Prágai Magyar Hirlap, 1924. december (3. évfolyam, 274-295 / 722-743. szám)

1924-12-07 / 279. (727.) szám

>f. J 1 W* ffl. évfolyam 279. (727.) szám ^jjy Prága, vasárnap, 1924 december 7 r &*xss0 f'~ iKSjf ElC&rcWaiárak. belföldön: Egész évre 300Ki, ^HWiiiUggy ^■nk^Kn «rv«9 áfán &C ntw—fc. 14&0K9 mUTMIBk félévre 150 Ki, negyedévre 7ö Ki., egy hónap­y^f£F2f^rrFF2Tll>T> L^l.tjr #T B.JMÍ ,# jy m jW. ff Esrs&r*: ^ 1111 '■■> PráS“ L* Lülov“ n,lce Telefon: *777. Sürgönyeim: Hírlap, Praha. ^őszerftcssidi jf Sztovenszkói és (Ruszlnszkói SFetrogaííi CszGár dr. Szövetkezett üffenzéki (fúrtok poíitikai napifopjo íTcfisfös axerÉSrcsartfö; ^SlEííáffl Kontinuitás (síp.) Prága, december 6. Vél'otlen, vagy szimibólmm. A német kan­cellárt Wühelm Marxnak hívják. Nevében benn van a német politikai élet egész per­spektívája: Vilmostól Marxig, a jobboldal leg­szélétől a baloldal legszéléig. De a kancellár a középein áll, Vilmos és Marx között s ha a baloldal felé is néz pillanatnyilag, ezt nem annyira saját beállítottsága, mint inkálbb a külső szükségszerűségek döntik el. Hisz Marx a kölni dóm árnyékában nőtt fel, ott szívta hosszú közéleti pályája alatt a katoli­kus levegőt, amely a parlamentben a cent­rum egyik vezéremberévé is tette. De Marx kancellár hideg ember és politikus, mint Sei- pel volt, a másik nagy katolikus és mégis „Versöl mii ngspoii tifk ‘ ‘-os veizér, látja, hogy a jobboldal junkeri gőgje nem lehet pillér Né­metország fölépítésében és megáll ott, ahon­nét aiz ut az aranymárkáihoz, a világbetöltő made in Germany uj expanziójához vezet. Csodálatos és gondolkozásra késztető, hogy a háború utáni politikákban mily döntő szerepe van az ontsiddereknek. Ki volt Coo- lidge? Szürke aleluök, báb és omamentum. S lett az Unió egyik legszeretettebb, legha­talmasabb elnöke. Ki volt Seipel? Tudós és pap, aki minden reggel csendesen misézett két ártatlan ministránsgyerek kíséretében. S lett Ausztria inegmentője, az utódállamok leg­nagyobb politikusa. Ki volt Herriot? ^Hjéiki polgármester, széphangu kövér ur, akin' min­denki mosolygott, amint Clemenceau-titán és gigász-Poinearé örökébe lépett. S lett a béke komoly slettetője, a lehetetlenségnek: Fran­ciaország és Németország közeledésének rea­lizálója, akinek állása ma százszorta bizto­sabb, mint volt májusban, amikor uralomra került. S ki volt Marx? Epizód. Tehetetlenségi nyomaték. Nyugvópont a német pártok élet­halálharcában, akit tavaly csak azért tettek meg kancellárnak, mert valakinek muszáj volt fönlennie, amíg ,a pártok kifújják magu­kat, ui erőre kapnak s újra kezdik a csatát. Csak néhány napról volt szó — s több, mint egy év lett belőle. Egy év, amelyre határo­zottan mondani lehet, hogy az első volt, mely otthonias atmoszférát teremtett Európában a háború óta. Németországban nincs komédia többé, hanem aranymárka. A R..őrvidék sze­ne immár Berlin felé utazik, uem Párisba s a német gyárak dolgoznak, dolgoznak, mint régen, mint „annakidején41. S Marx kormányoz. Magához ölelte az ország legnagyobbjait. Ma szeretik s legalább is az okos emberek mellette vannak. Igaz, keserves a munka és nagy a megaláztatott- ság, de hisz jóvá kell tenni azt, amit Lud'en- dorffék és Tirpitzék csináltak. Ludeudorífék és Tirpitzék pedig tovább is csinálnak s két­ségtelen, hogy sokan tartanaik ki mellettük. A katonásak, a pontosak, az energikusak, azok, akikről mi is, a franciák is azt szokták mondani: „poroszok44. A büszkeségben iga­zuk van s az önérzetet szabad kijátszani, de ma — ma más dolgokról van szó. Németor­szág az alaposság országa s az alaposság azt jelenti, hogy mindig „von Grund aus“ kell tenni mindent. Tudományban, iparban, művé­szetben nagy és tiszteletreméltó tulajdonság ez az alaposság, de átkozott a politikában. Mert megszakítja a kontinuitást, inért mindig újrakezdést jelent, uj alapozást, a régi fél­épület lerombolását, uj indulást, uj kisérlete- zést. Németországban lehetetlenség az, ami Angliában történt, amikor a Labour Partytól az unionisták vették át a hatalmat. Angliában Baidwin nem dezavuálta Macdonaldot, nem •kezdett „von Grund aus“, hanem pusztán folytatott. Csak rószletk i égé szíté se(k voltak, Macdonald nagy munkája: a londoni egyez­mény teljes egészében megmaradt s a brit politika akadály nélkül, fÖnmakadás nélkül forgott tovább jól olajozott tengelyén. De képzeljük el ugyanezt a változást Németországban! Ha a középpártokat a jobb­Január 15-en lesz a hlsantánt honlerentia Bukarest, december 6. A kisantánt külügyminisztereinek rendes konferenciája valószínűen január 15-én lesz Bukarestben. X íiszlviselőlcrics robbantja a koalíciót Uj választások — Svehla után hivatalnokkormány jón Prága,- december 6. A német nemzet] szocialista Dér Tag prága? tudósítást közöl, mely szerint a Svehla-kormány számára a parlamenti helyzet teljesen elviselhetetlen. Eltekintve attól, hogy az ellenzék távolmara­dása a parlamentből sok gondot okoz a kormánynak, a kormánykoalícióban az állami tisztviselökér- dés komoly válságot Idézett elő. Kramarék heves harcot kezdenek a Benes-Svehla-kombináció ellen s csak a németektől való aggodalmuk akadályozza meg azt, hogy Svehlát megbuktassák. Másrészről a kormányszociallsták okoznak sok nehézséget Svehlának. A cseh tisztvlselöszakszorvezetek ugyanis kipresszlonálták a miniszterelnöktől annak Ígéretét, hogy a tisztviselői elbocsátásokat csak a cseh szakszervezetekkel való együttműködés mellett viszi keresztül. Ez a válságos állapot igen előtérbe sodorta az uj választások kérdését. Valószínű, hogy Svehla után hivatalnokkormány jön. A tiszteket pofozó őrnagy afférjának epilógusa a pozsonyi hadbíróság előtt Pozsony, december 6. (Saját tudósítónktól.) A pozsonyi had- osztálybiróság két napon át igen érdekes bünpert tárgyalt. A. vádlottak padján két cseh-szlovák főhadnagy: Schmidt József és Schuberbauer Ferenc ültek hadseregséotés- sel és függelemsértéssel vádoltam A váu története röviden a következő: A tisztek ez év tavaszán a Steltzer-féle „heurigerben44 boroztak, ahol egy másik tár­saságban ült Hlava József, Belezádból Po­zsonyba helyezett légionárius őrnagy. A fő­hadnagyok egy a társaságukban volt hölgy miatt németül beszéltek, ami nagyon sért­hette Hlava őrnagy fülét. Már a borozóban összekapott a két tiszttel, akikkel az utcán aztán komoly, súlyos afférja támadt „Raku- sácinak44, a köztársaság kiszipolyozóinak nevezte a főhadnagyokat, akik visszafelesel-1 tek: „Legionar, vagy laimpionár —< az nekünk vurst! Hlava őrnagy erre nekiugrott Schmidt főhadnagynak, akit össze-vissza pofozott, sőt L,,sba is rúgott. A kínos afférnak mint­egy tizenöt szemtanúja volt. Hlava őrnagyot a hadbíróság már fele­lősségre vonta a nyáron. Mint megírtuk ak­kor, 2 hónapi fogságra ítélte. Az ítéletet a leg­felső bíróság is helyben hagyta, úgy hogy az jogerőre emelkedett, de Hlava amnesztiát ka­pott, úgy hogy ülnie nem kell. A legfelső bíróságtól visszaérkezett ira­tok alapján a katonai ügyész vádat emelt a két főhadnagy ellen is. A vádlottak azzal vé­dekeztek, hogy nem tudták, hogy Hlava őr­nagy, miután ez polgári ruhában volt A had­bíróság a kihallgatott tanuk vallomása alap­ján mind a két főhadnagyot felmentette a vád j alól. Az ítélet jogerős. Benes Sántában szél aföorla iofri&tálsil a román—jugoszláv—oiasz szövetség tervét — A P. M. H. eredeti értesülése — Prága, december 6. Benes a nemzeti szocialisták mai brünni kon­ferenciáján elmondandó külpolitikai előadásában különös melegséggel szól a lengyelekről. Ennek érdekes külpolitikai okai vannak. Az okokat a kis- ántánt válságos helyzetében kell keresnünk. A jövő év januárjában Bukarestben megtartandó kisántánt-konferencián Románia az orosz kérdés­sel kapcsolatosan határozottan követelni fogja, hogy Lengyelországot vonják bele a lcisántántba, vagy engedjék öt ki az obligóból hogy a balti bol­sevikellenes államokkal és Lengyelországgal szö­vetkezve megvédhesse érdekeit, melyeket az a kisántánt, melynek főkolomposa az orosz szovjetet elismerő Benes, semmiképpen sem védelmezhet meg. Arra az esetre, ha Benes vonakodnék Len­gyelországot befogadni a kisántáníba, erősen ak­tualitást nyer az olasz-román-jugoszlav szövetség terve, melyről az utóbbi időben különösen a kül­politikailag kitünően értesült Vossische Zeitung ré­vén sokat lehet hallani. Ez a blokk véget vetne a Clemenceau által diktált francia satraparendszer- nek. A szövetség célja világos. Románia hiába ke­resett támogatást Parisban és Londonban a besszarábiai kérdésben, Jugoszláviának olasz se­gítségre van szüksége, hogy az Égéi tengerhez juthasson s Olaszországnak Románia segítségével a Fekete tenger vizeire kell gravitálnia. E két es­hetőség közül Benesnek az első a tetszetősebb, ha nem is kedves és kívánatos. Ezért kezd most ud­varlást Varsó felé, amellyel azonban nem köti le magát, mert római tartózkodása alatt az olasz po­litikában meg fogja kísérelni a rcmán-jugoszláv- olasz aliánsz tervének széíintrikálását s ha ez si­kerül, akkor ismét taktikázni fog a lengyelekkel kibővített klsántánt-terv ellen Bukarestben. oldal váltaná fel és az alaposak ujr.a alapozni kezdenének. Nem, a német nemzetiek is tisz­teletreméltó emberek, nem erről van szó, de a német átok, az alaposság őket is elragadná s elvetnének megkezdett eredményeket, eset­leg Londont, esetleg Dawest s újra kezdené­nek. Annyi újrakezdés után pedig ismét újra kezdeni, ma bűn Európában, inkább legyen az alap pia frans és elvileg beteg, csak épí­teni, csak dolgozni, csak nyugalom, csak szeretet kell. Az európai politika fölépítését úgy kell elképzelni, mint az amerikai felhő­karcolókét: nincs alapozás, nem lentről kez­dik a munkát, az épület felső emeletei támo­gató vastraverzákon lógnak a levegőben, csak ha az utolsó kapocs is kész, csak akkor válik hirtelen pazarul biztossá a betontömb. A mai európai politika vastraverzái pedig a nyugalmak, a békék, az egyetértések, ha ezek meg vannak, minden jó, a levegőben lógó betontömb még szilárddá válhat. S ezért nem szabad kívánni Németor­szágban változást a december 7-iki választá­sokon. Mert Németországban a változás újra­kezdést jelent, újra kezdeni pedig ina bűn lenne. Mert rombolni kellene előbb, rombolni azt, amit Marx csinált. A rombolásból és a megrázkódtatásból pedig elég volt. Maradjon a nagy outsidder, a mai kan­cellár, mert ö kontinuitást jelent. S esetleg bizalmai, biztonságot s befejezést is. Az out- sidderek, a szürkeségből fölmerültek sokat segítettek Európán, inig a nagyok mindig megcsaltak. Maradjon Wilhelm Marx, hogy ne jöjjön külön vagy Vilmos, vagy külön a másik Marx. A besszarábiai kérdés ismét kísért Bukarest, december 6. Az Adevmil jelen­tése szerint Csicserin Diamandi román dele­gáltnak a lausannei konferencián megígérte, hogy Oroszország hajlandó elismerni Ro­mániának Besszarábiára való jogát, lia vi­szont Románia lemond a Moszkvában levő román állami kincsekről. Annak idején a ro­mán kormány azonnal másnap kedvezően fe­lelt, de az orosz kormány a konferencia óta megváltoztatta nézetét és nem hajlandó el­ismerni Romániának jogait. A liatárvillongásokat szabályozó román­orosz bizottság december 10-én ül össze, hogy tanácskozzon a Dnyeszteren át Orosz­országba tóduló menekültek ügyéről. Őt millió korona értékű aranyat kapott Mémetország Amerikából New-York, december 6. A Morgan Bank­ház öt millió dollár értékű aranyat szállított Németországba, mint az Amerikában jegy­zett német kölcsön egy részletét. Németor­szágnak az a szándéka, hogy az egész ösz- szegnek krülbelül a felét már most veszi át az amerikai bankoktól. „Olyan erős az Entente €ordia!e> mint volt 1904-ben4í Paris, december 6. Herriot és Cham­berlain összejöveteléhez a következőket jegyzik meg a francia lapok. Chamberlain nyomatékosan rámutatott arra, hogy az an­gol kormány még nem hozhatott döntést a genfi jegyzőkönyv kérdésében- Az angol kül­ügyminiszter ezután megköszönte Francia- országnak azt a magatartását, melyet az egyiptomi konfliktus alkalmával tanúsított és biztosította Herriotot, hogyha Franciaor­szágnak nehézségei lesznek Marokkóban, akkor Anglia ugyanúgy fog eljárni, mint most a Quai d’Oisay tette. Herriot felvilágosította Chamberlaint, hogy Franciaország miért volt kénytelen el­ismerni a szovjetet. A lapok szerint az összejövetelen sike­rül az entente cordialet ismét megerősíteni. A Figaro azt írja, hogy miként 1914-ben is az afrikai és az ázsiai kérdések adták meg a legelső lépési az angol—francia szö­vetség megalkotásához, úgy most is Egyiptom és Marokkó döntötték el a meg­egyezést. Az Oeuvre szerint Herriot még e hónap, végén, vagy legkésőbb január ele­jén Londonba utazik, hogy ott megtár­gyalja a kölni zóna kérdését. A Maiin szerint az egyformán fenyege­tő kommunista veszély elleni szabályokról is szó volt az összejövetelen. Az angol sajtó körülbelül hasonló módon ir a párisi találko­zásról, mint a francia. A Daily Héráid szerint Chamberlain íud- tul adta Herriotnak, hogy az angol kor­mány tántorithataílanul kitart a genfi jegy­zőkönyv szükséges revíziója mellett. Minden lap megállapítja, hogy" a főkér­dés Északafrika volt, francia részről Marok­kó, Anglia részéről pedig Egyiptom és Gib­raltár biztonsága. Chamberlain és a sajtó Chamberlain tegnap fogadta a sajtó ki­küldötteit is. Kijelentette, hogy a miniszterek komolyan a béke érdekében dolgoznak és a sajtónak támogatnia kell őket e törekvésük­ben. Az angol sajtónak azon kell igyekeznie, hogy az angolok megértsék a francia állás­pontot, a francia sajtónak viszont az angol nézeteket kell honfitársaiknak megmagya­ráznia. Ha kölcsönösen megteszik ezt, akkor a régi entente cordiale, amelynek njraa lak Ha­sán most Pári.sbau is fáradoztak, a régi őszinteségében ismét valósággá válik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom