Prágai Magyar Hirlap, 1924. október (3. évfolyam, 223-248 / 671-696. szám)

1924-10-05 / 227. (675.) szám

Mikor viselt dolgai azután napfényre kerül­tek, kizárták a pártból. Működése alatt meg­tette azt, hogy a választásokat megelőző idő­ben a környékbeli parasztokat fölhívta, hogy jöjjenek be Losoncra, ahol is a ..Zöldfához41 címzett vendéglőben 200 vagon Moszkvából érkezett csizma kerül kiosztásra közöttük. A parasztok tömege készpénznek vette a szé­pen hangzó. ígéretet, beesődül!. a városba. Képzelhető azonban elképedésük, amikor megtudták, hogy a „párttítkár ur“ becsapta Őket. • Balogh József a kommunista pártból tör­tént kiközösítése után fanatikus szociálde­mokrata lett s mint ilyen pártját 3600 koro­nával károsította meg, majd magához vett egy 700 korona értékű biciklit is, melyén el­karikázott s melyét a legközelebbi faluban értékesített. Erre a Szociáldemokrata pártból is kitették a szárit. Ezután biztosítási titkár lelt. A Duna Biztositó rt.-nál, továbbá a Gazdák Biztosí­tójánál cs a PhÖnixnéí működött. Biztosításo­kat olymódon kötött, hogy a temető sírkövei­ről lemásolt neveket küldötte be a biztosító társaságoknak. A Duna biztositó bűnvádi fel­jelentést is tett ellene. A Gazdák biztosítójá­nál rövid idő alatt igazolta képességeit és egy sötét hátterű 700 koronás üggyel kap­csolatban a losonci járásbíróság 14 napi fog­házra Ítélte. Még Sok. hasonló szélhámosságot követett él a levitéZlett kommunista titkár, aki most a losonci járásbíróság fogházában ul. Anglia elismeri a szövgei fönisalőségál Georgia felelt tiení, október 4. Nagy föltünést keltet­ték itt azok a hírek, amelyek arról szólnak, hogy az angol kormány elismerte a moszkvai kormány íönhatóságát Georgia fölött. A georgiai nemzeti kormány delegáltja kijelen­tette, hogy valószínűen tévedés van a hír­adásban. Elképzelhetetlen, hogy Anglia az erőszak mellett ós a jog ellen döntsön, annál Is inkább, mert ez az eljárás ellentétben állna az angol kormánynak a szóvjéttárgyalások alkalmával a népszövetség előtt tett kijelen­téseivel. Második Vilmos császár futása A császár utolsó uralkodóórái Berlin, október eleje. A nagy német könyvpiac legújabb szen­zációja egy kis kötetke, melynek elme: „A lemondás,44 Ez a könyv autentikusan írja le második Vilmos császár utolsó uralkodóórált és futását. Mikor a csiszárnak átnyújtották a lekö­szönésről szóló okmányt, mélynek szerzője Miksa badeni herceg, az utolsó császári kan­cellár volt, megjelentek a generálisok és a császár hozzájuk fordulva ezt mondta: — Miksa badeiri herceg ma délelőtt tud­tom és beleegyezésem nélkül megfogal­mazta és proklamáltatta az én lemondá­somról szóló okmányt, Így szolgált engem az utolsó kancellár! A generálisok és a szintén jelenlevő Scheer ellentengernagy figyelmeztették Vil­most arra, hogy a hadsereg és a flotta bom­lásnak indult. Erre a császár búcsúzóul mind­egyikükkel kezet szorított, de elhatározta,; hogy továbbra is a hadsereggel marad. Mind­azonáltal megtanácskozták, hogy szükség esetén hova vigyék Vilmost és Hollandia mellett döntöttek, mert az királyság. A császár parancsot adott, hogy hadi- szállását, a Frainense-villát lássák el muní­cióval és élelemmel, mert küzdeni akart az utolsó csepp vérig. Reggel tíz órakor Grünau követség! tit­kár jelentkezett kihallgatáson és berlini je­lentések alapján azt tanácsolta Vilmosnak, hagyja el azonnal a villát és induljon autón Hollandiába. A titkár ezt a tanácsot Hindenburgra hi­vatkozva adta és erre a császár megdöbbent. líindenburg tagadja, hogy november 9-én a császárt futásra akarta kényszeríteni és egyebet nem akart, mint azt. hogy Vilmos átmenetileg tartózkodjék a holland királyság területén. Így tehát: Vilmos császár, akit megfélemlített Hinden- burg szava, november 9-röl 10-ére virradó éjszaka autón Hollandiába futott. így futott meg Vilmos császár. Novem­ber 9-én már annak sem lett volna semmi értelme, hogy egy megbízható tisztekből álló csapat élén uj Zrínyi módjára hősi halált halt volna, mert minden pillanat meghozhatta a fegyverszünetet és a vérontás hiábavaló lett volna. Mégis akadt néhány generális, többek között Novak ezredes, akik ezt a kiutat akar­ták, hogy megmentsék a császárt a futás szégyenétől és Michaells, a volt császári kancellár töb- bedmagávai a császárné elé járult és kérte, .egyezzék bele ebbe a tervbe. . A kihallgatás után Miohaeüs együtt ebé- delt a császárral, aki előbb nagyon hallgatag volt, maid ezt mondta: — Attól eltekintve, hogy minden Isten- kisértést és öngyilkosságot erkölcstelennek tartok, nem latom be, kinek és mit hasz­nálna az a hős? szerep, amelyet rám akarnak kényszeríteni. Azután kifejtette, hogy nem abban az időben élünk, amikor a császári hadvezér karddal a kezében hal hősi halált a hazáért. így a hű kíséretnek nem maradt más tennivalója, mint a császári Hollandiába vin­ni. ami akadály nélkül meg is történt. (N—1.) Magyarorssag szanálása komoly lépésekkel halad előre Budapest, október 4. (Budapesti szerkesztőségünk telefonje­lentésé.) Sitiit]) népszövetségi főbiztos most készítette el .szeptember hónapról szóló je­lentését és megküldte a népszövetségnek. A jelentést ma tették közzé. A jelentés, amely rövidebb a főbiztos eddigi jelentéseinél, meg­állapítja, hogy a szanálás komoly lépésekkel halad előre. Augusztusban sikerült elhelyezni a népszö­vetségi kölcsön cseh-szlováklai részét és Amerika is Ufóbb másfél millió dollárt jegy­zett, amely összegei Amerika részesedése a kölcsönben 57.7 millió aranykoronára emelkedett Szeptember hónapban az elő­irányzott 21.2 millió aranykorona deficitet tíz millió aranykoronával túl kellett lépni, Ezt azonban a főbiztos múló jelenségnek tartja és azt hiszi, hogy december végéig nem fogják túllépni az első hat hónapra koutemplált deficitet. A pénzügyi helyzet javult. A korona stabil és a Nemzeti Bank teljes mértékben ki tudja elégíteni az igényléseket, devizakészlete és aranyalap­ja egyre emelkedik. A hankkamatlábat emelni kellett Bécs miatt, meri meg kellett akadályozni, hogy a külföldi nagytőke odavándoroljon. A szanálás munkája csak akkor lehet eredményes, ha az klegen töke hosszabb lejárattal Magyarországon he- lyezkeriheíik el. A forgalomban lévő bank­jegyek összege 47.5 millió dollárt tesz ki. A külkereskedelmi mérleg egyre javul s ezt számadatokkal igazolja a főbiztos, aki je­lentése végén megemlíti, hogy a külföldi államokkal megkezdődtek a kereskedelmi szerződésre vonatkozó tárgyalások, ame­lyek sikerrel kecsegtetnek, ami az ország gazdasági föllendülését fogja maga után vonni. *♦**♦*♦*♦♦#4♦*■♦■**♦*#*♦4^***-* ♦*■**'*'*•*■**■**** Egv volt kommunista párttitkár iizeimei Gömörben és Négrádban 200 vagon moszkvai csizma története, — Be­biztosított halottak Rimaszombat, okíóbei 4. (Saját tudósítónktól.) Az államfordulat idejében nagyon sokan akadtak, akik a po­litikai helyzetet alkalmas konjunktúrának használva ki, a zavarosban való halászás ve­szélyes, de jól jövedelmező üzletére adták magukat. Balogh József volt kommunista párttitkár is feltalálta magát és a szélhámos­ságok és kisebb-nagyobb csalások egész so­rát követte el. Balogh József magát lanatikus kommunistának vallva, párttitkár lett és a párt losonci lapját is szerkesztette. Mint ilyen sikkasztásokat és zsarolásokat követett el, sőt a házasságszédelgéstől sem riadt vissza. gir<ien*»t Kedd: 2SOMBOK ZOLTÁN: Ősz, (Vers-) Szerda: SOMLAY KÁROLY: A csudadoktor. Csütörtök: PÉTERPY TAMÁS: A körispataki gyógyító. Péntek: MONTÉ RÓZA: Souvenir. (Vers.) Szombat: SEGESDY LÁSZLÓ: Rémület-ország. Vasárnap: FALU TAMÁS: Volt egyszer . . . (Vers.) — KERSEK JÁNOS: Az Élet. (Vers-) — GLIN: Tenebria őszi estéje. Favágónak szegődöm Favágónak szegődöm én is Az élet nagy őserdejébe. Csapásom alatt hull a szálfa, Egyre kérdem: mikor lesz vége? Törtem, vágtam folyton előre, Csak előre, Ifjúi hévvel. Döntő hitem, vak önbizalmam Ingó lidérelángja vezérel. Néha-néha madárda! lüvott És árnyas tölgyek terebélye* Vad méz. eper és gyönge harmat, Ezüst forrás lelkem sebére. Haldokló bíbor alkonyaikor Megzendült minden halk fenyőtűhöz Holdas úton az erdő lelke járt, Kezében pengő dús aranykoboz. Robogtak S/ótlau, hideg árnyak, Néma, fekete paripákon. Rámré7tek, hívtak, meg-megálltak És elsuhantak, mint az álom. Mentem tovább: piros lobogót Bontott a haj-'a* nemsokára, S szólt: az Élet örök lázadás, Gyújt, — és kialszik éjszakára. Olvedl László. Sóhajos ének Én csak azt szeretném, hogy ne sírjon senki és... és ne öleljen senkit sem a bánt, én csak azt szeretném, hogy amerre járok, iehér őszirózsák csókolják a számat... s haljon meg a titkon, lopva ölő bánat. Mert, ha könnyet látok, halkan omló könnyet: a lelkem titokban, haldokolva vérzik... és a hulló lombok imádkoznak értem s tágranyllt szemekkel álmélkodva nézik, hogy csöndes eseppekben levelükre vérzik... És csak azt szeretném, hogy muzsikaszóval álmodjon s ébredjen a. gyöngyszemei hajnal; osonjon el némán minden régi bánat, osonjon el némán a bús, szörnyű jajjal, hogyha muzsikál a gyémárrtszemü hajnal... Urr Ida. justitia sarka alatt — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Maróthy Jenő. Hiába csűrjük-csavarjuk a dolgot: az igazság se jár többé a maga utján. Kizökken­tette régi kipróbált kerékvágásából az a nagy vörös planéta, mely — Turicska tótjai szerint —- odaállt tíz esztendő előtt a nap elé, elfogta tejfehér sugarait s negyven napon keresztül a maga rézvörös lángzuhatagjait csorgatta alá a gyanútlan emberiségre. Negyven nap! Az özönvíz, se tartott tovább, mégis mekkora zavart okozott- Pe­dig fcz csak közönséges viz volt, amilyet reg­geltől estig hordószámra futtat az Ipolyba a Rieka-patak. Nem is volt az a Noé-korabeli felfordulás senimi a mostanihoz képest. Akkor mégis csak igazságot kapott az az egynéhány becsületes ember, aki megtar- , tóttá a tízparancsolatot, de ami most történt, azt elmondani is borzasztó: — Kakatka Ja­nónak ellopták az egyik borjúját $ a bíróság őt büntette meg háromszáz koronára becsű- t letsértés miatt. Ezek után hol az az elme, amelyik meg tudná mondani, hogy ugyan hát kit sértett meg Janó: a borjut-e, vagy a bíróságot, mert a tolvaj csak nem jöhet számításba. Pedig Kakatka Janó a tolvajt sértette meg. Hanem azért nem szabad mindjárt elítél­nünk, mert volt rá oka, mégpedigxalapos: Hruska és Maiinka: igy hívták a falu legszebb két kisborjujáf; szegény Kakatka Janó csak úgy dagadozott a büszkeségtől, hogy az ö istállójában van mind a kettő. Hruska és Maiinka: Körte és Málnácska. No, szentigaz, hogy a nevüket is jól megválasz­totta. Az egyik vajszínű volt, mint az árpával érő körte, a másik piros, akár a málnabogyó. melyet hajnalban szakítanak a zólyomi he­gyekben. Szegény Janó nem tudott rájuk nézni, hogy el ne könnyezte volna magát. — Jaj, talán nem is borjuk ezek, hanem az ö édes gyermekei. Bozse, bozse, micsoda kar­csú lábuk van, — nézd csak lelkem Borka, — mint két úri kisasszonynak. Aztán a szemük. Csak te tudtál ilyen szelíden nézni, mikor az oltár elé vezettelek. Eresszük ki csak őket az istállóból, hadd ugrándozzanak. Te állj a konyhaajtóba, én meg majd az utca felől vi­gyázok. Hopp! hopp! Vigyázz fel ne taszít­sanak! Már késő. Kelj fel Borka, kelj fel! Mit gondolsz, Hruska is megütötte magát?.., Se vége, se hossza nem volt ilyenkor a játéknak, — vagy ha valami baj történt: az aggodalomnak. Egyik olyan jól esett, mint a másik, mert szerétéiből fakadt s több me­leget nyújtott, mint amennyibe került. Ka- katkáék jól tudták ezt mind a kettőn. Vasárnap, október 5. A meztelenség — háborús ok London, október hava. Természetesen Angliában. Mert másutt az Írók nem élnek olyan jól, hogy hajbakap ■ mának azon, szabad-e a meztelenségről Írni és a paradicsomi divatot egy jövő század re­gényé. alakjában propagálni, vagy sem. Qílbcrt Keitli Chesterton, a hírneves an­gol iró meg támadta H. G. Wellsel, a szintén kiváló angol Írót. „Én inkább meghalok — igy kiált föl —, semhogy olyan világban él­jék, mint amilyet Wells akar!44 Wells világa az utópia. Az eljövendő boldog ország ideje az ő jóslása szerint ötezer év múlva fog .eb jönni, de ez nem zárja ki a lehetőséget, hogy a jós néhány ezer évvel, vagy egyáltalában téved. Wells világa a meztelenség. Emberei szabadon járnak-kehiek az utcákon és nincs rajtuk ruha, mert egészséges, jónövésü em­berek, akik levetették a hamis erkölcs cifra rongyait. Chesterton azonban kövér, dhája- sodoít ember, aki felbőszül azon a gondola­ton, liony neki meztelenül kellene megjelen­nie. Ezért még csak elnézte, hogyan festi meg Wells az első, a második, az ötödik utó­pia országát, de már a hatodiknál kifogyott a bé’ketitrésbŐL ..Tessék elképzelni, hogy egy ■meztelen és tetovált 'hottentottáit elhozok Londonba. Meg fog döbbenni az áradó és zsúfolt élettől, meg fogja ismerni a köbázat, a vasutat a ruhát, de kérdés lesz-e fogalma a járadékköicsönröl a mértékhitelesítő hiva­talról és a csökkenő hozadékelméletről? Mit bánom én, hogyan lesz két-, vagy ötezer év múlva?! Itt forrong a munkás, no, faji és nemzetiségi kérdések tömkelegé!“ Wells ma Anglia egyik legismertebb, legtöbbet olvasott írója. Mint művésznek jo­gában -áll. mindarról inda, - amit a képzetet diktál. Chesterton háborúja Wells ellen, mely Anglia közönségét foglalkoztatja, ezért csak egy szempontból érdekes: Chesterton kövér- l ségő szempontjából. Mert a kitűnő iró nem i tud belenyugodni abba a gondolatba, hogy ha egy más inkarnációban évezredek múltán ujraszületik. •meztelenül lesz kénytelen ast ut­cán járni. Háborút, indított Wells ellen, hogy megvédje báját, amelyet egykönnyen nem ad el. Wells, a sovány, szikár ember fürgén és Játszi könnyedséggel ugorja át a terét és az időt é.soarháias nem tud ja követni.-.Ezért:- ha­ragszik. a •• Milyen hiábavaló szócsata! Természete- jsen Angliában! Mert hol a világon lehetne j ma a meztelenség háborús ok, amikor mln- j deu ember nemcsak a kenyérért, hanem a ru- ! hóért 'és a felöltőért is verekszik és szívesen pőrére vetkőzik, csakhogy *1 egyen mit föl­vennie. — (Masaryk továbbra is Kistapolcsány­ban marad.) Félhivatalos jelentés szerint a köztársaság elnöke nem tér vissza a jövő héten Prágába, de az egész hetet Kistapoí- .csányban fogja tölteni. Hanem jaj annak, aki önmagán kivül ta­lálja meg a boldogságot. Kakatka Janó egy reggel arra ébredt, hogy Hruska nincs az is­tállóban: eltűnt. Először nem akart hinni a szemének s tűvé tette az istállót és környékét. Bebújt a jászol alá, felment a szénapadlásra, átturta a takarmányt, a szalmakazlat: Hruska nem volt sehol- Megzörgetett minden bokrot, még az öreg vadkörtefát is gyanúba vette, hátha az rejtette sűrű lombjai közé Hruskát: de Hruska csak nem került elő. — Ellopták! Rettenetes haragra gerjedt. Hogy vele. aki a légynek se árt,'épp vele tesznek ilyet! Félreveri a harangot! — volt első gon­dolata. Fusson össze a falu s tudja meg min­denki egy perc alatt, hogy micsoda borzasz­tó csapás szakadt Kakatka Janó becsületes fejére. De aztán mást gondolt. Fogta a vasvil­lát, megforgatta maga körül s ordítva rohant ki az utcára. — Hruskát ellopták! Hruskát éjtszaka ellopták! Felindutt, sopánkodó embergyürü vette körül: — Mit? Hogy Hruskát? Azt a gyönyö­rű fényesszőrü borjut? Hát ördögök laknak már ezen a világon? — Az nem lehet, — hüledezett a nagy- fejű Bogyan, — én tegnap este még a saját szememmel, láttam. — Szamár! — ri\alt rá Janó, — tegnap este még láthattad, akkor még megvolt Most lásd meg valahol, ha olyan jó szented van. — De hát kicsoda akkor a tolvaj? —- Kicsoda, kicsoda, — ismételgette ta­nácstalanul Janó — hát ,,»

Next

/
Oldalképek
Tartalom