Prágai Magyar Hirlap, 1924. november (3. évfolyam, 249-273 / 697-721. szám)
1924-11-27 / 270. (718.) szám
Csütörtök, november 27. A felszabadított császári szív Toklo, november 26 Japánban is úgy volt eddig, mint a többi császári és királyi udvarban: az uralkodó- házból származó hercegek nem vehették cl szivük választottját és a hercegkisasszonyok nem ölelhették keblükre azt, akit szerettek. A herceget és a hercegkisasszonyt születésükkor eljegyezték és megtörtént, hogy a jegyesek csak a menyegző napján láttáit meg egymást először, ha a magas politika ezt megkövetelte. Most akadt egy szerelmes herceg, Asakira Kuni, a nép kedveltje, aki ennek az ősi parancsnak ellenszegült és kidacolta magának a szív szabadságát. A miká- dó meg akarta törni, de nem birt vele és a vége az volt, hogy eltörölték a házi törvényt. Mindenki azt veheti el, akit akar és nincs többé morganatikus házasság. Asakira Kuni azonnal elvett egy szegény leányt és ugyanakkor a herceg húga egy egyszerű köznemeshez ment el feleségül. Az asszony — mint választó Reicke ilse asszony nyilatkozata — Miért monarchisták a nők? — Veszedelemben a i»ői jogok! — Műiden reakció ellensége az asszonyoknak — Egy párt nők nélkül Berlin, november 26. (Saját levelezőnktől.) A német választási nai'Cbau, amely végeredményben a német respublika sorsát dönti el, elsősorban állanak — a nők. Azért próbálom illetékes ajkakról leszögezni, hogy mit mondanak a választási harchoz — az asszonyok. Reicke Ilse asszony egyik ismert alakja a németségnek. Leánya Berlin egyik volt népszerű polgármesterének, aki ismert liberális politikus, költő, meg drámaíró volt. Ilse leánya örökölte fényes tehetségeinek egy részét. Közel egy évtizede vesz részt a német asszonyok mozgalmaiban, az összeomlás után egy darabig szerkesztette az első és egyetlen német női politikai lapot. Most a demokraták jelöltje Potsdami-)au, Dernburg mellett. Különben, ami természetes, gondos családanya, két kis leányka boldog anyja. És még mindig fiatal, alig harminc esztendős. — A német asszony — mondja — szorgalmasabb legszebb polgári jogai gyakorlásában, mint a férfiú. Asszony és inkább a szivére hallgat. Ez az oka, hogy a jobboldal a múltban erősen számíthatott a nők támogatására. Az asszonyok monarchisták voltak. Ez a helyzet erősen megváltozott, mióta a császár újból megnősült. A férfiú, aki nem maradt hü első neje emlékéhez, elveszítette széles körök szeretetét. Azóta a nők is tömören fordultak bal felé. Természetesen közbejött az is, hogy a létért valló harc kény- szeritettie a nőket, hegy megfigyeljék a pártokat, hogy hol é!s mily mértékben iparkodnak azok a nyomasztó gazdasági helyzetet megjavítani.' Ez még jobban előmozdította a női világnak balra való foTduíáisát... — Miért éppen balra? ... Megmondom. Még azoknak a hölgyeknek is, akik a jobboldali pártokban működnek, az a benyomásuk, hogy veszedelemben forognak a női jogok. Ha széttekintünk a világban, úgy találjuk, hogy kivétel nélkül minden állaimban a reakció, ha győz, a nőket mellőzi és politikai munkáját elsősorban férfiakra bízza. Sőt vannak pártok, amelyek a nőkről tudni sem 'akarnak; például a német horogkeresztesek Ludendorff vezérlete alatt már a múlt választáson elhatározták, hogy női jelöltet nem állítanak. Most sincs női jelöltjük. A többi jobboldali pártok is listáikon a negyedik, vagy ötödik helyen jelölik a nőket, tisztán kényszerűségből, hogy el ne veszítsék női választóikat. A demokrata párt másként cselekszik, az már nőket jelöl — az első helyen is. Ez talán kivétel, a tehetség elismerése. Mi- nők azonban nemcsak azért harcolunk, hogy egyes kiváló tagjaink érvényesülhessenek. Mi azt akiarjuk, hogy minden nőnek nyitva álljon a világ. Gazdasági és politikai érvényesülésre egyaránt. Reicke asszony boldogan mosolygott: — Ne gondolja, hogy egy női jelöltnek könnyű a helyzete. Még ma este Felsőszilé- ziába utazom egyheti körútra. A Rajna mellett már voltam. Azután Hamburgban kel! szerepelnem. Hazatérve, választókerületemben vár reám egy csomó népgyülés. És végül... az irodalommal is kell foglalkoznom. Épp most fejeztem be legújabb regényem, amely a háború előtt kezdődik Heidelberg- ben, telve ifjúsággal, leányokkal, szerelemmer és folytatódik a háború alatt, egész az összeomlásig, bemutatva a világmérközés hatását szellemi irányaink fejlődésére. És valóban, a kis női Íróasztal közepén vaskos .iratcsomó feküdt. „Boote im Síromé*' (Csónakok az árban) lesz az uj regény cinre. Csónakok... csupa embersorsok. De volt az Íróasztalnak még egy másik ékessége is. Egy még vaskosabb kulcscsomó, a jó háziasszony jelvénye. És az asztal mellett játszott egy négy esztendős szőke leányka a politikus majma — első babáival... V. Ki az oka a háborúnak? Bemard Shaw, Branting, Vatiderveldc, Conan Doylo nyilatkozatai — A P. M- H. berlini t-udósitójától — II. a nagy problémáról Mottó: „Eső után köpönyeg!14 Persin generális, Franciaország egyik teg- kiválóbb katonája, így nyilatkozik: Igen nehéz ilyen világfontosságu kérdésre néhány sorban válaszolni. Még a legkiválóbb államférfiak is csak bajosan fog!a!kozhatnak vele. Mindig barátja voltam Németországnak, amit legközelebb megjelenő könyvem is tanúsítani fog. Követelem a háborús felelősségről szóló paragrafus törlését a Versailles! békeszerződésbői, mivel e paragrafus törlése nélkül bajosan lehet elképzelni a teljes kibékülést Franciaország és Németország között. Braníing, a szocialista miniszterelnök, optimista: Erősen hiszem, hogy Németországnak politikájával é.s jövendő cselekedeteivel sikerülnie fog a világot meggyőznie őszinte békeszeretetéről G. Bemard Shaw egyenesen a németekhez adresszálja szavait: Komolyan tanácsolom Németországnak, hogy ne tékozolja idejét morális gesztusokkal. Senkit sem tudnak evvel meggyőzni, bármilyen őszinték Is legyenek. A pillanatnyi helyzet nem enged meg semmiféle pózokat- A szövetségesek megkíséreli ék, hogy a versaillesi szerződés segítségével, amelyet Németország kényszer nélkül nem irt volna alá és éppen ezért nincs is etikai értéke, Németországot olyan ösz- szeg fizetésére kényszerítsék, amellyel nem rendelkezett. Németország erre hatalmas iniflációs- svimdlivel válaszolt, amellyel tényleg kifosztotta összes hitelezőit velem együtt, amit a kasszámban levő tíz millió márkás bankjegy, amelyért egy kenyeret sem vehetek, és a Deutsche Bankban levő többi papír mii íróim tanúsíthatnak. Amennyire én ebben a kérdésben tekintetbe jövök, úgy Lloyd George azon kísérlete, amellyel Németországot fizetésre akarta kényszeríteni, avval végződött, hogy Németország engem engedett fizetni. Habár nem vagyok bosszúálló, mégsem lehetséges engem meggyőzni arról, hogy Németország csak azért él, hogy szeresse azokat, akik gyűlölik őt és jót cselekedjen avval, -aki megsérti és üldözi. (Máté V., 44.) Azt hiszem, azért él, hogy ismét felépítse hatalmát, miként csak képes erre, hogy a szövetségeseknek bebizonyítsa, hogy a versaillesi szerződésnek vége és ha csak nem akarnak magukra veszélyt hozni, ugy ló lesz ezt belátni. Épp oly só várán nézek e pillanat elé, mint bármely német, mivel Angliát csak demoralizálja az, ha a német munkából akar élni. Ez a kísérlet már nagy munkanélküliséget idézett elő. Ha a győztesek nem függetlenítik magokat a legyőzőitektől, ugy csakhamar nyakukon fogják érezni a legyőző rtek lábát. Aulard .professzor, aki a Sorbonne-on a történelmet adja elő, azt ajánlja, hogy a németek fizessenek, tartsák be a Dawes-féle tervet és vegyenek példát a francia nép magatartásáról 1871-ben, amikor a szerencsétlen bábom után undorral fordultak e! a napóleoni dinasztiától. Vanderveíde Emil, a belga szocialistáik miniszterséget viselt Vezére, a köztársaság megszilárdítását követeli NémetországbanGasfave Téry, a Herrioí-párti L‘Oeuvre főszerkesztője, azt ajánlja, hogy a németek fizessék meg az általuk okozott károkat. A francia publicisták közül nyilatkozik még Victor Baseli professzor, az Emberi jogok ligájának alel'nöke, aki szerint Németország is csak akkor győzheti meg a világot békeszeretetéről és akkor számíthat engedékenységre, ha a küszöbéin álló választásokon a demokratikus pártok, a centrum, a demokraták és a szociáldemokraták kerülnek többségbe. Hasonló a tendenciája James Hennessy szenátor, a radikális Le Quotidien főszerkesztőije nyilatkozatának, aki szerint a re- vanche-eszmének meg kell szűnnie Németországban. Jacqucs BainvÜle, a reakciós, monarchista L‘Action Franc a is e szerkesztője, a következőiket mondotta: Azt hiszem, hogy a németek inkább alkalmasak erre a kérdésre felelni, mint mi. Ha mi Franciaországban pontosan tudnók, hogyan gondolkoznak Németországban, ugy a dolgok sokkal egyszerűbben alakúinának. A Hearst-la.pok többek között kérdést intéztek még Sir A. Conatn Doyle-bez is, aki kijelentette, hogy az a legbátrabb férfi, aki bűneit és hibáit belátja és ebből levonja a helyes következtetéseket a jövő érdekében. így kell cselekednie Németországnak is és mindazoknak, akiknek részük volt a nagy katasztrófában. Szenzációs letartóztatás Bécsben Ferdiuaiití Dagron, a párisi royalisták képviselője Budapesten, Benes kéme Ausztriában és Magyarországon. — A francia „attasé** szélhámosságai. Bécs, november 26. (A P. M. H. bécsi tudósítójától.) A bécsi sajtó az apróbetüs rendőri hírek között 1 zölte a minap, hogy a bécsi rendőrség letartóztatta Dagron Ferdinandot, aki agyafúrt módon 2000 dollárt csalt ki egy Fekete-Pol- lák Oszkár nevű magyar embertől. Az udvarias bécsi sajtó a francia és cseh követségek kérésére mellőzte az eset részletes szellőztetését. A P. M. H. bécsi tudósítója azonban ennek ellenére igen fontosnak tartja mindazt elmondani, amit az ügyről és Dagron személyéről sikerült megtudnia. Ki az a Dagron? Dagron Eerdinand egy kellemes megjelenésű, biztos fellépésű 30 év körüli fiatalember, aki távol keleten, a felkelő Nap országának fővárosában, Tokióban született. Francia szülőktől származva, már gyermekkorában tökéletesen beszélt ugy japánul, mint franciául. Csakhamar Európába kerül és itten a középeurópai nyelvek elsajátításával foglalkozott. Rövidesen éppoly jól beszélt németül, magyarul, csehül és szerbül, mint anyanyelvein. Az összeomlás után értékesíteni kezdte nagy nyelvtudását. Frie- drich István kormányelnöksége idején Budapestre ment, ahol a párisi royalisták képviselőjeként és a „La Monde illustré“ cimü havonként megjelenő revü szerkesztőjeként lépett fel. Mikor Magyarországon a viszonyok tisztulni kezdtek és a különböző politikai kalandorok, a Steed ezredesek tanácsosnak látták elpárologni, Dagron is áttette működésének színhelyét Bécsbe. Az osztrák fővárosban szintén újságíróként és francia attaséként szerepelt. Csakhamar tagja lett a különböző ujságiró-szervezeteknek, amelyekben szintén előkelő szerepet játszott, annál inkább, mivel tudta róla mindenki, hogy nemcsak a francia követség embere, de ki- és bejár a cseh követségen, legfőbb bizalmasa Dolezsal cseh követség! sajtófőnöknek. Azoknak az úgynevezett bizalmas jelentéseknek javarésze, amelyekkel Benes cseh külügyminiszter a nagyköveti tanácsnál és a népszövetségnél bevádolta Magyar- országot, ettől a Dagrontól származott. Dagron ezért állandó fizetést kapott a cseh kormánytól. Ezért Dagron elhatározta, hogy belpolitikai téren is „dolgozni** fog a cseh kormány számára. Két év élőit bejárta a németlakta vidékeket, felkereste a vezető német politikusokat, akiknek, mint ellenzéki francia újságíró mutatkozott be és közölte, hogy lapjaiban nagy kampányt akar indítani a prágai kormány ellen, kéri tehát a német képviselőket, szolgáltassanak neki adatokat a csehországi németek elnyomásáról. A német politikusok javarésze gyanúsnak találta Dagront és kitérő „ választ adott. Mások viszont köztudomású statisztikai adatokat adtak át neki. Baeran dr. azonban Dagron áldozata lett. Baeran vázolta előtte a csehországi kisebbségek helyzetét és ez elég volt Dagronnak arra, hogy Baerantól való távozása után nyomban denunciáló jelentést készítsen Baeranról. Ennek a jelentésnek alapján indult meg a híres brünni kémkedési per. Érdekes, hogy most, amikor letartóztatták, a francia követség sietett megcáfolni azt, mintha Monsieur Dagron valaha is francia attasé lett volna. A bécsi cseh követségen Dagron letartóztatása óriási riadalmat okozott. A cseh követségen vissza szeretnök kapni azokat a papirosokat, amiket Dagron lakásán találtak. A rendőrség azonban egyelőre a cseh követség kérését nem teljesítette, mire a csehek mostan diplomáciai utón, á osztrák külügyminisztérium révén igyekeznek a kompromittáló okiratok birtokába jutni. Miért került Dagron most börtönbe? Cikkünk bevezetésében említettük, hogy Dagron 2000 dollárt csalt ki agyafúrt módon Fekete-Pollák Oszkár Bécsben élő magyar embertől. Dagron Feketét Párisba vitte, ahol 2000 dollárért reá tukmálta egy francia film terjesztési jogát, Ausztriában, Magyarországon és Jugoszláviában. Fekete egy szót sem ért franciául, ezért az ő nevében Dagron vezette a tárgyalásokat, majd az összeg kifizetése után egy francia nyelven megirt szerződést adott át neki. Dagron még hónapokon keresztül zsarolta Feketét, aki nem tudott a film birtokába jutni, mivel Dagron ezt nem is szerezte meg, hanem mialatt Fekete előtt francia nyelven tárgyalt a párisi urakkal, valószinüleg az időjárásról, semmi esetre azonban a filmről beszélt. Fekete mostan végre feljelentette Dagront és a bécsi rendőrség sietett a letartóztatással, mivel ha Dagronnak sikerült volna a cseh határt átlépnie, ugy a bécsi rendőrség bottal üthette volna nyomát. Letartóztatásakor kiderült az is, hogy Dagron nős ember, felesésével és kicsi gyermekével azonban nem törődött, nyomorogni hagyta őket Bécsben, mig nagy jövedelme' barátnőjének, egy jelentéktelen cseh ' ülőnek társaságában költötte el, részb risban, részben Prágában. Ha csak dip úciai utón nem sikerül Dagron ügyét ellaposiíani és egyszerű csalási botránnyá redukálni, ugy a néhány hónap múlva megtartandó tárgyaláson szenzációs részletek derülhetnek ki. „ jtartaJ/jTDdas" AZÉRT LEGOLCSÓBB ÉS EGYÚTTAL A LEGFINOMABB TEA HASZNÁLATBAN Cipőt CSAK NAL VEGYEN KASSA, FÖ-UTCA 25. írre ¥ Mlic mmixM iriE¥ ipMSjsrcáKBSiaSpwí és ■sdílSsarawaiE&éwéiBaflfaa!, R*és»a««Rar«5gö2*és és éi»tiB«i* ilw«eg«s2Eés, «■ R«aairB»B»fia<aa& ..JVnofil** Ské&vi&e&vie és <eggé©* ^jstovenssfté és Ru»# jrés*éar«.FERI C&SSCf’S. Waeig*?© B«*wéií»‘«áaHEii és éfóeraanl l»eHr<csim«flc:2EéS4£fie. SEPÜ EMETALI1L. ~ — B€€H9S«b --------■ &