Prágai Magyar Hirlap, 1924. november (3. évfolyam, 249-273 / 697-721. szám)
1924-11-13 / 258. (706.) szám
SS Csütörtök, november 13, A nemzeti kisebbségek problémája a jövőben Irta: Ruyssen Theodor dr., ' a bordeauxi egyetem tanára, a népszövetségi ligák Unionjának főtitkára Részlet Ruyssen tanárnak Les Mi- norités Nationales d'Éurope et la Guerre Mondiafe cimii, most megjelent müvéből. Prága, november 12. A szociális törvény abból a messzemenő mozgalomból ismerhető fel, amelynek során a modern nemzetek egymás közötti szövetségeikkel a veszélyek ellen biztosítani igyekeznek magukat. Az amerikai angol települések elkülönülnek az anyaországtól. Elkerülik azt, hogy uj államot alkossanak, de szövetséget kötnek, amely szövetség eredménye az Egyesült Államok. Németország az egységet kezdetben a vámegyezményben, később a szövetségi állam alakjában találta meg és ma, amikor az edzász-loíbaringiaiak, a dánok és a lengyelek kikerültek a birodalomból, legalább a németeket akarja egy államban egyesíteni. Norvégia elkülönül Svédországtól, noha ez a két állam Dániával együtt alkotja a skandináv államok szövetségét. A balkáni államok lerázták a török igát, de szövetkezni fognak a közös ellenség ellen. A világháború tíz uj állam határait rajzolta a térképre; de a balti államok közös érdekeiket követve csatlakoznak egymáshoz és Közép-, valamint Déleu rop a szlávjai alkotják a kis ántántot. Nagybritanniának tétlenül kell néznie, hogy gyarmatai fegyverkeznek és olyan vámpolitikát követnek, mely sokszor kínos az anyaállamra nézve, de Anglia leányállamai a veszély órájában az anyaország köré gyülekeznek és megoltalmazzák. E bonyolult folyamatot megkoronázza a népszövetség, mely első kísérlete a szuverénné vált hatalmak egységbefoglalásának. Ki nem ismeri fel e fejlődés előnyeit? Egyrészt a politikai decentralizáció megkönnyíti a központi erők feladatát, amennyiben mentesíti azokat attól a kínos feladattól, hogy a nemzeti kisebbségek rendőrei legyenek. A genfi lakosnak jogában áll franciául beszélni, tanítani, imádkozni épp úgy, mint í ahogy jogában áll a zürichinek németül tanulni, németül Ítélkezni és német istentiszteletet hallgatni, de respektálják Tessin olasz jellegét is. A kis szövetséges államok éppen úgy számíthatnak külérdekeik megóvására és a veszély idejében segítségre a szövetségi tanács részéről. Az amerikai Egyesült Államok és a svájci kantonok a harmonikus megoldás példáját adják; egy olyan megoldásét, amely úgy a centralista-, mint a nemzeti szeparatista mozgalmakat kielégíti. Az imperialista nemzetek kormányai, tekintettel az összeomlott császárságokra, korlátozzák igyekezeteiket biztonságuk megoitalmazására és a közrend megóvására és nemzeti kisebbségeiknek adják meg a teljes politikai önkormányzatot, valamint biztosítsák kultúrájuk szabad fejlődését. A kisebbségeik ezzé! szemben mondjanak le a teljes függetlenség előnyeiről és veszélyeiről, illetve a teljes függetlenség követeléséről és igyekezzenek önkormányzatukat, valamint kultúrájúkat megvédelmezni. A népszövetségnek ebben az esetben elegendő hatalma lesz, hogy az ellentéteket és a . viszályokat elsimítsa. A kisebbségek iíymódon polgárháború és idegen beavatkozás nélkül óhajuknak megfelelő életet élhetnek. Azok az államok, amelyeknek határain belül még különböző nemzetek csoportjai élnek, meg fogják-e szívlelni azt a borzalmas tanulságot, melyet nekik az utóbbi évek katasztrofális eseményei adtak? Ha ilyen tökéletesen tiszta tanulság eredménytelen maradna, akkor kételkednünk kellene az emberek józan eszében. Reméljük, hogy az elnyomott kisebbségek megértik, hogy a szolgaság elviselhetetlen megaláztatásai és a függetlenség csábító veszélyei között még középút van, az önkormányzat, mely úgy az egyeseknek, mint az ■'gyesületeknek lehetővé teszi az in teltek tuá- Hs,. erkölcsös és vallásos élet gyakorlását és tokozását. Sinowfew Wsimvy&mmes 1 sí ellem Moszkva, november 12. Ma megnyitották a s z o v jel iközí á rsa s á g szakszervezeteinek bizottsági gyűlését. Ezek a szakszervezetek összesen 6,500.000 tagot számlálnak. Szinov- jev éles hangon kritizálta Macdonald demokratikus pacifizmusát és fölszólította az egész világ munkásait, hogy egységre törekedjenek E. Piircil és Bertíllet, az angol Trade Union delegáltjai is beszéltek, akiík szintén a kapitalizmus elleni harcra ösztönöztek. A hiénák szindikátusa kincsek után kutat Elképesztő leleplezés a „vörös zónáról — Hamutartókat faragnak a hősi hullák csontjaiból. < < í Hollandi jácint tulipán nárcisz crocus stb. vlrághagy mákat 3 Bergfioffer János ^ tneéitereshedése szállít ► < Pozsony, Wásár-ísr 13. szám. ► ^ (Állap tiizánatra!) jj, wtm^mmmBBBwamagsmBsesttesa^msassm Strassburg, november 12. (A P. M. H. strassburgi alkalmi levelezőjétől.) Ha egy francia miniszter a régi hadszíntéren megjelenik, úgy különvonata nagy Ívben kerüli meg az úgynevezett vörös zónát. Ha angol és amerikai turisták keresik fel a volt hadszínteret, úgy legfeljebb a verduni várromokat mutatják meg nekik, a vörös zónába azonban ezek sem tehetik be lábukat. Még Poincaré seni, aki pedig szinte minden vasárnap kirándul a volt hadszíntér egyik községébe beszédet tartani. Rettenetes titok veszi körül ezeket a harctereket, amelyek a Craonne-magas- lattól a Chemin des Dames-on át Cerny-en Laonnoisig, Hurteviseig és Vallee Foulonig terjednek. A íelépitésügyi minisztérium eddig nem törődött ezeknek a romoknak újjáépítésével, azonban, megállapodott francia és külföldi vállalkozókkal, akik bérbe vették a rémségek területét, hogy ottan kincsek után kutassanak. Az eltemetett holttestek ezreit érdemes még kikutatni, mivel még számos csonton gyűrűkre, karkötőkre, medaillonokra lehet akadni, a csontvázak mellett pedig aranypénzeket is lehet találni. Hiszen itt harcoltak Amerika gazdag fiai, itt pusztultak el a „civilizált1* nemzetek, a franciák, angolok németek, olaszok és amerikaiak harcosai, a cseh és lengyel légiók. A vállalkozók pompás üzletet csinálnak. Az államnak rendes bért fizetnek a „föld kiaknázásáért". Megszökött fegyencek, félőrültek kutatnak kincsek után össze-vissza dobálva az oly sokszor citált hősi halottak csontjait. Estédként összejövet vacsora után embercsontokkal szórakoznak, ha összevesznek egymással, úgy embercsontokat vagdosnak egymás fejéhez. Ugyanezekből az embercsontokból azután mindenféle csecsebecsét készítenek, koponyákból hamutartókat fabr kálnak. A kinai ábrákat fest a koponyákra, az arabok pedig pipákat faragnak. Az összes hullafosztogatók szindikátusba tömörültek és ez a szindikátus foglalkozik az értékesítéssel. A központi pénztár egy csontvázért két frankot fizet. Egy lövedékhüvely megváltási taksája három franknál kezdődik. Sokan néhány nap alatt több ezer frankot is keresnek. így két arab egy egész lövedékmagazinért 10.000 frankot kapott a szindikátusi pénztártól. Elköltöztek a szomszédos faluba, ottan elitták az egész pénzt, összevesztek és halálra szurkálták egymást. így megy ez évek óta. A vörös zóna, amelyről eddig Európa egyetlen lapja sem tett említést, a kontinens legnagyobb szégyene. Szombat: SZVATKÓ PÁL dr.: A szentimentális ember. Vasárnap: VÁLYI NAGY GÉZA: Pásztortüz. (Vers,) — NÉUBAUER PÁL: A halott napja. A játék — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta; Lajos Károly. Elszakadt életkedvének utolsó humorfoszlányába kapaszkodva, megfogalmazta ezt í\2 apróhirdetést: „Csúnya, de gazdag lánynak páratlanul szórakoztató barátságot igér, csinosnak ismert szegény fiú. Levelet „Űrök tavasz11 jeligére a fokiadéba/1 A kiadóbeli hölgy mosolyogva olvasta és mig számolt, föl-íö’.pillantott a fiúra. — Szegény gyerek, — mormogta magában, — közös a sorsunk! A szép nem jön, hát jó a csúnya is, csak gazdag legyen! Pál fizetett és az utolsó százezresének silány maradványait egykedvűen zsebrevágva, kilépett a tavaszi délután meleg napsütésébe. E tig sétált és az éjjelét egy semmit sem veszthető ember álmával aludtá át. Két nappal később elment a válaszért. „Örök tavasz**? -- olvasta a kisasszony az ti.nyújtott céduláról. — Van! Egy darab! — Köszönöm! A szive fölé tette a levelet, —- ahol üres pénztárcája lapult és a dunaparíi rakodómunkások irigységére, kiült a parti vasrácsra. A levél sorai simán olvadtak tekintetébe. Játékos hang csendült ki belőle, ami mellett észrevehető kíváncsiság is lappangott. A levél írója a találkát három órára kérte a „2“-s villamos végállomásához. Ismertető jelet nem kért, de nem is adott, mert ahogy irta „egy szegény fiú a gazdag lányt hamar meglátja**. — Végre! sóhajtott Pál a levél után és ebédelni indult a külvárosi kiskocsmák egyikébe, ahol állva is el lehetett fogyasztani az öt deka szalonnát, tiz deka kenyérrel és egy ho'sszulépéssei, anélkül, hogy valaki szánakozva nézne rá. Ezt az egyet, a szánalmat nem bírta elviselni és ezért fordult az utolsó mentsvárhoz. Három óra lesz tiz perc múlva. Pál malomtaposó léptekkel méri az aszfaltot és tekintete „SOS“-t jelezve cirkál ide-oda. Három óra. Érdekes, nem csak csúnya,.de egyáltalán semmiféle nőt sem lát várakozni. Fájdalmas lemondással nekiindul a Rudolf-tér árnyékos parkjának hűvösségébe. * — Bocsánat, uram, — áll eléje egy csukott autó mellől a soffőr, , itt vagyok! — Mit csináljak magával? Önhöz rendeltek! |lV — Téved, barátom! De vigasztalódjon engem is megtévesztettek! — Én meg határozottan tudom, hogy ön az, akire várok, ezért tessék csak beszállni! — erősködik a soffőr. — Úgy? Hát akkor , . . — és a lába már a felhágón van, — ... de hát hová visz? — Az az cm gondom! Kinyitja Pál az ajtót s a kitóduló gyenge illat mágnesként vonzza a kocsiba. Hárfa hangok fogadják egy sűrű fátyol alól. — Jó napot, uram! Nehezen szánta el magát! — Mát ez az! Tudtam! — lubickol benne az öntelt bizalom és leülve továbbra is szótlanul kémlel a fátyol mögött ismeretlenke d.i arcra. Azt hittem, egy szellemes fiúval kerülök össze. Ön fogalmazta a hirdetést? — Igen! ugrott ki az első szó Pál torkából — Végre! Ha ilyen tempóban halad, tiz év múlva kész lesz mondókájával, csakhogy akkor a végét már, nem tudom, ki fogja hallgatni! — Bocsásson meg, de ez meglep, nem igy gondoiíam! — Hát hogy? — Szépen egymás mellett . . . gyalog, föl a hegyekbe. Egy kis sétára és sok beszédre. Mindig többet mondani, szebbet és szebbet és kacagni, örülni, hogy élünk . . Ahogy én szeretnék! ... A lány szeme kiragyogott a fátyol alól és oldozgatni kezdte a siiri! selymet. Érdeklődése a fin beszéde nyomán, mind jobban fölesigázódott Pedig Pál nem neki beszélt, hanem az életnek, a sóvárgott, gondnélküli, szerelmes életnek. A lány csak egy szem volt a tervezett végnélküli láncsorban. Egy részlet, az élete gyönyörrel teli összességéből.. — . . . Pillangók példájára röpködni a virágos réteken, csobogó patakok fölött és néha-néha egy csókot küldeni egymás felé de nem olyan komolyat . . . nevetős, szivet üdítő csókocskát . . . Oh! — Elhallgatott aztán rosszkedvűen körülnézett. — Milyen csúnya ez az autó! Szálljunk ki! Kiléptek a kocsiból s amig Pál tájékozódott, a lány levetette kabátját, karjára fektette és a kalapot fátyollal együtt visszadobta az autóba. — Menjünk, —• sürgette Pál körülnézve Kutatóau nézett. Kereste azt a fátyolozott csúnyának vélt lányt, akinek hárfacsengésül „Egan nevét imába foglalják a ruszinok, de Frankenbergert átkozzák" A ruszinszkói szociáldemokrata p rt országos kongresszusán elnyomták az elégedetlenkedőket — Súlyos kifakadások a mai rezsim elten — „A bürokrácia rabszolgaságában élünk" — A P. M. H. eredeti tudósítása — Ungvár, november 12. A ruszinszkói szociáldemokrata párt most tartotta meg országos kongresszusát, amelyen páratlanul erős kifakadámk hangzottak el a mai rezsim ellen, noha a pártvezetőség mindent megtett arra nézve, hogy az el égedetl enke d ők et elbaílgattassa. A pártvezetőség valóságos obstrukciót rendezett előadóival az ellenzék elten, amely emiatt végképpen el van keseredve, úgy, hogy az e’lentétek valószínű, hogy a párt kettészakadására fognak vezetni. A pártvezetőség minden igyekezete kudarcot vallott azonban, mert minden erőszakoskodás ellenére is, a delegáltak egy része a legsúlyosabb kritikát mondotta a mai tarthatatlan állapotok fölött. Osztapcsuík kijelentette, hogy amíg a ruszinok imádságaikba foglalják Egáu Ede nevét, addig átkozzák Frankenbergert, aki a ruszin nép megrontója. Szerinte elég volt már az Ígérgetésekből], Ruszinszkónak autonómiát kell adni. Bállá beregszászi kiküldött olyan élesen támadta a mai rendszert, hogy megvonták tőle a szót. Egy cseh liégionista delegátus azt állapította meg, hogy „keserves harcokban küzködtünk egy jobb hazáért és most a bürokrácia rabszolgaságában élünk". Klein bergszászi kiküldött szintén a leghevesebben támadta a mai rendszert, azonban a Bállá módjára őt is elnémították. Ba- dán huszíi kiküldött többek között azt mondotta, „ha földet kérünk, szuronyt kapunk, ha panaszkodunk, pendrek a részünk". Különösen hevesen keitek ki a kongresz- szuson az agrárpárt és exponensei ellen. A párt követeli Beszkid kormányzó, Frankenberger és az agrár zsupánok eltávolítását. A kongresszuson beszédet mondott Van- czák János, a magyarországi szociáldemokrata párt kiküldötte is, aki kijelentette, hogy a magyarországi internáló táborban nincs politikai fogoly és a hazatérő szociáldemokrata emigránsoknak hajukszála sem görbül meg. Könnyű azoknak kigyót-békát kiáltani a biztos fedezékből, akik fölgyujtottálk az országot és aztán elmenekültek. hangja úgy a szivébe nyilait. — Mit keres, barátom? — pendiiilt a hárfa háta mögött, egy álomszépségü, hamiskás mosolyu lány üdítő ajkáról. — Éli ... én ... — dadogott rászakadt zavarában, — azt hiszem magát! Miért keres? Itt vagyok! — Most itt, de az előbb, a kocsiban! Harminc, vagy negyven év, ugyanannyi millióval . . .! A lány belekacagott a szavába, — Milyen mulatságos! Tényleg ennyinek gondolt? — Igen . . . vagyis nem . . . semilyen- nek . . . semmit nem gondoltam . . . elfelejtettem mindent! Csoda ez, ami velem történik! — Testet öltött csoda. De most vezessen! — kapaszkodott a lány Pál karjába és melegen simult hozzá. A szépvölgyi utón haladtak föl, aztán áttértek Pálvölgy felé! — Hová visz, kisfiú? — kérdezte a boldogságtól mosolygószemü lány. Ne kérdezze ... a hegyek közé . . . az én völgyembe! — Pál? . . . Pali . . . kicsit boldognak érzem magam!-- Én meg éhesnek!-- Biztos, nem ebédelt .'. . szegény Pali . . . Hol van itt valami . . .? — Ott fönn, a kanyarodénál! Mindjárt ott leszünk! Az uzsonna gyöngyszemekben pergő jókedvvel télt el. A vendéglős ajánlatára a Hii* vösvö'lgybe vezető útra kanyarodtak. Ma- gutszcril erdei utón andalogtak, bőven pazarolva az együtíiét édes perceit. A fiú beszélt. Szép szavakat halászott elő a mull ve- röfényes napjaiból és képzelete áldozatául a ány szépségének, csodás, színjátszó formák-
