Prágai Magyar Hirlap, 1924. november (3. évfolyam, 249-273 / 697-721. szám)

1924-11-01 / 249. (697.) szám

s

Szombat, november 1.

SPná<7Ai^(W(R7fmr*p

Hétszázéves falak között

— A P. M H. kiküldött munkatársától. —

II.

Csetnek, október 31.

Á sekrestyében szuette szekrények ntják kinoseáket a keresgélő kéznek. Ötös-remekek csillannak meg a sürü rácso- atu ablakon belopakodó őszi fényben, ddozókehely, vert aranyból, kelyhén, szá- án és talpán domborított, vésett ezüstbori- ás, a kiduzzadó ékitménycsucsokba az ódonágtól megzöldiilt nemes mogyorónagyságu zemel

Ostyatartó, az áldozókehely stílusában. Megbecsülhetetlen műremek. Nehéz, tömör rany. Fedelén a Megváltó miniatűr alakja, (égy lábon nyugszik, melyek mindegyike a égy evangélista jelképes állatainak ffli- ■ránmüvü szobrocskája. Köröskörül ugyan- sak kiugró rózsákba foglalt mogyorószem- yi zöld türkiszek.

Számolatlanul sorakoznak a szekrény tényén a nehéz ónkupák, kancsók, olajtar- 5k, komor szürke soraik közül kivirit egy azdag várágmotivuimoklkiaih díszített égetett serépkorsó, — fedele ónból, vésett díszei özött az évszám 1740-et mond. Maga a orsó jóval régebbi lehet. Valamikor, évek lőtt, egy hollandi porcellánszakértö látta zt a remeket és legendás pénzeket kínált rte.

Másik rekeszből selyemzuhatagok su- ognak elém. Oltárteritők, melyeknek áhita- osan mesemondó mezőin régen porladó ■inam kezek öltögettek. Hány gondolat, vágy, óhajtás, hány könny és mennyi lemondó ijdalom szövődött a bujkálóaranyszálak elviharzott évszázadokon át megfakult elymek közé? De itt maradtak a zizegő ehéz brokátok. Az egyik mély tengerzöld, ejedelmi komolysággal csillog benne az rany. Szegélyén körül arasznyi széles vert sipke, aranyszálból. Másik fakult rózsa- zin, szintén aranybrokáttal, aranyszál'ból 'ért csipkeszegéllyel. Sötét violaszin selv- nen dús virágdiszhimzés, csupa tompa, akó, mélabus színnel. Majd kibomlik egy. áradt-fehér lenvászonteritő. Bágyadtszinü -elyemmd leheletfinomra hímezett virág- liszei s megkomorodott arany szálai mesélek valahai pompájáról, mikor még hófehér olt a patyolat, tüzesen villantak a selymek s sziporkázott a szálak közé vont arany.

Másik szekrényben fóliánsok, perga- tienkötésü vaskos könyvek, ma is harmat- ehér merített papírra rótt kaligrafikus so- ok, történelmi kincs, melyből egész kor- zakok máig megoldatlan titkairól lebbent- letné fel a fátyolt a búvár, ki alámerülne az de bezárt múltba. És oly nehéz visszatérni l jelenbe. Visszhangzó léptekkel ellépni a >oltivek alatt, melyeken Csetnek ősi nemesi amiliáinak címerei sorakoznak. Az egyik tblakon betűz a hanyatló nap. A táncoló mgarak mögött megelevenedni látszik egy reskó: Péter apostol primitív faekével

szántja az ugart. Távolabb, egy sarokban eketetaláros szent; a feje nem látszik, le- narta az idő. Kezében nagy csengetyü, ábai mellett vaddisznó, dühösre borzolt sörénnyel. Az orgona sípjaiban szent zsoltárok szunnyadnak; mérhetetlen magasan, i föhajó csucsivei alatt már barna szárnyát pontja az alkony. S amint kilépünk a ragyogó őszbe, tündérmesének látszik mindaz, ami mögöttünk maradt.

De a mese még folytatódik. Szűk sikátoron át leereszkedem a „kastélyba14, csak a felvonóhíd hiányzik, hogy teljes legyen a hangulat. Ma Sárkány Károly családja lakja az ősi Bebek várat, mely az ősz minden színeiben tobzódó pompás park közepén egy darab marcona múlt. Csorbítatlanul állanak izmos saroktornyai, a két külső tornyot összekötő bástya peremén illatlehelő kis virágos kert, itt sétált talán holdas estén, ábrándjaiba merülve a vár asszonya? A tornyok s némelyik szoba mennyezete még eredeti állapotában.

Az egyik lakószobában még gazdagabban díszített kazettás menyezet. A déli saroktoronyban pedig egészen finom rekeszekre bontott csillagos kazetta díszíti a menyezetet. A toronyszobának egyetlen csúcsíves, vasrácsos mély ablaka előtt vadszőlö piruló levelei s halódó gesztenyefák aianyzuhataga. Rajtuk át szűrődik be az alkonyfény. S a homályba boruló ódon bútorok között, mintha árnyak elevenednének, mintha a hadbajáró, harcos nagyurak szellemei suhannának az éjszaka közelgő árnyaival . . .

Az egyik különálló torony — egészen elborítva vadszőlővel, foiyandárral — Sárkány Gyula, a jeles arcképfestő műterme. A sokszázados falakba vájt müteremablak északnak nyílik, a bástyákért felé. Alig lehet Szlovenszkón művészünk, kinek ilyen hangulatos tanyája van. Hiába, az élet mégis

többet szólítja idegenbe, messze külföldre.

De pihenni, felüdülni csak ide tér meg.

*

A B ebek-kastély jó kezekben van, sorsa biztosított. De a templom, mai szlovenszkói műemlékeink gyöngye, veszedelemben forog. A magyarországi Műemlékek Országos Bizottsága már 1914-ben körülállványoztatta a tornyot, hogy a már akkor szükséges tatarozásokat megkezdjék. A világháború kitörése aztán mindent megakasztott. Azóta tíz év telt el; gondolni lehet, milyen égetően szükségesek a javítások! Az idő főként a templomíedéhrek a torony falához illeszkedő részét kezdte ki. Ezen a részen a padlás már beázik s az orgona fölötti boltiveken az átázott falazat pecsétes foltjai kezdenek jelentkezni. Az őszi esőzések folytatják a megkezdett rombolást, mely ha folyPáris, október 31.

Az annakidején Berlinben tanyátütött orosz emigránsok már hosszabb idő óta mind Franciaországba, elsősorban persze Párásba telepedtek át. Itt könnyebben tudtak elhelyezkedni és érvényesülni, miint Németországban, a kedvezőtlen gazdasági viszonyok között. De az idegen munkások itteni inváziója következtében itt is kezd elveszni számukra minden kereseti lehetőség. Mert dolgozni jöttek ide az orosz hercegek és grófok, ezerholdas birtokok, lei tudja, micsoda remek parkok egykori urai, ak-iik most lerongyolódva és kenyértelenül bolyongónak a világban. Munka után pedig együtt tanulnak egy kis, sötét külvárosi utca rozoga házában: az orosz nép egyetemen. Lent zug Paris, lent zug az élet és a kis padlásiszobákban, fülledt, piszkos levegőben tanulni gyűltek össze a grófok, számüzöttjei egy rettenetes autoda- fénak, amelyen ottpusztult egy hataliijas birodalom minden gazdagsága. Munka - L; tanulás után a vendéglőikben gyülekeznek. Egy ilyet magam is fölkerestem: kis, sötét, piszkos helyiség, egy kocsi szín mellett, bent az udvarban; az ajtón vörös tintával papirra- •irva: Restaurant Moscou, ahol egymás mellett szorongva, vöröskáposztát esznek egy darabka főtt hússal: szokásos szegényes vacsorájukat, férfiak, nők egyaránt, megriadt tekintettél, amint bemenekültek a párisi aszfaltról.

Itt volt alkalmam beszélni a kolónia egyik legtekintélyesebb tagjával: Szent Pé- tervár volt kormányzójával, Nikolajevios Ni- ’koláá Ponadeloff herceggel. 6000 hold földet hagyott otthon., óriási halastavat, most itt csak egy tengődő orosz, mint a többi ezer és ezer, sem több, sem kevesebb. Szent Péter- vár kormányzója! és most matematikaleckéket ad a párisi fűszeres gimnazista fiának. Magas, fekete, marcona ur, tökéletesen beszél franciául, eléggé jól beszél németül. Barátságtalanul fogadott; bizalmatlan, hisz idegenek előtt a legnagyobb inkognitóban van itt minden orosz. Nem árulom el, hogy ismerem karrierjét. Érdeklődöm az orosz kolónia helyzetéről.

— A legjava az dolgozik — mondja kurtán —, de vannak néhányan, 100—150.000 frankos járadékok tulajdonosai — hogy hogyan jutottak hozz", nem tudom —, ezek szórják a pénzt Nizzában, vagy itt a Mont- martre-on. Azt mondják, hogy az angol király, aki rokonságban van a Romanov-csa- láddta!. az pénzeli őket. Lehetséges. A kilenc- tizedrésze azonban dolgozik. Illetve dolgozott, mert a nagy munkahiány következtében kezdik lassan elveszteni állásukat és aztán nem tudom, mihez kezdenek. Elszéledtünk mindenfelé, ki itt, ki amott. Franciaországban 400 ezren, Parisban 100 ezren vagyunk. És mindnyájan, mind a legnyomoruságosabb helyzetben. Látja azt a két urat ott, a kievi egyetemen a természettudomány tanára volt az egyik, a másik Szent Péter vár legelőkelőbb ügyvédje. Előbbi most csomagoló egy áruházban, utóbbi munkás egy asztalos- műhelyben. Vagy azt a szemüveges urat ott, törvényszéki bíró volt Petrográdou, most mint napszámos dolgozik egy pályaudvaron, ahol talicskán csomagokat hordoz. Ezek még találtak munkát, de az a sok-sok ezer, aki ezt a kis keresetet is elveszti és képtelen ui munkát találni!?

— Összejönnek másokkal is, vagy csak egymás közt vannak mindig?

— Esténként összejövünk, néha franciák is eljönnek közénk, de főleg csak egymással érintkezünk. Állandó- társaságunk van: egyik ismerősünknél jövünk össze, akinek valamivel nagyobb szobája van. Itt aztán elbeszélgetünk és emlékezünk; és iszunk hozzá erős orosz teát, amit egyik barátunk szamovárján főzünk meg. Ez a szamovár egyetlen vatatodik, a felbecsülhetetlen értékű freskók is veszélyeztetve lesznek! A csetneki evangélikus egyház ma teljesen szegény. Vagyona étékpapirokban, hadikölcsötiben volt. Földjét, utolsó támpontját, a földosztó bizottság rendeletére el kellett adnia 1000—1200 koronáért a 6000 koronát is megérő holdanként. A segítségnek tehát az államtól kell jönnie és minél gyorsabban, nehogy helyrehozhatatlan károk történjenek. A Szlovcn- szkói Műemlékek Bizottságától, Pozsonyból volt is kinn valaki régebben, meg is ígérte a támogatását. Eddig azonban érdemben semmi sem történt. Az egyház most Írásos felterjesztéssel fordul a Műemlékek referátu- sához. Hogy e felterjesztés elintézése gyors és kielégítő legyen, nem ajánlhatjuk eléggé az illetékesek figyelmébe.

gyorua; régi ezüstből készült, gyönyörű Ötvösmunkával díszítve. A legnagyobb nyomorúságban bolyongta végig ez a barátunk Európát Konséantinápolytói Londonig, de a szamovárjától, ha egy sou nélkül állott is, semmiért meg nem vált volna. Ezeken az estéken aztán elfelejtjük minden nyomorúságunkat,, néki orosz dalokat is énekelünk, úgy, hogy igazán kellemesen érezzük magunkat ilyenkor.

— Igaz-e, hogy sokan a már megtelepedett oroszok közül föl akarják venni a francia államipolgár ságo t ?

— Igen, néhányan már megtették a szükséges lépéseket erre nézve. Különben egy pár orosz—francia házasság is volt már, de ezek is a legnagyobb megpróbáltatásnak néznek elébe.

— Ismert-e valakit a bolsevista vezérek közül még régebbről?

— Lenint jól ismertem, de ez régen volt, nagyon-nagyon régen. Akkor még fiatalemberek voltunk, ő is, én is és ő még csak titokban és szóval küzdött az elveiért, előttem azonban, mint jó ismerős előtt, persze nem titkolta azokat. Sok vitánk volt, de a vita végén még távolabb állottunk egymástól, mint amikor kezdtük. Rettenetes természet volt, erőszakos és amellett valami kérlelhetetlen fanatizmus kergette mindig a végletek felé. És aki ismerte Lenint, mint fiatalembert, annak látnia kellett, hogy mivel fog végződni az ő karrierje. A fiatal Lenin csak azzá lehetett, amivé lett: milliók tömegének politikai vezérévé és diktátorává, viszont ez a Lenin sem képzelhető el másnak fiatalabb éveiben, mint aminek én ismertem. Emlékszem, néha félórás szónoklatokat vágott ki, nekidüihödve mindennek, letaposva, lepisz- kolva mindent; csak úgy dőlt belőle a düh, fanatikus elszántsággal, amikor egyes kérdésekről vitáztunk. Persze ellenfél voltam mindig, akit tulajdonképpen megvetett, sőt a viták végén majdnem hogy megütött.

— Lehetséges volna, hogy ma már az emigránsok nagy része is. bolsevista érzelmű? Hihetetlenül hangzik ugyan, de pár helyről hallottam már!

* — Ugyan kérem, nevetséges dolog. Amint mondtam, nem politizálunk, nem gon- dc lünk sem bolsevizmusra, sem cárizmusra, nekünk élni kell. Én a demokráciát, az ..egyenlőség, testvériség, szabadság14 jelszavakat a legnagyobb ámításnak, vagy ha úgy jobban tetszik, a modern kor legnagyobb tévedésének tartóim. Nem vagyok reakoioná- ríus érzelmű, de állítom és ez tagadhatatlan, hogy vannak elválasztó gátak ember és ember között, mint: műveltség, tradíciókban való nevelkedés, úgy fizikai, mint szellemi igén veink, amiket még huszonöt bolsevista forradalom sem tud eltörölni. Képzelhető tehát, hogy milyen tragikus épp miránk nézve, akik mindnyájan ebben az ideológiában nőttünk föl, hogy erre az életre vagyunk kényszerítve.

— És az ui cár?

— Nem komoly dolog. Ciril herceg magát cárnak nyilvánította, mire 25—30 barátja hódolt is neki, mint minden oroszok cárjának. Ez az egész: mert bármennyire is nem szeretném hinni, de egyelőre semmi reményünk sem lehet valami változásra, itteni sorsunk pedig csak rosszabbodhatik. De po- Mtikához soha többé nem nyúlok. Egész életemben küzdöttem az ellen, irtóztam, féltem attól, amiről még Lenintől hallottam és ami mégis bekövetkezett. És amint látja, még hét év múltán sem tudunk ebbe beletörődni.

Ezt mondotta ez a szomorú, nyomorgó herceg és közben néha nagyon-nagyon elgondolkozott. Az emlékeit hánytorgatja: Szent Pétervár, jólét, ragyogó udvari élet, csupa szépség és most padlásszoba és matematikaié ekék. Bertalan Endre.

Halottak napidra

növeszd tele kékedet őszi rózsával s fonj belőlük koszorút, hogy befödjön) mindéit sírokat. A köszöni felső része északra érjen s borifsa be az örökzöld erdőket, a sajgó völgyeket, a hafottsárgu lankákat. Alsó részié délre érjen s födje be Délnek lázát, lázas káprázatait. Szalagjába átfess muülia- tatl.m betűket s egyiket lendítsd jobbra, a másakat balra, hogy nádiul!janak Kelet és Nyugat tüzes homlckára. Végtelen sir fekszik előtted, amerre jársz, amerre látsz, amerre gondotez. Lábujj- 1 tegyen kell lépkedned mert mélység tátong alattad is s lezuhanhatsz a mélybe. Lehajtott fejű árnyak iinboíyognak az estében 5 a lámpák fénye, a szobák világossága: halotti mécs. A gondolatod, az érzésed: fekete szalag, rá fonódik a karodra, a kalapodra, minden napodra. Lábad meg-meg- bicsákilülk, hangod el-elcsniklik is hidegen, sötéten, de törvény parancsaképpen írja fölód a temető kapuja: Feitámadunk! Falu 'barnás.

— (Sakkrovatunk) inai számunkból attyag- torflódás miatt kimaradt. Keddi számunk fogja hozni.

— (Széchenyi nem távozik Washingtonból.) Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Illetékes helyen megcáfolják azt a hirt, hogy Széchenyi László gróf washingtoni magyar követ elhagyná állását.

— (Leszállítják a képviselői fizetéseket.) A Lid. Nov. jelenti, hogy a politikai petka a képviselői fizetéseknek húsz százalékkal való leszállítását határozta el.

— (A jugoszláviai Magyar Párt nagygyűlése.) Nagybecskerekröl jelent! tudósítónk, hogy'- november 9-én tartja ott a Magyar Párt országos nagygyűlését. A párt működését tudvalevőleg éppen a május 4-re egybehívott becskereki gyűlés napján tiltotta be Pri- bicsevics, most annál nagyobt> szabásúnak ígérkezik ez a pótlólagos gyűlés.

— (Kassa város tanácsának ülése.) Kassai tudósítónk jelenti: A városi tanács október 29-én tartott ülésében foglalkozott a Zetnska Bankának kölcsönajánlatával. Minthogy azonban a kilátásba helyezett kölcsön után 11 százalékot kér a barik, a tanács a referenst a további tárgyalásokra utasította.—• Polák Gyula dr. bejelentette, hogy a város abaujszántói szőllőjében huszonegyezer liter mustot, kétezer liter aszút és ötszáz liter máslást szüreteltek.

— (Ismét megkezdődtek a kiutasítások Ruszinszkóban.) Munkácsról jelentik: A kiutasítások Ruszinszkóban ismét megkezdődtek. Tegnap egész sor olyan családot utasi- tottaik ki, akik már 15—20 év óta állandóan Ruszinszkóban laknak, de akiknek formai okokból állampolgárságukat el nem ismerhették. A munkácsi kiutasítottak között van Főző Balázs cipész, aki 16 év óta és Hirsch Leib, aki 20 év óta lakik Munkácson.

— (Magyargyaláző színdarab Munkácson.) Munkácsi tudósi tónk jelenti: A köztársaság megalakulásának évfordulóján a munkácsi gimnázium növendékei előadást rendeztek a városi színházban- Az ünnepségen színre került Fábri tanár „Életet a szabadságért44 című egyfelvonásos színmüve. Á fércmü nem egyéb, mint alkalom a magyar- gyalázásra. Az ünnepség ukrán és orosz közönsége maga is fel volt háborodva azokon a szemérmetlen valótlanságokon, amelyek a „színdarabban41 előfordultak.

— (Ki lesz Nyitra második helyettes \á- rcsbirója? Nvitrai tudósítónk jelenti: Megírtuk, hogy Radó Gyula dr. ügyvéd, Nyitra második városibiróhelyetitese gvomormér- gezés következtében meghalt- Radó a nyitrai zsidó párt megbízásából került e helyre és a párt Jelinek Miksa dr. ügyvédet fogja kandidálni helyébe.

— (Okánik polgármester nem mond le.)

Pozsonyból jelenti tudósitónk: Okánik Lajos dr. polgármesternek Prágában sikerült az adóügyi kérdésekre vonatkozólag megegyezni, úgy hogy letett lemondási szándékairól, A csütörtök' pénzügyi bizottság ülésén bizalmat szavaztak a polgármesternek, aki egy primadonnát is megszégyenitő szeszélyességgel átlag minden évben legalább egyszer lemondási szándékokkal foglalkozik.

— (Betörés Besztercebányán.) Besztercebányai tudósítónk jelenti: Ismeretlen tettesek Besztercebányán Schwartz rövidáru- nagykereskedő üzletébe betörtek s onnan többezer korona értékű árut és ezer korona pénzt loptak el.

Tichy Kálmán.

Beszélgetés Szentpétervár volt kormányzójával

SíL;. Poradcloff herceg az orosz emigrációról. Leninről és az uj cárról

— A P. M. H. eredeti tudósítása —

&