Prágai Magyar Hirlap, 1925. március (4. évfolyam, 49-73 / 792-816. szám)

1925-03-08 / 55. (798.) szám

Vasárnap, március 8. Perdicheas Máriát elrabolták? Szenzációs fordulat a görög csalóbanda ügyében Bukarest, március 7. A görög csalóban cl a ügyében, amelyről tegnap megemlékeztünk, meglepő fordulat állott be, amely ezt az amúgy is a titokza­tosság homályába burkolt, bonyolult ügyet még bonyolultabbá teszi. Nagyon nehezen fog sikerülni ebbe az ügybe világosságot de­ríteni és a tiszta igazságot megállapítani, Görögország meglehetősen messze esáik Bu­karesttől. viszont a banda tagjai nagysze­rűen dolgoznak össze. Mindenekelőtt megál­lapították, hogy a banda egyik tagja, a le­tartóztatott Atihides nem görög, hanem per­zsa .alattvaló. Minthogy AMiidest a konstan­sai rendőrség tartóztatta le, a görög hatósá­gok kérésére ki akarták szolgáltatni Görög­országnak. Ez ellen .azonban a bukaresti per­zsa íőkonza!, Balmyer mérnök óvást emelt és sikerült is elérnie, hogy Atihidest nem ad­ták ki a görög hatóságoknak. Atihides 1924 június 14-én érkezett meg Konstansába, •ahonnan Bukarestbe jött és itt a konzulátus­nál jelentkezve, felvétette magát a Romániá­ban élő perzsa alattvalók jegyzékébe. A konzul — amint azt nekem kijelentette — azon az állásponton van, hogy még abban az esetben is, ha Atihides valami bűntényt követett volna is cd Görögországban, miint perzsa alattvaló vagy saját hazájában, vagy pedig itt ál'litaindó bíróság elé, de semmi* esetre sem adható ki Görögországnak. A görög hatóságok az aktáikat még nem küld­ték el a román hatóságoknak, úgy, hogy a bukaresti ügyészség, ahová Atihidest beszál- litottáik, a kérdésben nem tud állást foglalni. Perdicheas Mária elrablása A nyomozás Perdicheas Mária ügyében, aki BarzacanossaL a banda egyik tagjával megszökött, a következő szenzációs részle­tet derítette ki: Perdicheas Mária nem önként szökött a bandával, hanem elrabolták. Barzaeanos, aki a török—görög háború után Szolimából Athénbe menekült, Perdi- cheasban talált támogatóra. A kereskedő 50.000 drachmát adott neki, hogy ezzel az összeggel valami üzlethez fogjon. Barzaca- nos azonban üzlet helyett elegáns ruháikat vett és nagy lébon kezdett élni, Perdicheas feleségét akarta elcsábítani, alkat személye­sen nem is ismert, de állandóan a nyomában volt, annyira, hogy egyszer a, tolakodó lovag elöl az asszony kénytelen volt a templomból az utcára menekülni. Egy este, amikor Per­dicheas asszony egyedül volt a lakásban, Barzaeanos felkereste és • revolvert véve elő, megfenyegette, hogy le­lövi, ha nem követi őt és egyúttal magához vette Perdicheas pénzét és ékszereit. Az­után az asszonyt egy autóba ültette, amely a ház előtt várakozott reájuk és egyene­sen az állomásra hajtatott. A Szimpion- expresszen bérelt egy fülkét és Konstanti- nápolyba szökött. Perdicheas asszony részére Marica Sa- pungiakis névre szóló útlevelet szerzett Bat- zacanos, a szükséges fényképet pedig már előbb ellopta a kereskedő asztaláról. Konstantinápolyból Konstansába mene­kültek. Barzaeanos és Perdicheas Mária házassága Noha Barzaeanos Athénben már régeb­ben megnősült, sikerült neki hamis adatok­kal a kon stanzái anyakönyvi hivatalt -félre­vezetnie és TriaudafiMdis néven elvette a Sapungiakis néven szereplő Perdicheas asz- szonyt. A házasság a konstauzaá anyakönyvi hivatalnál 346. szám alatt van bevezetve 1924 decemberében és tanúként Atihides és egy kőn stanza! ügyvéd szerepeltek. Amikor ezt Perdicheas valahogy megtudta, a görög hatóságokat rávette, hogy három görög rendőrtisztet küldjenek Konstanzába a szö­kevények előkeritésére. Ezefk azonban csaík ^ ■ | , . haiViZ ° a letrjohban bevált ^ % i 1910^1 foaleíferém ezerek. Kaphatok: g § (IjJIJj toaieiviz Sozmelikai laboratonum s L fi ÍORVlZ Prága II, Panská 4 § fOO0Or II. emelet, ^ Atihidest tudták elfogni, tűig Barzaeanosnak és a nőnek nyoma veszett. Most azután olyasvalami történt, ami az esetet egészen titokzatossá teszi. Perdicheas Mária levele Ma a letartóztatott Atihides Péter öccse jelentkezett Adamidis görög konzulnál és át­adta neki — Perdicheas Mária egy levelét! A. fiatalember azt állította, hogy a levelet. Konstantinápolyban adták fel, a borítékon azonban ennék semmi nyoma. A levélben azt írja az asszony, hogy öngyilkos lesz, ha nem bocsátják szabadon Atihidest, aki­nek semmi köze az ö szökéséhez és arra kéri a konzult, hogy a román hatóságok­nál ilyen értelemben interveniáljon. Az a föltevés, hogy Perdicheas Mária nem Konstantinápolyban tartózkodik, hanem Konstanzában őrzi a banda, Atihides segítő­társai és .ezt a levelet az ő kényszerítő be­folyásuk alatt irta. Erre enged következtetni a levél, hangja is. A rendőrség ez irányban megindította a nyomozást. Katonaszökevény, aki nővé vált, majd az amnesztia után visszaférfiasodott Paul Grappe csodálatos leánysága A P. M. Fi. párisi tudósítójától — Paris, március 7. Paul Grappe, a megelevenedett regény- hős qjárö hétköznapi, közönséges emberré változott. Susarmc Landgord meghalt, eltűnt, a Montniartreon, a Montparnasseon és a Bois. de Rouiogne sétálói előtt annyira köz­ismert La Garconne emlékké halványodott', merít Paul Grappe újra férfivá lehetett, mi­után tíz évig úgy szerepeit, mint leány, mi­után tíz évig mindenki úgy. ismerte öt, mint Susamne Landgordot, vagy népszerűén, mint La Garconuet. Paul Grappe katonaszökevény volt a nagy háborúban. Hogy elkerülje a bünte­tést és kijjátsza a hatóságokat, női ruhába öltözött s mint nő élt közel tíz esztendeig Paris éjjeli életében. Most, hogy a katona­szökevények amnesztiát kaptak, visszafér- iiasodott, nagy csodálkozására az ismerő­seinek. akik szentül meg voltak győződve, hogy Susanne valóságos nő. Az öreg házmesteraié, aki a rue Saus- suren felvezet ennek, a különös embernek a lakásába, szintén csak most tudta meg, hogy a közkedvelt Susanne tulajdonképpen nem is Susanne. Pedig több, mint égy éve lakott már ebben a ..maison irieublée“-ben, elégszer volt alkalma látni, megfigyelni őt és beszél­get,ni vele. — Soha, uram, sohasem miértéin volna ezt gondolni. Én és az egész quart.ier úgy ismertük őt, műit „Susanne41-! és azt hittük, hoigy ő és a félesége csupán jó barátnőik. Ki gondolhatta volna? ... Erre tessék, jobbra/ ez .az ajtó. Egy alacsony, - kis .barna -ajtón. bekopog­tatva, egy vékony női hang válaszol: Sza­bad. Benyitva a szobába, az ajtó előtt áll a kistermetű, vékony fiatalember, teljesen eí- íe mán ált ki nézéssel,' sárgásbarna haja á la Ninon van vágva, feliér, telt nyalka csak úgy világit elő a khakiszinü ingből, a keze ki­csiny, lába.szintén és a hangja megtéveszté­sig nőies, feltűnően vékony és lágy. Láthatóan zavarban van s mint egy jő háziasszony, mentegeti magát, hogy a szoba még nincs rendben. Nem is csoda, hiszen csak hajnali féltize nkettö van, Parisban az emberek ilyenkor kezdenek ébredezni csak. — Oh, köszönöm, nem dohányzom... a hangom... Hogy milyen az én történetein? Hát igen, tényleg dezertáltam, ez igaz. De esküszöm az édesanyám emlékére, hogy én tényleg megsebesültem annak a gránátnak a robbanásánál, amelyik tulajdonképpen kiin­dulópontja volt a történetemnek. Engem ak­kor a példaadás kedvéért fejbe akartak lőni, hogy néni voltam három napig együtt a szá­zaddal és mert a kötözőhelyekre menekül­tem állítólag. A bajtárs aimnak a tanúvallo­mása ugyan megmentett a főbelövetéstől, a parancsnok azonban büntetésképpen beosz­tott egy zuáv büntetőszázadba ... Ezt nem bírtam ki. Innen megszöktem. — Visszajöttem Parisba, a feleségemhez, eki akkor a Montparnasseon lakott. Két éven keresztül voltam bezárkózva a lakásban. — Nem mozdultam ki egy lépést sem. A hajam megnőtt, egészen a könyökömig ért már s a két év alatt nem beszéltem csak elfojtott hangon, És egy napon, ami­kor a németek legerősebben bombázták Párlst, a félelem kihajtott a szobából és a félelem megoldotta a nyelvemet, elkezdtem beszélni női hangon. — Mert a kétéves elzárkózásom alatt megtanultam jól varrni s készítettem ma­gamnak egy női toalettet s ebben mentem ki akkor azon a félelmetes éjszakán. Azóta az­tán megjött a bátorságom. — Mivel a megélhetési viszonyok rosz- szabbodtak, nem volt elég pénzünk, úgy, hogy dolgozni kellett mennem. Munkát ke­restem és találtam egy állást egy varro­dában. — így lett belőlem midinette. — Harminchét frankot kaptam egy hétre. Ügy-e, ebből nem lehet megélni? Mit csinálhattam mást? Utánoztam a többi leá­nyok példáját és elkezdem a „fairé Faubourg Montmartre“á életet. — Ellátogattam a Montparnasseon és a Montmartreon az éjszakai mulatókba és csakhamar sok barátnőre, de még több ba­rátra tettem szert. — Nézze, uram, itt vannak a 'levelek, ha nem hiszi... — íme, egy szerelmeslevél Susannehoz és 'ez, itt a legérdekesebb, egy házassági ajánlat egy Öreg kereskedőtől. Szegény, bor­zasztóan beSémszerelmesedet-t... Egyedül ez a kereskedő több, mint 150 levelet irt nekem. Képzelheti, uram a helyzetemet. :— Minden ..szomorú történeten keresz­tülmenteni, amit ez a különleges helyzetem hozott magával. Nagy féltékeny ségi jelenete­ket kellett keresztül szenvednem. Egy co- cotte meg atkárt mérgezni, mert a barátját állítólag elcsábítottam, pedig, lűgyje meg, uram, én nem tehettem róla, hogy beJémsze- retet-t. • .... — Mindig attól kellett tartanom, hogy megölnek féltékenységből mert valóban akkor nagyon felkapott „nő“ voltam. —- Oh. nem mosolyogni való dolog ez! Csupa félelem volt akkor az életem. Az előb­biek miatt, továbbá az erkölcs rendészié ti raz­ziák miatt állandó rettegésben voltam. És ami a legborzasztóbb volt, minden pillanat­ban attól kellett tartanom, hogy egyszer el­árulom magamat és feljelentenek, akikor pe­dig menthetetlenül főbe lőttek volna. — El lehet képzelni azt, hogy micsoda kínok között játszottam a szerepemet. — És azonkívül is sok szomorú jelenetet kellett végigjátszanom. — Sokszor találkoztam az édesanyám­mal az utcán, aki azt hitte, hogy elestem Arrasnál és nem adhattam neki tudtára, hogy élek, nem üdvözölhettem őt... — Oh, nagyon szomorú dolgok voltak ezek. Akikor halt meg a nagyanyám is... Én elmentem a temetésére, női ruháiban termé­szetesen és lefátyolozott arccal, ott álltam pár lépésnyire a sírja mellett és úgy fájt. sajgó tt a szivein, hogy nem mehetek oda és nem vigasztalhatom zokogó anyámat... Bi­zony, uram, én igaz, hogy megszöktem a hadseregből, de keservesen megfizettem ezért a hibámért!... Megkértem őt, hogy ha van még neki női ruhája, vegyen fel egyet és mutassa meg, hogy néz ki benne. Öt percig ki kellett néznem az ablakon, azalatt elkészül. Mire visszafordultam az ablakból, egy fess, kipirosltott ajkú, tüzes feketeszeraü kis parisienne állt előttem, sikkes, graoiőz és diszkréten kokett. Egy tö­kéletes Susanne lett rövid öt perc alatt a dezertált katonából. Annyira megtévesztő és annyira tökéletes „volt, begy a bucsuzásná! majdnem kezet csókoltam neki... Burgbardt Aladár. Szedlák dr. bankbizományost Eperjesen letartóztatták Pozsony, március 7. (Saját tudósítónktól.) Ma este futótűz­ként terjedt el Pozsonyban a hire annak, hogy Szedlák Elek dr. volt pozsonyi bankbi­zományost pozsonyi üzletfeleinek feljelenté­sére Eperjesen letartóztatták. Szedlák Elek dr. karrierje tipikus kon­junktúra karrier. Mint ügyvédjelölt dolgozott a hábomi után egy pozsonyi ügyvéd irodájá­ban Szedlák dr., egy margitfalvai görög lkat. lelkész fia. Az ügyvédi irodából a pénz­piacra lendült ki. Bankbizományos irodát nyitott és kezdetben, mig a konjunktúra tar­tott, valutákkal rengeteget keresett. Tisz­tességes, csöndes, derék, szolid fiatalember volt, aki a konjunktúra elmúltával lassanként leszoruFt a pénzpiacról. Rossz üzletkötése­ket csinált, amelyek a régi szerzett pénzt fölemésztették. Szerencsétlen spekulációi folytán a bankbizományosi irodáját körül­belül félévvel ezelőtt megszüntette. Ügyfe­leivel azonban úgy látszik nem hozta teljesen rendbe az elszámolásokat, mert ezek közül többen feljelentették. Mintegy tizennyo’c fel­jelentés érkezett ellene a pozsonyi rendőr­ségre, de Szedlák dr. már hónapokkal ezelőtt Eperjesre kötözött, ahol egy ruszin pénzin­tézet ottani fiókjának vezetője lett. A pozsonyi megkeresésre történt a le­tartóztatás március 4-ikén. Eperjesről ma reggel Pozsonyba szállították: a letartóztatott bankbizományost, ahol a pozsonyi ügyész­ség fogházába helyezték el Hegyeshalmy Lajos volt magyar miniszter meghalt Budapest, március 7. Budapesti szerkesztőnk jelenti telefonon: Hegyeshalmy Lajos volt kereskedelmi­miniszter és nemzetgyűlési képviselő ma? éjjel egy órakor agyszélhüdésben hirtelen meghalt. Hegyeshalmy Lajos 1862-ben született, tehát hatvanhárom éves korában érte a halál, amely vele a? magyar politikai és köz- gazdasági életnek egy igen értékes, komoly tagját ragadta ki az élők sorából. Hegyes­halmy t 1913-ban nevezték ki a MÁV helyet­tes átlépőkévé és a MÁV az ő igazgatása alatt igen szép eredményeket ért el. A politika - porondjára Hegyeshalmy La­jos a koinmün bukása után lépett csak, amikor is a második Friedrich kormányban, majd Teleky Pál gróf kabinetjében és Beth­len István első kormányában 1922, júliusáig állott a kereskedelmi minisztérium élén. A nemzetgyűlésnek megalakulása óta tagja volt és mint a keresztény Woíf párt vezető tagja, nagy szolgálatokat tett a keresztény politikának, amelynek mérsékeltebb irány­zatát vallotta programjául. Halála osztatlan részvétet keltett a politikai és közgazdasági életben. várd mif* fcíssí&íwÉJMnH, fioáH DÉDANYA NAGYMAMA ES LÁNY NÉGY NEMZEDÉK TAÜSKYT0L SZEREZTE MINDA­HÁNY A KELENGYÉT TAUSKV |. FIAI BRATISLAVi Alapittatott 1846. II Jf m B JsL AOBm f§A S m s! |Ui EB El H 9 —M* 0% 9 üüfo r apl^nkoed^ íeííe”aH Vil390ll II Jlllillli in"! 3 1 © **------- 1 ".......megfenő jutányos áron!! Wá WCT Qililldl KflSSCI* FO"1!!* ^[0, fen ,lioms ? S\° Vászon 6 CK. Ctilifon T CM.-MH. Damasttdrlll­™ borral szemben.) hözOh, fenér és színes lerlféKeh. Vaiöol! rum­Saját készítmény ti paplanok. Régi paplanokat átdolgoztat. nmSl vásznát nltiíensteiesumi \ • ' ■, • . ‘ • \ g ■' % *

Next

/
Oldalképek
Tartalom