Prágai Magyar Hirlap, 1924. október (3. évfolyam, 223-248 / 671-696. szám)

1924-10-23 / 242. (690.) szám

3 Csütörtök, október 23. ^,ÍrtA.lMAf?&:R7ftRI*P Davidovics az orosz emigrán­sok protektora Belgrád, október 22. A mai kiélezett hang illatban szinte lehe­tetlennek látszik a kormányválságot meg­oldó megegyezés, bár sok olyan kormány­zati titok pattant ki az utolsó napokban, amelyek azt mutatják, hogy nacionalista szempontból a radikálisok semmit sem vet­hetnek Davidovics szemére. Nagy konsternációt keltett az a szigo­rúan bizalmas rendelet, amelynek alapján minden állami hivatalból el akarták távolí­tani a nemzeti kisebbségekhez tartozó tisztviselőket, hogy orosz emigránsokkal pótolják őket. Miniszteri nyilatkozatok és főispáni váll- v ereget esek hangoztatták mindig, hogy az állami közigazgatást csakis a régi tisztvise­lőkkel lehetett a Vajdaságban. Horvátország­ban és Szlovéniában valamennyire fentar- íani; félhivatalosan is többször megerösiteit- ték a közönségnek és a sajtónak azt a meg­állapítását, hogy az oroszoknak alig egy ezredrésze hasz­nálható és megbízható, mégis oroszokkal akarta Davidovics felcse­rélni a régi, évtizedeken át kifogástalanul működő tisztviselői kart. Miért van szükség ©lasz-jugoszláv tárgyalásokra — A Prágai Magyar Hírlap római tudósító­jának eredeti jelentése — Róma, október 22. A velencei olasz—jugoszláv tanácskozá­sokat a jugoszláv kormányválság miatt elha­lasztották. Ez az elhalasztás csak időleges, inért bármilyen kormány is következik Bel- grádban, az olasz és jugoszláv viszony tisz­tázására vonatkozó külügyminiszteri konfe­rencia meg lesz. Erre nézve beszéltem egy olasz politikussal s megkérdeztem, hogy mi­lyen kilátásokat fiiz az olasz közvélemény a bekövetkező tárgyalások kimeneteléhez? Ez volt a válasz: — A legokosabb nemzetek ma azok, amelyek hallgatnak és dolgoznak. A velencei tárgyalások programját és anyagát már több hasonló összejövetel előz­te meg, de változás az eddigi állapotokon alig történt. Mikor D‘Annunzio parancsnokolt Fiúméban,. állandó volt a háborús konfliktus az olasz nagyhatalom és Jugoszlávia között. Olaszországban azonban úgy ítéltek, hogy a hosszú háborús évek után nyugalomra van szükség. Az azóta történt olasz—jugoszláv tanácskozások azt célozták mindenkor, hogy legalább életet öntsenek a békeszerződések által megölt virágzó vidékek gazdasági éle­tébe, minő Fiume és Zára, két rendkívül fon­tos olasz támaszpont, ahol állandóan megfe­lelő tengerészeti és szárazföldi olasz had­erők állanak őrségen. rém ti, amik egymásra kölcsönösen visszahat­nak. Élni annyit tesz, mint szerelmesnek len­ni. És ez a nagy pogány hedonista élete vé­gén feleségül vette elhunyt barátnőjének a komornáját. E hedonista világnézeten keresztül a nőknek nagy szerep jutott a költő életében; azt lehetne mondani a nö kapcsolta hozzá Anatolc France-ot a jelenhez. Szerelmi életé­ről különben egész Paris tudott. Mindenki ismerte de C. urat, egy elhízott, kellemes és kedélyes, azonkívül igen gazdag urat. Na­gyon gyakran megesett, hogy a klubbjában megkérdezték C. úrtól, hogy az idei nya­rat hol fogja tölteni (de C. szenvedélyes jachtsportsman volt s ezen a címen a Figaró jachtrovatát vezette), amire teljes ártatlan­sággal megjegyezte: „Még igazán nem tu­dom — hangzott a válasz — majd megkér­dezem feleségemet, hogy mik Auatole-nak a tervei44. De C. ur nagy filozófiával vett min­denről tudomást. Madame de C. egyébként minden áldott reggel eltávozott hazulról, hogy Anatole háztartását és ebédjét ellen- önzze, míg a sajátiáét a személyzetre bízta. Talán megemlíthetjük e helyen, hogy Mada­me de C. anyja annak az azóta elhunyt francia vígjátékiénak, aki egy másik most is élő francia szinmüiróval együtt egy világ­szerte ismert szerzőpárt tettek, akiknek vig- játékai még ma is a legnagyobb színházi si­kereket jelentik a világ összes színpadán. Madame C.-nek igen nagy hatása volt Anatole Francéra. Ez a Madame de C- azon­ban zsidószármazásu nö és eredetileg Lipp- mannak hivták. Kétségtelen, hogy barátnője számlázásának és ebből kifo'yó politikai né­zeteinek igen nagy hatása volt Anatole Fran­cé pályájára. Mindenesetre része van abban, hogy a nagy francia író figyelme a jelen po­Mikor legutóbb egy záravidéki polgár hivat­kozott. az előirt szabályokra, a jugoszláv őr ujjúval a homlokára bökött s azt válaszolta: — Itt vannak a szabályok! És igen sok záravidéki dalműt élt eddig Zárából. Fiúméból is elterelték a jugoszlávok eddigi érdekkörüket s azt nagy költséggel Susákkal akarják pótolni. Fiume helyett ezenkívül inkább Szalonikival keresnek kap­csolatot, ahol a görögök nagyobb területet és szabad kikötőt biztosítottak Jugoszláviá- nak. Lendvay Károly. Az utolsó években úgy Zára, mint Fiu­me gazdasági élete mindjobban hanyatlott, Zárától a békeszerződés elszakította a mö­göttes vidéket, azelőtt jómódú helységeket. Egy semleges zónát létesítettek a fej és a gyomor: — Zára és vidéke között. Ha a dalmátok, most jugoszláv alattva­lóik, öt vagy tiz kiló élelmet akarnak Zá­rába bevinni — irja a Giórnale d'Italia — a jugoszláv őrség akárhányszor elkobozza. Még akkor is, ha a csomagokban az előírás szerint megengedett élelmet akarnak bevinni. ürítenek ki. A part mentén elkészített erős állásokba vonulnak vissza a csapatok. A pa- cifizáífc zónában a bensziilöttek megkapják a civilizáció minden vívmányát, így vasutakat, utakat, kikötőket. Paris, október 22. A Journal jelenti Te- titánból: Primo de Rivera egy interjúban megcáfolta azokat a híreket, amelyek Ma­rokkó kiürítéséről szóinak. Kijelentette, hogy a spanyolok csak néhány olyan állást, ame­lyet a fölkelő törzsek teljesen elpusztítottak, November 19-én tárgyalják az Eskütt-ügyet Az orvosszakeríök megállapító sa szerint Eskiitt épelméjű Budapest, október 22. (Budapesti szerkesztőségünk telefonje­lentése.) A törvényszéki orvosszakértők tegnap délután elkészültek Eskiitt Lajos el­mebeli állapotának megfigyelésével és beter­jesztették jelentésüket a budapesti büntető- törvényszék elnökének. A jelentés kiszivár­gott hírek szerint megállapítja, hogy Esküit, bár nagyfokú hazudozásbau szenved, teljesen épelméjű. Ennek következtében a büntetötör- vényszék elnöksége november 19-ére kitűzte az Eskütt-iigy főtárgyalását. Ezúttal nem­csak a megvesztegetési bünpört, hanem az úgynevezett nagy Esküít-iigyet: a kiviteli panamát is letárgyalják. racgaiahnlf m Országos iesnoüraites Olenzéh! Szwdscg Magyarországon Nem jósolnak nagy jövőt az uj pártnak Budapest, október 22. (Budapesti szerkesztőségünk telefonje­lentése.) A Pannónia szálló külön termében tegnap este politikai értekezlet volt, ame­lyen véglegesen megalakították az Országos Demokratikus Ellenzéki Szövetséget. Az uj el­lenzéki párt a radikális ellenzék tagjait és néhány pártonkivüli képviselőt foglal magá­ban. Az uj szövetséghez eddig a következő képviselők jelentették be csatlakozásukat: a Kossuth-pártból Cserty József, Nagy Vince. Nagy Ernő, Horváth Zoltán, Rainprecht Antal, Ruppert Rezső; a Független Kasgazdapárt- bői Laky Imre, Rákóczi Ferenc és Szakáts Andor, miig a pártonkivüliek közül Baross János, Beck Fajos, Dénes István, Drózdy Győző, Hegymeghy-Kiss Pál, Fétay Ernő Szilágyi Lajos léptek be az uj szövetségbe. Hír szerint a demokraták közül Vázsonyi Vil­mos, Benedek János, Pakots József és Fá­bián Béla is csatlakozásukat fogják bejelen­teni. A szociáldemokraták támogatni fogják a szövetséget. A szövetség élén öttagú intéző­bizottság áll, melynek tagjaivá Nagy Vincét- Hegymeghy-Kiss Pált, Szilágyi Lajost, Rup­pert Rezsőt és Szakáts Andort választották meg. A szövetség megalakulását és program­ját a nemzetgyűlés legközelebbi ülésén fogja Hegymeghy-Kiss Pál bejelenteni, illetve ki­fejteni. A szövetség programjának alapja az általános titkos, nőkre is kiterjedő közsé- genkinli választójog. Az uj alakulásnak az egységes pártban semmi jelentőséget nem tulajdonítanak és hangoztatják, hogy a szövetség annyira homogén elemekből van összetéve, hogy már csak emiatt sem képes produktív munkát kifejteni amellett, hogy számarányánál fogva nem képvisel tekintélyesebb erőt. A kormány elleni harcban eddig is egy­ségesen sorakoztak fel és a kormánypárt a jövőben is vissza fogja utasítani a szövetség támadásait. Nagyon csodálkoznak azon, hogy például Szilágyi Lajos, aki Tisza-párti kép­viselő volt, egy alakulásban foglal helyet a Károlyi-kormány volt belügyminiszterével. Abban az esetben, ha a szövetség vezető­sége forradalmi hangokat pengetne, úgy tagjainak jelentős része ott fogja hagyni. Az egységespáríban általában nem jósol­nak nagy jövőt az uj alakulásnak. litika aktuális eseményei felé fordult. Ö, aki teljesen a XVIII-ik században élt, aki egye­nesen e század folytatásának született s aki úgy járt az emberek között, mintha észre se venné őket, teljesen közömbös volt a jelen iránt. Ha már aktuális kérdések szóba kerül­tek, azt szerette mindig az általános emberi fejlődésbe beállítani, amelyből csak a múltat ismerte, a jelent észre se vette; inkább a jö­vő felé fordult. Ez a szellemi diszpozíció magyarázza meg, hogy a hagyományoknak ez a vallásos tisztelője, akinél nagyobb arisztokrata még nem született az írók köz­társaságában, a szocializmus és a társadalmi fejlődés felé fordult. Anatole Francé fejlődé­sét ebben az irányban nagyon elősegítette és döntően befolyásolta Madame de C. hatása. Anatole France-tól aki egészen a XVIII-ik század általánosan emberi és speciálisan la­tin világában élt, teljesen idegen a zsidó szel­lem megértése, vagy pláne elfogadása. Azt mondhatnám, hogy Anatole Francé antisze­mita volt. Egy ízben, amikor a Dreyfus ügy­ről beszélgettünk, amelyben Anatole Francé tudvalevőleg nagy elhatározottsággal állott Dreyfus pártjára és teljesen belevetette ma­gát a filoszemita áramlatba, ezt a nagyon jel­lemző megjegyzést tette: „Ha Madame de L. lett volna az én ba­rátnőm, és Madame de C. lett volna Lemait- re barátnője, akkor Lcmaitre lett volna drey- íussardre és én a Dreyfus ellenesek táborában lettem volna.11 Ennek a kijelentésnek a ntegértésére is­merni kell a következőket: Madame de L. évek óta Lemaitre-nek a kiváló francia kriti­kusnak és Írónak volt a barátnője. Erről a barátságáról tout Paris épp úgy tudott, mint Anatole Francé viszonyáról. Madame de L. a múlt század végének egyik Iegünnepeltebb félvilági hölgye volt, telve igen nagy művé­szi érzékkel és vele született intelligenciával. De L. ur, előkelő és gazdag francia család sarjadéka, barátnőjévé tette és éveken keresztül boldogan élt vele. Egy napon de L. kétségtelen bizonyítékokat szerzett arra nézve, hogy barátnője hűtlenül megcsal­ja öt, de L. egy szó szemrehányást sem tett a hűtlennek, hanem leült íróasztalához, meg­írta végrendeletét, aztán főbe lőtte magát. A végrendeletben nagy vagyonának egyetlen örökösévé a hűtlen barátnőt tette. Ha még többet akar erről a nőről tudni, olvassa el — ha ugyan nem ismeri — Ábel Hermant regé­nyét, Souveniré d‘une Biche. A Dreyfus ügy­ben Madame de L. teljes vagyonával és szel­lemi befolyásával Lemaitre, a Dreyfus elle­nesek oldalán állott, mig a Dreyfus pártiak OAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA&AAAAAAAAAAAAAi * ___-—''A t X 3 ^ \ Menyasszonyi kelengyék áruháza X 3 -—' . \ > < r" ^3 x \ Saját készítményé finom férfi X « \ fehérnemű, asztal- m* X < \ térítők és mindennemű lenáru £ í \ f. £ ^ V^-—""v Árusítás nagyban és kicsinyben X V f fVlwW & > W IB MWtgWwnn—fi a w ■■■■■■■■ mi ■ ■■■ im ■■ ■ ■ ifi TW ■ — A miniszterek arcképcsarnoka BeCka Prága, október 22. Műsorunk következő száma Beik a Tódor pénzügyminisz­ter. Ez ás sokoldalú férfiú; a többi között mérnök. Úgy ke­rüli be a miniszteri székbe, mint Pilátus a krédóba. Elnö­ke voí't a 2iviiöbankna:k, ahol nem sok vizet zavart. Az .in­tézetnek szüksége volt az ál­lásra., liát minisztert csináltak belőle, hogy menjen. Kiskorában konzekvenseit összetévesztette az ezreseiket a milliólklkat s ma is határtalan tiszt el effref tekint az osztályfőnökeire- Akikor a legboldogabb, ha meg vannak elégedve vele. A miniszteri székben jól érzi1 magát, csak nagyon busul Preis, a Zivnobank elnöke után. A legszívesebben részvénytársasággá alakítaná ára köztársaságot s akkor Preist nevezné ki vezér- igazgatóvá. Napjai időtlen idők óta meg vaunak szármáivá. Mindenki tudja, hogy utódja Englis lesz. Ez azonban csöppet sem nyugtalanítja. Eug- •lis, aki különben, akárcsak Bucka, a oscli nemzeti demokraták táborához, illetve a párt morvnor- szági szárnyához tartozik, gyakran éles bírálat­ban részesíti. A pénziigyanvilisztér azonban angol hidegvérrel — hallgat. A bírálatot valószínűen azért nem veszi magéra, mert pénzügyi program­ja nincsen s ami nincsen, azt nem lehet bírálni — gondolja. A téesőiek tiltakozása földjeiknek elkobzása ellen Ungvár, október 22. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) A íécsiőiék kálváriája még mindig tart. A külföld előtt óriási reprezentációs kiadások­kal feltartott cseh-szlovák diplomácia tehe­tetlennek bizonyult a románok törvénytelen eljárásával szemben. A cseh-szlovák kormány nemtörődöm­sége folytán ilyen szomorú helyzetibe ke­rült téesőiek október 20-án értekezletet tar­tottak, melyen jegyzőkönyvet vettek fel az ügyről. A jegyzőkönyv szerint a téesőiek a Consilieratur Agrioal-tól N. 29—924. sz. a. rendeletet kaptak, melyben az áll, hogy az elkobzott földekért a román állam bi­zonyos összegű kártérítést hajlandó aduk ha azt a téesőiek kérelmezik. A téesőiek nevében Ács Lajos Sámuel és ötvenegy társa tiltakozást jelentett be a rendelet el­len, mivel a téesőiek az elkobzott földeket nem Romániában vették, hanem azoknak mint a cseh-szlovák területen lévő Técsö város határához tartozó földeknek hosszú idő óta birtokosai. Ennélfogva sem azokról lemondani nem hajlandók, sem pedig a kisajátítási összeget nem fogadják el. —- (Csernoch János hercegprímás arany­miséje.) Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Csernoch János, Magyarország hercegprímása november 18-án tartja arany- miséjét a Bazilikában. reménysége Madame de Ovolt. Jttlcs Lcmaitre, aki ezen a vonalon Ma­dame de C. barátjának az ellenlábasa lett. Anatole France-ot „egy rendkívül tudós és szubtilis mandarinnak41 nevezte. Ebből a meghatározásból csak annyi igaz, hogy Ana­tole Francé első sorban megfigyelője volt az emberi sorsnak, azonban sokkal inkább szkeptikus, semhogy bármiképpen is be akart volna avatkozni ennek a sorsnak az irányí­tásába. Talán tetszett neki, hogy a munkás­tömegek a magukénak vallják, de a valóság­ban teljesen távol állott a század minden cselekedetétől. Anatole F.rance nagy szemlélője volt az életnek, aki a saját szemléletéből önmagá­nak való filozófiát csinált, amelyeket barátai szórakoztatására, de elsősorban saját örömé­re megirt. Nem hagyott maga után olyan gondolatotat, amelyekből generációk és szá­zadok táplálkozhatnának. Innen van az; hogy a mai fiatal generáció már nem tartja Anatole France-ot mesterének, ez részben kikerülhetetlen is, hiszen minden generációnak uj ideálokra van szüksége. Most a koszorúk, a tömjén és a kegyelet között ne is nagyon emeljük ezt ki. Anatole Fiance már az irodalomtörténeté. Az, ami belőle örökre meg fog maradni; az a gondo­latnak kecses és tökéletesen művészi kifeje­zése. Ebbe a keretbe foglalva az Anatole Francéi gondolatok valóban drágagyöngyök, amik mindig ragyogni fognak évszázadokon keresztül, amíg az emberek gyönyörködni fognak a francia nyelv szépségében. Ebből a szempontból Anatole Francé a legnagyobb- bak közé tartozik, a francia nyelvnek és for­málna veszetnek utolérhetetlen nagy és ne­mes mestere. Primo de Rivera mm Brill M Pf irotiftál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom