Prágai Magyar Hirlap, 1924. december (3. évfolyam, 274-295 / 722-743. szám)
1924-12-20 / 289. (737.) szám
Szombat, december 2fl. S \9jú(wMi(rTAR7faM* lózseí főherceg ékszerei! akarta eladni Horvhí-Vikdorovits? A nagystílű szélhámos a rendőrségen is mesékkel állolt elő — Áftlsériék az ügyészség fogházába — A P. M. 11, eredeti tudósítása — A belzi csodarabbi csodás % ékszereinek ujabbi kalandja A Jennel határon Ismét lefoglalták Nagymibály, december 19- (Saját tudósitónkú!.) A P. M. M. annak idején fogíáíkozott Soc’ner Rokachnak, Beiz galíciai község hírneves csodarábbljánák ügyével, amely sok fejtörést okozott fináncotoknak. - Soclter ugyanis 1920-ban Magyarországról Munkácsra tette át székhelyét, ahová magával hozta ugyan 150 főnyi ' . személyzetét, de otthagyta ékszereit, melyeket az orosz invázió idején vitt magával Magyarország- ■ 4 ba. Szlovenszkóban való tartózkodásának következő hónapjában a sátoraljaújhelyi határőrség lefoglalt egy terményekkel megrakott szekeret, " melyből (körülbelül 2 és fel millió korona értékű Ebi különböző ékszer, mogyorónagyságu gyöngy v nyakék, kétméteres női aranylánc, több arany és ezüst cigarettatárca stb. került elő. A kocsis, akinek határátlépési igazolványa volt, csak annyit tudott mondani, hogy a szekeret gazdája, egy Weisz nevű határszéli birtokos meg- ' hízásából hozta át azzal, hegy a Legenyealsó- mihályon várakozó két zsidó embernek adja át. A pénzügyőrség az ékszereket elkobozta azzal, hogy ■ tulajdonosukat megállapítani nem sikerüli Ekikor jelentkezett a belzi csodaraöbi és előadta, hogy az ékszerek az ö tulajdonát képezik és azok el nem kobozhatók, mert egyik híve az ő tudta és beleegyezése nélkül akarta áöosempószni csak azért, hogy neki kedveskedjen veleHosszas huzavona után, miután a munkácsi zsidóság Masaryk elnökhöz is meresztett egy . küldöttséget ez ügyben, a pénzügyminisztérium elfogadta a csodaralbbi eskü alatt tett vallomását és az ékszereket kiadatta megbízottjának kezeidhez. Időközben azonban a belzi csodarabbi', nagy ünnepségek uián, a zsidóság tömegeinek kíséretében hazautazott galíciai falujába. Most már e.rre kellett az ékszereket áthozni. A titkárok és ügyvédek serege minden követ megmozgatott, hogy a lengyelek ne gördítsenek akadályt a behozatalára, ám ez úgy látszik nem sikerült teljes mértékben. Amint most a csodarabbi környezetéből értesülünk, a lengyel pén zitgy mi ni sz terium 20 százalékos lüxusadó és más elmen 100.000 zlotyt, azaz körülbelül 650.000 Ké-t követel, mely összeg biztosítására a sokat hányt-vetett ékszereket lefoglalta azzal, hogy amennyiben a feíiti összeget záros határidőn belül — tekintet nélkül a fellebbezésre — le nem fizetik, az ékszereket elárverezik. A záros határidő már lejárt és az árverés napját ki is tűzték. A rabbi hívei kétségbeesetten szaladgálnak Varsóba, hogy a pénzügyminisztert határozatának megmásítására bírják. Halasztást már sikerült (kaprotok, azonban., az « terminus is veszedelmesen közeleg. A rabbinak Galíciában óriási vagyona, hatalmas földbirtoka és erdősége van, ám ennek ellenére sem képes a szükséges készpénzt előteremteni, miért is két titkárja Csehszlovákiába jött, hogy a rabbi itteni kivernél próbálják meg az összeget kölcsönképpen megszerezni- Közben azonban táviratot kaptak, melyben a rabbi értesíti őket, hogy a pénzre már nincs szükség, mert a pénzügyminisztérium telekkönyvi bekebelezés ellenében lemond a készpénz követeléséről. Ellenségeid fteíűveí tflfft meá úgy tudok örülni a mai könnyebb munkának, boldogan örülni. (Ma tegnapi volnék azt gondolnám sötéten: kell is, hisz az ember nem barom! De ma gondolat nélkül örülök.) Úgy tudok örülni a szombatnak: délig dolgozásnak, fizetésnek, holnapi vasárnapnak, mint gyerek az évenkint egyszeri karácsonynak. Boldogan, örömösen dolgozok. Boldogan, örömösen hallgatom a tréfát, boldogan, örömösen nevetek. „Már ezután így -élem világom . . Hej, haj! dalol a szám, dalol a lelkem, dalolnak a gépek, dalolva szalad az idő. fis hogy szalad! Dél van. Fizetés: — Hány különórája volt? Bemondom. (Most boldogan örülök a tegnapi túlórának is!) Megkapom a cédulát és a pénzt: — Heti fizetés: száznegyven korona. Tiz korona feljebbités. Már azt hiszem megpattan bennem az öröm. Majd a szememen csordul ki a túlfeszített boldogság. Száznegyven korona! Tiz koronával több! Száznegyven korona! Boldog, vidám csárdásokkal dolgozom egy óráig: „Ha énnékern száz forintom volna . . Több van! Száznegyven korona! 'Száznegyven korona! Hogy a csudába ne volna több száz forintnál, mikor ez már a zsebemben van! ,Egy órakor haza. Otthon drága, anyai hangon kérdezik: — Fáradt vagy, nagyon? — Dehogy vagyok fáradt! Heti fizetés száznegyven! Tiz korona emelés! Felvillannak boldogan az otthoni szemek: mert nem vagyok fáradt és mert boldog vagyok! S amig az ebédet eszem, addig extázisos örömöm megenyhül boldog vasárnapba szaladó szép, csendes békévé]. = Kassa, december 19. Horvát-Vikdorovitsot tegnap átkisérték az ügyészség fogházába. Az előkelő külsejű csaló bámulatos hidegvérrel tagadja szédelgéseit s kijelentette, hogy az összes előlegeket hajlandó visszafizetni, fia szabadlábra helyezik . . . Vikdorovits a rendőrségen is szédületes mesékkel állott elő s makacsul hangoztatja, hogy többszörös milliomos és romániai szalámigyárak tulajdonosa. Érdekes, hogy ösz- szcse-n húsz koronát találtak a milliomos urnái aki a szállodai szobáját hónapok óta nem fizette. — Rengeteg pénzem van — mondotta Vikdorovits, — de how ha! tartom a vagyonomat, azt csak az ügyvédemnek fogom elárulni. A József főherceg-féle kincsekre vonatkozólag a következő vallomást tette: József Hannover, december 19. Haarmann teg- • nap ismét úgy viselkedett, mint egy gyermek. A vádbeszédek elhangzása után, miután Grans esetében is tisztázódott minden, a gyilkos fölemelkedett, hogy záróbeszédet mondjon. Föltűnő simán, szépen, szinte nyelvtani hibák nélkül kezdi: „Kezdetben tagadtam, mint ahogy minden gyermek tagadott volna, most azonban megmondom az igazságot.44 És elmondja élettörténetét, gyermekéveit, első kísértéseit. Apai házát jellemzi, majd amikor a katonaságra kerül a sor kitör: „Ne küldjenek bolondházba, akarom, hogy halálra Ítéljenek44. Majd Gransró! beszél, elmondja, hogy szüksége volt egy emberre, akinek kiönthesse szivebánatát és beteges hajlama következtében feltörő kétségbeeséseit s visszavonja legsúlyosabb vádjait, melyeket barátja ellen tett. Lehet, mondja, hogy ő ölte meg Grans fiatalemberét is, de annyi tény, hogy Grans akarta ezt igy. Gransnak „éreznie14 kellett vollna a dolgokat. Most ünnepélyes pillanatok következnek. Haarmann emelt hangon kijelenti, hogy gyakran íetrengetí kínjában Isten előtt, hogy szabadítsa őt meg beteges hajlamaitól, mert minden gyilkossága csak rajta kívül álló okokból ,.jött“. Ezt nem azért mondja,' mintha a büntetés elől akarna szabadulni, ő igenis kéri a halált, miként gyakran kívánta is már, hisz ö egy szegény, szerencsétlen, nyomorult lény. Róma, december közepe. A Népszövetség tulajdonképpeni jelentőségét talán legjobban Chamberlain jellemezte Rómában. „A Népszövetségtől — úgymond — nem lehet túlsókat várni, viszont túlzás volna a jelentőségét lebecsülni.14 E szavakban annyi a diplomata udvariasság, hogy azok inkább úgy tűnnek fel, mint egy nagy- betegnek nyújtott kanalas orvosság. Rómában erősen észlelhető volt, hogy a Népszövetség valóban nagybeteg — már születésétől kezdve. A Briand—Benes-féle lefegyverzési javaslat volt a legfőbb szülöttje, sőt Wilsontól—Briandig a Népszövetség titkos célja, vagyis miképpen Jeheíne a francia—-cseh—íüsofőhercegnek 180 kilő súlyú ékszeréi egy magyar szovjetbfztós ellopta a kouimütt alatt. A klnceseket a kommün bukásakor a menekülő szovjetvezér SchStze! dr. budapesti tígyvédra b’zta. Schatzel dr. -- aki azóta meghalt — a kincseket átadta Vikdo- rovitsnak. Vikdorovits a Csepel-szigeten elásta az ékszereket, de az ellenforradalom Idején mindent visszaadott József főhercegnek. Ezzel szemben tény az, hogy József főherceg elrablóit és megkerült ékszereinek számos értékes pé’dánya hiányzik, melyeket Horváí-Vikdorovits nsncTcu \a- lószinüség szerint elrejtett s ezeket akarta értékesíteni a kassai ékszerész utján. A nyomozás teljes erővel íoiyik annak megállapítására, hogy mi igaz a szélhámos vallomásából s hol vannak a csodás értékű ékszerek. (b.) „Nem kérek kegyelmet, nem kérek revíziót, rajtam csak a halál segíthet.44 A gyilkos halkan sir s letérdel a vádlottak padjában. Szavaiból érezni az őszinteséget, a kétségbeesett igazságot. A teremben halotti csend uralkodott s szinte meghatottság észlelhető ennyi kétségbeesés s emberi nyomorúság láttára. Az Ítéletet a mai nap folyamán hozzák meg. Hannover, december 19. Délelőtt féltizenegykor hirdették ki a két halálos Ítélteiét. A tárgyalási terem zsúfolásig; megtelt s különösen nagy volt a rendőri fel- j készültség, ment a bíróság tudomására jutott, j hogy Braunsohwdgbö! egy exnlfált ember I érkezett a városba, aki kijelentette, hogy Haarmannt azonnal az ítélet kihirdetése után agyonlövi. A vádlottak állva hallgatták az ítéletet. Amint az elnök befejezte a felolvasást, Haar- inann kijelentette, hogy az ítéletet elfogadja, ügyész és védő hiába beszéltek lelkére, Haarmann hajthatatlan maradt: „Én már régóta meggondoltam a dolgot, meg akarok halni11, — mondotta. A folyosón moziopera- török várták a gyilkost, aki vidáman felkiáltott: „Végre tehát mégis a moziba kerülök .44 szláv—román imperializmust fentarían? Európában. Wilsont még becsaphatták, bele is halt a kiábrándulásba. De a többi európai tényezők nem akarnak belehalni, annál is inkább, mert már régen kiábrándultak. Azonban a sokévi francia—cseh küzdelemnek vége: a hirhedí „genfi jegyzőkönyv44 — a francia hegmónia védelmének receptje — Rómában megsemmisült. Az első nyílt és őszinte döfést Mussolini! adta meg a képviselőházban elmondott beszédében. ■ Szeílems gúnnyal nevezte a Nép-; szövetségei: a „költészet és miszticizmus fórumának11. Egyben isimét bejelentette Olaszország egy: ^sionfosabb nemzetgazdasági törekvését, hogy az évente mintegy félmilliónyi olasz népszaporulatot földhöz és kenyérhez juttassa. Fz dől azonban elzárkózik Anglia. Amerika és Franciaország. Az utóbbi hatalom különösen még Tuniszban is mindenféle különbözetett tesz az ottani olaszokkal és megnehezíti sorsukat. Kupelli tábornok. volt hadügymhiiszter és Nuvolone szenátor. Korzika. Nizza és Szavoja visszaadásának szükségét hangoztatták Briand őrömére! Kiderült, hogy a francia—-cseh-szloválk számítás azért választotta Rómát a népszövetségi tanácskozás helyéül, hogy’ megnyerjék Olaszországot. Ehelyett azonban olyan kudarc érte őket, amibe beleszédült az egész Népszövetség. A titkos tanácskozásokon olasz és semleges diplomaták között éles vitatkozás volt a lefegyverzési javaslat abszurditásairól. A „guerre á la guerre"-jelszó tulajdonképpen uj világháborút provokálna, ahelyett, hogy — amint a farizeusok tervezték — megszüntetné a háború lehetőségét. A római napok realizmusa — bár ünneplés külsőségek között — kíméletlen kézzel tépte le az álarcot az egész Európa békéjét fenyegető francia—cseh-szlovák aknamunkáról. Hiába hangoztatta a mester dalnok Briand öblös szónoklatában a „fraternité uni versel- íe“-t (a népek egyetemes testvériségét) a farizeus „lefegyverzés11 jegyében, a kulisszák mögötti küzdelmekből! kimeredtek a vad imperialista önzés, a rossz lelki isme rét fordulása, a lélektani helyzet •kihasználására való törekvés és terror diplomáciai játékai. S-okan mosolyogtak Briand felületes szóvirágai fölött. Ilyen érvekkel dolgozott a lefegyverzési javaslat mellett: — Nem könnyebb-e megszervezni és biztositani a békét, mint megindítani a háborút? Vagy pedig: — Nem könnyebb volna-e az Egyesült Államoknak az, hogy három-négy megbízottat küldjenek a Népszövetségbe, mint hogy egy uj háborúba küldjenek 3—4,000.000 katonát? Hogy az Egyesült Államok nem bízzák bizonyára titkaikat másra, mint a vezérkarukra, hasonlóképpen Anglia és Olaszország, sőt Franciaország, ez a körülmény eszébe sem jut Briandnak. Benes, a Javaslat előadója, Rómában egyik sikertelenséget a másik után aratta. Nagy bukást jelentett számára is a lefegyverzési javaslat pusztulása. A francia diplomaták öt tolták előre, mert Benes elvágó- dása, úgy gondolták bizonyára, nem árt a francia presztizspolitikának. Egy kitűnő francia kolléga, aki mellettem ült, Benes francia kiejtésére azt mondotta: — II pariéi le francais comme un pom- pier! (Úgy beszéli a francia nyelvet, mint valami tűzoltó!) A római olajos koszt is megárthatott neki. Sápadt volt és többször volt künn, mint a teremben. De a római vereség után mégis ö lesz kénytelen a márciusi népszövetségi gyűlésen egy uj javaslatot előterjeszteni a franciák parancsára. Mert a római kudarc nem vette e! kedvét Parisnak teljesen. Kisérletezik egy másik lefegyverzési javaslattal. Erre készteti az élet ösztöne. Hanem felejti, hogy’ más nemzeteknek is van — életösztöne. Lendvay Károly. A nemzetgyűlés ülése Prága, december 19. A képviselőház mai ülését 6 óra 30 perckor nyitotta meg Tomasek elnök. A napirend eiső pontja ama törvény javaslata, mely a Brünn város által kibocsátandó 50 milliós kölcsön kötvényei számára pupiliáris biztosság jogát adja meg. Svboda és Ryznac előadói ismertetése alapján a ház vita nélkül elfogadta a javaslatot. Napirenden szerepel a tisztviselői javaslatokon kívül a bírák fízetésjavitásáról szóló javaslat is, amely szerint a járásbirák a fizetésük 25 százalékát, az I. fokú tanács- biróságok tagjai fizetésük 50 százalékát, a II. és III. fokú bírák fizetésük 100 százalékát kapják bírói pótlék címen. A vezriő járás- biró s a felsőbb bíróságok elnökei lOo százalékos elöljárói pótlékban részesülnek. Az ülés tart. Haarmaiin esedezik a Halálért Az utolsó pillanatban visszavonja Grans elleni vádjait A francia-déli Jawaslaf Háborús wesieflcluiei és rimái bukása Chamberlain a Népszövetségről — A francia —cseh—balkáni imperializmus védelmének receptje — Lefegyverzésből — uj világháború — A P. M. H. római tudósítójától —
