Prágai Magyar Hirlap, 1925. február (4. évfolyam, 26-48 / 769-791. szám)

1925-02-22 / 43. (786.) szám

Vasárnap, február 22.

A p. M- H. VASÁRNAPI ROVATA

írja: Tömöri János.

A jselplla heti sorempőiasat

Prága, február 21.

Ha a kommunistáik a múlt vasárnap nem rendezték volna meg rosszul sikerült drágaságellenes tüntetésüket és ha a hét közepén nem kerül nyilvánosságra Búbnak képviselőnek a pártból való kizárása, bátran mondhatnék, hogy az ugorkaszezon kellős közepén tartunk. így azonban — hála a kommunisták tevékenységének — a koalíciós lapoknak van tárgyuk, amelyen töprengjenek s ezzel egyúttal a kormány belső nehézségeiről elterelik a figyelmet,

A kommunisták vérbefojtott drágaságéi- Jenes tüntetését ismét elten elitéltük s most sem tudunk mentséget találni a demagógia számára, amely a fanatizált tömegeket a rendőrök szuronyai elé hajtja a drágaság leküzdésének ürügye alatt.

Bubrá'k képviselő kizárását a párt belügyinek tekintjük, amelyből azonban a párt teljes bomlására logikusan nem lehet következtetni. Amint az eddigi kiválások és pártszakadások is bizonyítják — a cseh nemzeti szocialista Vrbenskytől kezdve az agrárius PráSehig —, az elszakadás egyetlen egy esetben sem hozott babérokat a „szakadá- rokmak“.

Ámbár a központi diktatórikus vezetés alatt álló kormánysajtó minden lehetőt elkövetett annak érdekében, hogy a kommunisták bomlásának kiszinezésével a közfigyelmet elterelje a koalíció válságáról, ezt letagadni sem képes. Nyilvánosságra került — egyebek között — az, hogy Svedjla betegsége nemcsak testi, hanem politikai is. Igaz ugyan, hogy a koalíció éppen Svehlának köszönheti azt, hogy még ma is az élő politikai alakulatok között van, a benne helyet foglaló pártok is kezdik belátni azonban, hogy semmi értelme sincs a mesterséges életnyujtásnnk; a koalíció sorsa meg van pecsételve, injekciókkal ideig-óráig megnyujtható az élete, azonban az ilyen halódó'szervezet a munkára már alkalmatlan.

A cseh agráriusok hangos szavú 'lapja, a Veoer Becka pénzügyminiszter ellen intézett támadása hozta nyilvánosságra azt, hogy a koalíció többi pártja torkig van a Sveihla diktátumával. Vagyis kiderült az, hogy még a pétka tagjai is szivük mélyéből s meggyőződésből megvetik egymást

A dühöngő „jóbaráü" viszonynak egyáltalában nem vált hasznára az, hogy a német szociáldemokraták az egyházpolitikai kérdéseket kezdték feszegetni sürgős interpellációjuk kapcsán. Ez a sürgős interpelláció ma már nem azért jelentős, hogy a koalíció szocialista pártjai végül nyilatkozni kényteKedd: PAFF VIKTOR: Dolmány! Ernő.

Szerda: NEUBAUBR PÁL: A Krisztus-modeíl. I. Csütörtök: MÉSZÁROS JÓZSEF: Én megállók,

(Vers.) NEUBAUER PÁL: A Krisztus-modell.il. Péntek: NEUBAUBR PÁL: A Krisztus-modell. III. Szombat: ALFRÉD COLING: Confucius.

Vasárnap: FODOR JÓZSEF: Mh Írjak Neked?

(Vers.) — URR IDA: Egyperces találka a múlttal. (Vers.) — SOMLAY KÁROLY: A törökös diák.

Az életem áldott gazdagsága

Az életem áldott termése

Pár vers s néhány íelfülött álom,

Gazdag vagyok,

Gőgös vagyok,

És tort ülök minden halálon.

Nagyúri, balga dölyf hevít ma,

Akarom: tudják meg, hogy élek;

Én, a Nagyúr,

Kincses Nagyúr,

S már az élettel sem cserélek.

Vagyok: világok zárt egésze,

Edény, az Istenség kezében;

S ha meghalok,

Feltámadok

Minden hitben, aranyban, vérben. [Kolozsvár.) Jakab Géza.------— — —. —i——awfaa—■ ■ ——...........

A balatoni seHő

(Ujj Szindbácl-történet.)

— A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Krúdy Gyula.

—- Csak .még felfelé a fejjel! — monda magában Szindbád. — Utóvégre az nem sokai számit, hogy Almásról éjszaka kellett megszökni, Almás csak egy rongyos mező- város.

(Almáson ugyanis az a félreéri és történt, hogy felháborodott férfiak azzal gyanúsították Szindbádot, hogy ^gy módos özvegylenek, hogy elveik, vagy a koalíció kedvesebb-e számukra, mert ez e kérdés már elintézést nyert, hanem sokkal nagyobb jelentősége van azért, mert a cseh szociáldemokraták végül elismerték a német szociáldemokratákról, hogy ezek is államalkotók, mert a köztársaság belső kérdései iránt ér-' deklődmi kezdtek s ezt az érdeklődést az egyházpolitikai sürgős interpelláció benyújtásával juttatták kifejezésre. Nem irigyeljük a német szociáldemokratáktól a kormány eme vádveregetését, mert nagyon olcsó ez a siker. A koalíció az interpelláció sürgősségét nem fogja elismerni s ezzel a német szociáldemokraták ál’lamalkotósága ismét kútba esik.

Ami egyébként az államalkotói jelleget illeti, kénytelenek vagyunk azt látni, hogy éppen azok a pártok mutatnak a legkevesebb érdeklődést a közügyek iránt, amelyek oly büszkék államaikétóságukra. Sőt tovább mehetünk egy lépéssel: a pártjainkat éppen azért nyilvánították „államéi len esek nek“,

mert nem fogadták el szó nélkül azokat a törvényeket, amelyek egyáltalán nem szolgálják sem az állam, sem a lakosság érdekeit, hanem csupán a hatalmat bitorlók állásának megerősítésére irányulnak.

Miután annak idején hangoztatták, hogy a hivatalos Szerbia ártatlan a gyilkosságban, annál inkább kötelességük magukat tisztázni igyekezni, mivel a jelenlegi jugoszláv államban ugyanazoké és ugyanazon politikai pártodé a vezető szerep, mint volt 1914-ben.

Amennyiben Paslcsék nem adnak megfelelő felvilágosítást, ez egyenesen megváíioz- tatja a háború előzményeinek okából alkotott nézetünket és politikánk irányit Sára Is befolyással kell, hogy bírjon. A nyílt levél politikai körökben nagy feltűnést keltett és kíváncsisággal várják a fejleményeket.

Március 2-án vá'ászf elnököl az ellenzék párthoz! vezérlő bizottsága

Losonc, február 21A szlovenszkói és ruszinszkói szövetkezett ellenzéki pártok pártközi vezérlőbizottsága 1925- évi március hó 2-án Ótátrafüreden ülést tart a következő tárgysorozattal: 1. A pártközi vezérlőbizottság elnökének megválasztása. 2. Lelley Jenő dr. képviselő indítványa a választókerületi bizottságokról. (Előadó: Lelley Jenő dr-) 3. Az állandó albizottságok munkarendjének kidolgozására kiküldött bizottság jelentése. (Előadó: Tö'rköly

London, február 21.

(Saját tudósítónk telefonjelentése Berlinen át.) Seton Watson, a Scotus Viator név alatt ismert angol publicista és a magyarság nagy ellensége a szarajevói gyilkosság tisztázása érdekében nyílt levelet intézett a Times szerkesztőjéhez. Ugyanis nemrégiben jelent meg Johanovics volt szerb miniszter könyve az 1914. évi eseményekről és e könyv adatai alkalmasak arra, hogy a müveit világ megváltoztassa az Ítéletét a világháború keletkezésének okairól. E könyvben Johanovics a többi között azt Írja, hogy 1914 május végén, vagy junius elején Pa- sicsnak tudomására jutott, hogy Szarajevóban m©g fogják gyilkolni Ferenc Ferdi- uánd trónörököst és feleségét. A gyilkosság szervezői egy Bely nevű boszniai diákegyesület tagjai voltak. A határmentí szerb hatóságok szintén bűnösök voltak az összeesküvésben. Johanovics előre tudott a merényletről, mégis megdöbbent, amikor értesült róla, hogy megtörtént.

Scotus Viator mindezek kapcsán azt kérJózsef dr.) 4. A Központi Iroda jelentése a Petrogalli-alap rendeltetéséről. (Előadó: Fladhbarth Ernő dr.) 5. IndítványokA Magyar Jogpárt Tarján Ödönt küldte ki a

pártközi vezériőbizotís gba

A szlovenszkói és ruszinszkói Magyar Jogpárt a szlovenszkói és ruszinszkói szövetkezett ellenzéki pártok pártközi vezérlőbizottságába Tarján Ödön gyárost jelölte rendes tagnak.

dezi, hogy a szerb kormány értesitette-e idejében Bécset az összeesküvésről. Elsőrendű bizonyíték van a cikkíró kezében, hogy Bécs a szerb kormánytól semmiféle utalást, vagy figyelmeztetést nem kapott. A bécsi szerb követ a külügyminisztériumban erről senkinek nem tett említést, csak Bilinszky volt közös pénzügyminiszternek mondotta egy magánbeszélgetés kapcsán, hogy Boszniában bizonyos nyugtalanság észlelhető. Ez a megjegyzés azonban általános jellegű volt és egyetlen szó sem foglaltatott benne a készülő merényletről.

A szerb köveinek ez a tájékoztatása semmiféle befolyást nem gyakorolt Bécsben.

Johanovics — írja tovább Scotus Viator —nem is gondolt arra, hogy e könyvének milyen fontos következményei lehetnek.

Ez a könyv nem más, mint beismerés és a közvélemény jogosan elvárhatja Johano- vicstói, valamint főnökétől, Pasicstól, hogy tisztára mossák magukat a vád alól, hogy előre tudtak a szarajevói gyilkosságról, tehát tudatosan bűnrészesei annak.

Az iskolaügyi minisztérium

újabb meglepetése

Prága, február 21.

A közvéleményt méltán lepte meg a kormány legújabb, 25—1925. számú rendalete, amely az iskola igazgat ás és oktatás legfelsőbb ellenőrzéséről és az ipari szakiskolák s az iparos továbbképző tanfolyamoknak az iskdaügyi minisztérium hatáskörébe való utalásáról intézkedik. A rendelet szerint az ipari szakiskolák és továbbképző tanfolyamok legfelsőbb ellenőrzése az iskolaügyi miniszterre van ruházva. Amiint ismeretes, Szlo- venszkón ezideig az ipariskolai igazgatók, valamint a kereskedelemügyi minisztérium külön szervei látták el ezt a szolgálatot. Ez a' rendelet főleg az iparoskörökben nagy visszatetszést szült, mert az iparos továbbképző tanfolyamok és tanonciskolák felállítása a jövőben az iskolaügyi minisztérium kénye-kedvét öl fog függni. Az iskolaügyi minisztérium ilyen módon az elsőfokú hatóság az ujj iskolák felállítására iráuyuló kérvények elintézésénél, ami teljesen képtelen helyzetet teremt mert egy ilyen tanoncképző tanfolyam szükségességét elsősorban a helyi viszonyokkal ismerős ipartestület, kereskedelmi és iparkamara tudja megítélni, a központi minisztérium azonban erre képtelen, A tanfolyamok fentartási költségei természetesen a jövőben is az iparosköröik váliaira nehezedik s ennek ellenére a minisztérium fog felügyeletet gyakorolná azok felett. — A rendelet kiadásának Okai ismeretlenek, bizonyos azonban az, hogy a kormánynak kötelessége lett ,#clfta a rendelet kiadása előtt az illetékes iparosszakkörök véleményét is meghallgatni.:

iii i ——■rnnirmnrrirn i im

Scofns Wfa!®r MtartszesstiiHgel vádolta PasScsol Ferenc Ferűinánd meggullkoiAsálMii

Ki idézte elő a hábonit? — Scotus Viator is rájön az igazságra

asszonyt akar megszöktetni. Ha már férjhez megy az özvegy, válasszon helybeli emberi, maradjon itt a vagyon.)

Ugyanezért Szindbád most másfelé vette útját, hogy legalább is a Duna folyam válassza el a kellemetlen almásiaktól, „Stuart Mária" jutott eszébe, aki egy bala- tonparti ódon vadászkastélyban éldegél a szőlőhegy alatt és mindig terem annyi borsó a kertjében, hogy vendégül láthatja azokat a férfiakat, akik tisztelettel és hódolattal közelednek feléje.

Stuart Mária aranyszőke volt, többnyire piros sláfrokkot viselt, a papucsát kihajította az ablakon is, ha valakire megharagudott, káromkodásokat tudott, amelyeket az az 1848/49-iki hadjárat egyik komáromi kapitányától tanult, aki kilencvenhárom esztendős korában vette el feleségül, ugyanezért a katolikus lelkész nem akarta eltemetni az istentelen hadfit, Tapolcáról kellett elhozatni a kálvinista papot. De az öreg ur jól kinevelte Máriát, regénykönyveket olvastatott vele, divatlapokat járatott a címére, a helybeli postahivatalban mindig nagyot nézett a kisasszony a legújabb Egyetemes Regénytár kötetein, amely piros vászonba kötve nagy szenzációt hozott őrbe. Az egykori Eszterházy-kastély bolthajtásos bejáratára bizonyos tisztelettel nézegettek a Bala- ton-parti országút utasai.

— Nemcsak kulacsgytijtemény van ott, — mondogatták, — hanem könyvtár is.

A honvédbajnok végre is belehalt süketségébe, amelyet Komáromban szerzett, amikor egy puskaporos hordón pipázott. (Persze, a hordó felrobbant.) Stuart Mária csalékony, egérfogu szemeivel kipillantott a gled’csia- keritésen, hogy Szindbád csaknem a nyakát örte ki,amikor leugrott az alig lassító személyvonatról. (A podgyászát majd Tapolcáról hozza vissza a vasúti ka1auz, ak’nok szabad volt szüzdohányt termelni a kastély kertiének rejtettebb részében.)

— No, nem hiába csergett a szarka! — monda minden meglepetés nélkül Stuart Mária, amikor Szindbád benyitott a házba

és az ajtó mellett szemügyre vette az öregur parapléi, sétapálcái, bunkós botjai között azt a furfangos fokost, amely lőni is tudott.

— Úgy látom, még senki sem viseli a fokost!

— Ritkán vetődik müveit ember erre a

környékre, — sóhajtotta Stuart Mária. — Itt legfeljebb a Borászati Lapokat olvassák. Nem értem, hogyan élhetnek a helybeli férfiak olvasmányok nélkül. (Amint leesik az első hó: nyomban prenumerálok valamely

hírlapra, azonkívül egy láda könyvet készítek az ágyam mellé. Megesik, hogy napokig sem kelek fel, ha valamely érdekes regényre találok. A bolygó zsidót háromszor is elolvastam.)

Szindbád észrevette a fogason az öregur taplósapkáját. Felpróbálta:

— Nem csodálom, hogy személyesen járt a pincébe az öregur, jó meleg ez a sapka . . .

— Dehogy, dehogy, — felelt rezignálton Stuart Mária. — Éppen az volt a baj, hogy lassankint minden teendő reámhárult. A pincébe kellett járnom, holott tudom, hogy őszidőben mindenféle legyek és bogarak jönnek a borral együtt a szobába. Dohányt kellett vágnom, még pedig finom szálakra, leányhajvékonyságura, mint az öregur mondta, mert végül, rákapott a cigarettára és mindenütt eldobálta a csutkákat, hogy alig győztem takarítani utána. Még a szövetkezeti bolttal is nekem kellett számolnom, pedig testem-lelkem utálja a számokat. Alig értem rá egy-egy regény elolvasására, arról pedig szó sem lehetett, hogy napokig ágyban maradhassak. Nem, Szindbád, nem voltam én olyan boldog, mint messziről látszottam.

Szindbád a díványt próbálgatta, amely komoly lószőrrel volt töltve és valóban arra látszott teremtve lenni, hogy rajta beszélgetve töltse el életét az ember.

— H'szen a kanapéra nem volna panaszom — sóhajtotta Stuart Mária, — de rosszak ebben a házban a kályhák. A grófék csak amolyan nyári lakásnak használták,

ezeket a vaskályhákat szegény, boldogult uram rakatta a szobákba. A vaskályháról pedig maga is tudhatja, hogy minden percben rakni kell! . . . Mily unalmas felkelni a díványról, ha az ember nem akar megfagyná! Sohasem olvastam egyetlen regényben sem, hogy a hősnőnek magának kellene befűteni.

— Pedig maholnap befagy a tó, — ábrándozott Szindbád, az ablakhoz állott és hosszadalmasan elnézegette a nádast, amely most fagyosan, hangtalanul állott. Csak egykét cigánykacsa próbálkozott a partig, de az is inkább a viz alá merült, mert a parton semmi enni valót nem talált

— Még akasztott ember sem szeretnék lenná ebben a házban, mondta fogvacogva Stuart Mária. Egyszer majd felkapom magam, eladok Schwarznak mindent és belemerülök a fővárosi élet zajongásába. Pesten élni, — ez a vágyam.

Szindbád regényes gravürök közepette nézegette a Badacsony felé kanyargó országutat, amelyen boroshordókat szállítottak fuvarosok. Piros téli délután volt . . .

Vajjón estére Tapolcára érnek-e? — kérdezte elgondolkozva.

— Az a kérdés, hol fúrják meg a hordókat — válaszolta unottan Stuart Mária. Mind gazember az ilyen fuvarosfajta. Láthatatlan lyukat fúrnak a hordóra, hogy ászt senki észre ne vehesse.

Szindbád rajongott, mint romantikus férfiúhoz illik.

— Itt szeretnék élni, mint a Himfy költője. Borházban, régi, oszlopos házban, nyáron diófa árnyékában, télen a kályha mellett és néha egy jó kutyával sétát tenni a környéken.

— Hát csak maradjon itt, ha kedve tartja. Én az esti vonattal Pestre utazom. Legalább egy moziba is jussak már életemben, — felelt keserűen Stuart Mária. — Ha még egyszer szerelmes lennék életemben, csak egy parkett-táncost választanék, ó milyen Jó lehet az, amikor az embernek a mulatóhelyekre szabad bejárása van!