Prágai Magyar Hirlap, 1925. április (4. évfolyam, 74-97 / 817-840. szám)

1925-04-26 / 94. (837.) szám

VM'.> ■—a ,‘esC Vasárnap, április 26. A P. M. H. VASÁRNAPI ROVATA írja: SchöpHin Aladár MAOYAR ELEI Egy nagyon okos szót olvastam mostaniban, egy hir.es színházi tekintélytől. — A mai élet az igazi konkurren.se a színház­nak. Mit tud adni érdekességet, izgalmat, kompli­kációt a színház, ahhoz képest, amit az élet, a va­lóság ad? Azok a dolgok, melyek körülöttünk tör­térmek, nagy politikai válságok, gazdasági kompli­kációk, roppant , tömegek vergődő küzdelme a pusz­ta merő-létért, rettentő bűntények halmozódása — az egész mai világ olyan izgatott, olyan sűrített le­vegőjű, hogy a legnagyobb feszültségű dráma is .lankadt és élettelen hozzá képest. Tessék csak.megnézni ezt a szegény Európát. Keleti felén egy óriási, soha még eddig meg nem próbált méretű kísérlet van folyamatban: egy el­méleti program vasfcényszerii alkalmazásával, az erőszak minden -eszközével akarnak megvalósitam, a feldöntött régi világrend helyén felépíteni egy írj világrendet. A legnagyobb területű állam egy gi­gantikus kísérleti ‘laboratóriummá van átalakítva s ebben viviszekció alatt áll a legnagyobb népességű nemzet. Az experimentum alatt gyötrődő nép vo­natása áilh.at az egész világra, mindenütt megfen- j dili a társadalmi egyensúlyt s a létükért remegő felsőbb társadalmi osztályokat preventív védeke­zésre kényszeríti. Európa második legnagyobb nem­zete még mindig a keserű dac és a fogcsikorgató megalázkodás végletei között vergődik és félelmes erőfeszítésekkel igyekszik megtalálni nj egyensúlyi helyzetét. A diadalmas Franciaországiban kifakad­nak a világnézeti ellentétek, most dől el, állandó* sifcja-e önmagában vagy radikális gyógyszerekkel kiküszöböli a háború okozta -vérroérgezést. Embe­rek, akikre a-hazaárulás bélyegét sütötte rá az államhatalom és a nyomán induló tömeg, egyszerre csak felbukkannak és úgyszólván egyenesen a bör­tönből a miniszteri karosszékbe lépnek. A hatalmas angol világbirodalom — tehetséges generációk hosszú sorozatának csodálatos alkotása — még áll, 1/énditerIeÍTül, de feszülten figyeli a világot és. ön­magát, mert itt is, ott is repedéseket érez századok harcaiban kipróbált eresztékein , . . És igy tovább. A kis államokban még nagyobb a fülledtség. Az egyiket a kettészakadás veszedel­me fenyegeti, a másik széthúzó népek amalgamizá- iásának lehetetlen feladatával bajlódik, a harmadik egy példa 'nélküli' amputáeió sebeit gyógyitgatjja keserves vívódással és igy tovább , . . Szóljak a bolgár rémdrámáról forradalmár rablókról, akik az országúton megtámadják a király autóját és a me­rénylőkről, akik kevés ihljáin felrobbantják az ország összes vezető embereit, a templomban, gyászszer­tartás közben? Hol az a drámairó, hol az a regény­író, aki ehhez hasonlót tud és mer. kitalálni? Ki tudna, szavakból, gondolatokból, érzésekből olyan atmoszférát teremteni, amely, csak meg is közelítse annak az atmoszférának 'Villámokkal' telitett sűrű­ségét, amelyben az emberiség ma él? Vegyük talán az egyes ember életét, megnehe­zült küzdelmét az éietfeniartásért, azt az állandó Ideges feszültséget, amelyben élnie kell, a jövő bizonytalanságait, a lehetőségek megesáppanását, a személyi, társadalmi, anyagi és világnézeti ellenté­tet, amely az egyik embert elválasztja a másiktól, szembeállítja őket, akár egy izgalmas dráma anta- gonistáit? A nemzetek nagy történelmi drámája mögött állandóan folyik egy nagy, sűrített levegőjű társadalmi dráma, ennek szereplője mindenki, aki éi. Hát az ilyen diszpozícióim emberek üljenek be a színházba és hallgassák érdeklődéssel azokat a po­hár vízben lefolyó forradalmakat, amelyeket a drá­maírók elébiik tálalnak? Igazán nem csoda, ■ hogy az emberek nem ér­deklődnek túlságosan a színházak által nyújtott izgalmak iránt, különösen pedig azok iránt, ame­lyeket'a mai drámaírók nyújtani tudnak. Érde­kes-e ma egy uj variációja annak a problémának, hogy önagysága megcsalja-e a férjét és ha igen, mért csalja meg? Istenem, ezt a témát száz év óta variálja a színpadi irodalom, már minden ol­daláról kimerítette és csak az agyvelö különös srófolásával lehet belőle valami újat kicsiholni. Moliére óta a vígjáték, Shakespeare óta a dráma nem kapott uj motívumot ezen az égyen kívül, hát ebből kipréselte már rég, ami csali kiprésel­hető .volt. ' Eszerint tehát a dráma, a színház lassú vágy- gyors elsenyvedésre van Ítélve? Az emberiség elveszti ezt az évezredes, meggyökeresedett szó­rakozását, az irodalom a legnagyobb hatású szó­székét? Nem veszti el, nem is fogja elveszteni. Az emberek még most is érdeklődnek a színház iránt. A baj abban van, hogy a színház, az irodalom nem ad elég táplálékot az érdeklődésüknek. Be kell vallani, a hiba az irodalomban van. Nincse­nek a 'korhoz méltó írók. Csak mesteremberek Syfilidologe Dr. Kolb ezelőtt a, prágai, frankfurti ős berlini bőrklinikák tanársegédje és másodorvosa SBL Vo»«SI$fta«»vca 3M, sarfmr*. Wasserniann vizsgálat! vannak. és'apró kis hangulatocskák finom poétái, — vannak ugyan még olyanok is, akik érzik, tud­ják,. hogy valami mást, nagyot,"erőset, az idők iz­gatott rncbé’aől valót kellene csinálni, próbálgat­ják is, de nem jutnak tovább a zűrzavaros kisér- leíezésnél,, Az idő csak úgy dobálja magából a heves, problémákat, nagy7, konfliktusokat.- különös alakokat — és nincs, aki megragadja' őket és' ki­dobja az emberek elé, a színpadra. Ember kellene, a korhoz méltó stilusu génié, aki hatalmas marokkal össze tudja fogni a kor kuszáit vonalait,- tormába törni, az élet formátlan- ságát," öntudatossá tenni az emberek előtt a saját életüket. Hol él a génié? Várjuk, amíg eljön. Addig pedig- a színház csak tengödés a konjunktúrák hullámzásán, arra való, hogy ha.mégis eljön a génié, találjon szín­házát,^ahol .megszólalhat. Caillasx, az aréaila dohot! gladiátor A Palais Bourbon történelmi nevezetességű ülése — Németország zseniális szanálása és a francia frank — A pénzüg yminiszter florenci múltja Paris, április 25. Ckillauxnak visszatérése a francia poli­tikai arénába kétségtelenül legfontosabb ese­ménye a világháború utáni Franciaország­nak. Hogyan jutott el ez a háború elölt Euró­pa1 leggazdagabb állatna:, a győztes -és szo­ciális struktúrájában legjobban megalapozott kontinentális állam a pénzügyi krízisig? Franciaország végigvérezte a. háborút és a háború pénzügyi nehézségeinek „szanálá- sát“ a németektől várta. A németek azonban egy zseniális pénz­ügyi művelettel lerontották a márkát és ezzel halálra sebezték Franciaországot A franciák ugyanis abban a reményben, hogy Németország fizetni fog, egymásután bocsátották ki a rövidle járatú belföldi köl­csönöket, amelyek most: kopogtatnak a fran­cia; pénzügyminisztérium ablakán. Ebben az évben körülbelül nyolcvanmilliárd belső köl­csönt kellene a kormánynak kifizetnie. De honnan vegye a pézfc, mikor az eddig, is elég magasra srófolt adózás mellett alig tudja büdzséiét egyensúlyban tartani. A Iierriot- k-örmány pénzügyi helyzete, már oly nehéz vélt. hogy a Banque de France-ot arra kény­szerítette, hogy hamis mérlegkimutatással leplezze azt a tényt, hogy a kormány a tör­vényesen engedélyezett bankjegykibocsátást túllépte. Ebbe a Herriot-kormány belepusz­tult, de ezzel a pénzügyi krízis nem nyert megoldási. Az uj kormány ahhoz a férfihoz fordult, akiről már hónapok óta beszéltek, akinek a neve körül pénzügyi legendák képződtek, aki a francia politikának Clemenceau óta kétségkívül legenergikusabb feje s akit Neckerhez hasonlítanak. Mikor Painlevé elnöki autóját leküldötte Ma.merábe, hogy hozza fel „Caillauxt Párisba, bizonyára tisztában volt ennek az útnak a jelentőségével. Hogy mit jelent Caillauxnak a visszatérése a francia politikai életbe, azt otthon alig tudják elképzelni, Ki ez a CadÜaux, akit Európa legzseniáli­sabb pénzügyi szakemberének tartanak? Caillaux volt az, aki a háború előtt hat hónap alatt rendbehozta Franciaország pénzügyeit a jövedelmi adó megtervezésé­vel és megszervezésével. Csakhogy a mai helyzet; sokkal kompli­káltabb. Hol van ma a háboruelötti Francia- ország Öt-hatmilliárdos büdzséjével a mai harminckétmilliárdos büdzséjétől, a belső és külső adósságok megoldhatatlannak látszó problémaitól? Akármilyen zseniális emberis CáiHaux. kérdés, hogy sikerülni fog-e most is rendet teremtenie. Mint pénzügyi politikus­nak nevét legenda övezi és bíznak benne. De Neckerben is bíztak egykor és mégsem tudta megakadályozni a pénzügyek összeomlását és a forradalom kitörését. Ezenkívül Caillaux nemcsak közgazdász, hanem politikus is és pedig vasakaratu, meg­győződéséhez ragaszkodó, ellenfeleivel szem­ben kim életlen politikus. A háború előtt fele­sége lelőtte Cahnettet, a Figaro tulajdono­sát, mert férjének magánlevelezését nyilvá­nosság elé terítette. De ezekben a magánle­velekben volt egy passzus, mely Caillaux egyéniségét díktátori kontúrban mutatta. „A parlamentben ma azt hiszik, hogy sikerült a jövedelmi adót megalkot­nom: voltaképpen halálragázoltam.“ Caillaux olyan ember, aki tudja, hova megy, tudja, mit akar és céljainak elérésében nem válogatós. A háború előtt és a háború alatt volt egy programja, az úgynevezett kontinentális program, ami a német-francia együttműködésen alapult, többé-kevésbé an- goleilenes iránnyal. A háború aJatt Caillaux háttérbe szorult, majd üldözőbe vették. Cail­laux nem ijedt meg és nem hagyta magát. Ki tudja, mi mindenre volt elszánva? Bizo­nyos az, hogy mikor a florenci híres páncélszekrényt fel­nyitották, abban Caillauxnak egy pontosan kidolgozott államcsíny tervét találták, mely­ben mindenkinek pontosan ki volt jelölve a helye a terv sikerének biztosítására. A páncélszekrényben még más iratokat is találtak, amik azt bizonyítják, hogy Cail- lauxhoz a külföldi ágensek egész raja igye­kezett hozzáférkőzni. Köztük volt a hires Liepscher is, aki Károlyi Mihály és az akkori ellenzék nevében igyekezett Caillauxt meg­közelíteni, hogy a Tisza-politika ellen fel­használhassa. De pénzt nem sokat találtak a páncélszekrényben. Caillaux minisztersége alatt nem gazdagodott meg és vagyona ma bizonyosan kevesebb, mint volt politikai pá­lyájának kezdetén. Caillauxt akkor hazaáru- Iónak nyilvánították és a szenátus elé idéz­ték. Caillaux önérzetesen és dacosaik véde­kezett és a. vád pontjaival sikeresen is szál­lott szembe. A szenátus nem is merte elítélni Caillauxt a legfőbb, a hazaárulási vádban. Egy mellékes vádban ítélte el; ami annyira jelentéktelen volt, hogy Caillaux védőinek figyelmét- kikerülte. Hazaárulónak bélyegez­ték és Mamersbe száműzték. Caillaux nem tört meg es makacsul várta a visszatérés idejét. Ez az idő a radikálispárt tavaly má­jusi győzelmével elérkezett. A szenátus, illeg­ik egye lm e ze:í t Caillaux nak. Megke gyeim ezett, amnesztiát adott, de nem mentette fel a ha­zaárulás vádja alól. És ez az amnesztiáit, de nem rehabilitált politikus, kinek homlokáról a hazaárulás vádját csak lesimitoiíák, de le nem törölték, most eljött, hogy megmentse Franciaországot. ^ ........... v, A fenti hangulattal és aggodalommal el­telve várta Páris az uj kormány bemutatko­zását. . A Bourbon-palota zsúfolásig megtelt és a francia parlament amúgy is szűk karza­tain lábujjhegyen állva és egymás hegyén- hátán látcsövezték az uj kormány tagjait. Nagy nap, igazi párisi esemény volt és az elsőemelet? páholyok tele voitak a párisi társaság hölgyeivel. Az újságírók kíváncsian keresgették köztük Caillaux feleségét, aki egykor férje és saját becsületének védelmében egy újság­író kollégánkat az egyik szerkesztőségben lelőtte. A nézőkön a premierek izgalma vett erőd,-amikor Pinlevé, maid utána Briand, majd Caillaux megjelentek az arénán és le­ültek az elnöki emelvénnyel szemben. Cail­laux négyszögletű, teljesen tar koponyája maga felé vonja a látcsöveket és az ellenzéki képviselők közbekiáltásait. Egy egészen uj borjubőr miniszteri tárca fekszik előtte, ame­lyen egy finom és a magára erőszakolt nyu­galomtól izguló kéz zongorázik. A fogadtatás nem a legbarátságosabb volt. D e a miniszteri nyilatkozatot az egész ház megfeszített figyelemmel hallgatta. Ez volt az első kiábrándulás. A miniszteri nyi­latkozat semmi újat és semmi határozottat nem mond. A külpolitikai program ködös ál­talánosságban mozgott. Mikor ezt a részt felolvasták, az ujságirókarzatról az egyik an­gol' újságíró leszaladt a telefonhoz azzal, hogy Briand a német ajánlatot visszautasí­totta.' Ez a megállapítás talán kissé tulkorai volt, sőt Briand sietett kijelenteni, hogy Her- riot külpolitikáját fogja folytatni. Briandról azonban, ügy látszik,fel tételezik, hogy pél­dául a- Németország keleti határait illetőleg intranzigens álláspontot fog tanúsítani Né­metországgal szemben, jóval intranzigenseb­bet. mint Herriot. A .egnagyobb kiábrándulást azonban a nyilatkozat pénzügyi része keltette. Itt min­denki azt várta, hogy egy nagyszabású pro­gram körvonalait fogja az uj kormány ma­gával hozni. Ehelyett a kormánynyilatkozat óvatos kijelentésekre szorítkozik. Hivatko­zik a pénzügyi helyzet nehézségeire és az eddigi hibákra. A nagyszabású pénzügyi mű­veletet csakugyan- kilátásba is helyezi, dé csak három hónap múlva. Addig Caillaux óvatosan és lassan rendet igyekszik terem­tetni a francia kincstár mai züllött s rendezet­len viszonyaiban. De. vájjon miből fog álla- ni ez a nagyszabású program és mi lesz en­nek a liáromhónapos haladéknak a munka- programja? Az emberek azzal jöttek a képviselőház­ija, hogy a miniszteri nyilatkozat egy ha­talmas császárvágásnak bejelentését fogja tartalmazni és voltak, akiknek a zsebében már meg volt fogalmazva a írankpapirok eladására vonatkozólag. Úgy látszik, a kormány épp ezt akarja elkerülni. Egyelőre nem akar merész refor­mokkal dolgozni, mert fél, hogy a Herriot kormány hibái folytán megingott közbizalom pánikká fog növekedni, ami a írankpapirok és‘a valuta végzetes megpróbáltatásával jár­na együtt. A kormánynak ezért, kellett Caillaux és . ezért kellett Caillauxnak a há­rom hónapos haladék, hogy elsősorban a francia tömegek’, bizalmát, szerezze ujr.a visz? sza a frank iránt, valamint az ország gazda­sági erejében és a pénzügyi reorganizáció si­kerében. Caillauxt odadobták az arénába az orosz­lánok közé. Ha a gladiátor meztelen kar­jával csodát müvei és ép bőrrel szabadul kj ebből a veszedelmes helyzetből, akkor szobrot fognak állítani neki. Ha nem, akkor a takarékos francia klstöke kíméletlen ke­gyetlenséggel fogja hüvelykujját íefeléíor- ditani és ezzel jelezni, hogy a. szerencsétlen gladi­átor számára nincs kegyelem. Caillaux a fe­jével játszik, de ezzel'a fejjel elveszhetik az utolsó lehetőség is a francia pénzügyek nor­mális,' parlamenti szanálására. De kiábrándító volt az ellenzék maga­tartása is. Ez nem volt komoly, méltóságtel­jes maniíesztáció, hanem zavaros, szervezet­ien, szárnyszegett vádaskodás, íía Caillaux csakugyan egy nagy nemzet árulója volt, akkor a parlamenti életbe va­ló visszatérését egy shakespearei, vagy racinei gesztussal kellett volna kjsérni. Ez a gesztus elmaradt. Az ellenzék uagy szó­nokai és vezéreli írem is vettek részt a vi­tában. A szónoki emelvényt átengedték másod- harmadrangú katonáknak, akik megeléged­tek apró személyes nyilakkal és lövegűkkel. Szó sincs róla, elhangzott egy pár figyelem­reméltó beszéd, egyik-másik szónok igen ügyesen mutatott rá a tátongó szakadékok­ra, a szocialisták féltámogatására. Nem volt pikantéria nélkül való, amikor az .uj minisz­terekre ráolvasták Caillauxt súlyosán elítélő és. kopromittáló nyilatkozataikat, amire a kormánypárt rázugott és ezzel a Caillaux. elleni támadást Caillaux védelmévé avatta. A kormánypárt első tapsai után Caillauxt a képviselőház hat évvel elítélése után szenvedélyesen ünnepelte. A jobboldal be- lepirult ebbe az ünneplésbe. Hu-huzni -kezdett, verte a pulpitusokat, percekig tartó parlamenti jazz bandet rög­tönzött, melyben a rekedt, szakállas hangok a brácsát és a fiatal képvislők huhuzásai a néger furulyát helyettesítették. És a zajba először süvített bele a kikerülhetetlen köz­bekiáltás ■ Caillaux felé: Assassin! (Gyilkos!). Öt perc múlva a jazz bánd helyet cserélt. Most a kormánypárt orditott, kiabált és fe- nyegetődzött át a másik oldalra, Fripouille! Goujat! (Pimasz, csirkefogó!), süvítették a szónoki emelvény és a jobboldal felé. Abban azonban mindenki megegyezik, hogy magának a miniszterelnöknek szemé­lye teljesen háttérbe fog szorulni, csak az a kérdés, hogy a kormány politikájában kinek •a politikája fog előtérbe nyomulni. Caillauxé, a céltudatos, energikus, ha kell erősza­kos reformok politikája, vagy pedig a Briand módszere, ki a szakadékok felett is kötéltán­cot jár és taktikázik, ha pedig a beteg álla­pota kritikussá válik, akkor altatószert, ad be' neki. i ..“V,H W Iliit fiit üv eg. porceBlón dlsvinüüruliüx. « porcellün tfcvj«ameaV« Sképtviselcic tea /őleraftate fgloi?en»KŐö é» »j«®ar«ír<L. ) CN QRO§ T«l|es BtAvélwöuíl és étfierml toereiuíeaséselí WMJttMAllL fö-uico SO ===== Moifice -r W«hs®«* = ffo-ulca 50--.........- ..............- ...-----....-........................... ____ ' - - - ---- ---------— — — 1 ■ ***' —■■■ y

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom