Prágai Magyar Hirlap, 1925. január (4. évfolyam, 1-25 / 744-768. szám)
1925-01-01 / 1. (744.) szám
Csütörtök, január I. Denke másokat is emberhússal étetett Tizenöt eddig az áldozatok száma Berlin, december 31. Újabb borzalmas részleteket derítettek ki a Denke-esetben. A gyilkos csendes, sőt jámbor ember volt, akit alig lehetett az utcán látni. Nem viselkedett feltűnően, nem járt színházba, vagy mulatóhelyt és nőkkel nem érintkezett. Mogorva agglegénynek tartották, kissé különcnek, de alapjában rendes embernek. Most, hogy a borzalmas tömeg- gyilkosság kitudódott, sorra jelentkeznek emberek, akik mo-st emlékeznek vissza egyes dolgokra, amelyek akkor nem tűntek fel nekik, de mostani megvilágításukban hajmeTesztőek. Többek között egy anya jelentkezett, aki elmondta, hogy gyakran vásárolt Denkenél „kecskehust“ és káposztát és egy ízben kislánya egy emberi kéz ujját találta Denke kertjében. A kertet most fél fogják ásni, mert azt hiszik, hogy Denke áldozatai maradványait a kertbe ásta el. A tavat, amelyet maga Denke ásott ki, ki fogják szárítani, hogy a viz alatt is kutathassanak. Két vándorlegény elmondta, hogy egyszer megszáltak Denkenél, aki szívesen látta őket magánál és egy tál hurkát rakott eléjük, de a hurkák szaga és a gazda arca olyan borzalmas volt, hogy elfutottak. Egy cipész jelenti, hogy egy éjszakát töltött Denkenél és ezért egy pár cipőt készített neki. Denke cserébe hallatlanul olcsó áron néhány kilogram húst adott el neki. Mások most emlékeznek vissza arra, hogy a kert taván gyakran láttak sapkápat és ruhadarabokat úszkálni. A gyilkos ruhatárából 15 öltönyt állítottak össze, amelyek nem az 1 tulajdonát képezték, mert nem voltak rá szabva. Ebből azt következtetik, hogy 15, de talán sokkal több embert gyilkolt meg. A házban négy zsebórát találtaik, ame- tfyelk szintén az áldozatoktól erednek. A gyilkos hulláját a rendőrség felügyelete mellett a köztemető sarkában ásták el és a sirt a földdel tették egyenlővé, mert a város közönsége nem tűrte, hogy a sírt megjelöljék. Kitudódott az Is, hogy Denke szegény gyerekeknek emeberhust ajándékozott és hogy kertjét hulladékokkal és embervérrel trágyázta. A Lokalanzeiger úgy értesül, hogy Denke -lakásán a 'házkutatás alkalmával a szalmazsákban további hét egyén igazoló írásait találták meg. A gyilkosságok 1913-ig vezethetők visz- sza. Tegnap a Denke házához közel fekvő városi erdőségben egy bekor alján nagymennyiségű embercsontot találtak. Ezek a osontok összefüggésben vannak Denke borzalmas osdoíkedeteivel. mert szerette már, nem bocsátott meg neki. Másnap elutasító levelet irt: „többet a szemein elé ne merjen kerülni...“ stb- A gróf mentegetőzni próbált, hiába, a báróné többet szóba se állt vele. Mit tehetett erre a fiatalember ... — összeadta magát azzal a kétes dámával ... — találgatta Hágen. — Eltalálta. Tüntetőén járt vele mindenhová, sok pénzt költött rá ... — Szegény fiú, truccolni akart... — Persze. A báróné szörnyen szenvedett, de büszke maradt. Utolsó találkozó .. • A gróf térdenállva könyörgött bocsánatért, hisz ő csák kétségében és kétségbeesésében vetemedett arra az ostoba kalandra. „Maga az oka, a maga kegyetlensége ... Könyörüljön ♦ Egy csókot, hogy megbocsát!1* Heves jelenet, a fiatalember forszírozni akarta ... s a báróné ekkor ajtót mutatott neki. A gróf felkelt és... Ida fellökte a csészéjét: — Pardon ... és mit mondott neki?! — Csak ennyit: „jó... akkor főbelövöm magam!“ no, mi lelt, drágám? *— Semmi... S a báróné? — A bárómé sarkonfordult: ostobának, nevetségesnek, sőt sértőnek találta ezt a fenyegetést. A fiatalember elment s még egy utolsó levelet irt... I'da felkelt. Blendorffné érzelmesen folytatta : —„... adieu, asszonyom, mire e sorokat olvassa, még egy utolsó csókot gondolok ajkára s aztán a revolverem után nyúlok. Isten önnel, aki téged még síron túl is szeret... Csend. A gavallérok is elkomolyoitak. Folthy kiejtette a szeméből a monokliját: Négyszázezer koronát csalt ki egy kassai utlevéliroda tulajdonosa Mexikóba szökött — Bűntársait letartóztatták — Hatvan károsult Kassa, december 31. (Kassai tudósitónk távirata.) A kassai utlevéliroda nagyszabású csalási ügyében a rendőrség erélyesen folytatja a nyomozást. Nagy Béla nyugalmazott százados, aki az iroda vezetője volt, hamis útlevél segítségével megszökött Kassáról. Megállapították, hogy hatvan károsulttról négyszáz- ezer koronát csalt ki, akiket egy nemlétező hajón akart Amerikába szállítani. A volt kapitánynak felhajtói is voltak, ezek közül Laseniket és Weiser Józsefet letartóztatták. Ez utóbbi jó pénzért megvételre ajánlotta a kassai rendőrségnek az utlevéliroda egész levéltárát. Nagy Béla Mexikóba szökött. A kassal rendőrség érintkezésbe lépett a prágai rendörigazgatósággal és rövidesen a prágai bűntársak letartóztatása is be fog következni ÜVi íjÉÜÉit a szlovenszkfii és minszki irodalmi és művészeti éleinek olvassuk még — ha olvassuk —, de mögöttük ki kereste meg a küzdő, szenvedő, nélkülöző embert? Ki tudja, ez a részvétlenség hány tehetség kezéből ütötte ki eddig is a tollat, ecsetet? Az újév, Jókai éve talán változást hoz ebben is. Legalább reményt nyújt erre az a nagylelkű ajándék, mellyel Körmendy-Lkes Lajos nemzetgyűlési képviselő az irók és művészek sorsára való rágondolását bebizonyította. A Bankó Szlovetnszkó csőd a gazdagságú természeti szépségei között is az első helyek egyik.ót foglalja el. ös tölgyestől van környezve!, pár lépésre kezdődik a fenyveserdők végtelenje. Sétáló parkja maga a végeérhetetlen őserdő. Szél sohasem éri, a -közelben levő nagy városnak csak áldásait élvezi itt a nyaraló. írók, művészek üdülő telepe számára keresve se lehetett volna szebb helyet találni. A nagy-nagy ajándéknak, melyet méltó -szavakkal meg sem - lehet köszönni, óriási hordarejét látjuk. A megajándékozottak szivében öröm dobbanhat meg, hogy Iám, van, aki rájuk is gondol s a kezdeményező nemes példának meg kel1! hoznia a követők hosszú sorát, hogy az otthonnak kiszemelt gyönyörű hely valóban azzá lehessen, aminek az adományozó szánta: a magyar szellemi élet munkásainak találkozójává, a leghasznosabb és legönzetlenebb knlturmunkások igazi otthonává, ahol a fáradságos munka után pihenést s uj munkára való felfrissülést nyerhessenek. A nemes adomány önmagában hordja köszönetét, Körmendy-Ékes Lajos ezzel a nemes gesztussal a szlovenszkói kulturális élet történetébe is beleírta nevét, nemcsak a politikaiba s minden bizonnyal ezzel a tettével több hálát és elismerést hódított ki magának, mint a politika szeszélyes utján, mert nincs hálásabb nép az Írónál, művésznél, ö olyan adománnyal űzeti vissza az ajándékot, aminek a haszna mindnyájunké, az egész magyarságé. Szcilovszkv Izein® páfiözi értekezletet ivott egvie Az újév meghozza a kibékülést a magyar politikában Budapest, december 31. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Az uj esztendő a politikában is valószínűen a megbékülést fogja magával hozni. Szcitovszky Béla házelnök az ellenzéki pártok vezéreit a jövő hét elejére pártközi értekezletre hivta össze, amelyan az egységes-pártot Bethlen István gróf miniszterelnök fogja képviselni. A házelnök ez értekezleten lehetővé akarja tenni, hogy a nagyobbrészt presztízskérdésből és érzékenységből fakadó ellentéteket kiküszöbölje és a normális parlamenti munka lefolyását lehetővé tegye. A kormánypárt részéről várják, hogy az ellenzék vezetői be fogják terjeszteni azokat a feltételeket, amelyektől függővé teszik a parlamenti béke megteremtését. A január 12-én összeülő nem— Az ily levelek mind banálisak és mind -tragikusaik.- Szegény fiú! Oly megható: az elején tiszteletteljesen ön-özi, a végén azonban elragadja a szenvedély és — — ... és tegezi,- — ugy-e, ez magának is feltűnt? —. csacsogták a barátnők, — ez igazán megható, ez nem banális, ez költői, ez fenkölt... ez szép! Ida támolyogva kapaszkodott a székébe: — S aztán?! — Aztán, drágám? Nagyon egyszerű: a bárónő másnap egy estélyről jött haza s a villa terrasza alatt a sötétben a szegény fiú holttestébe botlott bele, — no, mi az, mi lelt, mégysz már, Ida? Nagy vita. Folthy kitört: — Azt a fiút a báróné ölte meg! Tőle függött, nem mentette meg. hát megölte! — Úgy van, — tóditotta Hágen — ez a halál a bárón-é lelkén szárad! Szavazzunk! Egyhangú! Idára néztek. Folthy szólt: — Nos, kis méltósága? ... Mily sápadt! De máris jól áll neki. Biz* Isten, a szép báróméhoz hasonlít •.. Idával forogni kezdett a világ. Utóbb már semmit se látott, csak az egy Miklóst és őt is holtan. Szinte bucsuzá-s nélkül menekült a szalonból. — Mindenható! És ha már elkéstem...? * Az autó tovagördült s Ida az üldöző, véres kép hatása alatt egyre a kezeit tördelte: óh jaj, hogy is vehette a dolgot ily bűnös könnyedén? Hol az a levél? Reszketve betűzte a tovatűnő utcai lángok fényénél s könnyei peregtek: „óh ezek a tragikusan szép búcsúszavak! És mindez az én lekemen szárad, én öltem meg őt, én, én!“ Megérkeztek. Futott fel a lépcsőn, — ő, a komoly fiatal özvegy, egy fiatalember lakásárai... Őrültség, de ő másra gondolt: „me.gölte magát, ez biztos, de hátha még életben lelem?!“ Csengetett, kopogott, Pista majd hanyatt esett a nyíló ajtóban. — Feleljen, s-ulyos a seb? Meghalt? — Hej, hej, méltsás asszonyom... — Ugy-e nem halt meg! Ugy-e nem? Él, él! Itt fekszik? A diplomata inas nemet sóhajtott. Ida a homlokához kapott: — Értem. A kórházba vitték, ugy-e? Hamar! Látni akarom! Pista sokatmondó részvéttel sandított rá: — Igazán látni akarni m-éltóztatik ...? — Az Istenért, melyik kórház ... —Tessék rám bízni. $ zetgyülést rövidebb időre valószínűen el fogják napolni, mert a kormány azt akarja, hogy az aranyköltségvetés tárgyalásában az ellenzék is részt vegyen. Parlamenti körökben bizakodóan tekintenek Szcitovszky házelnök akciója elé és meg vannak arról győződve, hogy az teljes eredményre fog vezetni. Balra át — jobbra át — hátra arc! Prága, december 31. Az antimilitarísta. cseh-szlovák köztársaság belpolitikája különös utakra tévedt. A koalíciós pártokban csupa katonai jelszó szerint igazodnak — a'vezérek. A polgárok nagy tömegei nem, mivel nincsenek nagy tömegek, csupán fővezérek s ezek — egymásnak fülébe harsogják a „jobbra át!!“-ot, „balra át“-ot. Prések pártja után most egy morvaországi kisgazda, Cseh Vencel balra át jelszóval röpi-ratot adott ki, amelyben felszólította kisgazdatársait, hagyják ott Svehla agrárpártját s csatlakozzanak őhozzá. A korrupció rozsdája úgy összemaría az agrár politikát, hogy azt Svehla „fohercegi tudománya** sem képes többé összeragasztani. Nem múlik el egy hét, hogy olyan uj botrány ne robbanna ki, amelybein az agrárpárt ne lenne kompromittálva. — A röpirat- ban itt következik az afférok seregszámlája. A ruszsnszkói választásokra. 30 milliót dobott ki a cseh agrárpárt; rövidesen napfényre kerül az is, hogy honnan származik ez a pénz. (Bizonyára a csehországi párttagsági illetékekből. A naiv szedő.) s A szubvenciós gazdálkodás borzalmas. Maga Hodzsa megerősítette, hogy Benda képviselőnek 45 milliót adott szubvenciókra. Az egész agrárpárt a központ által minden hájjal megkent személyek láncolata. A továbbiakban a politikai kőrútjain tapasztaltakat adta elő a röpirat szerzője. „Részt vettem a parlament ülésén — írja — a költségvetés tárgyalásánál. Igazán érthetetlen, hogy a szónokok a „Tisíelt Ház“ megszólítás helyett nem vezették be az „Üres ház!“ megszólítást. A képviselők teljesen fölöslegesek. Legfeljebb azok a képvise’ök érnek még valamit, akik alaposan fehordják a kormányt. Majd a földhivatal űzőiméiről rántja le a leplet, végül pedig figyelmezeteti a kisgazdákat, hogy ne hagyják magukat becsapni se ■a Prések jobbra átjától, sem Svehlától, hanem csatlakozzanak az általa megalapított kisgazdapárthoz s olvassák lapját, a „Balra át“-ot. A cseh belpolitikai élet katonai jelszavak szerint igazodik. Van már jobbra át és balra át párt. Mi nyugodtan várjuk az uj választásokat, amelyek „hátra arc! indulj“-t vezényelnek majd az összes petkamételyben szenvedő tábor nélküli cseh politikai vezéreknek. Le a lépcsőn, — Pista a soffőr mellé ült s azzal tovagördültek a sürü ködben. Őrjitő percek; Ida folyton imádkozott: csak annyi élet legyen még a szegény öngyilkosban, hogy ő rá ráiösmerjen s neki megbocsásson ... Zökkenés. Pista bekukkan. Ida fuldokol: — Itt vagyunk? Itt a kórház?! — Itt. De ez nem kórház, kezét csókolom ... . —- Hát mi? — Ez izé a kaszinó. _ Jaj! Szóval itt lőtte magát agyon? Persze! Itt fekszik? Pista nagyot nyel: — Nem fekszik, könyörgöm, hanem .. * ül... Reménysugár! A fiatal özvegy ujjongva tör ki: — Ül és él? Él és kártyázik, ugy-e? — Igenis, kezét csókolom, már mint csakugyan kártyázik szegény gazdám. — Hál* Istennek! — Tessék megnyugodni. Mindjárt jövünk •.. * Miklós ur épp vesztett. Mérgesen csapta a lapot: 'tök ász!... no, mi az már megint?! Pista lefelé hunyorított: — Lent van, könyörgöm ... — Melyik? Újabb súgó szó. „Bocsánat uraim!“ Rohant le, Pista öles léptekkel utána, be hamar a soffőr mellé- Miklós ur diadalmas gyönyörrel pislantott az autó jégvirágos ablakán át a bentülő sápadt asszonyra. Kezét a kilincsre tette s önérzetesen gondolta: — Mégis csak ezek a kipróbált régi receptek a legjobbak! Kassa, december 31. (Saját tudósítónktól!.) A szlovenszkói és ru- szinszkói magyar életnek kétségtelenül legellsme- résroméltóbb hordozói a magyar irók és művészek. A bennük égve-élő eleven tüztől fűtve, az srkölési elismerés kicsi reményével, az anyagi boldogulás minden reménye nélkül, a legmagaszto- sabb önzetlenséggel dolgoznak az idezárt magyarság egyeteméért* Két életet élnek: a hivatalnokét vagy újságíróét — kenyérért, s az Íróét magukért 5s nemzettársaikért. Ezt a kettős életet, ezt a nagy áldozatot alig látta meg valaki. A müveiket csak Körmendy-Ekes Lajos a Kassán, a Bankó nevű fürdőhelyen álló villáját a Kazinczy- Társaságnak adományozta, abból a célból hogy abban a Társaság a szlovenszkói és ruszinszkó! irók és művészek számára nyári üdülőhelyet, pihenő-otthont rendezzen be. de WC I-IAIIOCSE
