Prágai Magyar Hirlap, 1925. február (4. évfolyam, 26-48 / 769-791. szám)
1925-02-25 / 45. (788.) szám
B7Vr~ *T'7' "JS'JÍ XiíTaAíéziLriiW. -rt 1260 korona adó esőik évente minden eatfberre Csehszlová- ikiábajn, miig Franciaországban 1030, Olaszországiban 820, Svájcban 770 és Ausztriában 460 csehszlovák koronának megfelelő összeg. 1911—1912-ben 61.12 aranykorona volt az egyes ember évi adóterhe, ma 95.94 aranykorona ez a teher. Ezeket a számokat a cseh Tribunának egyik malit heti cikkéből vesszük s megjegyezzük, hogy itt csak az állami adó- terhekről van sízó, amelyhez hozzászámitandók még a különböző és katasztrofális mértékű pótadók. Ezek az adatok legpregnánsabb bizonyítékai annak, hogy a drágaság ■elválaszthatatlamul hozzá van fűzve az adópolitika kérdéséhez s a drágaság elleni küzdelmet mindaddig nem vívhatja meg eredményesen a 'kormány, amig reálissá nem teszi pénzügyi és adópolitikáját. Nem az növeli a drágaságot, hogy a búza ára emelkedett, de az adóval agyonterhelt termelésnek egész vonala s az állami apparátusnak az a képtelensége, hogy itt 300.000 áfami tisztviselőt kell eltartania a produktív keresetnek azért, mert a 300.000 tisztviselő legalább 600.000 szavazatot reprezentál és 30 kormányhü mandátumot biztosát. Ez az alapja a bajnak, ez a kiindulási pontja a gazdasági kormány- politika tehetetlenségének. Megbénítja önmagát, hogy biztosítsa többségi életét... Ausztria és ImeMg között újból sok szó esik a csatlakozásról- Vasárnap Magdeburgban a Reichsbanner- szövetség. mely — mint tudvalevő — egyáltalában nem az osztrák nagynémeteknek megfelelő német nemzetiek szférájába tartozik. nagy gyűlést tartott s a szónokok legtöbbje kategórikusan kijelentette, hogy Ausztriának csatlakoznia kell a birodalomhoz* Szóval Stresemann külügyminiszter hivatalos beszéde s a nagynémetek hosszas agifá- ciója után most maguk a német köztársasági pártok is teljes intenzitással állást foglalnak a csatlakozás mellett, úgy hogy kijelenthetjük: az osztrák—német egybefogás kérdése a háború óta sohasem volt még oly aktuális, mint pillanatnyilag. S a nyugati hatalmak máris felfiilelnek. A párisi sajtóban félreveriik a harangokat, esetleg elefántnak látják a bolhái- csakhogy kontrakarirozhassák Anglia pozitív német-angobírancia kooperác:ós blokk terveit. A birodalom eltér a versaillesi szerződéstől. a birodalom nyugaton lv. uj határok garantálását Ígéri, de keleten fölborítja a rendet s rekompenzálódik Ausztriával! Mélyen a kisantantba ékeli magát, Csehszlovákiát valósággal körülöleli.. • ezt nem lehet tűrni. Pertinax szerint Kölnt már csak azért is megszállva kell tartani, hogv a dunai államoknak a Rajnára gyakorolt nyomással megadassák a lehetőség az önálló fejlődésre s a Németország'karjából való kimenekülésre. A nagyhatalmakat hónapok óta kínzó biztonsági probléma uj fázisba érkezeti: Németország befolyása láthatóan erősödik. Ausztriát maga felé szippantja s Miitelenropa rettegett árnya megjelenik a külügymúvsztériurnok hófehérre lakkozott portáiéul Németország erősbödik, a franca: nacio-n-alistek g.audunnáira (mert van jogcím fegyverkezni) az angolok bánatára, (mert éled a km-' zrreus). a kisantent félelmére. (mert jön ' Neuropa).... de magának Németországnak kétségtelen örömére. Mert a birodalom vah’tá’a ma legjobb a kontinensen és Ausztriával esebeg egv púlanat alatt hétmillió fővel ;v -".módik a nemzet. k üfeíesültek kezdenek belezavarodni értesüléseikbe. A kormány németnyelvű félhivatalosa, a Prager Presse azt irta a parlament összehívásáról. hogy az március 4-ikére várható- Ebben az ülésben szavazna a ház a néniét szociáldemokraták ismert mterpellációiának sürgősségéről. A Prager Presse ezek utánA Branting vol( svéd miniszterelnök meghalt Az Epoca nagy cikke a kisállamok imperialista politiká] áról Róma, február 24. Az olasz sajtó legújabban igen éles hangon támadja az utódállamok kisebbségi politikáját s főleg Romániát. Az Epoca, mely Olaszország egyik legtekintélyesebb külpolitikai orgánuma, a Budapesti Hírlap és Pester Lloyd nyomán vezető helyen foglalkozik a romániai hírhedt Voitoianu botránnyal. Tudvalevő, hogy Bukarestben egy egész banda foglalkozott magyar kivándorlók kiszállításával, — Írja az Epoca — de oly módon, hogy az valóságos emberkereskedelem számba ment. A banda feje Voitoianu ex-hadügyminisz- ter volt s habár a kormány letartóztatta, utólagosan mégis kiváló hazafinak deklarálta a romáin külügyminiszter, mert „csak" magyarokat szálíitott és csak ezek részére gyártott hamis útleveleket. Ezzel a botránnyal kapcsolatban az Epoca Lr a dunamelléki és a Balkánhoz csatolt kisebbségek helyzetéről is és megalapítja, hogy az ura’omra jutott kis imperialista á'lamok olyan elnyomó politikát folytatnak, aminőt még a legnagyobb államok sem mernének. A kisebbségek helyzetét csak egy emeltebb szellemű politika enyhíthetné s éppen ez az, ami az uj államokban hiányzik. A lap igy kiált föl: „Cseh és román urak, a békeszerződéseik védik a kisebbségeket." Az olasz sajtóban újra megkezdődött a vita a román-orosz kérdésben. Múlt ismeretes, a két állam közt Bes^zarábia okozza az ellentéteket. Besszarábiát 1920-ban, tehát még a szovjetek elismerése előtt Parisban odaadták Romániának, a legtöbb állam ratifikálta is ezt a kiosztást, csak Olaszország és Japán nem. Közben e két utóbbi állam elismerte Moszkvát, ami egész más helyzetet teremtett. Románia érthető izgalommal várja, hogy a két hatalom szankcionálja Besszará- bia Bukaresthez tartozását, mert csak így válhatna jogerőssé tulajdonképpen a helyzet. Oroszország pedig nagy e'lengőzzel dolgozik Rómában s Jureniev római szovjetköveí a Csornaié d‘ Itáliában valóságos hadjáratot visel Saho- vary román követ eheti. Kijelenti, hogy a párisi szerződés, mert egyo’dalu volt, Moszkva ©lőtt semmit sem jelent s‘ a szovjetet elismerő hatalmak éppen ezért nem is ratifiká’hatják ezt a Szovjeíoroszor- szag nemlétezésével számoló szerződést. A helyzet az, — úgymond — hogy Románia kétségbeesetten keresi egyes államok hozzájárulását Besszarábia elfoglalásához, de. jobb lenne, ha igazolná magát a besszarábiai lakosság állásfoglalásával. Rendelten el népszavazást Románia. Olaszország hozzájárulása, a félhivatalos sajte magatartását tekintetbe véve, teljesen kizártnak látszik. A római kormány nem űzhet kétszínű politikát: nem ismerheti el ugyanakkor a szovjetet, amikor szentesíti a szovjet el nem ismerését alapul vevő besszarábiai szerződést. S mivel Moszkvát már eFsmerte, elveti a szerződést. Románia hiába könyörög, Olaszország nem adja meg a jogalapot Besz- szarábiai b;rtoklására. S az orosz-román viszony fölött továbbra is viharfelhők lebagnek. 100 csch-sil. Koron Aírf fizetlek ma, fekrisir 24-én Zürichben 15.42 svá»ci frankot Budapesten —.— magyar koronát Bécsien 210200.— osztrák voronát tanén iZ 433J33333003. — német márkát MMXiiHBPtiKr ^Előfizetési árak belföldön: évente 309 BB jgm jm félévre 150, negyedévre 76, havotit; mm BfB ^M 26 Ké; külföldre: évente 450, félévre ^B Bm BM ^ ^B^ 225, negyedévre 115, havonta 39 Ke # /m/i WTbJUkYWTb eoves szám ara 1-20 *< Ü jjr B W m/ JSlW W MÉfamTJr ÁMr Szerkesztőség: Prága, U.. Stépánská il J? Mjf M. JsB JWw 9L JET m BB JET jBp MB 1H BB Sül JjjjF ullce 16/U1. Telefon: 30-3-49. Kiadó miiiJIIP mdmt* ^ hivatal: Prága, I., LiHová ullce 18 Tel.: 67-37. Sürgönyeim: Hírlap, Praha A Sztovenszöóiés íftuszinszfoéiSzövetkezett (fáxtotk nopiiapja &etelös sxewfcesxtö: $9Ú.i JfeívÓTH B/^ lyi yif W" IV. évi. 45. (788) szám » Szerda « 1925 letniír 2i 1917-ben a polaári 'kormányban pénzügyminiszter s erősen antantbarájt, 1921-ben a tiszta szocialista kormány elnöke lesz, 1922-ben 1 eimond, de újra megválasztják. Most már hosszabb idő óta betegeskedett. — Branting nagy szerep* játszott az európai politikában s a népszövetség benne egyik legagilisabb ; legmeggyőzödésesebb hívét veszti el. Stockholm, február 24. Branting volt svéd miniszterenök ma délben 12 óra 37 perckor meghalt. Hjalmar Branting 1860-ban született. A csillagászati pályára készült, de már 1889- ben képviselőnek választották meg s 1897- ben a szocialista párt vezére lett. A háború után nemzetközi bék ©propagandába kezd, roch marsall Kezében van a helyzet Kulcsa A versaillesi katonai bizottság döntésétől függ a biztonsági probléma — Franciaországban főinek Ausztria csatlakozásától szó sem lehet. Sauerwein a Matinban a genfi jegyzőkönyv sorsáról ir. Anglia magatartásából máris látni, hogy a biztonsági problémának a genfi megegyezéssel történő megoldása legalább is halasztást szenved, mert bizonyos, hogy a népszövetségi tanács márciusban még nem tárgyalhatja ló a jegyzőkönyvet és a vitát kénytelen lesz szeptemberig elodázni. London, február 24. Németország leszerelésének kérdése az összes lapokat foglalkoztatja, anélkül, hogy pozitívumokat sikerülne 1 teremteni. A helyzet fejlődése egyes-egyedül a Versailles! katonai bizottság szakvéleményétől, azaz Fóch tábornoktól függ, aki nézetével eldöntheti a biztonsági kérdés megoldásának útirányát. Az angol és a francia sajtó ezért várakozva néz a marsa’lra, akinek ma ismét kezében van a helyzet kulcsa, mint volt 1918 őszén. Ha ő veszedelmesnek találja a jelentést, akkor Németország szigorú büntetést kap, ha pedig kevéssé veszedelmesnek, akkor remény van a megegyezésre. Páris, február 24. A Journal és a Matin mai számukban kijelentik, hogy a Herriot és Chamberlain összejöveteléről, valamint a brüsszeli konferencia megtartásáról és a németek Londonba való meghívásáról szóló hírek koraiak s semminemű hivatalos megerősítéssel nem rendelkeznek. A francia lapok ellenszenvvel viseltetnek Németország meghívása iránt, mert szerintük a birodalom ismét Ausztria csatlakozására gondol, amely terv ellenkezik a versaillesi szerződéssel s igy lehetetlenné teszi a Németországgal való tárgy a'ás okát. Az> Oeuvre Ausztria és Németország csatlakokozásáról azt Írja, hogy Keieteurópában újra kisért Mitteleuropa, vagy pedig egy Habsburg-konföderáció gondolata, mely egyesüléseknél Németország nagy hatalmi pozícióra tenne szert. Ily körülmények között az európai biztonság kérdése uj oldalról tlmadtatott meg és a szövetségesek uj nehézségek előtt állanak. Köln kiürítéséről Nagy propaganda Ausztriában a Németországhoz való csatlahozásra Az elmúlt napokban Haanpel nagynémet képviselő steierországi választási gyűlésen rátért Streesemann beszédére, igen kielégítőnek találta azt és megállapította, hogy annak hatása Ausztriában igen nagy volt. A szanálásnak csak egy célje lehet: Ausztria és Németország egyesítése. Ugyanekkor Berlinben a birodalmi gazdakongresszuson Schönbauer dr. és Gaselli dr. osztrák képviselők szintén ily értelemben nyilatkoztak a csatlakozás szükségességéről. Ausztria már lobogója színének megválasztásakor kifejezte, hogy a nagynémet biro- da'cmnak csak egy részét alkotja, vörös fehér vörös a szin, a régi Babenbergiek színe, az Ostmark, Németország legkeletibb harcos részének szimbóluma. Ha Németország teljesiti kötelezettségeit Ausztriával szemben, akkor Ausztriát nem lehet bele- kényszeritem abba a dunai konföderációba, melybe igazán csak ' T2.a ellenére kerülne. Bécs, február 24. Az újabb időkben Ausztria közvéleményét nagyban foglalkoztatja a Németországhoz való csatlakozás kérdése. Az elmúlt években, főleg a Seipel kormány alatt, szó sem volt csatlakozásról, mert úgy látszott, hogy a szanálás Németország nélkül sokkal könnyebben és biztosabban folyik. A birodalom akkor úgyis ross£ helyzetben volt és nem segíthetett a lábadozó Ausztrián. Most azonban, hogy a birodalom van jobb helyzetben és Ausztriában uj bajok mutatkoznak, a csatlakozás kérdése ismét aktuálissá vált. Az első lépést a nagynémet képviselők tették, akik Németországban valóságos propaganda utat végeztek. A második lépést Streesemann külügyminiszter beszéde alkotta. Most Ausztriában napirenden vannak a meetingek, melyek a csatlakozásról tárgyalnak és a közönség mindenütt szimpátiává! viseltetik az eszme iránt. Ezt igazolja Svehla miniszterelnöknek lapja, a Vecer. mely a Prager Pressével egyidejűleg ezt irta a belpolitikai helyzetről: — A parlament összehívása egyelőre teljesen bizonytalan; valószínű, hogy csak március utolsó napjaiban ül össze a törvényhozás- A petka ugyanis Svehla nélkül nem tud megegyezni az egyházpolitikai kérdésekben. Ámbár a miniszterelnök egészségi állapota örvendetesen javul, orvosai tanácsára március végéig marad üdülőhelyén. A belpolitikai helyzet napok óta változatlan s egyelőre nem is várható végleges megegyezés. A két ..jólértesült" kormánylap egyidejű s egymással merőben ellenkező jelentése közül feltétlenül a Vecernek kell igazat adnunk- Ez ugyanis nem szépíti a helyzetet, hanem őszintén megmondja: megegyezés nincs, a parlament tehát nem tarthat ülést. megállapította, hogy a koaliciónak sikerült megtalálni a megegyezés útját az egyházipolitikai kérdésekben, sőt ez a megegyezés annakidején Írásba is foglaltatott, mint azt Stránsky a Lidové Noviny vasárnapi vezércikkében is megállapította és a megegyezés szövegét is közölte. Nem akarjuk azt állítani, hogy a Prager Presse tudatosan vezetné félre olvasóit, kénytelenek vagyunk azonban rámutatni arra, hogy a koalíció „annakidején" való megállapodása idestova négyéves, a közönség azt régen ismeri. A Prager Pressével szemben meg kell állapítanunk azt, hogy a koalició petkája négy év alatt s a legutóbbi hetek és hónapok súlyos egyházpolitikai kérdéseinek felszínre kerülése alatt az erre vonatkozó koalíciós programot egy lépéssel se tudta előbbre vinni s a részletekre vonatkozólag képtelen megegyezést teremteni,
