Prágai Magyar Hirlap, 1925. március (4. évfolyam, 49-73 / 792-816. szám)
1925-03-01 / 49. (792.) szám
3 ▼asarnap, marcros i. ___________ Mi k a titkos rugói a kassai keresztényszocialista párt elleni hajszának? Irta: Abauií. Katonák A Prágai Magyar Hírlap eredeti riportja . Prága, február 28. Mostanában bárom katonaember járt az „retemben. Kárelrnult fiatalságom ragyogó alakjainak bús torzképei. Mosolytfakasztók, hol keserű fodrosat, hol vidám köny- nyeset. Az egyik az ezredes. Szerda az ezredes napja. Egy héten sem ntanid el, pontosan tiz órakor állít be. Hajdan daliás termete görnyedt, mégis katonás a tartása, valamikor villámló szeme ködölt, mégis méltóságos a tekintete. Kopott vászontáskáját leteszi az asztal szögletére s kirakja dobozait. Mindössze hármat. Csokoládésostya, cukrosmandu-ia és savanyu cukor. Nem szól. Vár. A fiuk, leányok abbahagyják a munkát! Mindenki odajárni az ezredeshez s vásárok Egy darabkát, kettőt. Az ár: amit tetszik. Megköszöni a koronákat, elveszi a filléreket. Az egyik szerdán uj ember került közénk, aki nem ismerte az ezredest s azt mondta neki: „Hallja öreg, jobb lehetne a portékája.14 — Az ezredes szeme büszkén villant meg, kihúzott zsebéből egy kis könyvecskét és odatartotta az uj ember elé. A könyvecske azt mondta: X nyugalmazott cs. és kir. ezredes, nyugpénze havi 800 korona. Aztán elment és a következő szerdán nem jött vissza. Pedig várjuk minden szerdán 10 órakor s mindegyikünk kikészíti a koronákat az ezredesnek, pedig tudjuk, hogy nem jön el többé hozzánk A kapitány. A kapitány a házigazdám. Az övé tudniillik az a háromszobás lakás, melyből egyet én albérlők, egyben pedig a kapitány- né varr és varr. Talán az összes letnai szépeknek ö varrja a katrincákat, mert a sin- gerje éjjel-nappal zörög, valóságos örökmozgó. A gép gép, különösen a singer elpusztíthatatlan. Mégis azt hittem, hogy az idegeim bírják a versenyt. Nem bírták. Mikor felmondtam a lakást, elbusultak, a kapitány is, az asszony is. Mert az ezernégyszázhoz, amit a kapitány* kap, kell a singer is, meg kell az albérlő is. S a singert más sem tudja megszokni. A bucsuzásnál a kapitány kihúzta a varrógép fiókját, melyben tizenhét kitüntetés hevert. Háborús csodatettek büszke emlékei. „S ezernégyszázból kell élnünk41 — ezt az asszony sóhajtotta, az ember pedig hirtelen a szeméhez kapott. Kiköltöztem. S most már hetek óta nem tudok a bántó csöndben aludni. Hiányzik a singer zakatolása, melynek fiókjában tizenhét kitüntetés hever. A tüzér. A tüzér a gömöri végekről került Prágába. A Rima partján egy bankban könyvelt. Manikűrözött körmökkel rótta a számoszlopokat a hatalmas könyvekben. Itt lépcsőt súrol s fát hord a század konyhájába. Vasárnaponként eljön az asztalomhoz egy kis magyar szóra. Dehogy is panaszkodik, csak a kezét dugdossa az asztal alá, mert szörnyen szégyenli vörösre mart bőrét, felhasadó körmeit. Megkérdeztem egyszer tőle, miért nincs a tiszti iskolában? „Voltam, — mosolyodilc el üdén piros ajka, — voltam, de kitettek. Egy generális jött az iskolába s azt kérdezte tőlünk, tizenhét magyar fiuktól, mit jelent csehül: csapágy. Egy sem tudta. Másnap parancsba jött: vissza a századhoz. Valamennyi. S azóta súrolunk és fát hordunk a századkonyhába.44 A műit vasárnap kimaradt a kis tüzér. Kerestem. „Négy hét szigorított, — mondja az egyik bajtársa — nem akart ott . súrolni, ahová parancsolták. Négy hét a priccsen és aztán el Caslauba.44 A gömöri kis tüzér is kilépett az életemből Egy összedőli üveggyár maga alá temette munkásait Eddig 7 halott és 15 súlyosan sebesült Saarbrücken, február 28. Tegnap délután összedült az építés alatt álló üveggyár. Minden benn dolgozó munkást maga alá temetett. Este 7 óráig hét halottat és tizenöt sebesültet sikerült a romok alól eltakarítani, de még mindig számos ember hiányzik. JIT'ndennenp add át a lapot egy tétovéi*ó ismerősödnek, vnlg meg nem évóaődift arróf, ftogt# a S’róáai JCtrfap a magyarság érdekei! sftofgáfja 7 — február végén. Mindnyájan tudjuk, hogy a kormánypártok kassai szervezetei tüntető felvonulási készítettek elő a kassai püspök ellen, mert őt tartották a 'pásztorlevél szerzőjének. A tüntetésre azért volt szükség, mert egy kor- mányférfiu azt kívánta demonstrálni a külföld előtt, amint azt a Ceské Slovo meg is irta, hogy a „csehszlovák közvélemény44 olyan ellenséges érzéssel viseltetik a püspök ellen, hogy nem képes a személyes biztonságát garantálni s ennélfogva ajánlatos lenne őt a köztársaságból eltávolítani.Ezt a tényt szükség esetén bizonyítani is tudjuk. De különben a február elsejei pokrokár- gyülés szónokai is ilyen tenorban szónokoltak. A dolog azonban másképpen sült el- A szlovák és magyar közvélemény tudomást szerzett a dologról és a Fleischmami-ügyben letartóztatottaknak mindössze állítólag (a vádirat szerint) az volt a bünük, hogy a készülő botrányt a püspökhöz Ilii őslakosok tudomására hozták. A •hívek február elsején nem oszlottak szét a vasárnapi mise után, hanem a püspöki palota előtt békésen gyülekeztek és várakozó álláspontot foglaltak el. Neim lehetett 'tudni ugyanis, vájjon nem akadnak-e a legio- nistákon kívül álló oly elemek, akik az arányos küzdelmeket mindig óvatosan kerülik, de rendkívüli bátorsággal mernek fellépni egy védtelen öreg emberrel szemben, akár ha százan vannak és mindnyájan fel vannak fegyverezve! Nos, miután azonban az őslakosok is voltak ám egynéhány százan, habár fegyvertelenül, a hőstett elmaradt és a pokrokárgyülés résztvevői is „higgadt magatartással" vették elejét a megfordítva elsülendő politikai botránynak. Konstatáljuk, hogy az őslakosok eljárása még jogos védelem sem volt, hanem legfeljebb előkészület a jogos védelemre- Konstatáljuk továbbá, hogy jogos védelemből a büntető törvények szerint még emberölést is el szabad követni- Konstatáljuk végül, hogy az őslakosoknak ez a magatartása — mindentől eltekintve is — akaratuknak egy oly nagy jelen tőoégü és külpolitikán, horderejű dia- dalrajutása volt, amilyenhez hasonlót még az ellenzéki politika sem produkált talán a re- pubiifca fennállása óta. Természetes, hogy emiatt rettenetes bosszút kellett áHani. Feljelentést adtak be tehát ismeretlen emberek, a kassai keresztényszociális párt vezérei ellen, fegyveres lázadás miatt. Komoly emberek ezt nem tehették, annyi bizonyos, komoly cseh és tisztességes légionista távol állanak ettől a hajszától, sőt nem egy ilyen beavatott vagy iránytadó egyéniség nyilatkozott már eHtélö- Ieg a dologról azzal a megvetéssel, amellyel csak egy módfelett hitvány cselekedetben megakadályozott, gyáva ember toporzékoló dühével szemben viseltetünk. A legszomorubb azonban, hogy komoly hatóságok komolyan vették a dolgotNosza megindult a mai kormányzatnak a Bach-korszak minden elnyomására és a kabinet noire-jára visszaemlékez te tő munkája: házkutatás, lefoglalás, levelek felbontása, letartóztatások ártatlan emberekkel szemben! És miért? Elmondhatjuk: Jogos védelem büntette miatt! Ilyet a jogi műnyelv nem ismer ugyan, de ismernek a vádaskodók. Egy dolog felől azonban megnyugtatjuk őket. A hajsza nem ijesztett és nem rettentett el bennünket és a kontinens egyik legnagyobb katolikus papjának a védelmében máskor is és más a 1 k a 1 o m itt a 1 i s élni fogunk — igenis — a törvényekben biztosított jogos védelemmel. Nem élték el a heccel a külpoilitkai célt, de nem fogják elérni a belpolitikait sem. Fegyvert természetesen még véletlenül sem talált sehol a rendőri apparátus, mely Kassán békeidőben 36 emberből és 8 detek- ttvből állt — míg most sok-sok száz rendőrből és meg nem számolható mennyiségű de- tektlvből áll — a demokrácia idejében! Alapok már leiközölték azonban, hogy a feljelentőknek sikerült egy tanút találniok. Hosszas fáradozás után ugyan, de sikerült. A mai pénzért mindenre kapható emberek légiójának közepette is csak egyet és azt is csak hosszú idő után. Erről az emberről kisült ugyan, hogy a kérdéses időben otthon részegen feküdt és hogy amikor egy keresztényszocialista alkalmazottat fegyvert osztani látott, akkor, abban az időben is az alkalmazott feküdt otthon súlyra betegen az ágyban — továbbá, hogy több kassai polgár ellen csalást is, illetve ennek kísérletét követte el de tanuzása alapján elrendelték a fogságot. Később ez az alap megdőlt, félős volt tehát, hogy a tábla elrendeli a szabadlábra helyezést és két letartóztatottat kétheti meghurcoltatás után kénytelenek voltaik szobádon bocsátani. Uja’bb feljelentések történtek, kémkedés, hazaárulás stb. cimen, mint ahogyan ez már szokás! Ez döntött! Az egyik foglyot nem sikerült szabadlábra helyeztetni. Kérdjük azonban a bíróságok iránti legnagyobb tisztelettel, vájjon idejét multa-e már a törvény ama rendelkezése, hogy letartóztatni csak azt szabad, aki „alaposan gyanúsítható." Ha majd bead egy úgynevezett államalkotó egy általa sem ellenőrzött följelentést és ennek a valótlansága két hét múlva kiderül, elég-e újabb 2—4—6 hét múlva bárkinek egyszerűen csak állítania azt, hogy X-Y hazát árult, ahhoz, hogy fogvatartsák?! Nem, ez csak gyanú, nem törvényszerinti alapos gyanú, melynél a hatóságok a vádaskodás ténybeli alaposságát is vizsgálni tartoznak. Jogi szempontból minden tarhatatlan, ami eddig ebben az ügyben történt, de nem féltjük Fleáechimann Gyulát, akinek mindenki előtt ismert és állandóan hangoztatott nézete ez volt: „Szigorú elvem az, hogy soha semmiféle titkos alakulásban vagy cselekedetben nem veszek részt, legjobban szeretném, ha állandóan fenn lenne a pártban egy rendőr, hogy ellenőrizzen és lássa, hogy a pártpolitikán kívül ott egyéb nem történik.44 Ezek az ő saját szavai. Nem féltjük, de tudjuk, hogy szabadság és diadal csak a börtönökön át vívható ki, ellenfleinket pdeig kérve-kérjük, hogy csak folytassák továbbra is a hajszát az egyház ellen, ez az egyetlen biztos ut a bukásukhoz! A P. M. H- VASÁRNAPI ROVATA Írja Schöpflin Aladár MAOYftB tin (Vasárnapi levél) Képzeljük cl, hegy elpusztulna a inai világ minden dokumentuma és a jövendőbeli történetiké ta tónak nem maradna egyéb forrás a rendelkezésére. mint egy újság kiéi évfolyama. Milyen képet kapna rólunk és életünkről? Megnézné az újság valamely számát és a következőket látná benne: egy förtelmes gyilkosság az első oldalon, minden piszkos részletével, több oldalra terjedő bőséggel. Aztán egy másik, tavaly elkövetett gyilkosság törvényszéki tárgyalása. Egy másik, szintén tavaly elkövetett gyilkosság tárgyalása. Néhány rágalmazási és becsület sértési per tárgyalása. Egy nagy kereskedő vagy iparoscég csődje, a tulajdonosok vagy megszöktek vagy öngyilkosok lettek. Egy-két feltűnő öngyilkosság. Egy uri leány rejtelmes eltűnése. Közben rövid és felületes roferáda arról, hogy a parlamentbe;’' a kultúra budget-jét tárgyalták. Egy-két színházi szenzáció arról, hogy a híres színész elszerződött egyik színháztól a másikhoz, meg hogy a primadonna szándékszik-e szerződést szegni. Ezek jelentik a kulturális étetet. Ha nem volna halálozásrovat és hymenrovat, amelyből azt látni, hogy természetes halállal is halnak az emberek és hogy rendes, becsületes házasságokat Is kötnek, azt 'kellene hinni, hogy nincs ebben az 1925-iki életben más, mint csúnya bűn, züllés, és minden egyéb szünetel vagy tengődik. Ebben persze az újság a közvetlen hibás. Van bizony a mi viláiguníkbam is egyéb dolog, kedvesebb és okosabb, de ennek az újság mind csak kevés teret engedélyez, mindent kiszorít belőle a vásári szenzáció. A legszebb kulturális eseményt is összezsugoritják, hogy annál több teret engedhessenek a bűnügyi riporternek. De hát a közönség? Ha valamely újság azt mondaná: a fél világi hölgy meggyilkolását elintézem tömören, szárazon egy hasábon, a törvény- széki tárgyalásokból csak a rövid tényleirást és az ítéletet közlöm, ellenben részletes tudósítást adok a tudományos társulatok munkásságáról, az iskolai dolgokról, adnék Okos cikkeket jó írók tollából aktuális kulturális, gazdasági és egyéb komoly problémákról, akkor mit csinálna a közönség? Talán megdicsérné az illető lapot a komolyságáért, de a másik újságot venné meg, azt, amelyik a szenzációkat közli. A közönség formálisan kényszeríti az újságokat a szenzációik fetfuvására. A modern újság elsősorban üzleti vállalat, élni és jövedelmezni akar, nem maradhat le az általános versenyben, tehát kénytelen a közönség után indulni, azt 'közölni, amit a közönség kíván tőle. A közönség pedig szenzációt, idegizgalmat kíván. Ezért olyan az újság, amilyen, mert máskülönben úgy járna, mint a korcsmáros, aki antialkoholizmust prédikál a vendégeinek. * A közönség, ahelyett, hogy megnyugvást, csöndet keresne a mai Izgatott időben, újabb és újabb izgalmakat kíván. Már nem elég neki az alkohol, morfiumra és kokainra áhítozik. Nem elégíti ki a cigányzene, a jazz-band lármáját szereti. Még olvasmányaiban is kiütközik ez a hangulata. Milyen könyveknek van a legnagyobb olvasótábora? Azoknak, amelyek vagy mennél több erotikát tartalmaznak, vagy pedig izgalmas kalandokat, az idegekre ható cselekvényt. A finom, meleg, intim könyveket csak kevesen olvassák. Valahogy hozzászoktunk a durva, őrös hatásokhoz, a radikális szerekhez. A szavaink is erősebbek és lármásabbak lettek. Tessék megfigyelni: az emberek ma hangosabban beszélnek nyilvános helyeken, nyersebb szavaikat használnak, ingerlékenyebbek, könnyebben összekülönböznek egymással, vülamoskalauzzahipincérrel. Olyanok, mintegy tulhangolt hangszer, minden hangjuk valamivel magasabb a kelleténél. $ Azért nem veszik rossz néven, ha valami me- ltg és intim dologról is beszélek. Mostanában élolvastam Hviezdoszlavnak A csősz felesége cimü verses elbeszélését, melyet a testvéröcsém fordított magyarra. A fordításról nem beszélek, bár tudnék tárgyilagosan is szólni róla, de eizt nem mindenki hinné el nekem. Magáról a ‘műről sem szólók általános kritikai szempontból, ezt már el is végezte más a P. M. H.-ban — csak egy-két különleges szempontra hivom fel a figyelmet. A költemény egyáltalán nem népies abban az értelemben, ahogy a nópbaltada népies. Sőt tipikusan irodalmi mű, a hangja, a formai megoldása egy az irodalomban ismert típus természete szerint való, ahhoz *z epikai műfajhoz tartozik, melyet Byron fejlesztett ki A diillomi fogoly és'más hasonló müveiben, amely a romantikus ízlés korában általános volt Európában s amelyet Arany János is felhasznált néhány kisebb elbeszélésében. A hang teljesen a literátus ember hangja: a nyelv majdnem barokkul tultömött, a nép embere nem is érti meg. Mégis van benne valami belső népiesség. Egy olyan költő nyilatkozik benne, aki eljutott a magasabb műveltségre, kiemelkedett a népből, de nem szakadt e! tőle. A lelki kontaktusa megmaradt: együtt érez vele, ugyanazon erkölcsi fogalmai vannak, ugyanazokban a szépségekben gyönyörködik és ugyanazokat a fájdalmakat érzi. Az egész lelkivilága szublimáltabb és tudatosabb, de kvalitásában ugyanaz. Egy olyan nép költője ez, ame ynek intelligenciája még nem szakadt el a néptől, amely tehát belsőleg egységesebb, mint a műveltség ormán álló európai nagy népek, amelyeket éppen az jellemez legjobban, hogy különböző társadalmi rétegeik lelkileg elszakadtak egymástól, eltépték a belső összekötő kapcsokat. A parasztember ugyanolyan érzéssel lép a templomba, az erdőbe, a Gránit Restaurant Prága, Celeiná ul. 13 Francia étterem, teiihert, hévenoz. helyiségen zárfhörfl társaságohnab megunni \
