Prágai Magyar Hirlap, 1924. október (3. évfolyam, 223-248 / 671-696. szám)

1924-10-04 / 226. (674.) szám

2 Cáfolat, amely a hirt megerősíti Prága, október 3. Elsőnek jelentettük, hogy a kormány re- Konstrukeiója küszöbön áll. Hírünket a cseh nemzeti szocialista Ceské Sí ovo mai szádéi­ban cáfolni igyekszik és azt csupán téves kombinációnak tünteti föl. Néhány sorral le- jebb azonban a koalíciós lap is kénytelen be­ismerni, hogy a kormányt rekonstruálni fogják, ha nem is most, de az uj esztendő körül. Beismeri, hogy Bechyné iskolaügyi miniszter távozása be­fejezett tény és hogy utóda Markovics unifikációs miniszter lesz, aki a hosszabb idő óta távollevő iskolaügy- minisztert helyettesíti. Mi a különbség az angol munkáspárt és a kommunisták között? — A P. M. H. eredeti tudósítása. — London, október 3. Az angol választások lehetőségével elő­térbe került a szocialista-kommunista pro­bléma. A szakszervezeti mozgalomnak, vagy­is az amszterdami és moszkvai internacioná- lék egyesítésének kísérlete mellett a két moz­galom eltérő jellege határozottabb formát ölt. Egyrészről a trade unión kongresszus kül­döttséget meneszt Moszkvába az orosz vi­szonyok tanulmányozására, másrészről a la- bour party határozottan körvonalazza a szo­cialista s kommunista felfogás közti különb­séget s kizárja a párt hivatalos jelöltjei so­rából a kommunistákat. A kommunisták vi­szont jól szervezett propagandájuk központ­jába a kormány ellen intézett támadásokat helyezik, valamint támadásra készülnek a párt ellen is, ennek október elején tartandó pártgyülése alkalmából. A labour party a szocialista s kommunis­ta álláspont közti különbséget egy köriratban következőleg fejti ki: — A labour party a szocialista társadal­mat a parlamenti demokrácia eszközeivel akarja megvalósítani. — A kommunista párt a proletárdiktatú­rát fegyveres forradalom utján akarja meg­valósítani. — Angliában, szemben a régi Oroszor­szággal csaknem minden felnőtt állampolgár­nak van szavazati joga s olyan parlamentje s kormányzati rendszere, amely a munkásság irányának meg fog felelni, mihelyt az érthe­tően kifejezi a változás iránti kívánságát. — A kommunista pártnak az a meggyőző­dése, hogy a parlament s egyéb közigazgatá­si hatóságok püszta gépezetnél nem jelente­nek egyebet, amelyeket csak arra kell fel­használni, hogy önmagukat semmisítsék meg; s miután nincs remény arra, hogy a tömeg politikai felelőssége 1 tudatára ébredjen, ezért mihelyt a kisebbség érzi/hogy elég ereje van, az adott politikai s gazdasági rendszer forradalmosit.'.sára, joga van e célból a hatal­mat fegyverrel, vagy másképpen kezébe .venni. — Amennyiben a meggyőződését gyor­san változtató tömeg.ezzel az eljárással nem ért egyet, a megfelelő álláspont az, hogy erőszakkal le kell őket verni, a szó, szervez­kedés és sajtószabadságtól megfosztani s minden a szabadság ürügye alatti megmozdu­lással úgy kell elbánni, mint az ellenforradal­mi tünetekkel. lapéi iclciiailiiii i üitiai iiáltriiPa London, október 3. Reuter jelenti Sanghajból: A japán külügyminiszter Peking tudo­mására adta, hogy Japán vitális mandzsuriai érdekeire való tekintettel esetleg kénytelen lesz ezeket az érdekeket megvédeni, ha Csangszolin a központi hatalom csapatai ál­tal Jegyőzetik. A spanyol trónörökös veszedelmes kalandja Párisfcasi Paris, október 3. A Maiin jelenti: A spanyol trónörökös az elmúlt hétnek egyik éjszakáján egyedül sétált Páris utcáin. Az egyik nem nagyon népes boulevardon egy rendkívül jól és ele­gánsan öltözött férfi lépett hozzá és beszédbe elegyedett vele. Fölajánlotta szolgálatait és azt mondatta, hogy csodálatos szépségű, tör­ténelmi jelentőségű helyekre hajlandó a trón­örököst elveztni. A trónörökös eleinte bizal­matlanul fogadta a vad idegen embert, aki­nek jó modora és viselkedése legyőzte a bi­zalmatlanságot és a trónörökös az isme­retlen mellé szegődött. Ez elvezette a herce­get egy házba, ahol két tengerészuniíonrűsba öltözött ember tartózkodott, akik az első pillanatban re­volverrel támadtak a trónörökösre és fel­szólították öt, hogy adja át pénzét, mert különben nem kerül ki élve karmaik közül. A trónörökös azonban nem vesztette el lélekjelenlétét, az ablakhoz ugrott, felrán­totta azt és segítségért kiáltott. Szerencsére a közelben egy rendőr posztolt, aki a se- gitsógkiáításra figyelmessé lett s a trón­örökös segítségére sietett. A két revolve- res alakot és a trónörökös éjszakai kísérő­jét letartóztatták. A csongrádi merülni#! ngomáimn ■ A rendőrség tudja, hogy kik bérelték föl Popovicsot Budapest, október 3. Budapesti szerkesztőségünk jelenti: A rendőrség a belügyminiszter utasítására erélyesen kezdett hozzá a csongrádi bomba- merénylet tetteseinek kinyomozásához. Mint ismeretes, pár nappal ezelőtt éjjel egy Po- povics István nevű állásnélküli munkás jelentkezett a főkapitányságon, aki azt állí­tatta, hogy ő követte el a merényletet, majd később úgy módosította vallomását, hogy a merényletet ugyan nem ö követte el, de tudja, hogy kik a tettesek. A rendőrség meg­állapította, hogy Popovicsnak egyik vallo­mása sem felelt meg a valóságnak és kide­rült, hogy Popovicsot fölbérelték, hogy vál- lálja magára a merényletet és ezzel bizonyos irányban befolyásolja a nyomozást. A rend­őrség most annak földerítésére fekteti a nyomozást, hogy kik voltak azok, akik Popovicsot fölbérel­ték, mivel kétségtelen, hogy a tetteseket ezek között kell keresni, mivel csakis nekik állhatott érdekükben a nyomozást hamis vágányokra terelni. Hir szerint a rendőrség a mai napon kiderítette, hogy kik voltak a iölbujtók és ezzel a nyomozás döntő stádiumba jutott. Neveltet egyelőre nem közölhetnek a nyilvánossággal, mert ezzel a nyomozás további sikerét veszélyeztet­hetnék, Hetényi Imre fökapitányhelyettes az újságírók előtt kijelentette, hogy egye­lőre az ügy érdemi részéről nem nyilat- hozhatik, de annyit közölhet, hogy a rend­őrség hétfőn, legkésőbb azonban kedden részletes hivatalos jelentést ad ki, amely­ben teljes pontossággal fogják a nyomozás uj fázisáról tájékoztatni a nagyközönségei. A rendőrség ma folytatta Popovics ki­hallgatását. Popovics egyre zavarosabb és ellentmondóbb vallomásokat tesz. Mára két­ség kívül kiderült, hogy a merénylet elköve­téséhez semmi köze, mert megállapították, hogy a merénylet idejében nem is tartózko­dott Csongrádon. Ma délben elrendelték elmeállapotának megvizsgálását. Jackie Coogan és a pápa A . Róma, október 3. A pápa. kihallgatáson fogadta a kis Jackie Coogant, a mozi gy érmék mii vészé t, akit európaszerte ünnepelnek. Megkérdezte tőle, mi érdekli legjobban, ha hivatásának teljesem odaadja magát, Jackie ágy felélt: „Legjobban az érdekel, ha a vásznon magamat látom és tudom, hogy mégsem vagyok ugyanaz." A pápa megdicsérte, mert az éhező örmény gyerekeken segít és figyelmeztette, hogy vi­gyázzon, nehogy azok kapjanak segélyt, akik nem szorultak rá. Jackiere a Vatikán pompája óriási hatással volt, úgy, hogy a szülők csak nehezen tudták elvinni. Ott akart maradni végképpen. Annikor Michelangelo' „Haragvó Mózes“-e előtt ált, ezt mondta: „Szebb dol­got már igazán nem láthatok. Utazzunk to­vább!" Rómáiból Örményországba utazik, ahol nagy dollárösszeggel segíti az éhező ör­mény gyerekeket. A Zeppelin Franciaország fölött is repülhet Berlin, október 3. A lapok jelentése sze­rint Németország már régebben kért enge­délyt arra, hogy a Zeppelin amerikai útja al­kalmával idegen államok fölött repülhessen el. Angol, hód and és belga részről ezt az enge­délyt meg is kapta és most Franciaország is megadta az engedélyt azzal, hogy a Zeppelin bizonyos erődítések fölött nem repülhet. Wirth Londonban Berlin, október 3- A Vossische Zeitung jelenti Londonból: Wirth dr. volt kancellár ideérkezett, hogy londoni bankkörökkel tárgyalást folytasson az Oroszországtól kapott koncessziók finanszíro­zása ügyében. Az alkalmazottak betegség, rokkantság és aggkor esetére való biztosításról szóló ja­vaslat a szenátusban. A szenátus szociálpoli­tikai bizottsága tegnapi ülésén az alkalmazot­taknak a betegség, rokkantság és aggkor ese­tére való biztositásáról szóló törvényjavas­latról tárgyalt. A javaslat első részéről folyó vitában Hilgenreiner, Hladik, Hartl, Smrtka és Pánek szenátorok vettek részt. A vita be­fejeztével a bizottság az ellenzéki módosító indítványok elutasítása után elfogadta a ja­vaslat első részét. Ezután rátértek a munka­adóra vonatkozó második rész tárgyalására., melyet szintén módosítás nélkül fogadtak eh A munkabérekről, a bérosztályokról és a munkabérlajstromokról szóló harmadik részt, valamint a be- és kijelentésről szóló negyedik részt a módosító indítványok elutasítása után fogadták el. Végül az első rész második feje­zetét fogadták el a módosító indítványok el­vetése után. A malac ára ' *— A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Nyáry' Andor. Vörös János rákönyökölt az asztalra, so­káig gondolkozott, aztán a feleségére vetette tekintetét. — Mikor gyiin el a végrehajtó? Az asszony köténye csücskével megtö- röltc a szemét: — Hónap, — szepegte bánatosan. — Ha délig nem fizetjük ki az adót, aszonta, elvi­szi az ómáriumot. Az ember arca mérgesre pirosodott, az­tán ráütött az asztalra: — Hát én meg aszondom: nem viszi el! Az asszony elsírta magát: — Azt az ómáriumot már elvitte az ör­dög! — Hát én meg aszondom, — akaratosko- dott az ember, —- nem vitte el. Kifizetem az adót. — Mibül? — A maiacbul. Hónap vásár lesz Perká- tán. Behajtom a malacot- Megkapom érte a négyszázezer koronát. Éppen ölég lesz adóra. Szinte tüzelt a szeme a gondolatra, hogy mégis kifog a végrehajtón. Másnap kora hajnalban madzagot kötött a malac hátulsó lábára, aztán megindult vele Perkáta felé, elöl a malac, utána ő. Kocogtak, baktattak. A nap jóformán még fel se szök­kent az égre, már megérkeztek a faluba. Szép malac volt, a vevők mindjárt kö­rülfogták fél óra sem telt bele. már gazdát cserélt, ötvenezer koronával többet kapott, mint amennyire számított. Vörös Jánosnak jó kedve kerekedett. Gondolta magában, a gőzkocsi is csak akkor szalad, ha az állomáson vizet szívat, így hát neki se árt, ha a gőzkocsi ^példáját követi, persze bor irányában. Ötvenezer koronával úgyis többet kapott a malacért, mint amennyi a végrehajtónak kell az almárium megváltá­sára. Négyszázezer koronát bekötött a kesz­kenője csücskébe, aztán betért a kocsmába- Megivott egy liter bort, aztán a lábát útnak egyengette. Billegett, ballagott, közben dudorászott is. A bor fejlesztette a gőzt, nótát csinált. A lába könnyű volt, mintha a csizmák maguk­tól lépkedtek volna az országúton. Mikor a fordulóhoz ért, a fák körül elő­villant a faluja tornya. Az öreg eTkuirjantotta magát: — Megyek má! Hanem az ómáriumot nem viszi el a végrehajtó. Nagyot nevetett, de a nevetés hirtelen a torkán akadt. Az országúton, a kőrakás mellett, — hogyan, hogyan nem, — egy nagy nyúl he- verészett. A szőre szinte vörös volt, amint a forró napsugár rápörkölt. Az öreg megállt, nézte a nyulat. — Ezt jó vóna megfogni! A nyúl aludt, meg se mozdult. Vörös János a feje búbjára taszította a kalapot, lábujjhegyre húzódott, aztán szép lassan a nyúl felé farait. Mikor illő távolban ért hozzá, hirtelen ráhasalt­— Megvagy komám! A nyúl rugdalódzott, 'erőlködött, szaba­dulni akart, de az öreg magyar vasmarokkal fogta a bundáját. # — Most már rugdalózhatsz! •— nevetett s a nyulat magasra tartotta a levegőben, hogy jobban szemügyre vehesse. Aztán a keszkenőjével összekötötte a nyúl két hátulsó lábát, azzal a nyulat bele­tette a tarisznyába és tovább ballagott. A jó fogás még a jó vásárnál is nagyobb kedvre hangolta az öreget. Már azt is elter­vezte, hogy az almárium megmentése örö­mére a megmaradt pénzen bort hozat a nyulpörkölt mellé és meghívja rá a kereszt- komát is, meg a sógort is. Nagyot nevetett: — Lám, ezt is a végrehajtónak köszön­heti. Nélküle nem lett volna se nyúl, se pénz. A nevetésre a nyúl akkorát dobott ma­gán, hogy az öreg majdnem hasra esett. Hát­ranézett. Hát még a lélekzete- is elállt: A nyúl kiugrott a tarisznyából s az ösz- szekötözött hátulsó lábain sántikálva, neki­vágott a mezőknek. — Hu, az üdvösségit! — sápadt el az öreg. Nem a nyúl sápasztotta. el, hanem a négyszázezer korona, a malac ára, az almá­rium váltsága. Most ahol viszi a nyúl! Nem sokáig törte az-eszét, hóna alá szo­rította a tarisznyát, azzal a nyúl után szaladt. A nyúl bugdácsolt, nehezen futott a kö­tés miatt­Az emberek szénát hordtak a mezőn. —- Hahó, hej! Fogjátok meg! Elibe! — kiabált az öreg már messziről s hadoná­szott, mintha srófon járt volna a karja. Mikor az emberek megtudták, miről van szó, ők is utána eredtek a nyúlnak. Ki kaszá­val, ki gereblyével, az asszonyok meg a pet- rencerudakkal. Minél tovább szafadtak, annál többen csatlakoztak a fura csoporthoz. Az öreg Ígért füt-fát, hogy csak fogják meg a nyulat, az egyiknek ludat, a másiknak kacsát, a harma­diknak dohányt, a negyediknek — Isten tudja —- mit nem. Az emberek igyekeztek is eleget tenni az öreg kívánságának, futottak, hogy csak úgy hullott róluk a veritek. De hiába volt a nagy igyekezett. A nyúl — éppen mikor már elérték volna — besza­ladt az erdőbe. Az emberek megálltak, fújtak: — Most mi lesz? Az egyik Jó tanácsot adott: — El köll menni a jágerhoz. Megliajtjuk az erdőt. A jáger szerencsére otthon volt s mikor megtudta, mi járatban vannak az’ emberek s hozzá az öreg egy akó bort ígért neki, ha a nyulat meglövi, hajlandó volt az alkura. Meghajtották az erdőt s az utolsó hajtás­nál terítékre került a nyúl­A jáger fölemelte a nyulat s az öreg felé tartotta: — Ez vót az? A,z öreg szemügyre vette, aztán felör­vendezett: — Ez vót az, a guta üsse meg! — mon­dotta boldogan — megösmerem a pofájárul! Feléje rázta az öklét: — Megvagy, kutya! Egy gömbölyű menyecske felcsodálko­zott a tömegből: — Krisztusom! A keszkenő nincs a lá­bán ! Az öreg magyarban meghűlt a. vér: — A dicsögöjit! — kapott a kupájához. — Elveszejtette. Aztán busán hazaballagott a nyúllak Az asszony a kapuban állt, dél felé járt már az idő, nem tudta elgondolni, hol késik az ura. Éppen delet harangoztak, mikor az em­ber megérkezett. — No, sopánkodott a felesége, mikor az öreg elmondta neki az esetet a nyullal, —- kee is elbánt az ómáriummak de meg a ma­laccal is! Az öreg magyar szeme villámot vágott: — Nem bánom, — mondta keményen, — az a fő, hogy a nyúl megvan. . Szinte^'.belepirult a szégyenbe, amint ki­mondta: — Vesszen cl az ómárium, ha kőik hát az asztál is, meg a ház is. De hogy egy nyava­lyás "nyúl csúffá tegyen,.azt nem engedem! Azzál levetette magát.a lócára, de előbb a nyulat az asztalra tette, hogy gyönyörköd­jön á gondolatban, hogy imo, mégis csak ö lett a győztes. Szombat, október 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom