Prágai Magyar Hirlap, 1925. április (4. évfolyam, 74-97 / 817-840. szám)

1925-04-23 / 91. (834.) szám

Csfltörtök, április 23. 3 A cseh szociáldemokraták hamleti kérdése Prága, április 22. A gabonavámok kérdése nagyon elmér- gesitette a helyzetet a szocialista testvérek és szociáldemokrata elvtársik között. Stribrny pártja ugyanis feltétel nélkül hajlandó elfo­gadni az agrárvámokat s igy annak ellenzői, a szociáldemokraták teljesen magukra ma­radtak. A Ceské Slovo mai vezércikke szerint az összes európai államok a vámokkal védik iparukat és mezőgazdaságukat, csupán a csehszlovák köztársaság védtelen. A magyar kereskedelmi szerződés tárgyalásainál már eddig is igen nagy árat fizetett a köztársaság azért, hogy a vámkérdés rendezetlen. Ma­gyarország a legkisebb engedményekre sem hajlandó a esek iparral szemben, ha retorziós intézkedésekkel nem áll módunkban azt jobb belátásra bírni. Egyébként, ha az agrárvámokat nem hozza he a par­lament, úgy a koalíció megbukik, esetleg hivatalnokkormány következik, amely par­lamenti ellenőrzés nélkül, rendelettel vezet­né be a gabonavámokat. Emellett az uj választásokat a szociális biztosítás nélkül kellene megejteni, ami a szocialista pártok teljes halálát jelentené. A oikkiró végül ama nézetének ad kifejezést, hogy ezek megfontolása után a cseh szociál­demokrata párt is elfogadja a gabona vámo­kat, mert az ellenkező elhatározás egyértel­mű a hamleti „nem ieinm“-vel. Svehla egészséges — a koa­líció állapota válságos Prága, április 22* Rendesen jól informált politikai körök véleménye szerint Svehla miniszterelnök makkegészségesen tért vissza már napok előtt s jelenleg inkognitó hostivari birtokán tartózkodik. Ugyancsak nem kétséges az sem, hogy Svehla a legközelebbi napokban ismét betegszabadságot vesz. A miniszterel­nök eme bujkálásának oka már nem fizikai, hanem politikai betegség. A Ceské Slovo va­sárnapi cikkét, melyet lapunk hasábjain is ismertettünk, a politikai körök úgy fogják fel, hogy SvehIának voína az a kívánsága, hogy az agrárvámokat a szocialista Stribrny mi- niszterelnökhelyettes üsse nyélbe, még pedig ha másként nem lehetséges, úgy a cseh szo­ciáldemokraták nélkül. — Én vagyok, — gyónt a lány, mert tegnapelőttől tudta, hogy szép és megérez­te a szépség árnyékát is, úgy tudta, hogy körülfeketeti a fertő. ,r . . . az asszony az Úrhoz kívánkozott és ő ... azt mondta: engedjétek! Drága, olajos korsót bontott az Ur lábainál és . . . gyönyörű, pompázó hajával törölte meg őket. Az Ur neki is megbocsátott!" Újból keresztet vetett a pap. Most már hűvösen, tömjénillatuan legyezett a mozdu­lata. A Hanna lelkében olyan érzés terjedt, mintha friss forrás alá tartva felcserélték volna a ledugott korsó poshadt vizét. A nép oszlani kezdett, elvonultak a zsákmányoló darazsak, maradt a tiszta viaszk az édes mézzel: a sárgasziklás hegy a keresztrefe- szitett Krisztussal, aki kitárja a karjait az egész világ felé. A leány a kereszt alá som- polygott, kibontotta a koszorút és ráakasz­totta a nagy szögre, amely átfúrta a szobor- ieszüleí lábait: — Én tudom már most, hogyha a fejedre nem is, de a lábaidra elfogadod, jó lesz! — Futva iramodott hazafelé. Most megint aranyszárnyakat érzett maga körül. Az utca üres volt, az emberek bent lakmároztak, duhaj nótáik megrezegtették az ablaktáblá­kat. Hanna úgy vélte, hogy az ő aranyszár­nyai kocognak az ablakokon, hogy vele örül most mindenki. Az egyik kapu mögött legény várt a lányra az Ígért mézeskaláccsal. A zsebken­dőjéből bogozott batyut szivalakura nyomta ki a belecsomagolt mézes. Hanna rámosoly- gott, hitte, hogy szív formálódik a legény arcán is. De bagóval lehetett puffadtra töm­ve a szája, mert nagyot sercentett a leány i/tán. — Fuj, disznó, még nem szegyei ilyen jókedvű lenni! Hanna nem haragudott, meg sem ijedt. Szervei ragyogva gurultak a legény körül, aztán-Jutott tovább, hogy leszeljen magá­nak egy karaj kenyeret. A koalícióban tehát erős harc fog meg­indulni az agrárvámok kérdésérö.l Az egyik oldalon a cseh szociáldemokraták maradtak, mig a másik oldalán a többi négy koalíciós párt harcol. A tavaszi ülésszak legközelebbi üléseinek előjátéka nagyon drámai, amit egyébként várni lehetett. A koalíció a negyven- nyolc képviselőt számláló szociáldemokrata klub nélkül bajosan állhat fenn, mert a cseh „többség" ekkor száztizenkét képviselőből álló kisebbséggé zsugorodnék. A Ceské Slovo egyébként a következő­ket irta a politikai helyzetről: — A parlamenti üléseket előkészítő munkák még nem haladtak annyira, hogy a parlament végleges munkarendjéről beszél­hetnénk. A legjelentősebb problémák hosszú sora még csak a törvényeket előkészítő bi­zottságoknál fekszik: ilyenek az építkezési törvény, a létszámapasztás kérdése, a szo­ciális biztosítás, a vámügy, a nagymegye törvény és a választási törvény reformja- Legfontosabb azonban az adóreformjavaslat, amelyet a régebbi tervek szerint még május hónapban kellett volna letárgyalni a képvi­selőházban. Az adóreform megvalósítása azonban az állami bevételek jelentős leszállí­tását fogja eredményezni, mert az állami költségvetést is az uj adótörvényhez kell majd alkalmazni. SKrzvnskl és Mm pelriszMei Varsó, április 22. Benes dr. csehszlovák külügyminiszter tiszteletére tegnap a lengyel külügyminiszterség palotájában nagy diner volt, mely 20 óra 50 perckor kezdődött. Az egész lengyel előkelőség jelen volt, úgyszin­tén a francia és a jugoszláv követek, vala­mint a cseh követség is teljes diplomáciai létszámával. A dessert folyamán Skrzynski lengyel külügyminiszter hosszabb pohárkö- szöntöt mondott, melyben elmondta a Be- nessel való megismerkedés történetét, majd a genfi jegyzőkönyvről emlékezett meg és a lengyel-cseh testvérbarátság szükségessé­gét hangsúlyozta. A beszédre Benes dr. válaszolt ugyancsak hosszabb pohárköszön­tőben, vázolva a cseh-lengyel kulturbarátság szükségességét. Megállapította, hogy Cseh­szlovákiában nagyon sokan olvasnak lengyel könyveket, majd salját ifjúságának lengyel tradícióit emlegette, végre áttért a genfi jegyzőkönyvre és ürítette poharát a lengyel köztársasági elnökre. — A diner után mű­vészi produkcíókben gyönyörködött a társa­ság és igen emelkedett hangulatban jóval éjfél utánig együttmaradi. Varsó, április 22. A ma reggeli sajtó kimeri tő jelentéseket közöl a cseh külügy­miniszter ünnepélyes fogadtatásáról és ki­fejti, hogy mekkora jelentősége van e napok­nak. A sajtó egyhangúan a személyes és a kulturális barátkozáson kívül foglalkozik a lengyel-csehszlovák jó viszony szükség- szerű oldalaival is és megállapítja, hogy Európa békéjének érdekében a két nemzet vállvetve fog küzdeni a genfi jegyző­könyvért. Ma délben egy óra 30 perckor Flieder dr. csehszlovák követnél diner volt Benes dr. külügyminiszter tiszteletére. 7 órakor este Benes a lengyel kereskedők egyesületébe volt hivatalos, majd fél 11-kor a csehszlovák követségen nagyarányú rout kezdődött. A mai nap folyamán folytatták a konferenciá­kat, főleg a szerződés szövegének egy­ségesítését. Az ünnepélyes aláírás még ma fog megtörténni a miniszterelnökségen. Délután 5 órakor Benes dr. fogadja a csehszlovák követségen a lengyel és a kül­földi sajtó képviselőit. Borzalmas vérfürdőt rendezett egy berlini ember Feleségét és anyósát megölte, azután felgyújtotta a házat és agyonlőtte magát Berlin, április 22. Borzalmas vérfürdőt rendezett a Ham­burg melletti Birkenibof nevű birtokán Max Neumann berlini lakos. Neumann nagy lábon élt és üzleti vállalkozásaiban hirtelenül ren­geteget veszített. Eigy darabig küzdött a bal­sors ellen, de mikor mindenütt vereséget szenvedett és az összeomlás előtt állt, idegei felmondták a szolgálatot. Felesége és anyósa a birtokon tartózkodott és egyikük sem is­merte a helyzet komolyságát, miikor Neu­mann váratlanul Berlinből megérkezett. A félörült ember nyugodtan viselkedett, a szoigaszeméiyzeteí délutánra a szomszé­dos Wandsbekbe küldte, az istállóban húsz tehenet és öt disznót agyonlőtt, azután be­hatolt a lakásba és feleségét meg anyósát lemészárolta A vérfürdő után Neumann egy darabig tétovázott. A jelek arra mutatnak, hogy a menekülés gondolatával foglalkozott, de az­után felhagyott vele és mintán a lakás minden zugát és a ház pad­lását benzollal leöntötte volt, magára gyúj­totta a házat, bezárkózott az egyik szo­bába és mikor a lángok ide is behatoltak, főbelőtte magát. Az összeomló ház maga alá temette a három holttestet. Mov és Mifiiv taiüei a parlameníüen Szilárd a kormány helyzete — A nyomozás tovább folyik — A bombarobbanás áldoza tainak statisztikája Szófia, április 22. A hadügyminiszter hadseregparancsot bocsájtoitt ki, amelyben kifejti, hogy a had­sereg jövendő célja csakis a béke biztosítása lehet. Lelkes szavakkal emlékszik meg a pa­rancs a király szerencsés megmeneküléséről és elítél mindent, ami a rend és a nyugalom ellen Bulgáriában az utóbbi napok alatt tör­tént. — Harminc bolgár tudományos és jó­tékonysági intézet Európa összes nemzeté­hez felhívást intézett, amelyben a bolgár in- tellektueilek rámutatnak a katedrálisban tör­tént terrorisztikus merénylet bolsevista ere­detére. Kérik, hogy a világ ezért ne Ítélje el Bulgáriát és segítse meg az idegenek elleni küzdelemben. A rendőrség közben folytatja a tette­sek kézrekeritését. Számos rejtekhelyei fe­deztek fel és a nagyarányú nyomozás igen sok régi gonosztevőt is kiemelt. A Slovo szerint Jankov és Minkov, a merénylet agyonlőtt értelmi szerzői, gyönyörű lakás fölött rendelkeztek Szófia egyik legszebb házában. A nyomozás azt is megállapította, hogy az agrárpárt befolyásos elemei szin­tén részt vettek a merénylet kiépítésében. A hivatalos statisztika szerint a Svata Ne­delja-katedrálisban történt bombarobbanás alkalmával összesen 142 ember halt meg, köztük 14 tábornok. A Sobramje tegnapi ülésén a kabinet tag­jait a ház hosszan tartó, lelkes ünnepléssel fogadta. Cankov miniszterelnök meghatót tan emelkedett szólásra és szomorú szavakkal Ítélte el a robbanást, amely éppen abban a pillanatban történt, amikor a kormány szé­leskörű amnesztiában részesítette a bűnösö­ket. Russov belügyminiszter ezután a kom­munisták machinációit leplezte lé és hangsú­lyozta, hogy Bulgária meg fogja kapni a kí­vánt létszámemelést a hadsereg számára. Ezután a pártok vezérei szólaltak föl, akik mind, még az agrárok is, éles szavakkal Ítél­ték el a tettet. A legnagyobb figyelem között emelke­dett szólásra Manilov, a demokraták ve­zére, aki kifejtette, hogy miként a háború alatt is összetartottak Bulgária hü fiai, úgy most is a kormány támogatói maradnak az igazi bolgárok. Amikor Manilov befejezte beszédét, Cankov miniszterelnök megható- dotian ölelte meg a demokrata vezért és a két áüamféríiu sokáig szívélyesen szorított kezet. >iAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA*AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA» * Menyasszonyi kelengyék áruháza Saját készítményt) önöm férfi és női fehérnemű, asztal­terítők és mindennemű ienáro Arnsitás nagyban éa kicsinyben fVTTKVTTTVVfrFVTTWTT'nrVfTfVTTTTVVTfTVTtVVTTVVVffVTWTTTVVVTVTl A P. M. H. CSÜTÖRTÖKI ROVATA írja: Fenyves Pál írók és írások — Munkácsy Mihály inasévei — A múlt század inastyar festészetének kétség­telenül Munkácsy Mihály a legnagyszerűbb egyénisége. Olyan egyéniség, mely az Avenuc- Vffiiers-n épült fejedelmi palotájában is meg­maradt annak, ami a béosi diákszobában volt: naiv. lelkű, nagyot akaró piktornak. A bécsi aka­démia „wilder Ungar“-ja később megszelídül: ugyan a düsseldorfi iskolában, még inkább annak a grande datne-nak oldalán, ki őt férjéül válasz­totta, de azérf világéletében maradt benne vala­mi abból a Miska gyerekből, aki azon való elke­seredésében. hogy más lobban tud festeni, mint ő, földhöz vágta báráuybör sapkáját, nagyot ütött öklével az asztalra és kifakadt keservesen: — Pajtás, nem leszek piktor! Mégis az lett, mert rendkívüli tehetsége el­lenáll Ihatatlan erővel irányította a sorsát, ütmek a tehetségnek bámulatosan gyors kibontakozása mintha kárpótlás lett volna azokért a nélkülözé­sekért, melyeket a háborút követő szomorú esz­tendőkben kellett elszenvednie a kis I.'eb Máská­nak. El lehet mondani, hogy Munkácsyit egész pályáján végigkísérte a szabadságharc leverésé­nek errdéke. mert apja menekülés közben szerez­te halálos betegségét, nagybátyját is a háboríts idők juttatták koldusbotra, úgy hogy kénytelen volt inasnak adni a gondjaira bizott árvát. Munkácsy inaskodását szeretik legendás köd­be burkolni pedig hát az önéletrajza elég világo­san beszél. Malonyay vissza emlékezéseiből tud­juk, hogy a szörnyű vég is a nyomorúságos biti- kornak egy epizód!álban leli magyarázatát . . . Szegény kis asztalosimas bizony rossz napokat látott és bármennyire stilizált is a hírneves Mes­ter, amikor életének ezt az időszakát elbeszélte, az anekdotákból ki lehet érezni a csúnya valósá­got. Ezeket az emlékiratokat azóta ismerik álta­lánosam, mióta az Aimlcus kiadásában néhány év­vel ezelőtt magyair nyelven is megjelentek. A könyvnek kalandos története van. Mun­kácsy a nyolcvanas években levelezést folytatott egy asszony-ismerősével, akiinek tört francia nyel­ven megirta élete busz első évének hányattatá­sait. Amikor Malonyay Dezső, a jeles mii örté- n-ész, M'unkácsynak személyes jóbarátja, tudo­mást szerzett ezekről a levelekről, azonnal átdol­gozta őket napló formájában magyarul. Az ese­ményeket kiegészítette, a sorrendet kiigazította, a nehézkes fnanciaságot .a maga pompás magyarsá­gával helyettesítette. Ilyen alakban használta fel az értékes életrajzi adatokat Munlkáosyról irt dí­szes munkájában, melyet azóta utolért a diszmü- vek sorsa: vaskos kötésével és bronzplakottjével együtt elmerült a feledés homályában. Pedig gyö­nyörű reprodukciói jobb sorsot érdemeltek volna. Azonban Malonyay többet tett ennél. Megös- mertette egy francia művészeti folyóiratnak szer­kesztőjét az ilymódon átdolgozott naplóval, aki Munkácsy beleegyezésével gondoskodott annak francia kiadásáról. Ez a francia könyv természe­tesen nem térjedhetett el Magyarországon, de nem válhatott népszerűvé a hatalmas d'íszmübe” között magyar szöveg sem. Az előbb említett i kiadásnak érdeme, hogy Munkácsy Mihály -vis: szaemíékez'éseiit végre hozzáférhetővé tette naigyközönség számára. A bevezetésiben ió lett volna elmondani a napló keletkezésének körülmé­nyeit. A könyv becséit nagyban emelte volna Munkácsy néhány ifjúkori kísérletének reproduk­ciója. Nem elég megdőltem az asztalosinas legen­dáját, hanem meg kell mutatni a magyarságnak Miunkácsyt — egészen. Mert még negyedszázad­dal halála után is néhány képe él osalk mindnyá­junk emlékezetében. A Krisztus-trilógia, a Hon­foglalás, a Síralomházban meg talán a Tépéscsi- náíók általánosan ösmert alkotásai a Mesternek, de vájjon ösmerik-e elegen Munkácsy gen-re- képeit, vázlatait és a nagyrészt magánképtárak­ban őrzött tájképeit? Az újabb művészeti irányok túlhaladtak ugyan Munkácsy stílusán, de a nem­zeti művelődés számára olyan értékek rejlenek ezekben a müvekben, melyeket előbb-utóbb mű­vészeti kultúránk közkiticsévé kel. tennünk. Mun­kácsy Mihályt a magyar föld adta a nagyvilág­nak, nekünk vissza kell őt hódítanunk magunknak. — (Az uj polgári törvénykönyv.) A Pra- ger Presse jelentése szerint a legközelebbi jövőben fog összeülni Prágában egy cseh és német jogászokból álló bizottság amely az uj polgári törvénykönyv tervezetét fogja re­videálni. Az uj törvénykönyv ezerötszáz pa­ragrafusból áll s igy ma még egyáltalán nem lehet tudni, hogy ezek a munkálatok mennyi ideig fognak tartani. Remélhető azonban, hogy a bizottság a folyó év végére elkészül feladatával. Kétségtelen az, hogy az uj pol­gári törvénykönyvet már csak az uj választá­sokból kikerülő nemzetgyűlés fogja letár­gyalni. — (A kommunista párt belső bajai.) A kommunista párt krízise a párt delegáltjai­nak Moszkvából való visszatérése után úgy látszik még jobban kiélesedést. Brünn és Kladno a leghevesebb harcot folytatják a prágai pártvezetőség ellen s Bubnik tábora is napról-napra nő. A prágai pártvezetőség egyelőre tehetetlenül nézi a válságot, jóllehet a Rude Právo a _ legenergikusabb rendsza­bályokat követeli a brünni kommunista Rovnost ellen, amely éles támadást intéz a harmadik Internacionálé ellen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom