Prágai Magyar Hirlap, 1924. november (3. évfolyam, 249-273 / 697-721. szám)

1924-11-12 / 257. (705.) szám

2S as Korányi november végén megy Párlsba Iíud János lesz az utóda — Az aranyköttség- vetés a rendkívüli miniszteri tanács előtt Budapest, november 11. (Budapest i s ?; c rk cs zt őség ü n:k te lei cm je­lentése.) A minisztertanács ma este rendkívüli ülést tart, amelyen az 1924—1925. évi arany- költségvetést tárgyalják le. Az arany-költség­vetésen a mai minisztertanács még kisebb módosításokat végez, majd nyomdába kerül és Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter november végén terjeszti be a Háznak. Ebből az alkalomból búcsúbeszédet mond és bejelenti, hogy Söl- adarának kezdettől fogva csak a külföldi kölcsön tető alá hozását és az első arany- költségvetés elkészítését tekintette és most, hogy föladatát megoldotta, küldetését befe­jezettnek tekinti és távozik a pénzügymi­nisztérium éléről. Illetékes helyen kijelentették, hogy Korá­nyi Frigyes- báró nyomban a költségvetés be­terjesztése után visszautazik Parisba és újból átveszi a magyar követség veztését, amelyet távozása óta nem is töltöttek be, hanem ré­szére tartottak fenn. Az első aranyköltségvetésí tehát nemcsak a nemzetgyűlésben, hanem már a bizottsági tárgyalásokon is Korányi Frigyes báró utóda, Búd János, az uj pénzügyminiszter fogja képviselni. Tanügyi káosz Ruszinokéban Mi van a kinevezésekkel? — A felekezeti tanítók szomorú helyzete Ungvár, november 11. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) A ru­szinszkói -tanitőség helyzete az egész köz­társaságban a lega-ggasztóbb. Az a rendszer, amelynek alapján a ruszinszkói tanítók ügyét eddig kezelték, élénk világot vet a prágai kormány politikájának szellemére. A prágai kormány erre vonatkozó poli­tikai alapgondolata az, hogy a ruszinszkói tanítóságot csak úgy lehet féken tartani, ha a legteljesebb bizonyta­lanságban tartja. Ennek tulajdonítható, hogy az összes működő tanítók kénytelenek voHtaík állásaikra újból pályázni, de e pályázatuk eredményérőf hivatalos leiratban egyáltalán nem értesül­tek. Pes-ek, volt tanügyi referens a felekezeti iskoláknak nyilt elelnsége volt. Egy bereg­szászi értekezleten évekkel ezelőtt nyíltan kijelentette, hogy nem nyöghetik bele abba, hogy a felekezeti tanítóknak ugyanannyi fizetésük legyen, mint az államiaknak. Az elégedetlenséget növeli az is, hogy az elmúlt években kifizetett összegeket, most, mint helytelenül kiutalt segélyt, vagy Csü-töríök: LAJOS KÁROLY: A játék. Szambát: SZVATKÓ PÁL dr.: A szentimentális ember. Vasárnap: VÁLYI NAGY GÉZA: Pásztor tűz. (Vers.) — NEUBAUER PÁL: A halott napja. Két leány — a falu szélén... — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Szederkényi Anna. — Addig jó, amig boldog a szivünk, — mondta Erzsébet. — Attól függ, miben tudja megtalálni az ember a boldogságát, — felelte Anna. — Én csak egyben tudom megtalálni, — mondta újra Erzsébet — és hidd el, az embe­rek általában mindig ugyanarra a fogalomra vonatkoztatják ezt a szót. Boldogság: szere-, tem. Szerelem: boldogság. — Mert az emberek önzők. — .Az emberek: emberek. Emberek va­gyunk cr, nem félistenek. — Nem is szükséges, hogy félistenek le­gyenek. Elég lenne, ha nem maradnának fél­emberek. Nem félistenek kellenek, hanem egész emberek . . . Kis erdő mellett kanyarodtak be. Az er­dő szélen kunyhó. Apró ablakán rózsaszín függöny. Az alacsony tetőn, az ajtó fölött hu- soslcvelü kövirózsa, Kömül a fal mellett fe­hérre meszelt padka. Az ablak alatt ké'lé- pésnyi virágágy. A bnzsalyikom gömbölyűn kunkor odó,, ráncos, kövér levele messzire terjesztette fűszeres szagát. Erzsébet tűnőd­ve nézte a házacskát. — Valaha úgy éreztem, boldog tudnék* Szerda, november 1.2. fizeté-st, levonják a tanítók járandóságából. Mindezt azonban előzetes értesítés nélkül és egy összegben teszik, úgy, hogy a múlt hó elsején 1 a tanítók százai ébredtek arra a meglepe­tésre, hogy fizetésükből semmit, vagy csak jelentéktelen összeget kaptak. Legjobban nyomorgatják azonban a- nyugdíjas tanítóikat. A tanügyi referá tusnak sokszor politikai érdekből, sokszor tanügyi politikából érdekében állott egy-es tanítókat a helyükből kiemelni. Ezt azonban nem tehet­ték elbocsátás, vagy áthelyezés által. Ilyen­kor a nyugdíjazást alkalmazták és pedig úgy, hogy az illető tanítóval előzetes megbeszé­lés alapján szép összegű nyugdíjban állapod­tak meg. A nyugdíjas tanító — sajnos, nem Prága, november 11. A szlovenszkói és. ruszinszkói reformá­tus egyetemes konvent képviseletében Péter Mihály koveníi előadó é-s Patay György dr. ungi egyházmegyei gondnok tegnap Prágá­ban a közoktatásügyi tárca jelenlegi vezető­jével, Markovié Iván dr. miniszterrel a köz- oktatásügyi minisztériumban a református egyházat és a lelkészi kart érintő több nagy- fontosságú kérdésben hosszabb tárgyalást folytattak, melynek eredménye a következő: A megerősítés végett felterjesztett egy­házi törvények a minisztérium részéről tett megjegyzésekkel pár hét leforgása alatt le- küldetnek az egyetemes konvent elnökségé­hez. Az egyháznak az önálló református teo­lógia felállítására vonatkozó tervével a mi­niszter nem nagyon rokonszenvez. Kijelen­tette azonban, hogy ha a református egyház vezetősége odanyilatkoznék, hogy az evan­gélikus egyház vezetőségével e tárgyban egy közös konferenciát óhajt tartani, a mi­Budapest, november 11. (Budapesti szerkesztőségünk telefon- jelentése.) A királyi Kúria ma délelőtt kezdte meg a három napra tervezett Károlyi-pör tárgyalását. Károlyi Mihály ellen a kincstár indított birtokai elkobzása iránt port és a törvényszék, valamint a tábla Károlyit haza­árulásban ki is mondotta bűnösnek és birto­kait elkobozta. A védők: Nagy Vince és Búza Barna a tábla ítélete ellen semmiségi panaszt jelentettek be és ezt kezdte ma tár- j gyalni nagy érdeklődés mellett a Kúria. 1 egyszer egy magyar iskola megszüntetése árán — belement az üzletbe és a legutóbbi időkig gondtalanul élt Most azonban ezeket is az a meglepetés érte, hogy helytelenül megállapított nyugdijuk vissza­fizetésére köíelezíetiek és a műit hó else­jén már egyetlen fülért sem kaptak. Nyelvi téren a káosz még mindig a leg­nagyobb. Az ötéves harc még a Pesek halá­lával sem igen fog végeit érni, pedig a tanító­ság hatalmas tábora már többizben állást foglalt az ukrán nyelv be plá utalása ellen. Sajnos azonban, hogy e téren az egyes poli­tikai pártok vették kezükbe az ügyet és 'igy ubot adtak a kormánynak arra, hogy Ruszin- szkó ezen kétségtelenül belügyiét politikai korteséé lókra használja föl. niszíer e tárgyra vonatkozó ankétet kész­séggel összehív s hajlandó a református egy­ház kívánságait teljesen figyelembe venni és módot nyújtani arra, hogy a teológián a ref. egyház a maga helyzetének és szellemének megfelelő lelkészeket képezzen. A reformá­tus lelkészek 1919—20. évi államsegélyére vonatkozólag a miniszter azt a határozott kijelentést tette, hogy e segélyek kiutalásától nem zárkózik el, azonban ezek a járandósá­gok csak minden egyes lelkésznek külön be­adott és elbírált kérvénye alapján utalhatók ki. Jóakarata orvoslást ígért a református egyház több tárgyalt sérelmeire nézve. A kbtusztárcánál 1925-re jelentéke nyebb fel eme1 és mutatkozik, azonban még mindig nagy k Törte ég van az egyetemes konvent által szükségletképpen kimutató t 5,276.165 korona és a szlovenszkói reíormá- us egyház részére a kultusztárca terhébe Mvett 2.266.000 korona között. A Kincstár képviselője hosszabb elő­adásban mutatott rá Károlyi bűneire. Károlyi rendezte meg az 1918. évi általános munkássztrájkot, amely kétség­kívül a nemzet ellen irányuló cselekedet volt. Ezen felül külföldi államférfiakkal, sőt külföldi kémekkel is állandó összeköttetést tartott fenn. Nyíltan autimiíitaristának hir­dette magát és minden ilyen irányú moz­galmat anyagilag segélyezett. így nagyobb anyagi segítségben részesítette a Galilei- kört, hogy ezzel is elősegítse annak bom­lasztó és némzetrontó munkáját. A háború alatt ellenséges hatalmakkal arról tárgyalt, hogy a Monarchia és Németország közötti szövetséges viszonyt szétrobbantsa. Arra uékedett, hogy Magyarországon az alkot- •íny megváltoztatásával népkoziársásá- got teremtsen, sőt a külföldön e! is dicse­kedett azzal és fogadást is kötött, hogy a köztársaságnak első elnöke ő lesz. A föl­sorolt cselekményeivel elkövette a felség­sértés, hűtlenség, lázadás, felségárulás, zendülés, katonai szolgálat megsértése és a haderő elleni bűntetteket. Az ö szerep­lése idézte elő azt a tömegmozgalmat, amely a magyar alkotmányt sárba tiporta a hadsereget szétzüllesztette és amely az j vezérlete alatt megalkotta a népköztár- ■ságot. Károlyi volt az, aki a kommu­nistáknak átadta a hatalmat és ezzel Ma­gyarországot a végromlásba döntötte. Ő volt az, aki megkötötte a szükségtelen és a nemzetre lealázó belgrádi fegyverszüne­tet. A kommunista uralom alkonyán elme­nekült Magyarországból és a szökésében is nem szűnt meg hazáját gyalázni. Szökése után is összeköttetést tartott fenn a kom­munistákkal és ezért ki is utasították Olaszországból, sőt Csehországból is. A kincstár mindezek alapján kéri, hogy a bíróság mondja ki Károlyi vagyonának: és pedig magánvagyonának és a Károlyi György által 1874-ben alapított hitbizo- mánynak megváltási ár nélkül a kincstár javára való elkobzását. A por egyes részleteinek tárgyalásánál zárt tárgyalás lesz, mint az adóbíróságoknál is történt. Ezután Nagy Vince szólalt föl és a trianoni békeszerződés 76. szakaszára való hivatkozással pergátló kifogásokat emelt. *****«•€>«+ Lodge szenátor halála fontos változásokat ©koz Amerika külpolitikájában, New-York, november 11. Lodge szená­tor halála fontos változásokat idéz elő az Egyesült Államok külpolitikájában. A szená­tor edd:g a külügyi bizottság elnöke volt, s helyébe most Borah szenátor kerül, aki Oroszország elismerésének föltétien híve s 'ellenzi a jóvátételi tartozások elegendé- sét. Borah Hughes államtitkárnak hive és erélyesen a hágai nemzetközi döntőbíróság ellen foglalt állást a legutóbbi időben. A marokkói bábom likvidálása Páris, november 11. A Journal értesülése szerint Spanyolország delegáltakat küldött Gibraltárba, hogy ott találkozzanak a riffka- bilok kiküldötteivel és megindítsák a béke­tárgyalásokat. & reformáiiís honvenf ftcpvíseSífiiiet* creflméBges lirüjiiásíi Prágában Markovics miniszter nyilatkozata a reformátusok ügyeiben —■ jóakaratai orvoslást ígért Károlyi vagQoneikobzási pőre a Karfa elölt A kincstár képviselője fölsorolta Károlyi Mihály nemzetellenes bűneit lenni ilyen pici kunyhóban. Láttam fehér fa­lát, apró ablakát, odabenn a magasra vetett ágyat, a kecskéiábu asztalt és rajta egy terí­téket — két embernek. Szinte az akarata ellenére buzogtak ki belőle a szavak. —- Nem akarom, hogy rosszat gondolj felőlem, Anna. Tudom, te is hallottad már ., Tudom, hogy beszéltek rólam és — Jánosról­Legyintett a kezével, megállt a pázsit szélén. A falu már látszott hozzájuk. Erzsébet letilt a fűbe. — Gyere, Anna, ülj le egy kicsit. Most olyan szépen süt ide a nap. Mikor gyerek voltam, emlékszem, akkor is úgy szerettem a napot. Belefeküdtem a homokba, a nap sü­tött, a fáik levele rezgeti, a kövér, szürke macska lustán sétált körbe a kérdés tövében Egyszerre lehasalt és megfeszült a teste; madarat lesett. Én meg öt . . . Anna leült hozzá. Nézte halavány arcát és szép, nagy, barna szeme árnyékában a korai ráncokat. — Azt beszélik róla, hogy nagyon sze­retett és nagyot csalódott. — Ma most rágondolok, Anna, ázt hi­szem, mindig csak ő volt, amióta emlékezni tudok. Varga János doktor rokonunk. Az egyetemre, Pestre jött. Még otthon volt az én két bátyám is, együtt laktak a fiuk szo­bájában s hidd el, nem tudom, hogy mikor kezdődött cs hogyan. Nem is kezdődött, egy­szerre csak bennem volt, tele voltam vele egészen, a húsom, vérem, lélckzetem . . . Mtelőtt a harctérre vonult, ő is elment, ami­kor a többiek, megcsókolt az udvar kozupén. Akkor egyszer . . . — Hallgass ide, Anna. Három évig egyetlenegyszer sem jött haza. Mindenki jött, ccak ö nem. Kötözőhely, frontkórház, járvány, tudom is én. Én irtani mindennap, eleinte ö is. Levél, levelezőlap . . . Fégyké­pet is küldtem. Kibontott hajjal, messzire néző szemekkel. A kép ki volt téve a kira­katba is ... A képre nem válaszolt ... Én vártam, nem írtam egy darabig. Nem irtain nem is éltem már, csak a levélhordót les­tem. Elhallgatott kicsit. Apró ág feküdt mel­lette, felvette, kavarta vele a port. — Hosszú hallgatása fesztilt közöttünk. És az, ami az utolsó leveleiből kimaradt. Azt az én szivem megérezte. Megfoghatatlan va­lami ez, ösztönös érzés. Elkezdtem nyugta­lankodni, beteszimatolni a levegőbe. Hány­kolódott a szivem, vinnyogott, csititó szóra lesett. És egy napon hazajött az édesanyám Jött-ment körülöttem, ajtót csapkodott,, edé­nyeget töltött tele vízzel, kiborogatta meg­int. Mit csinált? Láthatatlan tüzeket oltoga- íott. Kerülget valamit, — gondoltam én — de mit? Nem mertem kérdezni. Egyszer c.sak megállt előttem az anyám: — Képzeld, kivel találkoztam!? A Mu- zeum-köruton. Képzeld?! — A szivem nagyot lökött magán és egy pillanatra horkanva állott meg. Már tud­tam. , — Jánossal. Öt napja van idehaza. Anna halk mozdulattal nyújtotta ki a ke­zét a másik lány felé. Ezt már megértette. Az örökletes asszonyi bu rácsuszoit a szivére Ezt megértette, a p;llairatot, amikor várat­lanul lezuhant a kődarab, Erzsébetnek a gyöngéd érintés könnyet fakasztott a szeméből. Sietve törölte le. —- Szinte bosszantó, milyen könnyen tudok sírni. — És miért nem keresett fel téged? •— Olyan egyszerű ez: nem szeretett már . . . Az ilyet fölösleges magyarázni. Ugy-e fölösleges volt? De én kétségbeeset­ten akartam, a saját szájából akartam hal­lani. Női büszkeség . . . önérzet . . . Hiú, nevetséges szavak . . . Amikor az élet forog kockán . . Esztendőkig vártam . . . Minden mögöttem ... A legszebb ifjúságom, legra­gyogóbb álmaim tollhegyre tüzködve mind és elküldözve neki részletekben. Borítékba rakva, levélboritékba. Hogy majd vissza­adja és a boldogság vára telik ki belőle. Ugy-e, kellett mennem utána? Térden csúsz­va, kezemet tördelve, hiszen az életein volt. fíiszen már úgyis mindegy volt. Megint lóhálta a kezét a levegőben. — A legrosszabb, ha erre gondolok. Az a sok magam megalázása. Azok a kikoldult gyöngédségek. A hazudozások szánalomból. Kertelések az igazság körül. Anna belemélyedt gyötrött arcába: — Milyen pokol, — suttogta. — Pokol, — kapta fel a szót Erzsébet. — Pokol és égtünk benne mind a ketten. Nem bírtam megérteni, hogy csakugyan vége. Hi­szen annak, aki még forró, nehéz elhinni, hogy a másik jéggé dermedt. Kiábrándult- Vége volt ... A távolság . . . Uj benyomá­sok . . . Valóságok testetlen álmok helyett... Tudom is én, ezt nem lehet magyarázni. Miért szeretett? És miért nem szeret többé? A szived miért kezdett dobogni és miért ál­lott meg egy pillanatban? Ezt nem lehet magyarázni. Soká tartott, amig megértet­tem . . . Közben idegen beleavatkozások — huza-vona .... rángattatások . . . kérdő- revonások . . . -— milyen fakó, tépett, bús lett az egész. Rongyok maradtak belőle. Ke­serű ntóiz, csömörletes . . . Még csak nem is gyűlölködés . . . Rikácsolás elhalt dallam helyén . . . Elhallgatott és a másik nem tudta, mit mondjon neki Még egy ideig hallgatva ültek. Erzsébet kelt föl először. Valami furcsa elégedetlen­séget érzett magában. Anna a szemébe né­zett, kitalálta, mit gondol.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom