Prágai Magyar Hirlap, 1924. december (3. évfolyam, 274-295 / 722-743. szám)

1924-12-04 / 276. (724.) szám

* tán Angliától és Oroszországtól függene. E Jóét hatalom szorosabb szövetségét az eljö­vendő cseh-sJovák állam szempontjából igen •Mvámadósnak találta, mivel úgy vélte, hogy -az angol—orosz szövetség esetén az uj ál­lamnak nem kellene tartania attól a veszély- tői, amelyet a bismarcki hagyományoknak megfelelő orosz-—német szövetség jelentene számára. A cseh—jugoszláv korridor terve, amely Pozsony-, Sopron-, Moson- és Vasme­gyékből állott volna, már ebben az első ela- bo rátám bán is fölbukkamt, mig Ruszinszkóra a csehek akikor még nem gondoltaik, mert erre a területre — úgy látszik — elismerték az oroszok elsőbbségi igényeit E palititkai felépítmény mögött már föltűnnek a megszü­letendő állam szervezetének kontúrjai is: de­mokratikus alkotmány, fölébintokreform és nemzeti kisebbségi jogok. Azután még egy szép ígéret következik: Masaryk kilátásba helyezi, hogy az aj állaim át fogja venni az osztrák-magyar monarchia valamennyi ál­la: -adósságát, beleértve a háborús adósságo­kat is. Végül érdemesnek tartjuk megemlí­teni, hogy a memorandum következetesen .,Prespurk“-ról beszél — a „Bratislava“ elne­vezést csak később találtaik ki — és állandóan ..Csehországról14 szól. Ez az elnevezés bizo­nyosan őszintébb lett volna, mint a mai. Idestova tíz esztendeje, hogy a memo­randum megiródott. A cseh-szlovák állam nagyjában ugyanolyan határok között jött létre, mint ahogy azt Masaryk akkor elkép­zelte. A korridort ugyan, amelynek célja az lett volna, hogy Magyarországot minden ol­dalról bekerítse, nem tudták megszerezni, de viszont az uj állam megkapta Ruiszinszkót, amelyről akikor nem is álmodtak a csehek. Minden ábrándjuk megvalósult tehát, csak az az alap, amelyen építeni kezdtek, omlott össze váratlanul. „Az orosz testvérek11 félel­metes hadserege előbb roppant össze, mint az osztrák hadsereg, Bizánc igéretföldjére orosz katona nem tette be a 'lábát, Törökor­szág a sévresi halálos ítélet után uj életre támadt Lausamneban, az angol—orosz szö­vetség terve szétoszlott, az orosz—német szövetség és a bismarcki hagyományok folytatása ellenben olyan lehetőségek, ame­lyeknek megvalósulásával ma komolyan kell számolni. Az uj cseh királyságnak az orosz cárizmus akkor még szik la szilárdnak látszó alapjaim kellett volna megvalósulnia, mig a cseh-szlovák köztársaság Franciaország tá­mogatásának köszönheti létét. Az állam alap- építménye ,a valóságban tehát egészen más­ként néz ki, mint ahogy azt annak idején el­képzelték. Masaryk és Krámát ismert ellentétének itt van az ütközőpontja. Kramá? azt hiszi, hogy a mai alap kevésbbé biztc-, mint ame­lyet eredetileg terveztek. Lehet, hogy ebben neki van igaza, de mindenestre téved, ha azt hiszi, hogy az idő kerekét vissza lehet for­dítani és hogy Oroszország belátható időn belül hatalmas protektora lehet Cseih-Szlová­I—WIIIMi IIM'lili'll .....Ili IIIII...........Ilim il I 'imiM—WI— A Mikulás-kultusz eredete és jelentősége (Részlet a szerző most készülő néprajzi müvéből.) — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Braekner Győző dr. Szent Miklós elsősorban a gyermekek feltétlen jóakarója s védőszentje. Mindenütt a halálveszedelembe jutott gyermekek meg­mentésére sietett és a gyermekek kultusza tette éppen Szt. Miklóst népszerű és közked­velt szentté. Emberfeletti csodatevő hatal­mának köszönhette, hogy rögtön felismerte ama korcsmáros gonosz szándékát is, aki egy nagy ínség idején három gyermeket pénzért megvett, megölt és husiikat ételnek elkészítvén, feltálalta Szt. Miklósnak. Szt. Miklós keresztet vetett, mire a gyermekek újra életre keltek és a bánkódó anya vissza­kapta gyermekét. Máskor az anya gondatlanságából el­égett gyermeket támasztotta éleire; majd a vizbe fűlt gyermeket mentette ki Szt. Miklós. Ez utóbbi életmentői szerepét részletezi is az egyik legenda. E szerint egy apa forrón óhaj­tott fiuutódot. Fogadalmat tett, hogy ha fia születnék, szép kelyhet ajánl fel Szt. Miklós­nak. Fia megszületett, de a megrendelt ke­hely, mely valóságos remekmű lett, annyira megtetszett az apának, hogy azt megtartotta magának és silányabbat készíttetett. Időköz­ben a fiúcska a kehellyel vizet merítvén a tengerből, a vizbe fűlt. Az apa bánatában fel­ajánlotta most Szt. Miklósnak az ereded kelyhet, de ez lefordult az oltárról és e pilla­natban megjelent az apa mögött a kis fiú kelyhestül azzal a hírrel, hogy Szt. Miklós . ■ .v kiának. Oroszországnak — ha a bolisevlzmus meg is buknék — hosszú ideig Anglia lesz az ellenfele, nem pedig Németország és ezért a cseh-szlovák állam az orosz politikai tervek­ben nem játszhat olyan szerepet, mint ami­lyet a győzelmes cárizmus szánt volna neki. Hogy Franciaország fogja-e tudni és fogja-e akarni pótolni Cseh-Szlovákia számára az orosz protektort, azt csak a jövő fogja meg­mutatni. Negyedszer is megszakadtak a német-francia kereskedelmi tárgyalások Paris, december 3. A Matin mai számá­ban hosszabb cikkben magyarázza a német­francia kereskedelmi tárgyalások lassú elő­menetelének okát. A német megbizottak ugyanis tegnap ismét Berlinbe utaztak és Így a tárgyalások újabb tizennégynapi halasz­tást szenvedtek. A lap szerint a tárgyalásokon a vasnak és a szénnek Németország és Franciaország közti felosztásáról van szó. Ez a probléma azonban oly súlyos és a versaillesi szerződés oly zavarosan intézi el, hogy megoldása csak egy páneurópai konferencia segítségé-, vei képzelhető el. A brit, a luxemburgi, a cseh-szlovák és a lengyel bányászokat meg fémipart kellene tárgyalásokra hívni, hogy a fölosztás kellő gonddal és helyességgel tör­ténhessék. Egyedül Franciaország és Né­metország nehezen fognak megegyezni a szénkérdésben. — A Petit Párisién szerint a német delegáltak, csak uj utasításokért mentek Berlinibe. Besztercebányán eladták egy hamisított stokhoimi magyar reprezentatív kiállítás műanyagát Botrányos visszaélés a magyar Képzőművészeti Tanács, Déry Béla képzőművészeti kor­mánybiztos és az egész magyar kultúra nevével — Rosenauer Gyula besztercebányai mecénás 100 képet vásárolt —- Déry Béla nyilatkozata Budapest, december 3. (Saját tudósítónktól.) Tipikus korbeteg­ségnek is tekinthető az a párját ritkitóan vakmerő visszaélés és csalás a magyar kul­túra nevében és a magyar gazdasági állapo­tokra való hivatkozással, mely esemény pe­dig már két év előtt történt meg Beszterce­bányán. Egy — egyelőre — ismeretlen tár­saság megjelent a városban, végigjárta az ottani előkelőségeket, hogy rendezendő kiál­lítások pártolására megnyerje. Vezetőjük mindenütt Déry Béla képzőművészeti kor­mánybiztosnak mutatkozott be és azt hirdet­te el, hogy a stockholmi reprezentatív ma­gyar kiállítás megmaradt műanyagát viszi hazafelé, de meg akarná kímélni a súlyos vi­szonyokat élő szegény magyar művészeket a 'szállítás további anyagi terhétől, tárlatot rendez a városban és minden elfogadható áron áruba bocsátja a képeket. A kiállításnak természetesen óriási pub­likuma volt. A képek mind elfogytak, sőt, mint jellemző esetet megemlítem, hogy Ro­senauer Gyula ottani szőnyeg és butornagy- kereskedö egymaga vásárolt drága árakon 100 darab „műtárgyat11. A kiállító urak, élü­kön „Déry Bélával11 a pompás vásár után még végiglátogatták áldozataikat, megkö­szönték a pártolást az egész magyar kultúra nevében, azután gyorsan vonatra ültek és el­tűntek a szintérről. A nagyszabású bűnös manipulációt Déry Béla kormánybiztos, a Nemzeti Muzeum ..............inna...... igazgatója a napokban leplezte le és erről a Prágai Magyar Hírlap munkatársának a kö­vetkezők szerint nyilatkozott: — Számtalan esetben értesültem már kisebb-nagyobb visszaélésről a magyar mű­vészet nevével, amikor hol itt, hol ott a kül­földön ügynökök házaltak állítólagos magyar festők munkáival és nyomorúságos kutturvi- szonyainkra hivatkozva mindig sikerült ne­kik néhány mübaráton eret vágni. Ezek a ké­tes egzisztenciák rendesen úgy a magyar, mint a más külföldi reprezentativ kiállításo­kat és az egyes ilyen kiállítások következté­ben kialakult barátságos hangulatot és fel­buzdulást kiaknázzák. Ellenük, sajnos, eljárni eddig nem sikerült még, mert mire a csalá­sok kitudódnak, vagy a csalások hire hoz­zánk eljut és diplomatikus utón interveni­álunk, a tettesek ki tudja, melyik országban bitangolnak! — Hogy mekkora kárt okoznak ezek a szélhámosok a magyar művészet hírének, szolgáljon bizonyságul a következő most le­leplezett óriási botrány: November 26-ikán megjelenik nálam a Nemzeti Szalonban egy fiatalember, aki Rosenauer Gyula beszterce­bányai szőnyeg- és butornagykereskedő ne­vében bejelenti, hogy a megnehezült szlo- venszkói viszonyok miatt eladna a két év előtt tőlem vásárolt stockholmi kiállitás- anyagból képeket. Tegyem ezt lehetővé ne!ki, vagy legalább is határozzam meg a birtoká­ban lévő és jegyzékben mellékelt mütárgyak­megmentette őt a vizbefulástól. A boldog apa erre mind a két kelyhet Szí. Miklósnak szentelte. Igen elterjedt továbbá az a legenda, amelynek egyes motívumait már ismét kap­csolatba hozhatjuk a mikulás-napi népszoká­sok egy-egy mozzanatával. Ugyanis egy elszegényedett apa, kinek három felserdült leánya volt, nogy szegény­ségén segítsen, elhatározta hovy leányait áruba bocsátja. Szt. M'kló’s már most olyíor- mar segített a szegény emoir helyeiéi, hogy három estén át észrevétlenül bedobott egy-egy pénzeszacskót az ajtón. A leányok erre egymásután mindannyian jól férjhez mehettek. Szt. Miklós ezen áldásos közbelé­pését ugyancsak Lukas Cranach örökítette meg egy hatásos képen, mely szintén a grim- mai templomban van .4 Szt. Miklóst ezen időtől fogva kezében három arany golyóval, vagy hárem kenyér­rel ábrázolták, e jelvények még a három pénzeszacskóra emlékeztetnek. Szt. Miklós azon szokása, hogy ajándékokat oszt, meg­maradt utóbb is, sőt ebben a momentumban találjuk éppen az ajándékozó és osztó Mi­kulás mai szerepkörének csiráját. Szt. Miklós kultusza, jóllehet keleti szár­mazású, Európában csakhamar általánossá lett. Elsősorban és legerősebben Hollandiá­ban és Flandriában gyökeresedett meg. Fő­leg a tengerészek és hajósok kultiváiták Szt. Millióst, aki — mint említettem — a hajósok paírónusa is volt. A flandriai telepesekkel meghonosodott Szt. Miklós kultusza Szász­országban és Brandenburgban, majd a ten­gerparton lakó németeknél is. A németeknél összevegyült Szt. Miklós tisztelete Wuo- tan, illetőleg Dohár germán pogányisten kul­tuszával. Ezen időtől kezdve fellép Szt Mik­lós, mint a jók jutalma/ója és kísérője, szol­gája, kit Ruprechtnek (Hruodperacht -- ra­4 A képet lásd u. o. gyogó) is neveztek, fenyitette meg a rossza­kat.5 Kezdetben Ruprecht, aki hosszú szakál­lal és hatalmas köntösben jelenik meg, a jók számára zsákban hordja a diót s almát, de utóbb rómaiakká válik, sőt középkori ördögi formát nyert.6 Sok helyen már Krampusznak hivják, szlávlakta vidéken Boboknak, hosszú szakálla van és elmaradhatatlan jelvénye a virgács. A Krampusz női mása Luca, kinek napja egy héttel későbbre (december 13) esik. A Mikulás (németeknél Nikoló) és Kram­pusz személye tehát lassankéut teljesen szét­válik. A Mikulás, azap N'kolo, a jó szellem megszemélyesítője nem más, mint Szt. Mik. lós, aki püspöki süveggel s pásztorbottal je­lent meg, tehát külsőleg is tiszteletreméltó alak volt.7 Egyes helyeken szamáron lova­golt és a szamár csengetyüje jó előre jelezte jövetelét. Megjegyzem, hogy egyes vidéke­ken ma is csengetyüve! jelzik a Mikulás kö­zeledését.8 M’kulás legtöbb helyen nem je­lent meg személyesen, hanem misztikus mó­don helyezte el az ajándékokat, miután a gyermekek pihenni tértek, cipőkbe és egyéb helyekre. Eleinte az ajándék csak dióra és al­mára, majd meg cukorkákra szorítkozott, de utóbb Hollandiában már a XV. században nagyszabású ajándékozássá fajult.0 Ez a szo­kás csakhamar eljutott mihozzánk is, úgy hogy egy-egy Mikulás felért már egy-egy karácsonnyal. Nagyobb szerepet játszik a Mikulás Vas­gyében és itt a Miklós-kultusz központja ■ Isölövö. E helyen* a Mikulás-nap megün­5 Qeorg Rietschel, Weihnaohten in Kirche, Kunst und Vclksleben. B lel efelé und Leipzig 1902 110—112 1. és lásd meg Weineck, Knecht Ruprecht und sokle Genosseu 1898. “Lásd Golz rézmetszetét 1784-tböl Rietschel n 140. 1. VU. o. ÍR L 8 Péld. Felsői öve környéken Vas megyében. 0Rietschel i. m. ÍR 1. ­Csütörtök, december 4. nak mai forgalmi értékét, hogy azt veszte­ség nélkül áruba bocsáthassa. — Az eset természetesen megdöbben­tett. Ekkora hatalmas csalással még nem ta­lálkoztam. Kérdezősködni kezdtem az ese­mény felöl, amire a küldött ur — aki persze nem ismert — elmondta, hogy két esztendő előtt felkereste többek közt Rosenauer Gyu­lát is egy magát Déry Béla képzőművészeti kormánybiztosnak bemutatott ur és megvé­telre kínált 100 darab magyar reprezentatív festményt, amelyek szerinte a stockholmi vándorkiállítás megmaradt műanyagából va­lók, köztük Jámbor állítólag aranyéremmel kitüntetett „Krisztus a munkások között11 cí­mű nagy vásznát is. Déry Béla11 elmondotta, hogy egyenesen Stockholmból jött, ahol a svéd király maga nyitotta meg a hatalmas sikerű kiállítást és mert nem akarja az anyag ittlévő töredékét már Budapestig tovább- szállitani, bemutatja kiállításon Besztercebá­nyán, ezzel kulturnrssziót is teljesít, aztán a képeket minden elfogadható áron eladja. Ro­senauer Gyula a felkínált 100 képet meg­vette. — Mondanom sem kell, hogy a beszter­cebányai mecénás száz képe közül nemcsak hogy egy se látta Stockholmot, de Nagy Sándor, Juszkó Béla, Zombory Alajos és Jámbor ismertnevü művészeken kívül csupa ismeretlen, „művészé11 a többi és hamisít­vány. A bemutatott listán egyébként ezeket látom felsorolva: P. Sartori: Velence; Jen- sen: Tenger; tájképek; O. Pasetti: Tájak; Balog A.: Virág korsóban; Walter: Tenger­part; J. V. Helen: Táj; Bodnár J.: Modell; Juszkó Béla: Tehenek; Argner: Téli tájkép és egyéb tájképek. Cseh László: Tájkép; Zátony: Tájkép: Ruzicska: Park­részlet; D. Morei!; Kiköt örészlet; Belo- vary: Falu; Jámbor; Krisztus a munká­sok közt; Karas: Tájkép; G: Baumgarten: Kert; Nagy Sándor: Miniatűr; Wallach: Táj­kép; Vuck: Tyúkok; Zombory: Szénás sze­kér; J. Boncson: Arckép; Tiszer: Apácák; Csermák; Tevekaraván stb., stb„ stb. — Hogy ez ellen, a minden jóérzésü em­bert felháborító kalózkodás és csalás ellen a hatóságoknak mit kell tenniük, nem az én fel­adatom. A magam részéről a nevemmel való visszaélés és széinámo;kodás címén azonnal megindítottam a bűnvádi eljárást. Képessy József dr. ügyvéd, a Nemzeti Szalon ügyésze által. .jelentést teszek ezenkívül a Képzőmű­vészeti Tanácsnak is, amely módját fogja ta­lálni a magyar külügyminisztérium utján ar­ra, hogy a külföldet a hasonló esetek felöl kellőleg informálja. Nézetem egyebekben az, hogy a besztercebányai kiállítás botrányát egy a magyar képzőművészet legbelsőbb dolgaival is tisztában volt valaki követhette el. - Radnay Oszkár. HÁTRALÉKOS előfizetési tartozásom még nem egyengettem ki! Ezt megtenni ön­magámmal szemben is kötelesség! neplése eredeti szokásokkal jár Megkülön­böztetjük itt a kis és nagy Mikulást; az előb­bi december hó 5., az utóbbi dec. hó 6-án köszönt be. Kis Mikuláskor 12—14 éves és nagy Mikuláskor a 15 éven felüli diákok áll­nak össze 10—12 tagból álló csapatba és jár­nak álarcban és különféle jelmezekben ház- ról-házra, hogy a jó gyermekeket cukorká­val ajándékozzák meg. a rosszakat meg meg­fenyegessék virgáccsal és láncosö rgetéssel, hogy megkötözve elviszik. A Mikulás min­denkor nagy esemény volt a lövői diákok életében. Már jóval előbb készültek nagy izgalommal Mikulásra és élénk ifjú fantáziá­val állították össze a legszebb álarcos Miku­lásokat. A Szt. Miklós kultusz Magyarországon is annyira megerősödött, hogy épr> úgy. mint külföldön, templomokat, kápolnákat, vagy legalább oltárokat és szárnyasoltárképeket szenteltek Szt. Miklós tiszteletének. Elsőren­dű művészek, úgy mint Dürer Albert,18 Lu­kas Cranach,11 Zertblom Bartal,15 ecsetje hir­dették Szt. Miklós dicsőségét. Szt. Miklós kí­sérőjének, az ijesztő Krampusznak is akadt már megörökitöje Mettenlejter M. festő sze­mélyében.13 Hatásos és megkapó Steen I. ,,Miklósünnep“ cimü képe,14 amely jelenleg Amsterdamban a birodalmi muzeum képtá­rában van és közvetlenül mutatja be a Mi­kulás hatását a gyermekseregre. 10 Lásd Dürer Albert tollrafjzát a berlini királyi rézmetszetgyüjteményben­11 Lukas Cranach Szt. Miklós képei Grimma- nak „Gottcsackeík'irclic11 nevű templomában van­nak. 12 Zeitblom képe látható az ulmi székesegy­ház Szent Miklós szárnyasoltár jobb szárnyas. 13 Metienlelter János Mihály képét közli Riet­schel i. tn. 1-11. I. és a Leipziscr Illustr. Zeitung i sz. 1014- 1. J‘ A kép másolatát lásd u. o. (Vége következik.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom