Prágai Magyar Hirlap, 1925. április (4. évfolyam, 74-97 / 817-840. szám)
1925-04-25 / 93. (836.) szám
Kft nappal a német elnökválasitás előtt Verekedések és beszédek. — A láthatatlan Hindenburg. CigareflavezMReí, kurtáit, aminek megírásához elég egy ciga- retta elfüstölése, nehéz irnd az agrárvám- kérdésről, mert ez a kérdés ma belevesz a koalíció fentartása érdekében szívott béke- pipák füsttengerébe, abba a fülledt, izzadt, peneifcráns hangulatba, amit megteremtettek a koalíció asztalánál duhajkodó legények, akik egymás fejéhez vagdossák a kanosét, de össze támasztják a váltókat, ha nyílik az ajtó és jön a rendet követelő néplianguiart és pandnroskodni akar közöttük. A cigaretta- vezércikk csak apró füstgondolatokat ereget: Mi lesz, lm az agráriusok és a szociáldemokraták nem tudnak megegyezni? Semmi sem lesz. Nem borul fel a koalíció helyzete, mert a politikában a lehetetlenség uralma nem tűr lehetetlenségeket és nem borulhat föl az, aminek se alapja, se kereke, se lába, se mankója., ami régen felborult és a felbo- nrittság állapota lett számára a reális, rendes, megszokott helyzet. Meg fognak egyezni úgy, hogy mindenik azt fogja hinni, hogy nem egyeztek meg, hogy mi is azt fogjuk hinni, hogy nem egyeztek meg, hogy a meg nem egyezés megszokott helyzete nem jelenti a szétbomlást, hogy a szétbomlás akut stádiuma nem jelent meg nem egyezést — Istenem, oly ravaszul nyakat ékért ma a politika frazeológiája, úgy lehet játszani a szavakkal, úgy be lehet adni a fehéret feketének és a zöldet pirosnak, hogy a kóklerkedést néző beleszédül és a szédült ember elveszti az egyensúlyát s ez a fontos, a néző veszítse el az egyensúlyát s megkótyagosodva, ne vegye észre, hogy egyensúly-nélküli politika szemfényvesztése folyik körülötte. Hogy ez meddig mehet? Erre válaszolni nincs idő. Utolsót szippantok a cigarettából... Wnlics szerű egyetemi fanűr, országának kiváló historikusa Kuentzl tanártól, a német történelmi társaság elnökétől egy irást kapott, amelyben a német történetírók arra kérik szerb kollégáikat, hogy mindaddig tartózkodjanak a háború okozóinak megítélésétől, amíg minden ország állami levéltárai meg nem engedik a rendszeres ki tartásokat. — Wuiics doktor kémikusán felel, bár válasza kétségtelenül tanúságot tesz arról, hogy a szofisztika tudomá ya kulrturkörutjában elérkezett a Balkán legsötétebb részeire is. A háborúért Szerbia nem felelős. Ez a megállapítás igaz, hisz annak a feneketlen rossznak és gonosznak, .amit a világháború jelent mindenképpen, nem lehet egy elszigetelt rész okozója. Az emberiség fátuma és schopenhaueri tragédiája hozta magával ezt a négy borzalmas évet, egyetlen ember, egyetlen ország sem kívánhatott az össznek s igy önmagának is ennyi bajt, — de annál nevetségesebb az, amit ilyenféle eJőhangok után Wulios professzor mond: „A gazember módon előidézett háború sok millió elnyomott ember' fölszabadításával végződött. A délszlávoknak éppen ezért álda- niok kell a háborút, bár Szerbia nem okozta azt. Ezt igy valljuk és így tudjuk, mert ez az igazság: Pedig érdekünk nincs ebben, sőt örök dicsősége lenne a szerb népnek, ha ezt a diadalmas háborút, amely a lengyeleket, a csehszlovákokat és az elzásziakat is fölszabadította. mi provokáltuk volna kd.“ Tehát mivel mások okozták a háborút, gazemberség Szerbia nem okozta, de ha okozta volna örök dicsősége lenne. Ezt a dicsőséget azonban mi szívből kívánjuk nekik. \ \ Berlin, április 24. Tegnap Berlinben a Reichsbanner szövetség nagy választási gyűlést tartott, amely után Kocli igazgató és Ebért volt elnök fia nyugodtan hazafelé menték. A Göbenstrasse környékén a jobboldali radikálisok nehány embere fölismerte őket és „Le Marx-szal“ kiáltással illette a békésen hazatérőket. Ebért fia erre fölkiáltott, hogy „Éljen a köztársaság", amire állítólag a rendőrség letartóztatta Kocliot és a fiatal Ebertet. A Germánia és a Berliner Tageblatt szerint a rendőrségen gummibotok- kol ütlegelték az ártatlanul letartóztatottakat. Az eset nagy feltűnést keltett, a baloldali lapok mind hosszan foglalkoznak vele és igen támadják a rendőrhatóságokat, melyek határozottan köztársefságellenes politikát követnek. A két letartóztatott embert rövid kihallgatás után szabadon bocsátották. A birodalmi blokk tegnap tartotta nagy választási ülését ar sportpalotában. Feltűnést keltett, hogy míg Marx és Thaelmann elnökjelöltek már személyesen is megjelentek Berlinben, addig Hindenburg még mindig a háttérben marad. A tegnapi nagy berlini összejövetelen is csak Jarres dr. beszélt. A nemzeti lapok szerint körülbelül harmincezer ember vett részt a jpurípaloiábar tartott összejövetelen. Az amerikai bankárok és Hindenburg Berlin, április 24. A német sajtó, különösen a demokrata orgánumok cikkeket közölnek az American Bank Association egy állítólagos határozatáról, amely szerint abban P á r i s, április 24. Briand külügyminiszter tegnap Ceretti pápai nunciussai hosszabb ideig tárgyalt Franciaország vatikáni követségének kérdéséről. A Petit Párisién szerint ez a beszélgetés igen szívélyes jellegű volt. A nuneius kifej ette a külügyminiszter előtt, hogy a kormánynyilatkozatnak az a része, amely a vatikáni követségről szól, a legkedvezőbb benyomást keltette a Szentszéknél. — Meg kell jegyeznünk, hogy Briand volt az, aki a háború után a vatikáni francia követséget ismét visszaállította és januárban is, az emlékezetes vatikáni budget-vita adtaiméval, e követség fenntartása mellett foglalt állást. A francia politikai életnek tegnapi szenzációja Millerand szenátor nagy beszéde volt, melyet a volt elnök a nemzeti republikánus liga egy gyűlésén mondott. Összegezte az egész jobboldal nézeteit s mintegy szankcionálta a nemzeti sajtó itt-ott elhullatott eszméit. Kifejtette, hogy megválasztása a Herriot kormány föltétien elítélését jelentette. A küzdelmet most sem szabad feladni, hanem folytatni kell Franciaország érdekében. Belpolitikai szempontból élesen elítélte Cail- laux miniszterségét, mert ennek az embernek meghívása szinte arculcsapása a győzelmes Franciaországnak. A külpolitikáról Millerand alig beszélt, csak néhány szót szólt Németország legújabb törekvéseiről, melyek Ausztria bekebelezését célozzák és könnyen veszedelmesekké válhatnak Franciaország számára. A kamara különben 420 szavazattal 38 ellen elfogadta a májusra és júniusra szóló ideiglenes költségvetés-részletet. Hogy mennyire izgatott pillanatnyilag Franciaország közvéleménye, azt mutatja az a nagyarányú verekedés is, amely tegnap Taitinger képviselő egy beszédén tört ki az esetben, ha Hindenburgot Németország elnökévé választják, Amerika minden pénzügyi segélyt megtagad a birodalomtól. Ezt a nyilatkozatot a legtekintélyesebb és az egyedül száimitó amerikai pénzemberekből álló testület tette, még pedig Maltzaihn washingtoni német nagykövet egyenes felszólítására. Legelőször a Westminster Gazette számolt be róla, amely lapnak értesítését azután átvette a birodalmi sajtó. A mai nap folyamán az Associated Press újabb részleteket közöl az amerikai bankárok nyilatkozatáról. Tényleg igaz, hogy volt egy értekezlet, amelyen azonban szóba sem került Németország politika! helyzete, sőt a bankárok örömüknek adtak kifejezést, mert az európai állapotokat végérvényesen konszolidáltaknak látják. Az angol lap által említett határozathozatal nem felel meg a valóságnak tehát, annyi azonban tény, hogy az amerikai bankárok csak abban az esetben Látják kedvezőnek a birodalom és egész Európa helyzetét, ha a máig nehezen kivívott eredményeken nem történik erőszakos változtatás. . London, április 24, A Times mai vezércikke foglalkozik Hindenburg tábornagy leölésével. A lap meg állapit ja, hogy ez a jelölés az egész világon mindenütt nagy megütközést keltett és Angliát is bizalmatlanságra hangolja. Németország gazdasága ismét nagy veszedelembe sodródik, ha Hindenburg megválasztása tényleg a Hohenzol- le r n-dinasztia u jjáéledés ének sz imbólum a lenne. Paris egyik külvárosában. A baloldali kartell emberei összeszólalkoztak Taitinger nacionalistáival és heves szóharc utam botokkal, székekkel és sörösüvegekkel rontottak egymásra. A verekedésnek három sebesültje van. A véres párisi politikai verekedés Páris, április 24. A lapok nagy felháborodással tárgyalják azt a verekedést, amely az éjszaka folyamán egy választási gyűlésen történt. Miközben Faitinger képviselő beszélt, a „Hazafias Ifjúság" nevű jobboldali szervezet 40 embere összeakadt egy kis kommunista csoporttal. Azonnal verekedésre került a sor, amely alkalommal három embert revolverlövésekke! agyonlőttek, három másikat pedig súlyosan megsebesítettek. Az összeütközés tehát sokkal nagyará- tiyubbnuik bizonyult, mint azt az első pillanatban hitték. A jobboldali sajtó szerint körülbelül kétezer kommunista kis csoportokra tagozódva, csapdát állított a nacionalista fiatalságnak. Az Echo de Paris szerint a könnyebben megsebesültek száma több, mint negyven. A rendőrfőnök a Matin tudósítója előtt kijelentette, hogy tényleg egy előkészített támadásról van szó a kommunisták részéről. A már jelentett kamarai gyűlés, melyen a májusra és júniusra esedékes költségvetés- részletet szavazták meg, a legnagyobb rendben és nyugalomban folyt le. Az egész ház fokozott figyelemmel hallgatta Caillaux beszédét, aki viszont a legteljesebb és a legmeggyőzőbb tárgyilagossággal kezelte a kérdést. Ma délután utoljára ül össze a kanjára a pénzügyi vita megtárgyalására s miután meghallgatja a szenátus véleményét, egyhónapi szünetre megy szét. r „En is kisebbség vagyok..." (g. g-) —, április 24. így szólott egy bukaresti lap szerint a románok királya ahhoz a szász küldöttséghez, amely a szász kisebbségen esett sérelmeket tette előtte panasz tárgyává, orvoslást remélve és várva a minden román alattvalók igazságos bírásától. „Én is kisebbség vagyok és nem volt okom eddig emiatt panaszkodni. Tegyenek Önök is úgy, mint én.“ Amikor pedig a jó szász uraik méltán görbültek hódoló kérdőjellé legmagasabb uruk előtt, várva a rejtély megfejtését, még a következőket hallhatták: ' „Legyenek Önök is jó románok, mint én s meg fogják látni, mily jól fogják magúikat érezni a román hazában." Nem hisszük, hogy a szász urak és az általuk képviselt szász nemzetség túlságos komolyan fogná fel és közel engedné szivéhez a fejedelmi tanácsot s az sem valószínű, hogy e fejedelmi szeli emeskedéssell elintézést nyert volna Ronlámában a szász kisebbség problémája. Mi sem akarjuk annyira komolyan venni e szavakat, hogy komoly összehasonlításokba bocsátkozzunk a királyi trónuson ülő kisebbség és a legalsó sorokban ülő végrehajtó szervek önikénykedésének kitett kisebbség sorsa tekintetében. Lehet, hogy a magasban ülő „kisebbség"-neik nincs tudomása erről a különbségről, a másik, az igazi kisebbség annál jobban ismeri azt. Mégis érdemes egy pillanatra, ha nem is a szavaknál, de annál a mentalitásnál meg- állani, amely e szavakban kifejezésre jut. Annál a mentalitásnál, amely Középeurópa legsúlyosabb problémáját ily frivol módon kezeli. A nemzetiségi kérdés nem uj probléma, nem az különösen Európa közép és keleti részein, újszerűséget csak a nagy átrendezésnél nyert, amikor az addigi, ha nem is tökéletes, de mindenesetre a mellérendeltség alapelvén felépült régi nemzetiségi rend az alá- és fölé rendeltség képévé alakult. Nem ugyan elvben, mert hisz elvekben nincs hiba, — annál inkább azonban a gyakorlatban. Noha a kisebbségi kérdés a békeszerződésekben elvi rendezést nyert és a kisebbségi jogok részére ugyanott megfelelő, védelem nyujtatott, ma már tisztán domborodik ki az érdekelt és a békeszerződésekben ez irányban kötelezettséget vállalt utódállamoknak kötelezettségeikkel ellentétes azon törekvése, hogy a kisebbségek vagy odabenn, a határokon belül behengereltessenek a többségi masszába, vagy pedig kiszorittassanak a határokon kívülre, ha a beken ger elés r e nem alkalmasak. — Románia eme gyakorlati politikát illetően különösen előkelő szerepet tölt be s nem leplezetten gyúrja odabenn kisebbségeit és ugyancsak szemérmetlenül segíti kifelé az „elégedetlen elemeket". E részt tanításra nem szorul a többi utódállam sem. Némileg vigasztaló, de gyakorlatilag még eredmény nélküli az a jelenség, hogy ugyanonnan, ahol ennek az uj, keleti rendnek fő- bűnösei tanyáznak, Nyugatról mindsürü'bben hallatszanak tiltakozások a nemzetiségi politikai praxis ily módon való folytatása ellen. E tiltakozások azonban elég későn jönnek ahhoz, hogy a közeljövőben látható eredménnyel járjanak, mert elmaradtak akkor, amikor ez a gyakorlat kezdetét vette, akkor amidőn kellő intelmekkel talán helyes gyakorlati mederbe lehetett volna terelni a kisebbségi jogok kezelését. Akkor, a „mindent szabad" korszakban a hatalom birtokosai nagyon belemelegedtek a rendcsinálásba, a kisebbségek „megfékezésébe" s a nemrég még svájci példákról regélők kéjjel gázoltak bele azokba a papírokba, amelyeknek a svájci regéket eleven életté kellett volna varázsolnánk. Azóta sok idő telt el. A görbe gyakorlat szabályt, politikai iskolát csinál, az állam kis és nagy funkcionáriusa egyaránt meg van Briand lárgijaiásai Cereti papai nunciussai Millerand kormányellenes beszéde. C/cÍKfÁr'TLT előfizetési árak belföldön: évente 300, ^ _______ félévre 150, negyedévre 76, havonta jü j drwa 26 Ké: külföldre; évente 450. félévre 4r¥ /ven W éf? g ^ Tv 1,^1, iin mm «nn ®5, aeRyedévre 1 ,s- havonta 39 Ké# /f/f YJljJEt^yesszAm ^ ^ ** m Jff Mar ^ja Jf Jtig tjÉr***^ Szerkesztőség: Prága. II., Stépánská m. g|r Msr m, m MW lg .W J J/f ulice 16/111. Telefon: 30-3-49. Kladó^90^ V ^ hivatal: Prága. L, Llllová uHce 830®*®*^ Te|.: 67-37. Sürgönyeim: Hírlap, Praha. Sí fzíovenszfoóiés (ftuszinszfoói tfzöwetfcezeti Mártod napilapja STefelös sarca*tkesxtő: &&£ 3>stl)án
