Prágai Magyar Hirlap, 1924. október (3. évfolyam, 223-248 / 671-696. szám)

1924-10-23 / 242. (690.) szám

C síi törtök, október 23. 1 IClllCil Sl®£lilisláií Kl€sséi€!li a esett néppártot a istallclűttol ama fí^yd-niiez-tetés. kapcsán, hogy ugyanez lesz a szocialista frakciók sorsa is, ha a nép­párt a koalicióbóil eltávozik. Az uj választások után szó sem lehet ar­ról, hogy a szocialista csoportok képvise­letei kapjanak a kormányban, mivel úgy megfogyatkoznak, hogy lélegzethez sem juthatnak s legfeljebb a sarokban fognak fohászkodni s elmélkedni az ©hmüt nagy­ságukról, hogy: „volt, nincs... Prága, október 22* A cseh nemzeti szocialisták az utóbbi időben—a Ceské-Slövo elkobzása óta állan­dó támadásban részesítik a cseh néppártot s egymásután jelennek meg olyan cikkek, ame­lyek a cseh néppártnak a koalícióból való ©Rávo- íitását sürgetik. A néppárt hivatalos lapja, a Lidővé Listy a felfúvódott és megrepedt békáról szóló aesopusi mesét juttatja a szocialisták eszébe A német nénid üráíssiü mmM’m: m hí parlament Berlin, október 22. A német nemzet ezidei karácsonyi aján­déka az új parlament lesz. A weimari alkot­mány 25-ik paragrafusa azt irja elő, hogy a ház fölosztetása után az uj választásoknak 60 napom belül kell megtörtéuniök. Alkotmány- szer üen az uj választások végső határideje igy december 14-i'ke lenne, de mivel ez a nap igen közel esik inár a 'karácsonyi ünnepekhez,' december 7-ikére tűzték ki a nagy papot. Úgy hogy karácsonykor már teljesen készen és fölkészülve kezdheti meg a munkát az uj parlament. Ugyancsak december 7-én lesznek a po­rosz országgyűlési, valamint a hesseni és a badeni választások is. A parlament feloszlatását minden párt, ki­véve a szociáldemokratákat, nagy csapásnak vette s íöíeg Bajorországban félnek, mert az uj vá­lasztásokból a baloldali pártok erősödését várják. A szociáldemokraták nem mennek az „osztályharc44 jelszóval a küzdelembe, hiszen főellenségük a hatvan tagot számláló kom­munista párt, ellenben a republikánus blokk megvalósitásán fáradoznak, a baloldali, köz- társasági pártok erős egyesítésén. A kiadott jelszó: íekete-plros-arany a fekeíe-fehér-piros ellen! Az egyes pártok választási felhívásaiban világosan kitűnik ez az ellentét a köztársasá­giak és monarcbisták között. Elsőnek a német nemzetiek bocsátották ki választási felhívá­saikat, hangoztatván, hogy undorral fordul­nak eil a feloszlatott parlament áldemokrá­ciájától, mely nem szolgált egyébre, mint a németség külföldi megaláztatására. A demok­raták a republikánus blokk fekete-vörös- arany jeiiszóit hirdetik felhívásukban s főleg a néppárt ellen fordulnák élesen, mert ez sze­rintük titokban elárulta a demokráciát és a német nemzetiekkel dolgozik együtt. A cen­trum magatartását az október 27—28-iki párt- naptól teszi függővé. A szociáldemokraták ujjongnak és de­cember 7.-ét mint a leszámolás nagy nap­ját ünnepük. A birodalmi kormány felhívása figyelmez­teti a népet, hogy ne aprózza el 'erejét és te­remtsen döntő többséget, mert különben min­den munka megbénul. Egyáltalában minden' újság, minden po­litikus csak azért könyörög, hogy az uj vá­lasztás valamilyen többséget teremtsen. Mert olyan parlament, ahol a jobboldali pártok 142, a közép 168, a baloldal pedig 162 tagot szám­lált s a kormány csak 137 szavazatra (nép­párt és demokratáik) számíthatott 472 közül, mindenképpen munkaképtelen. Abban egyek a pártok, hogy többséget kell teremteni, csak persze ott oszlanak meg a vélemények, hogy milyen többséget. Stresemann külügyminiszter az 8 Uhr Abendblatt előtt kijelentette, hogy üdvös csak egy lehet: erős középkormányt terem­teni. Más körökben viszont úgy tartják, hogy csak a megerősödött német nemzetiek és néppártiak kormánya mentheti meg a szi­tuációt. A szociáldemokraták külpolitikai orientációjuk bebizonyosodott helyessége miatt szintén nagy sikerre számítanak, úgy hogy a demokratákkal karöltve egy akció- képes baloldali kormány eljöttét remélik. Hogy hogy lesz: qui vivera verra! A német választások döntik el az európai kérdést Páris, október 22. A lapok egyhangúan azon a véleményen vannak, hogy az eljövendő német választások döntik cl az európai kérdést. Ha lojális, mérsékelt kormány jön, akkor a nemzetközi viszonylatban kivívott sikerek megkezdik üdvös hatásukat, ha nem és a nacionalisták erősödnek meg, akkor minden ismét illuzórikussá válik. Mindenesetre a helyzet tisztázódni fog, jegyzi meg a Temps. Berlin, október 22. A német nemzeti párt tegnap pártnapot tartott, melyben állást foglal az elkövetkező választásokhoz. A Deutsche Zeitung szerint Hergt pártelnök olyan célzásokat tett, me­lyek arra engednek következtetni;, hogy ha­marosan lemond tisztségéről. § jogosan fordult keresetével a járásbíróság­hoz. amit .egyébként a közigazgatási bíróság is helyesnek mondott ki. — A helyzeten sem­mit ,sem változtat az a körülmény, hogy a- munkaadó az állam, mivel mindennek elle­nére az állainvasut és az alkalmazottja kö­zött kizárólagosan magánjogi viszony áll fönn. Vitán kívül álló ténynek ismerte el a já­rásbíróság, amit egyébként az alperes vasut- igazgatóság. sem vont kétségbe, hogy a fel­peres ellenőr tényleges és végleges alkalma­zott volt, továbbá, hogy a szolgálati fogadal­mait letette. Az alperes egyetlen ellenérve az. hogy az ellenőr a megkívánt katonai fo­gadalmat nem akarta letenni, ez az érv azon­ban nem állja meg a helyét, mivel egyrészt katonai esküt egyáltalán nem követelhet al­kalmazottaitól az állam vasul, másrészt ebben az adoítt esetben a katonai eskü megkövete­lesénél nem. cselekedett a kassai üzletveze­tő,ség felsőbb utasításra, hanem teljesen ön­kényesen. A vasúti szolgálati rendtartás sehol sem inja elő, hogy az alkalmazottak katonai eskü letételére is kötelezhetők, de a katonai eskü fogalma már eleve kizárja, hogy akár a pol­gári hatóságok, akár egy állami kereskedel­mi vállalat — amilyen a vasút is — alkalma­zottait erre kény szépíthetné. A bíróság nem fogadhatta el az alperesnek azt a nézetét sem, hogy a kérdéses időben, 1919 julius 5-,én, hadiállapot volt Szlovenszkóban, mivel a vörös csapatok már julius 4-én teljesen ki­ürítették egész SzlovenSzkót, még pedig ön­ként, Clemenoeauval való megegyezés alap­ján,' vagyis hadjáratról nem lehet beszélni. A kassai vasutigazgatóságnak nem volt joga megkövetelni a katonai esküt azért sem, mivel a trencséni katonai diktátor által ki­adott rendelkezés csupán azt az utasítást tartalmazta, hogy a katonai esküt csupán azoktól a vasutasoktól keli kivenni, akik a szolgálati fogadalmat nem tették le; akik pe­dig a katonai eskü letételét megtagadják, azok íöiíüggesztendök. Vagyis a katonai dik­tátor sem követelte, mivel nem is követel­hette az elbocsátást. Mindezek alapján a bíróság a kereset­nek helyt adott, az elbocsátási okmányt ha­ld iyt alarm ak nyilvánította s a vasutügyi kincstárt a jogtalanul visszatartott fizetés azonnali kiutalására s felperesnek állásába való visszahelyezésére kötelezte. A fentiek alapján tehát a kedvező ered­ményre való biztos 'kilátással perelhetik az állam-vasutat' visszatartott illetményeik s visszahelyezésük iránt azok az elbocsátott vasutasok, akik egyrészt véglegesen voltak alkalmazva már a régi M. Á. V.-nál, más­részt a cseh-szlovák szolgálati fogadalmat letették s állásukból később bármilyen mondvacsinált okból el bocsáttattak. Az állami költségvetést a miniszterta­nács jóváhagyta. A minisztertanács tegnapi ülésén az állami költségvetéstervezettel fog­lalkozott s azt véglegesen jóváhagyta. A költségvetés a mai napon már a képviselő- ház elnökségéhez került, mely annak kinyo- matása iránt a szükséges lépéseket megtette. Szombat: PÉCHY-HORVÁTH REZSŐ: A becsü­letszó. Vasárnap: MÉCS LÁSZLÓ: A rokoni szeretet hintáján. (Vers) — GREGORIÁN: Az éjjeli szem. Emlékek Anatole Francéról Beszélgetés Jean Jaques Broussau-nal — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Gesziessy Gyula. Szent Lajos szigetén a régi Páris szivé­ben, ahol minden kőhöz egy emlék és minden bolthajtáshoz történelem fűződik, lakik Jean Jaques Brousson, aki éveken keresztül Ana­tole Erance titkára volt. Egész Páris tud ar­ról, hogy Brousson egy érdekes könyvet tar­togat, emlékeit Anatole Francéról. Most. hogy a költő meghalt, a könyv is el fogja hagyni a sajtót. Az előszobában egy múzeum fogad. „Ez ti gót kandalló az övé volt“, mondja Brous­son és úgy látszik, mintha az egész lakás a nagy francia iró szellemét lehelné. A kan­dallón Krisztus, apostolok és szentek szob­rai. Alázatos Máriák és gömbölyű kis an­gyalkák, régi olasz metszetek: csupa áhítat ez az előszoba. Kora jfjirágátói kezdve ti ke­resztény művészet emlékei között nőtt fel és ezek az ereklyék úgy végigkísérték az éle­téi, mint a könyvek. Látja ezt a kis szobrot: dzent Pált, a mester nagyon szerette. Kü­lönben Szent Pál miatt egy ízben majdnem összeütközésbe került — Amerikával. Mikor az Angyalok lázadásán dolgozott, részleteket közölt könyvéből a New-York Héráidban Gordon-Benett, a lap kiadója egy ideig szó nélkül közölte a világhírű sorokat, de végül meg kellett kérnie Anatole France-ot, hogy a mennyei lázadás képei között különösen ke- gyeletesen bánjon Szent Pál alakjával, mert ennek a szentnek a protestáns Amerikában különösen sok híve van- Miután azonban megírta Jean d‘Arc történetét, nem szívlel­hette többé ezt az egyházias környezetet. Különösen rneghasonlott püspökeivel, angya­laival, ürdögképü oszlopfejeivel, amióta a Dieyfus ügyben tanúsított magatartása miatt a katolikus egyház részéröl igen heves tá­madásban volt része. Ezeket a támadásokat ostobáknak és igazságtalanoknak tartotta s úgy állt bosszút rajtuk, hogy felmondott a szobájában lévő egyházatyáknak, Mária szobroknak, gömbölyű kis angyalkáknak és az egész gót stílusnak. Ekkor ajándékozta ne­kem ezt a gót kandallót. Az Avenue de Bois de Boulogne mellett lévő Villa Saidot egé­szen újonnan rendeztette be XVI. Lajos és directoire stílusban. Ez a korszak felelt meg legjobban a mester szellemének: ez a tulfi- nomodott, fölényes, szkeptikus és a törésig megért korszak, amelynek stílusát ettől kezdve mindenüvé magával vis'zi. A Tours melletti kastélya Béchellerie is igy van be­rendezve. Az az ágy, amelyben a nagy hal­dokló elszunnyadt, szintén XVI. Lajos korá­ból való, mint a halottas háznak különben egész bútorzata. Anatole Francé ezek között a régiségek között született. Sohasem szabad elfelejteni, hogy nem messze innen született a quai Ma- laquais egyik antikvárius boltjában és az el­ső találkozása az élettel a könyvek és per- gamentek voltak, a természetből az Ecole des beux árts épületét pillantotta meg elő­ször, az emberek közül pedig az akadémiku­sokat, akik édesapjának boltjában gyakran filozofáltak elvont kérdésekről a kis fin előtt. Ezek az elemek már eleve kiképezték a kis fin ragyogó szellemi tehetségeit, még mielőtt az élettel igazán érintkezést talált volna. Anatole Francé Írónak'született még mielőtt ember lett volna. Ifjúsága abban a régi világban folyt le, amelyet nála jobban kevés szaktudós ismert. Ez a világ állandóan táplálta képzeletét, amely elszakithatatlanul hozzátapadt. A Ludláb királyné hőseit, Nyársforgató Jakab, Bergeret és Sylvester Bonnard alakjait mind innen hozta. Képzelete könyvszerü volt és csak azért nem tűnik fel, mert még soha sen­ki sem tudta magát annyira visszavarázsolni elmúlt korszakokba, janiit Anatole Erance. Innen van, hogy állandóan a múltban él és a jelent csak szimbólumokon, vagy a jövő ké­pein keresztül tudja megfigyelni. .Az élettől teljesen el tud vonatkozni. A természet is­meretlen előtte, nem érti és nem látja meg. Jean Jaques Rousseaut, akinek a modern természetszemlélet olyan sokat köszönhet, nem szenvedheti. Bejárja az egész világot és a városokban csak a kulturliisíória érdekli és a nők, de azok is a régi keresztmetszet­ben és egy tnüvészvonal és harmóniaérzé- ke,n keresztül. Szinérzéke már igen fogyaté­kos. Barátnője férjének jachtján és azok tár­saságában behajózza a Földközi tengert. A nápolyi öböl megpillantásakor egyetlen sza­A demokrata vezérek otthagyták pártjukat Berlin, október 22. Mimién lap csak a választásokkal foglalkozik. A nem naciona­lista lapok élesen elitélük a német nemzetiek fölhívását s az augusztus 29-iki politika tel­jes diezavHálásának tekintik mi. A naciona­lista' lapok viszont nagy örömmel könyvelik el egyes demokrata vezetőférfiaknak kiválá­sát a demokrata pártból s a baloldali pártok teljes fölbomlására következtetnek ebből a lépésből. Különösen a Lokaí-Anzieiger diadal­maskodik a demokratapár ti események miatt, 'kifejtvén, hogy ha olyan vezetők, mint Schiffer, Rematih és Domimciis hagyják ölt a pártot, az csak .a belső szétesést jelentheti. A Vossische Zeitung ellenben kijelenti, hogy a nem odavaló elemeik leválásávaí csak tisz­tul a párt helyzete. A baloldali biokból azon­ban aligha lesz valami, tekintve, hogy a de­mokratáik és a néppárt között az ellenséges­kedés egészen nyílttá vált már. „A németekkel nem bákülünk ki“ Prága, október 22. A cseh nemzeti szocialisták prágai gyű­lésén tartott beszédében B. Nerncc dr. sze­nátor kifejtette, hogy a cseh nép bár a győ­zőkhöz tartozik, valójában legyőzött nép. „Ausztriától átvettük a rossz papírpénzt, a leromlott ipart és gazdaságot, a hadiköl- csöntD .Azután rámutatott arra, hogy Rasin pénzügyi politikája milyen szerencséje volt az országnak, mert csak igy lehetett a cseh koronát megszilárdítani. Végre azonban most elérkezett annak az ideje, hogy megszüntes­sük azokat az áldozatokat, amelyeket a nép, a hivatalnokok és kereskedőosztály eddig hozott és levegyük róla a nagy terheket. „A németekkel nem békülünk ki“, folytatta Ne- mec, „mert nincs rá szükségünk.44 Ha meg­történne a kibékülés, a németek azonnal a területi integritás ellen küzdenének és é sza­ki tanúk területeiket az ország egységétől. A csehek még mindig szenvednek ott, ahol a németek varrnak többségben. Értjük. Előbb arról beszél Nemec, hogy az adókat le kell szállítani és ezzel akarja megfogni a cseheket, akik bármennyire is szerethetik a nemzeti politikát, nem szívesen fizetnek adót és szívesebben élnek a hazá­ért, mintsem szenvednének érte. Emberileg ez nagyon is érthető és Nemec demagógiája nyitott kapukat dönget. Ha a kis patkány- fogó az adóleszállitás lépvesszejére csalta a cseheket, megteszi hamar a másik lépést: a németek el'eni izgatás sóját hinti a farkukra. Adófcszállitás és a kisebbségek teljes eln3ro- miása —, ez olyan program, amely feltétlenül beválik, ha kimarad be'öle sok más tétel, mint például: a cseh militarizmus drága volta és a francia barátság, amely az állampénz­tárból nagyon sokat von el. Minden megol­dott problémának van legalább egy megoldat­lan .sarka, de erre nem jó ráhágni 'és ha Nemec szenátor beszél, nem erre a sarkára áll, mert itt könyen halálosan megsebezhető. va sincs a természet páratlan szinpompájá- nak látványára, de órákon keresztül ünnepli a hely kultúrtörténeti emlékeit. Páratlanul gazdag ismeretei és páratlanul friss emléke­zőtehetsége volt. Valóságos zsarnoki emlé­kezőtehetség, amely alól nem tudott szaba­dulni. Az élettől való elvonatkozását elősegíti nevető szkepticizmusa. Olvasmányai és ta­nulmányai révén eljut oda, ahova ennek a sokoldalu gazdag egyéniségnek kikerülhetet­lenül el kellett jutnia: egy fölényes, majd­nem közömbös, játszi szkepticizmushoz. Nem hisz sem az emberekben, sem az eszmékben. A klerikálisokat voltaképpen épp úgy kine­veti és ironizálja, mint a szocialistákat. Az élet apró szenvedélyei, küzdelmei alig ér­deklik, vagy legfeljebb, mint letűnt századok alakjainak és küzdelmeinek folytatása. A k' Harsaiban csupa Coignard Abbéit s Nyárs- forgató Jakabot lát. A szkepticizmusa nem nyúlik le az emberi élet mélységeihez. Nem hordóból nézi a világot, mint Diogenes, ha­nem kényelmes karosszékből az ember által teremtett szépség ezer művészi emlékeitől körülvéve. Mert egy dologban mégis hisz: a szépségben. A szépség az igazság és az er­kölcs. Filozófiáját az alábbiakban foglalta ösz- sze önmaga egyik beszélgetésünk alkalmával. A Bacon híres mondásából indult ki: nihil est in intellectu quod non fuerit in sensu. Ez az ö alapigazsága is: értelmünk és szemléletünk az emberi életről, akaratunk és elhatározá­sunk mind-mind külső érzékléseken alapul­nak. Aí-összes emberi érzések közül azon­ban a leghatalmasabb a szerelmi érzés, ami a vágyat, az élvezetet és a szépérzéket te-

Next

/
Oldalképek
Tartalom