Prágai Magyar Hirlap, 1925. április (4. évfolyam, 74-97 / 817-840. szám)
1925-04-29 / 96. (839.) szám
Szerda, április 29. Hindenburg mint katona és mint ember is kiváló, aki fog tudni békés raodus vivendit találni a volt ellenséges hatalmakkal és bizonyára nem lógja kardját csörgetni az állig felfegyverzeít Franciaországgal szemben. A Budapesti Hírlap szerint Németország szive szerint választott, amikor nem engedte magát a demokrácia vörös hullámaitól elsodorni. Hindenburg hannoveri programja bizonyára mindenkit megnyugtathat, amikor kijelentette, hogy életének legszebb vége volna, ha a,z újjáépítés munkájában megint a régi egységet látná. A Magyarország kijelenti, hogy Németország igazi arcát mutatta meg. Ezt az öntudatos, nacionalista Németországot szives ebben látja a konzervatív Anglia és a kölcsönt nyújtó amerikai bankárok, mint az ide-oda kapkodó, mindenkinek kedvét kereső Marx-féle Németországot. A Szózat lelkesen ir Hindenburgról. A Világ kijelenti, hogy Hindenburg leteszi az esküt a wedimari alkotmányra s igy semmi puccsra sem gondol. Az Újság szerint a választáshoz semmi hozzászólásunk nincs, csak következményeiben vagyunk részesei. Lehet, hogy az első benyomás hatása alatt feketén Ítélünk. A Pesti Napló merész ugrásnak mondja a választást Eberítői Hiudenburgig,, de bízik benne, hogy a hirtelen fordulat nem válik végzetessé. Szívesebben látott volna közép- párti politikust, de a Németországot ért keserűségre és küzdelemre ez volt a méltó felelet. A Népszava ellenségesen ir Hindeniburg- ról s fájlalja a proletariátus frontjának megszakadását. MoszRva n MnrK*e'lenes , nteí fiouraranisM Moszkva, április 28. A moszkvai ízvesz- tija, amely a legtekintélyesebb szovjetsajtóorgánumnak számit, hosszú cikkben számol be Hindenburg megválasztásáról. A lap szerint a harmadik infemacionúlé jól tudja, hogy a szociáldemokraták most teleordlíják a világot azzal, hogy Hinden- burgot a német kommunisták magatartása miatt választották elnökké. Ha azonban a szociáldemokraták tényleg a reakció ellen akartak volna küzdeni, akkor vissza kellett volna vonulni Marx kandidálásától. Ha a szociáldemokraták jobb jelöltben állapodnak meg, akkor biztos, hogy a kommunisták elejtették volna saját jelöltjüket és megegyeztek volna a szociá'demokráciával egy határozottad reakcióellenes egyéniségben. Mindenesetre tény az, hogy Thaelmann Lét millió szavazata világosan bemutatja a németországi kommunizmus erejét. A fl&risi nacionalista saltd elsüli roMis a Mrenaloi er.ee Páris, április 28. A francia lapok mai kiadásukban még mindig Hindenburg megválasztásával foglalkoznak. A ma leginkább Felkérjük igen tisztelt előfizetőinket, hogy a kiadóhivatalunkhoz beküldendő útlevelekhez a pénzt ne csalják, mert a levekövetett érvelés az, hogy ámbár az antant és a francia baloldali kormányok az utóbbi időben jóformán elhalmozták jótéteményeikkel Németországot, mégis éppen most emelkedik Hindenburg csupa dacból a birodalom élére. A baloldali lapok bizonyos keserűséggel áhapiíják meg, hogy minden munkájuk hiábavaló volt, Németországgal lehetetlen megegyezni és a régi nóta elölről kezdődhetik. Az Echo de Paris szerint itt az ideje annak, hogy Európa erős védőszisztémát építsen ki Németország ellen, úgy, amint az Waterloo után történt Európában Franciaország ellen. Számos lap kiemeli, hogy Marx dr. a Rajna mentén több, mint egy millió szavazattal vezetett, amely körülmény mindennél jobban cáfolja a francia okkupáció eíBerlin, április 28. Felkerestem a jobboldali német nacionalista politika égjük erős egyéniségét, von Laube volt porosz minisztert, aki a választási eredményről és a várható következményekről a Prágai Magyar Hírlap részére a következőket momkbta: — A rémet nép impozáns állásfoglalása nem mutat egyebet, minthogy a tömegek kialudták a mámort, amelyet a nagyszerű, uj eszmékkel jövők, a boldogító próféták má- konya okozott. Az ujrasziUetett nép a tülekedő, husosfazékpolitikusok közé csapott hatalmas öklével és vállán hozta a régi jog, a régi becsület vitéz öreg harcosát, Hindenburg tábornagyot, az ő kipróbált kezébe téve le sorsának irányítását. Ezzel a választással Németország bebizonyította, hogy dacára a parlamentben ülő nagy demokrata-szociaiis- ta-kommunista tömegeknek, Németország Németország akar maradni. — Kegyelmes uram nem félti Németországot külpolitikai komplikációktól? nyomásáról és kegyetlenségéről szóló meséket. Lufüsr flr. nyilatkozni \m az aSrta&lis német iüilnoliíiKárö! Berlin, április 28. Luther dr. birodalmi kancellár ma este visszaérkezett Hannoverből. A kancellár holnap az ipari és kereskedelmi kongresszuson nagy beszédet mond, amelyben gazdaságpolitikai kérdések mellett külpolitikai problémákat is érinteni íog. — A birodalmi választási elnök Hiodeburgoí levé- li'eg íelszólitóttá, hogy május 4-ig nyilatkozzék. vájjon elfogadja-e a választást. Simons dr. helyettes elnök szerencsekivánatokát küldött Kindenburgnak a magas állásba történt megválasztása alkalmából. más hangon beszélt volna, talán rossz halasit keltett volna és várakozási álláspontra helyezte volna az illetékeseket, a tábornagy beszéde azonban azt hiszem, mindenkit megnyugtatott. Azzal a külföld teljesen tisztában van, hogy Hindenburg a békét jobban garantálja, műit bárki más, mert ha Hindenburg aláírja a biztonsági szerződést, akkor nem lesz senki, aki a reváns gondolatával foglalkozók élére álljon, legalább is számottevő ember nem és akkor Franciaország — hórribile dict-u — hozzákezdhet a leszereléshez. Ez különben ki fogja ugratni a nyulat a bokorból ha Hindenburg leteszi az esküt és aláírja a biztonsági szerződést, lesz-e az annyira „vágyott" francia leszerelésből valami. — Mi lesz a német belpolitika uj iránya, kegyelmes uram? — Egyáltalában nem lesz uj iránya. A parlament összetétele lehetetlenné tesz minden alkotmányos irányváltoztatást, a német belpolitika csak az eddigi keretek közt molek igen sok esetben kifosztva érkeznek hozzánk. Egyáltalában nem. fia fiindenbu BrianS aapieteaiséjii nyilatkozata — Nyáron aj riiatáfeA IeszheR franciaomSsta London, április 28. A Daily Express párisi levelezője hosszabb interjút tartott Briand francia külügyminiszterrel, aki a kő vetkező nagyjelentőségű nyilatkozatot tette firmdenburg megválasztásáról: Lehet, hogy Angliát és Amerikát meglepetésszerűen érte Hindenburg győzelme, Franciaországot azonban nem. Egyáltalában ' nem spekuláltunk Marx győzelmére. Azt hiszem, hogy Hindenburg első lépése Ausztria annektálására fog irányúm", egészben véve azonban nem valószínű, hogy a külpolitikában rögtön változás áll be. Németország aligha szól bele a Dawes-javaslat sima keresztülvitelébe. Mivel ÍLn- denburg személyével a katonaság ereje megnövekedik a birodalomban, szükséges, hogy rajnai őrségünket továbbra is teljes erővel íentarísuk. Franciaország eddig még nem kapott meghívást Anglia részéről az uj konstelláció megbeszélésére, mi azonban nagyon szívesen vennénk, ha ez a meghívás minél előbb megtörténne. Amint a német kormány a szokásos formák szerint értesít bennünket Hindenburg megválasztásáról, mi ezt tudomásul vesszük, de egy szóval sem mondunk többet. — A Daily Expressnek számos más vezető egyéniség is nyilakozott, akik mind kifejtették, hogy Hindenburg győzelme után a nyár elején valószínűen uj választásokra kerül a sor Franciországban, mert a baloldali kartell külpolitikáját a vasárnapi német választási eredmény teljesen aláásta. Az uj választások eredménye éppen Hindenburg miatt olyan lesz, hogy a kamarában Millerand és Poincaré keznek többségben. .Jliiiiciüir#, lobban garantálja a Műéi rolni bárki más" Von Laube volt porosz miniszter nyilatkozz fa a Prágai Magyar Hirlap munkatársa előtt Péntek: SERÉNYI JÁNOS: Májusok. (Vers.) - SZÍNI GYULA: A csoda. Vasárnap: SZÍRT FERENC: Szonett. (Vers.) — Vértessy Gyula: Megszabadult. A svájci nyaralók — A Prágai Magyar ti rí,<p eredeti tárcáia - Irta: Henri Duvernois. A Thiranneau család épp a levest kanalazta, mikor a szakácsnő beszáguldott az ebédlőbe és mint ahogy a nagy katasztrófákat jelenti a hírnök, közölte a baljóslatú eseményt: — A házmester itt van és beszélni szeretne a nagyságos úrral. — Jöjjön be . . . — Jó étvágyat, uram, jó étvágyat, hölgyeim, — kezdte a házmester. — Csak azt óhajtom közölni, hogy én és nőm holnap reg- a kilenc negyvenötössN falura utazunk. Nyaralni. Távolié tünkben sógornőm helyettesit. Az összes- lakók szabadságon vannak, csak önök vannak még itt. Sógornőm igen derék teremtés, csak kissé nagyot hall, méltóztat- na)k majd erősen csöngetni . . . — Úgy, hát elutazik Choru ur, — szakította félbe a szónokot Thiranneau asszony. — Hát kérem, rendes ember nem bírja ezt az átkozott hőséget1*. . . A házmester távozol Mély csönd borult Thiranneauék ebédjére, a csöndet végre a kisasszony keserves panasza törte meg: — Hát ezen a nyáron is itthon kuksolhatunk? — Mert anyádnak méltóztatott a télen haszontalanságokra költeni a pénzt . . . — Mert apádnak mélt óz tátik* keveset keresni, — repliteázott az asszony. Thiranneau kisasszony csöndesen sírt. — No, Gábriellé lelkem, — vigasztalta az apja — ne sírj, kicsikém. Nem gondolod, hogy Páris milyen gyönyörű júliusban és augusztusban? Ha kimegyünk a kapun, már a Bois-ban vagyunk. És szombatonként meg 's kocsikáztatlak majd . . . Önagysága dühösen vonogatta a vállát: — Bolondság! Nem arról van szó, hogy mi nrt csinálunk, hanem hogy mit gondolnak rólunk. Épp ezért a következőket határoztam el: Hermance Svájcba ment, — hát majd itt megveszünk néhány svájci képeslapot, aláírjuk, borítékban elküldjük Hermán- ce-nak, hogy onnan küldje el a címzetteknek. Itt az egész házban nincs egy létek sem. Senki sem tudja, itthon vagyunk-e, nem-e... nappal bezárkózunk a lakásba, -csak éjjel fogunk kijárni . . . ismerőseink pedig sorra kapják a legszebb „üdvözleteket Svájcból", — mindenki azt h’szi, hogy ott nyaralunk ás nem ke’l senki elrte mm szégyenkeznünk Nyolc nappal később: Az ö-szns redőnyök leeresztve. A ház mester sógornője, egy mik'l néma és vak -'ii!ye matróna, csak jelekkel adta a kivan miak íi'-’ormP'ávm hogv a nagyságos urék elutaztak. Közben pedig ismerőseiklTez tucatszámra jöttek a gyönyörű svájci képeslapok, ilyenfajta üdvözletekkel: „óh, milyen poézis, milyen áldott csönd, béke és nyugalom!" „Óh, ezek a csevegő patakok és árnyékos völgyek" „óh, vajha minél tovább maradhatnánk itt." „Óh, bárcsak maguk is itt lennének, igazán, csak' a barátaink hiányoznak." És míg az ismerősök pukkadoztak, a Th’ranneau-család kutyasorban élt Párisban: alig jutottak egy rendes falathoz, mert az asszony nem akart kimenni vásárolni és a szerencsétlen férjnek némán kellett tűrni, mert önagysága, aki egy látszat kedvéért félholtra koplaltatta az egész családot, kijelentette, hogy „aki nem tudja családját a tenger mellett, vagy Svájcban nyaraltatni, annak neve: hallgass!"^ .... Egy szép vasárnapi délután furcsa nesz ütötte meg Thiranneauék fülét, mint hogyha a zárban kotorásznának . . . — Victor, — dadogott rémülten az aszszony — Victor . . . Nem hallod? Valaki be akar jönni. ^ — Papa, én félek . . . Az óriás termetű Tlrrantieau egyszerre xanyerte elvesztett önérzetét: — Csak legyetek egészen nyugodtak... Azzal íeigyürte ingujját és az ajtó felé-ont, amely épp abban a pillanatban nyílt V. Egy betörő volt ... De alig surrant a •cbába, Thiranneau mester vasmarka tor- .mmagadta és fojtogatni kezdte . . . A betörő kétségbeesetten kegyelemért könyorgött. — Eredj csak kislányom, hozz egy erős zoghat. Ha a kormány felajánlaná állását az uj elnöknek, Hindenburg valószínűen újra Luthert bizná meg kormányalakítással aki egy két kivétellel, régi minisztertársait kérné íc közreműködésre. Ez azonban valószínűé meg sem történik ilyen formában, lemondásra szükség nem lesz, legfeljebb, ha a kabinet egy-két tagja kiváltó az ö pótlásukra kell majd megfelelő embe: állítani. Annyi bizonyos, hogy fokozatar munka kezdődik, illetve folytatódik feltét 1 c nül alkotmányos és legitim utón. hogy Né metországból nemzeti köztársaságot csiná1 jónk, mert csak ez az alakulás lehet Német ország jövőjének biztos alapja. Tyrnauer István. A pétka Fiórenchen A koalíció politikai pétkája az agrárvámokra vonatkozó hétfői sikertelen tárgy alá- ■ sai után tegnap este folytatta a megbeszéléseket, azonban minden komoly eredmény nélkül. Érdemleges határozatot csak arra vonatkozóan sikerült hozni, hogy a pétka két tagja Svehla miniszterelnökhöz fog utazni, aki jelenleg Flórencben üdül. A pétka kiét kiküldötte egyrészt informálná a miniszterelnököt az agrárvámokra vonatkozó tárgyalások mai állapotáról, másrészt az ő utasításait kérné ki a további egyezkedés ekihez. Ámbár az agrárvámok kérdése egyáltalán messze van még attól a ponttól, hogy azt rendezettnek tarthassuk, kétségtelen, hogy a szociáldemokraták erősen megpuhultak, amiben nem csekély része van az uj választásoktól való félelemnek. A cseh elvtársak sajtója egyértelműen tHtakozik ama vád ellen, mintha a szociáldemokrata párt a koalíciót felrobbantani s az uj választásokat kiiratni akarná. Ilyen tervekkel a szociáldemokratáknál senki sem foglalkozik. Még tovább megy a párt központi lapja, a Právo Lidii, amelyik még három-négy nap előtt az engesztelhetetlen gyűlölet hafigján irt az agrárvámokról s ma már megállapította azt, hogy az úgynevezett mozgóvámok bevezetése nem is volna olyan rettenetes, főleg, ha a vám a búza árának százötven koronára-való súly. lése esetén lépne érvénybe. A vidéki cseh sajtó még mindig nagyon súlyosnak látja a helyzetet. így a rendszerint jólértesült pilseni Nova Dóba nézete szerint a helyzet kulcsa az agrárpárt kezében van, amelynek okvetlenül vissza ke’l vonulnia a gabonavámokra irányuló követelésével Ezzel szemben a cseh agrárpárti képviselői klubhoz közel álló politikusok erősen kötik az ebet a karóhoz, hpgy a gabonavá- mok vagy meg lesznek most, vagy soha. A központi pártvezetőség egyébként berendelte az összes vidéki titkárokat Prágába holnapra-, szerdára s itt részletes, szóbeli utasításokat fog nekik adni egyrészt az agrárvámok érdekéiben a vidéken kifejtendő agitációhoz, másrészt a választási harc előkészítéséhez. kötelet, — mondta az apa Gabrielle-nek. — No, vén gazember, — fordult aztán a betörőhöz — most emberedre találtál mi? — és tovább szorongatta. — Ha mukkani mersz, megfojtalak! — De hiszen megadom magam/ ne bántson, — rimánkodo’tt a betörő. Gábriellé előkeritette a kötelet, az apa megkötözte a betörőt, majd megmotozta, fúrót, kést, box-ert, revolvert, mindent elszc- dett tőle és egy kis nibbet amit ma tőlük lopott. — És most a rendőrségre! Gábriellé — kocsit! Madame eddig némán nézte az eseményeket, erre a felhívásra azonban észre tért: — Hova gondoltok! Ha most a rendőrségre megyünk, holnapra összes ismerőseink megtudják a lapokból, hogy Párisban vagyunk és mindenki kacagni fog rajtunk . . . a svájci nyaralók! És — folytatta dühösen —■% mindez emiatt a sápadt gazember miatt. A sápadt gazember lassan magához tért rettegéséből egyszerre megértette az egész helyzetet és kezdett föltételeket szabni. — Mindenekelőtt adják vissza, amit elvettek tőlem. Különben nem megyek el, vagy P'dig megyek a rendőrségre, amelytől, úgy ’átom, maguk jobban félnek, mint én. Thiranneau ur valóban visszaadta az egész zsákmányt, a revolvert is, melyből kivette a töltényt. — No és most még húsz frankot, hogy mégsem dolgoztam légyen hiába. Azt is megkapta.
