Prágai Magyar Hirlap, 1924. december (3. évfolyam, 274-295 / 722-743. szám)
1924-12-20 / 289. (737.) szám
tudja népünk nagy részé még ma sem megérteni, nem akar vele számolni. Ma az államhatalom mások kezében és mások védelmére van s nekünk Önmagunkat kel védenünk. Ebben az Önvédelmi karóban nagy és szent kötelessége van a magyarságnak a magyar sajtóval szemben, amely hatalmas fegyvere és szócsöve népünknek s amely nélkül némaságra kárhoztatott rabszolgák lennénk. Tisztelettel hajlok meg a pártatlan, becsületes sziovenszkói magyar sajtóorgánumok előtt. Azonban itt külön föl akarom hívni elsősorban a magyar intelligencia figyelmét a sziovenszkói magyarság reprezentáns lapjára — a Prágai Magyar Hírlapra, Nagy áldozatok és sqik fáradság árán teremtődött meg ez a lap a köztársaság fővárosában, hogy ott legyen őrszeme a magyarságnak, ezen a lapon keresztül kapcsolódjék be a magyarság a nemzetközi politikába és ott átformálva kerüljenek vissza a sziovenszkói magyarsághoz azok az érzések, gondolatok, amelyek innen Prágába fölkerülnek. A sziovenszkói gazdasági viszonyok hatalmas súllyal nehezednek a nyomdaiparra, az általános pangás és elszegényedés mind súlyosabb helyzetbe sodorják az itteni nyom- da vállal a tokát és velük a magyar lapokat is. Emellett egyre inkább érezzük a szükségét egy független, európai nívójú, a magyarságot önzetlen becsületességgel szolgáló magyar lapnak. Ennek a lapnak a jövőjét azonban csak egy módon tudjuk biztosítani, hogyha Szlo- venszkó magyarsága megteszi a kötelességét ezzel a lappal szemben. Ez pedig nem más, mint az olvasótábor kibővítése és az előfizetők számának emelése. Ha a mostani előfizetők ígéretet tesznek, hogy mindegyikük egy uj előfizetőt hoz a lapnak, ha a magyar inrelíigenda meghozza azt az áldozatot és a lapot vásárolni fogja, akkor hamarosan biztosítaná fogjuk a Prágai Magyar Hírlap jövőjét és további fejlődését. Ez az áldozat a legkevesebb, amit a magyarságnak önmagával szemben meg kell tennie s amit megtenni kötetessége is. Hogyan kívánhatjuk mi, hogy az állam- hatalom respektálja a mi jogainkat, amikor mi önmagunkkal szemben nem teljesítjük kötelességeinket? És hogyan tudjuk védeni igazunkat, hogyan tiltakozzunk a bennünket állandóan érő jogtalanságok, sérelmek ellen, ha nincs meg az ehhez szükséges legfőbb fegyverünk, a független magyar sajtóorgánum? Annyi energiát és annyi anyagi áldozatot, amibe a Prágai Magyar Hírlap fenntartása kerül, a sziovenszkói magyarságnak kötelessége vállalni. — (Az állatbarátok egyesülete az ebadó felemelése ellen.) A c§eh-szlovák állatvédő egyesület ma este hat órakor nyilvános tiltakozó gyűlést tart a prágai terménytőzsde csarnokában, melyen az ebadó felemelése ellen fognak tiltakozni. Szombat felé — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája —< Irta: Sehalkház Sára. I. Már akkor egész héten keményen dolgoztam, Péntek volt. Féltiz lehetett, éppen elkészültem munkámmal: — Kész vagyok. Most mit csináljak? — Ezt a két csomag hetvenes lemezt .vágja fel. — Milyen nagyságra? — A gép be van állítva. A külső vinklire. Nekikezdtem a vágáshoz. Egy óra múlva ezzel is elkészültem: — Kész vagyok. Most mit csináljak? Rövid hallgatás s aztán: — Tudja mit? Az összes hetvenes lemezeket vágja fel. Meg sem néztem, hány csomag van, csak nekikezdtem újra. Délig nagyszerűen birtam. De ebédö alatt már éreztem, hogy erősen lüktetnek karizmaim. Kis izomláz, gondoltam, sebaj. Csak vágtam tovább délután. Ment, ment. Húztam a gépkést, húztam, húztam. Hopp! megálljunk: — Kihúz a gép! — Hol? — Alul. Egy-két millimétert mindig KÖ1UZ. Igazítás, csavarok csavarása, kalapálás: — No, most jó. öt percig tartott az igazítás, addig álltam. Neki akarok kezdeni a vágáshoz: jaj! olyan a karom, mintha késsel szaggatnák: lüktet, fáj, tombolnak az izmok. De csak húzom a gépkést, húzóm, huzom. Félnégy. A homlokom szintúgy lüktet, szinte' hallom a lüktetést: tram, iram, tram. Az ingem már merő víz, de homlokom szárazon izzik. Köpenyein ujját feltöröm. CigarctBenes kinylífa az esernyőt fia esni iog az eső A Hrusovsky-támadás kulissza titkai Prága, december 19. A cseh nemzeti demokrata Národni Ljsty rejtélyesnek, találja Hrusovsiky eljárását, aki arról ismeretes, hogy a külügyminiszter akaratának engedelmes végrehajtója és mégis meglepte a külügyi bizottságot azzal, hogy gondosan leirt kérdést intézett jeneshez, amely nem volt egyéb, mint éles támadás a Vatikán és a prágai nuncius ellen. Hrusovsiky nemcsak 3 vatikáni követségről, hanem az egyház és az állam szétválasztásáról is vitát akart provokálni, amiben az idézett lap a koalíciónak címzett bombát vél látni. Amióta a külügyi bizottság létezik, Hru» sovskyt mindig a külügyminiszter hivatalos megbízottijának tekintették. Ezért senki sem akarta elhinni, hogy ezt a támadást a saját szakállára intézte volna, noha Benes kategorikusan kijelentette, hogy távol áll ettől a koalíciós bombától, amit maga Hrusovsiky is ünnepélyesen igazolt. Az, ami a külügyi bizottságban történt, szomorú képe a koalíciónak. mánypárt részéről jövő kérdésekét, kiífönö- Mindenütt az a gyakorlat, hogy a korsón a kénye® kérdéseket a képviselők előzetesen bejelentik, különösen akkor, ha a kérdést intéző képviselő' olyan közeli vonatkozásban áll azzal, akihez a kérdést intézi, mint Hrusovsky jeneshez. Benesnek ebben az esetben módjában állott volna fölkérni Hru- sovskyt, hogy ne hozzon fel ilyen kérdést:, amit Hrusovsky valószínűen szívesen meg is tett volna. Annál feltűnőbb, hogy Hrusovsky, aki a külügyminiszternek úgyszólván hivatalos parlamenti megbízottá s akinél diplomáciai képességei keltene feltételezni., olyan kér* désí dobott a porondra, amelyet csak hosszas tanácskozás titán lehet megoldani. A Národni Lisiy cikke a következő szavakkal fejeződik be: „Nem tu'ságosan megható, ha a miniszter párthive kérdésére körülbelül úgy felel, hegy kinyitja az esernyőjét, ha esni fog az eső. vagy ha egyáltalán nem válaszol. A rossz rendezés ann ! meg’epöbb, mert máskor minden úgy szokott menni, mintha dróton rángatnák/* Fraoclaorszag és Ami legsiill ifiipllieíorsziet ha az aj aacisiailsta ntel honin? felmondja a hleszerzidisl , Egy angol diplomata szenzációs nyilatkozata az európai helyzetről Becs, december 19. (A P. M. H. bécsi tudósítójától.) A német politikai helyzet zavaros volta foglalkoztatja mostan elsősorban a diplomáciai köröket. Ez érthető, hiszen minden attól függ, milyen kormány alakul Berlinben és hogy ez a kormány milyen magatartást fog tanusitani Párissa! ás Londonnal szemben? A P. M. H. bécsi tudósi tójának alkalma volt hosszabb eszmecserét folytatni egy itt időző angol diplomatával, aki szenzációs közléseket tett: — Jól ismerem a német viszonyokat és Németországot, éppen ezért egyáltalán nem lepett meg az, hogy az uj választások sem tisztázták az erőviszonyokat. A német nép nyilván még nem alkotott véleményt a köztársasági államformáról. Stresemannt tartom a jelenlegi Németország legpregnánsabb képviselőjének, mivei egyik lábával a köztársaság alapján áll és levonta konzekvenciáit az elvesztett háborúnak, másik lábával azonban a monarchia plattiormján áll és a restaurációval együtt a régi imperialista politikát sírja vissza. Stre- semann személye tükrözted legjobban visz- sza a német népéletet. Ezzel szemben azonban a jobboldali blokk csakis a centrum se- giíségpvej alakíthatna kormányt. Nos miként viselkednének a nacionalisták a kormányban? Beváltanák talán fenyegetéseiket 11111 inni 11 ■ 111 ■■■iniwii 111 —1111 ■< 1 !■ 1 ma—iiiiiwrniiM Ilimen mii 11 n és folytatnák az ellenszegülés politikáját. És mit csinálnának, ha a szövetségesek esetleg egyelőre a nyilvánosság elé nem tartozó okokból január 10-ig nem ürítenék ki a kölni zónát? Beváltanák talán fenyegetéseiket és proklamálnák a Versailles? békeszerződés érvénytelenségét? Attól félek: igen. De mi történne ezután? Hofriot magatartása nem kétséges, a francia miniszterelnök a legnagyobb energiával torolná meg a német nacionalisták kísérleteit. Ha ő nem is szívesen tenné, de a közvé’emény kényszerítené, hogy szálba meg Ismét az egész Ruhrvidéket, sőt talál egész Nyugatnémetországot, Az sem lehet vitás, hogy az angol kormány mindenben a franciákkal egyetértésben fog eljárni. Németország helyzete még inkább rosszabbodna, mivel a versaillesi békeszerződés felmondása egyet jelent a hadüzenettel. Meglehet, hogy a szövetségesek a megszálláson kívül Németország keleti határain is szankciókat alkabnaznának és Németország blokádjára is sor kerülne. Hogy ez mit jelent, azt hiszem ,felesleges részleteznem. Németország nagynehezen heh talli- tott gazdasági egyensúlya felborulna, a német márka isméi elértékteledne és a blokád mmdá'okat eredményezne. tára gyújtok, de nem tudok szívni, szinte kiköpöm a füstöt. Nem kell! Félnégy múlt öt perccel! Jaj! hát áll az Idő? A nyelvem a szájpadlásomhoz tapad. Vizet fogok inni! Hói van tiszta papiros? Lüktető, reszkető ujjakkal csavarok zacskót és mohón habzsolom belőle a vizet. Ismét vágok. Vágok. Vágok. Homlokom csak kopog tovább. Már a lábam is fáj, a hátam is. Minden tagom. Mikor lesz félhat? Negyedöt, Mondom áll az idő! Cipelem a deklicsomagokat, ilyenkor úgy érzem, hogy a beleim is fájnak. Uj cigaretta. Legalább pihenek inig rágyújtok. De ez sem kell. Mintha a füst még jobban szájamhoz ragasztaná a nyelvemet. Víz! Víz! • De most már tiszta papirt sem keresek. Mindegy akármilyen, csak vizet ihassak! Megfröccsentem homlokom és csuklóm. Újra vágok, Vágok. Mind nagyobb erővel, mind nehezebben. Félöt! Áll, ál! az idő! Mikor lesz félhat? Hány csomag van még? Négy. A gép mindig kihúz, csak ha egész súlyommal állok rá akkor nem. Ettől megfájdul a keresztcsontom. Vizet! Vizet! Se tiszta, se piszkos papír nem kell! Megengedem a csapot és az egyenes vizosz- lopot falom. Ismét vágok. Valaki két kapoccsal szorítja a halántékom és az egész koponyámon dobol egy erős ököl. Karomba törlőm homlokom. Karomon ott marad a poros izzadtság fekete mintája. Valaki tréfás történetei kezd mondani. Megáll a műhely közepén és úgy beszél. Felnézek. Látom a szeme körül nevetésbe szaladó ráncokat, látom száját, mely annyira tele van nevetéssel, hogy előre is kiesobban belőle a kacaj. De miért lóbálja a fejét? És m ért tántorog? A fal is mozog, a gépek is és az asztalok is. Táncolnak. Vagy csak bennem kavarog minden? Nem várom a történet végét, lecsapom fejem a dolgozáshoz. Most mindnyájuk száján kitör a nevetés. Ez a nevetés dühösre pofoz. Mit nevetnek? Miért van jókedvük? Mikor nekem minden tagom fáj! Minden tagom fájf Úgy fáj! Nekidühödt gondolatokkal szidom őket. És mindenkit. Az idő meg mászik lassan. Félhat lesz öt perc múlva! öt perc! Még öt perc! Milyen hosszú öt perc! Még ezt a pár lemezt felvágom és holnapra marad . . . — Mennyi végrva’ó van még? — Két csomag. Vágja fel azt ás. Túlórában. Forróság zuhan végig rajtam és hideg verítékkel locsolja hátam, homlokom: vágja fel azt is, túlórában! Máskor legnagyobb örömöm a túlóra. Most? Nekidühödten kezdek vágni. Minden \ Menyasszonyi kelengyék áruháza ’ \ Sajál készítményt finom férfi \ és női fehérnemű, asztal- m* V térítők és mindennemű lenáru \ Árusítás nagyban és kicsinyben \ Koalíció és parlament Az egységes ellenzék nemzet! alapon — A karácsony! szünet nem lesz a béke Időszaka.., Prága, december 19. Az állami tisztviselőkre vonatkozó törvényjavaslatokat első olva ásbaji megszavazta ez éjszaka a koalíció. A koalíció és nem a képvteelöház, mert nem lehet parlamentnek nevezni azt a gyülekezetei, ahol a kormány szolgái nyújtogatják a karjukat, ahol a kormány előadói dadognak és ahonnan’ egységesen vonult kl minden nemzeti ellenzék. Az a körülmény, hogy Czeeh dr„ a képviselőház egyik alelnöke, a német szociáldemokraták vezére az egész német, szlovák, magyar és ruszin ellenzék nevében tett a törvényjavaslatok ellen deklarációt és jelentette be az ellenzéki pártok kivonulását, azt mutatja, hogy ha az e lenzék! blokk formailag nem is létezik, de sorsdöntő pillanatokban belső érzések parancsszavára összeforrnak az ellenzéki nemzetek. Az ellenzék kivonulását a miniszterelnökkel folyatott tanácskozás előzte meg, amelynek során az ellenzék azt kívánta, hogy miniszterelnök adjon törvényes biztosítékot arra nézve, hogy a tisztviselők leépitésé”él a kisebbségeket nem fogja igazságtalanság ómi A minisztarefeök e kérést nem volt hajlandó teljesíteni és erre történt a kivonulás, amelyben nem vettek részt a német nemzetiek, akik meg sem jelentek a házban és a kommunisták, akiknek politikai taktikája az, hogy a tüntető és morális súllyal bíró passzivitás helyett botrányokkal és viharok felidézésével dtezkreditálják a prágai parlamentarizmust. A tegnapi nap viharos napja volt a karácsonyelőtti politikai életnek. Ma bizalmas együttesben szavazhatja meg második olvasásban a koalíció a tisztviselői javaslat kai és azután kezdetét veszi a karácsonyi szünet, mely fel ajzott politikai idegek és a kiélezett ellentétek folytán sem békésnek, sem nyugalmasnak nem ígérkezik. Magyarországon egyelőre nem lesz általános amnesztia Stesihy Pál igazságügy miniszter a Károlyi* pörröl. Budapest, december 19. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjeíentése.) Pesthy Pál igazságügymániszter egy újságírónak kijelentette, hogy a Károlyi birtokok ügyében mindazok a hírek amelyek a vagyon szétosztásáról szólnak, alapnélküli kombinációk. A kormány fog majd végleges döntést hozuk Arra a kérdésre, hogy a szocialisták általános amnesztia kérő indítványával mi történik kijelentette a miniszter, hogy általános amnesztiáról jelenleg szó sem lehet. % Szombat, december 20. ernyedö erőmet felparancsolom, a íeltoporzé- kolő düh uj erőt ad. Úgy húzom két tomboló karommal a gépkést, hogy esak úgy csattog! Most már nem látok, nem hallok, nem érzek, nem gondolok semmit. Nem tudok semmiről. Most csak egy akaratom van: minél gyorsabban kész lenni, minél hamarabb hazamenni, hazamenni, hazamenni! Pihenni! Lefeküdni! Jaj! Hazamenni! Hazamenni! Zuhan, csattog a kés: hazamenni! Kész vagyok. Állok. Mozdulni sem tudok. A kezem még mindég markolja a gépkést, Szinte erőszakkal fejtem le róla ujjaimat. De azok nem akarnak kiegyenesedni, úgy maradnak markolósan: semmit markolva. Megyek haza. Hideg, őszi eső esik. Hideg, őszi szél fuj. Jól esik, mikor forró, izzadt hátamat hidegre fújja. Két karom, mint üres kabátujj lóg. Már annyi erőm sincs, hogy felemeljem. Két váltamat valami ismeretlen két kéz a föld felé húzza. Előre esett fejjel és vállal cipelem magam. Két lábam gorombán csoszog: súrolja az aszfaltot. Hazaérek. Vörös, égő, hólyagos tenyeremet fáradtan úsztatom a vízben. Lefekszem. Amint elnyúlok érzem: minden tagomat korbácsolja a széles, éles fáradtság. Mintha valami hatalmas malom őrölt volna meg. Rettenetes: Malom! Még egy-két gondolat dadog agyamban, aztán vége. n, Másnap. Minden tegnapi fájás kétszeresen fáj, minden tegnapi fáradtság kétszeresen fárasztja testem. De frissült lélekkel ébredek. Tegnapi minden haragom, dühöm, elégedetlenségem, másokatszidásom ez volt: fáradt testemtől (test: föld; föld: sár; sár: piszok) letaposott lelkem sötét felacsarkodása. Ma friss, erős, hatalmas a lelkem. Ma hiába fáradt a testem. Friss, erős, hatalmas, lélekkel és fáradt .testtel megyek dolgozni Ma %
