Prágai Magyar Hirlap, 1924. november (3. évfolyam, 249-273 / 697-721. szám)
1924-11-06 / 252. (700.) szám
:b Csütörtök, november 6. kgkevésbbé, hogy a francia hadügyminiszternek hamarosan meg kell tiltania — ami a francia katonaság történetében még nem fordult elő — a tisztikarnak egy szervezkedő gyűlését fizetésemelésük érdekében. A jobboldali politikai körök megdöbbenve mutatnak rá ezekre a jelenségekre, amiket ők Franciaország forradalmositásanak neveznek a radikális politika gyöngesége folytán. Ezt a gyöngeséget azonban a Herdő t-kormány születési hibájának lehet tekinteni, mint minden kisebbségi kormányét, amely koalíciókra támaszkodik. Ez a Herriot- kormány pénzügyi politikájának is a gyöngéje. Herriot és pénz ügy nihi'isz'tere: Clemem- id a legjobb igyekezettel törekesznek egyrészt az eddigi pénzügyi politika elveit követni; vagyis a pénzügyi egyensúlyt megőrizni, másrészt a baloldali biok leövetéléseinek eleget tenni. Mint ahogy az ilyen esetekben kikerülhetetlenül történni szokott, a pénzügyminiszter legújabb büdzséje senkit sem elégített ki, de jellemző, hogy a támadások ez esetben is inkább a szélsőbaléi dal, mint a Nemzeti Biok részéről érték. Ezért kötött ki csak részleges fizetésemelést a tisztviselőknél és ezért ragaszkodott a Poincaré- félc kéttizedes adóemelés betartásához. Ebben a kérdésben azonban kénytelen volt a baloldali nyomásnak engedni és hozzájárulni ahhoz, hogy a 2000 franknál alacsonyabb jövedelmeknél a kéttizedet eltörli. Ezeknek az adóknak a pótlására Clemenfel a legkülönbözőbb uj adónemek behozatalára, illetve meglévő adók fölemelésére gondol. Tervbe vette például a sóadó fölemelését is. Ezt a tervet azonban elejtették, mert a fogyasztási adók fölemelését nem tartották demokratikusnak, ellenben állítólag komolyan szóba került egy kitüntetés-adó, amely leginkább a francia tudomány és irodalom terén kitüntetetteket sújtaná. Nagyon érdekes újítása Clementelnek, hogy kötelezte a francia .részvény társaságokat, hogy a francia törvény értelmében alaptőkéjük 10%-át kitevő tartalékalapjukért francia állampapírokat vásároljanak. Ez már a kényszerköIcs önnek egy rejtett formája. Clemen tel javaslatával a baloldali pártok még sincsenek megelégedve. Az elégedetlenkedők nagy része mind nyíltabban fordul ama férfi felé, aki Anatole Francé ravatalánál váratlanul megjelent. Bizonyos az, hogy Caiil- laux nagyszabású fináncpolitikus, aki igen radikális pénzügyi javaslatokat hozna magával. A mamersi halott nem barátja az apró fol- tezgatásoknak egy elrorigyolódott büdzsén, megveti a kicsinyes takarékossági politikát. Tavaly Caiíiaux a következőkben foglalta össze programját: a katonai kiadások csökkentése, a benső kölcsön likvidálása, a jövedelmi és az örökösödési adó fölemelése, az adóbehajtások és az ellenőrzés megszigori,:üs-tüntetőén hátat fordított neki, de Gouraud á homok, Paris katonai kormányzója megmaradt félkezét nyújtotta neki kézfogásra. Cail- laux amnesztiája el fog következni, de egyelőre még meg kell várnia, hogy a francia radikalizmus elmegy-e érte Mamersbe s mint ui Neckert, diadallal hozza föl Parisba. Vagy pedig, visszaijedve a forradalmi úttól, a mérsékelt radikalizmus jobb felé fog fejlődni. . tás-a, az értékpapírok kiesempé~Msének megakadályozása, a hadigazdagok és a béke óta „mértéktelenül megge dagodottak“ megadóztatása s egy általános politikai reform, amely a kis a ‘ófizetők helyett a nagy jövedelmekre veti magát. Amikor Caillaux a nagy francia szkeptikus temetésén a volt miniszterek számára fon tartott helyen megjelent, az egyik polifiÖsszeesküvés Mussolini alton Roma, november 5. A római Tribuna értesülései szerint egy amerikai fiatalember azzal a céllal jött Rómába, hogy ösiszeskiivést tervezzen Mussolini kormánya ellen és helyébe liberális vezetőséget helyezzen. A-szervezet egyik vezetője Bellim őrnagy volt, akit több más bűntársával együtt letartóztattak. II magyar kormány kisebbségi rendeiete Csak olyan lisztviselők választhatók meg, akik beszélik a nép nyelvét Budapest, november 5. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Félhivatalos közlés szerint a kormány rendeletet adott ki a nemzeti kisebbségi kérdésről. A rendelet kimondja, hogy azokon a helyeken, ahol a nemzeti kisebbségek a lakosságnak legalább egyötödét (húsz százalékát) teszik ki, a közigazgatási áíláso knál, a kinevezéseknél és a tisztviselők megválasztásánál csak olyan személyek jöhetnek számításba, akik az illető kisebbségek nyelvét legalább annyira ismerik, amennyi hivataluk ellátásához szükséges. A kisgazdák kitartanak !B@tÍiS@ia mellett Nem választanak aj vezért — Intézőbizottság kerül a kisgazdapárt élére Budapest, november 5. (Budapesti szerkesztőségünk teisfonje- ientése.) Karcagon Csonti Imre . kisgazda- képviselő névnapja alkalmából a kisgazdák ümiepségre gyültók össze-, melyen több érdekes fölköszöntő hangzott el. A kisgazdák hangoztatták, hogy kitartanak Bethlen mellett, mivel a miniszterelnök Nagyatádi Szabó sirjánál fogadalmat tett, hogy azt a tizenhat pontot, amelyben Nagyatádi Szabóval megegyezett és amelyet a kisgazdák vezérük politikai végrendeletének tekintenek, becsületesen betartja és teljesíteni igyekszik. Abban a reményben, hogy a miniszterelnök állni fogja szavát, törísetetfen ragaszkodásukról biztosították. A lakoma után értekezletet tartottak a kisgazdák, amelyen leszögezték, hogy nincsen közöttük senki, aki az elhunyt vezér örökébe léphetne és éppen ezért nem is választanak uj elnököt, hanem a párt élére egy három-négy tagból álló intézőbizottságot választanak, amelyben a katolikus és protestáns kisgazdák egyformán lesznek képviselve. Ennek a bizottságnak lesz a feladata, hogy a kisgazdák érdekeit a külső és belső frontokon megvédje. Magyatádi-emlékmübizotíság alakult A kormánypárt kisgazda-képviselői tegnap este Mayer János elnöklé-se alatt értekezletet tartottak, amelyen megalakították a Nagyatádi Szabó emlékmű bizottságot. Mindjárt összeadtak tízmillió koronát. Remélik, hogy össze fogják gyűjteni azt a százmillió koronát, amely az emlékmű fölállításához szükséges. A nemzetgyűlés ülése A nemzetgyűlés mai ülésén hozzáfogott a fővárosi választásokról szóló javaslat részletes vitájához. Hegymeghy-Kiss Pál több módosítást ajánlott, majd személyeskedni kezdett, mire az elnök rendreutasitotta. Utána Rakovszky Iván belügyminiszter szólalt föl és reflektált az elhangzott kifogásokra. Jabloniczky dr. interpellációja a jogosulatlan katonai beszállásolások miatt Pozsony, november 5.. (Saját tudósitónktól.) Jabloniczky János dr- nemzetgyűlési képviselő és társai a prágai parlament interpellációs könyvébe a következő interpellációt jegyezték be: 1922 október elején a Pozsony melletti Püspöki község bírójánál ^a 7-ik dragonyos- ozred egy főhadnagya jelent meg, aki a katonai beszállásolások céljaira alkalmas helyiséget kért. Tudtára adták, hogy Püspökin és a környékén nincsen ilyen helyiség. A főhadnagy erre kijelentette, hogy a katonaság majd rekvirál, ha az elöljáróság a kérést megtagadná. Az elöljáróság erre előbb személyesen és írásban az illetékes somorjai járási hivatalhoz és a pozsonyi zsupanátushoz fordult. A zsupanátus mindössze annyit mondott, hogy a község a beszállásolást tűrni tartozik. A somorjai járási hivatal még arra is kötelezte telefon utján az elöljáróságot, hogy a rekviráló katonai bizottságban képviseltesse magát. A községi elöljáróságnak tehát felettes hatóságainak parancsára a saját érdekei éllen kellett cselekednieA felettes politikai hatóságok egy sor írásos döntést nem hoztak nyilvánvalóan azért, nehogy a felelősséget kényte'enek legyenek viselni. És jóllehet a beszállásoknak meg vannak a törvényes rendelkezései, Püspökiben, Szúnyogéin és Verektiyén ezek teljes sutba- dobása mellett a beszállásokat végrehajtották. A védtelen polgári lakosságtól szobákat, istállókat, padlásokat és legelőket egyszerűen lefoglaltak és használatba vettek. A legdurvább visszaélés azonban a községi legelőknek lovaglási iskolává és gyakorlótérré való átalakítása. Az 1S95. évi XXXIX törvénycikk világosan úgy intézkedik, hogy lovagló- és gyakorlótereket csak egy együttes megállapodás vagy kisajátítási eljárás után lehet ’efogial- ni. Az interpellációk a nemzetvédelmi minisztert kérdezik, hogy tud-e ezekről a törvényellenes beszállásolásokról és hajlandó-e azonnal intézkedni, hogy azok megszűnjenek. Mivel hajlandó a sokat szenvedett népet kártalanítani és hajlandó-e a bűnösöket fegyelmi utón felelősségre vonni. A belügyminisztertől azt kérdik az interpellálok, hogy az alantas politikai hatóságokat hajlandók-e felelősségre vonni, mert a polgári lakosság érdekei ellen cselekedtek. Péntek: MÉCS LÁSZLÓ: Péter hajóján. (Vers.) Szombat: STRELISKY JÓZSEF: Áléin. Vasárnap: SÉGESDY LÁSZLÓ: Hitem himnusza. (Vers.) — NYÁRY ANDOR: A lakodalom. Az utolsó akkord.., — A Prágai Magyar Hirlap eredeti tárcája — Irta: Kováts Miklós. Zúgva, dübörögve szállt el az utolsó akkord is a hatalmas Bösendorfer zongorából. Anetté és Andor énekeltek kisérve magukat zongorán és csellón. A kicsiny hallgatóság, — mely Somorjay Margit, a szomszéd földbirío- kosék leánya és vőlegénye kivételével a háziakból telt ki, — lelkes tapsokkal honorálta a rögtönzött és sikerült hangversenyt. Margit, a vendég, iskolatársnője volt Anettének, — Andor, Margitnak a vőlegénye. — A vendégek jelenléte, — bár a fiú feltétlenül kellemes egyéniség volt, — nem okozott valami különösebb örömet. A leány ugyanis a legunszimpatrkusabb lények egyike volt. Szinte kihívóan pökhendi; apjának megszámlálhatatlanul sok-sok hadimilliója az agyára szállt a „méltóságos kisasszonyának így hivatta ugyanis magát a cselédségük által. Ide is va- donat uj zárt fekete kocsiban jöttek, a szakadó eső dacára is livrés inassal a bakon, a kocsis mellett. Haja, karja, ujjal teleaggatva ékszerekkel, a nyakában meg egyenesen vagyont érő platinába foglalt brilliáns collier csillogott. Jelenlétük dacára is intim, meleg volt a hangulat., Az ínyencségekből összeállított bőséges uzsonna után megered' a pletykák áradata és jajj volt u jelen nem 'evőknek. Majd -az örökvidámi, megyeszerte híres csevegő, Feri bácsi, Anetté édesapja vette át a szót s mert elemében volt és lelkes hallgatókra talált, valósággal sziporkázott a'szellemessége. Mondókéit szerette kedvesen simuló, nem bántó pikantériával zománcozni, amiért különösen a női hallgatói voltak kimondhatatlanul hálásak. Odatkünn a koraősz feküdt el a tájak felett a maga kócos sallangjával: szakadt az eső, mintha kupából öntötték volna. Ázott szárnyú varjak károgtak kellemetlen hangon a folyóparti-jegenyéken. Az eső percről-percre eiősbödve viharrá fajult, villámlott, dörgött szüntelenül, tombolt a íergeteg az elemek fé- kezhetetlen erejével. — Most jut eszembe, — szólalt meg Margit, — ahogy jöttünk, egy férfi és egy nő volt a kapu alá húzódva a vihar elöl. Borzasztó, talán még most is ott vannak. — Anyuskám, édes, megnézem, tudod, hogy én nem félek a villámlástól, — vette a szót Anetté — s ha ott volnának, behívom őket; rettenetes lehet ott, kint áílani ebben az Ítéletidőben. Roskóczyné helyeslő bók utasa nyomában gnár repült is a szép lány kifelé és két perc sem tellett bele, már jött is vissza uj vendégeivel. Az egyik 35—40 körüli, jó megjelenésű, kifogástalan öltözetű férfi volt. — Igazán elfogulttá tesz végtelen kedvességük, — szólalt meg meleg, kellemes hangján — és bár tudóin, hogy megzavarom meghitt szórakozásukat, mégis ezer örömmel veszem igénybe vendégszeretetüket, inig a vihar elvonul cs tovább állhatok, Tomory Félix orvos vagyok — mutatkozott be a társaságnak; Raskóczynéuak kezet csókolt. Ras- kóczyval, a lányokkal és fiukkal kezet fogott. A uő félénken húzódott ineg az ajtó mögött Pompásan fejlett, szép növésű teste kes- hedt rongyokba volt takargatva. Kerekded kreol arcából szemei csodásán tüzeltek elő és elárulták, hogy 40—45 évet mutató külseje dacára sem lehet több 28—30 évesnél. — Engedjék meg. hogy én itt, kint ma- radhassak az előszobában, — szólalt meg sok-sok tartózkodással, — külsőm félelmet is kellhet Önökben. Nagyon köszönöm jóságukat, de ha nem bántom meg Önöket tolakodó kérésemmel, kérem, adjanak valamit ennem, éhes vagyok, ma még semmit sem ettem. Hálából táncolok majd, ha nem lesz terhűkre. — A hangjában, nagy-nagy élet-fáradtság zúgott tel. Mohó étvággyal evett és közben elmesélte, pár szóban élettörténetét. Jobbmódu polgárcsalád gyermeke, kinek ma rongyokba bugyolált testén még csak nem is oly régen csillogó selyem pompázott. Hazulról megszökött, a vére, a vágya hajszolta a fény, a pompa, a hírnév csillogása felé; a szülei ellenezték ezt a pályát s ő még sem tudta, hogy mindez talmi és kérészéletű is lehet. Szinte egyik napról a másikra lett ünnepelt, nagyhírű táncosnővé, Páris élni vágyó, forró vérű fiatalsága és kiélt, kihültvérü vénei mind- mind a lábai előtt hevertek. De még mielőtt a magaslat csúcsát, a delelőt elérhette volna, a sors kegyetlen keze kemény ököllel vágott kifestett arcába. Megbetegedett, mely ledöntötte varázsos szépségét, megunták, félredobták, elfeledték és ma itt van rongyokban kiéhezetten. A szemeiben egy könnyet morzsolt szét, majd különös fény csillant fel benne, az ajka votiaglott, teste hisztérikusan rán- dult meg rongyai alatt, elsinn.otta arcából fé sülét len, dús, göndör, szénfekete haját és évtizedeket, egy egész életet felölelő gondolatoktól lemyügözötten meredt maga elé. Egy pillanatra mosoly szökött könnyes szemébe, arca fájdalmas jósággal íeltelitödött és 'szólott: — Igen, igen, táncolni fogok Önöknek abból a világból, amely messze maradt mögöttem, de bizonyára még önök előtt van. Akarok táncolni, kell táncolnom . . engedjék meg . . . már hosszú hóndfiok óta nem táncoltam; fájt a szivem, a lelkem, őrölte, marcangolta a Végzet. De ina... ma egy pillanatra fölszabadított e lidércnyomás alól az Önök végtelen jósága és én csak ezzel viszonozhatom jóságukat, kérem, engedjék meg, hogy viszonozhassam Az orvos zongorához ült, —- mint mondotta, diplomája mellett zongoraművész is — és íelzugott újra az őszi zivatar tomboiása közepette a muzsika örökvarázsa. A hófehér csőri'tbiileaityti;k életre keitek a keskeny, bőszsziskás, gondozott ujjak alatt; lelket kapott a hatalmas faalkotmány és fényes acélidegei- bőj Kelet buja, zsongitó, ez-erszinü muzsikája viharzott elő. A nő teste újra raegvomagiott, még az előbbinél is idegesebben és fiatalságát eláruló szilaj fürgeséggel ugrott a középre és járta vadul, hévvel, testi árasztó ritmikával Kelet erotikus, de sok-sok művészettel telített táncait. Megfebbeuiö rongyai alól formás bokák, lábak villogták elő. A nézők kicsiny, de lelkes tábora 'lélegzetvisszafojtva bámulta a látványt, lenyűgözte ín : gondolataik szárnyain meszsze röppentek a nagy Kelet felé, ahol minden oly szép, varázslatos, misztikus. Itták szemeikkel a világvárosok általuk sohasem látott érzéki, de még sem' frivol produkcióit; különösen Feri bácsinak majd hogy ki nem hullottak a szemei. A zongora pedig zúgva, dübö' "gve csodálatos hangszinekkel festette alá a táncot. Egyszerre csak egy mindent átható nappali fényességű villámlás, nyomában rettenetes dördűlés rázta meg a há. <t, az idegeit végsőkig felhajszotlt táncosnő ájultam rogyott az ijedtségtől a fényes parkettre, teste nagyot, nehezet zuhant. A dördülést nyomban még egy másik követte és a szoba csillárja csörömpölve ezer darabra hullott szerteszéj- jel. A koromsötét szobában halotti csend támadt. az hitték, hogy a villám sújtott a házba mert vigadtak az ég haragja közepette; férfiak. nők, mint riadt madara! húzódtak össze És amikor, néhány perc múlva, újra világot gyújtottak — rettenet látvány tárult szemeik elé: a táncosnő holtan feküdt előttük, szívbaja ölte meg. A csillár lövéstől találva lett szertezuzva s az orvosnak nyoma sem volt ^ehol, de magával vitte imlli irón" méltóságos kisasszony vagyont érő collierjét is, ki ájultam bukott az egyik karosszékbe. És mig a szegény halott, élettől tnegci- bált leány vigvázva emelték a díványra — lassan, lopva, félve suhant el u zongorából egy bűnös muzsika utolsó akkordja.
