Prágai Magyar Hirlap, 1925. február (4. évfolyam, 26-48 / 769-791. szám)

1925-02-06 / 29. (772.) szám

Péntek, február 6. ^tá(WJU G&RTfatg 3 Romániának szüksége van Mussolini elismerésére a besszarábiai kérdésben Bukarest, február 5. Inculetz miniszter Rómába utazott, hogy az olasz kormányt Besszarábia annektálásá- nak elismerésére birja. Románia külpolitikájának legkényesebb kérdése mindenkor a besszarábiai kérdés volt, az annexió elismertetése a nagyhatal­maikkal. Eddigelé néhány nyugati állam tör­vényhozása megtette Romániának e szives* séget, Olaszország azonban még késlekedik. Az olasz elismerés pedig annál fontosabb Ro­mániára nézve, mert szorosan összefügg a japán részről követendő eljárással. Ezelőtt két évvel a román trónörökös, ez ügyben lá­togatást tett a tokiói udvarnál, egy japán her­ceg vissza is adta a vizitet, végleges meg­egyezés azonban nem jött létre. Most, hogy Japán és Oroszország között konvenció léte­sült, érthetően idegesítette a román külügy­minisztériumot a talány: milyen kötelezettséget vállalt a felkelő nap országa Besszarábia annektálása tekinte­tében. Japán kijelentette, hogy a maga részéről azonnal ratifikálja az annexiót, mihelyt az európai nagyhatalmak, első sorban azonban Olaszország törvénybe iktatta Besszarábiá- nak Romániához való tartozását. Amig ez meg nem történik, addig Japán — az oro­szokkal szemben vállalt kötelezettsége értel­mében — nem terjesztheti a parlament elé a ratifikációs törvényjavaslatot. Ezért kellett Inculetz volt besszarábiai miniszternek sür­gősen Mussolinihez utaznia. Elcsendesüli a spanyol király és Blasco Ibanez harca Páris, február eleje. Blasco ibanez spanyol költő életpályája és irodalmi karrierje nagyban hasonlít Romain Rolland pályafutásához. Ibanez Spanyolor­szágban neon volt nagynevű költő s csak úgy, mint Romain Rohand, 45 éves koráig majd­nem ismeretlen volt. Romain Rollandot, aki a háború első évében kiállt a vilgápolitika po­rondjára és pacifisztikus működésével magára vonta a figyelmet, Franciaországban csak „egy kis kör ismerte. Blasco Ibanez Spanyol- országban ismeretlen volt és tulajdonképpen neve csak akkor lett ismertté, amikor szembe szállt Primo de Rivera spanyol diktátorral és XIII. Alfonz spanyol királlyal. Ibanez politikai szereplése miatt négyszer menekült hazájából és mindig amnesztiát kapott. A végén azon­ban végképpen elhagyta Spanyolországot és többnyire Párisban él. Ibanez antimonarchista és egyben köztársaságellenes. A franciák előtt földig hajolt azzal a kijelentéssel, hogy ő, a spanyol forradalmár, francia földön konzer­vatív emberneik érzi magát. Ezzel azt akarta mondani, hogy a francia nép annyira liberális, hogy teljesen megfelel az ő ideáljainak. Az udvarias franciák revánsképpen a költő nevét világgá kürtölték és Blasco Ibanez híres em­ber lett. A spanyolokat nagyon bántotta, hogy egy spanyol ember francia földön ilyen ered­ményeket ér el és mig a király, akit Ibanez állandóan támadott, bíróság előtt perrel élt ellene és követelte a francia kormánytól, hogy a költőt adja ki, addig Primo de Rivera dik­tátor, ismeretes temperamentumához híven, drasztikusabban járt el. Egy fölbérelt torreá­dort küldött Blasco ibanez párisi lakásába, akinek az lett volna a feladata, hogy párbajra való kihívás ürügye alatt a kényelmetlen köl­tőt eltegye láb alól. A francia kormány már- már azt hitte, hogy Ibanez párisi tartózko­dása nagyobb kellemetlenségeket és esetleg politikai bonyodalmakat fog előidézni, amikor váratlanul megjelent a spanyol kö­vet s a kormány értésére adta, hogy a spa­nyol király Blasco Ibanez kiadására többé súlyt nem helyez. Ez a fordulat nagy föl tűnést keltett. Iba- jiez azt állítja, hogy XIII. Alfonz spanyol király a börze embere, akinek mindenné! fontosabb a pénz. Párisban most azt kérdik, hogy kinek van igaza. Ibanez szerint Primo de Rivera kalan­dor, aki éjnek idején a legrosszabb hírben álló házakat keresi föl. hazárdjátékos, aki nem fizeti meg tartozásait és minden képzeletet meghaladó fényűzéssel berendezett palotájá­ban félvilági nőkkel orgiákat rendez­Ibanez röpiratokat irt ezekről a dolgok­ról. amelyekbe Spanyolország háborús sze­repét is belevette. Ha igaz az, amit ir. akkor a sapnyol király a háború alatt Németor­szággal titkos kereskedést folytatott, a ten­geralattjáróknak mindenképpen segítségére volt, összejátszott a német vezérkarral és a francia vezérkarnak hosszú időn át okozott nehézségeket, mindaddig mig Franciaország meg nem vásárolta- Ibanez azt mondja, hogy Alfonz spanyol király német kém volt. Csak természetes, hogy Franciaország háborús politikusai egy eljövendő háború ér­dekében felemelték tiltó szavukat ezekkel a vádakkal szemben és hangoztatták a spa­nyol—francia hadibarátságot. Kisütötték, hogy Spanyolország a háború alatt latin testvéreit segítette és Németország ellen küzdött. így tehát minden rendben volna. Esze­rint Blasco Ibanez, a tegnap még híres nagy költő hazug rágalmazó. A francia újságok hirtelen megváltoztat­ták nézetüket és most azt kürtölik világgá, hogyha a spanyol király most már nem he­Budapest, február 5. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) Lédererné kihallgatását, amely előreláthatóan az egész héten át fog tartani , ma kezdte meg a buda­pesti törvényszék vizsgáíóbirája. Most főként arra terjesztik ki a vizsgálatot, hogy Léde­rerné és férje milyen bűncselekményeket kö­vettek el a proletárdiktatúra bukása után. A legtöbb kérdésre Lédererné flegmatiku­sán azt válaszolja, hogy „nem emlékszem". Még akkor sem hajlandó vallani, amikor a vizsgálóbíró előterjeszti bizonyítékait. = Nyírtra, február 5­A nagy port felvert Kolenaty-gyilkosság ügyében az életfogytiglani fegyházbüntetés­sel sújtott Lükacsik Gizella ügyvédje, Lángé Iván utján feljelentést adott be a pozsonyi államügyészségen Mego Jozefin ellen, ki tudvalevőleg, a nagy bünper főtárgyalásán az egyedüli terhelő tanú volt a Lukacsik-lány ellen. A feljelentés azért érdekes, mert Megoné volt az első nyomravezető, ki annak idején a pozsonyi rendőrségen megjelent és elmon­dotta, hogy a gyilkossáogt, melyről az újság­ból szerzett tudomást, csakis a nyitrai Luka­csik-lány követhette el, mivel neki tudomása van arról, hogy ez a leány már több Ízben el akarta tenni láb alól Kolenatynét. Mego val­lomása oly irányt adott a nyomozóhatósá­Bécs, február 5. Senki előtt nem titok, hogy Ausztria sza­nálásában rengeteg bajok vannak. A három év előtt emelt mü inog és az elmúlt napok­ban Genfbe uj bizottság indult, hogy a nép- szövetséget ismét megnyerje Bécs ügyének- De vájjon sikere lesz-e az osztrák küldött­ségnek, kétséges, mert Ausztria volt föpro- tektora: Benes, nem protektor többé- Annak­idején, három év előtt, Seipel dr. úgy kezdte munkáját, hogy ügyes sakkhuzással Rómába ment, hogy olasz—osztrák vámuniót léptes­sen életbe. Ezt a vámuniót, mely később esetleg Magyarországot is bevonhatta és politikai szövetséggé fejlődhetett volna a kis- antant és főleg Benes nem tűrhették meg. A cseh külügyminiszter inkább latba vetette minden nemzetközi befolyását a népszövet­ségnél, csakhogy Ausztria megkapja a várva- várt kölcsönt s Olaszországtól függetlenül álljon talpra. A terv sikerült, a szanálás folyt s Benes mint megmentő és támogató szerepelt. Mostan azonban diplomáciai kö­rökben olyan hirek hallatszanak, hogy Benes immár nem hajlandó továbbra is Ausztria prókátoraként szerepelni és ezentúl egyetlen ügyben sem fogja felemelni szavát Ausztria érdekében. Ennek a kegyvesztettségnek az az oka, hogy Benes nem bízik az uj Ramek- kormány lojálitásában. Seipelnek és’ kormá­nyának elhitte, hogy nem fognak szerződni sem Németországgal, sem Olaszországgal, Rameknek, főként azonban Mataja külügymi­niszternek nem hisz és gyanakszik, hogy Ausztria a kisantant kijátszására készülődik. Tény az, hogy Benes néhány nap előtt magához kérette Marék dr. prágai osztrák követet és közölte vele, hogy a cseh kor­mány fölötte kétszínű eljárásnak tartja azt, hogy amig az osztrák kormány hivatalosan még mindig a genfi paktum alapján áll és állandóan biztosítja a k?santantot, hogy minden ellenséges akciótól távol áll, addig a kormányban helyet foglaló nagynémet néppárt vezérei elmennek Berlinbe és ottan iogadalmat tesznek arra, hogy mihelyt a szanálás befejeződik és Ausztria kontrollja megszűnik, az osztrák kormány nyomban lyez nagy súlyt arra hog Blasco Ibanez spa­nyol börtönben elmélkedjék afölött, hogy a spanyol királyt büntetlenül rágalmazni nem lehet, ez csak azért van, mert a költő nem­csak mint költő, hanem mint rágalmazó is eléggé tehetségtelen. Blasco Ibaneznek Men­torban pompás villája van, amelyben a költő, aki kétszer utazta körül a földet, a legérté­kesebb kincseket halmozta föl. Spanyol bör­tön helyett odavonul vissza és mint a P. M- H- egy munkatársának mondta, nem fog a politikával törődni, hanem uj nagy irodalmi müveken akar dolgozni, amelyek most, hogy élte alkonyát éli, fontosabbak minden politi­kánál. így. A gyilkos asszony nem akarja elárulni, hogy férje hol követett el gyilkosságokat és •ablásokat és minden felvilágosítást megta­gad arra nézve, hogy a nyugatmagyaror­szági felkelés után miből rendezték be olyan elegánsan a Tölgyfa-utcai lakást. A vizsgá­lóbíró az asszonyt szembesíteni akarja Lé- derer Gusztávval és a katonai hatóságokhoz fordult, hogy kisértessék át kihallgatás és szembesítés céljából Léderer Gusztávot a polgári törvényszékhez. goknak, hogy a tettest a Lukacsik-lány ked­vese személyében sikerült kézrekeriteni. Mego annak idején azt vallotta, hogy Luka­csiak Gizella egy alkalommal egy Valent nevű egyént akart rávenni a gyilkosság elköveté­sére. A tárgyalás alkalmával ez a Valent nem volt kihallgatható, mivel senki sem tudta tartózkodási helyét. A közelmúltban Lukacsi- kéknak sikerült megálíapitaniok, hogy Valent a sohöni fogház lakója, ahova egy kisebb bűncselekmény elkövetése miatt került. Va­lent kijelentette, hogy őt Lükacsik Giza so­hasem akarta rávenni arra, hogy meggyil­kolja az öregasszonyt. Amennyiben a pozso­nyi törvényszék az ügyben marasztaló Íté­letet hoz, Lükacsik Gizella a pör ujrafelvéte­I végrehajtja a régóta tervezett Németor­szághoz való csatlakozást* Ilyen körülmények között nem hajlandó továbbra is nemzetközi vonatkozásban Ausz­tria prókátora lenni, annál kevésbé, mivel Mataja külügyminiszter utasítására a külön­böző államokban akreditált osztrák követek újabban nem riadnak vissza attól, hogy a külföldi államok kormányainak finom formá­ban tudtára adják, hogy abban az esetben, ha Ausztriát nem segítik tovább, mégis csak kénytelen lesz az első adandó alkalommal a Németországhoz való csatlakozást végre­hajtani. Benes tehát a szombaton megnyiló nép- szövetségi konferencián már nem fogja érvényesíteni befolyását Ausztria érdekében, ami annál nehezebb feladat elé állítja Ahrer Jakab pénzügyminisztert, az osztrák kormány képviselőjét, mivel Zimmerman főbiztos leg­újabb jelentésében ismét igen kedvezőtlenül nyilatkozik Ausztria gazdasági helyzetéről és Genfben ismét amellett fog kardoskodni, hogy hosszabbítsák meg Ausztria kontrollját és ál­talában szigorítsák meg az ellenőrzést. Az osztrák kormány azonban nemcsak, hogy semmi újabb lekötöttségbe nem megy bele, már a vállaltaktól is szabadulni szeretne. Azonkívül újabb külföldi kölcsönre is pályá­zik, amelyet a súlyos krízisben levő keres­kedelem és ipar rendelkezésére ákar bocsá­tani beruházások céljából. Az osztrák politika jelszava mostan: magánkölcsönökre van szükség. Ha pedig Genfben nem sikerül a meg­egyezés, Ausztria előtt ismét két ut van: a Németországhoz való csatlakozás, vagy a dunai konföderáció- Hogy az elsőt lehetetlen­né tegyék, a szövetséges hatalmak a második érdekében dolgoznak, de a módozatokról egyelőre még nem tudnak megegyezni, mert Franciaország a cseh—jugoszláv—román blokkra helyezi a fősulyt, míg Anglia az osz­trák—magyar—bolgár szövetségre. Tiszta képet igy még nem lehet alkotni s Ausztria jö­vője még a legnagyobb bizonytalanság. A P. M. H. PÉNTEKI ROVATA írja: Neubauer Pál Témák, amikéi kár elbnllajlani Amerikában történt. A férj 70. az asszony 25 éves vöt. Szerették egymást. A férti szenvedélye utolsó fellobbanásával a gyerekasszonyt, az asz- szonyka hálás ragaszkodással az öreg emberi. Dacoltak a természet parancsával és mindem ere­jükkel, az erkölcsi értékek latbavetésével ellen­szegültek a kérlelhetetlen szigoruságu természeti törvénynek, amely Damokles-kardként lógott fe­jük fölött. Tudták, hogy a kard egy nap 'ezuhan és megöli boldogságukat. Tudták és küzdöttek ellene csendben, némán, összeszoritott ajakkal és megesküdtek: nem hagyjuk el egymást soha! Aztán — megtörtént. A vér zenéje felharsant és lángba borította az asszonykát. Az aggastyán pe­dig nem nyúlt revolver után- Nem vált el az asszonytól. Nem gyűlölte. Nem csinált poklot a házasságból. Nem hivatkozott a törvényre. Nem leselkedett féltékenyen. Nem tette mindazt, amit emberek tesznek, hogy feleségeiket rákéuysze- ritsék a házasságtörésre, hanem megfogta az asszony kezét, megsimogatta a szőke fejecskét és igy szó't: „Nem lehetsz a feleségem — légy a leányom!“ És adoptálta saját feleségét. Férj-apa és feleség-leány, mikor először mondtak ióéjsza- kát egymásnak és ki-ki saját szobájába ment, az Élet megrontói, a szenvedélyek, de nagyon elbá­multak! A két ajtó becsukódott és mialatt a két boldog ember csendesen álmodott, a szenvedé­lyek lehorgasztott fejjel bambán meredtek a csu­kott ajtókra, amelyek előtt megtört a hatalmuk. # . Egy tudós kiszámította, hogy egy emberben annyi a víz, hogy 2 lepedőt lehetne vele tisztába mosni. Annyi a kén, hogy egy rühes kutya meg- gyógyitásához elegendő lenne. Annyi a vas, amennyiből egy szeget lehetne kovácsolni és annyi a mész, hogy egy tyukólat ki lehetne vele meszelni. — Ennyit ér egy ember- A tudós el­felejtette hozzátenni, hogy egy emberben annyi a szenvedély, hogy egy világot tönkretesz vagy megvált. # A.z öreg egyenruhás kalauz mellé fia!' ■!­ruhás kezdőt osztottak be. Mikor a kocsit':, 1­tam, szabadúszó-gyakorlatokat végzett: ö maga kérdezte, kinek nincs még jegye, maga lyukasz­totta át őket és maga adta vissza a visszajáró pénzt. Reszkető kézzel, reszkető hangon tette ezt. Izgatott volt, hegy eltéveszt tán valamit, hogy rossz helyen lyukasztja át a jegyet, hogy téved, amikor pénzt ad vissza, hogy nevetséges­sé válik, ha megkérdi, kinek nincs még jegye, hogy az egyenruhás kalauz nincs vele megelé­gedve, hogy — nem fog alkalmazást nyerni a vil­lamoson havi 600 korona fizetéssel . . . pedig látta lelki szemeivel azt a kis v'irágelárusitó lányt, aki várja-lesi, hogy megkapja-e a nagy okmányt, a boldogságot, szerelmet, családi me­leg fészket jelentő nagy okmányt a havi 600 ko­ronáról . . • És reszketett a fiatal kezdő kalauz. A villamos pedig száguldott és ragadta őt magá­val, mint a föld az űrben az egész emberiséget. Száguldott céltól a célhoz, körben, mint a föld és rajta a fiatal kalauz olyan volt, mint a gyerek, aki még nem tudja, mi ‘ történik körülötte, aki még nem ismeri ennek a szónak a tartalmát: Élet. A kocsi utasai mosolyogva néztek össze és a fiatal reszkető kalauzra. Egy ember volt csak, aki nem mosolygott: az öreg kalauz. Szeretettel kalauzolta a fiatalt ezen az első utón, kitanitotta, mintha óvni akarná attól, ami vele megtörtént: hogy futott, szaladt a villamos addig, amig az öreg kalauz helyébe egy fiatal jött. Az öreg nem volt irigy, nem féltékenykedett. Szeme jóságos volt és egyenruhájában úgy nézett ki, mint aki kilépett az Élet sorából, felöltötte az ünreplőt, félreeső helyre ült és nézte, hogy a fiatalok mi­lyen reszketve, milyen hévvel kezdik azt, amit ő befejezett. Kedvező Franciaország multévi pénzügyi mérlege Páris, február 5. A szenátus pénzügyi bi­zottsága tegnap meghallgatta Henry Beren- ger jelentését az 1924-iki budgetröl. Az év folyamán az összes kiadások 32 milliárd 399 millió frankot tettek ki, mig a bevételek 28 milliárd 749 millió frankot ér­tek el. A hiány igy 3 milliárd 650 millió frank. Az elmúlt évhez viszonyítva a hiány kö­rülbelül egyharmadára sülyedt, ami a meg- nökedett adójövedelmekbő] (5 milliárd) ma­gyarázható. A jelentésttevő rámutatott arra a lényeges gyarapodásra, melyet a francia fémtermelés, széntermelés és textilipar, va­lamint a cukor és a bortermelés ért el. Az 1924-re szóló kereskedelmi mérleg l milliárd 300 millió frank fölösleget mutat ki. «BO»R3Jra2!S!SlWE»IW«BnBE3SB!*!?9a3ISSBIBnHBB Sorsfcgqeket mindenki csak GaSpierik ás Tsa bankházában vesz, DRAIISLüM. 3?aűniCná ul. Telefon 1920 és '236i;. aHBBDUSRHBaHHiHHHBBBHBaBaBB Lédererné nem emlékszik a gyilkosságokra A vizsgálóbíró megkezdte a gyilkos föhadnagyné kihallgatását Ferdnlal véMó a nyitrai raMplssi Unttá Az életfogytiglani {egyházra Ítélt felbujtó feljelentése lét fogja kérni. lei ilüsziriű! elhagyta nroíeklora... Bene§, az osztrák szanálás főelőkészitője Rarnek dr. ellen fordult A nagynémetek németbarát politikája mindennek az oka

Next

/
Oldalképek
Tartalom