Prágai Magyar Hirlap, 1924. október (3. évfolyam, 223-248 / 671-696. szám)

1924-10-04 / 226. (674.) szám

I őfy&GifJítiwkT&RME Szombat, október 4. A szovjeícsokoiádéban drágakő van Prága, október 3. A „Vecserna Vremja“, az orosz nionar- hísták Parisban megjelenő (napilapja közli az alábbi cikket: Gyönyörű szép nyári nap van. A „Ve­cserna Vremja14 párisi orosz lap szerkesztő­ségében ülünk. Egyszerre csak megszólal a telefon. Egy velünk barátságos összekötte­tésben álló francia lap szerkesztője kérdi: — Tudnának önök mai esti lapjukban egy igen fontos hirt leközölni? — Miről van szó? — Az angol kormány és az orosz szovjet között folytatott tárgyalások végleg megszakadtak. Lapunkat ugyan már nyomják, de vala­hogy még helyet szorítunk a fontos hírnek. És a hirt ez év augusztus hó 7-én, a Vecserna Vrernja 89. számában még aznap este leközölte, mielőtt a többi lapok hozták volna. Másnap, legnagyobb csodálkozásunkra, arról értesültünk, hogy a tárgyalások tovább folynak az Angolország és a szovjet közötti — amint a Morning Posí Írja — vörös szer­ződés már alá is van Írva. Poncoubi ünnepélyes kijelentése után, hogy a szerződést sem Angolország, sem pedig a szovjet nem fogja aláírni, annak váratlan aláírása nemcsak mireánk, de az egész világ sajtójára igazán elképesztő be­nyomást tett, amelyet legjobban a francia „malaise“ szóval lehet kifejezni. Ma már egy kissé fellebbenthetjük a fátyolt ez ellentétes diplomáciai közlemények keletkezéséről. Az uj diplomáciára vonatkozó híreinket, oly feltétlen hiíeltérdemlö forrásból vettük, hogy egészen bátran megcáfolhatjuk a meg­vesztegetett európai bolsevista sajtó valótlan híreit. Landberg szocialista és antimilitarista szerkesztő, Londonban lapot ad ki, amely már többször összeütközésbe került az angol bírósággal. Közismert dolog, hogy a lapot moszkvai pénzzel tartják fenn. E lap szerkesztőségének, egy női tagja, Miss X. július hó elején Moszkvába utazott, hogy megerősödve a szovjet levegőjétől, ellássa magát azokkal az erkölcsi és egyéb kellékekkel, melyek egy lap fenntartásához szükségesek. Jóegészségben tért vissza Londonba, értékes ajándékot hozva a szerkesztőség tag­jai részére. Itt kezdődik az uj diplomácia titokzatos története. Mindannyian emlékezünk azokra a londoni tárgyalásokra, melyek egy részről Rakovszki és delegált társai, másrészről pe­dig Pancoubi és az angol megbízottak között oly sokáig húzódtak. Akkor érkezett vissza Moszkvából a fenntemlitett miss, mikor a tárgyalások a legtüzesebben folytak, anélkül, hogy valami megállapodásra tudtak volna jutni. Az aján­dékok között, melyeket mgával hozott volt, több doboz csokoládécukorka volt, melyeket a Daily Héráid munkatársai között osztott szét. Ez a megható figyelem váratlanul érke­zett s első pillanatban azt a benyomást tette, hogy a Daily Héráid munkatársainak erre az ajándékra semmi szükségük sem volt. De hát a szovjet csokoládé nagyban különbözik minden más csokoládétól, sőt annyira, hogy Miss X. előre figyelmeztette a szerkesztőség tagjait, hogy a csokoládécukorkákat valahogy meg ne egyék. Természetes, hogy a tisztelt gentlemenek, részben a Il-ik és Ill-ik inter- nacionálé tagjai, hazaérkezve, azokat anali­zálni kezdték és kellemesen voltak megle­petve, mikor minden egyes cukorkában nagyértékii gyémánt, smaragd, vagy rubin drágakövet, vagy pedig egy szép keleti gyöngyöt találtak Természetes azonban, hogy ezt a körül­ményt, zárkozott természetüknél fogva, sen­kivel sem közölték. A tárgyalások ezalatt tovább folytak s már belé is unt az angol közönség, midőn egyszerre a „végleges szakítás11 „teljes ineg- cgyezéssé“ változott. A dolog igy történi: Rakovszki látva, hogy igy sehogy sem fog célt érni, a kom­munisták kedvenc módszeréhez fordult. Eel- kereste Macdonald miniszterelnököt és el­mondotta neki a csokoládécukorkák történe­tét, melyről a miniszterelnöknek fogalma sem volt, s megjegyezte azt is, hogy a Daily Héráid munkatársainak nevét a hírlapokban közölni fogják. Azt hinné az ember, hogy ez a magá- banvéve nem fontos körülmény Macdonald elhatározására nem fog befolyást gyakorolni, a szovjetdelegáció tagjainak azonban az a kijelentése, hogy a D. H. munkatársai között az angol kormánynak és a parlamentnek hat tagja is helyet foglal, villámcsapásként hatott a miniszterelnökre, s ennek következtében Poncoulis delegációjának jelentését még egy­szer átnézette — a szerződést aláírta és a szovjetkormánynak még egy nagyobb kül­földi kölcsönt is kilátásba helyezett. Így esett, hogy Miss X. ártatlan aján­dékai az uj diplomáciát fényes győzelemre segítették. * Azóta egy pár hét telt el, de hát nincsen olyan titok, amely idővel ki ne pattanna, és igy történt, hogy a csokoládékedvelők nagy titkolódzásának dacára is, ez a.kis diplo­máciai történetke kipattant rejtekéből. Úgy hírlik, hogy azóta Macdonald ideg- görcSöket kap, ha csokoládécukorkákat lát. Magyarországot is bekapcsolják a keleti nagy békemozgaiomba Pratap indiai herceg, a mozgalom vezetője tanulmányúton volt Magyarországon — Zajtó Ferenc hires magyar Zend-Aveszta^kuíató nyilatkozata az indus herceggel folytatott megbeszéléséről CSAK „RlAdlaW-** NAL VEGYEN HASSA, FQ-UTCA 25. 1770 Budapest, október 3. (Saját tudósitónktól.) Ismeretes/ hogy an­gol jelentések alapján az egész világsajtót bejárták azok a hirek, amelyek az Indiából keletkezett ázsiai békemozgalomról szólnak. Élén egyrészt Rabindranath Tagore költő és Pratap hindu királyi herceg, másrészt Kemal Mustafa basa török köztársasági elnök áll és célja a mozgalomnak: megteremteni az igazi világbékét. A mozgalom egyik főirányitója, Pratap hindu királyi herceg itt járt Magyarországon és azzal a szándékkal, hogy bekapcsolja az évezreddel idetelepüli ősz- szes turáni népeket, igy a magyarokat is az ázsiai békemozgaiomba. Ez az esemény rendkívül jelentőségtel­jes, hiszen méhében hordja az összes ősturá­ni népek jövő szövetségét, olyan nép láncola­tát, amely Indiától a Finn-tavakig terjed. Magyarországon a központja és össze­kötője e mozgalomnak Zajtó Ferenc, a Zend- Aveszta tudós kutatója, aki Jivanji Jemsedji Módi B. A. parsz tudóssal, a bombayi egye­tem világhírű professzorával áll állandó tu­dományos levelezésben és Pratap herceg itt végzett tanulmányai során is őt látogatta meg legelsőbb. Zajtó Ferenc nagy szeretettel be­szélt az ősturáni seythák mai egymáskere­séséről/ a herceg magyarországi missziójáról és a magyarok bekapcsolódásáról a keleti béke mozg aló mba. — A közelidők nagy problémájának meg­oldásánál — kezdte komolyan — fontos sze­rep jut Keleteurópa és Ázsia népeinek, ezek keretéből különösen a turánság népkomple­xumának. Olyan egységes világnézet és ér- zülethasonlóságról van szó, amely őserejénél fogva mindenen keresztül rövidesen utat tör egymás felé magának. — Ma látszólag sok minden áll útjában a turáni népek eszmeszövetségének, főként az azóta alakult vallási különbségek miatt. De az a közösség, amely századokon át ál­lott fenn Túrán seythái és India árja lakos­sága között, teszi emberi fejlődésszabadság kikövetelését. Ennek a vallásnak prófétája már itt járt Pratap indiai királyi herceg sze­mélyében. Szerencsés voltam öt otthonom­ban fogadni, ahol komoly tárgyalást folytattunk le a magyar nép bekapcsolásáról a mozgalomba és az aveszta*nemzetek nagy szövetségéről. Tár­gyalásunk anyaga nem érintett politiku­mot, hiszen a népegyesiíés célja nem újabb vüágíelforgatás, hanem ieíegyverezni az európai romboló kultúrát az egyedek és nemzetek teljes kulturszabadsága érdeké­ben. — Az eszmemozgalom másik vezére Rabindranath Tagore, a Nobel-dijjal koszoru- zott hindu poéta és a harmadik az extázis­bán prófétáié japán O-Nao asszony, aki vá- rosról-városra járt Nippon népe közt és szén­krétával irta a házak falaira békeszólamait. — A nagy szervezkedésben, amely a legnyugatibb finn területektől Törökorszá­gon, Kínán, Indián át Japán túlsó partjáig ter­jed, millió és millió szem tekint ránk, magya­rokra, mert törhetelen erőnk és felépített szi­lárd kultúránkat fogva központja és kovácsa lehetünk a jövő népalakulatnak. —- A mozgalmat kezdeményező indiai parszok, akik a felbomlott seytha nép egy odaszakadt maradéka és akik az ősturánság csudálatos mágusának, Zafathusírának tör­vénykönyvét, a Zend-Avesztát örökölték és megőrizték, tudós professzoruk, Jivandji Jemsedji Módi utján testvéri jobbjukat hűsé­gesen nyújtják a magyaroknak. A profesz- szorról már régen tud a világ: a magyar- hun és aveszta népek szoros kapcsolatát, tárgyaló munkái alapján tagjává választot­ták a francia Akadémiának, a svéd egyetem diszdoktora és 1877 óta tanára a bombayi angol-hindu egyetemnek. Ürüljünk tehát a kinyújtott testvérkéznek, azután kezdjük el együtt azokat a munkálatokat, amiket kultú­ránk erejével az eszmeszövetség javára a népek szabadsága és fejlődése érdekében vé­geznünk kell. Radnay Oszkár. Eösj mrHi siisáigír® Roszinszhöröl Érdekes megfigyelések — „Ezek az alíapoío k taríhatatlanok“ — Ami egy idegennek hihetetlen — A P. M. H. eredeti tudósítása — Munkács, október 2. L. Field norvég újságíró, aki több elő­kelő norvég és angol lapnak munkatársa. Ruszinszkóba érkezett, hogy az itteni vi­szonyokat alaposan tanulmányozza. L. Field teljesen objektív, tisztán csak az emberi szempontok által vezérelt ujságiró, akinek csodálatosan éles megfigyelése van. Minden­ről személyesen akar meggyőződni és csu­pán a tényeknek hisz. L. Field sok időt szen­telt az éhező ruszin nép nyomorának megis­merésére, szinte hihetetlen munkát végez­vén. Munkatársunknak alkalma volt beszél­getést folytatni a rokonszenves norvég új­ságíróval, aki Ruszinszkóban szerzett ta­pasztalatairól többek között a következők­ben számolt be: — Magam sem gondoltam, hogy ilyen különös és sokszor megdöbbentő állapotokat fogok itt találni, noha eleve fölhívták rá a fi­gyelmemet, hogy Ruszinszkóban semmin ne lepődjek meg. Meg kell állapítanom, hogy a szegény nép egyes helyeken olyan életet él, ami megszégyenítő az emberi méltóságra. A Madagaszkár-sziget őslakóinak életstandard- ia össze sem hasonlítható a ruszinokéval, akiknek helyzete valóban példátlan. A kul­túra áldásai közül ez a szegény nép jóformán csak az alkoholt és a vérbajt ismeri. Legkomolyabb nézetem, hogy Ruszinszkó­ban ezek az állapotok tarthatatíanok. — Érdekesnek találom, hogy Ruszin­szkóban, amint hallom, -jelenleg a cseh a hi­vatalos nyelv, noha a produktív foglalkozást üzö emberek legnagyobb részének a szájá­ból alig lehet más szót, mint magyart hal­lani. Az intelligencia pedig talán csekély ki­vétellel egészen magyarnyelvű. Azt hiszem, hogy az itteni népszámlálás adatai közé va­lami alapos hiba csúszhatott bele. Az igaz, hogy a felső vidékeken mindenki ruszinul be­szél. Ez a nyelv azonban még sok fejlesz­tésre szorul, aminek nem kellene maga után vonni a magyar kulturális fejlődés meggát- lását. — Ruszinszkő züllött anyagi és szomorú kulturális helyzetét az ország viszonyaiból kifolyóan nem látom megindokoltnak. Ru~ szinszkó népe jóakarata és az ország sok értékes természeti kinccsel bír. A föhlba, hogy nagyon el van hanyagolva. Minden tapasztalatom arra mutat, hogy semmit sem törődnek ezzel az országgal, hiszen a hihetetlen esetek egész sorát láttam. — Holnap Bécsen keresztül visszauta­zom Krisztiánjába és remélem, sok érdekes dologról számolhatok be lapjaim olvasókö­zönségének. Azt hiszem, hogy nem egészen hiába jöttem Ruszinszkóba... Nem állítják vissza a szlovenszkói betegsegélyzők autonómiáját Svenda igazgató nyilatkozata az orvosok elbocsátásáról, az orvosok elleni panaszok­ról és az igazgatói állások betöltéséről Szlovenszkó, október 3­(Saját tudósítónktól.) A szlovenszkói munkásbiztositó és betegsegélyző pénztár pozsonyi központja diktatórikus hatalommal intézi a pénztárak ügyeit azóta, amióta a mi­nisztérium sorra feloszlatta azok autonómi­áját és kormánybiztost nevezett ki az igaz­gatóság helyett. Megkezdődött a „tisztogatási művelet44, ami aból állott, hogy 10—20 év óta alkalmazott tisztviselőket dobtak ki csak azért, hogy helyet csináljanak olyanok ré­szére, kiknek legnagyobb része iparos-és ke­reskedősegédből avanzsált „pán uradnikká44. Nem csoda, ha felmerült az a jogos aggoda­lom, hogy e tisztogatási művelet után az or­vosi karra kerül a sor, hiszen van a törté­nelmi országrészekben elég fiatal orvos, akik­nek képzettségét született megbízhatóságuk pótolja. Munkatársunk éppen ezért felkereste Svendát, a Zemsky Urad igazgatóját, aki ellenőrző körúton van és többek között ez iránt is kérdést intézett hozzá. Svenda a kö­vetkezőket mondotta: — Az orvosok elbocsájtására vonatkozó­lag semmit sem mondhatok, mert azt sem tudom, hogy ez milyen alapon került szóba. Általános elbocsájtásról nem tudunk. — Igaz, hogy az orvosok ellen nagyon sok panasz jut el hozzánk, amelyeknek egy része megokoltnak mondható. Mi minden pa­naszt külön megvizsgálunk és igyekszünk objektíve megítélni. Természetesen a pana­szok legnagyobb része abból keletkezik, hogy a munkanélküliség folytán a tagok igy igye­keznek jövedelemhez jutni és a táppénzért be­teget jelentenek. Az orvosoknak ily esetek­ben kötelességük megvédeni a tényleg se­gélyre szorulók érdekeit az álbetegekkel szemben. A tagok természetesen agresszíve lépnek fel, hiszen kenyerükről van szó, gyak­ran terrorizálják az orvost és az orvosok korrekt eljárása ellen panaszokkal állnak elő. Azt mindenesetre örömmel látjuk, ha a tagok fokozottabb mértékben veszik igénybe az orvosokat, mert ezáltal az általános köz­egészség javulása remélhető. Itt említhető meg az is, hogy a felül vizsgálatok' eredmé­nye sok esetben lesújtó egyes orvosokra nézve és annak a gyanúnak adnak tápot, hogy egyes orvosok — különösen a recept- irás alkalmával — nem csupán a beteg érde­keit tartják szem előtt. Ezzel magyarázható, hogy ugyanakkor, midőn a történelmi ország­részekben egy pénztári recept ára átlagosan 5 korona, nálunk a 13—14 koronát is eléri. Ami az egyes igazgatói állásoknak expo­nált politikai személyekkel való betöltésé­nek a lehetőségét illeti, erre vonatkozólag határozottan cáfolatot mondhatok. A köz­pont ugyanis minden igazgatói állást szak­emberekkel kíván betölteni, a politikus pe­dig nem szakember. A kassai és eperjesi pénztárak igazgatói jelenleg csupán szabadságolva vannak, állá­suk nem vár betöltésre, minthogy nincs is megüresedve. A kérdés tehát egyáltalán nem aktuális. A zempléni pénztár igazgatói állása — melynek székhelye Homonnán van — Székely Áron igazgató távozása után Gabo- rik István személyében véglegesen betöltetett és igy az ehhez kötött kombinációk szintén nem aktuálisak. Eddig Svenda igazgató információja. Be­avatott hegről még azt a felvilágosítást nyer­tük, hogy a Zemsky Uradnak eszeágában sincs a pénztáraknak visszaadni autonómiájukat és igy diktátora marad a helyzetnek mindad­dig, amíg az uj munkásbiztositási törvény életbe nem lép. A szociális minisztérium eme intézkedé­se oda sorozható a demokratikus kormány hasonlóan „demokratikus44 intézkedései mellé. Csangsolin előnyomulását jelentik London, október 3. Mukdemből jelentik hivatalosan: Csangsolin második és harma­dik hadserege Csietiping városát elfoglalta. Az ellenség 150 halottat, 1000 sebesültet, 300 foglyot, 12 ágyút és 20 gépfegyvert veszí­tett. Az előnyomulás tovább tart. A mand- zsuriai repülők bombázzák Wu-Pei-Fu csa­patait. A pekingi kormány seregében nagy elégedetlenség uralkodik. — A Daily Mail tudósítója jelentést közöl a Shanghai—Kuang körüli harcokról (200 mérföldnyire Pcking- tÖl). A pekingi kormány csapatait 140.000 emberre becsülik. A pekingi hivatalnokok három hónapi fizetését visszatartották, hogy a katonai kiadásokat fedezhessék. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom