Prágai Magyar Hirlap, 1925. február (4. évfolyam, 26-48 / 769-791. szám)

1925-02-25 / 45. (788.) szám

QsusMv tölipiiszterfellsepnefe leMetellensigei — A P. M. H. eredeti belpolitikai értesülése — Politikai pikantériák — február 24. A szlovák és cseh testvér nemzetek tor­zsalkodását eddigelé meglehetős közömbösen szemlélte Szlovenszkónak nem szlávajku la­kossága. Most azonban, amikor a cseh és szlovák nemzet közötti véleménykülönbségek publicisztikai tárgyalása a mai stádiumba ju­tott, — értjük ez alatt a turócszentmártoni deklaráció ügyét' s a Chaloupecky-Skultéíhy ügyet — Sz’ovenszkó német és magyar aj­kú lakosságának sem lehet a testvérek tor­zsalkodását továbbra is közönyös nézőként páholyból szemlélnie; — kötelességünk tehát a jelzett ügyekből leszűrt tanulságainkról a köz véle m ény t i nf o r máin i. Chaloupeoky egyetemi tanár tudvalevő­leg az „Ezeréves rabszolgaságról1* irt cikket a Prudy cimii fo’yóirat hasábjain. Történelmi visszap’llantásában a tudós kutató komolysá­gával veszi bonckés alá a szlovák részről na­ponta hangozatott jelszavakat és szólamokat, amelyeket bel- és külföldön a magyarság el­len hathatós és eredményes agitációs eszkö­zül használtak fel. Tudományos precizitással -állapítja meg, hogy a szlovákok ezeréves rabszolgaságáról egyáltalán szó sem lehet; mert a szlovákok csakis a magyar államesz­mének az utolsó évszázadban történt inten­zivebb keresztü’vitele óta beszélhettek sé­relmekről, de még akkor is nyitva állott előt­tük a cseh testvérekkel való érintkezés és a nemzeti erők pótlásának a lehetősége cseh részről, ami meg is történt. A nevezett tudós egyetemi tanár egy má­sik müvében „Staré Slovensko** (Ó-Sz'o- vákia) ismét az egyetemi tanárt megillető szakayatottság színezetével igen érdekes, megállapitásokat közöl, többek közt, hogy „a mi szlovákjaink tulajdonképpen nem is szlovákok, hanem magyar basztárdok, ugyanilyen a nyelvük és irodalmuk is, (ha ugyan ilyenről szó lehet), valamint a ku'tu- rájuk is (ha ezt ugyan annak lehet nevezni)**. Ezt Írja Chaloupecky, cseh tudós, egyetemi tanár, a szlovákok legközelebbi rokonnemze- tének a tagja. Ennyire még a legsovénebb magyar tudományos akadémiai tag sem mert elmenni! Ezt itt leszögezhetjük. A káröröm alantas érzete távol áll tőlünk, — nem tagadhatjuk meg azonban magunktól az elégtéte' bizonyos érzését, melyet minősé­gileg hatványoz annak a tudata, hogy cseh tudós megállapításai ezek, akit hungarofil érzelmekkel távolról sem lehet meggyanusi- tani, vagy megrágalmazni. S ha szlovák test­véreink a fordulat óta sokat panaszkodtak, hogy az intelhgensebb, élelmesebb, gazdasá­gilag fejlettebb, politikadag aggresszivebb és társadalmi szervezettségében erősebb cseh testvéreinkkel szemben minden téren háttér­be szorulnak, — most az ezeréves magyar rabság és elnyomatás siralmának a jogi alap­ját, a talaját rántja ki alóluk a testvérnemzet egy fia, — teljesen megértjük fájdalmas fel­szí s s zen é s ü k e t és a szlovák tudósok Neszto­rának, az öreg Skultéthynek a fogcsikorgató dühét! Hiszen nem képzelhetünk el borzasz­tóbbat, mint ha valaki bujában ki sem pana- szolhaHa magát s Prága, február 24. Napokkal ezelőtt a Hlimka-párt lapja azt a fantasztikus izii hírt • közölte, hogy Osusky párisi követ Benes pozíciójára pályázik s célja érdekében szerepet fog vállalni a bel­politikai életben is és pedig az autonómia platformján. Noha a hirt megerősíteni lát­szottak egyes jelenségek, Osusky előadási turnéja egyrészt, Benes leszerelésének köz- tudata más oldalról, mégsem hittük azt, hogy a kérdés abszdut komoly, amellyel, mint po­litikai lehetőséggel, számíthatunk. Ma egyik belpolitikái informátorunk a hirt közelebbi megvilágításba helyezte ellőt­tünk, rámutatva arra, hogy a hír önmagában hordja a lehetetlenség súlyos nyoma tékát. A Hlinka-púrt kezdi lanszirozni Osuskyt és ön­magához csalogatja akkor, amikor az Osusky külügymiiniszterségének kombinációját a cseh közvélemény úgy mérlegidi, mint Kramár ütőkártyáját Benes ellen. EÍmrmagában véve óriási kontraszt. Ha Osusky a Kramár em­bere, akkor Hlinkáék hiába eregetnek szóla­mokat feléje, akkor Osusky pozíciója amúgy is bizonyos reménységü (Informátorunk Kra- niár belpolitikai sanszait a reálisnál talán erő­sebbnek látja. A szerk.), ha viszont Osusky az autonómia alapján állva akarja a nyereg- beugrás nehéz attrakcióját elvégezni, akikor a politikai varieté egyik legnyaktörőbb produk­cióját kísérli meg, mert az autonómia, mint hivatalos kormányprogram, csaík a mai kor­mányzati rezsim teljes kimúlása után képzel­hető el. A koalíció pedig nem fog kimúlni mindaddig, amíg egyetlen injekció van, ami világgá! Ezt az érzést jól ismerjük. Az oszt­rák elnyomatás sötét korszakából ered ez a költemény is: „A sebzett vad az erdő mé1yén Kínjában hangot ad . . . S magát a szegény magyarnak Még kisírni sem szabad!“ Csak egyre vagyunk még kiváncsiak, hogy a cseh szokolegyletek üdvözlésére disz- szonokul kirendelt zsupán urak a pozsonyi színház erkélyéről mi az ördöggel fogják a levegőt-rontani, ha egyetlen és ieghálásabb témájukat, az ezeréves magyar elnyoma'ás és a testvéri felszabaditás témáját Chalou­pecky tanár ily kegyetlen kézzel kitépte a szájukból?! Mindez eddig csupán mint poEtikai pi­kantéria érdekelhet bennünket, mint jelleg­zetes szimptómája a csehszlovák (-kötőjel nélkül!) poEtikai életnek, egészen más azon­ban a turócszentmártoni deklaráció körül s az osztrák kancelarhoz intézett Hlinka-féle memorandum kérdése körül támadt publi­cisztikai vita. Ebben a vitában ugyanis arról van szó. hogy vájjon van-e Szlovenszkónak a fe'íorduUs Idejé­ből származó Írott szerződésen alapuló jo­ga az autonómiára, vagy sem? Ez már oly kérdés, amelyet a csehek és szlovákok belügyének, saját külön háztartási húzza az életét. Ilyen injekció pedig még sok van és sokféle lehet. Az egész kombináció­nak egyetlen komoly alapja van, de ezt nem itt, hanem a Quai d‘Orsay-n kell keresni A francia, kormány szemében Benes ma haszna­vehetetlen. Nem képes követni a francia kor­mány egyházpolitikai céEait, a szovjetelis- m érési trükkel nevetséges huza-vonát folytat, a kisantanthoz, ehhez a posthumusz kreáció­hoz, ragaszkodik, ahelyett, hogy az angol du­nai kon föderációs tervek ellensúlyozására egy kontra tervet, de életerős kombinációt sütne ki s így a francia politika szívesebben látná helyén Osuskyt, aki Párisban hozzá- stimmelődott a franciák európai politikájának koncepcióihoz s aki az egyetlen, akit Benes- sej szemben puszirozni lehet. Ám ez a körül­mény újabb lelhet etlenségi súlypontokkal ter­helt. Ezt éreznie kell, Szerkesztő Ur, minden hosszasabb magyarázgatás nélkül. Kramár és a szovjetelismerés francia parancsa — Hlinka és a francia egyházpolitika, ez a két mondat igazolja azt, hogy az Osusikys belpolitikai kombinációk üresek és lehetetlenek. Az a hir, hogy Osusky megértőbb lenne a kisebbsé­gekkel, egészen naiv. Talán addig, amíg erre a francia ukáz kötelezi, igen, de altkor is re­zervál tan és a békeszerződésnek eddigi ér­telmezését megtartva. Osusky áll tálában a fövő embere, de nem a holnapé, talán a vá­lasztások utáni uj helyzeté. Eddig szólt az információnk, amelyet né­mileg elfogulttá tesz az, hogy aki adta, az nem ismeri és nem mérlegeli eléggé az auto­nómiának, miint szükségszerűségnek, súlyát és parancsoló fontosságát. zsörtölődésének tekinteni nem lehet; ez már az itteni összlakosságnak, a választók töme­gének az ügye; közügy, ame’y szélesebb ke­retekbe tartozik és nem szorítható bele az argalások és ludákok határvillongásainak ki­csinyes szférájába. Hlinka az osztták kancellárhoz Intézett memorandumában azt állítja, hogy a turóc- szentmártoni deklaráció tartalmazza Írott ok­mányként a szlovákoknak azt a feltétlen jo­gát, hogy autonómiájuk tiz éven belül megva­lósítandó. A kormánypárt és sajtója mereven tagadja' ezt. fT'nkáék tanukra hivatkoznak. A tanuk egy része felsorakozott. Ezek. közül Medveoky páter kertel: „így volt, úgy volt, nem mondtam s ha mondtam is, nem úgy ér­tettem . . .*“ Reservatfö mentális! Stodola Emil dr. férfiasán beval’ja, hogy igenis volt arról szó, hogy a szlovák és cseh egyesülés­nek conditfö sine qua non-ja volt, hogy tiz éven belül meglegyen Sz’ovenszkó autonómi­ája s hogy ez benne is van a turócszentmár- toni tárgyalásokról vezetett jegyzőkönyvek­ben is. Ugyanezt állítja Juriga dr. is. Ezekre a tanuságtételetkre a néppárti sajtó örömrivalgásban tört ki: — Lám, mégis csak nekünk van igazunk! Az ügyet azonban még bonyolultabbá és titokzatosabbá teszi egy régebbi hírlapi vita, amelynek során Hlinka azzal vádolta meg a szlovák népta­nács bizonyos tagíait, hogy a deklaráció szö­Csütörtök: MÉSZÁROS JÓZSEF: Én megállók. (Vers.) NEUBAUER PÁL: A Krisztus-modelUl. Fenitek: NEUBAUER PÁL: A Krisztus-modell. III. Szombat: ALFRÉD COLING: Confucius. Vasárnap: FODOR JÓZSEF: Mit írjak Neked? (Vers.) — URR IDA: Egyperces találka a múlt­tal. (Vers.) — SOMLAY KÁROLY: A törökös diák. A Krisztus-modell — A Prágai Magyar Hirlap eredeti tárcája — Irta: Neubauer Pá!. Neubauer Pálnak, a P. M. H. belső munkatárson ik ez a tárcája Berlinben kétszer nyert pályadijait. í. — Ah Isaacson — sóhajtott az angol hölgy — ha ön megtudná nekem festeni ezt a képet! Minden árt megfizetek érte! A fatal-festő, aki már elismert vezetője volt az uj nemzedéknek, hallgatott. A napsü­tötte széles utcán haladtak lassan lefelé. — Tulajdonképpen semmin sem kell töb­bé törni a fejem — felelte kis vártatva, — csak kérdés, hogy talá'ok-e megfelelő mo­dellt. Látja nagyságos asszonyom, mi festők, annyira kötve vagyunk az anyaghoz . . . — Nézzen csak oda! — szakította felbe az angol hölgy és rámutatott egy fiatal em­berre, aki a templom fiának támaszkodott — azt hiszem, hogy ön megtalálta, amit ke­restünk! A fiatal ember nyurga és karcsú volt. Orcája halovány,.szeme szelíd. A fej közepén elválasztott világosszőke haj két oldalt vállá­ra bomlott és az arc oválját előnyösen emel­te ki. Rongyos ruházata fölé átlyukasztott gallér volt dobva. A templom lépcsőzetén állt és onnan nézte a száguldó autókat, kocsikat és a tolongó embertömeget. — Minden Krsztus-képes’apok iskolapél­dája! — gúnyolódott a festő. — Ha ez a pasas áthalad az utcán, bizonyos, hogy nyomában ott látjuk azokat a bárányokat, amelyek az ő őrizetére vannak bízva. Egyébként megpró­bálhatjuk! Odaléptek hozzá és a festő rövid és cél­szerű beszélgetést kezdett vele. A fiatal em­bert Krisztinának hitták. Az exattált angol hölgy azt jó előjelnek tekintette és nem is tö­rődött a vezetéknevével. Hamarosan meg­tudták, hogy Krisztián állás nélkül van és mikor meghallotta a festő ajánlatát, hogy áll­jon modellt, két kézzel kapott rajta. Megbe­szélték a terminust éá e'távoztak. A festő el­búcsúzott az angol hölgytől és lefelé haladt az utcán. A hölgy az őt lassan kisérő autójába szállt. + Az első ülés után Krisztián mohón nyúlt a pénz után, amit a festő díjazásképpen át­nyújtott neki, rá sem bederitett a képre, amely nagy vonásokban bontakozott ki a mű­terein homályából, rakoncátlanul és boldo­gan búcsút intett és becsapta maga után az ajtót. — Végtelen szamár! — mondta nyugod­tan Isaacson — a butaság jósága sugárzik te­kintetéből! Az angol hölgy csak egy mosollyal vá­laszolt, megszakitotta a beszélgetést és meg- hitta a festőt este vacsorára. Mikor a hölgy eltávozott volt, Isaacson gondolatokba mélyülve maradt a szobában. A hölgy egy egyedülálló előkelő körü'belül harminc éves hölgy volt, aki Anglia egyik ’egnagyobb vagyonát b’rtokolta. Angliában mindenki tudta róla, hogy pietisztikus haj­lamai vannak és mindenki ismerte azokat a szeszélyeket, amelyekkel igen gyakran túl­tette magát a polgári világfelfogáson. A festő gondolkozott: hátha most evvel a fiatal su- hanccal ... Egy barátja lépett be az ajtón és megza­varta gondolataiban. Hat órákor est® veit vége az ötödik ülés­nek, amelyet az elsőt követő harmadik héten tartottak meg. Isaacson átdolgozta volt az egész napot, mert akarata ellenére a munka magával ragadta. Krisztián feje, melyről előbb azt hitte, hogy a tökéletes butaság ki­fejezője, érdekelni kezdte őt. Úgy tűnt neki, mintha a maszk alatt rejtett kvalitások szunnyadnának. Krisztián maga mitsem árult el. öt épp oly kevéssé érdekelte az angol hölgy, mint a festő és a kép. Minden ülés után mohón vágta zsebre a pénzt és két nagy ug­rással kintermett az ajtón. Az ötödik ülés után egyszerre hagyták el a műtermet. A kapu alatt elbúcsúztak és mindenki más irányba ment. Isaacson bará­Szerda, február 25, vegét meghamisították, hogy kihagytak be­lőle, illetve hozzá toldottak a néötamáos tudta és beleegyezése nélkül egyetmást! Zocli Samu evangélikus püspök hiriapi cikkben be­ismerte, hogy Hodzsa miniszterrel és Krcs- méryvel, a nép tanács jegyzőjével egyetértés­ben változtatásokat eszközöltek a deklará­ción. Józan parasztésszel igazán nem lehetne a dolgok ezen állása mellett mást tenni, mint azt, hogy közzé kellene tenni az egész deklarációt és az annak keletkezése körül lebonyolódott tárgyalásokról fölvett jegyzőkönyveket eredeti szövegükben; hadd lássa ország-világ, hogy mi van bennük, kik, mit, hogyan hamisítottak, vagy változ­tattak rajta —------és főleg: van-e hát Szlovenszkónak csakugyan Írott joga az autonómiára? Csakhogy itt nem az történt! A közzété­tel világossága helyettit minden faktor gyanús félhomályba, legendás sötétségbe burkolja a deklaráció kérdését. Miért? Kinek van ott egyénileg féltenivalója, ahol millióikat érdeklő népjogok létéről, vagy nemléte kérdéséről van szó? Micsoda „politikusok** azok, akik a közügyeknek elébe tolják magánpresztizsük kérdését? De hát eshetfk-e valakinek a presz­tízsén csorba, ha a deklaráció szövegének a közzétételét forszírozzák ? Azt mondják, hogy igen! On dit! S itt a dolog leigpikánsabb rész­lete! Az mondják ugyanis, hogy a turócszentmártoni deklaráció egyáltalán közzé sem tehető, mert nincs meg, mert el­veszett, elsikkadt mindenestől s hogy senki sem tudja, hol van!!! Nem tudjuk feltételezni, hogy ez megtör­ténhetett volna; mert ilyen fontos okmányok­nak legalább is a biztonságáról, megőrzéséről gondoskodni a legelemibb kötelesség. És itt a presztízskérdés! Ha azt a nyilvánosság mégtudná, hogy a nép tanács ezt elmulasz­totta — ez mindenesetre ártana tagjai tekin­télyének, nimbuszának... Ha ez mégis meg­történhetett, az sem olyan nagy baj! Pótolni lehet. Ma még él az a pár szlovák vezető, akik a deklarációt aláírták, akik annak előze­tes tárgyalásain ott voltak, frissen emlékeze­tűikben vannak még az ott lepergett esemé­nyek, — tessék isitfíét összeülni és ezt a his­tóriai dokumentumot újból összéállitani és nyilatkozafaikkal együtt közzétenni! Ha az okirat tényleg elveszett, — a néptanács volt tagjainak Szlovenszkó összes lakossága iránti kötelessége a szöveg tartalmáról nyilvánosan tanúságot tenni. Ha pedig ezt elmulasztanák és annak da­cára, az okmányszerü bizonyíthatóság leg­halványabb reménye nélkül, mégis vitákat provokálnak egy nemlétező Okirat szövege körül, — akkor igazán nem marad más háttá, mint szerény polgári hidegvérre] zsebrevág- niok a kormánypárti sajtó részéről félvállról odadobott kicsiny lést: „Polítické deti!“ (poli­tikai csecsemők). JU fétowéi«». Állj sraellénft! GTixess eföl Lait akarta fölkeresni és a városi vasúttal a város másik végére utazott. Alig ült be a fül­kébe, észrevette, hogy a műteremben felej­tette a kulcsokat. A következő állomásnál ki­szállt és visszautazott. Egy félóra telhetett el azóta, hogy a műtermet elhagyta volt. A kulcsok a zárban voltak. Az ajtó nyitva volt Lassan megnyomta a kilincset és belépett. A Krisztus-kép előtt Krisztián állt és oly mélyen volt a kép szemléletébe elmerülve, hogy nem hallotta a festő bejövetelét Isaác- son nem zavarta meg és figyelte. Egy féföra elteltével Krisztián megmozdult, mélyen só­hajtott karjait égnek emelte, percekig ebben a helyzetben maradt és azután lehajtott fej­jel távozni akart. Az ajtónál összetalálkozott Isaácsonnal, pipacsvörös lett, zavartan mo- . tyogotí valamit s kiszökött az ajtón. Isaacson hagyta. Odaállt a kép elé és nézte saját mü-. vét. Lassan és nehezen bólintott, mintha he­lyeselné valaki Ítéletét, vagy mondását, amely az övével megegyezett és mintegy kényszer alatt kezébe vette a palettát. Soká állott igy, de nem csinált egyetlen ecsetvo­nást sem, nagyot sóhajtott, mintha Krisztián elkésett visszhangja lett volna, letette a pa­lettát,, lezárta a műtermet és kiutazott bará­taihoz. A vig társaság nem tudta fö’vid'tani és nem csodálkoztak azon, hogy hamarosan eltávozott, mert mindnyájan ismerték kiilö- . nős szokásait. Minekutána visszautazott volt a vonattal, hamarosan áthaladt néhány utcán. Kriszt’án nern volt odahaza. Isaacson megelégedetten bólintott és tekintet nélkül arra, hogy az idő nagyon előrehaladott volt, az angol hölgy vil-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom