Prágai Magyar Hirlap, 1925. február (4. évfolyam, 26-48 / 769-791. szám)

1925-02-01 / 26. (769.) szám

2 Vasárnap, február 1. mu szlovák miniszteri rendelet közjogi jelen­tőségének megítélésében tévedett. Abból ugyanis, hogy ezen rendeletét kö­vetkezetesen obeznik-nelk (körleirat) nevezi, sőt az első alkalommal az obeznik szót még idézőjelbe is teszi, azt kell következtetni, hogy azt nem tartja olyan rendeletnek, ami­lyeneket a szlovenszkói miniszter a 64. szá­mai törvény fentiidézett 14. §-ában foglalt fel­hatalmazás és a kormány köztudomású meg­bízatása alapján kiadott volt. Hogy ez az álláspont nem helytálló, azt igazolja a szlovenszkói miniszter 3/1918. szá­nni rendelete, amely a szlovenszkói hivatalos lapot rendszeresíti és világosan kimondja, hogy a 64. számú törvény 14. §-ában foglalt meghatalmazás alapján kiadandó összes ren­deletéi az „Uradné Noviny“ című hivatalos lapban fognak kiadatni. Mintán pedig a kér­déses 14/1919. számú „obeznik" (talán kör­rendeletnek volna helyesen fordítandó) a hi­vatalos lapban 1919 január 28-án kttrdette- tett s a szlovenszkói miniszteri rendele­tek hivatalos gyűjteményébe felvétetett, két­ségtelen, hogy teljesen azonos jogi elbírálás alá esik. mint a szlovenszkói miniszternek bármely más, a 64. számú törvény 14. §-ában foglalt felhatalmazás alapján kibocsátott ren­delete. más szóval ezen rendeletnek ugyanaz a joghatálya, mint az összminisztériiim bár­mely más rendeletének. Ezek után aligha fogja megáldaná a jogi kritikát a közigazgatási bíróság indokolásá­nak azon állítása, hogy a rendelet nem tartal­maz jogi szabályt (právná norma) arra nézve, hogy a fogadalmat letevő egyén az állampol­gárságot megszerzi. Mindig szem előtt kell tartanunk, hogy az állampolgárság miként leendő megszerzé­séről szó-ló külön törvény akkor még nem lé­tezett, hogy tehát abban az időben nem volt semmiféle normativum, amely speciálisan szabályozta volna, hogy az állam mely szer­ve illetékes az állampolgári jog megadására s azt milyen formák közt kell kérni. Ilyen speciális törvény nemlétében álta­lános jogelvek irányadók. Ezen általános jog- elvek szerint pedig az állampolgárság meg­adására az állam maga illetékes, esetleg az ö kormányzószerve: a kormány utján. A kor­mány formákhoz kötve nincsen s jogosult az ő hatáskörét egyes tagjaira is átruházni. Amidőn a csehszlovák kormány az ő rendeletkibocsátási jogkörét — a jelen eset­ben még a 64. számú törvény külön felhatal­mazása alapián s külön hangsúlyozva az ál- lamfordulattal járó zavarok után a „rendes államélet" biztosítása céljából — a szloven­szkói miniszterre átruházta s amidőn ez a köztársaságnak tett fogadalomhoz azt a ha­tályt fűzi, hogy a fogadalmat letett egyén magát a köztársaság „polgárának vallotta", azt vélem, a legkritikusabb bírálat szerint sem lehet alaposnak mondani a köziigazga­tási bíróság emlitett indokát. Azt lehetne talán ellenvetni. hogy az, mi­képpen a fogadalmat letett egyén magát a köztársaság polgárának „vallotta", csupán egyoldalú nyilatkozatnak tekintendő, anélkül, hogy ahhoz valamely konstitutív elem hozzá­járult volna az állam részéről. Az ellenvetés nem alapos. A fogadalmat letevő magát az állam polgárának „vallotta", de ezt a „vallomást" az állam tudomásul Meg kel! ÉúlMi m egységes ellenzéki Mellől A magyarok és a németek viszonya a legszlvélyesebb — össze két! fogni a kormány meg­buktatására — Beszélgetés Patzel József német nemzeti szocialista képviselővel — A P. M. H- eredeti tudósítása — Prága, január 31. A képviselőhöz legutóbbi ülése alkalmá­val beszélgettem Patzel József német nem­zeti szocialista képviselővel és megkértem, nyilatkozzék az aktuális politikai kérdések­ről a Prágai Magyar Hírlap részére­— Milyen stádiumban van a parlamenti ellenzéki blokknak a terve? — volt az első kérdésem. — Az ellenzéki blokkot, sajnos, mai na­pig még nem sikerült tető alá hoznunk és pe­dig a német szociáldemokrata párt miatt, amely esetről-esetre dönt, hogy a német munkaközösséggel együtt halad-e vagy sem? — Hogyan képzeli Képviselő ur ezt a közös ellenzéki blokkot? — Mi német nemzeti szocialisták arra törekszünk, hogy valamennyi elnyomott nemzetiség közös akciót ind tson a mai re­zsim, tehát elsősorban a kormány eltávolí­tása érdekében. Ezt nemcsak a parlamen­ten belül kellene megosfr. 'lni. hanem a par­lamenten kívül is együtt kellene dolgoz­nunk. Ezt a blokkot még abban az esetben is létre kell hoznunk, ha a német szoc ál- demokra'ák nem akarnának velünk paktu­mot kötni. — A nemzetgyűlés ülésein az ellenzéki képviselők még mindig nem vesznek részt? — Nem! A német munkaközösség, vagyis a német agráriusok, demokraták, keresztényszocialisták, a német nemzeti párt és mi nemzeti szociaS’sták a ma rend­szerért és a parlament mostani munkájáért a felelősséget nem vállalhatjuk magunkra. — Lesznek-e 1926 előtt választások? vette ama kormányszerv utján, akii azt elfo­gadta. Ám nem csupán tudomásul vette, de egyenesen elfogadta, szentesítette azzal, hogy a fogadalmat letett egyént — ha ideiglenesen is — államhivatalmoknak — bírónak, ügyész­nek —, nyilvános funkcionáriusnak — lel­késznek, tanítónak — elismerte s hogy ezzel az elismeréssel az állami szuverenitás egy részének gyakorlását (bíráskodás, közigaz­gatás stb.) törvényileg reá bízta. Nem csupán a kormány ama ténye, hogy a fogadalmat a jelentkezőtől átvette, adja, hanem maga a törvényhozás — tehát az ál­lami akarat legfőbb tényezője — a 64. számú törvény 2. §-ában adta azt a konstitutív ele­met, amely a fogadalomra jelentkezőnek „vallomása" folytán az állampolgárságot ipso facto biztosította. A legfőbb közigazgatási bíróságot téve­désbe ejtette az, hogy rendezett viszonyok közt az állampolgárság elnyeréséhez kér­vény beadására, a miniszter határozatára, a fogadalom ünnepies letételére van szükség s ezért kívánt valamelyes „normát", ámde ezen alakszerűségeket s a hatáskört meg­állapító törvény nem létében az állam — a — Próféta nem vagyok, de merem hatá­rozottan állítani, hogy nem. — És pedig azért nem. mert a mai koa­líciós pártok nagyon jól tudják, hogy újabb választásoknál olyan kudarcot váltanának, mint vallottak Szlovenszkón és Ruszinszkó- ban is a megyei választásoknál. Egy másik ok is adódik, amiért a választások ellen fog­lalnak állást a kormánypártiak s ezt Stivin nemrégen ki is fejtette a Právo Liduban: A korménvnak érdeke, hogv nz ellen­zéki pártok közül a német szociáldemokraták legyenek a legerősebbek- Az uj választá­soknál viszont, amint erre maguk a szo­ciáldemokraták is készültek, a német szo­ciáldemokraták örülni fognak, ha félanny* mandátumot kapnak, mint amennyivel ma rendelkeznek. — AAilyen a viszony a német blokk és a magyarok között? — A lehető legjobb és legbarátságo­sabb FBszen tudja hogy mi a magyar pár­tok meghivására lentjártunk Szlovenszkón. Sajnos, közbejött akadályok miatt, a ma­gyarok eddig még nem viszonozták látoga­tásunkat­— Éppen ma volt szó a közös értekez­leten Is erről s ott mindnyájan azon a né­zeten voltunk, hogy az ellenzéki pártoknak valahogyan közelednek kellene egymás­hoz. Célravezető volna, ha egy-egy párt­kongresszuson vagy nagy politikai gyűlé­sen valamennyi ellenzéki p'rt képviseltet­né magát. Hiszen nekünk, németeknek, ugyanazok a sérelmeink, mint Önöknek. Közösen kel! harcolnunk az iskola-, nyelv- és tlsztviselökérdésben. Kopper Miksa. jelen esetben a törvényhozás —, vagy annak kormánya semmiféle formához kötve nincsen s valóben nem is volt. Amikor a törvényhozás kimondja, hogy minden közfunkcionáriust, aki a fogadalmat leteszi, meghagy hivatalában, rábízza olyan állami feladatok végzését, amilyeneket csakis áMímpolgárokra lehet és szabad bízni, akkor külön formális konstitutív elemet keresni té­vedés, hiszen megvan az magában a törvény­ben, vagy, ha úgy tetszik, a fogadalom leté­telének. avagy elfogadásának tényében. Hogy érvelésem helytálló, azt a jogászi logikán kívül igazolja az annyit idézett 14/1919, számú szlovenszkói miniszteri ren­delet maga is. Több helyen és ismételten. A köztársaság megalakulását tárgyalva, úgy folytatja a rendelet: .....az állami igaz­gatás ezen területen lévő minden szervének ezt a szuverenitást (t. i. az uj állam szuve- rénitását) el kell ismernie .. a csehszlovák köztársaság pedig senkit nem tűrhet meg nyilvános állásban aki magát szuverénitásá- nalk alá nem veti . “ Majd emigyen folytatja: ..A bírák, akik a fogadalmat letették, meg­szűntek magvar bírák lenni és a csehszlovák köztársaság bíráivá váltak, akik ezen köz­társaság nevében hozzák ítéleteiket...“ Csak egyet vagyok bátor kérdezni: Le­het-e elképzelni, hogy valamely állam meg­tűrje, megengedje, megtűrni, megengedni akarja, hogy saját bírája, aki az ő jogszolgál­tatási szuverénitását gyakorolni van hivatva (ha ideiglenesen ás), aki az ő nevében ítél vagyon és élet fölött idegen állam polgára legyen? Lehetetlen! És ha lehetetlen a bíróra nézve, lehetetlen minden más közfunkcioná riusra nézve, akitől éppen úgy megkívánja a törvény a fogadalmat, mint a bírótól. De a 14/1919. számú rendelet utolsó be kezdése világosan hivatkozik is a 3/1919 számú szlovenszkói miniszteri rendeletre. Ezzel egyrészt végleg eldől az a kérdés hogy a/14/1919. számú körrendelet teljesen azonos joghatiályu rendelkezés, mint a szlo- venszkói miniszter által a 64. számú törvény 14. §-.a alapján kiadott minden más rendelet, másrészt azonban megerősítést nyer a fenti érvelés, mert ezen 3/1919. számú rendelet világosan belekapcsolja a szlovenszkói bíró­ságokat és ügyészségeket a köztársaság bitói szervezetébe s az ott működő bírákat és ügyészeket a fogadalom letétele után az ál­lam jogszolgáltatási felségjogának teljes bir­tokába helyezi. A fentiek szerint tehát a fogadalmat tett közfunkcionáriusok igenis ipso facto megsze­rezték az állampolgárságot s a közigazgatási bíróság idézett indokolása s ennek következ­tében maga az Ítélet is tökéletesen téves. Nem tartozik ugyan a szorosan vett jogi megítélésre, de alig melőzhető a kérdés eti­kai megvilágítása sem. Állam csak saját polgáraitól kívánhat fo­gadalmat, idegen állam polgárától semmi jog­címen sem. Ez természetes. Hiszen valamely állam részére letett fogadalommal az illető­nek addigi összes állampolgári viszonylatai megszakadnak s azok mind az uj államihoz kapcsolódnak. Valamint, hogy erkölcstelen egyszerre két államnak fogadni hűséget, úgy erkölcstelen más állam polgárától hüségfoga- dailmat követelni, kivenni és őt állampolgár­nak el nem ismerni. De sőt lehetetlen is. Ha áll, hogy hűséggel csak egy állammal szemben lehet viseltetni, akkor lehetetlen egyszerre két államnak hűséget fogadni s lo­gikus következtetés utján éppen oly lehetet­len valakitől fogadalmat elfogadni és őt ál- tampoigámak nem tekinteni. Igazolva tehát a fentiek szerint a legfőbb közigazgatási' bíróság Ítéletének téves voltát sőt — pár consequeuce — etilkai fogyatékos­ságát az ellen a nagy nyilvánosság Ítélő széke elé fellebbezek, már előre is jelezve, hogy a netán! ellenkező nézetet is szívesen hallga­tom meg s ha meggyőzni nem fog. válaszo­lok is reá.- •** -5 m an -5 rj ** g 9 n V W *5 W W !P 9*15 *5 * B Ed? millió csali karónál nyerhet. Vegye meg Ön 35.— Kő-ért egy egész állami építkezési sorsjegy részjegyét de kizárólag SaiieriK és Társa üanHtázá&ia, f$ra$Ss!ava~!><mo;ng Várónál utca ! ! ! Húzás már 1925. február hó 1-én ! ! ! vmmBmmtmBmm —waiauBi iji.wiitiiiwnwwaManwMwwewBni Szerda: VÉRTESSY GYULA Réggé tői estig. Csütörtök: ALAPY GYULA dr.: Gábor Áron ágyuöntö tanítómestere. Péntek: JAKAB GÉZA. Kolozsvári emlék. Szombat: SAS EDE: Ki volt a legnagyobb ur? (Egy müveit kutya napljóa-) Vasárnap: TAMAS LAJOS: Futás az árny elől. (Vers.) — EMBER TÁMAS: Élet CVers.) — KRÚDY GYULA: Az eljegyzés (Uj Szipbád- történetek.)- — —- -----­Siir gönvjiözsia a sürgönypóznát megtámasztják. Hogy e! ne dőljön a viharban* Támasztékomat kitördelték, A földön fekszem kicsavartán. A földre húztam silrgönyd'ótom, Rajta por és harmat szárad. Nem távolok üzennek velem, Csak rozsda üzen a rozsdának. Fényes ruhámat levetettem És most már vetem a kopottat. Egv sötét postahivatalból A csontos kéz nekem kopogtat. Falu Tamás. Ugratás Irta: Karinthy Frigyes. \ P. M. H. számára irt eredeti kabaréjelenet. Utánnyomás és fordítás joga fentartva. A darab csaik a szerző külön enge­délyével hozható színire budapesti bemutatója után Személyek: Férj Feleség Szvetozár Férj (levelet olvas és röhög). Feleség (horgol): Mit röhögsz? Férj: Ez a marha Szveti. Feleség (leteszi a horgolást): Miféle Szveti? Csak nem a Cserven? Férj: Dehogynem. Feleség: A Szveti irt? Férj: Nemcsak hogy irt. de mindjárt itt lesz. Most jött meg és üzeni, hogy azonnal itt lesz. Két éve nem láttam. Feleség: Na akkor értem, hogy rö­högsz. Képzelem, miféle csacsiságokat ír megint. Férj: Hogy elhozza a töltőtoll töltő-tin­ta tartót is, aszongya. Feleség: Hát az mi . . . Férj: Tudod, amivel legutoljára felül- teiett, mikor elutazott ... Az úgy volt, hogy én vettem egy töltőtollat és a Szveti . . . Feleség: Elég, elég! Tudod, hogy nincs érzékem a ti humorotokhoz. Hogy nem unjátok meg, diákkorotok óta folyton ugrat­játok egymást és órákig tudtok röhögni eze­ken a gyerekes szamárságokon. Felnőtt em­berek! Nem szégyen] itek magatokat. Férj: Bocsáss meg, hát muszáj röhög­ni. miikor ez az ember például — ... Feleség: Tudom, tudom, bekeni a te­lefonkagylót. hogy hozzáragadjon a füledhez, mikor telefonálsz. Mire te, miniszteri titkár és családapa, vizet öntesz-a gummikabátja zsebébe, vagy beadod neki. hogy a rendőrség kereste. És igy tovább. Nem unjátok meg? Férj: Hogy lehet ezt megunni? Hát nem egy fényes alak? Találkozom vele egy reggel, azt mondja, teljesen berekedve (utá­nozza): „Nézd kérlek, mi történt velem, éc- caka teljesen berekedtem, nem tudsz vala­mit. mielőtt orvoshoz mennék?" Mire én nagy részvéttel magyarázni kezdem neki, hogy mit rakjon a torkára, mivel gargarizál­jon — szóval beszélek egy negyedórát, mire ő dörgö hangon azt mondja (utánozza): „Kö­szönöm szépen!" (Köhög.) Nagyon jó! Feleség (felhúzott szemmel); Hogy ezen mi van oly nagyon jó! (Csöngetnek.) F é r j: Te, ez ő. Feleség (felugrik): Vári, átöltözöm, akkor. Férj: Hopp, Málcsikám, várj csak . . . Ez biztosan valami ugratással jön . . . Meg kellene előzni . . . Mondj valamit, mivel csapjam be? . . Feleség (vállat von): Mondd neki, hogy mi már nem vagyunk együtt, hogy el­váltunk. (El.) Férj (gondolkodik): Nagyon jó! Kitűnő! (Kopognak.) Férj: Tessék! Szveti (jön bőrönddel): Lajcsikéin! Férj: Szervusz édes Szvetikém! (ölel­kezés.) Ezer éve! S z v e t i: Egyenesen a vasúttól jövök. Nálatok fogok megszállni, ha nem vagyok terhetekre. Férj: Úgy érted, hogy nálam . . . De­hogy vagy terhemre, boldog vagyok! Olyan régen szerettem volna már kibeszélgetni ma­gam veled! Szveti (leteszi a bőröndöt): Remélem, őnagysága is szivesen . . . Férj (elkomoTodik, mitha nagy zavar­ban volna): Tudniillik . . , Szveti (csodálkozva): Mi az? Férj (köhög, aztán halkan): Hát te nem tudsz semmit? Szveti (meghökken): No! Mi történt? Férj (elfordított arccal): Mi . . . mi már nem élünk együtt Málcsival. Egy félével ezelőtt elváltunk. (Mutatja.) ö is külön — én is külön. (Szünet.) Azt hittem, tudsz róla. Szveti (részvéttel): Drága öregem —* ez esetben bocsáss meg a tapintatlanságom­ért — fogalmam sem volt róla. (Szünet.) No de ilyet ... ez aztán meglepetés. (Leül.) Iga­zán, nem tudom, mit szóljak. Férj: Nem lehet arról sokat beszólni Szveti: Dehát az istenért — hogy tör­tént a dolog? Két ilyen ember— midenki azt hitte, aranylakodalom lesz belőle Férj (lehorgasztott fejjel): Én is azt hit" tem. ____

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom