Prágai Magyar Hirlap, 1924. november (3. évfolyam, 249-273 / 697-721. szám)

1924-11-27 / 270. (718.) szám

. <Pnj&iiJUffWR7fmT*p Enyhült az agyi^tomi feszültség London, november 26. A Eoreign Office hivatalosan közli, hogy az angol jegyzékben bejelentett szankciók keresztülvitele nem üt­közik nehézségbe. Az egyiptomi csapatok a legnagyobb rendben hagyják el Szudánt- Kairó, november 26- Az egyiptomi parla­mentben az elnök fölolvasta a mindkét ház­nak egy hónapra való elnapolásáról szóló királyi kéziratot. A képviselőház nyugodtan oszlott szét. Kairóban teljes nyugalom ural­kodik. Zaglul pasa vidéki birtokára vonult vissza. London, november 26. A Times egy kai­rói jelentése szerint az uj egyiptomi kor­mány és az angol teljhatalmai megbízott kö­zött tárgyalások folynak az egyiptomi holt­pont megszüntetéséről. Remélik, hogy hama­rosan megtalálják a kiutat. Szudánból érkezett jelentések szerint a 2i-ik egyiptomi zászlóalj kiürítette Oni- durmaut és útban van Pori Szudán felé. — Reuter jelenti Kairóból: Szuezi, máltai és gibraiíárí angol csapatok útban vannak Egyiptom és Szudán felé. Ma délelőtt egy angol zászlóalj íöítűzött szuronyokkal vo­nult végig ismét Kairó utcáin. Az egyiptomi nép izgalma lecsillapodott. Az összejöveteleiket főleg a beállott esőzések zavarták meg, — Londonban tegnap délután tanácskozások voltak Chamberlain, az adnii- rrliíás első lordja és a vezérkar főnöke kö­zött. Megbeszélitek azokat az intézkedéseket, amelyeket abban az esetben fognak fogana­té.- báni, ha Egyiptom nem teljesíti az újabb goi követeléseiket. Hivatalos körökben meg vannak elégedve az uj egyiptomi kormány m agai tar fásával. Másrészt azonban nagy nyugtalansággá! vették tudomásul, hogy az egyik alexandriai hajó legénysége közül két matróz eltűnt. Úgy vélik, hogy a nyugtalankodók gyilkolták üreg őket. Géni, november 26. A népszövetség fő­titkársága közli, hogy a népszövetségi ta­nácshoz Egyiptom részéről eddig még nem érkezett semmi intervencióra való fölhívás. Azt a francia forrásokból származó hirt is megerősíti ez a közlemény, hogy a népszövetség nem ioglalkozhatik az egyiptomi konfliktussal, tekintve, hogy Egyiptom n'mcs a népszövetség tagjai kö­zött. így tehát a kérdést Anglia beiügyének keli tekinteni. liissii: iafU fasclsta monarchiái ahar A himi határí&cidens az ő ageaf provokátor]esnek munkája volt — Meg akarta szállni a határmenii magyar falvakat — Katonai diktátor akart lenni — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tudósítása a képviselőház mai üléséről — Halálos végi! éjszakai csolnakkirándulás a Dunán Csendélet a Téli Kikötőben Pozsony, november 26. (Saját tudósítónktól.) Keddre virradó éj­szaka Pozsonyban halálos kimenetű csolnak- szerencsétlenség történt a Téli Kikötőben. Botik Mária cselédleány a hétfő éjszakát két' ismeretlen férfi társaságában töltötte a „Fe- dóra“ nevű lebujkávéházban. Boros hangu­latban elhatározták, hogy csónakkirándu­lást rendeznek a Dunán, miután az egyik fér­fi matróznak mondotta magát, aki a Téli Ki­kötőben lakik. Éjszaka két órakor a társaság felszedeJőzködött és a Téli Kikötőbe ment, ahol a „Lani>a“ kátránycég teherhajójáról le­oldottak egy csolnakot. Hogy a pityókos tár­saság hogyan bánt az evezőkkel, nem tudni. Reggelfelé Boíik Mária csuromvizesen megjelent a rendőrség központi ügyeletén, ahol elmondta, hogy csónakázás közben mind a hárman beSefor- dnitak a Dunába, ö és az egyik férfi ki­úszott a habokból, a másik férfi azonban beleíult. A megmenekült férfi elpárolgott. Nyomban rendőri bizottság szállt ki a belyszinre. Ekkorra már a dunai hajósok ki­fogták az elmerült csolnakos holttestét. Meg­állapították, hogy Janku János matrózzal azonos, aki a Lania oég alkalmazottja volt. Ott lakott a hajón, ö indítványozta a csol- nakkirándulást. A másik férfit Lancsarics Teofilnak hívják, 30 éves, vendéglői üzlet­vezető. özvegy ember, öt is előkeritették a nap folyamán. Elmondta, hogy elsőnek Janku matróz ugrott a ladikba, másodiknak a leány és harmadiknak ő és pe­dig úgy, hogy a láncot előbb eloldotta, az­után ráugrott a csónak szélére, mire az fel­borult. Miután tud jói úszni, a fuldokló leányt is kimentette, de a matróz belefulladt a Du­nába. Csütörtök, november 2ri _____________ A w agrami herceg öröksége Páris, november 26­A párisi legfelsőbb biróság előtt most játszódik le a háborút követő évek legérde­kesebb pőre. A wagrami herceg, aki Ber- thier, első Napóleon leghíresebb generálisá­nak unokája, egy Bertha Welson nevű fiatal asszonnyal élt együtt. Rövidre rá, hogy Mó­nika nevű kislányuk született, a bátorságáról ismeretes herceg a nyugati fronton elesett, ősi családi birtokait a családnak, Móniká­nak és anyjának pedig 6 millió frankot ha­gyott végrenddetileg. Welson asszony ke­resztülvitte, hogy a biróság elismerje a „törvényes apaságot" és igy a kislány felve­hette a „Wagram" hercegnője jelzőt. Most azonban más probléma adódott: Wagram hercegnője jogosan követelhette apja vagyo­nának ráeső részét, úgy hogy a herceg vég­rendelete tárgytalanná vált. Welson asszony azonban nemcsak a végrende'eíüög hagyományozott hatmillió frankot, hanem a törvényesen lányát illető családi vagyont is követelte és az összkö- YCíelés 13 millió frankra rugóit. Az elsőfokú ítélet az asszonyt elutasí­totta, de mert az idevágó 843. paragrafus nem ír elő bizonyosat, sőt megkívánja, hogy a bíró esetről-esetre Ítéljen és minden esetben külön vegye tekintetbe ,a fenforgó pszicholó­giai okokat, a családi perből érdekes politi­kai szenzáció tett. A tárgyalások során a na­póleoni és a mai Franciaország érdekes ké­pe rajzolódott ki, mert amikor azt kutatták, hogy Berthier generális unokája lehetett-e nem arisztokrata érzelmű, a fajkérdésseí kapcsolatosan majdnem az egész arisztokrá­cia hozzászólt és olyan családok álltak sorom­póba, akik Napóleon óta nem szerepeltek a nyilvánosság előtt, mert még minidig a csá­szár hűségesei- A wagrami hercegről kitudó­dott. hogy Samf Cyri hadilskola legzseníáFsabb nö­vendéke, a háború legmerészebb tisztje, az arisztokratikus írad:ció büszkesége, a „Dépeche de Toulouse" szélsőbal lap me­cénása volt, aki elkeseredetten küzdött úgy a revánsgeneróíisok, mint Clemenceau el­len. Miközben életében a republikánus de­mokrácia ügyét szolgálta, a harctéren meg­tette kötelességét és százada legénysége felsorakozott a párisi legfelsőbb biróság előtt, hogy kapitánya mellett valljon. Így ez a per a jelenkor történésze számára megbe­csülhetetlen, mert belevilágít- azokba a rej­tett zugokba, ahol edd'g csendben meghúzó­dott mindaz, ami a kulisszák mögött játszó­dott le és belejátszott a háborúba. A kis wag­rami hercegnőt Páris két leghíresebb ügyvé­de, Henri Róbert és Bokanovszki volt mi­niszter képviseli. Prága, november 26. A képviselőház ma a teljes részvétlen- ség jegyében folytatta a költségvetési ja­vaslat részletes vitáját. Az ülés legnagyobb részében a kommunisták padsorai is üresen bámultak a kormánypártok felé, amelyeknek tagjai sem vették komolyan a költségvetési vitát. Az ülés lefolyásúról az alábbiakban tudósítunk: Fél 11 órakor nyitotta meg Tomasek el­nök az ülést. Folytatták a költségvetés gaz­dasági fejezetének vitáját. Dávid (cseh nemzeti szocialista légi­onárius): Követelte, hogy az iskolákból száműzzék a krelikális szellemet (?) és főleg ! azt tartja szükségesnek, hogy a katonai is­kolákban Zsicska szellemében neveljék az if­júságot és a katolicizmust ne engedjék be oda. Kamelszky (cseh nemzeti demokra­ta): A földmivelésügyi minisztérium kezelé­se alatt álló üzemek működését bírálja, és kö­veteli, hogy ezeket az üzemeket adják át a földbiríokreform céljaira. Samalik (cseh néppárti): A földbir- tokreíorm csődjéről beszél és kifogásolja, hogy igen sok szétosztott földet megmüve- letlenül hagynak. Klein (cseh szociáldemokrata): Köve­teli a kereskedelmi minisztérium export-im­port osztályának likvidálását és azt, hogy az engedélyezési rendszert szüntessék meg. A genti rends erről szólva, azt keresztülvihc- tetlennek tarifa. Követeli az egész köztár­saság területére érvényes egységes ipartör- vriiy megalkotását és a kereskedelmi utazók Ezután megtelteik a padsorok és T a ti s - sik kommunista képviseEő lépett a szónoki emelvényre. Beszédét azzal kezdte, hogy ez a parlament a csaló burzsoázia színpada. A demokrácia és a kultúra itt nem más, mint a bankok és hivatalnokok rablása. A kormány Szovjetoroszországo t és a kommunista pártot a föld alá kívánja és agent provokátorok kel dolgozik, hogy a kommu­nista pántot berántsa. Kémkedési és államel­lenes afférokat gyártanak. Svehla csinálta a pozsonyi affért is. Kijelenti, hogy pártjának nemcsak jogában áll, hanem kö­telessége Is a katonaság körében propagan­dát csinálni. Ezután a treneséni véres eseményekről beszél és azt mondja, hogy a csendőrök provokálták a vérengzést, mert mindannyian be voltak rúgva és a tisztviselők is revolverre! a zsebükben jár­tak. Egy dobozt tesz az elnök asztalára, amelyben dum-dumgolyók vannak. Ilyen golyókkal lőtte a csendőrség a munkásokat. Egy kis fiút a csendőrök úgy megvertek, hogy befeőrült. Ez eseményekhez tapsotok a koalícióban ülő tolvaj és csaló szocialisták. . A magyar rezsim idejében száz év alatt nem lö-íek annyit munkásokra, mint az úgynevezett demokratikus köztársaságba:: hat év alatt. jogviszonyainak szabályozását, valamint azt, hogy a szak^ervezeti munk„.ójzveiliőkwL Hi­vatalosan is ismerjék el. Molik (cseh agrárius): A földmives nép nagy adók alatt sinylik és nem áll az az állítás, hogy neki van a legjobb dolgí*. Sür­geti a talajjavitási munkák ...vgkezdését. Podzimkova (cseh ne. .~eti szocia­lista): A határmenti cseh kisebbségek pana­szait sírja el. N a \ r a í il (cseh néppárti): Kifogásolja a vasutügyi minisztérium költségvetésének személyi kiadásúit és főri0 .*z ellen k 1 ki, hogy a rimsztt-iiiin tele van rakva bizalmi emberekkel, akik ..em dolgoznak semmit, hanem állandóan sza­badságon vannak, de a nagy fizetésüket felveszik. Azt sem tartja megengedhetőnek, hogy ebben a minisztériumban annyi fölösleges portás legyen. Követeli a vasúti és postai ta­rifa leszállítását és élesen bírálja a postata­karékpénztár csekkhivatalának működését. Najman (cseh iparospárti): A kormány a nagy adóterhekkel az iparosságot a tönk szélére juttatja. Pártja a költségvetést nem fogadja el. M a x i á n (cseh szociáldemokrata): Az ezeréves elnyomásról szóló mesével kezdi, amely alatt Szlovenszkó sinylett. A szlová­kokat politikailag felszabaditottuk (?), még gazdaságilag kell felszabadítani. K r e m e n (cseh agrárius) adóreformot és vádvédelmet sürget, mig Mikulás (cseh szociáldemokrata) a munl.riság mai ne­héz helyzetét ismertette. Szloveniszkóban Micsura, Kállay és a spiclik egész serege igyekszik a koalíció gyarmatosító rémuralmát íöntartani. Mindezt betetőzte az, hogy Gajda tábornokot, ezt a notórius csalót és a láncosok vezérét a vezérkar helyettes főnökévé nevezték ki. Figyelmezteti a légionáriusokat, hogy távolítsák el Gajdát Prágából, mert fas- cista monarchiát akar és Kiima főspicli ré­vén beférkőzöíf Kramárhoz, akivel föl akarja robbantani a köztársaságot. A himi határicsdenst Gajda agent provokatőrjei idézték elő. Az volt a célja, hogy meg­szállja a haíármeníi magyar falvakat és a határőrségeket lemészárolja. Gajda ka­tonának is rossz, A szloveszkól hadgya­korlatok alkalmával Splré francia tábor­nok azt mondotta neki: „Tábornok ur! Ilyen manővereket húsz év előtt mutat­tunk be Franciaországban a fekete kirá­lyoknak." — Gajda hamis röpiraíokkal akarta bizonyítani Prágában, hogy kom­munista párt Hortkyval tart fönn össze­köttetési. Sziovenszkóban és Ruszinszkó- ban ennek alapján akart katonai diktatúrát és ő akart lenni a diktátor. Ezután Gajda oroszországi személyét ismerteti, ahol tlz- ezerszámra gyilkolta az ártatlan embere­ket. Taussikot az elnök több ízben utasította rendre. Tiz évig tartotta épelméjű férjét a tébolydában A iraneia hadügyminisztérium volt könyvtá­rosának odisszeája — Anatole Francé egyik regényalakjának típusa — Érdekes pür a párisi bíróságok előtt Paris, november 26. Érdeikes két polgári por indult meg a na­pokban a párisi bíróságok előtt. A szajnaparti metropolis együk legkiválóbb ügyvédje, Roux adott be két keresetet védence, M. Leroome, a hadügyminisztérium volt könyvtárosa ér­dekében, akit felesége kezdeményezésére 1913-tól 1924-ig különféle szanatóriumokban és örültek házaiban tartottak annak ellenére, hogy majdnem világosan megállapítható, hogy a tudós könyvtáros, némi bogaras, ságtó! eltekintve, teljesen épelméjű. A perek, amelyek megindultak, vagyoni és családi természetűek, de mögöttük egy zakflatott életnek egész odisszeája vau, ami annál inkább érdekes, mert az eset szenvedő hősét a nemrég elhunyt Auláitok Francé egyik regényalakja prototípusául választatta. Jeam Letmoúie kitűnő sikerrel végezte az Ecole des Chairtest és történetünk kezdetén, 1913-bam a hadügyminisztérium könyvtárosa, ezenkívül pedig a szájnál törvényszék Írás­szakértője volt. Mint tanult levéltáros és könyvtáros több jelentős tudományos munkát adott ki. Nevét becsülték tudós körökben és elég fontos közhivatalt töltött be. Voltak bo­gainál, mint sok tudósnak, azonban általában szelíd természetű volt és sohasem követtt el semmi olyant, amiből őrültségre, vagy leiké­nek elbomlltságára lehetett volna következ­tetni. És mégis, 1913-ban. néhány nappal az­után, hogy egy nagy éndteMődést keltő tudo­mányos értekezést irt, felesége, teljesen meg nem állapi iható, de láthatóan vagyonjogi okokból, keresztül- viszi, hogy férjét őrültnek nyilvánítsák. Ez az eset akkoriban igen nagy port vert föl és Anatole Francé fölhasználta egyik re­gényében, a „Rovotté des Arges“-bCn. Ebben Sári ette mintaképe tökéletesen Lemoine alak­jából van fölépítve és Francé a többi közt ezt írja róla: JV1. Sarieft szerette könyvtárát, félté­keny szeriemmel szerette. Mindennap reggel 'hét órakor odament és ott egy külön Íróasz­talnál katalogizált. A legrettenetesebb igaz­ságtalanságnak és kétségbeejtő dolognak lát­szott előtte, ha egy könyv elhagyta a pol­cát... Ha a legvékonyabb könyvecskét ki­vették onnan, mintha csak a lelkét hasította volna ki." Lemoinet bezárták az őrültek házába, hiába tiltakozott, hiába irta a levelek egész- sorozatát, hiába hívta segítségül rokonait és barátait. Senki sem hallgatott rá, nem is akarták hinni, hogy ok nélkül zárták volna el. Egy-ik intézetből a másikba tették át. Végre, tiz áv múlva, miközben felesége el­érte, hogy törvényesen is gyámság alá he­lyezték és őt nevezték ki gyámjává, az utolsó intézetnek, a Saint M-een-nek igazga­tója, Quercy dr. úgy látta, hogy Lemoine legalább is gyógyítható és ezért megengedte neki, hogy kimen jen az in t ézetből közben - közben Rennesbe és ott levéltári kutatásokat végezzen. Itt Lemoine találkozott régi iskola- társával, Trochu-vel, egy ottani lap szerkesz­tőiével, akinek révén a város több előkelő­ségével megismerkedett. Ismerősei segítsé­gére voltak és közben jártaik érdekében. Több­szöri vizsgálat alapján Quercy dr. megen­gedte a volt könyvtárosnak, hogy állandóan egy tudós öreg papnál, Türmei abbénál lak­jék. Mme Lemoine minden erejével vissza akarta küldeni férjét az őrültek házába, de erre összeült a családi tanács, a feleségei le­tették a gyámságról, helyette Trochut tették és Lemoine lakóhelyéül Türmei abbé házét jelölték ki. Ezek a tények azok, amelyek a polgári perek alapját alkotják. A védő mindenekelőtt ügyfelének a gyámság alól való' teljes föl­szabadítását követeli, azonkívül pedig féle­ségétől teljes elszámolást a vagyonról. A vagyonelszámolásban is furcsa dolgok van­nak. Például a féri 1200 kötetes könyvtára hetven frankra van becsülve. Lemoine, mióta kiszabadult, gyakran fordul meg Párisban és most egy Mme Sévignéről! irt munkán dolgo­zik, amely egyik nagy folyóiratban jelenik meg. _______________________ éS Pr ága, prihopn 26 Elsőrendű férfi és női fehérnemüek, kelen­gyék, blúzok és pongyolák. 2411 | Taussik a szlovenszkói állapotokról és Gafdáról

Next

/
Oldalképek
Tartalom