Prágai Magyar Hirlap, 1924. október (3. évfolyam, 223-248 / 671-696. szám)
1924-10-25 / 244. (692.) szám
E hasábok korlátolt terjedelme nem engedi meg azt, hogy az egyes fejezetek kritikájára kiterjeszkedjünk. A könyvnek egyetcn alapvető hibája, hogy az utolsó évszázad nemzetiségi kérdéseinek a világháború kitörése szempontjából való jelentőségét túlbecsüli. Egyébként Ruyssen, akinek részéről a kisebbségek mindig előzékenységet tapasztaltak, könyvében azt a szilárd akaratot szegezi le, hogy azon a területen, am-e’y ma át és át vau itatva politikával, mint iró is pártatlan maradjon. Ha ez nem sikerül mindig, úgy ez csak azt bizonyítja, hogy azokat az előítéleteket, ame’vek egy nemzethez való tartozásból természetszerűen folynak, még akkor sem sikerük leküzdeni, ha az ember maga professzor Ruyssen. Az ember azt érzi. hogy Ruyssen igyekszik objektív lenni, de az igazságot kereső tudós gyakran és sok helyen a született francia gondolkodásénak hatása alá kerül. Ez az egvellen fájdalmas érzés, amit a könyv olvasása okoz. A könyvből rendkívül értékes részieteket forr közölni e cikk írójának fordításában a P. M. H. Magyar delegátusok Herriot-nál A magyarok kérik az önrendelkezési jog kodifikálását Budapest, október 24. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A népszövetségi ligák uniójának főtanácsa huszonhárom nemzet megbízottjainak jelenlétében nemrégen tartotta Londonban üléseit. Magyarországot a főtanács ülésén Paikerth A'ajos, a külügyi társaság igazgatója és Póka-Pivny Béla miniszteri tanácsos képviselték. A magyar delegátusok nyolc indítványt terjesztettek a főtanács elé a kisebbségek védelméről, a közgazdasági és kulturális kérdésekről. A javaslatokat a főtanács elfogadta és azokat a jövő év tavaszán tartandó közgyü'és fogja tárgyalni. A javaslatok kérik a népszövetséget az Önrendelkezés! jog kod íiká'sára, a kisebbségek védelmének hatályosabb szabályozására és arra, hogy a népszövetségi tanácsba egy kisebbséget védő állam megbízottját is válasszák be. Ezenkívül fölhívják az európai államokat, hogy lépjenek közbe a népszövetségnél a kisebbségek védelme érdekében és fölkérik a nemzetközi jogi egyesületet, hogy a kisebbségvédelmi törvényeket kodifikálják. A magyar delegátusok Erarciaországon keresztül utaztak vissza, miközben az utón találkoztak Herriot francia miniszterelnökkel, aki az egyik vidéki városból utazott Párisba. A miniszterelnök meghívta a magyar delegátusokat kiilönvonatába és egy óra hosszat elbeszélgetett velük a magyarországi állapotokról és a kisebbségi kérdésről \ delegátusokat ezután Painlevé, a francia kamara elnöke fogadta kihallgatáson, majd Barrére hadügyminisztert informálták a magyarok kívánságairól. Smejíí A becsületszó — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Péchy-Horváth Rezső. 1. — Ez az utolsó szava, Irétiké? — kérdezte a férfi. Valami mélységes szomorúság húzta, nyomta lefelé a leány fejét. Féloldalt hajlott a szép fő és a melegcsillogásu, bársonyosfébarna szemek tükrén fájdalmas bánat árnyképe úszott. — Igen — mondta és a szavai szilárdan csendültek, a feje pedig egyenesre igazodott, — nem szabad, nem lehet többé találkoznunk, mindaddig, inig a válópere végleg be nem fejeződött. Az utóbbi időben — maga is tudja —• minden vénasszony rajtunk rágódott. Mndenki megszólt, hogy mindig magával vagyok, hogy együtt sétálunk az utcákon, a parkokban, mindenütt- Engem egy kicsit bolondnak tartottak, miért egy nős embertől „hagytam magamat bolonditani“, magát pedig végérvényesen szoknyavadásznak jelentették ki, aki — álhtólag — minden lánynak elcsavarja a fejét. Nekem persze beszélhetnek és csicsereghetnek, én egyenesen megyek a célom felé. Ámde: még leány vagyok, mégis csak kel! adnom valamit magamra. A rokonaim pedig, akikhez ide felhoztak „felejteni44 és „kiábrándulni44, ugyancsak megrohantak, hogy kiűzzék belőlem a Szombat, október 25. DefgüHiihan is Kormánpálság lesz? Paris, október 24. Brüsszeli lapjelemé- sek szerint a katolikus párt képviselői Theu- nis ama javaslata ellen fognak szavazni, melyben az adóknak 120 millió frankkal való fölemelését tervezi, hogy az állami hivatalnokok anyagi helyzetén segítsen. Ha kitartanak álláspontjuk mellett, akkor a katolikus pártok veszélyeztethetik a Theunis-kormány helyzetét. Brüsszel, október 24. Minden valószínűség szerint az adók emelése következtében keletkezett helyzet miatt a katolikus párt visszahívja a kormányban levő miniszíer- tagját. Bulgáriában ellenkormány alakult Szófia, október 24. Tegnap éjjel fölfegyverzett bandák a szerb határ közelében megtámadták a bolgár határőrséget Krivodal és Komstica falvaknál. A bolgár katonák visszautasították a támadást. A bandáik menekülés •közben számos halottat és sebesültet vittek magúikkal. A macedón Kosta Todorow, Nedeíka Atanásow, Alexander Obow és Tulesakow kijelentették, hogy önmagukat tekintik a fe’elös bolgár kormánynak és egymás között elosztották az egyes miniszteri tárcákat. A bolgár pártokban nagy nyugtalanság uralkodik. A kommunista „Nasidni44 című lap is a külföldről jövő forradalom ellen ir. Pissitj: Dcfldennck helyen helf maradnia Támogatást ajánl föl a miniszterelnöknek Budapest október 24. (Budapesti szerkesztőségünk telefonje- kntése.) A Liget-klub tegnap este vacsorát rendezett, amelyen megjelent és fölszólalt Rassay Károly is. Hangoztatta, hogy tényleg szükség van a házszabály revízióra és ő nem fog annak ellenszegülni. Nem tulajdonit nagyobb jelentőséget Gömbös tegnapi nyilatkozatának, nem ijed meg a fajvédőktől, de nem is becsüli le a nyilatkozatot, mert ez is a váls g jele. Nem örül a kormányválságnak, meri meg van győződve arról, hogy azt titokzatos kezek idézték elő titokzatos célok érdekében. Betíden István gróf elkedvetlenedése nem lehet megoldás, mert neki minden körülmények között helyén kell maradnia. Fölhívja a miniszterelnök ügyeimét arra, hogy csakis a szabadelvű polgárság segítségéve! tudja megva’ósltani és összehozni az egységes polgári frontot. Kéri Bethlent, hogy csináljon tabula rasat saját pártjában és ha ezt megteszi, akkor megkapja a szabadelvű polgárság támogatását. Az átmenetet csakis a szabadelvű polgárság segítségével tudja keresztülvinni. A politikai világ napirendre tér Gömbös nyilatkozata fölött Apponyi nem tartja szükségesnek, hogy eljárást indítsanak Gömbös ellen Budapest, október 24. (Budapesti szerkesztőségünk telefanje- 1 értésé.) Gömbös Gyula tegnapi éleshaugu nyilatkozata fölött a politikai világ csaknem teljesen napirendre tért és hangoztatják, hogy a miniszterelnök kijelentéseivel kellő értékre szállította le a fajvédővezér felelőtlen Ifiszólását. A baloldal azonban értékéhez nem mérten igyekszik felfújni az esetet. A nemzetgyűlés folyosóján ma is sok szó esett erről és a képviselők kikérték a parlamentben megjelent App-onyi Albert gróf véleméBudapestre szállítják Fröreichot nyét is. Apponyi Pakofs kérdésére azt mondotta, hogy nem hajlandó tragikusan fölfogni Gömbös kijetentéseit. Majd hangoztatta. hogy egyálíai'ban nem tartja szükségesnek, hogy emiatt eljárást indítsanak Gömbös elten. Ezután kifejtette, hogy a szociáldemokraták mennyire terrorizálták a polgárságot a Károlyi-éra alatt és hogy semmi célját sem látja annak, hogy az ellenzék megbuktassa a kormányt. Budapest, október 24. (Budapesti szerkesztőségünk telefon- jelentése.) Froreich Ernő dr. a soproni börtönben könnyebben megbetegedett, Influenzát kapott és meglehetősen nagy láza van. Mihelyst jobban lesz, Budapestre szállítják, ahol a Markó-utcai fogházban lévő megfigyelő állomáson helyezik el és a budapesti elmeszakértők meg fogjak vizsgálni elmebeli állapotát. Az Egyedi-család tagjai uyugodtabban viselkednek és hangoztatják, hogy Froreich okvetlenül pillanatnyi elmezavarában követte el gyilkos tettét. Bizonyítékokat terjesztettek be arra vonatkozólag, hogy Froreich nem normális ember, akit már a Schwarízer szanatóriumban is kezeltek* Coolidge a népszövetségről Washington, október 24. Coolidge elnök j a kereskedelmi kamarában beszédet mondott, amelyben Amerikának a népszövetséghez való álláspontját ecsetelte. Amerika azért nem lépett eddig a népszövetségb., hogy ne keverődjék olyan nemzetközi bonyodalmakba, amelyekhez semmi köze sincs. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy az Egyesült-Államok nem vesz részt a hágai nemzetközi konferencián, amennyiben bebizonyosodik, hogy egy idegen állam sem akar Amerika bel ügyeibe avatkozni. A hivatalnok-pétka Prága, október 24. A tényleges és nyugdíjas közalkalmazottak illetményeinek rendezése már két év óta vajúdik. Értesülésünk szerint most már ro- harniépésben közeledik a végmegoldás. A koalicíó pénzügyi petkájanak indítványára ugyanis megalakult már a hivatalnok petka is, melynek feladata az, hogy az ellátmány kérdését tető alá hozza. Mi, akik ismerjük az összes állandó és időszaki petka működését, ettől a legújabb szörnyszülöttől sem várunk semmi jót. A esek agrárpárt otthonákól Prága, október 24. Mint ismeretes, a cseh agrárpártot már régebb idő óta környékezi a szakadás veszélye. A Svehla és a Prásek vezetése alatt álló két csoport közötti ellentét a legutóbba napokban főleg azzal mérgesedett el, hogy az agrárpárt végrehajtó bizottsága — amely Svehla közvetlen befolyása alatt áll — Ku- bieek volt agrárius képviselőnek s bukott baukdirektornak a pártból való kizárása mellett foglalt állást. A párt végrehajtó bizottságának eme határozata a legnagyobb elkeseredést váltotta ki a Prásek csoportban, amely most már végleg elhatározta, hogy Svehláékíél különválik s csak az alkalmas pillanatra vár, hogy eme szándékát megvalósítsa. Az ui párt — mint ismeretes — a konzervatív agrár elemeket akarja egyesíteni táborában; vezérei Prásek, Kubicek és Stanek, ez utóbbi íöldmivelés- ügyi miniszter is volt. A feles-harmados törvény revíziója. A nemzetgyűlés őszi tárgyalásai során egyebek között a Ruszinszkó számára hozott úgynevezett feles-harmados törvényt is revízió alá veszi. A szenátus munkaprogramja* A szenátus őszi tárgyalásainak súlypontja, miként a képviselőházban is — a iövö évi állami költségvetéstervezetre esik. Minthogy azonban a költségvetést először a képviselőház tárgyalja, ez idő alatt a szenátus elintézné a köztársasági elnök és a kormány elleni bűnvádi eljárást szabályozó törvény javaslatát, valamint az állami alkalmazottaknak betegség esetére szóló biztosítását. „bolondériámat44. Két tűz közé vettek, sarokba szorítottak és hivatkoztak arra, hogy inig náluk vagyok, elsősorban az ő házuk iránt tartozom annyi becsüléssel, hogy magával sem személyesen, sem írásban, sem közvetve nem érintkezem. És én beláttam, hogy igazuk van. Nem lenne korrekt viselkedés, ha magával addig, míg végleg el nem vált, folytatnám és fentartanám az érintkezést, fiatal leány létemre leveleket váltanék, ugyanakkor, amikor magának felesége van . . . Egy percre elhalt a biztos, szinte fölényes hanghordozása. Sőt elhalt a szava is. mert a férfi busán, szenvedőn nézett a szemeibe. — Édes drágám — rirnánkodotí a leány kedvesen. — Lássa be, hogy nem tehetek mást! Nem akarok mást cselekedni, mint amit a becsüietérzésem megenged, tiltott dolgot pedig semmiesetre sem. Én pedig igazat adok a rokonaimnak abban, hogy nem illik, nem helyes, nem korrekt eljárás magával levelezni és a viszonyt folytatni mindaddig, inig a válópere be nem fejeződik. Én becsületszavamat adtam s azt minden körülmények között meg is akarom tartani. Ezért nem válaszolok a leveleire és ezért nem akarom, hogy találkozzunk, legalább nem úgy. mint eddig. Ha véletlenül összeakadunk egymással, természetesen nem fogunk elmenni Qgymás mellett idegenként..- Maga meg fog; találni engem azután is . . . Számíthat reám: a felesége leszek és hü társa a barangolásokban. A férfi fájdalma a szivéből a torkába kúszott fel és a szemeibe ült ki, mint titokzatos, különös ablakokba. Minden szó, amit a csengő, kedves hang kiejtett előtte, a lelkén vércsekarmokkal babrált. Az agya kábult és tompult volt, mint valami hetes mámor, vagy kegyetlen ütés után. — Ez az utolsó szava, Irénke? — kérdezte nuégegyszer. Mintha fenyegetés felhője húzódott volna át a szavai horizontján. — Hát nem tehetek mást, jaj, miért nem látja be, hogy egyelőre igy keli viselkednünk egymással szemben?! — hangzott a válasz. Kétségbeesetten, hangtalan sírással zengett a leány hangja. — Akkor hát Isten vele, Irénke ... a soha viszont nem látásra . . . Kimondta. Sohasem hitte volna, hogy annyi forró ölelés, annyi félénk, majd vad csók, annyi drága, titkos bujkálás, esti páros séta után ez következzék. Sohase hitte volna, hogy az ártatlan leánylélek mélyén akkora adag makacsság rejtőzzék, amely a mérleg két serpenyője közül lehúzza azt, amely az őszinte, makulátlan, szent szerelmet tartalmazza. És elindult, hogy minden lépése közelebb vigye a dantei gyötrődés jajos fájdalmához, az'elszakadás nyílegyenesen futó útjához, az eltávolodás betelíesedéséhez, a lélek nyomorúságos fetregéséig, — a soha viszont nem látás felé ... o A gondolatok zuhogva vergődtek agyában. Miközben mint az alvaiáró rakta le egyik lábát a másik nyomában, vergődő gyötrődéssel próbált biztos szigetre kapaszkodni a kétségek felkavart, harsogva tomboló, ostromló tengerében. Szemközt lépdelt az áradattal és valami menedék után keresgélt rémült szemeivel, hogy a nehéz, fullasztó kínlódás elöl kitérhessen. Szeret-e, szerethet-e az — gondolta immár ezredszer — aki a szerelme felett idegen érzéseket enged diadalmaskodni? A szive mélyéből, a lelke titkos redöiböl szeret-e az, aki más érzést is bebocsájt a lelke ives kapuján, mint a zuhogó, lázzal zakatoló, piros vért? Szeret-e őszintén, mélységesen, egész életre az, aki mellőzi és félretolja a szerelem kívánságait és érdekeit, ha idegen emberek irigy szava, ostoba érvelése, nyaka- tekert okoskodása követeli tőle? A feleletet az esze is, a rajongva szerető szive is egyformán zengte a füleibe. De nem merte elfogadni, bevallani és hangosan elismételni magának, hiszen — úgy vélte — mélyen megsértené a leányt, ha vele ellenkező véleményt hangoztatna. Pedig egészséges agya helyén levő erkölcsi érzéke azt mondta: nincs semmi a nap alatt, amelynek annyi joga volna az élethez, az érvényesüléshez, mint a szerelem. Nincs semmi, ami két szív lángoló csatazása fölé emelkedhetnék, azt elnyomhatná, liáttérbe- szorithatná, elhallgatta Ihatna. Nincs senki és Semmi, aki és amely visszaparancsol- liatná azokat az indulatokat és vágyakat, amelyek két ifjú szívnek — ha már rátaláltak egymásra — felmáglyásodnak a parázsló fenekén . . . És mégis . . . Irénke mégis hallgat a más intelmére. Fontosabb neki közömbös idegenek szava, mint a szivének parancsa, szerelmesének minden érve és rimánkodá- sa . . . ázerot-e hát ez a leány? Ezt kérdezte magától immár századszor, ezredszer a férfi. És míg a szive irányából
