Prágai Magyar Hirlap, 1925. április (4. évfolyam, 74-97 / 817-840. szám)
1925-04-17 / 86. (829.) szám
Hová keriii Párisban a müveit ember, ha nincs pénze? A párisi idegenlégió borzalmai- A P, M. H. párisi tudósitójától — Páris, „április 16Nyirkos reggel. Hat óra. A piacé St. Mididen sötéten ásiiozik a földalatti villamos, a metro-állomás éhes torka. Egymásután nyeli el a munkásruhás, álmosszemü embereket. Bent a megsürüsodött, megszorult, kétesszinü levgöben alig pislákolnak a vil- i lanylámpák. Mikor az ötkocsis vonat befut, az embertömeg egymást tiporva, lökdösve megrohanja a vagonokat. Belepréselődnek a kocsiba az emberek. Mint egy szardiniás doboz, olyan a kocsi. Fokhagymaszag terjeng a levegőben, a nedves ruhák kigőzölgése kellemetlenné teszi a levegőt, gyűrött arcok, festékes, foltos ruhák, bábeli nyelvzavar, a reggeli Paris, a munkába tóduló Paris. A vágtató metró egymásután hagyja el az állóim ásókat. Mindig újabb ostrom, uja/bb tülekedés. A Qave de L‘Estnél ürülni kezd a kocsi. A porté Cliquancourt felé nincsenek gyárak, aki innen tovább megy, az már jórészt a Chapelle-re megy. A ChaipeWe a Gare d;u Nord gyorsára- gyűjtő pályaudvara, az idegenek, nagyrészt magyar intelligens emberek utolsó mentsvára. A pályaudvar hivatalos szállítója az E. Brunelle cég. Rotschild-alapitás. azzal a kikötéssel, hogy a cég csak idegeneket alkalmazhat, vagyis az egy olyan párisi „jóté- kony“ intézmény, a lecsúszott külföldi intel- ; ligens emberek végső menedéke az éhenha- 1 lás, a kitoloncolás vagy a bűn előtt. ilyenkor van a munkára jelentkezés. Egy kerekfejü, hegyesszakállu bácsi, a chef intézi a felvételt. Már többen ácsorognak egy csoportban a jelentkezők. Közéjük állok- Jön a chef. Megmusírál bennünket, kiválasztja az erősebbnek kinézőket. £n is a szerencsések közé tartozom. Aztán gőgösen és büszkén legyint a többieknek, elmehetnek. Majd holnap. A remények szétfoszlanak, a „kollégák41 szomorúan fordulnak vissza A kidtillesztett mellű, pocakos chef most cézár! mozdulattal mutat egy kis ajtóra. Azon kell bemennünk. Belépek az ajtón. Kö- ' röskörül a tereimben a falmelletti lócákon íia■ talok, öregek vegyesen. Látszik rajtuk, hogy ; jobb emberek, valamikor mást csinálhattak. ■ Van itt az orosz generálistól kezdve a magyar orvosig mindenki. Talán senki sincs, akinek diplomája nem volna, de hogy legyen olyan valaki, akinek ne volna érettségije, az kizárt dolog. Leülök egy szőke, vállas fiatalember mellé. Nézegetjük egymást. Látja, uj ember vagyok. Megszólít. Beszélgetünk. Kisül, hogy orosz főhadnagy, Magyarországon volt hadifogoly, Alexander Ivanics. Beszél mosolyogva a magyar emlékeiről. Engem a Chapelle érdekel. Kérdezem, mit kell itt csinálni. Mosolyogva a naivságomon, elkezdi: — A fedett rakodó alatt 3 vagonkor áll. Ide hordjuk a csomagokat 20—200 •kilóig. Ezeket a raktárból kiadják, mi tolókocsira rakjuk s eltalicskázzuk a megfelelő vagonhoz és berakjuk. Komisz munka, az ,.ujak“ rendesen egy félóra múlva megszöknek. Én már három hónapja vagyok itt. A kereset órádként 2,10 frank, egy hónapra 400 frank. — Allóhs! (Gyerünk!) — kiált be a chef. Mindenki felugrál. Kimegyünk a raktár elé- Egy vad, szurősbajuszu „hajcsár44 rámkiált: — Gyere! (mert itt tegezik az embert a feljebbvaló „urak44) s kezembe nyom egy kétkerekű taligát. Odaállunk a raktár elé. Rám kerül a sor. Egy nagy konzerves ládát kell a kocsimra rakni. Nekirugaszkodunk, végre fen’: v;-,n a kocsin. Van legalább másfél mámra. A szúrós bajuszu rámordit: — Harmadik vágány, direkció Calais, Szimatra. Gyerünk. Emelem a kocsit. Őrült nehéz- Ráadásul még tolni is kell. Megyek pár lépést, megállók fújni egyet. A szúrós bajuszu ordít: „Dipeche tói44 (Siess!). A szemem kidülled, kezdenek verejtékcseppek gyöngyözni a homlokomon, csak úgy ropognak a csontjaim. De tolom. Fene hosszú ut. A hajcsár mögöttem jár... Harmadik vágány. Hol a calaisi kocsi? Keresem. Nincs. Már kint vagyok az utolsó kocsinál. Ez a bor- deauxil Hát hol van? Már majd meggyűlök, olyan melegem van. Hátra fordulok, huzom a kocsit. A szúrós bajuszut nem látom sehol. Leállók. Elkeseredetten szidom a Calaist, a & ■’Sönt, a szúrós bajuszut. & Szembe jön egy fiatalemberi Látja, hogy dühöngök. Megáll a kocsijai: — Mit van úgy kétségbeesve — szólal meg magyarul. — Nem találja a kocsit? Annyi bai. Hova megy a csomag? Calaisba? Na, látszik, hogy , uj“. Vágja be ide. ni! — a vagonon ez a fölirás áll: Milánó. — Várjon, % • segítek — és a láda, a Szumaírába irányított láda nagy dördüiéssel belódul — a milánói kocsiba. — A fene bajlódik ezekkel a ládákkal. Mit fájjon az én fejem emiatt? Legalább megbosszuljuk magunkat ilyenekkel a komisz bánásmódért meg a rossz fizetésért. Nem strapálom agyon magam miattuk a keresgéléssel. Minek? Nézze, ez itt átmeneti állapot. Lássa, itt csupa intelligens ember dolgozik. Az a sárgakabátos ember orosz nagybirtokos, mellette az a fi€tal sápadt egy orosz gróf. Nagyon sok orosz van itt. Meg magyar. Látja azt a fekete, vékony fiatalembert glacékeztyiivel a kezén: egy jogász- doktor, az a szőkehaju a vagonban szintén. Tőzsdebizományos volt. Az a gummitalpu cipős egy magyar orvos. Aki azzal a széles- válluva! azt a zsákot rakja. Az a szélesvállu egy orosz mérnök. Tizennégy nyelven beszél- Nem tudott állást kapni. De már csak két napig marad itt. Aztán megy Lisszabonba. Állást kapott. Van itt minden. Lengyel, román, német, spanyol, török. Angol, amerikai nincs. Francia sincs. Csak a chef-sk, meg a hajcsárok azok. Csodálatos egzisztenciák vannak itt, de mégsem züllött emberek. Vannak szerencsevadászok és vannak Páris-ra- jongók. Az a pirosarcu fiatalember szintén magyar; mikor innen elmegy, egyenesen a Louvre-be megy. Az a másik pedig a Sor- bonne-ra jár. Ezek az emberek itt mind tisztességesek, intelligensek, kevés kivétellel. Csak egy bajuk van, hogy Parisba jöttek, mint én — és nincsen pénzük, mint nekem. Még vagy kétszer megfordulok vele, azután leteszem véglegesen. Odamegyek a chef-hez. Mondom neki, nekem már elég volt. Már megint fölényesen mosolyog. Szó nélkül bevisz az irodába. Kifizetnek. 2.10 frankot egy órára. Éppen elég lesz cigarettára. Otthagytam a nagy reményekkel Párának indult, de pária sorsba érkezett intellek- tue!lelket. Mert az intelligens ember számára, ha Párába jön és nincsen pénze, egyetlen eshetőség a Chapeie-rabszoiga élete, vagy a wPlongeur“-ség, a mosogatás, amit majd még szintén meg kell próbálni. Hazafelé menet azon gondolkoztam, hogy vájjon hogyan fog az én konzerves ládám csodálkozni, amikor Szamatra szigete helyett — Milánóba érkezik? Mint azok, alkik Páris b a indulnak és a — Chapelle-re érkeznek. Burghardt Aladár. Hogyan élnek Magyarországon a külföldi diplomatafeleségek? Vicomtesse Maria de Grácia Reál spanyol követné Budapest, április 16. Az Eötvös-utca 11-b számú palota a spanyol követségé. Az emeletem vannak a jelenlegi spanyol meghatalmazott miniszter, le Vicomte Francois de Gracia Reál magyarországi követ és családjának lakosztályai. Épp úgy, mint az angol köveiméi, itt is a miniszter ur fogad. Házi kabát van rajta, .amiért ezer haflongással bocsánatot kér, de meg van hűlve s vigyáznia kell magára. Pár perc múlva megjelenik az exceilenciás asszony, vékony, rendkivül egyszerűen öltözött alakja s miután pár szót spanyolul váltanak, élénk gesztusokkal megkérdezi a Vicomte, hogy mi érdekelne bennünket. S amikor előadom, hogy az exceilenciás asz- szonytól szerein ők megkérdezni, hogy él s hogy érzi magát Magyarországon, a laikust megtévesztő hirtelen s látszólag rideg modorban válaszolja a miniszter: — Ah, hisz mi' itthon vagyunk . . . Majd a melegvérüek élénkségével egymást kiegészítve, szívesen felelnék a kérdésekre. — Már négji- éve itt élünk Budapesten s nem is gondolunk egy percig sem arra, hogy talán máshová kerülnénk. Három gyermekünk van, a legkisebb négy éves, Budapesten született s egészen magyar szellemben neveljük. — Pistának is kereszteltettük — dicsekszik a vicomte. (Nagyon kedves gfoteszks éggel ejti ki a Pista nevet; a spanyolnak rendkivül nehéz a magyaros kiejtés.) — Mi rokonságot érzünk a magyarral s a figyelő sok hasonló vonást is találhat a két nép között. A temperamentumuk is majdnem ugyanaz és nem egy magyar nő bátran elmdhetne spanyol szépségszámba — mondja az exceilenciás asszony. — A külsőben nagy a hasonlatosság. Gsak a spanyol nő társadalmi, d-e legfőképpen politikai térfoglalása még messze van a magyar asszonyé mögött. Például a spanyol nőknek nincsen szavazati joguk s nem is választhatók meg képviselőnek. Otthon, családi körben azonban annál fontosabb a szerepük. A spanyol asszony csak a családjának, gyermekeinek él, nagyon házias és istenfélő. A szórakozásában is — ezt pedig szívesen gyakorolja — mértékletes, sóira sem megy túl a határon. Praktikus gondolkozását hasznosan érvényesíti háztartása vezetésénél. — A családi élet békéjét a vallási szigor védi. Spanyolországban nem létezik például válás. A házasságot elsősorban az egyházi és csak mellékesen, másodsorban a polgári törvények szentesítik. Az egyház nem ismer házasságfeloldást; ha a felek a polgári törvények szerint szét is válnak, az egyház, tehát Spanyolországban a tulajdonképpeni döntő fórum, nem választja el a házasfeleket, tehát nem is esküdhet meg a nő, illetőleg férfi mással. Egyes rendkívüli esetekben csak a pápa adhat feloldási. Madridban például, amely hárem millió lakosi számlál, hosszú éveik óta három válási eset fordult elő, amely a pápa engedélyével történt. — Ilyenformán az erkölcsök is sokkal szilárdabb alapokon nyugosznak nálunk, mint például Francia-, vagy akár Magyarországon. Ott a há- zasságíörések, hűtlen elhagyások nagyon ritkán előforduló események, a házasság szentsége tényleg szentség, melyet mindenki tiszteletben tart. — A mintaszerű házasélet gyakorlásában maga őfelsége a királynő és a király járnak elől a legjobb példával. Királyasszonyunk >a legjobb anya, a leghűbb feleség. — Szereti Vicomtesse a társaságot? — Ó hogyne! — hangzik gyors ütemben a válasz. — Azért vagyok spanyol nő, hogy a vig- ságot szeressem. De nem túlsókat. Csak mértékkel. Sokat járunk múzeumokba, képkiállitásokra, nagyon szépek a magyar régi festmények. (Érdekes, hogy majdnem ugyanezt mondta az angol követné is.) Lenczur zsánere különösen tetszik. Az Operába is gyakran járunk, a zenekar elsőrendű. Ha spanyol tárgyú vagy származású darabokat játszanak, természetesen minden aikalom- mal megnézzük. Általában egészen jól, otthonosan élünk Budapesten. — Mindent ismerünk itt — tette hozzá a Vicomte — s mindent szeretünk. — Egyszer egy évben hazamegyünk látogatóba s azután folytatjuk rendes, megszokott életünket — itthon. Szavaikból különös, de lényükhöz természetesen illő forróság áradt; gesztusaik oly eredetiek s fesztelenek voltak, amilyen egy nemzet — kivéve talán az olaszt — fiainál sem tapasztalható. S amint a rövid, tüzes szavak röpködtek a szalonban, mintha egészen különös, exotikus légkörbe kerültem volna. Egy darab hamisittatlan, forró vérii spanyol földrészt hagytam mögöttem, amikor a követségi palota hatalmas kapuja- dübörögve becsapódott utánam. Somody Erzsébet. A legcsodálatosabb médium-csoda Paris, április közepe. Páris a világ legszkeptikusabb városa* A lehető legjobb keret tehát ahhoz a történethez, amellyel a világsajtó hasábokban foglalkozik. A történet röviden ez: Hat héttel ezelőtt egy Ottó Kahn nevű berlini ember jött Párába. Megérkezése után a párisi orvosi és pszíchiáteri nagyságoknál jelentkezett és kérte őket, hogy vizsgálják meg nyilvánosan azt a csodálatos képességét, amellyel gondolatokat olvas, rejtett kéziratokat kutat fel, szóval a spiritizmus legcsodálatosabb csodáit könnyű szerrel véghez viszi. A tudomány emberei értekezletet hívtak egybe, amely rövidesen meggyőződött arról, hogy Ottó Kahn tényleg rendkívüli jelenség. Megtette azt, hogy mialatt az egyik orvos a mellékszobában egy könyvet olvasott, az egybegyíilt orvosoknak szorul szóra elmondta azokat az oldalakat, amelyekkel a tudós a másik szobában foglalkozott. Ez az a eset, amelyről most a francia lapok Írnak. Ennél sokkal csodálatosabb azonban a következő történet: Móráin, Páris rendőrfőnöke a francia főváros szellemi elitjét hívta meg magához és nagy meglepetést Ígért neki. Mikor az előkelő társaság, melynek soraiban ott volt Broglie herceg, Richepin, a jelenlegi legnagyobb francia lírikus, Loucheur miniszter, és Barikon, a szalonban elhelyezkedett Móráin bevezetette Ottó Kahnt, a német médiumcsodát. Kahn ötven év körüli erős férfi, álmatag szemekkel és energikus arcvonásokkal. Kahn, aki töri a franciát, arra kérte a társaságot, hogy a másik szobában ki-ki egy gondolatot írjon fel egy papírra, a papirt nyolcszorosán hajtsa össze és azután a szalónba visszatérve, cseréljék ki a papirosokat egymás között. A szkeptikus megjegyzések özöne fogadta ezt a felszólítást, azonban a társaság mégis átvonult a másik szobába és hosszas gondolkodás után a legkomplikáltabb franda stílusban egy-egy gondolatot vetettek papírra. Mikor a szobába visszajöttek, Kahn azt mondta, hogy most majd ő megy ki és az alatt cseréljék ki a papirosokat, hogy a gondolatolvasás szokott módjáról ennél a Péntek, április I. kísérletnél szó se lehessen. Egyediül maradvií a társaság az utolsó pillanatban a már kicsi rélt papírokat újra oly módon cserélte hogy mindenkinél megint asz eredeti papjjii volt, amelyet a médium felszólítása követ i keztében zsebükben elrejtettek. Louche miniszter kárörvendve megállapította, hog az ő Írását, amely különben is olvashatatla annyira elferdítette, hogy a? médium akko sem tudná olvasni, ha látná. Mikor mindem: elkészültek, Kahn visszajött. Az ajtóban ej? pillanatra megállt, ránézett a társaságra s következőket mondotta: „Önök ugyan elcserélték a papiroka de most mindenkinél megint az erede papír van.“ Ezután s bevezetés után megkezdte ai zsebekben nyugvó papirök olvasását. Ez t i folyamat úgy ment végbe, hogy Kahn egyi karszékbe ült és a társaság ama tagjáéi. amelynek papírra vetett gondolatát olvasni í akarta, egy szemben lévő karszékbe ültette, i, Minden csalás ki volt zárva, mert Kahn nem# hipnotizált, nem szuggerált, sőt nem nézte al szemben ülő férfit vagy asszonyt, hanem); mintha önmagába tekintett volna, néhány!' percig csendesen ülve maradt, azután az erőlködés legcsekélyebb nyoma nélkül szó szerint, a legpontosabban és tökéletes francia nyelvtudással elmondta a papírra vetett gondolatot, bár töri a franciát és semmit sem tett, ami a csalás legcsekélyebb nyomát is mutatta volna. Egyetlen egy esetben sem tévedett. A társaság huszonöt tagból állt és Páris szellemi elitje azon volt, hogy a legszellemesebb, szójátékos és| tartalmilag nehéz gondolatokat olvastassa! a médiummal. A legcsodálatosabb azonban! az, hogy Kahn maga sem mutatott semmi- ' féle transzállapotot és három percnél to-i vább egy gondolatnál sem Időzött. Barthou, akiről tudják, hogy a tréfáig mindennek fölött szereli, az egyik hölgynek! s?zt tanácsolta volt, hogy Herriofnak irjonfi nlóhány szerelmes sort, amit ez a hölgy meg| is tett. Mikor a hölgy Ottó Kahnnal szembe(j került, Kahn ezt mondta neki: „Asszonyom, égesse el papírját, hiszen) Barthou elnök ur a tanú, hogy ismerem a papír tartalmát, tekintve hogy ő volt az,! aki önnel ezeket a sorokat Íratta." A hölgy- kérelmére, hogy mondja el szó szerint a! sorokat, Kahn hiba nélkül ledarálta a szerelmi vallomást. A társaság többi tagjai verseket, a párisi felső tizezer traccsát, jogi problémákat és csupa olyan dolgot irtaik volt fel, amit csak párisi ember ismerhetett. Kahn, a német médium, aki csak had hete tartózkodott i Parisban és eddig nem volt módjában társa- I dalmilag senkivel sem érintkezni, szinte gép- | szerűen és a legnagyobb pontossággal f mondta el a papirrs? vetett gondolatokat, sőt } a verseket vicces pátosszal elszavalta. A párisi tudományos élet a legkomolyab- i bán fog most ezzel a csodával fogla-lkozni, amely nemcsak a közönséget ejtette bámulatba, hanem mindenkit akinek alkalma volt ezt a csodát megbámulni. * B. J. — („Biztonsági hét" Prágában.) Az egyre szaporodó utcai balesetek elkerülése végett a csehszlovák autóklub prágai vezetősége úgynevezett „biztonság: hetet44 rendezett Prágában. Ez a biztonsági hét abból áll, hogy a soffőrök és a gyalogjáró közönség számára előadásokat tart az autóklub elnöksége arról, hogy milyen módon kerülhetők el az elgázolások. illetve milyen óvórendszabályokat kell a közönségnek betartania, ha nem akarja, hogy a soffőr elgázolja. A prágai biztonsági hét azonban nagyon rosszul indult meg. Hétfőn Prága határában egy háromke- -ftqo-uro}nh ngzo^íjnazsso rpqo.iO}Oui n>;aj lal, eredmény: egy halott, két súlyos agyrázkódás. A keddi rendőri krónika három, hasonlóan súlyos balesetről és elgázolásró! számol be. ^AAAAAAAAAA.AAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^ < ► 3 A legmegbízhatóbb £ J test- és szépségápolás* £ 3 cikkek., arckrémek, £ 3 púderek, szappanok, £ 3 stb. a £ ] Corso hrímrlda [ 4 Koáice-Kassa, Fő-utca 49. szám. £ ^ Valódi kölni vizek és francia illatszerek ► * Postai szétküldés ► ^ffmTw^vfTTnffVTmvmTm^ •r
