Prágai Magyar Hirlap, 1924. december (3. évfolyam, 274-295 / 722-743. szám)
1924-12-07 / 279. (727.) szám
Vasárnap, december 7. Svehla tábora lassan, de biztosan bomlik Prásek és Kubicsek munkában Prága, december 6. A cseh agrárpárt szenátora Prásek és volt képviselője Kubicsek nem tudták elfelejteni a pártv ehetőségnek, hogy ez oly hidegvérrel tette ki őket a pártból, s ezért a saját felelősségükre megkezdték azt a .1.unkát, amely a cseh agrárpártot teljesen szét- bomlasztja. Miután a cseh közép- és nagy- birtokosokat maguk köré gyűjtötték, most a falusi fiatalságot akarják a saját csoportjukhoz édesgetni, ho„, igy teljesen elvágják a párt további fejlődését. A két jeles férfiú a saját aláírásával egy röpirato-t adott kü a földmivesifjuság részére, melyben a fiatalságot uj, erősebb, egészségesebb szervezkedésre hivják fel. Nedbál mindenben „benoe van44 A magyar előadások után is sápot szed — Az ominózus „Spektakeigeid“ — Mire jó a régi magyar törvény Pozsony, decemiber 6. (Saját tudósítónktól.) A magyar színjátszást Szlovens'Z'kón újabb nagy sérelem érte. Nem elég, hogy a városi képviselőtestület újból a rosszabb, „kánikulás" szezont adta óda a magyar színtársulatnak, de ha akad valaki, aki olyan vállalkozást rendez Pozsonyiban, amely teremben, moziban, vagy a színházban tartja előadását, úgy mindig ott van a sötét háttérben — Nedbáil Oszkár, a cseh nemzeti színház igazgatója, zeneszerző és léiekiidomár és amennyiben a városi színházban játszódnék le az a külön előadás, olyan lehetetlenül magas bért követel a vigalmi adóval amúgy is agyonsanyargatott rendezőtől, hogy elmegy a kedve. Ha pedig moziban, vagy hangversenyteremben akarják tartani az előadást, úgy Nedbál egy régi, 1885-ből való magyar szabály- rendeletre hivatkozva, úgynevezett „Spek- takelge!d‘‘-et, látványossági sápot követel. Ez a szabály rendelet egész világosan kimondja ugyan, hogy csak „látványosságok*4 islcrnaier l. Prága, Pfíkopis 2§ Elsőrendű férfi és női fehérnemüek, kelengyék, blúzok és pongyolák. 2411 és nem művészi előadások. után kérhető a liátványoisságii díj, de ezzel Nedbál nem törődi)^. így történt ez legutóbb, amikor a Vigadó kistermében egy magyar vállalkozó előadásokat akart tartani. NedbáJon múlt, hogy csak két előadást tartottak, a többit meghiúsította a vigalmi adó és a „Spektakel- ge!d“. Berlin, december 6. A lapokat megtöltik a választási polémiák, a választási gyűlésekről érkező beszámolások, a szavazásra való buzdítások és hasonló választási ügyek. A nacionalista lapok Tirpitz königsbergi beszédét közük, melyben a tengernagy főleg a német hadseregről beszél. Kifejteti, hogy különösen a keletről fenyegető bolsevista veszedelemmel szemben volna szükséges, hogy Németország tisztességes véderő felett rendelkezzék. Azután- a leszerelési ellenőrzésről szólt és elkeseredését fejezte ki afölött, hogy Németország a kormány hibája folytán már annyira tehetetlen, hogy Cseh-Sziovákia és Lengyelország is teljhatalommal rendelkezhetnek sorsáról és részt vehetnek az ellenőrzésben. A kölni kérdésről nyilatkozva, megállapította, hogy a kormány úgy cselekszik, mintha ez a kérdés nem is létezne. Mig a jobboldal főleg Németország északkeleti részén toboroz, addig a demokraták nyugaton szervezkednek. Marx kancellár Karlsruheban mondott beszédet, amelyben kifejtette, mennyire szükséges, hogy az eddig: külpolitikát konzekvensen folytassák. Békés megegyezésre szükség van. ezt legjobban látja a Ruhr-vidék. A fekete-vörös- arany színeket kell védeni, meri ezek a színek az uj Németország, melyet sikerült megmenteni a háborús romokból. „Hol voltak azok a fekete-fehér-vörös kiabálók, akik ma üzletet csinálnak a politikából, amikor mi letéptük a vörös zászlót és megmentettük Németországot á kétségbeeséstől. Akkor tűztük ki a fekete-vörös-arany zászlót s hűen meg is maradunk mellette.*4 Az egész Országban a választási jelszó egyrészt a fekete-fehér-vörös, másrészt a fekete-vörös-arany. A „Keichsbanner** az utóbbi, s e köré csoportosulnak a demokratikus középrár- íok, igy főleg a demokraták, a centrum és a néppárt nagy része. A „Reichsf'agge** nődig a *ohFolda? szimbóluma. Nagyon érdekes kulisszatitka a legújabb NedbáMdámak az, hogy a rendőrség addig ki sem adja az engedélyt, amíg Nedbál hozzájárulása —1' ami a tíz, vagy a húsz százalékot jelenti — nincsen meg Nyugtát,- vagy elismervényt a „Spék t-aik el geld“ -ről nem adnak, úgy. hogy az igazságtalanul kirótt Ned- bál-illetéket még megfellebbezni sem lehet. Az ország nyugati részein a köztársasági pártok határozottan fölényben vannak, őket támogatja a berlini világsajtó és a nagy vidéki fővárosok reprezentáns lapjai is, mig a jobboldal Pomeraniaból indul ki és Bajországban talál második otthonára. Sokat ártott a jobboldalnak az elhamarkodott választási agitáció. Ugyanazt akarták megcsinálni, amit a konzervatívok Angliában és egy külföldi írásra akarták fölépíteni agitációjukat, ami azonban nem sikerült. A Herriot-memoran- dumról kisül, hogy hamisítvány, sőt azok az állítólagos francia lapjelen- fések, melyek MolSet francia hadügyminiszter egy beszédével igazo’ni látszottak a memorandumot, szintén csak koholmányok voltak. Nagy csapás volt a jobboldali pártokra nézve, hogy a francia köztársasági elnök megkegyelmezett Naihusius tábornoknak és igy a nemzeti nem használhatták ki a nép felháborodását. Egyetlen lényeges külpolitikai ütőkártyájuk a kölni zóna megkésett kiürítése. De ez vajmi kevés a kormány elért szereihez mérten, különösen azért, mert Marx kancellárnak sikerült az ország legszámotevöbb íérfiaií megnyerni politikája számára. így Celbrilck tanár, aki a császárság alatt a berlini hadiiskolában a hadförténel- meí tanította, egy nagy beszédben, sőt egy könyvben is tudományos módon megcáfolta a „Doíchstoss“ legendát, mely ped:g a német jobboldal leghathatósabb választási jelszava volt. A német választók komolyan mennek az urnákhoz. Tudják, hogy döntő kérdésekről van szó és épp-azért a választási gyűléseken elhangzott beszédeknek is nagyobb az eredik, mint lenni szokott más választások alkalmával. „Most meg lehet nyerni a lelkeket Németországban** irta a Mafinben német- '■'rsrági tapasztalatairól Jules Sauerwein. JteidisteMncr és „leiífMPaiár -harca i iciiicl választásokon Nyugaton Marx beszél, keleten Tirpitz az ur Még egyszer a Becka vej érői Mint i neretes, Becka .zü^yminioz- ter ut veiét, Stanzl urat küldte ki Londonba a külföldi kölcsön lekötésére. T cka ezt a tényt minden kertelés nélkül beismerte azzal, hogy veiét kiváló nyelvi képességei 's pénzügyi . ktudábc- predesztin« 'k erre a megbízatásra, A Pritomnostból azonban megtudtuk azt, hogy Stanzl ur nagy pénzügyi tudásától senki sincs elragadtatva, mivel a végzett munka azt bizonyítja, hogy ily fontos megbízatásra gyenge volt és hogy Cseh- Sziovákia érdekében olyan agitációt fejtett ki, hogy bizonyos angol kör" máris figyelmeztették a eh kormányt arra, miszerint a' posabb pénzügyi szakértőt küldjön a miniszteri /Ő helyett. Tény az, hogy Stanzl ur oly egyént választott informátorul, aki az elmúlt évben háromszor volt a börtön vendége. Ez az oka ann. k, hogv az angol pénzügyi körük összecsapták a kezüket, midőn a miniszteri vöt meg ... _. ték — (Stribrny miniszter és a cseh szociáldemokraták.) A Ceské Slovo szerint a cseh szociá 1 demokr a tápárti képviselők klubérte- kezletén ezek a szavak hangzottak el: ,.Be- chyné után Stflbrntfnek is távoznia kell. mivel ugyancsak szerencsétlensége a szocialis- táknak.** Benes lapja az uj magyar külügyminiszterről. A Prager Presse mai száma vezércikket ir Szcitovszky Tiborról, az uj magyar külügyminiszterről, akinek ismerteti pályafutását, majd meg:egyzi, hogy Bethlennek ügyes választása volt ez a kinevezés. Az uj miniszter szi/mpátikus és dísztingvált gondolkodást hozott magával. Megjegyzi a P Pr.. hogy Szcitovszky programbsezédé- ben a gazdasági kérdésekre igyekezett a fösulyt helyezni. Utal a P. Pr. a Nemzeti Újságra, amely szerinte azért fogad:a az uj minisztert lelkesedéssel, mert legitimista, aki nem is titkolja ezt a felogását. mint elődje, Daruváry Géza tette. Fölemlíti a Budapesti Hírlap cikkét is. amely szerinte egész más húrokat penget, mint Szcitovszky Tibor. A B- H. cikke dokumentum lehet a mi részünkre — Írja a lap — arról amit az uj miniszter nem mer, vagy nem tud mondani. A minisz>- ter felvilágosításait mégis megnyugvással könyvelhetjük el A panaszok beadása a cseh-szlovák— magyar vegyes döntőbírósághoz. Az érdekelteket hivatalosan figyelmeztetik, hogy a hágai cseh-szlovák—'magvar vegyes"döntőbírósághoz legkésőbb 1925 február 2S-ig kell beadni a panaszokat. Minden irás egyenesen a bíróság titkárságához, Hága. Bazar Straat 36 intézendő. *smsst&rmaKggi3^wj!i7mffimm3&i!K3asK3ZErz Szerda: Q. QY.: Francia irodalmi mozaik. Csütörtök: PAUL VERLAINE: Három év múlva. (Vers.) — ANDRÉ RIVOLJET: A gépirókis- asszony. Péntek: SZAM0LÁNY1 GYULA: A darvak (vers). Szombat: JEAN BARREYRE: Az örök szerelem. Vasárnap: KLIMITS LAJOS: Csak élek .. (Vers.) TAMÁS MIHÁLY: A nagy költő és a kislány. Az öregek Ráncos, odvas vén akácfák álldogálnak utak mentén . . • Tüzes talpon fut az Élet . . . Varjakként az elmúlt évek zörgő, száraz lombjuk rázzák s röhögnek a friss leventén: hiúságok hiúsága . . . Ifjak, lányok puttonyoznak kacagások szőlődombján, szüretelnek, énekelnek, fürtös napfényt, gyöngy-szerelmet szellő formán betaposnak . . . — Őszi szél zúg vének lombján; hiúságok hiúsága . . , Ádám óta vágyak ásnak földünk hátán forrást írnak . . , Gyönyör-kutak édesiilnek, szivek, vedrek megmerübiek . . . — s ágasán az elmúlásnak lyukas vödrök nyögve sirtsak: hiúságok hiúsága . . . Ifjú álmok bimbósodnak botkrain sok szem bereknek. Lapdázás van: szivek szállnak, fittyet hánynak a halálnak . . , — Fejcsóváló mákok állnak s bölcsesség-szemek peregnek: hiúságok hiúsága . . Ama hires Salamonnak hétszáz ágyas nyílt kertjében s ötszáz hites felesége . . . Mókáinak nem volt vége. — S ifjúsága hogy klége, Irá örök-bölcsen, szépen: hiúságok hiúsága . . . Mécs László. A vén színész — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Neubauer Pái. Arról vitatkoztak a bohérrfta^yán. hogy az életet kell-e a művészet fölé helyezni, vagy fordítva. Sehogysem tudtak megegyezni és ekkor váratlanul megszólalt a vén szülész, aki igen keveset beszélt, csak figyelt és ivott. — Hallgassátok meg ezt a történetet. Fiatal színész voltam és Hamletet játszottam. Egy előkelő, gazdag hölgy belémszeretett és rövid mézeshetek után, mikor válnunk kelleti, mert ura visszaérkezett egy nagy üzleti útról, nagyszerű ajánló sorokkal felküldött a fővárosba, hogy jelentkezzem a legnagyobb szinház igazgatójánál. Az igazgató rövidre fogta a dolgot. — Itt a darab. Csináljon belőle valamit. Ha sikerül, leszerződíetem. A darab hihetetlenül ostoba volt. Valami protezsált szamár müve. A nekem kiosztott, szereppel nem tudtam semmit sem kezdeni. Egy angol lelkész kellett volna játszanom. Törtem a fejemet Ettől a darabtól tette az igazgató függővé szerződtetésemet. Meg kellett csinálnom, a semmiből teremtenem. Éjszakákon át ültem a kézirat felett. Nappal az utcákat kémleltem, nem-e találok egy lelkészt, aki után a szerepet alakíthatnám és életet vihetn'k b a papirosba. Egy éjszaka azután annyira elfáradtam, hogy másnap reggel elhagytam a fővárost és vidékre utaztam. Május volt. Mikor egy kis városka pá- pályaud varát elhagytam, boldog voltam. Csend, napsugár: május. Nekivágtam egy réten átvezető útnak. Alig tettem néhány lépést, meg kellett álinóm. A rét közepén egy lelkész állt és valamit megfigyelni látszott. Termetre akkora volt, mint ón. Mozdulatai hihetetlenül groteszkek, ,rcjátéka kacagtató volt. Megemelem kalapomat és beszédbe elegyedtem ve- ’e. Tudtam: ez az én emberem, ezt keresnem! Az öreg nagyon kedvese, fogadta a „fővárosi szinészt** és mindjárt u,cginvitált: jöjjek el hozzá ebédre. Elfogadtam a meghívást. Házában egy másf\ még nagyobb meglepetés ért. A lelkész leánya csodaszép, kedves teremtés megbabonázott. Első látásra beleszei :m. Azontúl minden órát náluk töltötten Nem tartott soká és megtartottuk az eljegyzést. Boldog voltam. Olyan boldog, mint amilyen még soha. Ne ’opva figyeltem az öreg lelkészt. Betéve tudtam minden mozdulaté- ' iül...anyáztam gondolkodását, ismertem jellemét. Meg olt a szerep. A lánnyal töltött boldog hetek oly gyorsan suhantak tova, hogy egy nap nagy meglepetéssel olvastam a színigazgató levelét, amelyben arról értesít, hogy jöjjek be a fővárosba, mert a darab próbái megkezdődnek. Elbúcsúztam a lelkésztől és menyasszor /om- t és jelentkeztem az igazgatónál. A próbák alatt nem árultam hogy milyen nagyszerűen fogom az "reget alakítani és az igazgató csalódottan nézett rám. Mikor eljött a pre- miér estélye, leendő apósom és menyasszonyom is feljöttek és beültek számukra rezervál í páholyba. A vén színész szünetet tartott, eltűnődött valamin, szeme nedves lett és aztán csendesen folytatta: Kitünően sikerült minden. Az első mondatot kellett volna elme idanom és ekkor hirtelen an. a páholyra esett tekintetem, amelyben menyasszonyom és jövendőbeli apósom ültek. Mint a villám cikkázrH át agyamon a gondolat: Istentelenség az. amit most teszek! Csúffá tenni ezt a derék, jósága egembert! Kifigurázni! Egy mélv szív torzrajzát adni és egy nagyszerű iebemet odadobni -így szenzációra éhe- közönségnek? Nem lehet, nem teszem meg! Menyasz- szunyoi halálosan megsérteném vele! Igaz, győznék mint színész, de elbuknék mint ember. Ezek a gondolatok azonban olyan gyorsan tűntek tova, mint ahogy jöttek. Ti tudjátok, mit jelent egy premiéren a nagyközönség előtt állni akkor, amikor a következő perctől függ győzelem és a szerződés. A tompa, megvilágított tömeg összefolyt szemeim előtt. Nem éreztem semmit, csak égi et: hogy ezer ember szeme egy nagy szemmé, ezer fül egy füllé lesz és ez a nagy szem és fül tőlem várja a kielégítést. Az elsötétített nézőtér kegyetlen gravitációval vonzott le magához. Éreztem, hogy fejjel bukom lefelé, le a mélységbe, ahonnan valami ellenállhatatlanul csábított, hivott, cuzof! .. Mégis: nem dobom oda az öreg lelkészt a szenzáció martalékául! Ez volt utolsó gondolat m . . és azután megszólaltam. Elmondtam az első mondatot. Utána három hosszú felvonásban a többit. Nem tudtam mit mondtam, nem tudom, hogyan mondtam. Arra ébredtem fel. hogy valami vakító fényesség a szemembe vágott ás fülsiketítő a tódult a fülembe A közönség hívott. A igazgató meghajlott előttem, átadta a szerződést: kis vidéki ripacsból a főváros legnagyobb színházának szerződtetett tagja lettem. Átöltőz- ködtem és rohantam a szállodába, ahol leendő apósom és menyasszonyom lakott. Ez a perc lett volna életem csúcspontja. Keblemre akartam ölelni, most, hogy befutottam a nagyrévbe. 'rohantam szobájukba, de a lépcsőn a rtás visszatartott, ö már ismert engem, az uj nagynevű zinészt: „az ur meg a hölgy eg. "1 órával ezelőtt távoztak el és ezt a levelet hagyták hátra*4. Félté 'cm a levelet. Isgygyürüm volt benne és iChány sor. Menyasszonyom irta: „Föübehelyezted .ü- v' .. ledet az életnek és édes a* -at hajszál -ír 'gvj utánozva nevetség tárcryává tetted. Győztél, mint művész, elbuktál, n.ir.t ember. Isten veled.“ Azóta híres színész lettem, de menyasszonyomat jhasem láttam U" hé. A bohémtanya csendesen halhatta végig a vén szinész történetét és mikor befejezte, senkise.ii s. Ut egy árva szót sem. / vitának, Vgy .íz életet kell a művészet fölé helyezni, agy fordítva, vége volt. 1 \
