Prágai Magyar Hirlap, 1925. március (4. évfolyam, 49-73 / 792-816. szám)

1925-03-15 / 61. (804.) szám

A p. M. H* VASÁRNAPI ROVATA írja: Tömöri János. A belpolitika heti sorompűibnáí Pn'ga, március 14. A csehszlovák törvényhozásra annyira jellemző halogató munkának tipikus képét ad­ták az elmúlt napok. H^tek, sőt hónapok óta beharangozott javaslatok tömegei kerültek a képviselőházi és szenátusi asztalokra, ame­lyeket a törvényhozók a legjobb akarat mel­lett még csak el sem olvashatnak a bizott­sági, illetve a plenáris tárgyalás órájáig. Mondanunk sem kell, hogy a parlament és szenátus munkája ismét a felületesség bélye­gét fogja viselni magán, amelyet nem képes homályosiíani annak örömtudata sem, hogy a koalíciós béke meg van mentve, Ennek a békementésnek ismét igen drága árát fogja megadni az állam s a polgárok mil­liói. Tegnap mutattuk ki, hogy a kormány mi­lyen helytelen utakon keresi az ünnepekre vonatkozó megoldást és mennyire fél a ter­mészetes, egyszerű elintézéstől. Ma a bérlők védelmiről szóló törvénynek szentelünk né­hány gondolatot. Már hetekkel ezelőtt megTtuk, hogy a kormánynak a jövő választásokat illetőleg nem egészen tiszták a szándékai. ‘ Az egyes koalíciós lapok is leplezetlenül megmondták azt, hogy az uj választások nyomán soha többé nem alkotható meg az úgynevezett nagy nemzeti koalíció. A mai kormányrezsim azonban halhatatlannak képzeli magát s ha másként nem lehet, úgy választások és par­lament nélkül akar megmaradni a hatalom birtoklásában. A kormány eme szándéka ki­derül a lakástörvény hároméves meghosz- szabbitásából. Eddig, hat éven keresztül, év- ről-évre hosszabbította meg a nemzetgyűlés ezt a törvényt, most pedig három évre szól a meghosszabbítás. Miért egyeztek be az ilyen megoldásba a nemzeti demokraták, ag­ráriusok, akik különben a törvény hatályon kívül helyezését szeretnék keresztülvinni? A válasz egyszerű: a koalíció számit arra, hogy sem 1926 tavaszán, sem 1927-ben, de esetleg még 1928-ban sem lesz nemzetgyűlés, amely a törvényt meghosszabbíthatná, azért kell ennek sorsát három évre biztosítani. Különös szerepet kezd játszani a parla­mentben a német szociáldemokrata párt, amelyik a cseh szocialisták által kigondolt sürgős interpellációkat készíti $ azokkal ostromolja a kormányt, amely egyébként csak hálás ezért a munkáért. Ha ugyanis az ellenzéki német szociá’demokraták nyújtják Sorslcguekti mindenki csak 3074 fiaSnierik Is Tsa Müiiito vesz, DRAÍiSLAVA üaüiiiínd «il. Telefon 2691. 2692 és 2693. iw ™—"üt! *» sa ss w w <m <m m w. m m sí íí «*a be az interpellációt, annak sorsa, mint min­den ellenzéki interpellációé, előre meg van pecsételve s az a koalíciós párt, mely két nap előtt maga is készült ugyanarra az interpel­lációra, most ez harsogja legerősebben: a sürgősséget elutasítjuk s a kormány ráér a válaszadásra. * A cseh szociáldemokraták az utóbbi idő­ben nagyon csendesek. Hiányzik Bechyné. De nem sokáig- Megbízható értesüléseink van­nak arról, hogy Bechyné, aki ma a Nová Svobodá-t szerkeszti, a legközelebbi jövőben — mint ő maga mondotta — alkalmas pilla­natban ismét magához ragadja a pártveze­tést Úgy gondoljuk, hogy már késő lesz. Az elvtársak tábora bomlik, fogyatkozik, hogy soha többé ne éledjen fel. Ujük adományok Peírogalli síremlékére és a Petrogalli-alapra A mai nap folyamán a következő adományok érkeztek a P. M. H. szerkesztőségéhez: IPinMa az Qnneprendezfcröl A szlovák néppárt feltéte’ei — Benes nem konyit az autonómia kérdéséhez — A szlovák néppárt vezére nyilatkozik egy budapesti újságíró előtt Prága, március 14. Az ünnepeik rendezéséről szóló javaslát újból kirobbantotta a koalícióban az ellenté­teket és különösen a szlovák néppárt sze­gült ellene a tervbevett változtatásoknak, A képviselőház legutóbbi ülése után egy buda­pesti újságíró hosszabb beszélgetést folyta­tott Hlinka Andrással. A beszélgetést egy- időben közöljük a budapesti sajtóval. — A szlovák néppárt álláspontja — mondotta Hlinka az ünneprendezés kérdé­sében aiz, ho'gy erről a kérdésről sem a kormány, sem a képviselőhöz nem jogosult dönteni és a parlament nem mondhatja ki az utolsó szót. Itt csakis és egyedül a Vatikán jogo­sított dönteni és mi nem fogunk másnak engedelmeskedni, csak a Szentszék paran­csának. — Lehetetlen dolog, ami itt történik e kérdés körül. A kommunisták Luxemburg Róza-ünnepet kívánnak, a luteránusok nagy-, pénteket akarják ünneppé tenni, míg a szo­cialisták már a zsidók hosszunapjából is ál­lami ünnepet akarnák csinálni. A káosz szó­val teljes és mindezt egy ügyeden kormány- lépés idézte élő. — Mi az ünnepek eltörléséhez és uj ün­nepnapok felállításához semmi körülmények között nem fogunk hozzájárulni. Ha azonban a kormány mégis keresztül erőszakolná a javaslatot, akkor minimális követelésül azt állítjuk föl, hogy a Húsz-ünnep érvénye ne terjesztessék ki Szlovenszkóra, ahol amúgy sem ünnepelné meg sohasem a lakosság Húsz napját, hisz köztudomású, hogy a konstanzi zsinat által máglyahalálra ítélt eretnekkel szemben a katolikus egyháznak dogmatikus tilalmai vannak. Követeljük ezenfelül, hogy az ok­tóber 28 iki nemzeti ünnep helyébe októ­ber 30-át Iktassák be, mert ezen a napon alakult meg a csehszlovák köztársaság. MI nem tudunk október 28-ról, amely nekünk nem ünnep, a mi álláspontunk szerint a köztársaság csak Turócszentmártonban alakult meg, — Ben esnek jól meg ke® í omolni, hogy mit cselekszik. Az ünnep rendezését ne akar­ja itthon keresztüihatjszolra, tárgyalja meg •előbb a Szentszékkel ezt a kérdési és csak akkor álljon elő a kormány egy ilyen javas­lattal. Marmagg'i nuneiusoál tett látogatására vonatkozóan ezt mondotta Hlinka András: — Igen, voltam a nuncius urnái és tár­gyaltam is vele. Hogy miről, az az én ma­gánügyem és nem tartozom érte senkinek felelősséggel. Én katolikus pap vagyok és jogomban áll a pápa követével bármikor tárgyalni. A cseh néppárttal folytatott állítólagos fúziós tárgyalásokról így nyilatkozott a szlo­vák néppárt vezére: — Szó sincs arról, hogy a szlovák néppárt fúziós tárgyasokba kezdett volna a cseh néppárttal. Bizonyos taktikai kér­désekben haladhatunk együtt, hiszen mind­ketten katolikus párt vagyunk, de a szlo­vák néppárt önállóságát soha és semmi körülmények között nem fogja feladni. A beszélgetés végén az autonómia kér­dése került szóba, mire Hlinka kijelentette, hogy Szlovenszkó meg fogja kapni autonó­miáját, amely ki fog terjedni úgy az iskola­ügyre, mint a közigazgatásra és a törvény- hozásra, bármiképpen is igyekszik Benes a szlovák néppárt j>gös követélését a külföl­Kedd: BOTHÁR SÁNDOR dr.: Visszaemlékezé­seim PetrogalU Oszkárra. Szerda: ERDÉLYI ÁRPÁD: Modern képkiállitá­sok Budapesten. Csütörtök: BOTHÁR SÁNDOR dr.: Visszaemlé­kezéseim PetrogalU Oszkárra. Péntek: ERDÖDY MIHÁLY: Ellopták az ötle­temet. Szombat: BOTHÁR SÁNDOR dr.: Visszaemléke­zéseim PetrogalU Oszkárra. Vasárnap: EMBER TAMÁS: Élet (Vers.) —j KILIÁN ZOLTÁN: Miss Grace Murohison vizs­gálatai. Oh, hova tűnt... Ob» hova tűnt az ifjúságom? Ki dugta el? Én visszaváltom. Kiben ragyog, kit mosolyogtat? Kinek szive előtt kopogtat? Hova tévedt az Ifjúságom? Én keresem, raig megtalálom. Ha meglelem, legyek bár félholt, Én visszaszerzem. Az enyém volt! Falu Tamás. Ketrecben — Elbeszélés — Bónyi Adorján A toronyszoba ajtaja nagyon halkan k;- nyÜott, nem tágasra, csak vagy két arasz­nyira. A rövid, félhomályos folyosóra egy női alak osont ki a toronyszobából. — Jóéjszakát, szivem — susogta visz- sza a szobába az ajtónyiláson át. — Jóéjszakát, drága — felelte bemről meghatott szerelmesen egy férfihang, suttog­va, az ajtónyitáson át. A toronyszoba rövid folyosóján gyenge fallámpa pislogott. Egy ablak nydt a folyosóról, le a meredek mélységbe. És egy, egyetlen egy ajtó, vaspántos öreg ajtó vitt a folyosó végén a lépcsőkre, mik levezetnek a kastélyba. Korommal festett éji ég nézett le a vi­lágra. Aludt a kastély, mélyen és sötéten, csak' a toronyszoba rácsos ablaka világított bágyadt szemmel meredve a hegyek rop­pant erdőire. A toronyszobában lakott a kas­tély fiatal, erős, szép férfivendége egy hét óta. Az ur lent aludt nyugodtan, a hóborto­sán vén és rideg hálótermében. S a kastély asszonya a fekete éjszakában most mégegy-- szer odanyujtotta ajkát az ajtónyiláson át a fatal vendégnek búcsúzóul. — Lekisérlek — kínálkozott gyengéden a férfihang. — Nem, nem. Még meglát valaki. Ma­radj. Szeretsz? — Halálomig. Halálosan. Az asszony pillanatig mereven nézte a férfiarcot, ezt a becézettet, szerelmével meg­ajándékozottat, csókjaival megáldottat, for­rót sóhajtott és sietve, de v’gyázatosan hal­kan, megindult a vaspántos ajtó felé. Az ajtónál féls’koEott: — Szentséges Istenem! A rémület asszonyi hárfahangja mintha kettétörte volna az alvó és sötét éjszakát: a csend megszűnt és a folyosó fényesebb lett. A férfi, a toronyszoba vendége, a folyosón termett. — Mi történt? Az asszony fehérré meredten állt a? vas­pántos ajtó előtt. — Az ajtó ... Be van zárva . . . Kuics- csai van bezárva .... Becsuktak bennün­ket! A férfi szeme tágraineredí. Pillanatok kellettek hozzá, hogy felfogja s megértse ezeknek a szavaknak tragikus, megborzantó érteiméi. A hideg végigrázta, aztán forróság öntötte el. Lassan odament a vaspántos aj­tóhoz, lenyomta a nehéz, nagy ósdi kilincset: de a nagy, fekete, ellenséges ajtó nem moz­dult. — Szépen vagyunk — dörmögte. Az asszony elmenekült a fekete ajtótól a folyosó túlsó végére. Csali a tekmtete ma­radt ott az ajtón, lenyűgözve és elborzadva. És lihegett, suttogott: — Soha se szokták bez'rni . . . Soha... Mirevaló is volna . . . Bóhuztam magam után, mikor jöttem ... És már aludt min­denki, az utolsó cseléd is aludt . . . Görcsösen, rémülten ökölbe szorult a keze: — János! ó, János! A vendég összerezzent, amikor az asz- szony hideglelős ijedtséggel ell'hegte a férj nevét. Elhúzódott ő is a fekete ajtótól. — Azt hiszed, hogy János . . .? — Hát hogyan lehetne másképp? Hát ' i lehetne más? — s finom, fehér kezének gyönge szép ujjai görcsösen kerestek tá­masztékot a merev, rideg, megöregedett fa­ion. — Teremtőm, már tegnap . . . hiszen nem gondolhattam . . . olyan furcsán nézett rám . . . Hát megfigyelt bennünket . . > Észrevett mindent . . . Most aztán bosszút áll! dön ellensúlyozni. Benes nem konyit az autonómia kér­déséhez és a szlovák néppárt meg fogja mutatni, hogy Benes nélkül, sőt az ő aka­rata ellenére is megszerzi a szlovenszkói lakosság vágyainak netovábbját: az auto­nómiát. Vasárnap, március 15. I A jegybank]avaslat a költségvetési bizottságban A képviselőház költségvetési bizottsága j tegnap a késő esti órákig tartó ülésén foglal­kozott a jegybcffikjavaslattal. A tárgyaláson a német agráriusok részéről Windirsch, a né­met keresztényszocialisták részéről Bohr képviselő szólalt fel. A koalíciós képviselők felszólalásaikban csaknem kivétel nélkül kifo­gásolták a? részvények névértékének magas megállapítását, amely lehetetlenné teszi azt, hogy az alapításban a nép széles rétegei résztvegyenek. Bohr német keresztényszo­cialista azt követelte, hogy a kormány tegye lehetővé a kisebbségeknek is a részvények jegyzését, míg Windirsch német agrárius a korona stabilizálandó árfolyamát magasnak találta. ­Beéka pénzügyminiszter a felhozott pa­naszok egy részére azonnal válaszolt, mig a többire a bizottság keddi ülésén fog adni feleletet A pénzügyminiszter nézete szerint a korona árfolyama a valóságos tényállásnak megfelel; a kisebbségeknek a részvényjegy­zését nem tekinti nemzetiségi, hanem kizáró­lag közgazdasági kérdésnek. Hlinka András kedden a po­zsonyi esküdtszék elé kerül A Slovensky Vychod volt szerkesztője pe­relte be Pozsony, március 14. (Saját tudósítónktól.) Hlinka András ked­den a pozsonyi esküdtbiróság elé kerül sajtó utján elkövetett rágalmazással vádoltam Hlinkái Halmi-Hromada Ferenc kassai cseh­szlovák tanár, a Slovensky Vychod volt szer­kesztője jelentette fel, mert Hlinka aSlovák- ban egy zemplénmegyei földosztáson tartott csehoíil beszéde miatt megtámadta. Kívüle vádlottár sah esküdtszék elé kerülne* Baros kassai szlovák akadémiai hallgató és Sztraka Béla, a Slovák egyik szerkesztője, akik ugyancsak két támadó cikket Írtak Hal- mi-Hromada Ferenc ellen. A tárgyalás még a régi törvény szerint esküdtszék és nem kmetbiróság előtt lesz. El­nöke Karecska Ferenc dr. táblabiró. A képviselőház még e héten befelezi őszi ülésszakát. A Národnl Listy értesülése szerint a képviselőház őszi ülésszakát e hó 20-án fejezik be s még e hó 31-én megkezdik a tavaszi ülés­szakot. A két ülésszak között tehát 10 napos köz marad, amely alatt még a szükség szerint ülés­napokat be lehetne iktatni. A németek részvétele alkalmából a vita ideje is valószínűleg meg fog hosszabbodni, ezért egyes javaslatoknál be fogják vezetni a rövidített tárgyalási eljárást. A vendég mosolygott, de meglehetősen zavartan és a hangja is meglehetősen -eked- ten csengett: — János öreg ember. — öreg! — az asszony majd felzoko­gott. — öreg, igen, de nrnt a bölény . . . János rettenetes ember! Láttam én . . . lát­tán. egyszer, -mikor egyeben ökölcsapá-^al leteritett egy erdőőrt, mert bebízonycaodott róla, hogy őmaga is vadorzó ... és láxtam, még két hete Mncs, azt a medvét, amit a ké­sével döfött le és maga vonszolt haza he­gyekből! Ha Indulatba jön, vadállat, óriás, iszonyatos! Remegő hangja alig hallatszott: — Bizonyos, hogy most itt ül kínt az ajtó előtt a vadászfegyverével, a lépcsőn és vár. Hogy mikor rúgja be itt az ajtót ránk!... Vége, vége mindennek! Ments meg. könyör- gök, ments meg! A férfi tehetetlenül nézett rá és a gondo­latai összevissza kavarodtrk egymással. — Ne félj — mondotta halkan.., — Majd . . . gondolkozunk ... és kieszelünk valamit. Lelkében vég;gröppent szerelmük egész élettörténete. Rövid volt ez. A télen talál­koztak, Pesten, ismerősöknél. Hirtelen ki­derült. hogy János és ő rokonok. Az örecgel nagy barátságba ölelkeztek. Meghívás, ta­vasszal a kastélyba, ahol Jánosék élnek. Még a télen Pesten ártatlan játék az asszoi.nval, szavaknak és tekinteteknek afféle társasági kötekedése. S aztán most, tavas^za1, való­ban lejött. Itt pedig negyedik-ötödik napon megtörtént: összeborultak, szinte akarat­lanul, a nagy hegyek, a rengeteg fa, a részeg napsütés, e nagy és hatalmas cinkosok sugal­latára. Boldog és kedves mámor — egy sti­J Özv. Pogány Pálné, Balazsér . . . 50.— Sárközy Antal, Nemesócsa . . . 10.— Kerekes János, Gyetva .................. 20.— 95 5.— A losonci Központi Irodához érkezett: Gömöry Elek dr., Losonc .... 100.— összesen: 1055— Eddig kimutatott gyűjtésűnk: 7179.— A gyűjtés eddigi eredménye: 8234.— Egy trencséni falu szlovákján . . . 65.— Eleöd Tibor dr., Körmöcbánya . . ÍÖ0.~ Sztankóczy Józsefné, Pelejte , . . 100.— Ballay László dr., Tornok .... 30.— Gaál Rudolf, Rapp ...... 20.— Giller János dr., Losonc.................. 300.— Pé chy Zs'gmond, Péchujfalu . . . 100.— Giller Albert erdőmérnök, Luborec . 100.— Besztercebányai „Sportaszfaltársa*­ság“ ........... 60__

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom