Prágai Magyar Hirlap, 1924. december (3. évfolyam, 274-295 / 722-743. szám)
1924-12-16 / 285. (733.) szám
Kedd, december Í6. A SiöiíscifCiésS flliii ifin Prága, december 15. A lefolyt hét belpolitikája a jövő évi állami költségvetés körül forgott Ugyanis a szenátus plénuma ezen a héten tárgyalta meg azt, másrészt a parlamenti koalíciós klubok is sokat foglalkoztak vele, hogy hol lehetne a kiadásokon valamit megtakarítani, hogy az állami tisztviselők és nyugdíjasok megikaphasság végül a várva-várt fizetés- javítást. A költségvetési vita a legteljesebb mértékben igazolta az ellenzék távolmaradási taktikáját. Kiderült ugyanis az, hogy a kormánypártok egyáltalán nem törődnek az állami háztartással, mivel a költségvetés tárgyalásánál ők is távolmaradtak. Az ellenzékről ez nem állítható. Négy év súlyos munkája igazolta azt, hogy az ellenzék lojálisán és becsületesen vett részt úgy az állami költségvetés tárgyalásánál, valamint a törvényhozási munkálatok egyéb csoportjaiban, ám hiába, sem a törvényhozást, sem a költségvetés összeállítását nem végezte soha a nemzetgyűlés, hanem a hanyatló parlamentarizmus szörnyszülöttei, a gombamódra szaporodó pétkák és deszitkák. Hogy a koalíciós pártok törvényhozói mennyire viselik szivükön a -nemzetük sorsát, azt fényesen mutatta meg a képviselőház pénteki ülése, amelyet Tömések ezekkel a szavakkal rekesztett be: „Most pedig szavaznunk kellene, azonban még mindig nincsen elegendő képviselő s kénytelen vagyok az ülést berekeszteni. Mélyen sajnálkozom eme jelenség miatt, amely különös fényt vet fi kotdességteljesitésre." Amig az ellenzék részt vett a képviselő- ház ülésein, ily jelenség sohasem fordult elő. fia kissé elgondolkozunk az eseten, arra a megállapításra jutunk, hogy a koalíciós képviselőket az ellenzéktől való félelem tartja a t. házban. Mihelyt a koalíciós máméiuk tudja, hogy szavazatára nincs szükség, egyszerűen okosabb tennivalót talál magának, semhogy órák hosszat lebzseljen a Rudolfinum termeiben. Végső konklúzió: a kormánypártok a szavazásra is képtelenéit, ha nincs ellenzék. És ez a csonka, döcögő parlament még kilenc-tíz napig akar dolgozni. A tisztviselők és nyugdíjasok ügyét kívánná rendezni, ami azonban nehezen megy, mivel nincs pénz. Ha a bélyeg- és bírósági illetékeket föl is emelik, ha bizonyos áruk vámja is magasabb lesz, sőt bizonyos uj adókat is bevezetnek, még mindig nincs meg a szükséges fedezet a felemelt fizetések, számára. A fizetésemelés e módja a lehető leghelytelenebb. Köztudomású ugyanis, hogy ma egy drágaság! hullám emelkedő oldalán vagyunk. A bélyegilleték és vám felemelése, az uj adó csak arra lesz jó< hogy a drágasági hullám toronymagasságra emelkedjék s az aránytalanul kisebb mértékben emelt fizetéssel bíró közalkalmazott még súlyosabb helyzetbe kerül, mint eddig volt. Nézetünk szerint másként is megtalálható a fizetésemelésre szükséges fedezet, nem is kellene adókat, illetékeket, vámokat emelni: elégedjék meg a hadügyminiszter ur félakkora hadgyakorlattal, amilyet a jövő évben tervez s a megtakaritolt pénzből gyönyörűen kitelnék a felemelt fizetéskü- lönbözet s az állam nem segítené elő az általános drágaságot. Kellemes karácsonyi meglepetés lesz a közalkalmazottak számára a létszámapasz- tást elrendelő törvény. Hogy a Damokies kardjának árnyékában- milyen örömteljes ünnepe lesz a köztisztviselőnek, arról nem kell bővebben szólnunk. A nemzetgyűlés adventi munkájával igen rossz karácsonyt készít elő úgy a tisztviselőknek, mint az adózók százezreinek. A várt és sokszor hangoztatott adóreform, adóle- szállitás helyett újabb terhek jönnek, amelyekből senkinek, de senkinek sincs és nem is lesz haszna. Lyukas a szláv Abrakára kebele Prága, december 15. Mi az a szláv politika? Kramárnak és Benesnek általunk a múlt napokban ismertetett vitájába beleszólt Peroutka ur is, a Lid. N. vezetőhelyén, Sajnálattal 'állapítja meg azt a tényt, hogy Benes politikája teljesen nélkülözi a szláv enthuziazmust, sőt elváltaién figyelmen kívül hagyja a szláv politikát, viszont azonban Kramár politikája nélkülözi a gyakorlati érzéket, midőn számításon kivül hagyja a nyugateurcpai államok politikájának a követeléseit. Ha Benes azt mondta, hogy Európa íé! a pánszlávizmustól, bizonyára tudta, hogy miért mondta ezt, mert jobban ismeri Európát, mint mi. Ostobaság azonban egyáltalán a pánszlávizmustól való félelem, mely csak a szlávságot nem ismerő poiíikusok fejében élhet. A szláv egység ma már lehetetlen., amit igazol az a tény is, hogy a lengyelek a legutóbbi időkig jobb viszonyban voltak a magyarokkal mint a csehekkel és ha a lengyelek be is lépnek a klsaíTantba, inkább Románia kedvéért fogják megtenni. A szláv eszme any- nyira gyenge, hogy a kisántántnak Lengyelországgal és Bulgáriával való kiegészítésére sem képes. Kramár feltételezi azt, hogy a szláv egység oly biztonságot nyújt, mint Ábrahám kebele. A valóságban Ábrahám kebele nagyon lyukas, mivel egyelőre Kramár sem t tudja megmondani, hogy eszméi mimódon volnának megvalósithatók. Oroszországra sem most sem később nem lehet számitani mint a szláv eszme kifejezőjére, mivel Oroszország inkább fog keresni összeköttetést a gazdag és hatalmas nyugati államokkal, Német-, Franciaországgal, mint a kis Cseh-Szlovákiával. Ezt követeli Oroszország gazdasági érdeke s köztudomású, hogy gazdasági közeledés után jön a politikai szövetség. A jövő Oroszországról való képzelődés pedig üres álmodozás Kramár részéről, mivel — ha őszinték akarunk Tér ni — be kell vallanunk, hogy senki sem tudja megjósolni azt, hogy mennyi ideig tarthat még a bolseviki rezsim, tíz, ötven, vagy száz évig s még kevésbé jósolható az. hogv milyen uralom következik azután. Külpolitikánk nem hibáztatható tehát, ha nem fut ilyen távoli délibábok után. ¥@l®sin n raszii p’rfok eiicsifcse elten Politikai helyzetkép Ruszinszkóból Ungvár, december 15. , (Ruszinszkói szerkes z tőségünktől.) A P. M. H. egyizben már rámutatott arra, hogy a szövetkezeti központok fúzióját a prágai kormány azért szorgalmazza, mivel azt a politikai egység felé való törekvés első lépésének tartja. Január 20-.án lesz a Szövetkezeti Központok gyűlése, ahol ennek a fúziónak létre kellene jönnie, ám az ungvári központ hallani sem akar addig fúzióról/amíg bizonyos föltételeit nem teljesítik. Ismerve azonban a kormány politikai metódusát, ígéreteken kivül egyebet úgy sem kap az ungvári központ. E követelések között nagy szerepet játszik a szojrni választások kiírása, valamint az összes elbocsátott közalkalmazottak reaktiválása, illetve a közhivatalokban ruszin őslakosok eíhe?yezése. Kurtyákék ezeken kívül még a csendőr- ségné! is negyven százalék ruszin alkalmazását követelik. Politikái körökben nagy feltűnést kelt az a szenzáció, hogy Votosin Ágost semmiféle ígéretek kilátásba helyezése mellett sem hajlandó a cseh agrárokkal való fúzióba belemenni mivel a lefolyt események után egyáltalán nem bízik a cseh agrárokban és azok vezetőiben. Valósi nnak ez az álláspontja egészen uj helyzetet teremt a ruszinszkói politikában, mivel bármiként alakulna a ruszin pártok egyesülésének ügye, Volosin ellenzékben marad. A prágai kormány megbízottai- most a Kurlyák-párttal való tárgyalások előkészítésén fáradoznak, mivel azonban Kurtyákék minden tárgyalás előfeltételéül követeléseiknek teljesítését tekintik, a helyzet — a prágai kormány merev magatartása miatt — itt is reménytelen. Igen érdekes a prágai kormány felfogása a ruszinszkói magyarság politikai állásfoglalásáról. A prágai kormány, amikor egyeseknek megbízást adott az egységes front kiépítésére, a magyarokkal úgy számolt, mint örök ellenzékiekkel. A prágai kormány a ruszinszkói magyarságot el sem tudná képze’ni másként, mint ePenzéki pártban. Ezt a' benyomását természetesen a ruszinszkói informátorok jelentéseiből szerezte és azokból a politikai körökből, amelyek a ruszinszkói magyarságot a ruszin pártok egyesülése révén teljesen izolálná szeretnék. Ami a ruszinszkói kormányzó helyzetét illeti, Beszkid egyelőre marad. Oka ennek, hogy Hrabár Konstantin prágai tárgyalásai alatt bizonyos feltételek teljesítését kívánta arra az esetre, ha a kormányzói széket ej- fog’ainá. A kormányt szinte idegessé teszi már, hogy a feltételek nélküli szolgai bchódolásl sem az egyes pártok, sem egyes gerincesebb egyének részéről nem tudja kiforszirozni. Nem tudja ugyanis, hogy a cseh agrárok erőlködése éppen azért vesztette d jelentőségét, mert feltételeiknek teljesítése nélkül támogatják a kormányt és anyagilag teljesen a kormánytól függenek. ES kell törölni a szenátust! Prága, december 15. A Tribuna vezércikke a szenátus fölösleges voltát fejtegeti. Már az alkotmánytörvény megalkotói hibáztak akkor, amidőn a kétkamarás rendszert vezették be a törvényhozásnál anélkül, hogy a szenátus céljára és fe’adatára gondoltak volna, A szenátus — a törvényhozás mai gya- kor’ata mellett — semmi pozitív dolgot nem alkot, csupán a képviselőhöz határozatain kérődzik. Tekintettel az állam súlyos pénzügyi helyzetére, valamint arra, hogy a szenátus fentartása súlyos milliókat emészt fel, legcélszerűbb vo’na azt teljesen törölni. Egyetlen akadály az, hogy az alkotmány- törvény ma már nem módosítható ilyen értelemben, mivel a szükséges kétharmad többséget nem lehet előteremteni. Esetleg később szóbajöhetne a törvényhozás második kamarájának a kiépítése, azonban pozitív feladatokkal kellene azt megbízni, mint például nagyobb politikai célok kitűzése és a törvényjavaslatoknak eme célokkal való ösz- szeegyeztetése. Ebbe az uj szenátusba nemcsak választott tagok kerülnének, hanem kinevezett tagok is, esetleg bizonyos cenzus szerint állandó tagjai is IHrdnének. A szenátus 'egkozelebbi ülését folyó hó 16-án, kedden délután három órakor tartja. Napirendién szerepel a bírói előkészítő szolgálat megröviditéséről, valamint a köztársasági elnök és a kormány tagjai elleni bűnvádi sliá’-ócrM szóló törvény javaslata. | $ttti§! fírfikafap | | kfitSntegességck I: SCHÖN K. & ISA! Bratislava, Lőrinc&apu-ufca 18. Szerda: GESZTESSY GYULA: Francia irodalmi mozaik. Csütörtök: IGMÁNDY GÉZA: Két Isten szolgája. Szombat: SCHALKrlÁZ SÁRA: Szombat felé. Vasárnap: TAMÁS LAJOS: A csók törvénye. (Vers.) — GLIN: Falu Tamás regénye. Á leves — A Prágai Magyar Hirlap eredeti tárcája — írta: Nyáry Andor. Kanász Györgynek az idén rosszul fizetett a kukoricája. A szeme beszáradt, meg aztán zsenge korában a jég megverte a szárát s ez is gátolta a fejlődését. Mikor Kanász szomszéd megfosztotta és elterítette a padláson, mégegyszer szemügyre vette. Éppen annyi lett, hogy a két malac meghízik vele. Eladásra nem jutott belőle. Élni meg kell. Hát Kanász György úgy segített a balon, jobban mondva, úgy határozta, hogy amit elveszített a kukoricán, azt megkeresi a malomban. Úgy is cselekedett. Még aznap beállt a malomba napszámosnak A malmosnak igen kedvére volt a pocakos kis ember, mert a nagy nyolcvan kilós zsákokat' senki, sem tudta a várára kapni úgy, mint az. Még a háta se görbült meg alatta. Mondták is az emberek: — Helyre kis ember! Nem hiába, hogy Krampukkival is elbánt a nyáron a cirkuszban ! Mert ő volt az, aki az emberevő Kram- pukki személyében leleplezte a nagybőgőst, a Pupákot, amikor az meg akarta őt enni. Úgy vágta pofon, hogy az álláról menten leesett a vörös kenderszakáll. Ki ne szeretne ilyen hires embert! Kanász is szerette a malomi életet, el- eltréfálgatott a fuvarosokkal. Ha azután fázott, akkor meg elment a gépészhez s a gép mellett felmelegedett, úgy élt a malomban, mint az egér a tele kamrában. Egy baja azonban mégis volt. A malom a falu végén volt, a háza meg a falu másik végén, a Dunaparton. Sehogyse tudott a gondolattal kibékülni, hogy neki olyan nagy utat kelljen megtennie. Hozzá naponta háromszor. Reggel, délben, meg este. A reggeli, meg az estéli úttal valahogy csak megbarátkozott volna, de a déli ut megkeserítette az életét. Mondta is a feleségének: ^ ~ Ha délbe nem köíleue hazágyünni, minden jó vóna. Az 'asszony megkötötte az álla alatt a fejkendőt: — Hiszen azon könnyen lehet segíteni! — Hogyan? Az asszony a gyerekre mutatott: — Gyuri elviszi az ebédet a malomba. Gyuri gyereknek jó kedve volt, huszonöt gombot nyert Kanizsai Janitól. Éppen a gombokat 'űzte fel egy istentelen hosszú cérrtaszálra, mikor az apja feléje fordult: —- Ugye elviszed, Gyurikám? A gyerek az anyjára nézett:- Mit? —* Az ebédet. Édesapádnak. A malomba. Gyuri szeme felcsillant: — Elviszem, — mondta örömmel, mert a malomról eszébe jutott valami. Csak a minap mesélte neki Füstös Misa, hogy a múlt télen, amikor az apjának az ebédet a malomba hordta, a Domanyek Janival két verebet fogott. A verebek ugyanis déli pihenőben beszállnak a szemre s ha vigyáz az emberfia, hát meg lehet őket fogni. Alig várta a másnap delet. Erre a napra a báránybőrsapkát tette a fejébe, mert az nehéz s jobban rá lehet csapni a verébre. Egész délelőtt ott oldalgott a ház körül, még iskolába se ment. Azt hazudta, hogy nincs iskola, mert a tanító urnák bmfluelzája támadt az éjszaka. Tiz óra felé már nem állhatta tovább. Azzal ijesztgette édesanyját, ha még most se pakolja be 'desapjának az ebédet, hát nem viszi el. Domanyek Janival elmegy a Dunára és egész nap csuszkái. Végre elérkezett az ebédvivés ideje. Kanászné okos asszony volt, előrelátó. Aztán ismerte is a fiát. Gondolta jó lélekkel, hogy a leves érdekében jő lesz valami intézkedést tenni, Különben a malomig egyetlen csöpp se jut el. Gyuri gyerek még a hírmondóját is kilöcsögteti a fazékból. Ezért a levest leszűrte, csak a tésztáját hagyta a M- basban, a levest pedig beleöntőtte egy literes üvegbe s az üveg szájára dugót nyomott. Most már mehet a gyerek. Nem lötyögöd ki, ha egész utón táncol is. Aztán Gyurinak adta a kosarat. — Oszt ne ám, hogy este kevereggy haza. Mer megverlek; Gyúr! gyerek felelet helyett nagyot füttyentett, aztán ugrott egyet, mint a csiklandós paripa, aztán eliramodott a malom felé. Mikorra a malom kéménye delet tülkölt, odaért. Délelőtt sok dolog volt, Kanász György cudarul megéhezett. Nagy jó kedvvel fogadta a kosaras gyereket: — Hoztál-e jó ebédet fiam? Gyurinak csak a verebek jártak az eszében:- Nézze meg, — mondta hegyesen, aztán a lisztes zsákok között elindult verebet fogni. Kanász leült az egyik zsákra s amint meglátta a kosárból kikandikáló boros üveget, a szeme felcsillant: — Bort is küldött az asszony. De kitett magáért Ha! A sötétfalu üveget feltette az ablakba, nehogy a bor megmelegedjen a gép meTletf. Aztán a kosár tartalmát kiszedte. — Babcsuszpáiz! — nyelt nagyot, mert a babot szörnyen szerette. — Ez aztán jó lesz! Aztán a fazékra került a sor. Nagyot nézett: — Hát ez mi? Nézte, forgatta a fazekat. Sehogyan se tudta elgondolni, mi lehet a csupasz metélt az alján. Olyan, mint a levestészta. *o az nem tehet, mert akkor hol a leves rajta. Kereste a levest s minthogy a ’ábossal, meg a fazékkal a kosár teljesen kiürült Kanász Uyörgy homloka ráncba verődött • Hun lehet a leves? ... Az nem le&
