Prágai Magyar Hirlap, 1925. április (4. évfolyam, 74-97 / 817-840. szám)

1925-04-23 / 91. (834.) szám

Csütörtök., áprtfls 23. Az alkormányzó meséi Prága, április 22. A cseh kormány németnyelvű félhivata fosának munkatársa beszélgetést folytatott Rozsypal miniszteri alkormányzóval, aki a kővetkezőket mondotta: — Ruszinszkó a legjobb utón halad bel­ső konszolidációja felé. Az állami közigazga­tás minden ága kifogástalanul működik, ami a kitűnő cseh tisztviselői karnak köszönhető. A polgári közigazgatás mindent elkövet arra, hogy a közérdeklődés súlypontját az áldat­lan felekezeti villongásokról az építő és al­kotó munkára terelje. A közigazgatás az uj, nagymegyerendszerre kezd áttérni. A ható­ságok javítják a közutakat, a mezőgazdaság terén nagyjelentőségű kísérletek történtek az állat-, méh- és haltenyésztés előmozdítására. Legfontosabb azonban a földreform, amely a folyó évben befejezést fog nyerni s a föld- teleneket földhöz juttatja. Igen nagy jelentő­sége van a vöröskereszt munkásságának is, amely népkonyhákon élelmezi a Verchovina szegényeit. A szövetkeze ti éliet kifejlődése is a legjobb utón halad. A továbbiakban a kul­turális eseményeket ismertette hasonló mó­don Rozsypal kormányzó. A papír türelmes és még csak el sem pi­rul, hanem békésen viseli el magán az alkor­mányzó ur meséit. Csak azt nem tudjuk, hogy kinek a számára mesél az alkormányzó ur a németnyelvű félhivatalosban. Az ilyen „politikai beszélgetésnek" a „I1umory‘‘-ban volna helye. A hadiköícsóa kérdése Pozsony, április 22. A Pénzmtézetek Egyesülete részéről a követekezö figyelmeztetést teszik közzé: Ama hadtköicsöntulajdonosok, akik csehszlovák állampolgárok és legalább 1924 január 1-e óta csehszlovák területen laknak, amennyiben vagyondézsmaköteles vagyonuk nincsen, vagy az 25.000 kcs értéket meg nem haladta, továbbá egész hadikölcsönbirtokuk a 125.000 Kcs névértéket nem haladja meg, saját érdekükben járnak el, hogyha hadiköl- csönkötvényeiket 3 százalékos kártalanitási kötvényekre leendő átcserélés céljából a folyó évi április 15-től jun'us 30-ig az illeté­kes állami adóhivatalnál beszolgáltatják és ez alkalommal a kártalanitási kötvények el­nyeréséhez szükséges bejelentést ugyanott három példányban kiállítják. A bejelentés­nek, valamint az ahhoz csatolandó bizonyító mellékleteknek kiállítása céljából előirt hiva­talos, nyomtatványiirlapok az adóhivatalok­nál kaphatók és a kártalanitási kötvények el­nyerése iránti igényeknek érvényesítés cél­jából kizárólag azok használandók. A szó- banlevő mellékletek arra vonatkozó igazo­lásokat tartalmaznak, hogy a hadikölcsön- köívények tulajdonosa csehszlovák állam­polgár, állandóan a belföldön lakik, hogy vagyondézsmaköteles vagyona és összes hadikölcsönállománya a fenti értékhatárokat meg nem haladja, továbbá, hogy hadiköl- csönkötvényeit 1918 október 28-a óta meg­szakítatlanul birtokolja és hogy azok annak­idején bejelentte^tek és lebélyegeztettek. A bejelentés s mellékleteinek átadása alkalmá­val átszolgáltatandók az adóhivatalban a be­cserélendő hadikölcsönkötvények is. Ha ez utóbbiak nincsenek a tulajdonos birtokában, hanem pl. valamely pénzintézet letétében fe- küsznek, ezen esetben a letéthely felszólítan­dó, hogy a hadikölcsőnkötvényeket átcseré­lés céljából a tulajdonos nevében a saját il­letékes adóhivatalánál szolgáltassa be és ez esetben a beszolgáltatásról kiállított elis­mervény csatolandó a bejelentéshez a hadi­kölcsönkötvények helyett. Ama hadikölcsöntulajdonosok, akiknek kártalanitási kötvények elnyerésére igényük nincsen és hadikölcsönkötvényeiket a IV. ál­lamkölcsön jegyzésére ráfizetés mellett (ez átalakításnál t. i. a hadikölcsönök névértéké­nek 75 százaléka készpénzben lefizetendő) a IV. államkölcsön kötvényeire átalakítani sem kívánják, szintén szolgáltassák be hadi­kölcsönkötvényeiket az illetékes adóhivatal­nál, illetőleg, ha nincsenek a hadikölcsönök birtokában, bízzák meg az illető letéti helyet azzal, hogy a hadikölcsönc.vcí részükre minden ellenszolgáltatás nélkül az adóhiva­talnál tegye le. Az ezen letétel alkalmával nyerendő adóhivatali nyugtával a feleknek az illetékes pénzügyigazgatóságok vagyon- dézsmakivetö osztályait kell azon célból föl­keresniük, hogy hadikölcsönkötvényeiknek minden kártalanítás nélkül való beszolgálta­tását igazolják és ehhez képest elérjék azt, hogy semmi alakban sem érvényesített ha- dikölcsönkötvényeiket a vagyondézsma és vagyonnövekedési adó kiróvási alapjából ki­hasítsák. A hadikölcsönnovella végrehajtása tár­gyában kelt 276—924. sz. rendelet vonatkozó intézkedései folytán a pénzintézetek mind­azon letéíükbeji fekvő idegen hadikölcsön- kötvényeket, amelyekre nézve tulajdonosaik nem intézkedett, legkésőbb folyó évi juiius hó 31. napjáig a fenti módon az illetékes adó­hivatalokban beszolgáltatni kötelesek, mint­hogy a törvény értelmében hadikölcsönköt- vényeknek ezen időponton túl való birtok­lása súlyos megtorlás alá eső jövedéki kihá­gást alkot. Az igy a letevő helyek ál*al be­szolgáltatandó hadikölcsönkötvények tekin­tetében azoknak tulajdonosa a papírokkal való rendelkezésre és az azok érvényesíté­séből folyó mindennemű előnyök igénybevé­telére vonatkozó jogát végleg elveszíti. it Kureiiiiij^üé iiJrüclüare Péntek; SZVATKÓ PÁL dr.: Az ür. Szombat: BOTHÁR SÁNDOR dr.; Visszaemléke­zéseim Putrogalli Oszkárra. Vasárnap: VÁLY! NAGY GÉZA: Ikarus. (Vers.) SZEKULA JENŐ: Gyilkosság a tóparton. Krisztus koszoriij a — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcáig — Irta: Nátolyáné Jaczkó Olga. III. Ki tudja, eszükbe jutott volna-e másnap a bucsusoknak azon csodálkozni, hogy a Kálvária csúcsán, a kereszlrefeszitett Krisz­tus töviskoronás fejét nem enyhiígeti virág- koszorú? De a helybeliek eleve biztosították maguknak az ámulatot. Égett az arcuk, mint a piros cédula a járvánnyal fertőzött háza­kon, sztmpilláikat lecsapták, mint ugyan­csak járványos falu előtt a sorompót. És ide-oda futkostak az idegenek között. — Jajaj, inkább az én számból tudják meg, mint valami kárörvendő, roszszándéku embertől . . . bizony, szégyen szakadt a falura . . . S hosszan következett a koszorutlan kereszt históriája. A processziók vezetői lilába adagolták a legfrissebb ájtatos verseket; rnost fordít­va-ment: a menet végén adták be a szóla­mot az odafurakodott hírnökök és az végig­hullámozva a sorokon, végül az előénekes- hez jutott. Ö élelmesen azonnal felhasználta. Nem a szokott módon mondta elő a verset: „Tekints egyetlen Fiadra: Latrok között függ kínlódva . . .“ Hanem hozzáfűzve alkalomszerűen: Prága, április 22. A cseh kormány hivatalos lapjának, a Ceskoslovenská Republikának vezetőiielyen Loubal Ferenc vágujhelyi tanár cikket irt a szlovenszkói magyar politika helyzetéről. A cikk egészen görbe tükörben mutatja be a magyar politikát és igy fest: — A szlovenszkói politikai tábor két csoportra van osztva: az ellenzéki és kor­mánycsoportra. Az egyes politikai párakban is nagy ellentétek vannak. Ezzel szemben a forradalom utáni időkben a sziovenszkó magyar politikai tábor sokkal egységesebb­nek tűnt fel, mint ma. Ez még akkor volt, amikor a magyar sovimszta politikai vezé­rek a forradalom utáni viszonyok megvál­tozására számítottak. Azonban csalódtak és ennek a csalódásnak a visszhangja jelentke­zik a magyar polifkai táborban. — Nézzük most az egyes magyar pár­tokban uralkodó állapotokat. A magyar ke­resztényszocialista párt „szlovák" osztálya utján főleg Nyitrában, továbbá Közép- és Keletszlovenszkón van képviselve. Nyitrán kiadják a magyar szellemben írott Volá Lu- dut s ezzel a lappal erős konkurreiiciát csi­nálnak a szlovák néppártnak, amellyel ál­landóan összetűznek. Ebben a pártban most palotaforradalom történt a Lelíey-féie szárny ellen s a vita még mindig nincs eldöntve. — De a magyar kisgazdapártban is for­rongás van. Annak idején 'megalakult a köz­„Nem virággal, csak tövissel koszoruzva..." Hanna ünneplő szoknyáit kerítette egy­más fölé. Feszesen kötötte egyik madzagot a másik után, . . . aztán egyszer csügged­ten estek alá a karjai és elmerültek az ezerszeresen egymásfölé ráncolt perkál hullámokban. — Jaj Istenem, mit kell csinálni? — Vigye a koszorút, vagy nem? Hátha megen- geszteiőd-nek, ahogy megtalálják arcán az éjszakai könnyek útját és megengedik, hogy jóvátegye a tegnapi vétkes könnyelműséget? Megkereste az egyetlen szőttes asztalken­dőt, amit' ráhagyott ay anyja és kiemelve a koszorút a varangyszerü tálból, csomagolni kezdte. Olyan szép volt! Szorongva remélt... De ö, . . . nem lehet, b;zony, szörnyű nagy bűn! Az egyik virágszárat mint csillámló kis kigyó tekerte körül az ő hajszála. Nem le­het! A levest is kiöntik, ha haj hullik bele! Sokáig állt meg sirva, karikára dülledt sze­mekkel, aztán hirtelen elpattant a kin ab­roncsa egy okos gondolat éle alat. —. Ha az imakönyv a földre esett, az anyám megcsókolta és meglocsolta szentelt vizzel! A mestergerendán majdnem tele volt még &z üveg. Letérdelt, keresztet vetett és megitatott vele minden virágbimbót, minden levelet, összefogta a kendő csücskeit, lesi- mitotta a ruháját és kilépett az utcára. Egy­szerre körülvilágitották az arcok és ő szo­rongva figyelte őket, mint a börtönbüntetés­ből kiszabadult: milyen vélménnyel fogad­ják? És bizony, semmi vigasztaló sem volt abban, amit látott. Az emberek mind komor arckifejezések árnyékába húzódtak, . . . mintha egy leolvadt cseppet látva, megérez­ték volna a saját fejükön a vajat. Előtte Bo­kor Boris topogott Fatenyerü Péterrel. A legény unszolta. i — Gyér* ki Boris a kapuba, amig az öregek ebédelnek! Gyere no, megveszem a legszebb szivet, ... ha az nem kell, p'lyás- babát, csak gyere! — Hagyj már békét, — szenteskedett a lány, — talán ki sem raknak a mézeskalá- csosok, ha megtudják, hogy milyen szomorú a mai búcsú! És . . . úgy sem mennék ki! Hanna érezte, hogy. ö a gonosz szél, amely megrázta a lombot, hogy az olyan szomorúan hullik, sustorog. Bujkáló ígyekeztében valahogy a Benó Kati háta mögé került, ünnepi ládaszagot csaptak hozzá az asszony szoknyái. Egy pil­lanatra felrcményk-edett. — Szólnék tán Kati néninek, hogy meg­hintettem szenteltvízzel, . . . hátha- f.elte­hetném! Kati néni abban a percben állt meg, hogy szót beszéljen valakivel. Fél arca Han­na felé fordult. Olyan volt a sárga, ezerráncu pofa, mint valami ócska faedény, mely meg­repedezett a gondozatlanságtól. óbégatva nyitotta száját szomszédfalubeli társa felé. — Jaj, mit kéne tenni? A derék szomszéd finom tejföllel töltö­gette a szomjas köpíilöt: — A papnak kell szólni, prédikálja ki! — Az öregasszony szaporán zurbolt: — Igazsága van, igazsága van! A Hanna lábai ott gyökereztek le, ahol állt. Alig birta kitépni őket, hogy tovább ván­szorogjon. Kiprédikálják! Mióta az eszét bírja, nem emlékezett ilyenre, csak az any­jától hallotta mesélni, hogy az ö lánykorá­ban kiprédikáltak egy legényt, aki hógoiyót hajított a pap kocsija után. Kihirdette a pap, hogy felirta a nevét az oltár hátára és vala­meddig meg lesz az az írás, nem fogadják el sem komának, sem esketéshez tanúnak. Nem érdemel tisztséget az Isten házában, aki annyira megsértette az Isten szolgáját. A leány Ítélete mérlegére dobta a hó­golyót és a hajszálat. Amaz mindenesetre su­tézni a nézeteltéréseket. A munkásmozgalmat illetőleg a magyar munkásság leginkább a kommunisták befe lyása alatt áll. — Egészben véve a magyar pártok ve zetése nyilvánvalóan nagy válságon megy át. Ennek a válságnak az okai nem annyin az egyes magyar politikusok személyi ellen tétéiben keresendő, hanem sokkal inkább ál tálában a magyar pártok lehetetlen politika jában található, amelyek nem tudják megta lálni a köztársasághoz való helyes viszony; Szükségtelen felemlítenünk, hogy ebben a hibában nagy része van a magyar állam po liti'kájának is, amely állandóan éleszti azt ? reményt., hogy talán már rövidesen bekö szönt az az idő, amikor Szlo.venszkó visz szatér a régi királysághoz. A mi magyar­jaink pártjainak válsága egyúttal a magyar- országi politika válságát jelent'. Nehéz volna előre megmondani, hogy a mi magyarjaink s a magyarországiak tisztában vannak-e ezekkel a kapcsolatokkal, a mi magyarjaink között terjeszkedő köztársasági mozgalom — ha még igen gyenge is — azt bizonyítja, hogy a sz’ovenszkói magyar közvé’emeny­nek legalább egy része meggyőződött arról, hogy az ellenállás politikája csődöt mondott és a magyarok számára káros s ezért pozi­tív kapcsolatokat keresnek a köztársaság­hoz. Mindn esetre üdvös dolog. 4 tammosdk iSiSgiIÉ! iiÉÉ!É8f Prága, április 22. A szenátus a húsvéti szabadság után ma újból megkezdette munkáját. Délután félhá- romkor nyitotta meg Doruatlh elnök a szená­tus üléséit, amelyen Srba, Udrz-al és Becka miniszterek is részt vettek. A napirenden szerepel a jegybankról szóló törvényjavaslat tárgyalása, amit Horaé&k dr. szenátor is­mertetett. A vita során elsőnek Ledebour német keresztényszo-cialista olvasott fel a német polgári pártok nevében egy rövid nyi­latkozatot, amelyben megokolják a tárgyalástól való távolmara­dásukat. A vitában részt vett még Reizl (német szociáldemokrata) és két cseh szónok. Napi­renden szerepei! még az alkotmányt örvény 105. szakaszának végrehajtási törvénye, amely a telepesedéi jogot szabályozza. Az ülés a legnagyobb csendben folyt le. Lapzár­takor az ülés még tart. Ma érkezett meg a szenátushoz a kor­mánynak a Nagyszombat—Kuty-i vasútvo­nal, valamint 48 csehországi magán vasútnak államosításáról szóló javaslata. SJakEéd? fiBlTsScSfiíÉMSWSti. lyosabb, amint egy legény erős marka ősz- szegyurta. És dobott vele, ütött, ami fájha­tott! De azért nem nyugodott meg és ráíéto- vázolt a helyes megállapításra. — Az mégis csak az lsen szolgáját sér­tette meg, én pedig magát a Krisztust! Egészen a tetőre sodorták magukkal az emberek. Vánszorgotí, esett visszafelé, mint a lejtőre f;lpaskolt vízcsepp. A kövek, ame­lyeken áll**. nem akartak meglágyulni, nem húzták le a föld mélyébe. Jött a pap, felment a szószékre. Keresz­tet vetett és a nép felé nyújtotta a karját. A leány úgy érezte, mintha felemelt kezével a nap sziporkáiból markolt volna és azt hin­tette rájuk. Neki kigyulladt tőle az arca. Szóltak-e neki, meghallgatta-e őket, fog róla beszélni? Most a keresztre mutatott: — ,,Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradoztok, akik terhelve vagytok és én megcnyhitlek titeket!" Elmondta, hogy Krisztus mindenkit hí­vott és magához engedett, a gyér,..ekeket, akiket csak tehernek tekintettek, a poklosokat, akik utáltak voltak min­denki előtt. • Hanna gyűlölve nézett a karja simasá­gára. ó, ha kivirulna rajta egy kimart szélű, undok fekély, talán őt is magához hívná a Krisztus! Aztán embereket sorolt fel a pap, aki­ket nyomorúságukból fölemelt az Üdvözítő. Beszélt az inaszakadtról, a megszállottról, a vámosról. Végül, végül . . . egy asszonyról! A leány figyelme olyan fájón feszült a szószék felé, mintha fogókkal húznák min­den hajszálát. Ez ő lesz! És milyen ítélet vár reá? — '.Afc asszony teste virágzó szép volt és ez mentette a bűnök ocsmányságába.** • f L,.j, "11 ...„JLf'gPMIIIWí társa sági magyar földmivespárt, amely a köztársaságot elismeri s együtt dolgozik a cseh agrárpárttal. Most a Szení-Ivány szárny szecesszionáit. Figyelemreméltó tény, hogy a magyar pártok eme összetűzé­sén Petrogalli dr.-nak, az ismert vezérnek a halála után került sor. Az ő működése ide­jén a szlovák néppárt is gyakran felszólalt az összes szlovenszkói ellenzéki pártok együttműködése érdekében. Ennek a kíván­ságnak azonban inkább a kormány megré- rniíése volt a célja, de volt olyan idő !s, ami­kor a közös ellenzéki front már-már valóra vált, sőt helyenkint, az egyes nagymegyék­ben tényleg is megvolt az együttműködés. — A szlovák néppárt részéről az utóbbi időben nem hallani már ilyen hangokat. Bi­zonyos, hogy a szlovák néppárt nem akarja beszennyezni nemzeti címerét a választások előtt. Ezzel szemben a magyar és német tá­borból annál gyakrabban hallani a közös el­lenzéki frontra irányuló felszólalásokat, igy Szent-Ivány részéről, aki ezzel a jelszóval a saját pozícióját akarja megerősíteni a saját pártjában, ahol a legutóbb meglehetősen háttérbe szorult. Ez azonban csak üres jel­szó, a gyakorlati megvalósításra való remény nélkül. A néppárt egyáltalán nem reagált er­re a felszólításra s a fentiek után világos az is, hogy miért hallgattak Hlinkáék. így aztán a magyar polgári és nempolgári politikai cso- pojpok urai kénytelenek majd maguk elin­

Next

/
Oldalképek
Tartalom