Prágai Magyar Hirlap, 1924. november (3. évfolyam, 249-273 / 697-721. szám)

1924-11-01 / 249. (697.) szám

•íl Szombat, november I. Az expozék napi a után Prága, október 31. rÁ Cesiké Sloyo Összehasonlítja a tegnap elhangzott két miniszteri expozét. Becka a szá­raz számok embere, Benes száraz, monoton hangon adta elő hatalmas mtmkájának ered­ményét. Becka a jövőt festette rózsás szán cik­kek Benes a jelenről adott száraz, de alapos képet. Főleg Benes szónoklata volt alkalmas arra, hogy a polgárokban a biztonság érzetét keltse, amire igen nagy szükség van. A Tribün a szerint Benes a tőle szokat­lan szerénységgel ismertette a genfi jegyző­könyvet, amelynek megszövegezésénél neki óriási része vidít. A Benes-expozé föérdeme az, hogy a jegyzőkönyvről olyan alapos és ■ részletes jogi fejtegetést adott, amilyet a nemzetközi jog tudós professzorai sem képe­sek adni. A genfi jegyzőkönyvhöz adott ma­gyarázatokhoz kapcsolódik Gseh-Sxlpválda­nak az európai államokhoz való viszonyáról adott vázlat, amely azonban t tör ovid volt. Benes megérdemelte azt a tapsot, amelyben a Iiáz egy csekély csoportja részesítette. — A külügyminiszter tir aligha köszöni meg a Tribiíoa eme szatirikus vezércikkét r Érdekes visszaemlékezések egy világfáira magyar publicistáról Eperjesi Hűből a régi monarchia egyik lég- hatalmasabb újságírója Becs, október 31. (A Prágai Magyar Hírlap bécsi szerkesz­tőségétől) A most elhunyt Hertzka Tivadar dr.-rói a lapok megírták, hogy ez a kitűnő magyar publicista Körbcrnek, Széli Kálmán­nak, Tiszának, majd Justih Gyulának bizal­masa, a Neue Freie Presse munkatársa, majd a Wiener Allgememe Zeitung megalapítója, végül a budapesti Magyar Hírlap löszerkcsz- .tője és 'kiadója, valamint a Friss Újság meg­alapítója volt. Hertzka Tivadar a múlt évszázad máso­dik felében Becs egyik szellemi vezére volt. Szülővárosából, Eperjesről már ifjú korában Budapestre ment, ahonnan csakhamar Bécs- be költözött, ahol a császárváros egyik leg­tekintélyesebb publicistája tett 1880-ban megalapította a Wiener AHgemeiine Zeitun­got, amelyet napjában háromszor: reggel, délben és este jelentetett meg. Olyan nagy­stílű újságot csinált, amelyre addig Európá­ban még nem volt példa. Az első szám ve­zércikkét Suess Ede irta, a második cikket Pléner Ernő báró, míg a tárcát maga Rudolf trónörökös. Amikor Rudolf trónörökös Brüsszelben eljegyezte Stefánia hercegkisasszonyt a belga király leányát, Hertzka Brüsszelbe küldötte J. K. újságírót, hogy az ünnepsé­gekről olyan terjedelmes sürgönyöket küld­jön, amelyekre Becsben még nem volt példa. Majd a következő utasítást adta: — Minden könnméiiyeik között beszélnie kell Stefánia hercegnővel és meg 'kell őt in­terjúvolni, hogyan tervezi életét Becsben? Az újságíró erre azt felelte, hogy lehe­tetlen egy királykisasszonyhoz ilyen kérdést intézni, másrészt nem is lesz alkalom arra, hogy a hercegkisassxonnyal beszélhessen. Hertzka azonban nem tágított. — A dolog egészen egyszerű, — foly­tatta, — Lackón kastélyba utazik és vár ott addig, amíg a hercegkisasszony a parkba jön, azután hozzálép ós beszél vele. Végül is azonban megelégedett azzal, hogy hatezer szóból álló táviratot közölhe­tett lapjában az ünnepségekről. Közel tíz évig vezette a Wiener AFigemeine Zeitungot, amikor aztán megvált a laptól. Az újságírás mellett Hertzka sokat fog­lalkozott gazdasági és szociológiai kérdések­kel. A koalíció bukása után Jus-tli Gyula mellé állott és az önálló magyar jegybankért és az önálló vámterületért küzdött. Mara­dandó munkája a Frehand című, német nyel­ven megírt regény, amelyet ő szociális jövő képnek nevezett és amely akkor az egész világon nagy föltűn est keltett. A leányánál Wiesbadenben vissza vonul tságban élő öreg- ur azonban regényeszméjének megvalósulá­sában semmi örömet sem találhatott. üs angoi válásitésók' @redméiS¥®S" 1922-ben 1923 dee. 0-á sí 1924 okt. 29-én Konzervatív 346 258 415 (H­156) Munkáspárti 144 192 152 (­40) Liberális . 117 158 ‘14 (­114) Független S 8 4 (­- 4) 615 615 615 Betűim üppoitni és itassa® a hAzszoMi®fevtdé mellett Rassay a választól jog javaslatát követen — Bethlen: a kormány választójogi javaslata elkészült Budapest, október 31. (Budapesti szerkesztőségünk telefon je­lentése.) A házsizabályrevízió megalkotására kiküldött bizottság tegnap este ülést tartott, amelyen Bethlen István gróf miniszterelnök kifejtette, hogy véget kell vetni azoknak a botrányos jeleneteknek és szófecsénléseknek. amelyek a nemzetgyűlés termében lefolytak. A házszabály revízió nem jelenti az ellenzék szólásszabadságának korlátozását. Apponyi Albert gróf kijelentette, hogy a maga részéről helyesli a házszabály-revíziót. Rassay Károly is szükségesnek tartotta a re­víziót, azonban követeli, hogy a választói jogról szóló javaslatot is terjessze a kor­mány a nemzetgyűlés elé. Bethlen közbe - szólás formájában megjegyezte, hogy a kormány választójogi javaslata már el­készült és annak alapját az annakidején kiadott választási kormányrendelet alkotja. miniszterek arcképcsarnoka Becityné Prága, október 31. A halottak napja a hatottaké. A SveMa-kormény politikai halottja Bechyné Rudolf , a volt iskola ügyi miniszter, aki három nappal a kormány ju­bileuma előtt mondott le a tárcájáról. A szociáldemo­krata párt oszlopos tagja, ki­nek nemcsak az elvei, hanem a haja is vörös. Nagy poliiti- A bécsiek „a szép Rudinak14 ne­vezték, de ö jobban szereti, ha Oroszlánszivii Ri- chárhoz hasonlítják. Ellenségei azt állítják, hogy hiú, pedig csak szereti magát, különösen a hang­jától van elragadtatva. Eív társai kevésbé voltak elragadtatva tőle és rábeszélték arra, hogy utaz­zék a Svájcba gyógykezeltetni magát. Bechyné elutazott s elkeseredésében le is mondott a tárcá­járól. Lemondása diadaÉnámoirba ejtette a. cseh néppártot, melynek egyik lapja azt irta róla, hogy nem volt gentleman. Bechyné ezt annyira a szi­vére vette, hogy most, amikor már meggyógyult, még mindig Svájcban üdül; pedig el kell ismer­nünk: derék ember. Kollégái tói' eltérően neon ka­paszkodott a végsőkig a miniszteri szék támíájába. kai múltja van. Probaakasztást végeitek egy bábuval, azután kivégeztek egy ©regasszonyt i pozsonyi esküdtszék! ciklus szenzációs bűnödre Pozsony, október 31. (Saját tudósítónktól.) A novemberi, es­küdtszéki ciklus legszenzációsabb bűn pőrét november 7-én fogja tárgyaim a pozsonyi esküdfcbiróság. Gáspárok János gazdasági cseléd és társad: Macek Márton és Grimm János kiunovai lakosok kerülnek az esküdtek elé gyilkosság büntette miatt. Borzalmasságában kiikivánkozik ez a bünpör a közönséges büntettek közül: A gyil­kosok 1924 január vége óta ülnek a pozsonyi törvényszék fogházában. Gáspárok a tettes, két társa a fölbujtó. Január 28-án Kunován ■egy létrára fölakasztva, holtan találtak rá Ja,marik Zsuzsanna földmivesasszonvra. Megá'llapitották, hogy az öreg asszonyt előbb megfojtották, azután akasztották föl a lét­rára. Gasparek Jánost vették gyanúba, aki beismerte, hogy Macek Márton ^azdaember és ennek apósa, Grimm János föibujtására követte el a gyilkosságot. Macek Márton adoptált fia volt a meg­gyilkolt Jamarik Zsuzsannának, aki egész vagyonát ráíratta azzal a föltétellel, hogy őt élete végéig tartsa el. A fin nevelőanyja aka­rata ellenére feleségül vette Grimm cipész leányát. Emiatt örökös perpatvar volt neve­lőanya és fia között. Jamarik Zsuzsanna visszaterelte a vagyont a fiútól és a port meg is nyerte. Emiatt Macek elhatározta, hogy eltesz! láb alól a nevelőanyját. Tervét az apósa is támogatta és alkalmas emberül Gasparek János gazdasági cselédet szemel­ték ki, akinek házat, ingatlant ígértek, ha az öreg asszonyt elteszi láb alól. A felbujtók előbb teljesen el játszattak egy imitált gyilkosságot, azaz főpróbát tartottak vele a gyilkosságból egy kitömött bábuval, amit a létra tetejére ál­lítottak !öí. Gasparek azután a íöibujtók utasítása szerint cselekedett Bulgária és Jugoszlávia „szerves egységesítése" Bulgária nem bírja tovább a reparációs terheket — A bolgár közeledést Jugoszlávia hidegen fogadja Szófia, október 31. A bolgár politikai életnek több vezér­egyéniségévei nyílott alkalmam beható meg­beszéléseket folytatni. Azok a nyilatkozatok, amelyeket e politikusok, kivált pedig Andrea L j a p t s c h e w, volt aktív újságíró, aki kü­lönböző kormányokban a pénzügyi, majd hadügyi, később kereskedelmi tárcáikat töl­tötte be, most a Demokratieeskii Sgovornak, a demokrata, nemzeti, radikális és progresz- sziv pártok koalíciójából alakult kormány­pártnak a vezére és akiben az összes pártok a teendő kormányelnököt látják, továbbá Stojan D a n e f f, volt pénzügyminiszter, volt szobranjeelnök, a progresszivpárt vezére, tettek előttem, híi képét adják annak a vi­gasztalan helyzetnek, amelyben ma Bulgária szenved. Valamennyi államférfin és politikus egy­behangzóan elviselhetetlennek, íeljesithetctlennek minő- siti azokat a financiális terheket, amelyeket a békeszerződés ró Bulgáriára. Az esedékes részleteiket eddig pontosan fizette Bulgária, bár tudatában volt annak, hogy ezek a fizetések előbb-iitőbb súlyos fi­nanciális zavaroknak lesznek forrásai; ismé­telten kérte a szövetségközi ellenőrző bizott­ságnak közvetítését fizetési könnyítések ki- eszközlése érdekében, a bizottság azonban, bár indokoltnak ismerte el e kérést, minded­dig csak ígéretekkel biztatta a bolgár kor­mányt. Ennek következményeként a kor­mánynak ma már az állami gépezet üzem- bentartására is alig van fedezete és mindin­kább megbarátkoznak az állami étet intézői azzal a gondolattal, hogy az érdekeit hatalmak kezébe teszik le But- gári gazdasági és adminisztratív intézéséi és követik az osztrák és magyar példát. A szófiai sajtó ugyan még hallgat róla, de a politikai kulisszák mögött kitartóan Lan- szirozódik a Jugoszlávia felé orientálódás terve. A tervnek már a szobraidéban is akadt szószólója és pedig nem kisebb személyiség­ben, mint Stojan Danefíbeu, aki tartózkodás nélkül jelentette ki, hogy szükségesnek tartja a Jugoszláviával való politikai és gazdasági legszorosabb együtt­működést és pedig e két országnak szer­ves egységesítése alapján. Minden kétértelműséget kizáró kérdé­semre, hogyan képzeli ezt Daneff: államszö­vetség, perszonális unió, vagy valamely la­zább formában? — határozott választ nem sikerült kapnom a diplomáciában rutinos bol­gár politikustól. Azt határozottan kijelentette Daneff, hogy Bulgária szereti fiatal uralko­dóját és ragaszkodik személyéhez. Szerinte a dinasztiáikérdés nem akadályozza a bol­gár—jugoszláv együtthaladás tervének meg- v ölési tusát. Meg kell állapítani, hogy jugoszláv rész­ről Daneff szobrán jel beszéde nem találkozott \ azzal a fogadtatással, amelyet Daneff ék vár- ! íak. A jugoszláv kormánypárti sajtó éppen csak, hogy megemlítette a dolgot és csak jgy pártonkiviiii belgrádi lap foglalkozott a kérdéssel megértéssel. Kelemen Béla. A tnan-eqisin — A P. M. H- eredeti londoni riportja — London, október 31. A nagy londoni íérfid'ivatáruiházaík, úgy mint a női divaíiizíetek, íétti-maireqmekiet alkalmaznak. Végre megérkezett! A férfhmauequiu. A férfi nem is gondolná, hogy mit jelent ér­kezése. Uj karriér, uj ut nyílik meg a fiatal­emberek élőit. Talán ö lesz a férfiúéin bos­szúállója az asszonyok fölött, akik egész nap nem tesznek egyebet, mint magukhoz kapa­rintják a férfinem keresményét s este pedig segítenek elkölteni azt, ami e keresményből még megmaradt. Tegnap például megnéztem egy automo­bil-kiállítást. Úgy látszik, nagyon jómódú ki­nézésem volt. Az egyik automobil mellett egy hölgy állott, majdnem férfiruhában. Csi­nos volt. S amikor csendes ámulattal állot­tam rneg előtte, egy pillanat múlva azon igyekezett, hogy az automobilt eladja ne­kem. Ha egy férfi próbálja ezt meg, akkor igy válaszolok neki: — Köszönöm, van elég automobilom. — De ebben az egészen uj szituációban, amikor nőve! állottam szem­ben, sokkal diplomatikusabban kellett eljár­nom. xMegkezdtem a tárgyalást és nem tud­tam szabadulni anélkül, hogy legalább a cí­memet ne hagyjam ott az automobil eláru- sitónőjénél. Ezért üdvözlöm örömmel a f-érfi- manequineket, mert remélem, hogy ezek ha­sonló helyzetbe fogják sodorni a női nemei. Egy pontban a férfi -ma neq uinek mindig a női manequinek előtt fognak állami. Mindig tisztában leszünk velük. Ha egy női mane- quin csinos és magára ölt egy ötezer koro­nás ruhát, úgy senki sem veszi észre, hogy ez a ruha nem az övé s éppen oly joggal nézhetjük hercegnőnek, vagy egy hatalmas dolláryagyoii örökösének, mint egy kis rna- nequinnak és mindenképpen enie’kedik a belészeretés veszélye legalább is tízezer szá­zalékkal. Egészen másképpen áll majd a helyzet a férfi-manequineknél. A férfi-manequin felve­het bármily ruhát, monoklit illeszthet a sze­mére. bokavédőt húzhat a lakkcipőjére és pompás nyakkendőt köthet csokorba, mi az első pillanatban látni fogjuk azt, hogy hon­nan származik és milyen pályát futott meg eddig. Amig a női-manequineket a házmes- terlakások is szállíthatják, addig a férfi-ma- nequinek csak a valóban disztiugvált és ízlé­ses emberek sorából kerülhetnek ki. Talán körlevelet fognak intézni a divatárucégek az egyetemi hallgatókhoz és figyelmeztetni fog­ják őket arra, hogy uj karriér nyitott meg előttük, amely sokkal nagyobb prespektivá- kat ígér, mint a zoológiával való foglalko­zás, a keleti nyelvek taiiulmáiivozása. a ké­mia és a technológia. O. T. Schweriner. A német munkaközösség. A német par­lamenti munkaközösség tegnapi ülésén meg­választották az 1924—25-ik évi őszi ülésszak vezetőségét. Ehlök lett Kfepek képviselő, helyettese Mayr-Harting dr. szenátor, jegy­ző Kafka dr., helyettes-e Stenzd képviselő. sRranüisraasBSD mm&mwmw fö<Spa>É®efl«*<e <fe® «5a&«fe»3Z

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom