Prágai Magyar Hirlap, 1925. február (4. évfolyam, 26-48 / 769-791. szám)
1925-02-22 / 43. (786.) szám
Vasárnap, február 22. <7>nirai. MAuY/tit tlEI (Vasárnapi levél) Irta: Schöpflin Aladár Berzsenyi megírta a magyar páthoszt, Kölcsey a kétségbeesésben pislogó reményt, Vörösmarty a múltból táplálkozó bizakodást, Petőfi a magyar temperamentum lobogását, Arany a magyar komolyságot, Kemény a magyar lelküsmere- tet, Jókai a magyar álmot. A magyar nemzet a saját álmait ünnepli Jókaiban. Mindenkiben megvan a realitás fölött, amelyben él, a vágy valami felsőbbrendii után, mindenki nemcsak önmagát éli gondolataiban, hanem azt a különb, szebb, nemesebb valakit is, aki szeretne lenni Mindenki táplál szivében egy álmot önmagáról, a saját életéről. Magányos e.mber és nemzet egyformán él a valóságos életén túl egy álom-életet Is, amelyet talán titkol mások előtt, talán titkol önmaga előtt is, de szereti, szivében dédelgeti, örül neki. A magyaroknak ezt az álom-életét, ezt a szebb valóját irta meg regényeiben Jókai. Még pedig nem ts álomszerűén, hanem reális keretbe állítva, a realitás vonásaival felruházva. Úgy hogy el lehetne hinni. Nem azt, amilyenek vagyunk, hanem amilyenek szeretnénk lenni. Ha őt olvassuk, mintha olyan tükör előtt állnánk, amely szebbeknek mutatja arcvonásainkat. A mi arcunk van benne, die szebben, mint amilyen a rendes tükörben. Külön-külön is megtaláljuk benne álmainkat A fiatalkorunk szép álmait. Mikor ifjú geTjedéseúikben elképzeltük magunk előtt a női ideált Jókai hallgatag hősiességgel szenvedő nőiben találtuk meg. Fiatal lányok Kárpáthy Zoltánban és Berend Ivánban látták meg a férfi ideálképét, amely naiv érzékeiket először felgyullasztotta. És nemzeti ideáljainkat is benne éltük ki: a magyar hőskor küzdelmeinek ideálisan kiszínezett kópét ö adta meg nekünk. Jókai tükrében tetszelegve nézegethette magát Hungária. Ez bizony nagy dolog. Ezt nem adta meg a franciáknak sem Hugó Victor, sem az öregebbik Dumas, a lengyeleknek Sienklewicz, ezt nem adta meg semelyik nemzetnek semelyik Írója. Ez pedig nagy nemzeti érték. Nekünk magyaroknak olyan a természetünk, hogy könnyen elvesztjük a hitünket önmagunkban. Semmiféle nemzetnek fogalomkincsében niinos benne a „nagyszerű halár*, csak a mienkben. Jókai megadja valamennyiünknek ezt a hitet. Jókaiban a maga álmait ünnepli a magyarAz Operaház csukva van és lehet, hogy még csukva lesz egy jó ideig, ha a miniszter hamarosan rendbe nem hozza a dolgot a zenekarral. De hát kell operaház egy nemzetnek, amely gyöirelmes szegénységben él, amelynek gazdasági élete kényszerű Koplalás, amelynek lakossága tele van a megélhetés panaszaival, amelynek népjóléti minisztere bevallja, hogy 30.000 aranykorona pénze van a tüdővész elleni irtóhadjáratra, amelynek járhata'tlanok az utjai és hiányosak az iskolái? Ezt kérdi és nem alap nélkül a pesszimista. • Én pedig erre azt mondom, hogy a kérdést ligy kellene feltenni: kell—e a művészet? Mert hiszen ha fölösleges luxus az Opera, akkor fölösleges luxus a képírás, az irodalom is. Zárják be a múzeumokat, képtárakat, kiállítási helyiségeket, hangversenytermeket, zárjanak be mindent, a mi szép dolgok műhelye és színtere. Egyes embernek épp úgy, mint nemzetnek egy bizonyos mennyiségű luxus épip olyan fontos életszükséglet, mint a mindennapi kenyér. A faluvégi cigány:ány is tűz a hajába egy cifra fésűt, sőt a csupaszon járó néger is felcicomázza magát. Mint már az előbb, Jókaival kapcsolatban említettem, nemcsak realitás van, mindennapi reggeli, ebéd, vacsora, üzlet, munka — hanem életideálok is vannak. Nemcsak él az ember, hanem álmodik is. És az álom épp oly nagy, sokszor nagyobb dolog neki, mint a valóság. Mennél csúnyább és nyomasztóbb a valóság, annál fontosabb az álom. Az élet: egyensúly-keresés szenvedés és öröm között. Az ehhez szükséges öröm-készletet minden áron megszerzi az ember, mert másképp nem tud élni. A legtisztább és legmélyebb örömöt pedig mégis csak a művészet adja meg. Akii azt mondja, hogy nem kell opera, az végeredményben azt mondja: minek nektek a szépség, a művészet? Ne legyen más örömötök, mint hogy zabáitok és leisszátok magatokat! * Párisban most újra vitáznak arról a kérdésről, hogy szabad-e a nagyon szenvedő gyógyíthatatlan beteget megölni? Egy lengyel fiatalember, festő és költő, Parisba jött gyógyulást keresni rákbetegsége ellen. Vele jött a menyasszonya is, szép, fiatal színésznő, Uminska. Az orvosok megmondták a leánynak: a vőlegény gyógyíthatatlan. A beteg tudta ezt, rettenetesen szenvedett, sorra kérte orvosait, barátait, öljék meg, szabadítsák meg szörnyű kínjaitól. Senki sem akarta megtenni, végre a menyasszonya könyörült meg rajta és agyonlőtte. Az esküdtszék ünnepélyes körülmények között felmentette a leányt. Olyan ez, mint egy Bérnstein-dráma. Amint az ember, olvassa az újságban, abba a csalódásba esik, hogy a törvényszéki rovatból átlapozott a színházi rovatba. A franciák a maguk formula- ösztönével mindjárt ki is élezik belőle a tételt ?s úgy vitatkoznak róla, mint egykor Dumas darabjainak tételeiről. Pedig bizonyos, hogy a szép Uminska. mikor fölemelte a revolvert, nem arra gondolt, hogy most ő egy tételt dönt el. öt csak a szive vezette. Nagyon sajnálta azt a szegény, Jíe várd mié /efsxófífunft. tkaév elöfixeaa Y kínokban fetrengő fiút és nagyon szerette, ő nem egy álfáiénos igazságot keresett, hanem egy egyéni helyzetet látott maga előtt. Nem törődött semmi mással, mint a szenvedő fiúval. Ez a különbség élet és irodalom között. Az álét termeli az egyéni eseteket és a helyzeteket. Az irodalom ezeket összefogja, általánosítja, egy bizonyos szempont világításába helyezi. Nem rendelten el uj nyomozást a Somogyi és Bacsó gyilkosság ügyében Csáky Károly gróf honvédelmi miniszter szerint még nincsen döntés ebben a kérdésben Budapesti, február 21. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Az napokban egyre jobban foglalkozik a sajtó Somogyi Béla és Bacsó Béla ki nem derített gyilkosainak ügyével és Beniczky Ödön volt belügyminiszter, akinek minisztersége alatt történt a gyilkosság, legutóbb olyan nyilatkozatot tett, hogy, ha feloldják a hivatali titoktartás alól, igen érdekes dolgokat tud mondani erről az ügyről. Ma reggeli lapok csaknem kivétel nélkül azt a hirt közölték, hogy Csáky Károly gróf honvédelmi miniszter a gyilkosság ügyében elrendelte az újból való nyomozást és utasította az alantas hatóságokat, hogy ezt a legerélyesebben folytassák le. Ez a hir azonban nem bizonyult valónak és Csáky gróf miniszter a déli lapok munkatársainak kijelentette, hogy ebben a kérdésben még döntés nem történt s így a reggeli lapok híradása tévedésen alapul. A hivatalos cáfolat még a mai nap folyamán meg fog jelenni. Budapest, február 21. (Budapesti szerkesztőségünk tefefonjelentése.) Néhány nappal ezelőtt bejárta a budapesti sajtót az a hír, hogy Stettner Vilma budai urileány titokzatos módon eltűnt otthonából. Mára kiderült, hogy nemcsak ö tűnt el, hanem február 16-án nyomtalanul eltűnt Landau József kereskedő Teréz nevű tizenhatéves leánya és Littman Rózsi tizenhat éves leány is. Mindhárman egy Népszinház-utcai varrodába jártak és az eltűnés napján is ott voltak. Mikor távoztak a varrodából, két elegáns ember Három budapesti urileány titokzatos körülmények között eltűnt Bűntény, vagy Ieányker eskedők áldozatai lettek? várta őket az ntcán, akiknek egyike egészen fiatalember volt, mig a másik a férfikor vége felé járhatott. A két ember már régebben mutatkozott több alkalommal a három leánnyal. A rendőrségnek alapos gyanúja van, hogy vagy bűntény történt, vagy pedig lelkiismeretlen leánykereskedők kezébe került a három fiatal és szép leány. A rendőrség erélyesen folytatja a nyomozást annak kiderítésére, hogy kik rejtőznek az elegáns emberek mögött. A francia frank ajaki) nap betegsége A Herriot kormány pénzügyi könnyelműségei Páris, február 21. A francia szocialisták és radikálisok szövetsége a legutóbbi választáson alig remélt sikert aratott. A radikálisok kormányozták Franciaországot a háború előtt évtizedeken keresztül és most, hogy az elveszett pozíciókat újra visszaszerezzék, legelső gondjuk volt, hogy az újabb évtizedekre terjedő uralomra rendezkedjenek be. Ugylátszik, a radikálisok lélektanához tartozik ,hogy a radikálisok elsősorban a belpolitikai problémával törődnek, az állam nagy külpolitikai problémáival szemben közömböseknek mutatkozn ak és a politikai közvéleményt is közömbösíteni igyekeznek. Ez a doktrinális álláspont az uj francia többség esetében oda fejlődött, hogy a francia radikálisok nemcsak a külpolitikáról, hanem a pénzügyi problémákról is elfeledkeztek. A külpolitikában elkövetett hibák nem voltak annyira kézzelfoghatók, nem jelentkeztek annyira élesen és nem érintették a közvéleményt. A pénzügyi krízisnek kellett jönnie, hogy a francia radikális többség hibája nyilvánvalóvá legyen. A Banque de Francé legutóbbi kimutatásában a francia bankjegyforgalom negyvenmilliárd nyolcszázötvenmilliót tett ki, holott a törvényileg engedélyezett kibocsátás 41 milliárdra szól. Ezzel a francia bankjegykibocsátás elérte a tetőpontot, a „plafont" amint a franciák mondják és most már vagy egy kíméletlenül erélyes gazdasági politikának kell következnie, vagy pedig az inflációnak és mindannak, ami ezzel együtt jár. Robineau azonban, a Francia Bank kormányzója nyíltan kijelentette Herriotnak, hogy sem ő, sem a bank, a nemzeti vagyon hü őre, inflációs politikára segédkezet nem nyújtanak. így azután a francia pénzügyek meglehetős drámai helyzet elé kerültek. Az elpusztított tartományok felépítésére és a nyugdijak fizetésére újabb belső kölcsönre van szükség. De honnan vegye ezt a francia kincstár, ha a Banque de Francé a „plafont“ nem akarja áttörni? De még ebben az esetben is kérdés, hogy sikerülne-e ez a belső kölcsön? Már a legutóbbi belső kölcsönt is meglehetősen magas kamatláb mellett tudták csupán elhelyezni; a magas kamatláb mellett való kibocsátás azonban talán még rosszabb megoldás, mint maga a baj. A legújabb francia büdzsé, amelyet a parlament nem egyhangúlag szavazott meg, elérte a harmincnégymilliárdszáz- nyolcvanmihiós rekordszámot! Persze mindezt francia frankban! Ez a irancia büdzsé olimpiai magasugrureKuiujU és ennek a tekintélyes összegnek csupán aránylag kis részét fordítja a francia kormány beruházásra és még különbeni kiadásai is eltörpülnek amellett, hogy a kölcsön nagyobb részét kénytelen rövidlejáratu kölcsönök törlesztésére fordítani. Ilyen körülmények között nem csoda, ha a frank újabb kríziséhez ért el s ami ebben a krízisben a legkülönösebb, hogy most a támadást a frank ellen nem külföldről indították el. A bécsi börze már egyszer alaposan póruljárt és nincse kedve frankspekulációra, azonkívül igen kevés frankkal is diszponál. Newyork és Amsterdam nyugodtak voltak, London nem mozdult, ellenben a párisi börze, amely eddig a bessz kritikus napjaiban is szilárdul kitartott a frank mellett, most elvesztette bizodalmát. A grenoblei szocialista kongresszus lefolyásának kapcsán olyan hírek terjedtek el a tőzsdén, hogy a Herriot-kormány kénytelen lesz a szocialisták nyomására újabb intézkedéseket életbeléptéi a töke ellen. A balodali pártok fenyegető magatartásának, különösen a mozgó tőke ellen az lett a következménye, hogy a francia mobil töke igen nagy tömegekben lépte át a határt, a meg jedt ktetőké- sek és parasztok a bankjegyeket tezaurálni kezdték az összes francia részvények (elsősorban a bankpapírok) értéke rendkívül esett. A jobboldali pártok 30 milliárdra becsülik azt a veszteséget, amelyet a francia tőke csak papírokban szenvedett, a Herriot- kormány hivatalbalépésétöl kezdveIlyen körülmények között Herriot, kinek jóhiszeműségét és patriotizmusát ellenfelei sem vonják kétségbe, észrevette, hogy az eddigi politikát továbbfolytatni nem lehet. Egy újabb parlamenti beszédében felszólította a képviselőket, hogy pártkülönbség nélkül egyesüljenek egy „Union Sacrée“-ben a francia pénzügyi helyzet megmentése végett. Herriot felszólítása mély benyomást gyakorolt a francia parlamentre, de aligha volt meg az a hatása, amelyet a francia kormány elnöke várt tőle. Ez a gondolat a pénzügyi helyzettel kapcsolatban benne van a levegőben. Henry de Jouvenel francia szenátor vetette fel, aki a pénzügyi truga dei-t, a frankbékét szeretné a pártok között megteremteni. Erre a nemzeti koncentrációra Herriot alkalmas is lett volna, ha a polgári radikálisokat és saját magát is nem csatolta volna teljesen a szocialisták jászolához. De hogyan egyengesse a pénzügyi rekonstrukciót az olyan párt, mely az egyéni tulajdon és a töke halálos ellensége? A jelenlegi francia többség voltaképpeni ura, a szocialisták pápája, Léon Blum, a grenoblei gyűlésen azzal okolta meg a radikális pártnak adott támogatásukat, hogy igy magukkal a radikálisokkal ásatja alá a modern társadalom alapjait, hogy aztán „holnap annál könnyebben lehessen ledönteni a kapitalista társadalom minden alapját és oszlopát." Herriot hajlandó a koncentrációra pénzügyi kérdésekben, de nem hajlandó a belpolitika kérdéseiben és ezért a Herriot-fé'le kísérletnek nincsen sok jövője. A francia frank eddig sok veszéllyel dacolt és valószínűleg kiállja ezt a krízist is, de a francia események olyan tanulságokkal is szolgálnak, amelyek mellett nem mehetünk el szó nélkül. Mert nehéz azokkal, akik a realitások helyén is ideálokat látnak, pénzügyi politikát csinálni. Aki Franciaország pénzügyi helyzetét élesen kritizálta Páris, február 21. A Matín szerint a minisztertanács tegnapi ülésén az igazságügy- minisztérium egy magasrangu tisztviselőjének esetével foglalkozott, aki nyilvánosan és meggondolatlan módon kritizálta Franciaország pénzügyi helyzetét. Valószínű, hogy a magasrangu tisztviselőt meneszteni fogják. — (A legfelsőbb közigazgatási bíróság uj elnöke.) Pantucek dr. elhalálozása folytán megüresedett a legfelsőbb közigazgatási bíróság első elnökének az állása. A lapok az uj elnök személyét illetően a legkülönbözőbb kombinációkat közlik. így egyes vélemények szerint a parlament egy tagja, esetleg Dérer dr. nyerné el ezt az állást; mások szerint a bíróság másodelnöke, Hácha dr. lesz az első elnök. A Pr. Presse eme hírek kapcsán megjegyzi, hogy a legfelsőbb közigazgatási bíróság vezető elnöki állásának kérdésével az illetékes körök még nem foglalkoztak, valószínű azonban, hogy Hácha dr. marad első elnöknek. Granű Restaurant | Prága, Céléinál ul. 13 f Francia étterem, télikert, kaveiiáz, Helyiségek zártkörű társaságoknak /?É/TAURW4"' megnyili.
