Prágai Magyar Hirlap, 1925. március (4. évfolyam, 49-73 / 792-816. szám)
1925-03-01 / 49. (792.) szám
2 Vasárnap, március 1. A P. M. H. VASÁRNAPI ROVATA írja: Tömöri János. A helpsiifika Keli mpiiánál Prága, február 28. 'A csehszlovák belpolitikának talán a megalakulás forradalmi napjai óta nem volit olyan forrongó hete, mint éppen az, amelynek végén tartunk. Megállapíthatjuk rögtön azt is, hogy a forrongás nem fejeződött be még, a koalíciós fűtők állandóan táplálják még azt a tüzet, amely a forrongó kazánt immár szé tv etess el fenyegeti. Látszik, hogy a gépész, Svehila- nincs jelen, aiki mérsékletre inthetné a túlbuzgó fűtöket, akik nem tudják megtalálni azt a biztonsági szelepet, amelynek megnyitásával a túlfeszített gőzök szabad utat nyernének. Bizonyos azonban aiz is, hogy eme biztonsági szelep körül is valami hiba van; bedugult, elromlott. A róbbanásig túlfeszített kazán gőzenergiája azonban másfelé is elvezethető, még pedig a hasznos munkát végző hengerbe. Érdekes, hogy erre a megoldásra senki sem gondol a koalícióban, amelynek vezérei csak fűtik a kazánt, arról azonban nem gondoskodnak, hogy a forrongó kazánnal munkát is végeztessenek. Valameny- nyMiknek legnagyobb gondja csupán az, hogy ki tudja a kedélyeket jobban hevíteni. Csupán röviden mutatunk rá arra, hogy a koalíciónak egyáltalán nem sikerült elhárítania az ellentéteket. A cseh néppárti törvényhozók értekezlete után ma, szombaton a cseh nemzeti szocialisták tartanak klubta- nácsközást, amelyen az egész nemzethez, az ország összes lakosaihoz intézendő prokla- máoiót fognak megszövegezni a pásztorlevél ügyében. Mondanunk sem kell, hogy a nép, a nemzet nagy többségére való hivatkozás üres frázis csupán, amelyet szükség esetén mindem koalíciós párt előhúz rozsdás fegyvertárából. A kormányválsággal! kapcsolatosan aiz uj kormányrezsimre vonatkozóan ismét a legváltozatosabb tervek merülnek fel. így szóba jött a vörös-zöld, a polgári, a szocialista'kisebbségi kormány eszméje, valameny- nyiről megállapítják azonban az életre való képtelenséget. A nagy nemzeti koalíció megrögzött védelmezőinek egyetlen reménye Svehla miniszterelnök visszatérése, akii ezelőtt a válságos pillanatokban mindig talált valami olyan veszedelmes fenyegetést, melytől az engedetlenek megrémültek. Ez a veszedelem legtöbbször az uj választással való fenyegetés volt; ma már egy párt sem ijed meg attól, ezért Svehlának valami uj, hatásosabb fenyegetést kell kigondolnia; a koaliS őrsieteket mindenki csak Galerik és Tsa makiiizAkai vesz, BR/ym&M. Raüottna ni. Telefon 3501. 2602 és 2693. IS Ml n m m *j ■ «* •m m m ■*! W «* w « ** fű "5 «9 B? ff! KI Dü «J f? lg 0 Kedd: BUDA LÁSZLÓ: Az alsósparti után. Szerda: ÁRVA PÁL: Az asszony és az ősz. I. Csütörtök: ÁRVA PÁL: Az asszony és az ősz. II. Péntek: Ifj. KRÜDV GYULA: Az óriás. Szombat: MENCZEL ALADÁR: Gyurim. Vasárnap: ÖLVEDI LÁSZLÓ: A Darám télen. (Vers,) — LÖRINCZY GYÖRGY: Holdvilág. «— .............wrmmSSsmmm................ Eg yperces találka a múlttal Az óra négy és harminc percet vert és jött a múlt váratlanul, puhán; kezet fogott és nézett, egyre nézett (talán más lett az arcom s a ruhám). És megkérdezte, merre jártam én, mióta messze, messze hagytam öt; az erőm, kedvem, vágyán; mit csinál? siilyedt, nyugodt vagy még nagyobbra nőtt? Én mosolyba ringattam meg szavát és mondtam, hogy jaj sok-sok minden volt, vittek és hoztak kormos vonatok s az élet minden színe rámhajolt. Egy perc von csak ... és ment tovább a mnlt, de felszaggatta bennem önmagát, s még most is hallom, percek hidján át: a régi, régi gyógyító dalát . . . Urr Ida. STÖPP Mell, amsriltal gomni - kalöalegssségek minden patikában, droprériá bán ás parfümériában kaphatók ció megszeliditésének egyik ilyen hatásos eszköze volna áz, hogy Svehla a kommunistáknak, vagy a nemzeti kisebbségi pártoknak a koalícióhoz való csatlakozásával fenyegetné a rako ncátl ankod ók at. A koalíciós kormányrezsim a válság idején is csupán a saját hatalmi állására gondol s eszébe sem jut az, hogy komoly munkához lásson. Volna pedig itt olyan munka is, amely a hivatalos programban nem volt felvéve. Ilyen például az állampolgárság ügye, a tisztviselők kérdése; Szlovenszkó- ról egyre érkeznek a rémhírek az állampolgársági üldözésekről s a nyugdíjasok som laktak jól a fizetésemelést szabályozó törvénnyel, mert pénzt még mindig nem láttak. A komoly munkától való irtózás jellemzi a koalíciós kormány többéves életét s ez a mimikától való irtózás hozta meg a mai válságot s fogja eltemetni a lustáikodókat. Étert, a telet Maion Éllé, Kitolt Halálát hashárivasmiHadás okozta — Újabb káosz előtt a német politika Berlin, február 28Ma reggel kilenc órakor bécsi hírek nyomán a középeurópai fővárosokat bejárta már az a hir, hogy Ebért birodalmi elnök meghalt. A Wolff-ügynökség reggel kilenc órakor kiadott hivatalos jelentése szerint a halál még nem következett be, de öt óra tájt a hashártyagyulladás hirtelen terjedni kezdett és a kezelőorvosok szerint az elnök állapota ettől az időtől fogva reménytelen volt. A katasztrófa tényleg még a délelőtt folyamán bekövetkezett és az elnök, aki reggel felé elvesztette eszméletét, anélkül, hogy azt visszanyerte volna, 10 óra 10 perckor meghalt. A halálos ágynál Ebért asszony, az elnök gyermekei, valamint veje, Janicke dr. és Melssner tír. államtitkár voltak jelen. Ebért elnök halála a német politikai életet újabb megrázkódtatásoknak teszi ki. Bár az elnökválasztás problémája a közeljövőben aktuálissá vált már, ez a hirtelen halál sok mindent rontott el. Annál is inkább, mert Ebért elnök minden támadás és meghurcoltatás dacára valóban a német nép szeretetében állott. Csöndes, igénytelen alakja, mely nem vett részt a politika harcias plaLformján és mely mindig minden irányzattal szemben megértőén viselkedett, az egyszerű életkörülmények közül a legmagasabb polcra jutott férfiút a belföld előtt, sőt még a külföldi államfők előtt is, igen szimpatikussá tették. Ez utóbbit bizonyítja az a sok távirat, melyet Ebért elnök betegsége alatt a külföldről kapottA német jobboldal gyákran igyekezett kompromittálni az elnök alakját. Az elmúlt hónapok folyamán nagy feltűnést keltett a magdeburgi pör, melyben Eberfet haza- árulónak akarták bélyegezni és azt rábizonyítani, hogy az 1918-as összeomlást ő okozta. Az egész hajszáról kisült, hogy a felelőtlen elemek komlottja volt és az elnök személyét nem érhette vád- Ugyanígy megdől a Barmat-botrányban való részvételének vádja is és ezek a rosszul sikerült manőverezések csak emelték a.z elnök belföldi tekintélyét. Végeredményben a fövád mindig csak az volt az elnök ellen, hogy egyszerű családból származik és egy közönséges nyergesinas bitorolja a legfőbb államfői méltóságot. Mert annyi tény, hogy Fritz Ebért a legalacsonyabb sorból emelkedett a tetőpontra1871-ben született, egyszerű nyergesmunkás volt, majd hírlapíró és képviselő. Bábel halála után ő leit a német szociáldemokrata párt vezére és mint ilyen nagy tiszteletre tett szert nyugalmával és mér- sékelíségével. Í918*ban kancellár leit, 1919- ben pedig a német köztársaság elnöke s mint ilyen csendesen s a nyilvánosság előtt bem szerepelve, de annál többet fáradozva a rend, a nyugalom biztosításán és az örökös ellentétek kiegyenlítésén, élt kis palotájában. Berlin, február 28. A birodalmi elnök halálának hire villámgyorsan terjedt el a városban. Minden újság különkiadást adott ki. Az utcákon csoportok képződtek, me'yek pártállásukra való tekintet nélkül, emberileg meghatódva tárgyalták az elnök hirtelen halálát. A nyilvános épületeken gyászlobogók lengenek. A tőzsde forgalmát azonnal beszüntették a hir hallatára. A birodalmi kormány már fél 11 órakor összeült, hogy megbeszélj© a szükséges rendszabályokat. A német köztársaság ugyanis edd’g még nem rendelkezett olyan ceremóniákkal, melyeket a köztársasági elnök halálakor kell éietbe’éptétíii. Parlamenti körökben úgy vélik, hogy a birodalmi gyűlés hétfőn csak formális és gyászülést tart, ami után rögtön elnapolja magát. Az elnök ideiglenes helyettese alkotmányosan a kancellár lesz. A .világ minden tájáról részvéttáviratok érkeztek. Berlin, február 28. A ma délelőtti kabinetülésen Luther dr. birodalmi kancellár meghatódva emlékezett meg az elnök halálárói. Kiemelte Ebért hazafiságát és okossú- gát, mely gyakran segített ott, ahol már minden elveszettnek látszott. Az elnök mindig a német nép érdekében cselekedett és a legnagyobb odaadással, szerénységgel és puritán altruizmussal intézte a birodalmi elnök kötelességeit. Soknak barátja lett, akik a birodalmi kormányba lépték. — A néppárt lapja, a Zeit megemlékszik arról, hogy a politikai veszekedés hirtelen megszűnt, amint Ebért elnök betegségéből kitudódott, hpgy veszedelmes. Ez a körülmény is mutatja, hogy az elnök személye közszeretetnek örvendett. Berlin, február 28. Hivatalos jelentések szerint az uj birodalmi ehlök választása néhány héten belül megtörténik. A birodalmi elnököt az egész német nép választja és hivatali ideje hét évig tart. Csak az a jelölt lehet elnök, aki az abszolút többséget, azaz a leadott szavazatoknak több mint a felét megkapja. Ha igy nem sikerül elnököt választani, akkor 14 nap múlva uj választást Írnak ki, ahol a relatív többség dönt. A szavazatok száma körülbelül 35 millió a birodalomban. — A magdeburgi port az elnök halálára való tekintettel elnapolták. — (Városi közgyűlés Rimaszombatban.) Rimaszombati tudósítónk jelenti: A várost képviselőtestület február 26-án tartotta ezévi első rendes közgyűlését. A bakti pusztai telepesek állampolgársága ügyével kapcsolatban Törköly József dr- éles szavakkal ítélte el a kormánynak illetőségi politikáját. Javasolta, hogy a memorandumban kérje meg a képviselőtestület a teljhatalmú minisztert, hogy amíg az illetőségi és állampolgárság! kérdés '■törvényhozásilag elintézést nem nyer. azon állampolgárok, akik a meglevő jogszokás szerint éltek Szlövenszkón, jogaikat egyelőre továbbra is gyakorolhassák- Csorbái főjegyző bejelenti, hogy Hanes járásfőnök Pálóczy Czinke István képviselő- testületi tagtól a mandátumot megvonta. Törköly jogfosztásnak minősiti a járásfőnök eljárását, amely szintén a>z elfogult illetőségi politikán alapszik. Rádobtam tekintetemet védencemre: — Elég! De ő csak folytatta: — És ittam a fényt ... a tavaszt . . 4 megkinzó, édes szédüléssel dőltem a falhoz... részeg kábulat fütött át ... a nők ruhája súrolta szivemet .... selyemharisnyájuk perzselve sütött rám . . . engem még senki soha meg nem csókolt . . . senki . . . soha... Elcsuklott a hangja. A panaszosnő zsebkendőjét kereste elő. A szivéhez kapott. A vádlott ráemelte tekintetét. — És akkor jött ő . . . szépsége átfutotta minden idegszálamat . . . elsuhant mellettem . . . rám sem nézett és akkor... akkor . . . utána vetettem magam, átkaptam a derekát, a . . . vállába csókoltam és még mielőtt segítségére jöttek volna, a szájára tapadtam . . . A panaszosnő felsikoltott. A tárgyalást fel kellett függeszteni. — És mi lett a vége? — kérdezte az asszony. •— A panaszosnő visszavonta a vádat. Felmentették. Reám nem is került sor. Fölöslegessé vált minden védőbeszéd . . . B1 se búcsúztam védencemtől. Nagyon bosz- szantott a dolog. Aztán rá két hónapra olvasom a lapokban, hogy a panaszosnő és védencem házasságot kötöttek. Diadalmasan tettem az újságot az aktáim közé. Meg volt az elégtételem. Dr. Szűcs szivarra gyújtott. — Igen, asszonyom. Ha védencem nem rontja e’ a dolgot, védöbcszédemre a bíróság legfeljebb egy hónapra ítélte volna el. És akkor soha se nősült volna meg. így aztán életfogytiglanira Ítélte macát. Májusi részegség — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Erdődy Mihály. — Hát olyan rossz házasodni? ■ Dr. Szűcs a kezével legyintett. — Asszonyom, házasodni nagyon rossz. De férjhezmemni még mindig jobb, mint megnősülni. Az asszony felkacagott. — Ha még ezt egy nős ember mondaná. — Akkor ta’án más véleményen volnék. Saját tapasztlatamkat ritkán formáljuk igazsággá. A hazugság az illúzió alapföltétele. Illúzió nélkül pedig nem érdemes élni . . . Figyeljen ide asszonyom, el fogok . mondani önnek egy esetet, amely egy védencemmel történt, akit, sajnos, a bíróság fölmentett. — Sajnos? — Igen. Határozottan sajnos. A végén öli is be fogja látni . . . A bíró összehúzta szemöldökét: — Megértette a vádat? Védencem kiegyenesediett. Himlőhelyes arcán átszökött a vér, vizeskék szeme ki- gyult és púpja a válla fölé emelkedett. — A vádat megértettem. A biró rászegezte tekintetét. — Bűnösnek érzi magát? A vádlott púpja még magasabbra dagadt. Vastag szája kiszélesedett: — Nem. A tárgyalóterem csendjét a megbotránkozás moraja szántotta át. A vádlott tehát nem érzi magát bűnösnek, amiért május harmadikén délelőtt tizenegy órakor a nyílt utcán egy ismeretlen hölgyet vakmerőén ma gához ölelt éskétszer megcsókolt. Ez aztán már igazán a legnagyobb fokú erkölcsi eltévelyedés. Csak én ültem nyugodtan a helyemen zsebemben az elkészített védőbeszéd kivonatával, amelytől ha nem is teljes fölmentést, de legalább is enyhe büntetést vártam védencem számára. A bíró levette szarukeretes szemüvegét. Tekintete kissé megszelídült: — 'Mit tud felhozni védelmére? A vádlott futó pillantást vetett a panaszosnőre, aki a padsor végén ült lesütött szemekkel, kicsit dacosan, összeszoritott szájjal, aztán a biró felé fordult. Védencemre néztem. Intettem neki, hogy csak rövidre fogja, majd én elintézem a dolgot, ne féljen, nincs az a kemény szív, amit én ne tudnék meglágyítani. A panaszos hölgy villámló szemeket vetett rám. Ebben a pillanatban ellenségek voltunk. Védencem előlépett és halkan kezdte, azzal a puha, szinte muzsikáló hanggal, amellyel a természet mintegy kárpótolta őt testi rútságáért. Már majdnem féltékeny voltam a sikerére, amelyet a hallgatóságnál elért és idegesen integettem, hogy hagyja már abba. De a vádlott egyre színesebb, melegebb jelzőket talált és mint valami rakéták repültek szájáról a mondatok. — És akkor . . . ott, az utcán ... a mámoros fényben ... a tavaszban szerettein volna leroskadni az aszfaltra . . letérdelni, mint egy koldus, akit elkergettek a gyönyör terített asztalától . . . akinek solia még csak egyetlen morzsa se jutott . . . akinek élete úgy telt el zsóktalanul, siváran, a gyötrődéstől fáradtan, kiégve . . . ami bennem izzott, lángolt, lobogott, mint egy máglya .. . Igen, ákkor ott, az utcán, a májusi napban . ,.
