten szolgája — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcáia — Irta: ígmándy Géza. A Bakony végeláthatatlan lomberdeje fö­lött átlátszó pára csavarodott az ég felé. A nap sugarai már javarészt felszívták a csil­logó harmatot, csak a Évelek alján húzódott meg néhány nagyobb csep, de azok is mind­untalan hangos loccsanással hulltak a sarjad- zó haragos zöld fűre. Nótázó, csicsergő ma­darak ugrándoztak az ágakon. Zsougó-bougó gondtalan élet lüktetett az őserdőben. A fű­szálak, virágok felemelkedtek. Kinyílt a kelyhük. Mohón szitták a megtermékenyítő tavaszi levegőt. — Úgy szeretek itt — súgta az asszony az urának — ha erre járunk, mindig azt hi­szem, a Hargittában vagyok. Arra messze napkeletre, ahonnan elhoztál ide. Belekapaszkodott a karjába. Odasimult hozzá. A férfi araszos vállán hatalmas ij ló­gott. Az aranyveretes tegezben meg-meg­Szófia, április 7. (A P. M. H. eredeti tudósítása,) Bulgáriai a demokrácia hazája. A szobranje, a bolgár képviselőház már messziről elárulja a demo­kráciát. Az épület maga nagyon egyszerű, alig nevezhető palotának. Kivül-beliil sze­rény, a terem igénytelen, mjnden disz minden pompa nélkül, még az obii­gát miniszteri bársonyszékek is hiányzanak: a kormány tagjai egyszerű zöld posztóval borított asztal ©lőtt közönséges székeken ülnek. Maga a Írón is egészen egyszerű, olyan amilyen egy demokratikus ország királyához illik. Sehol semmi nyoma a pompának, az em­bernek önkénytelenül is az az érzése támad hogy a képviselőknek fontosabb, hogy dolgu­kat jól, ínint kényelmesen végezzék. De a képviselők elegáns ruházata is hiányzik, én a szobranjéban egyetlen „szép fiatal4* képviselőt sem lát­tam, de annál több fényes nadrágot, parasztruhát és félrecsapott sarkokat. Éppen a költségvetést tárgyalják. Thodo- roff pénzügyminiszter beszél, expozéját íartja A képviselők figyelmesen hallgatják. Thodo-< roff, egy self-made-man olyan lendülettel be­szél, hogy aki a nyelvet nem érti, azt hiheti hogy az ellenzéket veri tönkre. De ennek el­lentmond a teljes nyugalom ,amellyel az el­lenzékiek viselkednek. De nem is velük hada­kozik a miniszter, hanem a — cukoriparról beszél. És az ellenzék figyelmesen hallgatja, mert, amint egyik tagja nekem megmagya­rázta, a miniszter nagyon érdekesen és tár­gyilagosan beszélt, úgy hogy ők is megtap­solják. A miniszteri asztal előtt ül Zankoff, a miniszterelnök, ott van Ruseff belügyminisz­ter, a kommunisták réme, Molofí tanár, a földmivélésügyi miniszter és Christoff, aki az ipari és kereskedelemügyi tárcát képviseli. A kommunistákat már eltávolították és az el­lenzék többi része nem lármázik. Bulgária csakis egy törvényhozó testüle­tet ismer. A mai szobranjénak 247 képviselő- tagja van. A kormápypárt, tulajdonképpen csak egy koalíció, az úgynevezett ,,en>tente démocratique” (demokratlcseszki zgovor) 172 taggal van képviselve. Az ellenzék meglehetősen erős. A kor­mány politikája, amely ellen a leghevesebb harcot folytatják, közelebb hozta őket egy­máshoz és Malinoff, a volt miniszterelnök eresen dolgozik, hogy az ,,obstensív en zgo- vor“rt, az ellenzéki pártok egyesülését létre hoz? a és a kormányt megbuktassa. bolgár képv’selök a nép minden rété­géből kerülnek ki. Intelleíktuellek ülnek nem­zeti viseletbe öltözött parasztok mellett, tö­rökök a macedónok mellett. Még valami tű­nik fel: a képviselőház elől hiányzik az autó- és kocsipark. A bolgár képviselőház tagjai szegény emberek, de nem is foglalkoznak üzletekkel Ebben a parlamentben nem tárgyalnak pana­mákat, egyszerűen azért nem, mert ilyen Bulgáriában nincs. De egyetlen bolgár kép­viselőnek se jutna eszébe, pénzért valamit ki­járni. Gyalog járnak, választóik igazságos ügyét ingyen védik és teljesen ismeretlen fo­galom előttük, hogy pénzért valamilyen ügy­ben valamelyik minisztert felkeressék. A képviselők tulságosan komolyak, túlságosan telítve vannak demokratikus ideákkal, sem­mint hogy megengednének maguknak hason­ló dolgokat . . . Kovács Jenő dr. Meghalt Iámon Ákos Budapest, április 7. Budapesti szerkesz- •' Bőségünk jelenti telefonon: Tirnon Ákos dr., a ; kiváló jogtörténész, a budapesti magy. kir. Pázmány Péter tudományegyetemen a ma- I gyár alkotmány és jogtörténet nyilvános ren­des tanára, keddre virradó éjjel fél kettőkor : a szélhüdés következtében, amely őt két hét- . tel ez előtt érte, életének 75-ik évében el­hunyt, Az elhunyt kiváló tudós temetése i szerdán délután fél négy órakor lesz a Tudó- | mányegyetein oszlopcsarnokából. A beszen- telési szertartást Budapesten végzik, majd n ■ koporsót Egerbe szállítják, hogy az ottani családi sírban helyezzék végső nyugalomra. A neves magyar jogtudós halálának híre í mély részvétet kelt nemcsak Magyarorszá- ■: gon, hanem az egész külföld tudományos vi­lágában is, ahol neve tudományos munkái ré­vén ismert volt. Tirnon Ákos 1950-ben szüle, tett Egerben. A gimnáziumot és az egyete­met Budapesten végezte. Doktorátusának megszerzése után állami ösztöndíjjal külföldi egyetemeken készült az egyetemi tanári pá­lyára, 1877-ben a győri jogakadémián a jog­történet és egyházjog tanára lett, majd 1890- ben a budapesti egyetemre a magyar alkot* mány és jogtörténet tanszékére nevezték ki. 1891-óta tagja volt a Szent István-társulat igazgató tanácsának. Számos jogi szakmun-.. kát adott ki. Főműve a „Magyar alkotmá­nyos jogtörténet”. ] hang osztrák képviselő lemondása mandátnixiárél • Tragikus végű szerelem — Halál a szállodában Bécs, április 7. fA P. M. H. bécsi tudósítójától.) Láng Ferenc kér esif tény szocialista képviselő, aki a stoekeraui kerületet képviselte az ország- gyűlésien, ma lemondott mandátumáról. Ez a lemondás politikai körökben nagy feltűnést keltett,, mivel Láng igen aktív politikai mű­ködést fejtett ki eddig is. A lemondásnak igen s a j á t s á g o s okai v ann ak. Láng képviselő, aki nős ember, már ré­gebb idő óta szerelmi viszonyt folytatott egy a szomszédos községben lakó férjes asszonnyal. Mivel azonban faluikban nem ta­lálkozhattak, mindig Bécsben adtak maguk­nak találkát, ahol könnyebben elrejtőzlködhet- tek a nyilvánosság elöl. Az utolsó találkánál Láng képviselő barátnőjével együtt egy szál-. 1 ódában szállt meg, ahol hamis néven jelen­tettek be magukat. Az egyedüllét alatt az asszony, aki már régóta szívbajban szenve­dett, hirtelen rosszul lett és mielőtt orvost hívhattak volna, szivszéühüdésben meghalt. Az odahívott orvos már csak a beállott ha­lált konstatálhatta. Az asszony tetemét falu­jába szállították, Láng pedig néhány napra eltűnt, annyira felizgatta a tragikus végű sze­relem. A bécsi rendőrség csakhamar megálla­pította, hogy az asszony álnevet használt kí­sérője Láng képviselő volt és Láng maga is eltűnése után pár nap múlva jelentkezett. Az eset következtében azonban nem akar többé a nyilvánosság előtt szerepelni és ezért lemond­va. mandátumáról, teljesen visszavonul a po­litikai tevékenységtől. egy maréknyi búzám, elvetettem abba a kis földbe. Néhány szőHlővesszőt is találtam. A patak itt csörgedezik egy hajitásnyira, nem nekem kell a bor, hanem az áldozathoz. Mert az én Isteneimet reggelenként vértelen áldo­zattal köszöntőm. Kenyérrel és borral, mely az áldozat alatt az ő testévé és vérévé vál­tozik. Ezzel erősítem a lelkemet. Mert az én Istenemnek a lélek kedves. Az én Istenem nem válogat. Egyaránt meghalt mindenkiért Valamennyiünkért, a ti vétkeitekért is, Látjá­tok ? — Ilyen szégyenfán gyötör tette magát hogy bocsánatot szerezzen a gyarló ember bűneiért. Erre szegezték, ezen halt meg, de harmadnapra feltámadott. Megdicsöült és vár bennünket ott fönn az örök boldogság hazájá­ban, ahova csak az igazak és tiszták juthat­nak el. A földi kiizködés készülődés a halha­tatlanságra. Azért amiig itt vagyunk, szeres­sük egymást. Az én Istenem a c eretet és megbocsátás Istene. A bünbá gyanolyan szeretettel öleli magához, akár csak az ártat­lant, A harcos kemény magyarok engem el­kerülnek. Néhanapján vetődik erre egy-két cserkelö. Valahogy ellestem a szavukat Be­szélgetünk. Meghallgatnak jószivvel. Megbe­csülnek, Nem bántanak, de megmaradnak a magyar Isten szolgáinak. Pedig aki az én Is­tenemet követi, annak mindenki testvére, an­nak a szivében ninos harag, gőg és bosszú.. A férfi és az asszony megbíivölten hall­gatta a lelkes öreg akadozó szavait s amikor nagysokára elbúcsúztak tőle, hosszasan haü- gattak szótlanul. Lesve jöttek, de ügyet sem vetettek a gyalogösvényen átfutó özekre szarvasokra. A gondolataiba mélyedt férfi * az ura karjába. Száz gondolat feszült az agyában, száz kérdezni valója lett volna, de nem merte megzavarni a kegyes csendet Csak nézegetne az imádkozó aggot, a kőoL tárt s amikor feljebb siklott a szeme, meg­akadt a tölgy törzsén, Ösztönösen nyúlt a nyakában lévő finom aranylánchoz, melynek a végén ugyanolyan alakú arany diszecske lógott. Két egymásba rótt lécecske és rajtuk emberi test, melynek a kezéből, lábából szeg­fejek domborodtak ki. — Az édesapám hozta Bizáncból — gon­dolta — s akkortájt sokat lueszéit arról az uj istenről, akinek nem fehér mént áldoznak .. Nem tudta tovább szőni gondolatait, mert az öreg megmozdult és szembefordult velük. Láthatóan meglepődött s valami ide­gen nyelven köszöntötte váratlan látogatóit# — Ki vagy és mit keresel itt? — kérdez­te a férfi. — Az én Uramnak, Jézusnak szolgálok — válaszolt az öreg meg-megbicsakló nyelv­vel és különös kiejtéssel, Alig értették meg — Mióta vagy itt? — hangzott ismét a férfi szava. — Negyven tavaszig számláltam az idő változását. Azóta abbahagytam. Minek? Mú­landó az élet, csak egy örök: a mennyei bol­dogság. Lám, az én népem is falevélként szétszóródott. Csak én maradtam hírmondó­nak. Pedig karjuk erejét minden szomszéd rettegte. De jöttetek ti. Harcos, kemény nép Ti hatalmasabbak vagytok s az én népem el­tűnt, elbujdosott. Árvaságra jutottam. Itt la­kom ebben a fatörzsben. Láthatjátok. Volt zörrentek a nyílvesszők. Az asszony apró lábbelijéről reszketve futottak le a harmat- cseppek. Azokat nézte s nem vette észre, hogy az ura összehúzott szemöldökkel kém­lel a távolba. Lépteik zaját elnyelte a puha pázsit. Kis tisztásra lyukadtak ki. Most már az asszony is látta a bátortalan füstöt, mely vékony csikként húzódott el a fák fölött. — Hányszor jártunk már erre — törte meg a csendet —-. s eddig sohasem láttuk. Az ura nem felelt. Egyenesen a füstnek tartott. Az asszonyon kiváncsi izgalom vett erőt. Főkötője alól előkandikált fekete haj­fürtjeit elsimitotta. Nagy őzszemei félénken csillogtak. Habfehér arcát halvány pirosság öntötte el. A vékony ködmenke elárulta ter­metének finom vonalait. Lélegzetét vissza­fojtva lépkedett a határozott mozgású férfi mellett. Ismét eltűntek a sűrűben, ahol szinte gyökeret vert a lábuk. Az egyik öles derekú tölgyfa tövében fehér lepedővel letakart kő­asztalka előtt imádkozott egy öreg ember. Ősz szakálla a melléhez tapadt. Szeme a té­rítőn nyugvó kupán és kicsi tálacskán csün­gött. Ajka egyhangú, érthetetlen .szavakat mormolt. Felállt. Karját kitárta, a fejét le­szegte, majd letérdelt s átszellemült arccal megette a tálacska kenyerét és felhajtotta a kupát. Utána ismét hosszasan imádkozott. Néhány lépésnyire egy-két száraz ág tüze pislákolt. A hamvadó parázsból lassan szállt fel a füst. A tölgyfa ágain búgott a vadga­lamb, fiityörészett a bohó rigó. Az asszony és a férfi ott állt az öreg há­ta mögött. Az asszony hallotta zakatoló szi­vének dobogását és göresösen kapaszkodott

Next

/
Oldalképek
Tartalom