Prágai Magyar Hirlap, 1924. december (3. évfolyam, 274-295 / 722-743. szám)

1924-12-16 / 285. (733.) szám

Kedd. december tff. Á kormány uj törvényjavaslatai Prága, december 15. A legközelebbi napokban fogja a kor­mány beterjeszteni a parlament elé ama tör­vényjavaslatát, amellyel a kormány további három évre kap meghatalmazást külkereske­delmi szerződések kötésére s ideiglenes élet- beléptetésére. Fezt a törvényt az a körül­mény tette szükségessé, hogy a cseh agrár­párt a legutóbbi időben a Benes által kötött szerződéseket nem akarta ratifikálni, miáltal a jeles külügyminiszter igazán kellemetlen helyzetbe került. Ha a javaslat átmegy a nemzetgyűlésen, Benes a kereskedelmi szer­ződéseit minden további nélkül fogja kihir­detni a törvények és rendel etek gyűjtemé­nyében. Egy másik törvényjavaslatában a kor­mány póthitel engedélyezését kéri, amelyre a hadi károsultakról szóló törvény végrehaj­tásánál lesz szükség. Végül a rusziiiszkói községi rendtartásra vonatkozó törvény javaslata is még kará­csony előtt kerül a ház asztalára; ennek lé­nyegét múlt számunkban ismertettük. Az uj vadászati törvény javaslatát a földművelésügyi minisztérium már elkészí­tette, egyelőre azonban még nem hozza azt nyilvánosságra. Baeran mártiriuma Prága, december 15. A képviseöházban Lodgman ar., Knirsch és társai a következő interpellációt nyújtot­ták be az igazságügyminiszterhez: „Néhány hónappal ezelőtt a Pilsen-Bory-fogbáz udva­rán egy Sus nevű felügyelő, aki légionárius, volt szolgálatban, mialatt a fegyencek egy órás előirt sétájukat végezték. Egy tisztje­lölt hozzálépett és megkérdezte tőle, hogy a fegyencek melyike a hírhedt Baeran. Tudni akarja, mert evvel az emberrel el kell bán­ni. Sus felügyelő erre kezével feltűnően Baeranra mutatott és a fegyencek előtt han­gosan azt mondta, hogy nem részesül arrraré­sein valami különös bánásmódban. „Úgy keze'jcik öt, mondta, mint akármelyik más gonosztevőt, mert irt' vagyunk róla győződve, hogy már régen ki kellett vol­na égezni. Adja kölcsön revolverét és én lelövöm azt a kutyát/4 Baeran panaszt emelt a házvezetősép’- nél 'és az ügyet megvizsgálták, azután áttet­ték a fegyelmi bizottsághoz és néhány hétre • rá kitudódott az eredmény: Sus felügyelőt megrótták, ami azt jelenti, hogy három évig nem léphet elő — papíron, mert tényleg el­méleti a büntetés. Ez az elkövetett durva sértéshez viszonyítva nagyon csekély bün­tetés annyival is inkább feltűnő, mert Sus fel­figyelő már többször követett el hasonló ki­hágásokat és mindig csak megrovásban szesült. A történtek durva volta arra indítja az alulírottakat, hogy megkérdezzék az igaz- ságügyminisztertöl: 1. Tud-e a tényállásról? 2. Megelégszik-e evvel a cs hely bünie' se! i ezt a. hihet ./.én esetet tekint\" 3. Mii :ai>- : hogy ez csak ritkán esíiv g, dékozik tenni, hogy a jövőben a felvi? t!5- jvagy igazak-e azok a híresztelések h- a .személyzet ne-’ köveihesseu cl ilyen durva légionáriusok Baeram gyakran durván Mn* bánhalmákat? 4. Biztosítékot tud>e arr*. réz- * íalmazták?“ Hárem tok mlnisKterelRöt ö! hs!HlraK£Kek IMIM nak, főleg a miridita és a malissor katolikus törzsek között. A tiranai kormány Podradec fölött kihirdette az ostromállapotot. A kor­mány elleni mozgalom az északi Malessiától a deh Dibráig terjed. 4 jeleli! lapéit széria! Ilsrrio! le lm mondani Paris, december 15. A/ Ecbo de Paris szerint kamarai körökben meg vannak arról győződve, hegy ha Herrict betegsége elhúzódik, a kabinet le fog mondani. Az erre vonatkozó döntéseket azon­ban január előtt aligha fogják meghozni. E jelen­test, melyet azonnal Herriot megbetegedése után a jobboldali lapok kolportáltak, föníartással kell fo­gadni, tekintve, hogy az orvosszakértök szerint íicrrlo* állapotában máris erős javuiás észlelhető. Öt nap óta a szombatról vasárnapra virradó éjje­len aludt először jól a miniszterelnök, remény van a gyulladás lokalizálódására s valószínű, hogy 10 nap múlva már elhagyhatja az ágyat. Az orvosi bulletin szerint a beteg állapota változatlan, hő­mérséklete 37.8. Painkvé lesz Hemot utóda? Paris, december 15. Herriot visszalépé­sét mindinkább szélesebb rétegek veszik biztosra. A Millerand-féíe ellenzék lapja, az Avenir ma azt Írja, hogy Herriotnak több heti nyugalomra van szüksége s ezért le­mondása valószínű. Utódját is látni vélik már Paitüavér.ek, a kamara elnökének személyében, aki jelenleg is helyettesíti a beteget. Egé­szen bizonyos, hogy számos miniszteri tár­cát más politikusokkal töltenek be. Radikális körökben meg vannak győződ­ve, hogy a szocialistákkal való szövetség nem tartható ienn s hogy ismét a köztár­sasági koncentrációhoz kell nyúlni. Az Avenir szerint ha Painlevé kormányra jut, Caillaux politikai működése biztosra vehető. E hirt csak a legnagyobb íentartással lehet fogadni. Paris, december 15. A Herriot betegsé­géről hallatszó legújabb hírek a miniszterel­nök állapotát fölöttébb súlyosnak mondják s így már ez okból is Parisban biztosra veszik lemondását. Esterházy iiizi a nyílra! íönféngszéh előtt Ma kezdődött meg a főtárgyaíás — Mi vast az elkobzott levelekben? (xx) Nyílra, december 15. (Nyitrai tudósítónk teleíonjelentése.) Ma délelőtt kezdte tárgyalni nagy érdeklődés mellett a nyitrai törvényszék Esterházy Lujza grófnő kémkedési és hazaárulás! bűn-' pörét. A grófnő védelmét Jabloniczky János dr. nemzetgyűlési képviselő, pozsonyi ügy­véd látja el. A bíróság negyed tíz órakor vonult be. Esterházy Lujza, aki egyszerű szürke sport­ruhában jelent meg a törvényszék előtt, nyugodt hangon válaszolt az elnök kérdé­seire. Mindenekelőtt kéri, hogy magyarul védekezhessen, mert a szlovák nyelvet nem bírja, majd az elnök ellenkezése ellenére ragaszkodik a magyar nyelven való tárgya­láshoz, mert a német nyelvet sem biria töké­letesen. Az elnök . kérdéseire elmondotta, hogy Esterházy Lujzának hívják, 1899-ben született Nyitrán, nyitrai illetőségű cseh­szlovák állampolgárnő. Bűnösnek nem érzi magát. Az elnök kérdéseire elmondja, hogy Ostenburg Őrnaggyal tényleg többször talál­kozott, de nem olyan értelemben, mint a vádirat mondja. Ostenburgnak menyasszonya mintegy három éve és találkozásuk is családi jellegű volt. Az őrnaggyal találkozott Budapesten és másutt is. Nem tudott arról, hogy Osten­burgnak milyen tervei vannak, in rt az őrnagy ezekről nem tett neki említést. Az őrnagy 1921-ben jegyezte el és a házasság eddig azért nem jött létre, mert Osteaburgot csak a polgári hatóság válasz­totta el első feleségétől, már pedig ö, mint jó katolikus nem mehetett addig hozzá, amig egyházilag is nem kap erre engedélyt. A Károly-puccs idejében Sopronban tartózkodott, ahol az egyik kórházban volt ápolónő. Ekkor nevezte ki Károly király Ostenburgot ezredessé. Itt is csak mint meny­asszonya érintkezett Ostenburggal és sohasem volt szó közöttük a cseh-szlovák köztársaság egységének megbontásáról. Nem is érezte magát olyan fontos ező- mélyiségnek, hogy ilyen terv niegvaíósitá- sár- gondolt volna. Az elnök itt felmutatta a vizsgálat során lefoglalt és a vád tárgyát alkotó leveleket és megkérdezte a vádlottól, hogy ő irta-e azokat. A levelekben említés van téve a fehér gárdáról, a bolsevizmusról'és a ma- g; -lengyel barátságról. Miért irta-e leve­lei " — kérdezte az elnök. A leveleket én irtain — válaszolta Ester­házy Lujza. Tarnovszky gróf a nagybátyám, Tihalovszky nevű hölgy pedig ismerősöm, akivel Budapesten találkoztam először. Nagybátyáin mutatott be neki és megkért arra, hogy mutassam meg neki a magyar főváros nevezetességeit. A hölgyet rövid ismeretségünk alatt rendkívül megkedveltem. Politikáról nem be­széltem vele, csak ember-baráti és társadalmi kérdésekről. Én a keresztény világnézet és a fajvédelem győzelmét kívántam s mivel ö j is hasonló nézeten volt, összebarátkoztunk. I Erre vezethető vissza, hogy levelet irtain hozzá. Fehér gárdáról nem volt tudomásom, csak hírből halottam, hogy európai fehér gárdát akarnak szervezni a vörösök ellen. Ez azonban csak terv maradt, A levélben említést tett Szlovenszkó és Ruszinszkó eícsaíolásáról is, ezt azon­ban nem gondolta erőszakos elszakltásnak, annál is inkább, mert a békeszerződés kiegészítő irata biztosítja a népek önren­delkezési jogát. Különben is szubjektív érzelmeit és gondolatait vetette papírra és nem gondolkodott komolyan e kérdésről. A leveleket tekintve azt, hogy a lengyel pósta nem megbízható, egyik ismerősével: Poszlovszky gróffal akarta Lengyelország­ba küldeni. Krakkóban az illet'' elvesztette a levelet. Az elnök ezután felolvassa a vádlottnak a rendőrségen tett vallomását. Majd áttér­tek a tanúkihallgatásokra. Herr rendőrfőta- nácsos elmondotta, hogy kormáiryutasitásra házkutatást tartott a vádlottnál és a lefog­lalt Ostenburg leveleket ott találta meg. A vádlott ezt tagadja. Jabloniczky védő meg­állapítja, hogy a házkutatásról nem vettek föl jegyzőkönyvet és ellenzi Surek katonai szak­értő kihallgatását, mert a tanú a katonai kémiroda főnöke és igy elfogult. A biróság ennek ellenére a tanút kihallgatja, ami ellen a védő semmiségi panaszt jelent be. A tanú a magyar—lengyel szervez­kedési és barátságot államellenesnek és a cseh-szlovák köztársaságra veszélyesnek mondja. ítélet az esti órákban lesz. Brauimg sulvos beteg Paris, december 15. Jelentettük már, hogy- Braíiting svéd miniszterelnök megbete­gedett. Mint a Paris Sóit Stokholmból újab­ban jelenti, a miniszterelnök állapota ve­szélyes és komoly aggodalomra ad okot. ¥ oi fi it ÉJ§ WM msmnmw || g*, <&s &iaxvm43kdkwr1Uhi4£mM, i«éi>l«®3Feáe*és éasffcloe# üvegezés, a Ba«*K*I*B»ea«ai „|fíiolI“ ftépvilseteíe főíeiaftaía fsfoi'ensxftő és ÜCsass ir&&2Zie}r*5. — EM flaBPSOS. Velfei a«4Ör*ét*«nueS és M*«nrraa be^e»«9e^éselc. fcN Fcfe-utfca $1* ......- Koiice — Kassa ssss 11 s_ Belgrád, december 15. A tiranai poli.i- kai biróság Ahmed Bég Zogu, Éliás Briony és Schefket Berlazi volt albán miniszterel­nököket, továbbá Mufit Libohovo volt mi­nisztert in contumatiam halálra Ítélte. — Lapjelentések szerint a felkelők tért hódita­het, hogy a feleségem ne küldött. De ha kül­dött, akkor hun van? Amint igy keresgélt, gondolkozott, te­kintete ráesett a kosár fenekére s az arca elsötétedett: — Hát persze! Mért nincs leves, meri a gyerek kilö- työgtetíe. Mert egész utón ugrált, mint a bolond. Hirtelen haragú ember volt: — Na, megájj, Gyuri! Derekáról lecsatolta a nadrágszijat s po­pén — mikor Gyuri négykézlábra állt, hogy sapkáját a zsák mellől rácsapja a verebekre, — a háta mögé lopakodott, aztán hegyibe sózott: — Veréb kö-11. A levest meg kiíötyögte- ■fed? — Nesze! — suhogott a nadrágszij, csak úgy csattogott. Gyuri gyerek a verébfogás lázából fel­rettenve, hamarosan azt se tudta, mi van ve­le. A malom szakadt-e rá, vagy mi. De mi­kor apja kezében meglátta a nadrágszijat, na­gyot ordított, aztán futóra. Meg sem állt ha­záig. — Édesapám megbolondult — szepegfe anyjának, mikor haza árt. — Ujant csapott rám a nadrágszijjal, még a bugyogóm is ki- hasatt. < .Az asszony rosszat sejtett: — Mér vert meg? — kérdezte aztán, mert tudta, hogy az ura nem verte meg ok nélkül a gyereket. . — Én nem tudom, — vakarta az ütés helyét Gyuri. — A levest emlegette, hogy aszongya, kipötyögtettem. Az asszonyt hirtelen elöntötte a méreg: — Nem megmondtam, hogy ne ugrálj. Most ahun a! kilötyögtetted édesapád levesit! Bizonyosra vette, hogy az ugrabugrá­lásbán kiesett a borosüveg dugója s a leves kifolyt az üvegből. Elkapta a gyereket, aztán hegyibe! Most meg ö verte el. Ezalatt Kanász György visszament a ko­sárhoz, megette a babot. Még mindig mérges volt, de aztán a boros üveg kiengesztelte. — Ügyes asszony ez a Kati! — állapítot­ta meg magában, aztán nagyot nyújtózott. — Most iszok egyet a babra! Az üveget levette az ablakból, meglö- työgtette, kibillegtette a dugót. Tenyerével megtörölte az üveg száját, aztán a lábát szétterpesztette és neki készült az iváshoz. Felét is kiissza egyszerre, olyan szom­jas. Még a szemit is behunyta, hogy a bor véré váljék benne. Nagyot húzott. A legelső korty azonban a torkán akadt, az üveget hirtelen lekapta a szájáról s az arca fanyarra torzult: — Mi az ördög ez? Az üveget a világosság felé fordította, nézte. A „borban “ zsír darabok úsztak. Úgy érezte., hogy menten megüti a guta. Szentül azt hitte, hogy a felesége sietségében a bort beleöntöttc a zsíros üvegbe. Nagyot káromkodott: — Mer mindig máshun jár az esze! Az üveget földhöz vágta, hogy ezer da­rabra törött, aztán nagy mérgesen hazament. Majd megtanítja az asszonyt! Mikor a konyhaajtón belépett, a felesé­ge éppen akkor fenekeire a gyereket. Hogy igy gazember, úgy gazember! Majd adok én neked kilötyögtetni a levest. Kanász György nagyot kiáltott: — Ne bántsd azt a gyereket! Az asszony eleresztette a gyereket s rábámult az urára: 'V- Meggyűlt? — mondta meglepetten. — Meg, — villant rá az ember. — Ez a gyerek csak gyerek, de te asszony vagy! A menyecske nem értette: , — Hát aztán? — Hát aztán? — vörösödéit el az em­ber, aztán rákiáltott az asszonyra. — Micsi­náltál a borral? Az asszony sűrűén pislogott: — Miféle borral? — Amit beleöntöttéí a zsíros üvegbe. Az asszony mindig jobban összezavaro­dott: — A zsíros üvegbe? — kérdezte áraulva. — Abba hát! — toporzékolt György. — Ujan sós vót, mint a sunkalé, oszt akkora zsirdarabok úszkáltak benne. Az asszony nagyot nézeti: — Megitta kee? — Itta az öreg ördög! — sercentetí az ember undorodva. — Úgy vágtam fodhöz, hogy ezer darabra törött. A menyecske felsikoltott: — Krisztus Anyám!... Hiszen az vót a leves! Most az ember nézett nagyot: — Miféle leves? — Amit a Gyuri kilötyögtetett. Aztán elmondta a leves történetét. Kanász György elröstelte magát, nem szólt, visszament a malomba. Az asszony eloidalgott a szobába. Csak szegény Gyuri gyerek szépé -tt a kuckóban. Hogyne! Mikor ő itta meg a leves \: hVria 'ét. Hozzá '-étszer is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom