Prágai Magyar Hirlap, 1925. március (4. évfolyam, 49-73 / 792-816. szám)

1925-03-11 / 57. (800.) szám

Egy magyar artistanőt gyanú- sitoftak Fóliák bukaresti jog­hallgató meggyilkolásával A rendőrség szabadon bocsátotta — Vaio- ,szinü, hogy Pollák Albert adósságai miatt ön- gyilkosságot követett ei Bukarest, március 10- Jelentettük, hogy a bukaresti rendőrség nyomozást indított Pollák Albert bukaresti joghallgató halálának körülményei ügyében- mert az a gyanú merült fel, hogy a titokza­tos 'körülmények között meghalt fiatalember nem természetes halállal múlt ki, hanem egy titokzatos fátyolos hölgy méregpoharat itatott ki a fiatalemberrel, aki igy gyilkosság áldo­zata lenne. A fátyolos hölgy Pollák halála előtt ele­gáns autón érkezett a ház elé, meglátogatta a fiatalembert, akit röviddel ezután holtan ta­láltak szobájában. A rendőrség fölkutatta a fátyolos hölgyet László Korné­lia magyar artistanő személyében. Kiderült, hogy valóban László Kornélia volt Pollák titokzatos látogatója $ erre az artistanőt letartóztatták. László Kornélia tagadta, hogy része lett volna a diák halálában. Kihallgatták ezután Marossi Luci és Inge van Straten táncosnőket, akikhez Pollákot barátság füztié. A fá cos nők egybehangzóan azt vallották, hogy Pollák az utóbbi időben százezrekre menő adósságot csináti. A -pénzt az éjjeli lokálokban mulatta el és barátnői- a táncosnők hiába kérlelték a diákok semmi szín alatt sem volt hajlandó "•áUóztaím kicsápóngó-könnyelmű életmódján. Mind a két táncosnő valószínűnek tartja, hogy Pollák a súlyos adósságok miatt öngyilkos lett­E vallomások után a rendőrség László Kornéliát bizonyítékok hiányában szabad­lábra helyezte. Miniatűr Eperjes vÓróSz művészek*4 koncertje — A Sloveosky Permik — ..magyarosit" — Ki rendezi a jókíd-ünnepségeket9 Masarvk elnök szü­letésnapja — Az Iparos Otthon tisztújító köz­gyűlés© Eperjes, március Í0. Hangos reklám hirdette az „orosz mű­vészeik" eperjesi koncertjét. Meg is volt a látszatja. Napok előtt elkelt minden jegy s ha mogegyszer annyi jegy van, az is elkelt volna, mert az eperjesi közönség szereti az „orosz müvészek“-eí. Még abból az időből, amikor a gyönyörűséges Siaviansky Nádija asszony világjáró dia dal szekere. rajta a nagy orosz birodalom minden részéből kiváloga­tott legjobb hangú énekesekkel, öiklömtiyí gyerekekkel és szállás, vélt kozákokkal, égy rövid estére az eperjesi színházba is befor­dult. Biz annak már -30 esztendeje is ván. Magam is ott szorongtam juristatársahüinal -egyik másódeniéleti páholyban s váltig me- resztgettem rövidlátó szemeimet, hogy meg­pillantsam az orgonát, amelynek csak a hangját hallottam ... „Fiúik," faggattam tár­saimat, „hol van az orgona? ..." — „Az or­gona" világosított fel készséges udvariasság­gal egyik társam, „a te buta fejedben van; amit. te annak vélsz, az az énekkar basz- sznsa..." Ah, hóvá kalandoztam... A szín­ház a régi. Épp oly szorongásig télt az „orosz művészek", mint a Slaviansky Nádija hang­versenyén. A közönség is a régi — a Szé- chemyi-Kör emlőin nevelkedett — finom íz­lésű, lelkes, fegyelmezett közönség. Tapsol .most is, de kényszeredetten s csak azért, mert sajnálja az „orosz művészeik"~et, akik­nek nagyon kevés közük van a művészethez és mert sajnálja Percnyi Zsuzsát is, áld a nem megfelelő környezetben énelktudása leg­javát hiába adja. Kínos volt ez a koncert. Be tanulságos is. Mert jönnek majd igazi művészek is Eperjesre s talán üres ház fo­gadja őket annak a reklámnak a jóvoltából, amely ez alkalommal nem volt elég óvatos... Ad vöCém: Széchenyi-Kör. Szegény, még meg sem születeti s a vérszomjas Sío- vensiky Denníik máris halálra ítéli, A „ma- yy&rositás" vádja alapján. Igen, hiába me- resztgeted szemeidet elképedt olvasó: a „ma­gyarosítás" vádja alapján. Pedig amidőn el­ismeri, hogy a Széchenyi-Kör már hat év óta szünetel, hallgatagon elismeri azt is, hogy tehát a Széchenyi-Kör ez egyszerű oknál fogva még az esetben sem magyarosíthatna, ha — ami az adott viszonyok között felte­vésnek is abszurd —- a tisztán kulturális cé­lokat szolgáló egyesületnek lennének i-lyes céljai. Igen ám, de a Slovensky Deuniknek saját külön érvei is vannak: Roseuberg Mór dr.-fiiak a szülei Lengyelországban, ó-hitem S%i(íAíJlsí(í^m^iHrA-p Születtek; Eperjesen egy született magyar sincs; a 1 zsenid magas lovon jár; Szepes- házy Bandzsónak az araiiyS-ankantyuja egy mulatságom beleakadt a Eábry Viktor nad­rágjába stb. stb. No,, már*ily súlyos érvek előtt meg kell hajolnunk. Mar.csak azért is, hogy elrejtsük mosolyunkat, amely ez újság jóíértesültségének, jóhiszemüségéneik és egy furcsa gondolatnak szójk Annink a gondolat­nak, hogy: „Nini, hiszen nem a Széchenyi- Kör, hanem a Slovensky Bemük az, .aki — alaptalan vádaskodásával a magyarságot egy táborba tömörítve — ..magyarosit." S a Slovensky Denniknek ezt a viisszafelésül! szolgálatát nem köszönik meg az'ok, akiknek „ik-edveskiedni" akart. Légből kapott .az az állítása is, hogy a Jókai-ünnépségekéit a Széchenyi-Kör rendezi. Ez ünnepségeket — a Slovensky Demuik épp oly jól tudja, mint mi — Eperjes magyar tár­sadalma rendezi s e rendezésben nem kicsi­nyes politikai tendenciák, hanem a „fart pour l‘art“ elve vezérli. „Megértés politikáin." Üres, lélektelen frázis, ha komolyan csak a magyarság %s az a liagy aggastyán veszi, aki a magyart azért gyűlölni, mert magyár, nem tudja. Nem ugyan a kormányzati politika, hanem Isten bizonyosan el fogja nézni a -nagy 'embernek ezt a kis. „gyengéjét" ... Kicsinyke láng, egyetlen lángocska, de elegendő volt ahhoz, hogy Masaryk elnök szaletésenapján a ma­gyarság szivét megmelegitse. Érzem, hogy ezzel az akkorddal kellene ■befejeznem írásomat. Azt is érzem, hogy ez­után bármit mondok, mavészietleiüil fog hatni. És megis írnom kel, mert a krónikás­sal! az események rendelkeznek, ezek pedig kötelessé gémmé teszik, liogv az Iparos Ott­honról is referállak. Eperjesnek ez az érde­mes egyesülete, amely élénk gazdasági és kuliturtevékenységét fejt ki, a múlt héten tar­totta tisztújító közgyűlését. Elnök újból Ko- lozsy József lett. Alelnökiek: László Gábor és Lutocska Dániel. Pénztáros Herkely Ká­roly. Könyvtárosok: Kaszás Flórián és Koch László. Jegyző Dűde.j Gyula. A közgyűlés csattanója pedig az a kilencvenezer korona, amely az egyesület tiszta vagyonaként je­lentkezik. . H. T. Vakmerő rablás fényes nappal Pozsony mellett (Pozsonyi tudósítónk telefon jelentése.) Tegnap a kora délutáni órákban vakmerő rablás történt a Pozsony melletti Lamaes községiben. A község egyik végén egyedül álló kis házikóban lakik Kamasza Margit 40 éves özvegyasszony, aki rőzsesziedésbőt ten­gette életét és egyik szobáját albérletbe adta ki egy cseh hivatta Unok családnak. Tegnap is a hamihozöiít rozsét rendezgette, amikor két ismeretlen férfi állított bé hozzá és varrógé­pet kínáltak meg vételre. Amikor az asszony semmi hajlandóságot nem mutatott az üzlet­kötésre, az egyik férfi szerelmi ajánlattal tá­madta meg. Az asszony most is szabadko­zott. A férfi erre őt az ágyra tepertő, merényletet követett, el rajta és társa segítségével kéz ét-lábát ösz­szekötözve, száj át zsebkendővel betömve, az ágy lábához kötözte öt A látogatók erre betörtek az albérlő szobájába és onnét 1500 korona készpénzt és több értékes ruhadarabot vitték d ma­gukkal. Este hat órakor jött haza Haluska, az albérlő és meglepetten látta a távoliét© alatt történtek eredményét: az összekötö­zött, kimerült háziasszonyit és üres szobáját. Az esetet rögtön jelentette a községi bíró­nak, akinek segítségével kiszabadították az asszonyt siralmas helyzetéből és a dévény- ujfalusi csendőrségnek is jelentést tették, a vakmerő éséti'Ől. A csendőrség a nyomozást megindította, Nem lehetetlen azonban, hogy az egész esetét az asszony inszcenálta, hogy egy kis pénzhez juthasson. I ítépsiOvtfsftg és ® nemzed MscbbstiEek Kunz L, József dr„ az osztrák népszövetségi liga vezértitkéra kedden este előadást tartom Becsben a kisebbségi kérdésről Bées, március 10. (A P. M. H. bécsi tudósítójának telefon- jelentése.) Az osztrák népszövetségi liga rendkívül érdekes kérdésről rendezett ma előadást. Az előadó Kunz L. József dr„ az osztrák népszövetségi liga vezéríitkára volt, aki a népszövetség kötelezettségeit fejtegette a nemzeti kisebbségekkel szemben. Tekin­tettél a tárgy fontosságára, a P. M. H. bécsi tudósitója gyorsírók kíséretében jelent meg az előadáson és a gyorsírók pontos feljegy­zései alapján most még a becsi sajtót Is megelőzve a következőkben ismertetheti Kunz vezértitkár előadását: — A uemzeti kisebbségek népjogi védel­me az európai pöFtikának jelenleg legna­gyobb, legfontosabb és legsürgősebb problé­mája a német repáráciős kérdés után. A nemzeti kisebbségekéiópjógi védelme és en­nek tényleges végrehajtása nagy fontosság­gal bir nemcsak magukra a kisebbségekre, hanem azoknak az uj államoknak létére is, amelyekben élnek. Vitális kérdés ez Európa rendjének visszaállítása és a kontinens újjá­építésének szempontjából is, éppen ezért a k’sebbségi kérdés nagy fontossággal bir a népszövetségre, nemcsak mint a kisebbsé­gek pátronusára, hanem mint Európa békéjé­nek Őrzőjére is. — A kisebbségi kérdésnek történelmi, statisztikai, szociológiai, politikai és jogi ol­dalai vaunak. Utalni szeretnék arra, hogy a uemzeti kisebbségek védelméért vívott harc sok analógiát mutat a régebbi évszázadok vallási küzdelmeivel. A vallási eszme helyét lényegileg vallástalan korunkban a- nemzeti eszme foglalta el. Az állam számára a nem­zet azonban, determináló falctort jelent. Már a XIX. században találkozunk a nemzeti ál­lamok eszméjével, mikor is az egyes népek felléptek Napóleon hódításaival szemben. A uemzeti kisebbségek problémáját tehát Na­póleonig vezethetjük vissza. — Ruedörrfer a világháború előtti évti­zedek politikai fejlődését szellemes módon mint két autagonisztikus eszmének: a nacio­nalizmusnak és internacionalizmusnak vele­járóját jellemezte. Nyomatékosan hangsú­lyoznom kell, hogy a naciolizmus és inter­nacionalizmus nem ellentétek egymással, az internamonalizmus nem jelent szükség­képpen antinacional'zmiist. _Mi, a népszövetségnek, az egész vi­lág nagy nemzetközi organizációjának hívei, becsüljük a nacionalizmust, tudjuk, hogy a kultúra és főkép a művészet, bármennyire is iaternacionális legyen, mégis az egyes nem­tz etek nacionalizmusában gyökerezik. Éppen ezért szükséges a nemzeti kisebbségek nem­zetközi védelme. És itten megtaláljuk a vá­lasztópontot a nemzeti és nemzetközi esz­mék között, A nemzeti kisebbségek védelmé­nek hTdetése a háború alatt taktikai jelentő­séggel bírt az antantra nézve. Az azonban, hogy a nemzeti kisebbségek védelme belpo­litikai problémából nemzetközi és népjogi kérdéssé fejlődött, a nagy háború eredmé­nye, amelyet immár nem lehet visszaszívni. Az antant a népek önrendelkezési és az úgy­nevezett Jeigázott nemzetiségek felszabadí­tását hirdette ideális háborús céljaként. Nos, most, hogy az antant győzedelmeskedett, kiderült, hogy e szép eszmék hirdetése csak kortosíogás volt — Wilson elnök, aki a vonakodó párisi békekonferenciára ráerőszakolta a népszö­vetséget, a népszövetség egyik fő feladatául beiktatta a k'sébbségek védelmét. Sajnos azonban a nagyhatalmak ellenzésé megaka­dályozta ezt. Elsősorban Nagybritánnia sze­gült ellene, mivel Llöyd George félt attól, hogy ennek érvényesítése következtében a népszövetség ingerenciát gyakorolhatna az egyptomi, ir és indiai kérdésekre is, ame­lyekét Anglia belügyeként akar továbbra Is kezelni. így kerüli ki Wilsón programpontja a népszövetség ügyköréből, ehelyett azon­ban a párisi békekonferencia külön bizott­ságot küldött ki az uj államok számára amelynek feladata a kisebbségi határozatok kidolgozása volt A kisebbségek védelme tégy resztedben került szankdó/a. Először az osztrák, magyar, bolgár és török béke­szerződésekben, majd Lengyelország, Cseh­szlovákia, Románia, Jugoszlávia, Görögor­szág és Örményország számára azokban a szerződésekben, amelyeket az öt nagyhata­lom külön kötött ezekkel az országokkal. A béke- és kisebbségi szerződések határoza­tokat tartalmaznak'a kisebbségek védelme érdekében. Ezek a határozatok egyúttal kö­telező alaptörvények az illető államok számá­ra. A paktumban ugyan nem sikerült megva­lósítani a kisebbségek tényleges védelmét, azonban a népszövetség magára vállalta, hogy pro- íekíora és garantálója lesz a kisebbségi jogoknak. A kisebbségi kérdések tényleg már sok­szor foglalkoztatták a népszövetséget. Lord Róbert Cecil javaslatára már az első nép- szövetségi ülés elhatározta, hogy a népszó-1 vétségbe való felvétel alapfeltétele újonnan j Szerda, március 11. jelentkező fajiak számára a kisebbségek nemzetközi védenie. így jöttek létre külön szerződések a népszövetség tanácsa, vala­mint Litvánia, Finnország, Észtország, Lett­ország és Albánia között, amikor ezeket az országokat felvették. Ez az aktus képezi a kisebbségek védelmének harmadik etappe- ját. A negyedik elappot azok a szerződések alkotják, amelyeket egyes államok maguk között kötöttek. Ilyen szerződések jöttek lét­re Csehszlovákia és Ausztria között Brünn- ben, Lengyelország és Ganzig között, vala­mint Németország és Lengyelország között — Műként tehát az cddigekből kitűnik, két­féle kisebbségek vannak, olyanok, amelyek nemzetközi védelem alatt állanak és olya­nok, amelyekre a nemzetközi védelem nem vonatkozik. Az utóbbiak közé tartoznak a brit birodalom nemzeti kisebbségei, az el- szászi németek, a déltiroli olaszok, valamint az. olaszországi horvátók és szlovének. —- A kisebbségi szerződések az illető ál­lamok népjogi kötelezettségévé tesz;k, hogy a kisebbségi határozatoké legfelsőbb állami alaptörvényként deklarálják. Azonban a ha­tározatok végrehajtása is jogi természetű dolog. Mig ugyanis Dániában és Finnország­ban a kisebbségek helyzete semmi kívánni valót sem hagy maga után, addig az utódátiarook Középeurónában egysze­rűen tutieszik magukat a vállalt kötelezett­ségeken, — A népszövetségnek nemcsak joga, de '"ötelessége is a kisebbségeket megvédeni. Azonban éppen a kisebbségek védelme te­rén térheFk nagy mulasztások a népszövet­séget. Állandóan ébren keli tártain a népszö­vetség lelkiismeretét és figyelmeztetni kell arra, hogy a kisebbségek jogainak megadá'-a legalább oly életkérdés a győztesek, mint maguk a kisebbségek számára. / Ál öiBfTÜkes Elfogták a Langégasse gyilkosát — A bör­tönben felakasztotta macát. Berlin, március 10. A berlini rendőrség tegnapelőtt elfogta Hermánn Wörpel 37 éves sörgyári munkás személyében Aliermann Ehsahéth prostituált nj gyilkosát, A gyilkos bevallottá, hogy kéjgyi'kos- ságót kövfVŐtt él éc ©tióg&tteéí VHve+s éj­szaka a börtönben leakasztotta magát. Mire 'tettét észrevették, halott volt. A rendőrség megállapította, hogy Wörpel több hasonló gyilkosságot követett el és igen va­lószínűnek tartják, hogy az Aruswalder-téri nőgyiJkösságöt is ő követte el. Ez három hét előtt történt és a bokorban talált nőn a foj­togatná ugyanolyan nyomai látszottak, mint az uj áldozaton. A kéjgyilkos akkor nem ra­bolt el semmit és a hullát egy bokorba von­szolta. Wörpel. egy Haarmann-tanitvány, hosszabb idő előtt égy Kr^mmen nevű asz- szonyt csati ki volt a zsidó temetőbe és Ott erőszakót követett el rajta. Ezt, valamint legutóbbi téttót is hidegen, tisztán és logikusan vallotta be. A kéjgyilkós házas ember volt, ♦»<>♦»»»♦♦»♦»»»♦»»»♦»»♦»»»»«»»»♦»»♦♦»»»»♦♦»»♦»»»» Ás elonvoBialó kurrKsstániak Konstantinápoly, március 10. Angórából érkező jelentések szerint a kurd felkelők DK arbekr külvárosáig nyomultak elő. Itt azon­ban visszaverték őket. A felkelők sók halot­tat és sebesültet vesztettek. Üjább támadá­sokról is érkeznek hírek. a SMeis szenvedői! + I I Egyetlen biztos védelmet nyújt a lágyék, « here. comb és köldoksérvnél a mi tökélete- r sitett rugónélkiiii sérvkötönk, mely éllel is S hordható Mindenféle bandázs operáció g után, lógó has, gyomor- és aoyaméhsfllye- désnél. Szabadalmazott lúdtalpbetét. Fia* néll has-, hát- és mellmelegitő ft „Hygiea" fcö!s?er!ia& Braíisiava, Dona-n. 51. § Rendélő orvos: Dr. Koch K. F. egy. m. tan. $ Árjegyzék Ingyen d A vidéki felek még aznap elintéztelek 5 =i cip6< mm CSAK „NA***-” NAL VEGYEN KASSA. FÖ-UTCA 29. WB ?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom